Magyar Nemzet, 1904. május (23. évfolyam, 105-130. szám)
1904-05-01 / 105. szám
Budapest, 1904, XXIII. évfolyam, 104. szám. Vasárnap, május Magyar Nemzet Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tr JÓKAI MÓR ATWnTÁ NT RAWDOR Egész évre 24 kor., félévre 12 kor, negyes, ffe évre 6 kor, egy hónapra 2 kor. lill MltrCQ_llfn7Q A. 07 I omplot ffisrftrfcfifiwfrt TM faUln« «JTOVtAfir.tr». TT* ' T _1_1 » .• J fi a fill Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII., Miksa utcza 4. sz. 1. emelet. Dr. JÓKAI MÓR főszerkesztő. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor, negyedévre 6 kor, egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 üll. A király, Budapest, április 30. Várjuk haza a királyt. Mindig pirosbetűs ünnepnap, ha közénk jön, ezúttal több a legszentebb ünnepnél is az érkezése. Mindenkor szeretettel és lelkesedéssel fogadtuk ; ezúttal tüntetni és hivalkodni akarunk lojális érzésünkkel. Ragaszkodóbb, hivebb, becsületesebb nép körébe a világ egyetlen fejedelme sem léphet. De most azt szeretnénk, hogy hűségünk érzése az egeket csapkodja, s hogy a mi fény és ragyogás iránta a lelkünkben van, vakítóan törjön elő s egész Európán végig világítson. A nemzet úgy érzi, ezúttal a szokottnál is nagyobb és feltűnőbb hódolattal tartozik őfelségének. Ezért gyűltek össze tanácskozásra a városatyák pártkülönbség nélkül. Ezért választotta Budapest polgárságának törvényes képviselete a hódolásnak azt a ritka módját, hogy miniszterekkel, főméltóságokkal, képviselők és főrendekkel együtt testületileg vonul ki az indóházba az érkező király elé. Fellobogózott és kivilágított utczákon a polgárok százezrei fognak szorongani. S ha ragyogó diadalmenetben, a nép-tenger hullámaitól sodorva, megérkezik az ősz fejedelem, érezni, látni, tapasztalni fogja, hogy így fogadtatni egy nemzet által megdicsőülés. Mikor utoljára közöttünk járt, sötét felhők tornyosultak a fejünk felett. Budavára kertjében sétálgatva, ködöt látott leereszkedni a hatalmas folyóra. Köd fogta körül a nemzet dunaparti palotáját. Köd feküdt a termékeny zónákon s a nép lelkén. Ködben úszó, kétségek között hányódó, válságok között fuldokló ország voltunk. S ma, amikor palotája küszöbét átlépi, bár nagy nehézségekkel küzdünk, sok gonddal vaünk, temérdek bajjal élünk, mégis más országot és más népet lel itt a király. A végzetes összeütközések és történelmi katasztrófák lehetősége, — ez a nyomasztó, rettenetes fekete felhő — tovább vonult. Egy királyi kézirat fénye világít ő felsége jövetele előtt. Egy királyi kézirat fénye, amely egymaga jobban jellemzi I. Ferencz József nagy lelkét és bölcs elméjét, mint száz kötet — az ő életéről irt — történelmi könyv. Históriai okmány ez a királyi kézirat. Büszke ivü márványhid történelmi félreértések ragadó árjai felett. Ezen a merész, nemesvonalu márványhidon a magyar nemzet szivéből kivonul minden érzelmi ellentét, a múltnak minden keserűsége és fájdalma, a kötelességek összeütközésének minden utolsó nyoma. Ellenben e márványhidon beköltözik ő felsége szivébe az a nemes öntudat, hogy két, ellentétesnek látszó értelmi világot egygyé olvasztott, s hogy a mikor II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállítására nézve kiadta rendeletét, e kéziratában szobrot emelt magának, értékesebb és maradandóbb emléket mindannál, amit halhatatlan művészek lángesze és művészi ereje megalkotni tudna. A magyar nemzet külső és belső ellenségei, a magyar nemzet fejlődésének és felvirágzásának külső irigyei és belső kerékkötői, de tegyük hozzá, a Habsburgház hatalmának valamennyi nyílt és titkos ellensége is, mindig ezen a téren igyekeztek félreértést támasztani. Az ő romboló erejük legtöbbször e históriai ellentétekből táplálkozott. Izgatni, irritálni, behegedt sebeket felszaggatni, bizalmatlanság és gyanú magvait elhinteni, hogy teljes és tökéletes összhang sohase jöhessen létre a nemzet múltja és jelene között, ezek voltak a magyar nemzet és a dinasztia ellenségeinek kipróbált fegyverei. Ezeket a sötét vizeket a király most örökre betömte hires kéziratával. Nemcsak a Rákóczi Ferencz hazaszállításának ténye az, a mi a nemzetet mámorba ejtette s szivét eltöltötte csodálattal és lelkesedéssel, hanem a királyi kézirat kijelentései. A szellem, a mely ez irat minden során átvonul, egy nagyszivű és bölcs uralkodó álláspontjának az a tündöklő, felhőkbe vesző csúcsa, amelynél magasabbra emberi értelem ritkán emelkedhetik. S most őfelsége jön haza. Egy egész ország hálája köszönti. Egy egész nemzet megy elébe, hinti be diadalútját szeretőjének, lelkesedésének, rajongásának és hűségének virágaival. A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. ■— Április 30. — IVSiss Hobbs. — A Nemzeti Színház premiereje. — Jerome K. Jerome, a Nemzeti Színház mai újdonsága szerzőjének nevét ezúttal látjuk először a Nemzeti Színház színlapján. Mindössze annyit tudunk róla, hogy amerikai író s hogy a kereszt- és vezetéknevet jelző két Jerome közt levő K. hety a Klapka név rövidítése. Jerome úr tehát állítólag Klapka Györgynek, szabadságharczunk vitéz tábornokának keresztfia, mert tudvalevő, hogy Klapka az emigráczió idejében hosszabb ideig Amerikában tartózkodott. Az ilyképp magyar atyatiságú yankee író darabja: háromfelvonásos vígjáték. Igénytelen, kedves színpadi mű. Tendencziája nincsen, szerző nem ostoroz társadalmi félszegségeket, nem old meg komoly problémákat. Darabjából derű, mosolygás árad; dialógjai olykor frappánsan szellemesek, alakjai exczentrikusak, angolosan merevek, de utóbb lefoszlik róluk a yankee póz s gyermekesen kedvesek és bájosak. Miss Hobbsnak, a vígjáték hősnőjének fejecskéjében nőemanczipáczionális gondolatok motoszkálnak. Ezt sem kell komolyan venni. Jerome nem prédikál, nem fejteget komoly tendencziákat vígjátékában, hanem egy estén által pompásan szórakoztat szellemességével és friss ötleteivel. Nem bogoz képtelen bonyodalmakat, műve inkább jellemvígjáték, olyanfajta, mint a Barrio Egyenlőség-e. Az angolok és az amerikaiak e két kedvenc vígjátékírója között különben is lelünk hasonlatosságot, amint ez a Miss Hobbs meséjéből kitűnik. Miss Hobbs kissé exczentrikus yankeehölgy. Egyebekben race amerikai leány, szép, bátor, izmos, egészséges, bájos, okos és szellemes. E sok erényével szemben csak egy hibáját látjuk, ennek is megleljük a mentségét. Szomorú tapasztalatokon okulva, édesanyja sorsán keseregve, gyűlöli a férfiakat. Atyja agitatórius tevékenységet fejtett ki a csillagos lobogó országában, s ez a hajlam leányára is átszármazott. Miss Hobbs nemcsak elvi alapon, hanem gyakorlatilag is érvényesíti férfi-gyűlöletét. Az imént is feldúlta egy szerelmes pár családi békéjét, Percival Kingscarlnak hívják a férjet, Bettynek a kis feleségét. Bolondul szerették egymást, míg az asszonyka meg nem ismerkedett Miss Hobbs-szal. — A férfiak nem érdemlik meg szerelmünket! — szól a szép miss. — Nem ismerem férjét, kedves barátnőm, de tudom, hogy ő is épp oly léha fráter és zsarnok, mint társai. Ez tűrhetetlen állapot, asszonyom. Ne engedelmeskedjék férjének, aki nem is szeretheti igazán, míg játékszerének tekinti. Akadékoskodjék, Bettykém, ne teljesítse kívánságait, ne engedelmeskedjék vakon urának és parancsolójának. Hobbs kisasszony addig-addig gúnyolódik és lázítja a menyecskét, míg az csakugyan kitűzi a lázadás zászlóját. Bájos, rózsaszínű lobogó ez, de Kingscarler nem hajlandó meghódolni. Kis felesége, aki eddig a világ legboldogabb és legaranyosabb asszonykája volt, most már csöppet sem nőies, sőt házsártos, daczos és akaratos. Szüntelenül perlekedik férjével s egy viharos családi jelenet után barátnője, miss Hobbs házába költözik. Miss Hobbs hajlékának immár három lakója van, a harmadik: miss Willicent Farcy, Hobbs kisasszony hugocskája és George Jessop márkája, aki nénje tanácsására visszaküldte jegygyűrűjét George urainak. Pedig szereti vőlegényét, akárcsak a kis Betty I urát, de hát miss Hobbs úgy akarta, s miss ! Hobbsnak nyilván igaza van. Percival Kingscarl elpanaszolja búbánatát George Jessopnak, s George Percival baráti kebelén siratja elvesztett boldogságát. — Boldog voltam, míg feleségem meg nem ismerkedett azzal az átkozott Miss Hobbs-szal, — szól Percival. — Miss Hobbs ? Az éj menyasszonyom fejecskéjét is miss Hobbs hóbortjai zavarták meg. — Te ismered miss Hobbs-ot? — Nem én. Bizonyára holmi rigolyás aggszűz. A nőemanczipáczió veteránja. Ekkor azonban vendég érkezik: Edward Kingscarl, Percival jó barátja és névrokona, aki tíz esztendő óta az Egyesült Államok diplomácziai ügyeit intézi Kínában. Miután a jó barátok üdvözölték egymást, s Edward értesül barátja bánatáról, pár perczig egyedül marad a szalonban. Csengetnek s egy csinos fiatal hölgy lép a szobába : —■ Én miss Hobbs szobaleánya vagyok s Kingscarlné holmijáért jöttem — szól a fiatal hölgy.. Ámde Edward Kingscarl szörnyen furfangos és tapasztalt férfiú. Tüstént sejti, hogy a szép miss nem szobaleány, hanem miss Hobbs, barátja feleségének barátnője. — Lám, lám! — gondolja. — Miss Hobbs korántsem vénesoroszlya, sőt igen csinos is