Magyar Nemzet, 1904. május (23. évfolyam, 105-130. szám)

1904-05-07 / 110. szám

1904. május 7. MAGYAR NEMZET. rottás királyunk és urunk és vele együtt a ma­­gyar nemzet milliói. Jókai Mórné kérte König Károly kabinet­irodai főnököt, hogy juttassa a legfelsőbb trón zsámolya elé mélyen lesújtott szivének legaláza­tosabb háláját a felséges urnák kegyelmes rész­vétéért. Egyszersmind megköszönte az özvegy Könignek is azt a gyengéd és figyelmes rész­vétet, melylyel Jókai betegségének egész tarta­mát kisérte. König azután kérdést intézett, hogy miképp folyt le a haláltusa. Az özvegy elmondta, hogy fájdalom nélkül szunnyadt át a jobblétre s perczek alatt hunyt ki drága férjé­nek élete. A kabinetiroda főnöke még egyszer melegen kondoleált az özvegynek s kezet szo­rítva vele, mélyen megilletődve távozott. A király küldöttjét a meghatott özvegy helyett Vészi József országgyűlési képviselő ki­sérte ki, a kinek távozóban König kabinetirodai főnök kijelentette, hogy ő felsége Jókai egész betegségének lefolyása iránt a legélénkebben érdeklődött és óhajtotta, hogy egészsége helyre­álljon , mert mindig a leghűségesebb emberének ismerte, a­kinek írói géniusza az egész nem­zetre dicsőséget hozott. Vészi erre megjegyezte: — Bizonyára az egész magyar nemzet és különösen az irodalom munkásai mélyen meg­hatva fogadják azt a tényt, hogy ő felsége oly melegen vesz részt az ország gyászában. Tisza István gróf miniszterelnök a követ­kező levelet intézte az özvegyhez: a Jókai Mórné ő méltóságának Budapest, 1904. május 6. Méltóságos asszonyom! Engedje meg, hogy az egész országot ért súlyos gyász­eset leverő hírére azok sorába siessek én is, kik Jókai ravatalát gyászbaborult lélekkel vesz- sztik körül. Midőn a magyar kormány legmé­lyebb részvétét tolmácsolom Méltóságod előtt, egyúttal mint a boldogultnak évtizedeken át ! volt tisztelője biztosítom Méltóságodat, hogy emlékét változatlan kegyelettel fogom meg­őrizni. Méltóságos asszony kész szolgája Tisza István.« Lukács László pénzügyminiszter délután a következő részvétlevelet küldötte özvegy Jókai­­nénak: »Méltóságos asszonyom! Mély megilletődéssel vettem hírét azon fájdalmas csapásnak, mely méltó­ságodat hazánk nagy fiának, a magyar irodalom örök büszkeségének elhunytával érte. Szolgáljon méltóságodnak némi vigaszul az, hogy fájdalmában a nemzet igaz részvétével osztozik és hogy az el­hunytnak emléke a nemzet szivében örökké élni fog. Engedje meg méltóságod, hogy a nagy vesz­teség alkalmából kifolyólag én is legmélyebb rész­vétemnek adjak kifejezést és fogadja őszinte tisz­teletem kifejezését. Lukács.« Jókai özvegyéhez ma délelőtt az egész ország­ból rengeteg részvétlevél és távirat érkezett, míg személyesen jártak nála Zsilinszky Mihály állam­titkár, Beöthy Zolt főrend, Földváry Miklós ka­marás, Beksics Gusztáv, Polónyi Géza és Justh Gyula országgyűlési képviselők és sokan mások. A részvétlátogatókat Vészi József és Révay Mór or­szággyűlési képviselők fogadják, a­kik az özvegy kérésére minden intézkedésében segédkeznek neki. Hegedűs Sándorhoz, Jókai unokaöcscséhez, tömérdek részvétet kifejező távirat és levél érke­zett. Kondoleáltak a többi közt: a Petőfi-Társaság részéről Herczeg Ferencz, Szana Tamás és Ábrányi Emil, Rakovszky István állami számvevőszéki el­nök , Harkányi Frigyes báró, Navratil Imre, Schmidt József volt államtitkár, Wlassics Gyula, Sonnenfeld Zsigmond dr. (Páris), Förster Kálmán, Reissig Ede, Földváry Miklós, Széchy Károly és neje (Kolozsvár), Gotthard Sándor és neje. Berczik Árpád táviratot küldött, mely igy szól: »Az Írók családja édes atyját vesztette el a nagyban, a kiért most minden magyar ember gyá­szol. Mint e család egyik szerény tagja, legmé­lyebb részvétemet fejezem ki — vérszerinti csa­ládjának. Bérezik Árpád.* A Magyar Általános Takarékpénztár részvény­­társaság igazgatósága érdemdús alelnökének, mélt. dr. Jókai Mór urnak elhunyta folytán — a­ki az intézet megalapítása óta, annak díszét és büszke­ségét képezte — mai ülésében elhatározta, hogy a gyászszertartáson testületileg részt vesz, a meg­boldogult ravatalára koszorút helyez és a család­hoz részvétiratot intéz. A Concordia bécsi hírlapíró-egyesület elhatá­rozta, hogy elnöke, Spiegl Edgár vezetésével kül­­­­döttséggel képviselteti magát Jókai Mór temetésén. Tegnap, még a költő életében, a következő távirat érkezett Kecskemétről: »Jókai Mór, Budapest. Köszöntelek a régi hűséggel. Mint kecskeméti iskolatárs, emlékezem reád. Az akkori pajtások közül kívülem talán egy sem él. Távolmaradva is mindvégig hiveid voltak. Köszöntelek betegségedben. Tartson meg az Isten. Öreg Garzó Imre.« Szerkesztőségünkőz Pozsonyból a következő távirat érkezett: »Feledhetetlen emlékű atyai jóbarátom Jókai Mórnak, nemzetünk büszkeségének, elhunyta alkal­mával legigazibb részvétemet fejezem ki a magam s a Híradó szerkesztőségének nevében. Dr. Vut­­kovich Sándor főszerkesztő,i­tának tesz eleget, a midőn élénk részt vesz az országot gyászba borító fájdalomban s igyek­szik annak a külsőségekben is kifejezést adni. Minthogy az eddigi értesülés szerint a teme­tést a kormány intézteti, a székesfőváros ható­sága akként járul hozzá a végtisztesség meg­adásához, hogy díszsírhelyet ajánl föl, a Deák Ferencz és Kossuth Lajos sírjai között, a­hol idővel mauzóleum is emelhető lesz. A tanács mindezekhez hozzájárul azzal, hogy Jókai Mór emlékezetét úgyis, mint a főváros díszpolgáráét, jegyzőkönyvileg örökíti meg, a családhoz rész­vétiratot intéz s a ravatalra koszorút helyez. A polgármester rendeletéből ma reggel az összes fővárosi középületekre kitűzték a gyász­lobogót, sóval betör a szigeti palotába és az ifjú pár egymás karjaiba hull, az öreg író, a­kit ked­vese cserben hagyott, mit tehetett egyebet ? Menekült a szigetről. Igen, ez az alak megtalálta az ő Theseusát. S­e hátha nem akarja megtalálni? Ha mártírja lesz a szivének? Ha a szánalom megtartja be­csületesnek, azután sorvad, elhervad, elpusztul, az öreg, iró szeme láttára, — de hát a hála leköti. És már festőnek látja magát és a nőt tanítványának, a ki szerelmes lesz kollégájába, a sors elszakította őket egymástól, a fiú kül­földre ment, a leánynak meghalt a vőlegénye és hozzá kerül kegyelemre. De az öreg festőben fölébred az ördög, feleségül veszi, élnek együtt és azután hazajön a titkos kedves. No most? Nem lesz semmi, ezek hálából szenvednek, el­pusztulnak, tönkremennek. Hát jó ezt nézni? Ekkor azután mérget szed elő, hogy hát ne legyenek szivek mártírjai többé ... Ez a négy történet a képzeletnek és való­nak, bár inkább a képzeletnek, csodálatos egy­­­­velege, egymást fölvevő képek lánczolata. Miféle csodálatos, titkos erő fűzi őket egymásba? Hol a szavak, hol a tények hasonlatossága, avagy ellentétes volta, hol logikus következmény, hol pedig egyenest az illogika. De hát ezek a képek kapcsolódnak s mi a képek ez­árjának folya­mata alatt állunk lebűvölve; se nem hall, se nem lát az ember, s mint valami csodás termé­szeti jelenséget, megbámuljuk. A fizika magya­rázhatja, a­hogy neki tetszik, de mi élvezzük az esztétikai szépségeit. .. Azaz csak élvezzük! A nagy meseteremtő képzelete sem alkot többé soha. De mi hálát adunk a Gondviselésnek, mely megajándékozott vele, ki egy egész irodal­mat irt össze, mindnyájunk büszkeségét! Dr. LÁZÁR BÉLA: A gyászoló vidék. Szeged, május 6. Szegeden Jókai halála al­kalmából a házakon fekete lobogó leng. A tanács elhatározta, hogy Jókainéhoz részvétiratot intéz, a középületekre gyászlobogót tűz ki és a temetésre Lázár György polgármester vezetésével küldöttség megy, a ravatalra koszorút helyez. A temetés nap­ján iskolai ünnepélyek lesznek és a temetés ideje alatt az egész városban a harangok zúgni fognak. A Dugonics Társaság, a Magyarországi Közműve­lődési Egyesület, a vidéki hírlapírók küldöttsége koszorút küldenek és küldöttségileg képviseltetik magukat a temetésen. A színházban hétfőn Jókai­­estét rendeznek. Csongrád, május 6. Jókai halálát Csongrád­­megye is mélyen gyászolja. A vármegye községi, vármegyei és városi törvényhatóságai dr. Csató Zsigmond főispán és dr. Cicatricis Lajos alispán vezetése alatt küldöttségileg fognak a temetésen megjelenni. A díszsírhely. A fővárosi tanács mai ülésében, Halmos János polgármester meghatottan emlékezett meg Jókai Mór haláláról. — Nagy volt ő, — úgymond — mint ha­zafi és nagy, mint iró és költő; igazi költő­fejedelem volt, a kinek nagy szelleme előtt mindenki hódolattal hajolt meg, nemcsak ná­lunk, hanem széles e világon. A főváros ható­sága csak a fényes szellem iránt való hódoló­ Jókainé koszorúja. Ott hevernek garmadában a koszorúk a halottasszobában, legközelebb a ravatalhoz a megtört özvegy, Jókainé koszorúja. Búzavirágból készült s rajta két hatalmas, aranynyal híme­zett méter szélességű nehéz selyem szalagok. A szalagokról nagy betűkben olvasható le: Pihenj ! Szeretlek! A te Bellád. Egyesületek gyásza. -A Magyar Néprajzi Társaság, melynek Jókai Mór egyik alapítója volt, e felirattal helyezett el a ravatalra koszorút: »A néplélek nagy ismerő­jének — a Magyar Néprajzi Társaság«. Az »Aurora« Irodalmi és Művészi Kör igaz­gatótanácsa ma délelőtt ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy Jókai Mór díszelnökük rava­talára koszorút helyeznek és a temetésen testüle­tileg részt vesznek. A Petőfi­ Társaság e hó 7-dikén (szombaton) délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Aka­démia képes termében rendkívüli ülést tart. A tit­kár kéri ez után a társaság tagjait, hogy ezen az ülésen minél nagyobb számmal megjelenni szíves­kedjenek. A Budapesti Újságírók Egyesületének választ­mánya ma, pénteken délután 4 órakor ülést tart, hogy megállapítsa a Jókai Mór végtisztességtéte­­lén való részvételének módozatait. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnöksége a következő szövegű meghívót küldte szét az igazgatósági tagoknak: »A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének igazgatósága hazánk koszorús költője, Jókai Mór, intézeti tiszteletbeli, rendes és sok éven át igazgatósági tag elhunyta alkalmából az intézet gyászának és részvétének kifejezésre juttatása végett szombaton, folyó hó 7-én délelőtt 111 /a órakor az intézet üléstermében (Alkotmány-utcza 16. I. em.) ülést tart, melyre ezennel tisztelettel meghívják. Budapesten 1904. évi május hó 6-án Fáik Miksa elnök, Fekete Ig­­nácz titkár.« A Magyar Nemzeti Muzeum. Jókai Mór ha­lála alkalmából Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója a múzeum osztályigazgatóival ma reggel igazgatósági ülést tartott, mely alka­lommal a következő határozatot hozta: 1. A nem­zeti gyász jeléül a Nemzeti Múzeum ormára a gyászlobogó kitüzetik. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum az elhunyt ravatalára koszorút helyez. 3. A Magyar Nemzeti Múzeum a temetésen testü­letileg vesz részt. 4. Az elhunyt családjához részvét­iratot intéz. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége ma délután 5 órára rendkívüli elegyes gyűlésre hívta össze az Akadémia összeg tagjait, a­melyen meg fogják állapítani a Jókai-gyászban való rész­vétel módozatait. A Kisfakuly-Társaság ugyanez ügyben ma délután 6 órakor tart összes ülést. A színházak gyásza. Magyar Színház. A­ mai előadás előtt B. Szabó József .Jókai emlékezetes czimusel ódát szaval a nagy költő halála alkalmából. Népszínház. Vidor Pál igazgatásának elején foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a »Lőcsei fehér asszony «-t dramatizálja a Népszính­áz szá­mára. Meg is kérte a költőkirályt, hogy regényé­nek színpadra alkalmazására az engedélyt adja meg. Az engedélyt nagy költőnk Nizzában április 10-én kelt következő levelében adta meg Vidor Pál igazgatónak, ki el is látta a »Lőcsei fehér asszony« színpadra alkalmazását, mely a jövő szezon egyik fő érdekessége lesz: »Tisztelt Igazgató Ú­r! Becses felszólítását, hogy a »Lőcsei fehér asszony«­ezima regényem­nek színpadra való átdolgozását megengedjem, szi- 3

Next