Magyar Nemzet, 1905. szeptember (24. évfolyam, 211-236. szám)
1905-09-01 / 211. szám
_ __________________ Verik a harangokat és gyújtogatást vetnek a kormány szemére. Pedig, ha oly rendíthetetlen hitük volna ügyük győzelmében, mint ahogy mutatják, s ha a népnek igaz barátai volnának, örülniük kellene, hogy a jogok, a szocziális és gazdasági reformok gazdag asztalához invitálja a kormány őket. S az a jelszava: győzzön a jobb. Budapest, augusztus 31. , Minisztertanács. Tegnap délután miniszteri tanácskozás volt, melyen a kormány a folyó ügyeket intézte el. s a Hazafiak. Kecskemét város törvényhatósága tegnapi közgyűlésében elhatározta, hogy az önkéntes adófizetők és újonczok nevét nyilvánosságra hozza. Kecskemét városa nyilván azt találja, hogy ilyenképpen pellengérre állíthatja azokat a hazafias érzésű polgárokat, akik az állam iránt való kötelességeiket a mai válságos időben is leróják. Alig tévedünk, ha konstatáljuk, hogy ez a publikálás egyetlen jóérzésű ember szemében sem fogja leszállítani e békés és korrekt gondolkodású polgárok erkölcsi értékét. Ellenkezőleg, reméljük, hogy a nyilvános elismerésnek csakis buzdító és példaadó lesz a hatása. — Én, a magam részéről — nyilatkozott Fejérváry báró miniszterelnök — csak örvendeni tudok a publikálásnak. A mai válságos időben bizony nem nagy azoknak a hazafiaknak száma, akik a nyers terrorizmus ellenére is készek teljesíteni kötelességeiket az állam irányában. Eljárásuk csakis büszkeségükre válik és tekintélyüket minden higgadtan gondolkodó, igaz hazafi előtt emeli. Az amerikai okiratok. Lányi Bertalan igazságügyminiszter — amint értesülünk — a következő kör rendeletét intézte a közjegyzői kamarákhoz az északamerikai Egyesült Államokban használandó okiratok nyelve tárgyában. Illetékes helyről tudomásomra hozták, hogy egyes esetekben azok a kir. közjegyzők, a kik az 1874. évi XXXV. törvényczikk 7. § a alapján közjegyzői okiratoknak német nyelven való felvételére fel vannak jogosítva, oly magyar nyelvű okiratokat, amelyeket a fél az északamerikai Egyesült Államok területén kívánt használni, az 1874. évi XXXV. törvényczikk 91. §-a értelmében német hiteles fordítással szereltek fel, a jelzett nyelvjogosítványnyal nem biró egyes kir. közjegyzők pedig figyelmeztették a feleket, hogy a jelzett okiratokhoz hiteles német fordítást szerezzenek. Tekintettel arra, hogy az északamerikai Egyesült Államokban a hivatalos nyelv az angol és hogy ennélfogva a magyar nyelvű okirathoz mellékelt német fordítás az Egyesült Államok hatóságai előtt jelentőséggel nem bír, a királyi közjegyzők hasonló eljárásából a felekre fölösleges költségtöbblet hárul. Felhívom tehát a királyi közjegyzői kamarákat, intézkedjenek, hogy a királyi közjegyzők erre a feleket előforduló esetekben figyelmeztessék és hogy a német nyelvjogosítványnyal biró királyi közjegyzők német fordítást magyar nyelvű okirathoz csak abban az esetben csatoljanak, ha ennek csatolását a fél a hozzá intézett fenti figyelmeztetés daczára is kívánja. forgatták a tollat Erdély fővárosában s nem hagyták kialudni a haza, a faj iránti szeretet a keblekből, munkálkodásaikkal állandósíták a reményt, hogy virrad még a magyarra. De hogy a lelkes írói gárda teljesíthesse hazafias misszióját, vezérnek kellett az élükre állani, a ki őket tömörítse s segítse munkáik kiadhatásában. Ily vezért bírt az erdélyi magyarság Mikó Imre grófban. Buzdította az írókat írásra, viszályaikat kiegyenlité s munkáik kiadását elősegité, s ha másként nem ment a dolog, ő maga adá azt ki. Hogy csak két esetre hivatkozzak töméntelen kiadványai közül felemlítem a »Vadrózsák” kiadását 1862-ben; néhai Kriza János író és unitárius püspök szerkesztő a »székely népköltemények gyűjteménye«! A népdalok és népmesék közlése mellett a székely tájszótárak ismertetésére is volt tér szentelve. Kriza János, a nagy népköltő, kimondatlan hasznot tett ezzel a hazai irodalomnak, az elkallódástól megmenté a székely nép ajkán elhangzott dalokat és népmeséket. De ugyancsak Mikónak köszönhetni a páratlan szépségű »Hősköltemények« kiadását. Írója a zseniális Debreczeni Márton volt. 1855-ben került e gyöngytermék a sajtó alá. Mikó Imre nélkül ki tudja mi lesz a Debreczeni költeményeivel és mikor került volna napfényre a »Kiovi csata« mély benyomásu hősköltemény? . . . Midőn 1853-ban Jókai Kolozsvárott volt, tiszteletére estélyt adott Mikó Imre gróf, vendégszerető házánál több íróember is jelen volt, mint Salamon József, Kriza János, Hagy Péter a későbbi erdélyi református püspök, Kőváry László Erdély legtermékenyebb írója. Asztalhoz ülés előtt Mikó egy époszszal lepte meg vendégeit, maga másolta le, Írója pedig az 1853. év elején elhunyt zseniális kincstári tanácsos, Debreczeni Márton volt. Az elhunyt férfiúról mindenki tudta, hogy a bányászat körül lángész, de mint költőt senki sem ismerte. Csak halála után fedeztettek fel költeményei. Mikó Imre gróf az ötvenes években különösen kettőt tűzött maga elé: egyik volt az, hogy a székelyek önálló külön történetét a lefolyt zivatarokig — háromszáz darab arany pályázati dij kitűzése által— megírássá; másik törekvése volt, hogy többekkel egyesülve, Erdély történetének az egykori megirhatására adatokat gyűjtve, kiadatlan apróbb történeti műveknek, krónikáknak, okleveleknek, egyes vidékek és városok évrajzainak, miknek birtokába juthat, a nemzeti könyvtár alakjában füzetenkénti kiadását eszközölje. E végből sűrű levelezést folytatott az erdélyi írókkal, s különösen nagyajtai Kovács Istvánra akart minden áron hatni, ki a régi történeti adatok nagy halmazával birt, hogy a székely nemzet önálló történetét írná meg, mely kívánsága ugyan nem tudott teljesülni, de még életében megérhette a lángoló hazafi, hogy Szabó Károly kitűnő történész vállalta magára 1875-ben egy ilyen megírását, irói jutalmul kapá azon összeget, mit e czélra a hazafiság — Jakab Elek jeles történész fölhívására — összehozott. Nagyajtai Kovács István, mint szorgalmas adatgyűjtő, a hozzá intézett leveleket éltévé, ha az a közérdekre vonatkozott. Adatgyűjteményeit «s a közérdekű leveleket az unitárius főiskola könyvtárába helyezé el, amely leveleket vgigolvastam, a mikor Erdély újabb történetét megírtam s a mit senki ez ideig rajtam kívül meg nem irt. Mikó Imre gróf serényen folytatta az általa megindított és általa szerkesztett »Erdélyi Történelmi Tár« kiadásátaz ötvenes években. Mint fennebb is jelzem, Mikónak mindig forró vágya volt, hogy Erdély történelmét valaki végre megírná, e végből nagyajtai Kovács István barátját s másokat is buzdított a megírásra. De buzgólkodásának egy darabig eredménye nem volt, míg végre azt megírta Kőváry László. Valódi lelkesültséggel irt munkás ma is az egyetlen történeti munka, amely Erdély történetét összhangban adja elő. Kőváry László Erdély történetét 1849. év őszéig irta meg, a Kazinczy tábornok fegyverletételéig; azontúl én vettem át Erdély történetének a fonalát és megírtam két kötetben az anyaországgal való egyesüléséig, tehát 1866 tavaszáig, a mikor az erdélyi képviselők is megjelentek a közös országgyűlésen és ezzel megszűnt Erdély önállósága. Mikó Imre gróf tarta az ünnepélyes beszédet az országgyűlésen, dokumentálva a két hazarész egyesülése feletti örömét. És mert Erdély története megírásáról írtam, hangot adok azon mindnyájunk kívánságának, hogy Kőváry László még forgathassa tovább is a tollat, a 87 év ne törje meg, a mely vállaira nehezedik. Erdély legtermékenyebb írójának a tolla most is élénk és nyoma sem látszik az aggkorral járó hanyatlásnak. Ezzel rátérek az Erdélyi Múzeumegylet létrejövésének az ismertetésére, mint a mely legnagyobb műve Mikó Imre grófnak. De az erre vonatkozó részt a következő számra hagyom: MAGYAR NEMZET. _____ 1905. szeptember 1. A politikai helyzet. Budapest, augusztus 31. Bács-Bodrog vármegye emancipálta magát a koalíció ölelő karjaiból. Erélyesen, határozottan, félre nem érthetően. Kimondotta az önként befizetett adók elfogadását, az önként jelentkező újonczok besorozását és a fogyasztási adók behajtását. Kimondotta mindezt több mint száz főnyi majoritással. Ez a határozat megérdemli a legnagyobb figyelmet Az ország egyik legnagyobb és leggazdagabb megyei törvényhatósága mutat általa példát és utat a többinek. íme talán mégis dereng már némi világosság! Talán mégis meghiggadnak már az elmék és tudatára jönnek annak a ténynek, hogy a passzív rezisztencziának nevezett anarchia a magyar kommandót ugyan nem hozza meg, ellenben alkalmas rá, hogy romba döntse a magyar államot. Mindenesetre tanúskodik ez a határozat arról, hogy vannak az országban függetlenül gondolkodó polgárok, akik nem szegődnek föltétlenül a koalíció mellé, daczára annak a nagyarányú terrorizmusnak, melyet a szövetkezeti pártok szerte az országban kifejtenek. A miniszterelnök Ischlben, Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel nyolc órakor Bécsen keresztül Iseidbe utazott. A kormányelnök kíséretében ment Skerlecz Iván báró titkár is. A miniszterelnök ma este érkezik Ischlbe s holnap délelőtt megy ő felségéhez kihallgatásra. Bécsből telefonozzák nekünk. Fejérváry Géza báró miniszterelnök az államvasutak pályaudvarán Bécsbe érkezve, a magyar minisztérium palotájába hajtatott s a felség személye körüli minisztérium ügyeiről tétetett magának jelentést Révy Ferencz miniszteri tanácsossal. A miniszterelnök ezután Skerlecz báró miniszteri titkár kíséretében a pályaudvarra hajtatott, ahonnan délután 3 óra 30 perczkor Ischlbe utazott. A Neues Wiener Tagblatt jelentése szerint Fejérváry Géza báró miniszterelnök Károlyi György gróf országgyűlési képviselő kíséretében utazott el Ischlbe. Fejérváry Géza báró, mint a Neue Freie Presse mai estilapja jelenti, némi késéssel érkezett Bécsbe, ahonnan a délutáni első vonattal folytatja útját Ischl felé. Valószínű, hogy a miniszterelnököt ő felsége holnap délelőtt fogadja magánkihallgatáson. Az eddigi intézkedések szerint Fejérváry báró a rákövetkező napon jön vissza Bécsbe s közvetlenül folytatja útját Budapest felé, ahová vasárnap fog megérkezni. A bogsáni mandátum. A krassó-szörénymegyei bogsáni kerület szabadelvűpárti képviselőjét, Avrameszky Pachomiuszt a minap alibunári közjegyzővé nevezték ki. Az igy megüresedett kerületben, amint táviratoztak, Kristóffy József belügyminisztert óhajtják a képviselőségre megnyerni. A passzív rezisztencia. Pest megye jóléti bizottsága ma délelőtt ülést tartott Prónay Dezső báró elnöklése mellett. A bizottság elfogadta Abaúj-Torna vármegyének azt a javaslatát, amely arra vonatkozik, hogy az önkéntesen befizetett közvetett adókat miként kezeljék, illetőleg miként helyezzék el. Erre nézve abban állapodtak meg, hogy a Pestmegyénél befolyó ilyen pénzösszegek egy részét a fővárosi, más részét a nagyobb vidéki pénzintézeteknél helyezik el cheque-rendszer szerint. A keresztülvitellel az elnökséget bízták meg. Elhatározták továbbá, hogy a szeptember 18-ikára kitűzött pest megyei rendes közgyűlés elé a jóléti bizottság eddigi működéséről részletes jelentést terjesztenek. Végül Bellaágh Imre és Révész Béla indítványára köszönetet mondott a bizottság Károlyi Sándor