Magyar Nemzet, 1905. november (24. évfolyam, 263-289. szám)
1905-11-01 / 263. szám
1905. november 1." MAGYAR NEMZET. czessziókkal nem lehet többé útját állni, mindössze arra lehet és kell szorítkozni, hogy az a kérdés tisztán a maga természete szerint oldódjék meg, nem pedig — mint Fejérváryék teszik — csak közbevetett kísérletképp a mai helyzet tisztázására. Mert abban nagyon is igaza van Tisza Istvánnak, hogy akár győz, akár bukik a kormány, javulást a mai helyzetnek nem hozhat. Ezt a javulást csak a meglevő parlamenti erők, vagy azok új csoportosulása hozhatja meg. Az utóbbi eshetőséget a hatvanhetes alap érdekében mi kívánatosabbnak tartjuk. A Pester Lloyd: Alaposabb polémia e radikális reform ellen, mint amilyent a szabadelvűpárt vezére ma nyújtott, alig képzelhető, és még sem hiszszük, hogy meg fogják téríteni azokat, akik elvileg már az általános és titkos választójog mellett foglaltak állást. Sőt úgy lehet, hogy ezek Tisza István grófnak nagyon is makacs konzervativizmust fognak a szemére lobbantani. A liberális újításokat és expanzív reformtörekvéseket mindenkor olyféle érvekkel ellenezték, amelyek a szélesebb néprétegek politikai intelligencziáját, törvényhozói képességét és mérsékletét kétségbe vonták. És ezek az érvek soha sem bizonyultak igazaknak. Föltéve még azt is, hogy a szélesebb néprétegek szellemi inferioritására és alkotásra képtelen radikalizmusára vonatkozó aggodalmak alaposak lennének is, abból nem következik, hogy e köröktől el szabad zárni a törvényhozáshoz való hozzájutást, hanem az következik belőle, hogy éppen a politikai életbe való bevonás által kell őket a politikai érettségre nevelni. Micsoda veszélyektől rettegett a világ a francziaországi szoczializmus síkralépése idején, s a tapasztalat ime megmutatta, hogy a franczia szocziálizmus annál ártalmatlanabb lett, mennél jobban belevonódott az aktuális politikába s mennél inkább kormányképessé vált maga is. Voltak ott szoczialista miniszterek s ezek nem forgatták fel az országot fenekestül, hanem beleilleszkedtek az uralkodó rendszerbe s a polgári köztársaságban éppen olyan megbízhatók voltak, mint többi minisztertársaik. Mindenesetre különbség van az általános választói jog dolgában egységes nemzeti államok között, aminek Francziaország és Németország, és etnográfiai sokféleséget mutató országok között. És íme, csodálatos, hogy Bismarck a partikularizmus leküzdésére, amely a német birodalomban hosszú időn át nem kevésbé éles ellentétekkel és szenvedélyes gyűlölködéssel járt, mint más államokban a nemzetiségi különféleség, Bismarck az általános szavazati joghoz nyúlt, s ez a radikális szer tényleg nagyon hasznosnak bizonyult a német egységesítés folyamata számára. Angolországgal példálózni pedig — úgy tetszik nekünk — teljességgel nem helyénvaló. A mi viszonyainkat Angolország viszonyaival összehasozanlítani olyan politikai licenczia, amelyet csak az indokolhat meg, hogy nálunk megszoktak egyáltalán mindenben angol példára hivatkozni, akár találó a hivatkozás, akár nem. Teljességgel alaptalan az az aggodalom, mintha új erők bevonulása által népképviseletünk intellektuális tartalma leszállíttatnék. Sőt ellenkezőleg, a színvonal emelkedése várható, mint ezt már többször kifejtettük. Azon a hatáson persze, amelyet az általános választójog nemzetiségi viszonyainkra gyakorolhat, nem szabad olyan könynyedén átsiklani; ez mindenesetre nagyon fontos, sőt legfontosabb része az egész kérdésnek. És éppen erről van szó, hogy a választójog jelentékeny kiterjesztésével egyben a történelmi nemzet s a magyar állam történeti jellegének rendületlen és zavartalan fenmaradására biztosítékok szereztessenek. Ha vannak ilyen megbízható garancziák, akkor nem szabad előzetesen és elvben ellentétbe helyezkedni a reformmal; ha nincsenek ilyen garancziák, akkor a kísérletből hiányzik a raison. A Budapest Napló: Egy elismeréssel köteles adózni a szabadelvű párt vezérének mindenki, azzal, hogy őszinte, nyílt és becsületes. Ő nem az egyetlen, aki a választójogot nem tartja a nép jogának, hanem kedvezménynek, amelyet az ország urai kegyesen adományoznak azoknak, akik jól viselik magukat. Szívük szerint így beszélnének a baloldali grófok is. De Tisza az egyetlen, aki ezt megmondani is meri. Alapos reménye lehet rá, hogy így bálványa lesz a koalicziónak, de a mai nyílt vallomás után lehetetlen, hogy fejlődést, egyetemes jólétet, népuralmat kívánó ember melléje álljon. Mai beszédében kérlelhetetlenül konzervatívnek mutatkozott a szabadelvű párt vezére, konzervatívebbnek és feudálisabbnak, mint egy porosz junker. Mai beszéde szerint ő úgy képzeli az ország kormányzását, hogy a magasabb osztályok kormányozzanak, a dolgozó elemek pedig, a milliók tűrjék ezt a kormányzást. A Budapesti Hírlap a szabadelvű párt állásfoglalása alkalmából a következő reflexiókat fűzi Tisza gróf beszédéhez: Itt van valahára az ideje annak, hogy Tisza István levonja eddigi tévedéseinek a következéseit., Itt az ideje bevallania, hogy a januáriusi választásig teljesen félreismerte és méltatlanul lebecsülte azt a mozgalmat, amely a nemzetet hatalmába vette és új, mondhatni históriai ösvényre terelte. Hogy e tévedéseit eddig vonakodott beismerni, következményeit levonni, ez tette azóta való szereplését vergődéssé, ez fosztotta meg az őszinteségétől, ez kényszeríti oly kertelő, körülbástyázott, kétértelmű határozatokra, mint a mai is. Kínos, meddő és az országra veszedelmes helyzetéből őt és pártját csak az a heroikus elhatározás mentheti ki, ha — nem negatív állást foglal el Fejérváryval szemben — hanem pozitív állást abban, ami a jelen helyzetnek lényege, az egész terjedelmében kialakult alkotmányválság kérdésében. Mert ha ezt Tisza nem teszi, akkor könnyen azt a benyomást keltheti, hogy mérsékelt és passzív ellenzéki álláspontján csak kényelmes páholyából azt lesi, hogy a két harczias ellenfél egymást megegye s azután ő jelentkezzék épen és megóvott friss egészségben mindkettőnek örökére. A Pesti Napló: A szabadelvű párt tehát pártkérdéssé tűzte ki az általános választói jog ellenzésének dolgát. Újból hangsúlyozni kell, hogy a mai határozat sem bír az őszinteség erejével. Tisza a Fejérváry-kormányban nem lát egyéb hibát, mint hogy az általános választói jog jelszavával indít akciót. Az alkotmány sérelmeiről, a törvényesség szellemének teljes hiányáról, amely ennek a kabinetnek eredendő bűne, nem tesz említést. Ez a körülmény még mindig a taktikázás gyanúját borítja Tisza fellépésére, amely nincs összhangzásban az utolsó időkben követett magatartásával, amikor pedig már szintén tudta, hogy mit akar a Fejérváry-kormány. Az Egyetértés: A legfájóbban érintheti a Fejérváry Géza báró keblét, hogy még Tisza István gróf is lepocskondiázza az ő programútját. A gróf úr, a ki mostanában egyszerre roppant félti a törvényt és alkotmányt, a kormány programmját föltétlenül veszedelmesnek mondotta, mert az általános titkos választójog is benfoglaltatik. Ami a programaiban jó, az nem uj — mondta — és ami uj, az rossz. Erre természetesen harsogó derültség támadt. De nekünk úgy rémlik, mintha a Tisza kritikájában nagyon sok jezsuitizmus volna. A határozati javaslat, melyet elfogadtatott, azt mondja ugyanis, hogy a párt a kormány programjának sok pontjában a maga programjának reprodukcióját látja. Belátja a párt azt is, hogy a választójogot ki kell szélesbíteni. De azért a kormányprogrammot mégis perborreszkálja. Egyebekben Tisza kijelentette, hogy évtizedek óta szörnyen szereti Fejérváryt és most is bámulattal nézi azt az önmegtagadást, melyet a miniszterelnök kifejt, hogy rendbe hozza az ország szénáját. A N. P. Journal: Kétségtelen, hogy a szabadelvű párt összetartása, mint már oly sokszor, most is, főként Tisza István gróf beavatkozásának tulajdonítható. S mi úgy véljük, hogy ez újabb együttmaradással a közérdeknek is nagy szolgálatot tesznek. Mert az események zagyva sodrában eleddig a szabadelvű párt az egyetlen szilárd mag, mely körül még talán képződhetik valamely csoportosulás védelmére és fentartására az annyira fenyegetett 67-es alapnak, mely a magyar politika egyetlen lehetséges alapköve. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy mi is osztozunk Tisza gróf véleményében, mely szerint a szabadelvű párt továbbra is nézője és kritikusa legyen a politikai eseményeknek, szinte negativ szerepet játszszon bennük. Ellenkezőleg. A szabadelvű pártnak kötelessége — most még inkább, mint bármikor — belevegyülni az eseményekbe s a kibontakozás munkájában aktiv részt venni. Oly nagy politikai testületnek, amilyen még most is a liberális párt, nem szabad — Tisza gróf receptje szerint — elnézni az események folyását, hanem igyekeznie kell lehetőség szerint kormányozni őket, hogy elveit és taktikáját szolgálja velük. Mint ebben, úgy nem tudunk Tisza gróffal abban a módban sem egyetérteni, amelylyel Fejérváry báró programját, s különösen annak legfőbb pontját, az általános, titkos választójogot támadja. Hogy a mi túlságosan komplikált társadalmi és nemzetiségi viszonyaink közepett ily reform következményei megközelítőleg sem állapíthatók meg, s ezért ama szállóigének a sötétbe való ugrásról, van némi jogosultsága — ezt elismerjük. Ez azonban egyáltalán nem jogosít még arra a junkeri hangra, a reform barátai és védői ellen, melyet Tisza gróf ma alkalmazott. Igaz, már beszédében hozott fel oly adatokat, melyek nem éppen az általános választói jog mellett szólnak. De amily kevéssé bizonyul valónak ez adatokból az a tétel, hogy egy parlament annál magasabb értelmi és politikai nívón áll, minél magasabb választási czenzuson alapul, éppen oly kevéssé lehet néhány s igen különböző országból összeszedett adattal valami bizonyosat kideríteni arról a hatásról, melyet az általános választói jog Magyarországon fel fog idézni. A programm a vezérlő-bizottságban. A vezérlő-bizottság ma délelőtt 10 órakor ülést tartott. Az ülés nem a függetlenségi pártkörben folyt le, hanem mivel Kossuth Ferencz még mindig gyöngélkedik és a szobát nem hagyhatja el, de az ülésen részt akart venni, az értekezletet ezért Kossuth Ferencz lakásán tartották meg. A bizottság tagjai közt jelen voltak Kossuth Ferenczen kívül: Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Darányi Ignácz, Zichy Aladár gróf, Bánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Gulner Gyula, Tóth János, Holló Lajos, Sághy Gyula,Vázsonyi Vilmos, Hock János, Ugrón Gábor és Kaas Ivor báró. A vezérlő-bizottság Újvidék, Abaújtorna, Békés, Esztergom, Szabolcs, Zala, Csik, Udvarhely törvényhatóságoknak és az ózdi vas- és aczélgyár munkásainak a vezérlő-bizottsághoz intézett határozatait, melyekben a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságát üdvözlik és ragaszkodásukról biztosítják, hálásan vették tudomásul. Tárgyalás alá vette ezután a vezérlőbizottság a kormánynak közzétett programját, melylyel szemben a következő határozatot hozta : »A szövetkezeti pártok vezérlőbizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a Fejérváry báró által fölolvasott kormányprogrammot komolyan venné. A magyar nemzet hagyományos józan fölfogása ítélt már e programm fölött és a vezérlő bizottság csak elméleti kötelességet teljesít, midőn ezt az ítéletet megpecsételi. A programm magán hordja a megvesztegetési kísérlet bélyegét, elszomorító jeléül annak, hogy megvesztegethetőnek hiszik a nemzetet, ami fölött a nemzeti lélek minden bizonynyal föl fog háborodni. Mindent ígérnek, mindenkinek, tekintet nélkül arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe és mennyivel több adóba kerülne. Évtizedekre szóló programmot csinál magának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mekkora, tehát hány hétig állhat fenn, kiszámíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja, hogy ha eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a folyton emelkedő katonai költségek nyomasztó súlylyal nehezedtek rá. Ennek daczára a programm a katonai költségeket tetetemesen növelni szándékozik és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy amit vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, amit a különböző ellenzéki pártok évtizedig követeltek és ezzel igyekszik megvesztegetni a tömegeket, csakhogy kikerülje azt az egyet, hogy a magyar pénzen és magyarvérrel fentartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtassák. Ezzel bebizonyítja, hogy a nagy tömegeket hazafiatlanoknak hiszi, amiben csalódik. De még egyrészt olyan ez a programm, mint az evangéliumi példabeszéd öt kenyere, melyből mindenki jóllakhatik és minden vágy teljesülését megígéri mindenkinek, tekintet nélkül bármire, és senkinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghez vinni a nagy csodát, addig akaratlanul is elárulja a programm valódi czélját a következő rövidre foglalható pontozatokban. A királyi vétójog végtelen mindenhatósága, ami megsemmisítené az országgyűlés önálló törvényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítésének lehetetlensége. A véderő terheinek felemelése a kétéves .