Magyar Nemzet, 1906. szeptember (25. évfolyam, 206-230. szám)
1906-09-01 / 206. szám
4 MAGYAR NEMZET, 1906. szeptember 1. zenekar jóhiszemű tévedése. Nem tudták, mily nagy elkeseredést szül ez a nóta a magyarok között. Nem volt senki, aki felvilágosította volna őket arról, hogy a magyar nemzet nem akar tudni arról a nótáról s nekik, mint vendégeknek, respektálniok kell a nemzet érzelmeit. Sőt éppen ellenkezőleg. A Zanella vezetése alatt álló autonóm párt részéről egyenesen felbiztatták őket, hogy elsőnek játszszák a Gotterhaltét, így sikerült Fiuméba ér egy osztrákpárti klikknek újra aljas merényletet rendezni Magyarország ellen. A Gotterhalte másodszor. A zenekar az inczidens után több zeneszámosot adott elő, közöttük az angol királyhimnuszt, amelyet szintén megtapsolt és megéljenzett a magyarság. A magyar Himnuszt a jelen volt angol katonák is lelkesen megtapsolták, csak Zanelláék álltak némán, gúnyos mosolylyal. Időközben másodszor is felhangzott a gyűlölt Gotterhalte. Erre már a felháborodott magyarok éles füttyökkel és hangos abezugolással feleltek. — Le vele! — Le a hóhérnótával! Hűen és még erősebb kiáltások zúdultak a zenekari állvány felé mindenfelől. A magyarok ellen. Felháborító, csúnya jelenet következett most, amelynek leirásánál epébe kellene mártanom tollamat. A már előre készenlétbe helyezett, felbérelt csavargó banda, az autonóm-párti csoport őrült tapsolással tüntetett a Gotterhalte mellett. Mikor pedig észrevették, hogy a füttyök erősebbek, mint az ő lármájuk, akkor gálád szitkozódással nekirontottak a tüntető hazafias magyaroknak, úgy hogy ezek csakhamar komoly veszedelemben forogtak. Az inzultus elöl így is csak úgy menekültek meg, hogy hamarosan rendőri segítséget kértek. Fiuméban tudvalevőleg nem állami, hanem autonóm rendőrség működik. Ezek a megtámadottakat, hogy bajuk ne essék, a rendőrségre kisérték. A tüntetőket azonban nem kisérték be, hanem hagyták tovább is szabadon garázdálkodni. A Lloyd-vendéglő. A botrány kiinduló helye a magyar pénzből exisztáló Lloyd-vendéglő. A fiumei magyarság ezentúl kerülni fogja ezt az osztrák fészket, amely szennyes asztalterítőivel, piszkos konyhájával s az ételbe főzött legyeivel és svábbogaraival egyébként is szégyene Fiuménak. A pinczérek itt lenézik azt az embert, aki nem németül beszél. És ez a vendéglő a magyarok pénzéből tartja fönn magát. Tulajdonosa a legtúlzóbb osztrák, név szerint Exner, aki a magyarok pénzéből gazdagodott meg. Itt tervezték ki és innen igazgatták Zanelláék az egész magyarellenes tüntetést. Egy szemtanú a következőképpen mondta el a dolgot: — Tegnap este én is kimentem az Adamich-mólóra, hogy az angol hadihajók zenéjét meghallgassam. Feleségemmel és leányommal helyet foglaltam a Lloyd-étterem egyik sarokasztalánál. A hangverseny elejét nem hallottam. Nem tudom, csak értesültem, hogy a Gotterhalte miatt már akkor is volt ellentüntetés. Mikor a hangverseny befejezéséül újra a pribéknótába kezdtek, felhangzottak a magyarok részéről az éles abczug-kikítások. Szerény magam is megeresztettem egy-két jóleső füttyöt és belekiabáltam, hogy: abczug ! Én tudniillik abban a nézetben voltam, hogy ez éppen olyan emberi kötelességem, mint a" minő, hogy megfizessem a Lloyd-vendéglős eczetes borát. E pillanatban a tömegből tülekedve igyekszik kibontakozni egy magyar fiatalember és visszaszól, hogy: — Szégyen, gyalázat! Innen minden jóizlésű embernek távoznia kell, hiszen itt tapsolnak a Gotterhalténak ! Én azt feleltem neki, hogy sohase meneküljön, inkább maradjon itt s adjon nyíltan kifejezést érzelmeinek. A fiatal ember azonban távozott. Erre vagy 20—30 ember utána vetette magát. Én megnézendő, mi történt, felkeltem az asztaltól és elmentem a Salamon czukrosboltjáig. Csak azt láttam, hogy a tömeg utána szalad az egy szál fiatal embernek. Egy mellékutczában meg is verték. Visszajövet, hogy helyemre menjek, belém ugrik Exner, a Lloyd-vendéglős 3 szamgasztjával és reám mutatva, mondja: »Ez az az ember, aki fütyölt és abczugolt, fogjátok meg.« A három vendéget ismerem látásból, — s mivel ők is engem — Exner felhívására vállukat vonogatták és semmit sem szóltak. Én erre azt mondtam Exnernek: Önnek a dolga vendégeit kiszolgálni, tartsa a száját! — Az osztrák ezután a következőket bőgte tele torokkal: »Gens zum Teufel! ... (Itt valami leírhatatlan osztrák költeményt mondott.) Wier sind hier in Osterreich! Österreich soll leben! Hoch/« — Magam lévén feleségem társaságában, nem tehettem egyebet, minthogy megbotránkozásomnak kifejezést adva távoztam. Mindezt mondja egy olyan vendéglős, kinél állandóan, a napnak bármely szakában magyar vendég van és a kinek szállodája magyarországi utasokból és átutazókból él. Elégtétel az angoloknak. A Fiumei Hírlap tegnapi számában olasz és magyar nyelven a következő nyílt levelet intézi Beresford lordhoz: Admirális úr! Tegnap este ön azzal tisztelte meg Fiume város közönségét, hogy közibük küldte pompás zenekarát, hogy ezzel is tanújelét adja páratlan figyelmének. Közönségünk e megtiszteltetést kellőképp méltányolta. Az orkánszerűleg dörgő taps nemcsak az ön igazi művészi zenekarának szólt, hanem önnek is, és az angol nemzetnek, akik iránt való lelkes ragaszkodásunknak és szeretetünknek mindenütt kifejezést adunk, ahol erre csak alkalom nyílik. És ha tegnap este, a lelkes hipp-hipp-hurrákat éles füttyök és tüntető hangos kiáltozások zavarták meg, hát ennek természetét egy pillanatra se magyarázza félre admirális úr, mert e füttyök nem az ön zenekarának, hanem annak az átkozott hóhér-dalnak szóltak, melynek akkordjait magyar földön, magyar ember nem hallgathatja meg anélkül, hogy keze ökölbe ne szorulna és e hóhérdal iránti megvetésének ne adjon kifejezést. Az angol nemzet talán nem tudja, hogy miért oly gyűlölt az osztrákok himnusza a magyarok földjén, minden magyar előtt! ? Ha nem tudják, hát megmondjuk és kérjük admirális urat és minden fiát a nemes angol nemzetnek, akik e sorokat olvassák, hogy hirdessék szerte hazájukban azt, hogy ami átok, ármány, gazság, elnyomatás érte ez országot, annak kíséretében mindig ez átkozott dal hangjai harsantak fel! Szabadságunkat, önállóságunkat, hazánkat mindige dal kíséretében akarták eltiporni és a mikor nemzetünk nagyjait, szabadságharczunk héroszait az osztrák pribékek a bitófa alá hurczolták, az osztrák himnusz hangjai károgtak felettük és e himnusz hangjai kíséretében kötötték nyakukra a hurkot! Érti már most admirális úr, hogy miért jajdul fel a magyar, ha hallja ezt a dalt?! Ön és honfitársai, akik a legnagyobb és legszabadabb nemzetnek a gyermekei, megértenek bennünket és nemcsak méltányolni, hanem osztani fogják érzelmeinket. A fütty az osztrák himnusznak szólt, a lelkesedés, a dörgő taps és az egetverő hop-hippis árrák önnek, admirális úr és minden angolnak. Az ELSŐ PETICZIÓ. A terrorizáló néppárt. Szentképkereskedő, mint jelölt. A legutóbbi általános választáskor a csaczai kerületben Gyuriss Emil dr. ottani ügyvéd lépett fel néppárti jelöltül. Ellenfele Popper Ármin báró volt, aki azonban a néppárt terrorizmusa folytán csakhamar lemondott a jelöltségről. A Popperpárt ekkor Szendery Mihály budapesti szentképkereskedőt léptette fel 48-as programmal, aki azonban mindössze 65 szavazatot nyert, míg ellenfele 374 szótöbbséggel választatott meg a kerület képviselőjévé. A kisebbségben maradt párt peticzióval támadta, meg Gyuriss Emil dr. mandátumát, amelyet ma tárgyalt a kir. kúria I. választási tanácsa Sebestyén Mihály elnöklete alatt. A tárgyaláson Lalán Lajos dr. bíró volt az ügy előadója, a peticzionálókat Neumann Árpád dr. budapesti ügyvéd, a választást pedig Aigner Adolf képviseli. A tárgyalás megnyitása és a formalitások elintézése után a választást védő alaki kifogást emelt a peticzió ellen a névjegyzék hitelesítése miatt, amelyet azonban Neumann Árpád dr. felszólalására a kir. kúria elvetett. Ezután a tárgyalás érdemi részére tértek át. A peticzionálók képviselője előterjesztette a kérvényt, amely úgy feltétlen, mint viszonylagos érvénytelenségi okok alapján kéri a mandátum megsemmisítését. A petíczió azzal vádolja Gyuriss dr.-t, hogy izgatott a magyar állameszme egysége ellen, etette, itatta a választókat, s hogy pártja az egyházi kegyszerek elvonásával fenyegette a választókat, akiket egyébként a vallás jelvényeivel is fanatizáltak. Elmondja a kérvény, hogy Ocsarovniczán keresztény szövetkezeti alapon korcsmát és kereskedést igért nyitni s ezzel terrorizálta az ottani kereskedőket és korcsmárosokat. Ugyanott nagy lakomát csapott Gyuriss dr., a mely délután 6 órától éjjel 12-ig tartott s a melyen a megválasztott képviselő együtt evett,ivott számos választójával. Ez a lakoma messze túlhaladta a szokásos vendéglátást. Ugyancsak nagy vacsora volt Gyurcsánszky Demeter zabopcsei plébánosnál, amelyen a jelöltön kívül Liha László főszolgabíró és Sirchich Lajos szolgabíró vett részt s mindhárman buzdították a választókat. Április 24-én Gyuriss dr. Skalitén a tót választókat izgatta a magyar állampolitikai egység ellen. Ott együtt volt ugyanis a jelölttel Badik József ottani plébános, a ki izgatás miatt már fogházat ült s érdekében tartott, beszédében a következőket mondotta : — Ha megválasztjátok Gyuriss dr.-t, úgy megszűnik a tótok elnyomatása, tót lesz a közigazgatás, iskola és bíráskodás. — Badik plébánosnak maga Gyuriss dr. adta át a szót, ő maga együtt járt vele a hívekhez s a jelölt magáévá tette Badik pánszláv elveit. Ezt a körülményt bizonyítani akarják a peticzionálók két állomásfőnökkel és Benyács István csaczai plébánossal, mint akik a Gyuriss dr. és Badik közötti megállapodásnál jelen voltak. Badik és káplánja, Brestyánszky János felhívták a lakosságot, hogy aki nem szavaz Gyuriss dr.-ra, attól a gyónást még a halálos ágyon is megtagadják. Az egyházi zászlókkal is történt visszaélés. Gyuriss dr. pártja két templomi lobogót szerzett, amelyekkel bejárták a vidéket és a szent zászlókra való hivatkozással buzdították a választókat. Nagymérvű etetés és itatás történt még Csernén, Óbeszterczén, Horeticzán, Turkován és Olesznán.