Magyar Nemzet Képeslap, 2008. július-december (71. évfolyam)
2008-07-06
Lovas István Olaszliszka és Seadrift Ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához. A cím becsapás. Ezt mindenki megérti, aki végigolvassa. Közismert, hogy Amerika vietnami háborúja nyomán milliók haltak meg. A dzsungelt felégették, a földet aknákkal szórták tele, amelyek még ma is robbannak. Amerika hőse, Martin Luther King 1967-ben azt mondta a vietnami háborúról: „Elpusztítottuk két, leginkább féltett intézményüket. A családot és a falut. A földet és a vetést... Az asszonyokat, a gyerekeket, és megöltük a férfiakat”. Amikor az amerikai csapatok 1975-ben elhagyták Vietnamot, az északról jött kommunisták ölték halomra és internálták azokat, akikről azt állították, hogy kollaboráltak az amerikaiakkal. 1975 és 1983 között hétszázezer vietnami menekült lélekvesztőn Indonéziába, Malajziába, Thaiföldre, Hongkongba és a Fülöp-szigetekre, miközben tízezrek vesztek a Délkínai-tengerbe. Ők voltak a „boat people”, a csónakon menekülők. 1979 júniusában az ENSZ a humanitárius katasztrófa láttán konferenciát rendezett, és megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok és számos nyugati ország fogadja be a majd egymillió embert. Az amerikai bevándorlóhatóság arra kérte a kongreszszust, hogy szórják szét a menekülteket, nehogy gettók alakuljanak ki. Sok vietnami került így Texasba. Az odaérkező, nagyon sokszor írástudatlan, angolul szinte egy szót sem tudó, pénztelen vietnamiaknak volt még egy másik, de mindennél alapvetőbb közös tulajdonságuk. A szorgalmuk. Hogy az honnan jött? Nem merjük leírni, hogy így teremtette őket a jó Isten. A békesség kedvéért maradjunk abban, hogy „így szocializálódtak”. Mindegyikük dolgozni akart. Nagyon. És dolgozni kezdtek. A legtöbbjük napi 16 órai munkával összekapart annyit, hogy ütött-kopott halászhajót vegyen magának, amelyeknek a texasiak nagyon felverték az árát. De a szerencsétlen ördögök így is megvették. Elkezdtek garnélarákot fogni. A boltosok bojkottálták őket, nem adtak el nekik csalit. A texasi törvényhozás pedig korlátozta - csak a vietnamiaknak - a kiadott halászati engedélyek számát. A vietnamiak azzal vágtak vissza, hogy még keményebben dolgoztak, mint a texasi fehérek. A gazdagodó és a halászati versenyben felülkerekedő vietnamiak és a helyiek között a feszültség nőttön-nőtt, míg 1979. augusztus 3-án a Galveston-öbölben fekvő Seadrift halászfaluban lángra kaptak a vietnami halászhajók. A nagy termetű texasiak pedig vietnami halászokat vertek. Mindez nagyon régen történt. Ma a vietnami halászok gyermekei matematikát és orvostudományt oktatnak kaliforniai és arizonai egyetemeken. A gyerekek - ki tudja, miért - ugyanolyan szorgalommal dolgoznak, mint írástudatlan szüleik a halászbárkákon. Hogy miért? A világért sem azért, mert így születtek. Ó, nem, így szocializálódtak. Ugye értik, hogy ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához? 2008. július 6., vasárnap Magyar Nemzet Képeslap