Magyar Nemzet, 1938. október (1. évfolyam, 32-57. szám)

1938-10-14 / 43. szám

PÉNTEK, 1958 OKTÓBER 14. Tasnády-Kubacska András: Élet és halál a borostyánkőerdőben Renan beszéli el a bretagnei Is városáról szóló regét, mint nyelte el a tenger a várost ré­­ges-rég, sok évvel ezelőtt. Itt is, ott is mutogatják a partokról a mesebeli város helyét és a ha­lászok különös történeteket tud­nak róla. Ha vihar dühöng a tengeren, a hullámok sötét völ­gyéből elő-előbukkannak temp­lomtornyainak csúcsai, ha nyu­godt a víz, harangzúgás száll föl a kéklő mélységből. Fáradhatatlanul zúg a ha­rang, szent­misére hívogatja a híveket, de azok nem hallják már a szavát. A szegény halász rozzant csónakjában evez a ha­rangzúgástól rezgő víz felett és elszorult szívvel vet keresztet. Régi emlékek kelnek szárnyra lelke legtitkosabb zugaiból, ódon történetek elevenednek meg, mik mélyen temetve a feledés alá, végkép elvesznének, ha nem hallaná ezeket a távoli mélységekből feltörő hangokat. Az elsüllyedt földrészek, né­pek és városok regéje min­denütt él, amerre csak ember lakik. Egyik évezredek óta száll . Észak A Balti- vagy Keleti-tengeri borostyánkő tulajdonképen gyűjtőneve az oligocén idősza­kában élt ősnövénynek megke­ményedett gyantaféleségeinek. Keletkezése idejében legalább olyan folyékony volt, mint a mai fenyőgyanta, mert csak így magyarázható meg az a rend­kívüli plasztikusság, amivel kö­­rülöntötte a legfinomabb és leg­parányibb állati és növényi szervezeteket is. Négy pálma­­fajnak, tizenöt tölgyfélének, harminchét toboz termőnek a maradványait ismerjük eddig a Balti-tengeri borostyánkövek­ből. A növényfajokban gazdag, kevert fájú erdőknek dús alj­növényzete is volt és 18—20 ° C átlagos évi hőmérsékletükkel Florida növényéletére emlékez­tetnek. Magnólia, fahéjfa, já­vorfa, gesztenye, bodza levele és virága maradt meg a boros­tyánkőbe zárva. A borostyánkő állatvilágának közel rokonai ma is trópusok és subtrópusok alatt élnek. Tö­megével gyűjtik ma is a rovar­­zárványos borostyánkő darabo­kat és szerteviszik a világ vala­mennyi múzeumába. A königs­­bergi múzeum őriz egy jókora borostyánkő darabot, amelyben gyíkocska van, másokba csigák, lepkék, pókok, bogarak látha­tók. Több mint 5000 rovarfajt ismerünk a borostyánkőből. Bi­zonyos, hogy ez a nagyszámú, nyüzsgő rovarvilág sok ősma­dárnak szolgáltatott változatos eledelt. Az ősmadarak tollát csakugyan meg is találták né­hány borostyánkő darabban. Mindezeknek a borostyánkő zárványoknak a megtartása igen jó. A legtöbb rovarnak vagy lepkének a színe is teljes pompájában fentmaradt. Mikro­szkóp alatt, nagy nagyításban is tanulmányozhatjuk őket s a méhek összetett pont szeméről irl 1 Kin­d, hogy Magyarország I­I Magyarország maradjon ! 1 Magyar Nemzet politikai napilap |____________________, I már szájról szájra, a másik alig i­s néhány évtizede született. Az el­­­­süllyedt földrészek történetei közt akadnak olyanok, amelyek végtől végig való dolgokról szó­lanak. Régen elenyészett vilá­gok életét elevenítik meg és ha nem is színezte őket az ember mesélő kedve, mégis pompásak és csodálatosak. A Föld múltjá­nak egy-egy parányi szakaszára hintenek fényt, így csodálhat­juk meg mi, késői kor gyer­mekei a letűnt idő romjaiból elénk varázsolt világok életét. Tenger alá süllyedt a Balti­tenger keleti partszegélyének, a Samland-nak jó része is. Igaz, hogy nem a mi időnkben. Még csak nem is néhány ezer esz­tendővel ezelőtt, hanem nagyon sok évmillióval régebben, mikor ember nem élt még a földön. A samlandi halász nem is hall soha harangzúgást a tenger mé­lyéből. Mégis, ha elült a zord északi szél, nem dühöng a vi­har künn a tengeren, a csönde­­sedő hullámok tetején itt is megjelenik az alámerült világ hírnöke, észak aranya, a boros­tyánkő, aranya vagy a lepkék hímporáról mi­­krofotográfiai felvételeket is készítenek. A levegőtől elzárt zárványok­nak túlnyomó része mégsem preparálható ki a borostyánkő­ből, mert a szervezet évmilliók során megsemmisült és csak a visszamaradó üreg falát vonja be az egykori állati testnek le­­helletfinom pora. Kivételek a bogarak vastag kitines vázré­szei. Ezek, ha töredékesen, de megmenthetők. Az őséletbúvár ennek­ is örül. Ahol semmi áron nem juthat hozzá az egész test­hez, ott még mindig jó szolgá­latot tehet számára néhány csonka testrész. Újabban, főleg az elmúlt esztendőben, sikerült olyan eljárást találni, amellyel a testrészekből mikroszkópi metszeteket készíthettek és több­százszoros nagyítással vizsgál­hatták az ősi izmokat, béldara­bokat, szárnyakat, légzőcsöve­ket... Hogy mi mindent remélhe­tünk ettől az újabb kutatóirány­tól, azt Voigt nagyszerű vizsgá­latai sejtetik. Voigt az újabb el­járással nemcsak borostyánkő rovarzárványokat vizsgált, ha­nem a németországi, geiseltali barnaszénbe zárt állati marad­ványokat is tanulmányozta. Megvizsgálta többek között egy eocénkori ősbéka bőrét és mikroszkópi metszetekben ki­mutatta a sejtmagokat. Leírta a choriumot és megtalálta a bőr színét befolyásoló chromatopho­­rákat is. Paleontológus és bio­lógus számára olyan mindez, mint az álom. Hatalmas lépés a tudomány fejlődésének útján. A borostyánkőbe zárt állati és növényi maradványokból a Staatliche Bernsteinwerke in Königsberg mikroszkópi vizs­gálatra alkalmas metszeteket ké­szít orvosok, őséletbúvárok ana­tómusok részére. Magyar Nemzet Küzdelem életre-halálra Az ősélet tudomány búvárai az örök enyészet országának titkait kutatják. Különös, de a halál szemlélése nem kelt ben­nük sem borzalmas, sem kétség­­beesést. Látják, hogy a Föld múltjából feléjük áramló elmú­lás sötét könyörtelenségét bera­gyogja a folytonosan megújuló élet napsugara. A fajok és egyé­nek pusztulásának csöndes gyá­sza felett büszkén diadalmasko­dik a faj és egyén örök szüle­tése. „Az első Mag ezerszer újra kel, örökkön él az első Porhüvely, s amit az első Hajnal irt le csak az utolsó Alkony olvassa el." Talán ez is egyik oka annak, hogy az ősmaradványok alkotta rejtelmes világ mindig értékes kincse lesz a természet igaz ba­rátainak. Sokszor csillog felénk az élet üde szépsége és a természet okos bölcsessége azokból az írá­sokból, amelyek Földünk ki­halt élőlényeinek történetével foglalkoznak. Úgy tükröződik bennök rég kiveszett állatok egész nemzetségének élete, mint egy napló vallomásaiban. Lát­juk az állatok születését, látjuk őket betegen vagy erejük teljé­ben, látjuk szemközt egymással, mint küzdőfeleket. Látjuk táp­lálkozásukat, fejlődésüket, ha­lálukat. Néha, szerencsés lelet esetén, évmilliók zsugorodnak semmivé s úg­y közvetlenül szem­lélhetjük mindezt, mintha csak ma történnék. Ezek felett, az egykor lejátszódott élettörténé­sek felett valóban megállott az idő és örökké vált a pillanat. Nézzük meg a Keleti-tenger rovarzárványos borostyánkö­veit. Sok ezer darabjuk őrzi az ősvilági élet egy-egy foszlányát, az élőlények minden küzdelmé­vel, „örömével és bánatával*" együtt. Egy szerencsétlen légy­anyára akkor csöppent rá a gyanta, amikor petéit rakta le féltő gonddal. Magyarországi lelőhelyről származó borostyán­­kődarabban, Ajka kőszénbányá­­ból került napvilágra, egy fü­r­­készdarázs látható. Karmai kö­zött hernyót tart. Megtámadta, szúrással megbénította és tova­hurcolta, hogy majdan kikelő darázscsemetéi számára elesé­­gül szolgáljon. Ám, ahol születés van, ott kér­lelhetetlenül meg fog jelenni egyszer a halál. A halál pedig igen sokféle alakban jelentke­zett a borostyánkő erdőben, frondtalan zümmögéssel szállott a légy, pedig a pók ott leste már a biztos közelben. Rávetni ma­gát a légyre egy pillanat... és mindketten aláhullanak a híg borostyánkő gyantába, így es­nek évmilliókra közös börtönbe: az ádáz rabló és áldozata. Nem mindegyik rovarral bírt meg azonnal a lágy fenyőgyan­ta. Némelyik lábát vagy szár­nyát hátrahagyva menekülhe­tett. Másik pokoli halálküzdel­mében valóságos örvényt kavart maga körül. Az összeszoruló gyantacsöpp lassan merevedett meg s a benne kínlódó rovar fájdalmában kilökte tojócsövét vagy az összehúzódó gyanta ki­préselte a beleit. Akárhány bo­rostyánkőbe zárt állatka légző­csövének nyílásánál jókora lég­buborék pihen. A megfulladt rovar utolsó lehellete. Az erős napsütésben meglá­gyult gyanta súlyos csöppek­­ben hullott alá a talajra és el­borította a földön futkározó ál­latkákat vagy katonás rendben menetelő hangyacsapatokat... Az ősi hangyavár vendégei Ezek s még számtalan- más eset magukban véve lehetnek érdekesek, fontosakká azonban akkor válnak, ha rávilágítanak egyúttal a törzsfejlődés folya­ mán beállott változásokra is. Ilyenkor magasra szökik az ér­tékük az ősélettudomány búvá­rainak szemében. A borostyánkőerdők han­gyáinak bolyaiban egy apró bo­gárka vendégeskedett. Úgy hív­ták, hogy Eopaussus. Ma is a hangyabolyokban élnek leszár­mazottai, a paussus­ nem külön­böző fajai. A hangyák tartják, etetik, gondozzák őket, csak­hogy a hangya nemzetség szá­mára oly ízes váladékukat ne kelljen a boly lakóinak nélkü­lözniük. Wasmann páter vizs­gálataiból tudjuk, mint simult ehhez a furcsa életmódhoz a harmadkor alatt a rovarnak a teste, csápja, különösen pedig szájberendezése, úgy,­ hogy vé­gül mai utódai másként, mint a hangyák által előre elkészí­tett táplálékkal etetett vendé­­gek, meg sem élhetnének. De ettől eltekintve, már csak azért is át kellett alakulnia a bogár­kának, hogy az éles és erős hangyaállkapcsok ne sérthessék meg egykönnyen, így aztán a legkisebb érintésre, vagy a ve­szély sejtésére kemény göm­­böcskévé gömbörödik össze. A két egymásra utalt rovart együtt találták meg egy oligo­­cénkori borostyánkődarabban. ­ A kábítószerek elleni küzdelem eredményei A Népszövetség egyik programja volt kezdettől fogva a kábítószerek ellen való küzdelem és el kell is­merni, hogy legalább ezen a téren valóban értékes munkát is végzett. A Népszövetség 1929 óta ellenőrzi a gyárakat és vigyáz arra, hogy csak legálisan kerüljenek forga­lomba a kábítószerek, vagyis csak orvosi rendeletre kaphasson valaki morfiumot, heroint, kokaint. A leg­újabb jelentés szerint ez az akció teljes sikerrel járt. 1929-ben még 58 tonna morfiu­mot állítottak elő a gyárak, 1935- ben már csak 29 tonnát, éppen a bur­it, amennyi a legális fogyasz­tás a világon. 1925 és 1930 között még 90 tonna morfium került a csempészforgalomba a gyárak ter­meléséből. A heroin gyártása is jól 674 kilóra, a kokaintermelést pedig 6400 kilóról 3900 kilóra szo­rították le, szintén annyira, ameny­­nyit a legális gyógyszerkereskede- sem felhasznál. Ez természetesen még nem ol­dotta meg a kérdést teljesen, mert ha a gyárak már nem is adnak ki zugkereskedelembe mérget, a távol keletről még mindig nagyon sok morfium, kokain és heroin kerül csempészúton szét a nagyvilágba. A Népszövetség legközelebbi lépése az lesz, hogy ott keleten próbálja ellenőrzés alá venni a méregterme­lést. A Napisten fiának halála Zúgnak a fenyők. .Trópusi vihar pusztítja, töri a fákat. A fergeteg sötét hulláma végig­­söpri az erdőt, villámok csap­kodják az évszázados faóriáso­kat. Szerencse, hogy patakok­ban ömlik az eső és a vízpárába süllyedt oligocénkori erdő nem gyúlhat lángra. Mire eltakaro­­dik a zivatar, már világosodik a fák teteje és ezüstös pára te­ríti be a borostyánkőerdő lomb­jait. Virrad. Az egymásra hul­lott, kidőlt s megcsonkított fe­nyők sebeiből pedig az első napsugarak melegére bőven csordul ki a ragadós gyanta, napjaink borostyánköve. Másként beszéli el a boros­tyánkő keletkezését egy régi görög rege. Azt tartja róla, hogy nyárfák könnyéből szüle­tett. Phaeton, a Napisten fia so­káig könyörgött atyjának, en­gedné meg egyszer, hogy ő hajt­hassa a Nap lovait. Az öreg Napisten végre is hajtott kéré­sére és Phaeton izgalomtól reszkető kézzel fogta kocsi elé a toporzékoló paripákat. Kicsa­­pódtak a Nap palotájának ka­puszárnyai és vad iramba ro­bogott ki a fogat. Ám a lovak rögtön megérezték, hogy gyenge kéz tartja a gyeplőt és zabláju­kat foguk közé kapva, vágtatva ragadták magukkal a kocsit az égbolton át a Föld felé. A for­rások kiapadtak, folyók kiszá­radtak, a lombok és virágok ki­égtek. A halál sötét szárnya el-­ borította a földet. Meghallotta az emberek jajveszékelését Zeus az Olimposz tetején és haragos villámával lesújtotta a boldog­talan kocsist. Phaeton nővérei, akik segítettek a lovakat be­fogni, keservesen siratták sze­rencsétlen testvérüket. Az iste­nek megszánták őket s mind­hármukat nyárfává változtat­ták. A fák ma is aranyló ned­vet sírnak. A testvéri szeretet kiapadhatatlan könnyei pompás sárga kővé, a borostyánkővé változnak. A „megszépítő fátum“ 340 négyzetkilométernyi te­rületet borít vastagon a boros­tyánkő tartalmú, kék homokos iszap s egy köbméter földben átlag 2 kg borostyánkövet ta­lálnak. Ez a roppant kiterje­désű vidék tehát évszázadokig biztosíthatná még a borostyán­kő lelőhely termőképességét. Az ember azonban itt is pocsékolja a bőven felhalmozott természet­adta kincset. Évente legalább 250.000 köbméter földet kutat át lázasan siető munkával. Egy napon ráébred majd arra, hogy észak aranya, a borostyánkő el­fogyott. És akkor, nemsokára, bekövetkezik a jóslat s a ma közönséges és gyakori ékkő rit­kaságok ritkasága lesz. Sorsa fogja visszahelyezni trónjára s egy ideig megint divatos lesz, mielőtt végkép eltűnik. 15 A világ legnagyobb hídjáról Nemrégiben adták át a forga­lomnak a világ legnagyobb hídját, mely San Francisco öblét hidalja át. A híd üzemét legjobban jel­lemzi, hogy egy 250 tagból álló személyzet dolgozik rajta, azonkí­vül külön tűzoltósága és külön kórháza van, sőt külön bankja. A hídon 7200 méter hosszú autóút van, két emeleten. A felső emele­ten hat személyautó fér el egymás mellett, az alsón három teher­kocsi. Hetvenkilométeres sebesség­gel haladva, tíz percig tart az út a hídon át. A vezetőket külön kérik, hogy­ tartsák is be ezt a sebessé­get, mert hiszen naponta 25.000 jármű halad át a hídon. A hídon való áthaladásért 50 cen­tet kell fizetnie minden autónak. A hídpénzszedők átveszik a pénzt és fényjellel nyugtázzák, amelyet az irodában látnak. Külön is auto­matikusan számlálják a kocsikat, sőt felírják minden autó számát, mely átmegy a hídon. Már előfor­dult, hogy így találtak meg egy­­egy lopott autót. Az összeszedett pénzt a h­ider időnként csőpostán küldi be az irodába. Naponként átlag 15.000 dollár a híd bevétele. Mivel a híd építési költsége 77 mil­lió dollár volt, húsz év alatt amor­tizálódik a befektetés. A híd biz­tosítva is van, de eddig semmi kár nem érte, pedig egy földrengést is kiállt már. Az üzemi költségek közt nagy tétel a rozsda ellen való védekezés. Egyszeri átfestéséhez egymillió liter festék kell. Sokba kerül a híd világítása is, hiszen 1077 lámpa ég rajta.

Next