Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-17 / 286. szám
VASÁRNAP, 1939 DECEMBER 17. Magyar Nemzet Illyés Gyula: igy rak a nép... Mit mond a gyerek? 6. Következő kérdésünk a gyerekekhez az volt: mi a legnagyobb örömöd a világon? A hatévesek válasza: a kutya a testvérem tej tehen lú meg a kocsi A hétéveseké: virág mer jószagú hogy idesanyám megvan a víz meg a madár ha csendőrt látok A nyolcéveseké: a karácsonynak mer sok cukor ég rajta hogy megvagyok a disznó a forgó Az örömük ugyanabba az irányba mutat, ahová a vágyak Itt is tárgyilagosak. A városi gyermekeknek ebben a korban már van bőven szellemi örömük is — olvasás, mozi, utazás —, ők tárgyaknak, kézzelfogható dolgoknak örülnek, a leányok itt is ételnek, ruhának, a fiúk disznónak, lónak kocsinak. Az érdektelen, hogy úgy mondjuk szemléleti örömet a madár, a forgó, a csendőr okozza. Később nem. A kilencéveseké: az ennivaló nekem a ruha mer abba nem fázok ha apám haza jöne a játék meg a könyv kéne A tízéveseké: nekem a világon a legnagyobb, ha új ruhát kapok ha'-Hank meg anyám apám is a piz mer mer azir veszek ha lovagolok Feltűnően soknak a pénz a legnagyobb öröme. A százhúsz gyermek közül harminckettő adta ezt a választ; legtöbbjük a pénzt csak úgy ismeri, hogy filléres-e az vagy fehér; hónapszámra ilyet is alig látnak, s csak olyasmit tudnak róla, hogy az a kulcs a vágyakhoz. Huszonegy gyermek legnagyobb öröme azért a karácsonyfa, mert a szokással tényleges ismeretük még friss: először tavaly állítottak nekik a zöldkeresztben: a tavalyi válaszok közt egyetlen egyszer sem fordul elő a karácsonny, eladdig csak az olvasókönyvből tudtak róla. A nyolc-kilencéves városi prole-itárgyermekek: A zongorázás volna — Ha örömmet szerezhetek a szüleimnek — Az hogy iskolás vagyok; — Anyám — A bicikli, amit kapni fogok — Kapok olyan körzőt, amit bele lehet szúrni a papírba és lehet I rajzolni köröket. 1 Vagyonos kilenc-tízéves gyermek I kék: I Ha beszélek Sári nénivel és anyukával — Ha együtt vagyunk mindnyájan; — Amikor jön a Jézuska —4 nyaralás — 4 játszás , ■— 4 szünet — Ha olvashatok. A következő kérdés az volt: M a legrosszabb az életedben? A hatévesekében: a rongy a gyerek a farkas mert az hazudozik, hogy az a mi ,anyánk a dolgozás mer megfájul a kezünk A hétévesekében: ha csúnyát mond valaki ha az édesanyám meghal a frdővész a betegség a tél A nyolcévesekében: az hogy kikapok állat csak az álat a leg roszabb életemben ha a fülemben kiabálnak Ha elhagyok valamit nem akarnakon mirges vagyok Életünkben a rossz csak ritkán egyéni; legtöbbször olyan, ami mindenkit érhet, általános. A városiaknak az intő rossz, a különlegesen rossz apa; a falusiak előtt ezt a finomabbnak mondható megkülönböztetést eltakarja a sok közös, egyéniséget nem kívánó rossz: a hideg, az éhség, a tüdővész. Erre mondjuk, hogy a falusiak jobban a természetben élnek A kilencévesek válaszai: a csalán az élet az ördög mert csábítja az embereket A tapasztalattal csak többféle rosszról kapnak ismeretet, de még mindig nem egyéniebbekről. Életük — itt látható legjobban — közösségben fog lefolyni, ezt tetszés szerint nevezhetjük sorsközösségnek, népközösségnek, vagy vérközösségnek, vagy kollektivitásnak. Jellemző, hogy a szellemi világ is e válaszokban tűnik fel leghatározottabban A tízévesek feleletei: ha szidnak ha nem tiszta a lelkem a legrosszabb az életben a légy és a tűz meg az árvíz A telet és havat huszonkilencen vallották legrosszabbnak, a betegséget tizenkilencen. Megjelenik még a farkas is. Egy kisfiúnak a legrosszabb az volt, hogy felnő és akkor majd agyonlövik. Egynek az, hogy Magyarország csonka. ^ Városi nyolc-kilencéves proletárgyermekek: Ha megszidnak — Ha intőt kapok — Hogy én nagyon rossz vagyok is. — Apuka — Iskolábamenés — Ha kikapok. Vagyonos kilenc-tízéves gyermekek: Hanyukámat nem látom — Az iskola — Amikor beteg vagyok — Az iskola év. — Az életben a legrosszabb a szegénység — A tanulás — Ha valaki rossz. Igen, szeretek! A következő kérdésre nem kell részletezni a feleleteket. Arra, hogy: szeretsz-e adni abból másnak, amid van, valamennyien ezt a két szót váltogatták: igen, szeretek. Egyetlen, egy tízéves kisfiú, B. I. írta azt, hogy nem. Az előbbi kérdés kiegészítője s ellenőrzője volt az a kérdés: ha a barátod is éhes, meg te is éhes vagy, adsz neki az ennivalódból és mennyit ? A gyerekek megállták a próbát. Következetes volt még az a kisfiú is, aki az imént nemmel válaszolt. „Nem adnék semennyit’– írta. A többi is előbbi magatartását ismételte; a jellemző itt azvolt hogy miképp. , A hatévesek így: adok én sokat a kenyér felit amennyit kér annyit adok, amennyi kell neki A hétévesek: igen, egy levesmerő kanállal adok én neki még a kalácsból is, meg tejet szoktam adni egy falatot a szalonnából is ha nagyon éhes egy karist A nyolcévesek: hát kétfelé törném nincsen nekemse nincsen kicsit adnák neki ha van valamim kicsin kenyir a zsebenben azt megfelezzük A kilencévesek: adok a nagyobat magamnak ha van nálam kenyir török neki belőle hazamék a sí hozok én anyit adnák a menyit kéme Más térről is tudjuk, hogy a szegények, saját elvükkel ellentétben, általában szívesen adnak nagyrészt ezért szegények. A gyermekek közül a kisebbek rendszerint inkább bizonytalan mennyiséget adnának, leginkább mindent, ami van: a nagyobbak már csak a felét, — igazságérzékük fejlődik. V.7 nagyjából az egész osztály magatartása is. Sajnos, az értelmesség jelének kellett tekintenünk, ha valaki megjegyezte, hogy azért magára is gondol, magának is hagy. A százhúsz gyermek közül csak egynek jutott eszébe, hogy nincs miből adnia. A tízévesek válaszai: Én adok neki belőle felit mer nem álom meg hogy ne agyak de egy kicsit nekem is hagyom tudni adni de csak egy kicsit akár elosztom egyformán A városi proletárgyermekek: Szeretek — Én nem szeretek másnak adni semmit ■— Először megkérdem anyámat. — Igen, az ennivaló felét — Adok mindenből — Nem A városi vagyonos gyermekek: Adok neki egy felet, — Nagyon szívesen a felét — Nem igen; — Nem szeretek adni — — Szeretek — Én nem szeretek másnak adni, mert kellenek nekem az iskolában — Amennyit tudok — Egy keveset szeretet adni, mert én is éhes vagyok. A következő kérdés így hangzott: kit tartasz te jó embernek? A hatévesek véleménye: 4 jó Istent Mihályunk is az lesz majd Balogh Pistát a pajtásomat Csak nagyapámat A hétéveseké: mindenkit aki nem veszekszik kersztapám mer ad pénzt a katonákat A nyolcéveseké: lyézust meg anyámat aki nem iszik lóval a királyt talán A kilencéveseké, aki nem bánt aki jó szívű doktort bácsit meg aki kisegít senkit Szemléletük eddig a valóságra, a tárgyakra, az anyagi világra irányult. Meglepő, hogy most egyszeriben irányt vált: a gyermekek zöme a lelki tulajdonságok alapján tesz különbséget a jó és rossz ember közt. Logikus tehát, amidőn a legjobb embernek a jó Istent tartják. A pénzre, ételre, ruhára itt alig néznek. Megható, hogy a jóságot a passzivitással is tudják mérni: nekik már feltétlenil jó az is, aki nem cselekvő rossz, aki nem bánt. Az utolsó kérdés páros volt, egy kicsit a keresztkérdésekre emlékeztető. Még a tavalyi vizsgálatokkor vezetett rá a tapasztalat. A gyermekek nem egyszerre feleltek rá s így saját magukat igazították ki. A feleletek egymásután állnak, a második mindig zárójelben. Az első kérdés ez volt: megvan mindened, ami kell? A második pedig, amely csaknem minden esetben leleplezte az elsőre adott választ: mire volna leginkább szükséged? A hatévesek így vallottak s cáfolták meg rögtön vallomásukat, figyelmeztetést adva, hogy milyen alaposan kell eljárni az ilyen kérdéseknél. Meg (Ruhára hogy felöltözhessek benne) igen (ennivalóra meg tejbegriz volna jó) nekem meg (A szívemre, mert ha az nem volna, meghalnánk) meg (szalonnára leginkább) A hétévesek: igen (piz, azon lehet ruhát venni) meg van (ruha kéne meg táska — legény nem kel) igen (csak ipp itelre, hogy megegyem) meg (egy ótóra mer lehet menni mindenüvé vele) A nyolcévesek: meg (ennivalóra) Igen (hogy jól lakjak meg kötőre) megvan (ruhára cipőre) meg (csizmára meg kupédra meg téliruhára) A kilencévesek: meg (nagykabátra) meg (ngára mer akár jo mer meleg van) megvan mimdem (egy tehénre mer lehet fejni) meg (gurigára hogy gurigázam) A gyermekeknek, még a legidősebbeknek is, elsősorban elemi szükségleti dolgok kellettek, megint csak étel, kabát, csizma, aztán meg ló és kocsi. Korukhoz illő vágyról csak egy számolt be, ez játékot kért, egy üres cérna-orsót, hogy gurigázzon. (Megkapta.) Szellemi dolgot egy sem kért; nem azért, mert nem lehetett volna szükségük rá, hanem azért, mert azt még nem tartották értéknek. A tízévesek: nekem kéne csak ruha csak cipő nekem más sémi (meg még egy gobine — kombiné — mán akar megelégedek) Én nekem megvan mindenem,micsak volt (Énekem az a legnagyobb szükségem hogy a jószágnak adjak) Megvan (A csizmára mert hideg van) nekem megvan (nekem egy ló mer ló) A százhúsz közül csak tizenkilenc kezdte azzal, hogy nincs meg mindene, vagy rögtön azzal, hogy kötőre van szüksége, meg csizmára. Nyolc-kilencéves városi proletárgyermekek, vagyonos gyer-Megvan . (Szeretnék 12 drb. színest, nekem az év elején volt több nagy színesem, de sokat firkáltam és aztán elvesztettem) — Megvan (Nekem tanulásra volna szükségem, mert én nem jó tanuló vagyok); Minden. — Igen (cukorra) — Bicikli, karóra kell (Bicikli, mert bemennék a városba, nem kell gyalog menni) — Igen (Körzőre) Kilenc-tízéves vagyonos gyermekek: Megvan (Észre mert nincsen elég) — Igen (Gazdaságra) — Mi az hogy, sőt túl is (enni folyton) — Igen, megvan (Tanulásra, azért mert ember akarok lenni) Meg (Semmire) — Nekem meg van mert vigyázok rá! (A játszásra meg a lapdázásra van. Mert azt szeretek legjobban) —• Igen (Ruhára azért, mert azt veszem fel.) — Meg (Semmire sem.) Érdekes, hogy már a proletárgyermekek sem elemi szükségletű holmit kívánnak, hanem színest, körzőt, kerékpárt. Nézni legalább felfelé néznek. A vagyonosok kívánsága legtöbbször merőben szellemi természetű, ész kell nekik, meg tanulás, meg játszás, lapdázás. Az, amit szeretnek. A falusiaknak az, ami hiányzik. Egy keresztkérdés lífjöcsongra urna ellen öcsön mint tetmetőn sz rnyeg, tat szó, paplan, pamlatfárvelő, vászonárú menyasszonyi kelengyék s b., s.b., cikkeink Magyarperzsa, torontáli és minden létező minőségű nagyszőnyegek, ágyelők Összekötők és futószőnyegek, papion k, matracok, pamlagárvelők, takarók, valamint mindennemű vászon és frittiráruk megfenő olcsó árakban. U9ME1 TzSTVdtK, V., B.LVAfflMirfia 8 Ma, vasárnap 10—6 óráig nyitva tartunk ! %£ D Ji É CBudapest repSvM. játékátvánítja fj H. urullv Kossuth Lajos utca 1 SgBmgo Exambco sebesség, «40 néhauzró és fékezhető technikai remekmű.. (# P Csodaautó hangosan szóló rádióval ................... — IV P »' Bombavető repülőgép 7 20 Szikrázó tankok f 30 f.il, 1.—. 2.10 X P agySgT: Tökéletes élethű baba íji*— gumitesttel ............................. 12. 12., IU Pymw A tízévesek válaszai: Én azt tartom jó embernek a ki nem isza a szeszes italt meg, aki tiszteségesen megy az után en azt aki rendes és tiszta Én azt, aki engem elvit valahová elvit még senkit A válaszok azért nem változatosak, mert a százhúsz gyermek közül 85 természetesen az édesapját tartotta a legjobb embernek. A városi proletárgyermekek: Szüleimét — Aki igazságos — Akin magam is látom, hogy jó ember — Aki minden kötelességét teljesíti és mindent megtesz, amit feljebbvalói kivonnak tőle. — Miksa bácsit, az az én nagybátyám. Az nem bánt — Áfa rajtam segít — Mikulást mert hoz ajándékot. Vagyonos városi gyermekek: Aki jószívű — Az istenfélő embert — Mindenkit — Aki nem lop — 4 papot; Aki segít mindenkinek — Apukámat — Aki nem követ el bűnt. 9 Zala vármegye segélyt szavazott meg a finn vöröskeresztnek Zalaegerszegről jelentik: Zala vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén Farkas Tibor megemlékezett a finn testvérnemzet hősi harcáról és javasolta, hogy a közgyűlés a finn vöröskeresztnek nagyobb összeget utaljon át. A közgyűlés tagjai lelkesen ünnepelték Finnországot és a javaslatot egyhangúan megszavazták. A közgyűlés ezután zalaszentgróti főszolgabíróvá Forintos Lászlót, vármegyei aljegyzővé Fodor Lászlót választotta meg. lainliancsfia 40 pencg&tilSI Marnitz Kz.Jlitp7.lpt Vili, József körút 37-39 Képes Árjegyzék ingyen!