Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-25 / 90. szám

CSÜTÖRTÖK, 1940 ÁPRILIS 25. Magyar Nemzet A párizsi haditanács minden lehetőséget számbavett Párizs, április 24. (A „Magyar Nemzet“ párizsi tu­dósító Jámik telefonjelentése.) A nap eseménye a semleges sajtónak az a jelentése, hogy a Norvégiának szóló német hadüzenet küszöbön áll. Érdekes, hogy Berlin Norvé­gia élére polgári helytartót neve­zett ki Terbouennek, az esseni Na­­tional-Zeitung volt főszerkesztőjé­nek, Göring marsall bizalmas em­berének személyében. Ezzel a tény­nyel a Norvégiában meghódított területek a harmadik birodalom közvetlen szuverenitása alá kerül­nek. A szövetségesek legfőbb hadi­tanácsának ülése, amely ezúttal Párizsban folyt lel, több ok miatt is különös figyelmet érdemel. Először, mert nemcsak Norvégia, hanem Lengyelország is részt vett a tanácskozásokban, Sikorski tá­bornok, miniszterelnök és még két másik lengyel miniszter sze­mélyében. Másodszor figyelmet érdemel az ülés azért, mert egész éjszakán ke­resztül tartott. Már­ ebből is követ­keztetni lehet arra, hogy az ösz­­szes lehetőséget szemm­ előtt tartó megbeszélések folytak. A határoza­tokat természetesen a legnagyobb titokban tartják.* A svéd probléma a napirend egyik legfontosabb posztja lehetett. Svédország semlegessége ugyanis, teljesen egybehangzó jelentések szerint, veszélyeztetettn­ek látszik. A német rádió és sajtó hangja alig hagy­ kétséget aziránt, hogy­ Berlin készen áll minden lehetőségre. Ezenkívül azt állítják­ hogy a Balti-tenger német kikötőiben je­lentős expedíciós előkészületek vannak folyamatban. (Stockholmi jelentések szerint több keletporosz­­országi hadosztályt csoportosítot­tak már a mémeli kerületben és ezek behajózásra készen állanak. A párizsi és londoni sajtó ve­zető­ helyen foglalkozik e­zekkel a katonai előmunkálatokkal és álta­lában arra a következtetésre jut­nak, hogy a skandináv félsziget ú­jabb hirtelen események előtt áll. Stockholm berlini követe kor­mánya nevében tiltakozott a Wil­­helmstrassen a német repülők ál­tal történő területsértések ellen. Német oldalról ezt a svéd panaszt erősen túlzottnak ítélték és ki­jelentették, hogy a német repülők csak tévedésből kerülhettek svéd terület fölé. A Wilhelmstrasse te­hát vitatja a svéd tiltakozás jogo­sultságát. A Basler Nachrichten berlini munkatársa jelenti, hogy a stockholmi német követ szerdán hivatalos tiltakozó jegyzéket nyúj­tott át a svéd kormánynak a ném­et érdekeket sértő magatartása miatt. Miközben Berlin és Stockholm ezt a diplomáciai vitát folytatja, Svéd­ország lázas sietséggel tovább töké­letesíti védelmi intézkedéseit. A stockholmi sajtó hangsúlyozza, hogy az ellenséges kihajózási kísérletek ellen szükségesnek mutatkozó mun­kálatok megtörténtek. Svédország erkölcsileg is készen áll az esetleges drámára. Stockholm utcáin cserké­szek jelvényeket árulnak a követ­kező felírással: — Legyetek résen! Széleskörű légvédelmi intézkedé­sek történtek. A gyúlékony anyago­kat a padlásokról eltávolítják­ A bankok felszólítják a polgárokat, ne őrizzenek maguknál tekintélye­sebb összegeket. A nem katona­kötelesek számára toborzó­irodákat nyitottak és ezekben tömeges a je­lentkezés. Mindezek az előkészületek a pánik legkisebb jele nélkül foly­nak. Mindez nem változtatta meg Svédország szigorúan semleges ma­gatartását. A svéd válsággal kapcsolatban Dunai tábornok, francia katonai szakíró kételkedik abban, hogy né­met támadás állana küszöbön Svéd­ország ellen. Ez az expedíció, a tábornok szerint, túlzott kockázatot rejtene magában Németország szá­mára és ezért megvalósítására csak akkor kerül sor, h­a a szövetségesek a Norvégiában harcoló német erő­ket véglegesen és tökéletesen el tud­ják szigetelni anyaországuktól. Feltételezhető még, hogy a szövet­ségesek legfőbb haditanácsa beha­tóan mérlegelte a balkáni lehetősé­geket is. A sajtó ennek kapcsán közli, hogy Párizs és London a Balkánon és a Duna völgyében a béke és a biztonság megőrzését akarja, de a Daily Telegraph nyíl­tan kijelenti, hogy például Jugo­szlávia területének megsértése az angol és francia erőket azonnal működésre bírná. A helyzet tehát az, hogy a szövetségesek Délkelet- Európában semmi katonai lépést nem tesznek, de nem is tűrnek. * A szövetségesek figyelme most Rómában nem osztják mások optimizmusát Róma, április 24. (A „Magyar Nemzet 44 római tudósí­tójának telefonjelentése.) Annak elle­nére, hogy a Földközi-tenger környé­kén beállott politikai enyhülés az utóbbi napokban észrevehető volt, olasz diplomáciai és politikai körök­ben a helyzetet mégis kritikusnak tartják. Semleges megfigyelők a tényeknek egész sorára mutatnak rá, amelyek azt tanúsítják első látásra, hogy az optimista álláspontnak igaza van. Ezek közül a jelek közül elsőnek kell felemlítenünk a külügyminiszté­riumi költségvetésnek a fasiszta ka­marában történt tárgyalása során el­foglalt álláspontot, amely szerint az olasz külpolitika továbbra is ugyanaz, mint a tavaly szeptember elsejei mi­nisztertanács és a december 7-i fasiszta nagytanács ülései után. Meg­nyugtató jelnek tartják még azt is, hogy az olasz király május 9-én Nápolyban megnyitja a tengerentúli olasz kiállítást. Bizonyos mértékig idesorozzák az olasz sajtónak azt a nézetét is, hogy a Dunán és a Balká­non a helyzet érezhetően enyhült és mindenekelőtt Ezzel a rövid felsorolással azonban ki is merült az optimizmusra alapot adó események sora. Általában úgy vélik Rómában, hogy a helyzet in­kább aggodalmakra, mint optimiz­musra ad okot. Rendkívü­l nyugtala­nítónak tartják római semleges kö­rökben mindenekelőtt a Svédország­gal kapcsolatos híreket. Az olasz la­pok Párizsból, Hágából és Stock­holmból érkező jelentéseiket „Aggo­dalmak Svédország helyzete körül 44 cím­ncl közük. Majdnem elkerülhe­tetlennek látják a jelenleg Norvégiá­ban folyó háborúnak Svédországra való kiterjedését. Egyes jelentések tudni vélnek arról, hogy ebben a te­kintetben már szorgos előkészületek folynak. Aff egy szerint Mackensen római német nagykövet berlini utazását Skvarcev berlini szovjet nagykövet Berlinbe való visszatérésével hozzák kapcso­latba. A berlini szovjet nagykövet A Balkánon Dél­kelet- Erópa együtt­működését kívánják Belgrád, április 24. (A „Magyar Nemzet“ belgrádi tudósítójának telefonjelentése.) A Balkán is lélegzetfojtva tekint az északi eseményekre s a Balkán po­litikai közvéleményében a legtöb­ben arról beszélnek, miképpen le­hetne az itt élő kis népeket esetle­ges bonyodalomtól megmenteni. A Balkánon és a Délkelet-Európában élő népek gondolatvilágában egyre erősebben bontakozik ki a törek­vés az együttműködésre és politi­kai barátságra. Azt hisszük, nem látjuk rosszul a dolgokat, amikor megállapítjuk, hogy a drámai ese­mények megfelelő lelki hangulatot teremtettek meg e felismerés érvé­nyesítésére. Minden erre vonatkozó kijelentés, nyilatkozat a Balkán­sajtóban igen erős visszhangot kelt. * Az idegeneknek a Balkánon való tartózkodásával kapcsolatban a na­pokban fantasztikus hírek jelen­tek meg. Ankarai felfogás szerint a Jugo­szlávia és Szovjet-Oroszország közti viszony rendezése sok tekintetben hozzájárul majd a Balkán bizton­ságához. Az ankarai sajtó vezető helyen foglalkozik a jugoszláv— szovjet kapcsolatokkal, hangsú­lyozza, hogy Bulgária és Jugoszlá­via ugyanazt az álláspontot kezdik elfoglalni, mint Törökország. Von Heeren belgrádi német kö­vet százezer márka értékű építke­zési anyagot ajánlott fel Cincar­ Markovics jugoszláv külügyminisz­­ternek az árvíz sújtotta vidékek kárainak rendbehozatalára. A német kőszénipar bejelentette, hogy a kőszén árát 50 százalékkal, a koksz árát pedig 31,25 százalék­kal felemeli. Mivel Németország Jugoszláviának kompenzációképpen főleg szenet és kokszot szállít, ezért egyes gazdasági körökben ak­ció indult meg, hogy a márka át­számítási kurzusát csökkentsék, ha a szén és a koksz árának feleme­lése megtörténik. A jugoszláv gy­ár­­vállalatok nagy része német szénre és kokszra van berendezve és igen erősen érintené őket ez az ár­emelés. Szerdán tették közzé az egyes klíringegyenlegeket. Eszerint Né­metország 7 millió márkával tar­tozik Jugoszláviának, Magyarország pedig 2 millió márkát és 26 millió dinárt követel Jugoszláviától. A protektorátus 40 millió dinárral tartozik Jugoszláviának. A német—jugoszláv gazdasági tárgyalás megkezdésének időpont­ját most véglegesen május 10-ében állapították meg. Rómából ideérkezett jelentések íB­ács! Ha este a klubba megyek! Ha így szól a férj, sok okos asszony mo­solyog, mert ők már tudják, amit HEINZ RUHMANN LENI MARENBACH vígjátéka bizonyít be mai premierjén az O&thu­mn filmszínházban: NEM VAGYUNK ANGYALOK! Rendezte: KART, FRÖUCH. Tobis-film. nagy mértékben fordult a szovjet felé, melynek magatartásában újabb változás tapasztalható. Néhány pá­rizsi lap rámutat, hogy a szovjet erődítési munkálatokba fogott Lengyelországban és Litvániában. Moszkva nem bocsátotta rendelke­zésre a murmanszki kikötőt az északi háború céljaira. Ezzel szemben a francia és az angol hadijelentések most már a szovjet lapok első oldalán kapnak helyet. Megindult az an­gol—szovjet kereskedelmi tárgyalás és a jugoszláv—szovjet kereskedelmi tárgyalás is. A francia és az angol sajtó azon­ban rámutat, hogy Párizs és Lon­don nem felejtette el Moszkva ma­­gatart''~’' a háború megindulásá­nak idején, de az új moszkvai jele­ket, ha nem is messzemenő biza­lommal veszi tudomásul, minden­esetre nem hagyja figyelmen kívül. M. I. 3 egy hónapig tartózkodott Szovjet- Oroszországban. Azt hiszik, Skvarcev nagykövet vissza­térése után a német kormány Mackensenen keresztül üzeni meg azt a választ, amelyet a szovjet­kormány adott az olasz kormány bizonyos kérdéseire. —i —fi Csökken-e a tengeralattjárók jelentősége? A tengeri harcokban német rész­ről egyre inkább repülőgépek töl­tik be azt a szerepet, melyet a küzdelem első idejében kétségte­lenül inkább a tengeralattjárók, majd később az aknák játszottak. Nagyon valószínű, hogy része van ebben azon veszteségeknek, melyek a német tengeralattjáró flottát hő­sies küzdelmei és nagyszerű telje­sítményei közben érték és ha túl­zottnak is tartjuk az angol sajtó híreit, melyek a háború elején üzemben lévő 71 német tengeralatt­járó közül nem kevesebb, mint 60 elsüllyesztéséről vélnek tudni, az biztos, hogy a háború további fo­lyamán a búvárhajók fokozott újabb jelentőséghez jutása min­denekelőtt attól függ, hogy milyen mértékben lesz képes a német hajó­gyártás és haditengerészet pótolni a felmerült veszteségeket? Az egyik legtekintélyesebb angol technikai folyóirat, a The Mo­tor­ship, ez év elején megjelent ta­nulmányában részletesen és elég objektíven foglalkozott ezzel a kér­déssel. Szerinte minden attól függ, hogy a német hajógyárakban hány súlya áll az építés céljaira rendel­kezésre és mekkora a német Diesel-motorműveknek a termelési kapacitása? Az angol szakíró szerint körül­belül 85 darab sólyával rendelkez­nének jelenleg a német hajógyárak, melyek közül 50 szolgálna kizáró­lag tengeralattjárók építésére. Minthogy pedig minden során egyidejűleg és párhuzamosan két búvárnaszád készíthető, átlagban egyszerre 100 búvárnaszád építése folyhat a német hajógyárakban. A mintegy 750 tonna vizet kiszorító legnagyobb típusú búvárhajók el­készítésére kilenc hónapra van to­vábbá — az angol folyóirat cikk­írójának becslése szerint — szük­ség, míg a kisebb, 500 tonnás na­szádok közül havonta átlagban 15 darab elkészítésére lehet számítani. Pontosabban megjelölve, ez év ja­nuárjától havonta 6 darab 500—750 tonnás búvárnaszád volt német részről vízrebocsátható, mely szám áprilistól 8-ra, júliustól 15-re és végül decembertől kezdődőleg 20-ra emelkedhetik, mert hiszen termé­szetesen­ egyre több súlyó szaba­dulhat majd fel kizárólag tenger­alattjárók építésének céljaira. Mindez évi 180.000 tonna űrtarta­lomnak felel meg és nem kétséges, hogy az ehhez szükséges nyers­anyagot a németek különösebb nehézségek nélkül elő is tudják teremteni. Még ennél is fontosabb azonban — folytatja azután az angol cikk­író —, hogy a szükséges Diesel­motorok megfelelő számban elő­állíthatók lesznek-e? Nem kétsé­ges, hogy a német irányadó kö­rök a maximumig fokozzák majd erőfeszítéseiket ebben az irányban is. A Krupp és Deutz-féle üzemek havi teljesítménye 35.000 PS-re tehető, egy középnagyságú búvár­naszádnak viszont 3000 PS-re van szüksége, úgyhogy 20 egység évi szükséglete körülbelül 60.000­­PS-re tehető, amely teljesítményt néhány kisebb üzem­­bekapcsolásával az angol szaklap teljességgel elérhető­­nek is tart. Sokkal nagyobb nehézséget okoz azonban a megfelelően kiképzett legénységi és tisztianyag pótlása. A szakkörök egyértelmű véleménye szerint búvárhajószolgálathoz a tengerészeti szakkiképzései­ már átment legénységnek is minimáli­san egyévi, a tisztikarnak pedig legalább kettő, de inkább három­évi speciális kiképzésen kell át­­mennie. • A világháború tartama alatt nem kevesebb, mint 30 német tenger­alattjáró parancsnoka részesült kivételesen sikeres h­aditetteiért .s legmagasabb német katonai kitün­tetésben. Ezek közül viszont i1 tengeralatt­járóharc legsikeresebb hónapjának, 1917 április 1-ének helyzetét véve alapul, 11 volt olyan, aki több mint 15 éve teljesített már a haditengerészetnél szolgála­tot és nem akadt közülük­­egyetlen­egy sem, aki 8 évnél kevesebb aktív haditengerészeti szolgálatra tekinthetett volna vissza. E 30 tengerésztiszt közül továbbá 1 5 már 1913 május 1-én is tenger­alattjárónak volt parancsnoka, kettő ugyancsak búvárnaszádon teljesített beosztott tisztként szol­gálatot, 8-an torpedóhajókon szol­gáltak, hármat a tengerészeti ve­zérkarból és végül tizenkettőt a flotta különböző egyéb alakulatai­ról vezényeltek a tengeralattjárók élére. s­r. T.i. Lan­dra Guido egyetemi tanár az olasz faj­véd­elemről Landra Guido olasz főiskolai tanár a Magyar Külügyi Társaságban szer­dán az olasz fajvédelemről tartott előadást. Kiemelte, hogy az olasz faji politika a fasizmus első éveire nyúlik vissza. Ma számos szervezet, többek között az egész olasz egye­temi ifjúság dolgozik a faji felfogás tudatosításán.l X­W­­ITWMO

Next