Magyar Nemzet, 1940. augusztus (3. évfolyam, 157-181. szám)
1940-08-01 / 157. szám
4 A FSA részlegesen megtiltotta a repülőgépbenzin kivitelét Washingtonból jelenti a Reuteriroda: Az Egyesült Államok kormánya megtiltotta a repülőgépbenzin kivitelét a nyugati féltekén kívüli bármely országba. A nyugati féltekén kívül működő amerikai légi forgalmi társaságok azonban hozzájuthatnak a szükséges üzemanyaghoz. Karlin, Roosevelt titkára kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy ezt az intézkedést Marvell, a kiviteli ügyek vezetője javasolta s azt Roosevelt is jóváhagyta. A feltett kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, nem tudja, fog-e szállítani benzint Amerika Angliának. (MTI.) lco Franco gibraltári kijelentéséről Londonból jelenti a Reuter iroda. Az alsóházban egy képviselő kérdést tett fet Franco július 17-i beszédének Gibraltárra vonatkozó részével kapcsolatban, Attleo pecséről az alábbi választ adta: — Azt hiszem, bizonyos félreértés volt a beszéd körül. Franco Spanyolország történelmi nagyságáról reszélve kitért Izabella királynő politikai végrendeletére is s így került szóba a ..gibraltári hagyaték és az egységes uralom alatt lévő Afrika. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta Franco, hogy ez a végrendelet négy évszázad után is kötelező. Ezt a kijelentést jól megjegyeztük. Az angol kormány azonban rem iíván le vivatkozni Spanyolország új politikai orientációjába. Éppen ezért nem kell túlságos jelentőséget tulajdonítani az egész ügynek. (MtI.) Vatikán lapja Mátyás királyról Rónaiból jelenti a Magyar Távirati Iroda. Az „Osservatore Romano“ hosszabb cikkben foglalkozik Mátyás király születésének 500. évfordulójával. A Vatikán lapja ezzel kapcsolatban közli II. Pius és 111. Calixtus pápának Mátyás királyhoz intézett leveleit, valamint II. Piusnak frigyes császárhoz intézett üzenetét, amelyben felhívja a ügyeimet Mátyás király országának fontosságára a török veszéllyel szemben. — Nagy kár — jegyzi meg a Vatikán lapja —, hogy II. Pilis figyelmeztetése nem talált meghallgatásra. A magyarokat senki sem segítette meg a törökök ellen és mivel nem állt rendelkezésre megfelelő fegyveres erő, a hatalmas arányú keresztény terv a törököknek síurópábéil,aki kiűzésére feledésbe merült és csak két évszázad múlva valósult meg, miután a törökök a hősies keresztény Magyarországot már teljesen feldarabolták. Felállították Franciaországban a legfelsőbb törvényszéket Vichybát jelenti a Havas-iroda. Az államtanács véglegesen elfogadta annak az alkotmánytörvénynek a szövegét, amely legfelsőbb törvényszék felállításáról intézkedik. Az államtanácson megtárgyalták a menekültek kérdését is a megszálló hatóságoktól szerzett értesülések alapján. A legtöbb állami törvényszéket megbízták, hogy folytassa le az eljárást azok ellen a miniszterek, volt miniszterek vagy polgári és katonai közvetlen alantasaik ellen, akikkel szemben az a vád merült fel, hogy hivatásuk gyakorlásában bűnt vagy kihágást követtek el, vagy nem teljesítették a feladatukkal járó kötelességeiket. Ezeket a személyeket az állam biztonsága ellen elkövetett merénylettelutolják és vád alá helyezik bűntársaikat is. A bűnt elkövetőket a bíróság nyilvánosan felelőssgre vonhatja a bűn elkövetésétől számított tíz éven belül, abban az esetben is, ha a bűnt a törvény kihirdetése előtt követték el. Az eljárást az illetők távollétében is lefolytathatjuk. A legfelsőbb állami létr Ményszék ítéletei ellen még semmiségi panasszal sem lehet élni. (MTI.) A külpolitika egyéb hírei A francia külügyminisztérium közli, hogy Henri Hagenott szenitort, aki Seine et Rese megyét képviselte a volt francia szenátusban, washingtoni francia nagykövetté nevezték ki. Az Egyesült Államok kormánya már megadta hozzájárulását a nagykövet kinevezéséhez. * A kanadai nemzeti ideímni rendel-1.»esek alapján betiltották a moszkvai Pravda forpuloruhahozatalát és terjesztését. (MTI.) * Jeon Degrette, a belga resisták fezére, kedden este Brüsszelbe érkezett. Kíséretében selt néhány újságíró, akik eléje utaztak Párizsba. (MTI.) Magyar Nemzet CSÜTÖRTÖK, 1940 AUGUSZTUS 1. Az arany!... Az arany! Vichy, július. Az Egyesült Államok aranytartaléka, a menekülő tőkék özönlése és az amerikai szállítmányoknak produktumokkal vagy munkaszolgálattal való fedezésére képtelen országok készfizetései következtében, jóval túlhaladta a 20 milliárd dollárt. Ez a fémtömeg — amely francia frankban több mint kétbilliónak felel meg — az egész világ aranykészletének körülbelül háromnegyed részét adja. Mint mindig, amikor az aranytartalék jelentősen megduzzad az óceánon túl, most is élénk nyugtalanságokra szolgáltat okot ez a jelenség. .A Federal Reserve Bank of New York legutóbbi havi jelentése visszhangozza ezeket az aggodalmakat. Ezek főképpen azokat a káros hatásokat méricskélik, amelyeket a pénzrendszer alapjául szolgáló aranymennyiség megnövekedésének következtében előálló Iiitelkiterjesztés okozhat. A közgazdászok és a pénzügyi szakemberek ennek az inflációs veszélynek a parírozására különböző intézkedéseket javallottak. E ..gyógymódok“ közül, európai szempontból, különösen kettő igényel fokozód figyelmet, mert alkalmazásuk fatális következményeket vonná maga után. .Az első egyszerűen beszüntetné a fémpénz vásárlását, amelyre az amerikai kincstár, az 1934-es „Gold Purchase Act“ értelmében, minden megszorítás és korlátozás nélkül köteles olyképpen, hogy egy once aranyat harmincöt dollárért kell becserélnie. Nem nehéz kiszámítani, hogy a mai körülmények között, amikor az Egyesült Államok fizetési egyenlege hatalmas többletet tüntet fel, amelyet csakis aranybevitellel lehet kompenzálni, a többi pénzekhez viszonyítva a dollár viharos és szertelen hausse-át idézné elő. A többi országoknak az Egyesült Államokban történő vásárlása rendkívül nehézkessé, sőt nagy részben lehetetlenné válnék. Ez azután nemcsak a bevásárló országoknak és az egész világkereskedelemnek, hanem maguknak az Egyesült Államoknak a nehézségeit is megnövelné, hiszen a háború következtében amúgy is összezsugorodott piacai méginkább megszűkülnének. Ezzel a „gyógymóddal“ az Egyesült Államok csak saját elszigetelődését provokálná ki. A második elgondolás szerint az aranyimportot, a teljes felfüggesztés helyett, egyszerűen illetékkel sújtanák. Ennek az illetéknek a terhei, nyilvánvalóan, az amerikai termelvények külföldi vásárlóira hárulnának s e termelvények fizetése a mainál nagyobb fémmennyiséget igényelne, tehát az amerikai árak, közvetve, emelkednének. A második módszer ilyenképpen bizonyos ponton, az első módszer következményeihez hasonló helyzetet idézne elő, anélkül, hogy a kívánt, hatásos biztosítékok remélhetők lennének. Ezért azután a Federal Reserve Board vissza is utasítja ezeket a javaslatokat. Hasonlóképpen elveti azt az eszmét is, hogy az aranyözönlés csökkentésére adjanak hitelt mindazoknak az országoknak, amelyek bevásárlásaikat jelenleg csak fémmel tudják fizetni. Egyrészt az érvényben levő törvények javarészt nem engedik meg az ilyen hitelek oktrojálását, másrészt — jegyzi meg a Federal Reserve Bank havi jzentése — ezeket a hiteleket végül aranynyal törlesztenék s így a nemesfém importja nem érne véget, hanem csupán elhalasztódnék bizonyos időre. A Federal Reserve Bank következtetése szerint az arany tömeges özönlésének problémája jelenleg megoldhatatlan. A kérdést csakis a háború befejeztével lehet felvetni, egy nemzetközi konferencián, melynek az aranyalap szilárd bázisokon való helyreállítása lesz a feladata. Francia pénzügyi körök — amelyek az amerikai arany kérdésében közvetlenül érdekeltek — hangsúlyozzák, hogy a Federal Reserve Board helyesen jár el, mikor a különböző gyógyjavaslatokat, amelyek még súlyosabbá tennék a világ pénzügyi problémáit, visszautasítja. Párizs, illetve pillanatnyilag Vichy csatlakozik az aranyszisztéma háború utáni helyreállításának óhajához, mert ez a szisztéma mindennél inkább hozzájárulna a nemzetközi csereforgalom újjászületéséhez. Azonban ennek az elképzelésnek a megvalósítása főleg maguktól az Egyesült Államoktól függ. Mint az aranykészlet legnagyobb részének tulajdonosai, nem is remélhetik komolyan, hogy a nemzetközi aranyalap bármilyen formában is megfelelően működhessék, mielőtt a fémslokkot, amelyekből a bázisoknak A Magyar Nemzet a német— francia fegyverszünet óta is közölte franciaországi tudósítóinak írásait. Ezek mellett is érdeklődésre számíthat a l’Aster Lloyd szerda reggeli számában megjelent párizsi tudósítás, amely Franciaország és Anglia jelenlegi viszonyával foglalkozik. Eszerint Franciaország tisztában van azzal, hogy kapcsolatait a többi állammal új alapokra kell helyeznie. Különösképpen fontosak ezek a kapcsolatok volt szövetségesével, Angliával szemben, Franciaország és Anglia hét évszázadon keresztül gyűlölte egymást és ez idő alatt számtalanszor háborút viseltek egymás ellen. A krími háború csak epizódot jelentett a francia—angol kapcsolatok történetében, hiszen még a múlt század végén, a fashodai incidens idején csak egy hajszál választotta el Franciaországot és Angliát a háborútól. Csak VII. Edward diplomáciai ügyességének sikerült a végleges francia—angol politikát egy síkra állítani. Azonban nyomban az 1918-ban kivívott nehéz győzelem után jelentkezni kezdtek az ellentétek. Baldwin és Austin Cham bérlőin Angliája idegenkedett attól az egyeduralmi szereptől, melyet Franciaország a kontinensen a versaillesi béke után játszott. Nem vették észre az angolok, hogy ez nem hegemónia-törekvés volt, hanem csak a súlyos háborúban kifáradt francia politika biztonságkeresése. A francia politika jelszava ezidőben az volt: mindenki álljon szembe Németországgal. Ezt a jelszót azonban a kontinensen csak Cseh-Szlovákia követte hűen, maga Anglia is sokáig vonakodott eleget tenni Franciaország biztonsági követeléseinek. Végül 1939-ben úgy látszott, hogy a francia—angol együttműködésnek új korszaka kezdődik. Aki látta az 1939 július 14-i felvonulást a Champs Elyséen, azt gondolhatta, hogy itt többről, mint pusztán po ki kell alakulnia, újra fel nem osztják. » Bármilyen nagy is az Egyesült Államokban a külső hitelek engedélyezésével szemben az ellenszenv, nehéz elképzelni, hogy a mostani konfliktusban meggyengült Európa helyreállítása hitelek nélkül megtörténhessen. Ez a hitelpolitika természetesen csak átmeneti eszköz és nem végleges megoldás lesz. Azonban e külhitelek visszatérítéséből egyáltalában nem kell az Egyesült Államok felé irányuló újabb aranyszállításoknak következnie. Ellenkezőleg, e hitelek csak akkor lesznek valóban hasznosak, ha megengedik az adós országok gazdasági restaurációját s képessé teszik az országokat mérlegüknek áru- és szolgálati eszközökkel való egyensúlyozására. Ennek a fejlődésnek előfeltétele, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi politikája pénzügyileg liberális legyen s hogy a külföldi anyagot, meg általában a külföldieket is, bőkezűbben fogadják be, mint a múltban. Ez az igazi probléma, melyet nem a Federal Reserve Board által javasolt nemzetközi konferencia hivatott megoldani. E megoldástól függ az arany jövendőbeli elosztása, magának az aranynak és a nemzetközi forgalomnak teljes jövője s mi több, a holnapi világ egész gazdasági és politikai szervezete is plitikai vagy katonai együttműködésről van szó. Ha azonban a francia nép Anglia iránti rokonszenve ez év májusában megingott, úgy a maradék rokonszenvei a fegyverszünet utáni Churchillbeszéd teljesen megsemmisítette. Az oráni akció s a Dunkerque elsüllyesztése ehhez még fokozottabb mértékben járult hozzá. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy váljon örökre elmúlt-e Franciaországnak Anglia iránti rokonszenve? Amennyiben csak magáról Angliáról van szó, igen. Ami ebben a vonatkozásban történt — írja a Pester Lloyd tudósítója — az visszavonhatatlan. A két állam és nép között azonban továbbra is fennállanak az ideológiai hasonlatosságok. Semmi sem volna kevesebb, mint azt gondolni, hogy a legyőzött Franciaország fenntartás nélkül új világszemlélet karjaiba veti magát, csak azért, mert a győző ennek a világszemléletnek jegyében vívta ki győzelmét. A Pésain-kormány bizonyára számos reformot léptet életbe és sok elkorhadt építményt fog kicserélni, olyan új anyaggal, amely a tekintély elvéből vezethető le. Azonban itt mégis csak átépítésről és nem újjáépítésről van szó. A hadsereg összeomlásán túl a francia nép ma már látja, hogy a kontinens békéjét és biztonságát csak radikálisan megváltozott politikai egyensúllyal lehet elérni. Ezen a téren pedig a politikai elhidegülés ellenére Franciaország és Anglia között továbbra is hasonló törekvés és felfogás van, amely azonban ma már nem rendelkezik semmiféle hatalmi alátámasztással. A franciák nem tudnak ugyan színlelni, de az elmúlt hónapok eseményeiből megtanulták, hogy az érdekek nem futnak mindig párhuzamosan az érzelmekkel és hogy e kettőnek konfliktusában az érdekeket kell elsőbbségben részesíteni. Lelkileg teljesen közömbösen nézik az Anglia és a tengelyhatalmak közt folyó háborút kimenetelét. Ez a közömbösség azonban nem vonatkozik politikai meggondolásokra is. A Londonhoz vezető közvetlen út el van vágva, ide legfeljebb csak Washingtonon keresztül lehetne ismét eljutni. De a Rómához és Berlinhez vezető utak annyira nehezen járhatók, hogy ma még teljesen beláthatatlan, hogyan és miként teremtőd helne kapcsolat azirányban. Tehát teljesen téves volna úgy megítélni a helyzetet, mintha a mai elszigetelt Franciaország a három hadviselő államhoz egyenlő távolságban állana. Ez világosan kitűnik abból a német és olasz felfogásból is, mely mindig hangsúlyozza, hogy óvakodni kell attól, a mai Franciaországot máskép szemlélni, mint legyőzött ellenséget. ..*v Hogyan fogunk fűteni a télen? Ezen a hűvös nyáron, amikor többet didergünk, mint máskor koraősszel, sokszor jut mindenki eszébe az elkövetkezendő tél. Nemcsak azért, mert az elmúlt tél abnormálisan hideg volt és meggyötört mindenkit a rosszul megszervezett fa- és szénellátás, hanem azért is, mert ez a tél az első, amelyiken rendeletileg biztosított tüzelőellátásban lesz részünk. Mindenki fél a téltől. Mert tudjuk, hogy milyen rossz volt és mert nem tudjuk, milyen lesz. A rendelet, amely kijött, meglehetősen bonyolult. Mindenki másképpen értelmezi. És főképpen az izgat mindenkit, hogy vájjon áll-e ténylegesen pungi tüzelő rendelkezésünkre, amenynyire szükségünk van? Kérdést intéztünk illetékes helyen, hogy is állunk tulajdonképpen a szénnel? Van-e szén? Ecsz-e szén? Mit jelent gyakorlatilag az a 10 százalékos tüzelőszermennyiség, amelyet mindenki felhasználhat. Budapesten mindenki fél attól, hogy ha az idén fáztunk, akkor jövőre még jobban fogunk, fázni. Következő felvilágosítást kaptuk: — Az elmúlt tél szokatlanul hideg volt, ezt mindnyájan tudjuk. Évtizedek óta nem volt ilyen az időjárás, tehetetlen, hogy az elkövetkező is ennyire hideg legyen. A múlt télen a normális tüzelőmennyiségnél 30—40 százalékkal több kellett. Volt hely, ahol másfélszeresét használták el az előirányzott mennyiségnek. Most már ennek a fölemelt tüzelőmennyiségnek, a hatvan százalékát véve, kijön egy középarányos. Például: ahol 10 vagon kellett rendes évben, ott a múlt télen tizennégyet használtak el. Ezen a télen 8,5 vagont fognak kapni. De vigyázzunk, ez csak a biztonsági szám- Ennyit fötétlenül. Ha mindenki ki van elégítve, akkor természetesen a továbbiakat is megkapja mindenki. Hogy az elosztás igazságosan történjen, ez a tüzelőszerszolgáltatás hét hónapra van elosztva. Augusztustól februárig. Megkérdeztük, hogy milyen tempóban folyik Budapest fűtőanyagellátása. Megtudtuk, hogy augusztusra már kiutaltak 15.000 vagon tatai és 9000 vagon dorogi szenet, ebben ipari, üzemi és magángazdasági juttatások vannak. Külön probléma az, hogy mi lesz a központi fűtéses házakkal? Mennyit kell leszámítani a csökkentett értékű fűtésért a házbérből? Erre vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk : — A központi fűtéses házak részére megállapított mennyiség bőven elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy normális meleg legyen minden lakásban. Ezért tehát semmiféle elmaradt fűtés címen történő levonás a házbérből nem lehet.Az új házakat, amelyeket tavaly óta építettek és amelyeknél tavalyi fűtéskulcs szerint nem határozható meg a szükséglet, ezeket az élő házakat is el fogjuk látni és kiutalni nekik megfelelő fűtőanyagmennyiséget. Ezek szerint, aki akarja és teheti, beszerezheti jóelőre a fülenivaló fáját és szenét. Más kérdés aztán, hogy mit csináljon a szegény ember, aki nem tehet sokmázsa fát és szenet jóelőre, aki zsákonként és félzsákonként kénytelen beszerezni? Mi lesz azokkal? Hogyan fogják megakadályozni azt, hogy meg ne történhessen olyasmi, mint az elmúlt szörnyű januárban és februárban, hogy a kis szenespincék előtt rendőrnek kellett fenntartani a rendet és mégsem jutott a melegből, éppen a legszegényebbeknek. Erre a kérdésre visszatérünk. Párizsi levél Laist Am'Caténtn Céáéi A futár FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ , ‘ • . . '•. . •