Magyar Nemzet, 1942. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRADÉVRE 37.20 P, FÉLÉVRE 18.60P, Alapította SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI.,ARADI UTCA 10, NEGYEDÉVRE 9.30 P, 1 HÓNAPRA 3.20 P, EGYES 1» *? 'T' W¥ C. X 1%T l'k n TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILL. VASÁRNAP 24 FILL r Cl 1 ti N 9 A IM U U U VI., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726. Új nagykövetet és követet küüd Moszkvába Japán Pétain válaszolt Roosevelt személyes üzenetére —* Erős szovjet támadásokat hiúsítottak meg a németek Krimeában és a Donecnél — Brit ejtőernyősök leszálltak a francia partokon, két óra múlva visszavonultak a tengerre — Jáva vizein nagy tengeri csata folyt le — Szumátrán egy várost elfoglaltak a japánok A német hadijelentés közli, hogy a Szovjetnek nagy erőkkel indított támadásai meghiúsultak a Krím-félszigeten, és a Donecfronton , hogy a Szovjet másutt is folytatta támadásait. Azt is a német hadijelentésből idézzük, hogy sok brit ejtőernyős a francia partokon rajtaütött a gyenge parti őrségeken, két óra múlva azután visszavonultak a tengerre. Német tengeralattjárók negyvenkétezer tonna hajótér elsüllyesztését jelentik, a Távol-Keleten, Jáva vizein nagy tengeri csata folyt le, Szumátra délkeleti partján a japánok elfoglalták Kota- Agoeng városát. Egyébként érdekes, hogy a japán—szovjet viszony minden fejlődési lehetőségét erősen figyelik és mérlegelik Tokióban. Más jelek mellett az is elárulja ezt, hogy a moszkvai japán nagykövetség élére Tokióból új nagykövetet és új követet küldenek. Magára vonja a figyelmet az arab kérdés is, amennyiben szaudi arábiai kezdeményezésre pánarab konferencia lesz Kairóban. Nagy kérdés a világsajtó számára a riomi per is, általában az egész vichyi problémakör. Riomban ugyanis még mielőtt kibontakozhatott volna a Vichyből irányított ügyészség erkölcsi és politikai offenzívája a vádlottak ellen, maguk a vádlottak támadják az új francia rezsimet, még attól sem riadnak vissza, hogy magát az államfőt bírálják. A francia sajtó meglehetősen perplex a riomi fejlemények láttára, a meg nem szállt terület lapjai ellentétesen kommentálják a riomi híreket, pedig a félhivatalos OFP-hírügynökség sokkal több részletet közöl a külfölddel, mint a belfölddel a riomi beszédekből. Ezzel szemben a párizsi sajtó egyhangúan amellett van, hogy legjobb volna a bonni tárgyalást megállítani és új, célszerűbb úton elindítani. Közben Vichy és Washington kapcsolatáról is jönnek hírek, ezek szerint a Petőfi-kormány legutóbb közölte, hogy fenntartja semlegességére vonatkozó régi ígéretét. Ez a Vichyből érkezett közlés azonban még nem elégítette ki egészen Washingtont s mint Sumner Welles helyettes külügyminiszter kijelentette, ebben az irányban még további felvilágosításokat várnak a Pélan-kormánytól. Tokiói hangok A Német Távirati Iroda tokiói jelentése szerint a „Nagy- Ázsiát újjáépítő tanács pénteken délután tartotta első ülését ezen Tozso miniszterelnök beszédet mondott. Tozso annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két angolszász nagyhatalmat le fogják győzni és hogy Japán a Szovjet felől esetleg keletkezhető fenyegetéssel szemben védettnek érzi magát. Védelmünk északon olyan erős — mondotta a japán miniszterelnök —, hogy népünk valóban a legteljesebb biztonságban érezheti magát bármily északról jövő veszéllyel szemben. Ebből a mondatból arra lehet következtetni, hogy a japán miniszterelnök nemcsak Kelet- Szibéria, hanem esetleg Alaszka felőli támadások lehetőségére is gondol. Tozso különben azt is kijelentette: Japán a legszorosabban együttműködik Németországgal és Olaszországgal és pozitív hadműveleteket folytat, hogy megvalósíthassa a végcélt: Amerikát és Angliát a keletázsiai területek átadására kényszeríteni. A kezeteurópai parasztkérdés Berlinből jövő hírek elmondják — egy ilyen jelentést a Magyar Nemzet már szombat reggeli számában közölt —, hogy a németek elhatározták a Szovjettől elhódított területeken a magántulajdon fokozatos visszaállítását. Ez a tény két szempontból fontos. Elsősorban azért, mert ez a legbiztosabb módja annak, hogy az ottani parasztságnak részben természetéből eredő lassúságát, részben pedig esetleges szándékos szabotálását csökkenteni, ellensúlyozni lehessen. Ettől eltekintve pedig azért is figyelemreméltó a keleteurópai német intézkedés, mert ebből is kitűnik, milyen helytelenül értelmezik a nemzeti szocializmust azok, akik azt hiszik, hogy a Harmadik Birodalom a szocializálásnak, a gazdasági élet etatizálásának alapján áll. A német fővárosban kiadott közlésekből kiderül, hogy egyelőre csak azt a területet adják vissza magántulajdonba, amely egy-egy paraszt tanyája körül terül el s hogy a többit szövetkezeti alapon akarják kezeltetni a parasztokkal. Ezzel kapcsolatban is érdemes felhívni a figyelmet, hogy Németországban jól működő és valódi szövetkezetek élnek, feltehető tehát, hogy ez a valódi szövetkezeti szellem megtalálja majd az utat a keleteurópai agrárszövetkezetszerű alakulások felé is. Azt is kijelentették Berlinben, hogy a magántulajdon intézménye felé való visszafordulás, bármilyen tempóban következzék is, semmiesetre sem jelenti a régi tulajdonosok restituálását. Úgy látszik, azoknak akarják kezére adni a földet, akik jelen vannak s ezek számát növelni akarják most elbocsátandó szovjet hadifoglyokkal. M ennek alapján arra számítanak, hogy a most német kézen lévő volt szovjet területeken már sokhelyütt ebben az évben is lesz számottevő mezőgazdasági termelés. Vichy Az NST egyik híréből most tudjuk meg, hogy a Washington és Vichy közt nemrég megindult eszmecsere azzal kezdődött, hogy Roosevelt személyes üzenettel fordult még február 10-én Pétainhez. Az ezzel folyamatba tett tárgyalás a két kormány között még most sem ért véget, legutóbbi fázisában azonban az ugyancsak az NST szerint Luijmer Welles a pénteki sajtóértekezleten hivatalosan közölte, hogy a Péraín-kormány kötelező nyilatkozatot tett, amely szerint továbbra is szigorúan semleges marad és nem szállít árukat hadviselő államoknak. Az amerikai külügyminisztérium kommünikéje azt is közölte, hogy a Washington és Vichy közti kapcsolat azokon a vichyi kormány által tett ígéreteken alapult, hogy Vichy nem segíti a tengelyt sem katonailag (akár a szárazföldön, akár a flottával), sem pedig nem enged át támaszpontokat. Washingtonban azonban ennek ellenére még mindig bizalmatlanul néznek Vichyre, mert tisztában vannak azzal, hogyha a Pélain-kormány ígéretet tett is arra, hogy ő maga nem szállít árukata tengelynek, a francia ipari üzemek a meg nem szállt területen is nagy részben a kontinentális export számára dolgoznak. Éppen ezért Leahy tengernagy további kérdéseket intézett Darlan tengernagyhoz, ezekre még nem kapott választ. Az angolszászok körében az is figyelmet kelt, hogy a Pétain —Darlan-kormány tovább halad a belpolitikai átalakulás útján, így például a kormány fegyvereket osztott szét a frontharcos légió tagjainak egy része között. A frontharcos légiónak tudvalévően Pétain, amint azt nyilvánosan is bejelentette, azt a szerepet szánja, hogy a fasiszta párt mintájára hordozza a vichyi rezsimet s most, amikor a fegyvereket szétosztották a pártjellegű frontharcos légió tagjainak egy része között, Vichyben kijelentették,ez a felfegyverzés azt a célt szolgálja, hogy segítsenek fenntartani a forradalom által felállított új rendet. A légió fegyveres szekcióját Nizzában alapították meg ünnepélyes formában s azt „a direkt akció fegyverének“ nevezték el, hivatalos neve pedig így hangzik: a légionáriusok rendszervezete. Parancsnokának Darnand-t nevezték ki, aki kijelentette, a szervezetet annak szenteli, hogy a forradalmi erők harcoljanak a régi rend hívei ellen. Az NST londoni híre szerint Isztanbulból jelenti az NST. Ibn Szaud király fia, Feisfal herceg felhívást intézett valamennyi arab államhoz, küldjék el megbízottaikat egy Kairóban megtartandó értekezletre. Az értekezletnek az lenne a rendeltetése, hogy megbeszéljék az Garvin megvált az Observer-től. A lap tudvalévően egy nem nagyon elterjedt, de igen tekintélyes és komoly vasárnapi újságja Angliának, ahol a napilapok vasárnap nem jelennek meg. Garvin 1908 óta szerkesztette az Observer-t, körülbelül a konzervatív párt szellemében és magának főleg azzal szerzett nevet és tekintélyt, hogy a hetilapnak majdnem minden egyes számában igen terjedelmes, gyakran túlságosan hosszú külpolitikai cikkeket írt. Garvin, aki az Encyclopaedia Britannica főszerkesztője is volt 1926-tól 1929-ig, olyan előrehaladott korban van, hogy lehetséges, ezért vonult nyugalomba. arab államok közös politikájának alapelveit, különösen a tengelyhatalmak irányában. Feiszal, hír szerint, hasonló indítványt terjesztene a kairói értekezlet elé, mint az Egyesült Államok tették a riói amerikaközi értekezleten. Páparab értekezlet Kairóban Ára 24 fillér Franciaország továbbra is semleges marad Washingtonból jelenti az NST. Sumner Welles a pénteki sajtóértekezleten hivatalosan közölte, hogy Franciaország kötelező nyilatkozatot tett, amely szerint továbbra is szigorúan semleges marad és nem szállít árukat hadviselő államoknak. E nyilatkozat előzményeiről elmondotta Welles, hogy Roosevelt elnök február 10-én távirati kérdést intézett Pétain marsallhoz. Roosevelt ebben a személyes táviratában emlékeztette azokra a megismételt ígéretekre, hogy Franciaország szigorúan meg akarja tartani a semlegességre vonatkozó szabályokat. Megjegyezte az elnök, hogy nem állana a francia nép érdekében, ha Franciaország netalán szállítmányokkal támogatná Afrikában a tengelyhatalmakat. A most megtett nyilatkozat Roosevelt február 10-i táviratára adott válasznak tekinthető. A szövetségi főváros politikai köreiben figyelemreméltónak tartják, hogy a helyettes külügyminiszter hozta nyilvánosságra a francia állásfoglalást. Ebből arra következtetnek, hogy a washingtoni kormány —legalább is egyelőre — nem táplálja azt a neki tulajdonított szándékot, hogy hadműveleteket hajtson végre vagy hadműveleteken vegyen részt Nyugat-Afrikában. Ennek ellenére makacsul tartják magukat azok a híresztelések, hogy Afrika e területén katonai előkészületeket tesznek az angolok, a gyarmati belgák és a szakadár-franciák. Brumból jelenti az NST. A riomi nagy per pénteki tárgyalási napján, miután a törvényszék visszautasította Daladier és Léon Blum javaslatait a per tárgyának kiterjesztésére vonatkozóan, megkezdődött Daladier kihallgatása. Daladier már teljesen felépült betegségéből és egész friss ember benyomását keltette. Daladiert főleg azzal vádolják, hogy 1936 óta nem gondoskodott a szükséges hadfelszerelésről. Daladier azzal védekezett, hogy számokat olvasott fel a kérdéses évek katonai költségvetéseiből. Rámutatott, hogy a Doumergue-Pétain-kormány 1934-ben leszállíttatta a hadfelszerelési hiteleket, noha az ő felfogása szerint már akkor óvatosságra kellett volna intse a kormányt a nemzetközi helyzet, mivel a francia kormány 1934 április 17-i jegyzékével a nemzetközi leszerelési értekezletet megszakította. Daladier ezután hangoztatta, hogy amidőn 1936-ban a hadügyminisztériumot átvette, a francia hadseregnek egyetlen páncéltörő ágyúja sem volt. Az erődítmények sem voltak a legjobb állapotban. Kijelentette, hogy ő volt akkor az egyetlen ember Franciaországban, aki észrevette a veszélyt és megtette a szükséges intézkedéseket. Pétain tábornagyra célozva Daladier kijelentette, hogy egykor fedezte elődjét, ma azonban, amidőn Pétain őt politikai törvényszékével el akarja ítéltetni, nem fogja többé fedezni a tábornagyot. A francia hadsereg 1934-ben összesen csak hét modern tankkal rendelkezett. E korszerű harcieszköz modelljei megvoltak és a szükséges hitelek is. Azt a kérdést veti tehát fel, miért nem gyártották sorozatosan a harckocsikat. A német offenzíva megindulásakor, 1940 májusában Franciaországnak már legalább 3500 harckocsija volt és ezenkívül még 500 páncélkocsija. Ezzel a francia hadsereg éppen olyan jól fel volt fegyverezve, mint a német, sőt még jobban, mert — Daladier állítása szerint — a francia tankok jobbak voltak. Ebből világos, hogy Franciaország veresége nem a hadianyaghiánnyal magyarázható, hanem a vezérkar hibás taktikájával. Vallomása további során Daladier kijelentette, hogy a francia páncélos