Magyar Nemzet, 1942. december (5. évfolyam, 273-296. szám)
1942-12-01 / 273. szám
¡• • e-w,- j-i - , -■ . va'Vi FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ Churchill beszéde visszaszorítása után megalakított brit birodalmi bizottságba meghívták az Egyesült Államok képviselőit is. Pillanatnyilag tehát úgy látszik, mintha a Cripps és a Darlan körül támadt angol—amerikai disputa nemcsak az angol és az amerikai felfogás közti különbségre világított volna rá, hanem mintha valamiféle közeledésre is vezetett volna az Egyesült Államok irányában. A finn parlament elnöke üdvözölte Magyarországot Helsinkiből jelenti az MTI. Vainö Hakkila, a finn parlament elnöke az 1943 november 21-én tartott néprokonsági nap alkalmával a következő üdvözletét intézte Magyarországhoz: A mai napon Finnország meleg üdvözletét küldi Magyarországnak. Országunk, melyet a moszkvai békében földaraboltak, miután bátor hadseregünk fegyvereinek segítségével az igazságtalanság diktálta határokat ledöntötte, újra szabaddá lett. Boldogok vagyunk, hogy az újjászületett Finnország nevében üdvözölhetjük a rokon országot, mely szintén visszaszerezte nemzetiegységét. Ma, amikor a néprokonság napját ünnepeljük, hangsúlyozni kívánjuk, hogy mindazok a kulturális és baráti kapcsolatok, melyek népeink évtizedes, kitartó, őszinte munkássága révén létrejöttek, a háború folyamán erősödtek és még jobban elmélyültek. Finnország és Magyarország közeledésének alapja a finn-ugor rokonság. Együttműködésünknek tulajdonképpeni kezdeményezői a két nép tudósai, kik értékes kutató munkájukkal elindították az eszmét. A két nemzet történelmi múltja,amely a szabadságért való állandó harcosokról tanúskodik, az összetartozás érzését még jobban elmélyítette. Egyikünk sem kapott ingyen semmit, mindent saját erőnkkel és nehéz munkával szereztünk meg. De éppen ezért nem vesztette el egyik nép sem életerejét, mindegyik megbecsüli az elmúlt évszázadok eredményeit és meg van győződve róla, hogy a mai generáció képes arra, hogy megvédje azokat. Ismerjük azokat a nagy tetteket, melyeket a magyar hazájáért és szabadságáért véghezvitt. Remélem, hogy az utolsó évek kemény védelmi harcai megmutatták magyar testvéreinknek, hogy bennünk is él a lángoló szabadságszeretet. És most nemcsak rokonság kapcsa köt össze bennünket, hanem a fegyverbarátságé is. A népvándorlás idején elvált népek újra kezet nyújtanak egymásnak, szívüket ugyanaz az eszme és ugyanaz a reménység tölti el, mindegyik bízik saját erejében és a boldogabb jövőben, melyet becsületes munkával és áldozatos harcok árán a haza szabadságának jegyében fog elnyerni. A finn nép ma egységesebb, mint valaha. Szabadságszeretete mindenekfölött áll és ez ad erőt ennek az északi népnek, hogy csorbítatlan "egységben őrizze meg arcvonalát. Ez a harcoló Finnország küldi üdvözletét a bátor magyar testvéreknek. Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda. Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill vasárnap este a rádióban beszédet intézett a brit nemzethez és a világhoz. Churchill arra a végső következtetésre jutott, hogy „az eddigi események közül semmi sem teheti jogossá azt a reményt, hogy a háború nem sokáig fog tartani és hogy már nem várnak reánk keserves és véres esztendők.“ Churchill azt mondotta a többi között, reméli, hogy „már leküzdötték azokat a borzalmas veszélyeket, amelyek megsemmisíthették volna életünket és mindazt, balaink van“. Churchill elutasította „a jóslásokat olyan csatákról“, amelyeket még nem harcoltak végig. Azonban a legnagyobb bizalmát fejezte ki Alexander és Montgomery tábornokoknak. Az északafrikai vállalkozás célja a miniszterelnök szerint az, hogy a tengelyhatalmakat Tuniszból „kisöpörjék“, hogy azután a levegőből fenyegethessék Dél-Olaszországot. Franciatországról szólva azt mondotta, hogy „a franciáknak maguknak kell dönteniük Franciaország sorsáról“. Reméli a gaulleizmus „uralkodó befolyását“. (MTI.) Amszterdamból jelenti a Német Távirati Iroda. Churchill vasárnapi rádióbeszédében kijelentette még, hogy Afrika „ugródeszka“ ahhoz, hogy „közelharcba“ juthassanak az ellenséggel. Rámutatott arra, hogy a Földközitenger újramegnyitása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából és hogy ezzel szükségtelenné válna a Jóreménység-fok körüli hosszú kerülő út. Ezzel „talán“ igen erős csapást lehetne mérni a tengernyitjárókra Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légi térben új arcvonalat lehet majd létesíteni. A harc idejének rövidebbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellenséget a levegőbeli szakadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Ezzel kapcsolatban igyekezett a német légi fegyvernemet „értéktelen aktívumnak“ feltüntetni a szerinte állandóan növekvő brit, északamerikai és szovjet légi erőkkel szemben. A francia északafrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a háború súlypontját Olaszországra helyezhessék. H ha majd „adott Hehen elsöpörjük az ellenséget a tuniszi csúcsról“, akkor egész Dél-Olaszországot súlyos légi támadásoknak vetik alá. Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniük a ügyeimet — mondatta Churchill a továbbiakban — azokról a „hatalmas csapásokról“, amelyeket a szovjet mér a keleti arcvonalon. Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak“ mondotta. Midőn az északafrikai támadást tervezték — mondotta a továbbiakban —, már akkor előre látlák, hogy azonnali visszahatást fog majd kiváltani Franciaországban. Churchill Itt megismételte azt a valótlan állást, hogy Németország meg akarta kísérelni a touroni francia hajóhad lefoglalását, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy a „harcoló Franciaország“ szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ezután, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol. „Nem akarjuk magunkat — mondotta szó szerint — a szerencsének bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni.“ Nem tud semmi olyan eseményről, ara oly jogossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog sokáig tartani, vagy hogy még nem állnának Nagy-Britannia előtt további keserű és véres évek. Fájdalmas tapasztalatok várnak még Angliára, ha erőkifejtésében alábbhagy s nem lesz egységes, mielőtt a győzelmet „végleg“ kivívná. Churchill rámutatott arra, hogy csaknem egész Európa Németország uralmában van s hogy millió és millió munkaerő áll rendelkezésére a hadianyagtermelésre s az „oly sok termékeny föld“ megművelésére. Az angoloknak meg kell gondolniok azt is, hogy eddig még a német hadseregnek csak kicsiny százalékával volt dolguk, hogy a tengeralattjáró háború nem csökkent, hanem erősbörlik és még jóval gonoszabbá is válhatik, „mielőtt javulás állna be“., Churchill végül lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér majd véget, mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azonnal a Föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Államoknak, Csungking-Kínának, mindenekelőtt pedig Ausztráliának és Új- Zélaninak Japán elient küzdelmükben. H Ha a háború így végződne — két részletben —, akkor „a tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodna, mint annak idején a Versailles- győzők között“. Annak idején már túl voltak a veszélyen s elszakadt a szövetségeseket egybefűző kötelék. Nem volt olyan közös felelősségérzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek, amelyek immár urai az egyik hadszíntérnek, legnagyobbrészt még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren, é — Churchill — ezért azt reméli, hogy e háború végén Európa problémái számára jobb megoldást találnak majd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül ügyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy „komoly és szörnyű év sorscsapásaival és problémáival“. Churchill rádióbeszédében hangoztatta még, hogy „semmiféle hivalkodó, szónokiasan dicsekvő hangulatnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az angolok gondolkodását“. Churchill azután sorra vette azokat a pillanatokat, amelyek ebben a háborúban kriikusak voltak Nagy-Britanniára, az államoknak és fajoknak — mint mondotta — erre a „csodás egyesülésére“. Nem akar azonban , vitázni“ arról, hogy ezt az egyesülést brit birodalomnak (empire) vagy brit közösségnek (commonwealth) mondják-e. Az angoloknak most is az előttük álló nehéz és valószínűleg hosszas feladatokra két figyelmüket fordítaniuk és azokra a súlyos kötelességekre, amelyeket vállaltak. Az északafrikai háborúról szólva, Chmrhili emlékeztetett az óriási távolságokra, amelyekre a háború ott kiterjed s amely óriási teljesítményeket és önegtagadást követel a csapatoktól. Az ézzaluiyuga lufrikai és nyugatafrikai angol—amerikai akció sok váratlan eseménynek vott kitéve. Rámutatott arra, hogy ez a vállalkozás „az Egyesült Államok elnökének vezetése és felelőssége alatt“ áll. A brit első hadsereg Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt áll. Támadásra szólító parancsainak — mondotta Churchill — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciókban az angolok és az amerikaiak kénytelenek voltak nagyszámú hajójukat kitenni a tengelyhatalmak támadásainak. E vállalkozásban elveszett angol—amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta Churchill — Észak-Afrika és Nyugat- Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk vissza. Churchill kiemelte még, hogy Alexander tábornok calamoini válalkozásának idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikerének az volt a célja, hogy a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugatafrikai csapatok előtt szemléltetni akarták a számokra kínálkozó alkalmat. (MTI.) Londonból jelenti az NST. Churchill brit miniszterelnök vasárnap beszédet intézett az angol néphez és hangsúlyozta, hogy túlzó derűlátás a háború hamaros befejezésében bizakodni. Churchill foglalkozott a touloni eseményekkel és megállapította, hogy azok hatását francia belpolitikai vonatkozásban előre lehetett látni. A szövetségesek abban látják a minapi francia eseremények számukra előnyös hatását, hogy — amint Churchill mondotta — Vichy uralma megszűnt. Az angol miniszterelnök feltűnően igyekezett, hogy ne kelljen kitérnie Darlan szerepére. Ezzel szemben aláhúzta, hogy a pillanatnyi sikerek senkit sem jogosítanak fel, hogy a szövetség sok közeli győzelmében irigyjel. Nem szabad elfelejteni, mondotta, hogy egész Európában Hitler az úr, Güring pedig kijlentette, hogy a németek semmi szín alatt sem fognak éhezni. Az angol nép továbbá azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a német tengeralattjárók által okozott veszély a jövőben még sokkal fojtogatóbb lehet. Churchill rádióbeszédét néhány olyan gondolánál fejezte be, amelyeket maga is „spekulációnak“ minősített. Ezekben elmondotta, hogy abban az estben, ha az európai háború előbb befejeződnék, mint a távolkeleti, akkor Nagy-Britannia minden rendelkezésére álló hadierejét Japán ellen fordítaná. Közben azonban szövetségeseivel tárgyalásokba bocsátkozna Európa jövő rendje ügyében. ÜAIS£HH£R-3 EHZIT Magyar Nemzet KEDD, 1942 DECEMBER 1 Gayda: Olaszország nem óhajt különbékét Rómából Jelenti a Magyar Távirati Iroda: Virginia Gayda a „Voce d’Italia“ vezércikkében foglalkozik a „Nineteenth Century“ angol folyóirat ismeretes cikkével, amely világos utalásokat tartalmaz arra nézve, hogy angol győzelem esetén milyen sors várna Európára. — Ebből a cikkből — írja Gayda -mindenki megtudhatja, hogy miért harcolnak az angolok és milyen tervek húzódnak meg az atlantióceáni alkotmány mögött. Az angol tervek a szent szövetség korának zsarnoki elgondolásaihoz hasonlítanak. Mint a cikkből kitűnik, az angolok Ú szóban vannak vele, hogy az Európa feletti uralom elnyerése érdekében mindenekelőtt szükség van a földközltengeri uralomra, amelyet csak úgy tudnak megszerezni, ha először leverik Olaszországot. Az angol cikk világosan megírja, hogy Anglia célja: különbékére kényszeríteni Olaszországot. Olaszországot el akarják távolítani a Balkán-félszigetről, le akarják fegyverezni és át kell adnia Isztriát JugoBerlinből jelentik. A Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője írja: Az a kép, amelyet a brit miniszterelnök vasárnap elmondott rádióbeszédében vázolt, „igazi Churchill-kép“.A fekete és fehér színeknek az az alkadnázása jellemzi, amely a tárgyilagosság látszatát akarja ébreszteni, a valóságban azonban a sötét alapszíneket nem tudja semmiféle Fala Morgana-színekkel elfedni. Churchill kénytelen bevallani, hogy az angoloknak fel kell készülniük, hogy szembenézhessenek „eak komoly és szörnyű év sorscsapásaival". Beismerte azt is, hogy idáig nem történt semmi, ami jogossá tehetné azt a reményt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Bizakodó hitét, amellyel hallgatóit újabb és újabb erőfeszítésekre— verejtékre, vérre és könnyekre — igyekezett ösztökélni, mérsékelt az a komor hang, amely a következő figyelmeztetésben csendül ki: „Nem akarjuk magunkat a szerencse bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni." Aji ez elsősorban a katonai helyzetre, amelyet Churchill igyekezett sokat ígérőnek feltüntetni, anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek — különösen az ellenséges búvárnaszádoknak — ütőerejét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak ezt követőleg Francia-Afrikába történt betörésével azt akarták elérni, hogy a német—olasz afrikai sereget harapófogó mozdulattal megsemmisítsék. Ez a cél nem valósult meg, úgyhogy a megjelölt további cél, vagyis az, hogy Észak-Afrikát ugródeszkául használják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat. A kiábrándulás amiatt, hogy nem sikerült egy francia áruló csoport segítségével megszerezni fontos délfranciaországi Jászláviának, le kellene mondania Pantelerráról és természetesen Abessziliáról is. Líbia és Kirenaika sorsát angol hadászati érdekek határoznák meg, de lehet, hogy Olaszországot nem zárnák ki teljesen erről a területről. Az angolok meg lehetnek róla győződve, hogy Olaszország nem óhajt semmiféle különbékét és hogy az olaszok harcolni fognak mindaddig, amíg jogaikat el nem ismertetik — írja Gajda. Az angol lap Küzép-Európával kapcsolatban is fantasztikus terveket szellőztet és egy még képtelenebb versaillesi rendszert akar felépíteni nagyobb Lengyelország, Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia feltámasztása útján. — Mindez egyáltalában nem ijeszt meg bennünket — mondja a vezércikkíró—, mindenesetre jó azonban, ha az angolok és most árulják el ilyen leplezetlenül terveiket Az európai népek annál világosabban fogják látni, hogy tulajdonképpen miről is van szó s miért kell mindenáron harcolni és győzni. maszpontoknak vagy éppen a francia hajóhadnak birtokát. Churchillt dühkitörésre ragadtatja a tengely biztosító rendszabályai, terrortámadásokkal való ádáz fenyegetésekre az olasz nép és vad sértegetésekre a Duce ellen. Abból a módból, ahogyan Churchill az olasz, valamint a francia kérdést kezeli, érdekes következtetéseket lehet vonni a „szövetségesek" katonai helyzetének kilátástalanságára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Mintha bizony Európa népei nem tanultak volna semmit az első világháborúból és mintha zsarolási kísérletekkel meg lehetne rendíteni sorsközösségeket. Churchillnek ne legyen rá gondja, hogy hogyan fog Olaszország válaszolni. Az angol miniszterelnök mindenesetre elég óvatos volt ahhoz, hogy Afrikában küzdő saját tábornokainak nem ajándékozott előre túlságosan sok babért és közelfekvő okokból a franciaafrikai vállalkozás vezetését és a vállalkozásért való felelősséget készségesen, az Egyesült Államok elnökének engedte át. A visszavonulás útját nyitva hagyta a maga számára azzal a hangsúlyozott megállapítással, hogy nem ad jóslatokat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Különösen érdekes felvilágosításokat nyújtottak Churchill fejtegetései a háborús célokról. „A legfájdalmasabb tapasztalat várna ránk — mondotta —, ha arról akarnánk vitatkozni, hogy mit kezdhetünk majd győzelmünkkel, mielőtt még a győzelmet kivívtuk“. Visszautasította azt is, hogy vitába bocsátkozzék az „empire" és „british comroonwealth“ (birodalom és brit közösség) fogalmakról és ezek jelentéséről. Ezzel azonban beismerte, hogy az angolszász táborban mélyreható nézeteltérések állnak fenn abban a tekintetben, hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, — nem is beszélve Szovjet-Oroszország külön óhajairól. Churchill — mint nyíltan bevalla —■ örömmel üdvözölné, ha a háború Európában hamarább befejeződnik, mint Kelet-Ázsiában, mert ez módot nyújtana arra, hogy Anglia megmentőként jelentkezzék a végszükségletben a Csendes-óceánon és ezzel bizonyos jogokat érvényesíthessen. Ezt a sokatmondó óhaját a következőképpen szövegezte meg: „Mialatt mi ilyen módon a Távol-Keleten el leszünk foglalva, tárgyalóasztalhoz kell ülnünk az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és a többi érdekelt szövetséges hatalommal, hogy megteremtsük azokat a nemzetközi okmányokat és nemzeti megállapodásokat, amelyekre szükségünk van egy szabad Európa feltámasztása érdekében.“ — Egy tetszik nekem — mondotta még Churchill —, hogy ha a háború két részletben végződnék, akkor a tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győzők között. Annak idején nem volt olyan közös felelősségérzés, mint amilyen bizonyára lesz akkor, ha a győztes nemzetek még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren. Churchill tehát egyenesen azt kívánja, hogy a háború az Egyesült Államokra nézve tovább tartson. Ez az óhaja nemcsak a birodalom sorsa iránti aggodalomból fakad, hanem abból a félelemből is, amellyel az Egyesült Államok diktátort modora iránt viseltetik. A hármas egyezmény hatalmai ismerik erejüket és hisznek egy olyan világban, amely jobb lesz annál, mint amelyet a brit miniszterelnök — akár az Egyesült Államok külön óhajaival szemben — elérni óhaj Éppen ezért Churchillnek azzal az általa is idézett Kipling-mondással válaszolnak: „ha gondolj arra, milyen csalóka kép mind a kettő". (MTI) Német válasz Churchill beszédére mikulásra le a szekaián él. az T.350S-nyak hetid 9 fiákcezi-ut 8. Twer-könnt 20. Erzsibet-könit 15. Király-utca 40. .Saját nyakkendőselyem -szővegyár . Három napot könyörgő istentiszteletek Franciaországban Párizsból jelenti ez OF. Franciaország valamennyi helységében három napon keresztül könyörgő istentiszteleteket tartanak az ország üdvéért. .A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomokat. Az ájtatoskodások vasárnap délután érnek véget. (MTI.) Vichys A touloni Holtát a fegyverszüneti szerződés értelmében süllyesztették el Vichyből jelenti az NST. A francia tengernagyi hivatal a touloni eseményekről a következő hivatalos közleményt adta ki: " A francia hadihajók parancsnokai még régebben a fegyverszüneti szerződés alapján azt az utasítást kapták,— amit különben azóta többször is nyilvánosságra hoztak —, hogy hajóikat süllyesszék el támadás esetén, bármely részről is jönne ez a támadás. A hadi, haditengerészeti és légügyi államtitkárság, amely a kormányfő kabinetjében egyesült, későn kapott hírt a német kormány elhatározásáról, hogy Toulont megszólalt és amidőn Abrial tengernagy érintkezésbe akart lépni a touloni tengerésztisztekkel, mir nem kapott összeköttetést és így a francia tengerésztisztek az eredeti parancsot végrehajtva, elsüllyesztették hajóikat.