Magyar Nemzet, 1945. július (1. évfolyam, 49-74. szám)
1945-07-04 / 51. szám
Július 4 .Júlus 4 al írta Edouard Uerftot, a francia radikálezodalisták vezére, egyik régebbi tanulmányában a mindeni szabadságszerető nép ünnepe. E napon Amerika útmutatást adott a világ összes szabadságra vágyó népeinek.“ Valóban. Így van. A Declaration of Independence, a Függetlenségi Nyilatkozat, amelyet 1776 július 4-én proklamált a filadelfiai kongresszus és amelyet kevéssel azután a Pennsylvania Evening Post című újság hozott nyilvánosságra, ttt irányt szabott az emberi fejlődésnek. Ez az okmány, amelyet Thomas Jefferson szövegezett, átküldte szellemét az Óceán másik partjára is, a nagy francia forradalom eszmevilágát kinyilvánító Emberi Jogok Deklarációjára döntő hatást tett. 1776 július 4-ét sokan ünnepük együtt a szabadságünnepet ülő amerikaiakkal, mert ez a nap — túl az amerikaiak nemzeti ünnepén — emberi ünnep is. A szabad ember ünnepe. S a szabad ember ünnepét soha olyan felszabadult lelkülettel nem várhatta még az európai emberiség, mint ezidén, amikor — a Szovjetunió és a Brit Birodalom csapataival együtt — az Amerikai Egyesült Államok tengerentúlról elhajózott csapatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a rabság igájából megmentett Európában a Függetlenségi Nyilatkozat szabadságszelleme diadalmaskodjon. Bárle ismeretlen helyre költözött... Minden nagyrabecsülésem világhírű és hivatásáért meghalt kollégámé, Halliburtoné, aki ,«újból felfedezte Délamerikát és egyszáli lélekvesztőben nekivágott az óceánnak. Vállalkozásai veszélyesek voltak, de biztosan nem voltak fáradtságosabbak az alább riport anyagának megszerzésénél. Autó nélkül, hiányos villamosközlekedés mellett nekivágtam a főváros ház- és omladékrengetegének, hogy felfedjek egy nagy titkot: hogyan éltek a legnagyobb népes háborús bűncselekmények elkövetői és ami talán e percben még aktuálisabb és érdekesebb, megírhassam, mi lett azoknak lakásásal, akik a házmester bejelentő könyve szerint „ismeretlen helyre költöztek‘‘... Milotay lakás: izraelita fiuárvaház fái között élénk ki. "A Fasor árnyai egy disztingvált villából gyermekhangok szűrődnek Vilma királynő út itt, a pontos cím, itt lakott a magyar közvélemény egyik legnagyobb kútmérgezője, Milotay István. A házmesternél, amikor érdeklődünk, hol van a Milotay-lakás, a házfelügyelő fiatal kislánya meglepetten felel az édesanyja helyett: — Milotay bácsi nincs itthon. Ő nyilas volt, azért nincs itthon. — Nem is őt keresem, inkább azt szeretném megtudni, mi van most a lakásában. — Itt van kérem tsz Izraelita Fiúárvaház. Kibombázták szegényeken a mellette lévő házból, most ideköltöztették őket. A lakáson Schwartz Mór, az intézet gondnoka vezet végig. Hatszobás a lakás, hatalmas verandával; a verandán van az 50 kis árva ebédlője. Milotay könyvtárába most 12 kisfiú hálószobája van. Milotay könyveiről érdekes beszámolót ad kalauzolónk. — Itt — mutat a szoba egyik sarkára Schwartz Mór — volt Milotay könyvtárának legfontosabb része: a német antiszemita szakirodalom. Egy másik sarokban ugyanennek a kérdésnek magyar „mesterei“ reprezentálták Milotay legfőbb érdeklődési körét. Könyvei között egyetlen olyan példányt sem találtam, amelyet vagy a kiadó, vagy a szerző ne dedikált volna. Ebből következik, hogy Milotay pénzért sohasem vett könyvet, mert ha az író nem küldte el neki azt személyes barátságból, pénzért soha nem vette meg. Milotay könyvtárában ezért — hogy csak egy példát említsek —egyetlen Máray kötet sem volt. A falon lévő képek között értékesebb festmény egy sem akadt, inkább fényképek függtek a szobákban. Főleg olyan képek, amelyek Milotayt ábrázolták különböző emberek társaságában és banketteken. Mit szólna Milotay, milyen vezércikket írna arról, hogy egykori lakásának ebédlőjében ma izraelita istentiszteleteket tartanak és várjon hogy férne össze szociális érzésével, hogy a hatalmas hatszobás luxuslakásban többek között 20 olyan árva gyermeket istápolnak, akik éppen a Milotay által hőn óhajtott rendszer következtében lettek árvák... Jaross Andor Jaross Andor a Stefánia-út h1. szám alatt nyolcszobás villát bérelte. Nyolc tágas, teremnek megfelelő szobát. Ezenkívül hallja is van a lakásnak, amely nagyságánál fogva alkalmas arra, hogy a kommunista párt XIV. kerületi szervezete ebben a hallban tartsa pártnapjait. A hallban faépítmény zenekar számára. Most nem szól a zene a gondtalan mulatozóknak a pódiumról; ez a zene, a jarossandori füleknek kedves szólamok örökre elhallgattak a Stefania-úton. Szerényi Sándor, a kommunista párt titkára vezet végig a a „gavallér“ lakáson. A gyönyörű fürdőszobában, (lépcsőn kell lemenni a beépített bazenba), ameddig a nyilvános fürdők nem nyíltak meg, a kommunista párt 100 eleó tagja fürödhetett meg naponta. A lakásból bemegyek a házmesterhez, Derdák Józsefhez, aki nagyon tanulságos dolgokat mesél a gyönyörű villa „ismeretlen helyre költözött“ lakóiról. — Jarossék elvittek a házból egy futószőnyeget és egy nagyon értékes vázát, ami nem volt az övéké, hanem a házhoz tartozott. — Hogy viselkedtek Jarossék a házfelügyelővel szemben? — Ne is tessék kérdezni. Ha valami munka volt a lakásban, amit velem csináltattak meg, pert helyett mindig ígéretet kaptam, hogy majd elhelyeznek egy jó állásba. De ét persze ezt nem kívántam, helyezzék el ők csak a saját embereiket. Jellemző rájuk, hogy az én feleségemet küldték a cukrászdába süteményért, hogy a cselédlányuk ne lássa mit esznek, nehogy adni kelljen egy darabot annak a szegény teremtésnek. — Szóval a „kegyelmes úr" nem volt valami nagy gavallér? — Gavallér?! Egyszer elvesztett a kapuban egy fillért és hogy megkeresse, elgyújtott rá egy egész doboz gyufát. Kapupénzt soha nem adott többet mint 10 fillért. Egyszer a sötétben nem látta mennyit ad, több aprópénzt nyomott a kezembe, azt mondta, ha több, mint amennyi jár, holnap adjam Budapest Székesfőváros Központi Meghivatala cserepet A cserép átvehető: 1. helyt Budapest Nyugati p. u., raktár. 2. helyt Budapest Ferencvárosi p. u., raktár. Megrendelésre a cserepet, az építkezés helyszínére is szállítják. Az újjáépítési kormánybiztosság kiutalásait elsőbbségi jog illeti meg. Megrendelések benyújtása és szállítási költségek befizetése: IV., Mária Varia-utca VI. I emelet. SZÖVETET •:;Orbükallékéi és minders textilt stakíuaktól i. vH., *#; 3 va fi. Baytar 3««t vissza. Tizenkét fillért kaptam tőle akkor. — Legalább visszaadta neki másnap a 2 fillért? — Nem. Az egész 12 fillért a szemébe dobtam mérgemben. Saját pénzemért vettem kukoricapalántát és elültettem a kertben. Amikor a kukorica már tejes volt, Jarossné letörte a termést, — mint mondta — nagyon szeretik a kukoricát. A tüzelőfát vidékről hozatta a birtokáról kincstári teherautóval, nehogy Pesten kelljen 5 pengőt adni egy mázsáért. A kincstár kocsija neki nem drága!... Virágárok 8. A ház egykori lakója éppen ma ünnepli tettének, — a világtörténelem legnagyobb ostobaságának negyedik évfordulóját. Pardossy László lakott itt. Most nem lakik itt senki. A kapu nyitva van, de sehol egy lélek. A lakásban elképesztő rendetlenség. Szanaszéjjel minden a földön és perdöntő bizonyítéka annak, hogy a lakást a németek istállónak rendezték be. A szag pontosan olyan, mint az állatkertben békeidőben a fenevadak ketreceiben. A trágyán Bárdossy fényképei vannak elszórva. Bárdossy utcai ruhában, Bárdossy szmokingban, Bárdossy frakkban, Bárdossy zsakettben, Bárdossy ülve, állva, fekve és ebédközben. Ez a monomániás ember egyetlen díszt ismert csak a házában: a saját fényképét. A falba épített széf nyitva. Persze üres. Fölötte akasztónak a helye, látszik, hogy Bárdossy képpel leplezte a széf helyét. A skót stílben épült falépcsőn felmegyek a villa emeletére. Itt is négy szoba van, mint lent, de itt már jobb a levegő. A második emeleten két szoba összkomfortos manzárdlakás van, szintén elhagyatva. A földön képet találok. Érettségi tabló 1908-ból, a budapesti VIII. kerületi állami főgimnázium maturánsai néznek torzmosollyal, érettségi szmokingban a fényképész lencséjébe. Persze köztük Bárdossy fényképe. Az egyik mellékhelyiségben akna van elhelyezve. Egy óvatos kéz már ki is tett egy feliratot: Vigyázat, akna! Sajnos, Bárdossy nemcsak a saját lakásában helyezett el aknát, ő az egész országot aláaknázta. Az itt levő bútorokat tisztelettel bejelentem az elhagyott javak kormánybiztosának. Két darab hibátlan fotel, hat darab javításra szoruló szék, egy darab korabeli szekrény, egy darab vitrin és cca 150 darab különböző üveg. A bútorokat vegye gondozásba az elhagyott javak kormánybiztossága, a sértetlen villát takargassák ki három nyilassal és rendezzék be benne a szenvedők otthonát. * A riporter úgy érzi, hogy a háborús bűnösök elhagyott lakásainak kérdése megérdemli a fáradságot és még e papírszegény világban is helyet kaphat az újság hasábjain. Éppen ezért amikor az első cikk végére odaírja a pontot, már el is indul újabb kalandos felfedező körútjára. Kelemen István. Megkezdődtek az igazolások a bölcsészeti karon A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végre megkezdődtek az igazoltatások és július 5-ére a bizottság kiírta az első tárgyalásokat. A bölcsészeti kar köztudomásúlag mindenkor bátran ellenállott a Sztójay- és Szálasi-rendszer nyomásának, úgyhogy előreláthatólag kevés lesz azoknak a száma, akiket a bizottság büntetéssel sújt. Egyébként már az első alkalomra beidézték Hajnal István történésztanárt, az ezidei dékánt. Még nem állították fel a Népgondozó Hivatal tudakozó osztályát A Mai nap keddi számában azt írta, hogy a Népgondozó Hivatal a Csengery utca 41. és a Sas-utca 12. számú házakban tudakozó osztályt létesít, ahol a deponáltakról lehet érdeklődni és lehetővé teszi, hogy az elhurcoltak és hozzátartozóik levelezhessenek. Értesülésünk szerint a Népgondozó Hivatal tényleg renbevette a tudakozóosztály létesítését, de a gondolat megvalósítása még nem tart ott, hogy helsiséget is állítottak volna föl. Amint a terv ilyen stádiumba jut, a Népgondozó Hivatal a sajtó útján értesíti erről a közönséget. áron veszek. C.Ts.-t: I Madarász, V., Vilmos rw:2Írus2. szám. Nehéz leütni az Írógép billentyűit, amikor róluk akarok megemlékezni. Rabtársaim voltak mindketten a csepeli koncentrációs táborban. Együtt vártuk a halált a legsúlyosabb légi támadások éjszakáin, amikor ott kellett maradnunk szállásépületünk legfelső emeletén, ahol még az ajtókat is ránkzárták. Együtt dolgoztunk reggeltől estig, modern rabszolgaként, a Neményi-féle papírgyárban, ahol országrontó förmedvények számára készítették a Vétel és eladás FOTÓ-SSTM IV, Berencek tere 2. papirost, miközben a ..destruktív“ írók munkáit elpusztításra ítélték és zúzdákba vitték. Együtt szerepeltünk Kolosváry- Borcsa Mihály könyvgyilkolási listáján is... S hie, a Sors úgy akarta, hogy ők ne érjék meg a felszabadulást s én írjak róluk nekrológot! Különböző természetűek voltak. Mohácsi Jenő mindig peszszivizmusra hajtott. Állandóan hangoztatta, hogy nem éli túl a rémuralom korszakát. De Mohácsi Jenő és Ligeti Ernő . Szerb kezdetben szonetteket írt, középkori francia énekeket fordított és irodalmi tanulmányokat szerkesztett. Szerb Antal volt egyetemi éveink legműveltebb társa. Hamarosan kiderült, hogy a Minerva folyóiratban megjelent „Vörösmarty“ és „Kölcsey" - tanulmányok szerzője tarsolyában hordja az igazi író marsailbotját, a tollat. De a „kora Madonnák szűz varázsa“ eloszlott és „Holbein, Egyetlen“, nem maradt eszményképe. Mind gúnyosabb, élesebb volt, amit mondott; valami keserű, fanyar humorral telítődött minden sora. Szerb Antal egyik legnagyobb érdeme, hogy felrázta szellemi tunyasúgából a fasiszta idők kritikát nem tűrő és nem értő olvasóit; elismert tekintélyeket rombolt, nekirohant bevett irodalmi nagyságoknak és friss, éles szellemével előbb „Magyar Irodalomtörténet"-ében, aztán „Világirodalomtörténetében döngette a hagyományos irodalomkritika ósdi falait. Akkor már Swift volt kedvence és Aldous Huxley, a két európai látókörű polihisztor. Csak legszűkebb baráti köre tudta róla, hogy azért csendes óráiban Shelleyt olvas legszívesebben. Igen, Szerb Antal „destruktív“ volt, a szó legjobb, legtermékenyítőbb értelmében: könyveit mindenki olvasta, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a tudós unalmas legyen, sohasem volt nagyképű, igyekezett destruállni a butaságot, a nagyképűséget, az előítéleteket. Sokszor saját kényelmét, boldogulását Antal áldozta fel annak, amiben egyedül hitt a világon: a Szellem igazságának. Szerb Antalról sokszor mondták, hogy „hitetlen, hogy „frivol“. Valóban az volt, — de csak az emberi szultitjával és — saját érzelmi élményeivel szemben. Két regénye, az „Áltat és Holdvilág“ és a „Pendragon-legenda“, meg egy kis rajza, a „Budapesti Útikalauz Marslakók számára“ bizonyítja ezt. A hős ezekben az írásokban állandóan önmagát gúnyolja és mindig kívülről nézi azt, hogy ő boldog. Az „Utas és Holdvilág" A,an egy életen gesztül keresett és végre megtalált szerelmet hagy el a hős, mert nem bírja elviselni a beteljesedést, a „Pendragon-legendában‘‘ minden második szó önirónia a hős romantikus kalandvágya ellen; a „Budapesti Kalauzában pedig elmagyarázza, hogy milyen csúf ez a város, amelyet annyira szeretett. — Igen, Szerb Antal kétarcú, legalább is kétarcú író volt, humanisztikus iskolákban az ilyesmit Janus-arcnak hívják. Egyik arcával mindig a világos, a ragyogó dolgok felé fordult, azokat imádta, a másikkal az emberi lélek félhomályos zugait kutatta, amelyeket ő olyan nagyon jól ismert és amelyeket sohasem sikerült elfelejtenie. Meghalt. A vesztes nem ő, vesztesek mi vagyunk, akik sohasem érhetjük meg most már ennek a nagyszerű kétarcúságnak a szintézisét. Márké Klára. PÓTLÓ akkor jó. Jó bárkija .Szervit. 1945 ]31 fil. 1 ! Halász Gábor Törékeny alakját csupán a Nemzeti Múzeum százéves folyosóján, bolthajtásos szobáiban tudom elképzelni, amint meghajolva és kissé álmodozva jár a végtelenbe nyúló könyvespolcok között. Itt volt igazán otthon! Az élettel szemben mindig kissé idegenül és félszegen állt, mint barátai és kedveltjei, Berzsenyi, Széchenyi, vagy Péterffy Jenő. De egyszerre otthon érezte magát, mihelyt kedvenc könyveit felnyithatta és a magyar irodalom hatalmas méretű, csodálatos gazdagságú kútfőiben, Kazinczy levelezéseiben, vagy Széchenyi naplóiban, jobban kiismerte magát, mint a nagyváros regényeiben. Visszavonult mindentől, viszszavonult szellemének várába és annyira nem kívánta a közéletet és a szereplést, hogy a folyóiratokban elszórt gyönyör tanulmányait is restelte összegyűjteni. Csak egy kötete jelent meg, s az is az oly jellemző ,4. értelem keresése címmel. Az értelmet akarta keresni két világháború között, egy őrült és gonosz társadalomban, tehát vissza kellett vonulnia. Az értelmet valóban csak a könyv közt és a múzeumban kereshette, de nem az emberek világában. Hátat fordított nekik. Élete eseménytelen, mint általában az értelemkereső fitozoptereké. Ennek az ereberfajtájnak a sorsában nincsenek hősies pózok, nagy kalandok, színészies kiállások. Könyvek és írások rakták össze napjait és a szellem apró örömei vigasztalták. Ámde utolsó éveiben régi nyugalmába betört a nyughatatlan és értelmetlen kor és felzavarta drága rendjét. A balti munkatáborban, a szennyes szalmán feküdve, a tífusz lázával küszködve egy kis angol Shakespeare-kötetet szorongatott elerőtlenedő ujjai között. A kör erőszakoskodott és reá tiprott. Dgy még haldokolva is küzdött és nem hagyta magát. Még a szalmán is az értelmet kereste. Susa Mium. a Sárközi Az angyali doktorok fajtájához tartozott. Műve nemcsak a versben öltött formát, nemcsak szellemének kritikai villanásaiban, a művészt éppúgy elárulták a hinek, mint csodálatos mosolya, vagy egy felejthetetlen kézmozdulat. Varázsa volt, ám ő is ezt a varázst kereste azoknál, akikkel mint műfordító, vagy kézirat-olvasó kapcsolatba került. Nyugtalan szellem maradt mindvégig, de egyre lomhább versíróvá vált; utolsó, tragikusan elmélyült tíz esztendejének egész termése belefér a Higgy a csodában vékony kötetébe. A verseket rendszerint nyáron írta, rövid pihenői alatt, amikor elmenekülhetett a városban reátornyosuló papíroshegyek elől. Keveset írt, de ezek a versek oly szépek voltak, hogy az olvasók szívükben megrendültek tőle, keresték a csend mélyebb okát, amely elfullasztotta a költőt, aki csak akkor szólalt meg, amikor „múltjára borult“. Egyetlen nagy, prózai alkotása maradt. Mint Oldott Kéve, egy háromkötetes regény, melyben lírai profilt adott a szabadságharc félmúltjának e kissé elmosódottan rajzolt, finom s nagyon egyéni krónikában. Dózsa György alakja is foglalkoztatta, sorsát könyvdrámába foglalta — színpadon a darabot sohasem láthatta, várjon reménykedett-e színrehozatalában utolsó, szomorú esztendejének méltatlan hónapjai alatt? Alázatos létek volt, akkor, amikor kereste a távoli szellemi társakat. Valamennyi írása közül Thomas Mann bibliai hármasművének gyönyörű átültetése forgott a legtöbb magyar kézben. Míg e munkán dolgozott, közeli kapcsolatba került személy szerint is a német mesterrel, aki kétségeire, problémáira barátként adott tanácsot s felvilágosítást. Legszebb fordítása talán Petrarca híres Daloskönyve lett: az avignoni szend dombok hajtása, édes patakok szava döbbenetes hűséggel . Akik elmentek György mégis valami egészen újszerű tartalommal szólalt meg Sárközi verse nyomán. Legutoljára Goethe Faustjával birkózott. Erről tudtunk, számontartottuk, ám a könyv már nem jelenhetett meg s a Nemzeti Színház vörös címlapja nem Sárközi Györgyöt hirdette, mint fordítót. , A vers mestere volt, egyike a legnagyobb jelenkori magyar költőknek, ám mint ember nagyon csendes, türelmes, kissé félszeg volt, elzárkózott a szereplés hangosabb formáival szemben. Míg szerkesztette a Válasz-t, vagy olvasta az Athenaeumhoz benyújtott kéziratokat, ugyanolyan mély, lelki finomság áradt belőle, az a különös tapintat, mely éppúgy hozátartozott lényéhez, mint meleg szemének lélejébelátó mosolya. Három verseskötetének címe is hordja magában e belső finomság igézetét: az „Angyalok Harca“, a „Váltott Lélekkel“ s a „Higgy a Csodában“ láncszeme annak a férfiműnek, mely a balíl táborban, irodalmunk e nagy temetőjében örökre megszakadt. Lehet, hogy ott, az Elyseumi mezőkön szegény Sárközi György most is szemérmesen fordul el a nyilvános megemlékezés elől, de mi, amikor felidézzük emlékét, olvassuk hat esztendővel ezelőtt leírt versének egyik prófétai erejű strófáját: Mikor baljós üstökös gyűl az égen s ránkmutat A küzdők kettétörik és eldobják kardjukat. Ürgelyukba súgja a költő utolsó dalát És nyögi a régi nép új urak diadalát, Higgy a csodában... A csoda, amelyben hitt, bekövetkezett. De Sárközi György már nem láthatta meg, hogy a „riadt fák föld alá dugták cifra ágaikat“. — Ő szegény, ezt már Balfon nem érhette meg. Passuth László, azért, ha volt egy két szabad órája, ceruzát vett elő és Moór Gyula egyik jogbölcseleti tanulmányát fordította németre a Magyar Tudományos Akadémia titkos megbízásából... Ligeti Ernő mindig mosolygott. Szinte biztosra vette, hogy a német zsarnokság és a csatlósok pünkösdi királysága után új szellemi munkalehetőségek nyínak. Bátorította csüggedő társait. A testi munkában példát mutatott. A legnehezebb gerendákat cipelte, a legsúlyosabb papírtekercseket emelte. Pedig voltak pillanatok, amikor őt szidalmazták legjobban az őrizetünkre kirendelt közegek, mert a csepeli „Ördögszigeten“ ő képviselte a régi Magyar Nemzet gárdáját. Amikor a Gestapo lefényképeztette a „sajtóbűnösöket“, róla — mint a Magyar Nemzet volt munkatársáról — külön felvétel készült. Mi, többiek, elfértünk csoportképeken is... Mit írtak művészetükről pár emlékező sorban? Egyik,is, másik is az újabb magyar irodalom kétségtelen értékei közé tárt törött. Mohácsi Jenő lírikusként kezdte, műfordítóként folytatta és regényíróként végezte. A Janus lelkére a Nyugat-nemzedék legbiztosabb formaművészei közé került. Néhány verse nem hiányozhat későbbi antológiákból sem. Az ember tragédiájának fordításával maradandóan járult hozzá a magyar szellem külföldi megismertetéséhez. A Lidérckében megrajzolta Madách boldogtalan sorsú feleségének lelki életútját, a Gemmában pedig rekonstruálta Dante szinte ismeretlen hitvesének figuráját. Ligeti Ernő, aki a kolozsvári Keleti Újság-tól került a Magyar Nemzethez, szenvedélyes és ironikus hangú publicista, szimbolista költő és az analitikus iskola módszereit sem mellőző, de voltaképpen naturalista regényíró és elbeszélő volt egyszemélyijén. A Magánosan ezer tavasz közt és az Én jót akartam című kötetek verseit sokfelé szavalták Erdélyben. A Föl a bakra, Az idegen csillag, A kuruzsló és A kék barlang érett, de kissé egyenetlen értékei a modern magyar prózaírásnak. Ligeti Ernő egyik legszebb költeménye a nagy Fáraó bukásáról szólt. A modern Fáraó bukását nem érhette meg. Sós Endre. ”