Magyar Nemzet, 1948. augusztus (4. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

o Huszonhárom esztendőt ugrik a párisi divat visszafelé Pária, július. (A Magyar Nemzet tudósítójá­tól.) Párisi­t nyáron valósággal elözönlötték a külföldi (főleg amerikai) turistáik. A különböző francia konzulátusokra több mint 300 ezer vízummérés futott be. Az idegenvezetők máris a Kank­ma reneszánszáról ábrán­doznak. Persze a szövegük ki­csit megváltozott az utóbbi évek óta, mert hiába ajánlották ég­nek meresztett szemekkel az Eifel-tornyot vagy hamiskásan kacsintva a Folles Bergh­e-t, amikor a külföldi sznobok Sartre-ra és egzisztencializmusra voltak kiváncsiak. Ezek után érthető, hogy Pária legdivatosabb klubja ma, a pár hete megnyílt „Club de Saint Germain-des-Prés", a Sartre közi sereglett egzisztencialista ifjúság találkozóhelye. A csap­­zotthajú és fura öltözetű ifjak ■jelentik Páris egyik legnagyobb idegenforgalmi vonzóerejét. Es­ténként a klub pincebejáratánál ■— képzeljünk el egy pesti fa- és szénkereskedés-bejáratot —, me­lyet egy ócska viharlámpa vilá­gít csak meg, nagyobb kocsi­park áll, mint a minisztériumok vagy az Opera előtt. A klub vezetői nem mennek a szomszédba , egy-egy bizarr ötletért A legutóbb például egy jótékonycélú bált rendeztek, amelyen a helgymeghívottaknak 1925 korabeli estélyi ruhákban kellett megjelenniük. Az ajtó­ban „egzisztencialista" divat­szakértők állottak, akik nem ismertek kivételt és a nem stíl­­szerű ruhában megjelenőket ke­gyetlenül visszafordították. Az estély hatalmas sikere aztán arra indította Jacques Fath-ot, a neves divattervezőt és szalontulajdonost, hogy az új téli divatot már 1925 hagyo­mányainak megfelelően tervezze meg. Az új téli divat hadat szen a bokáig érő hosszúszoknyás „new-look“-nak, mivel az új ruhadivat ismét megmutatja a hölgyek térdét Maga Jaques Fath az új di­vatról a következőket mondja: — A ruha bőven omlik el a testen, az öv mélyen a csípő alatt simul, a szoknya pedig rövid, nem fedi el a térdet sem. Divatanyagok: a muszlin és a zsorzsetta — A harisnya divatszíne: a ró­zsaszín, expői a fekete. A ka­lap harangalakú. — Mindehhez az összeállításhoz pedig hosszú fülönfüggő és fe­kete, szorosan a nyakhoz ki­múló, bársonyszalagra akasz­tott medaillon járul. A hosszú szoknya hívei ter­mészetesen kétkedve hallgatják a női ruhatervezés ü költőjének­ forradalmi terveit és szilárdan eltökélték, hogy a végsőkig ki­tartanak a «nevr-rook» mellett. Fath ötletét eleve nevetséges­nek és megvalósíthatatlannak tartják. Közben megfeledkeznek arról, hogy alig egy évvel ez­előtt velük is éppen ezeket az érveket állították szembe. Christian Dior, Páris másik nagy divatszaktekintélye máris Fath mellett foglalt állást , ez­zel az új Irányzat sikere félig elint­ézettnek vehető. Télre úgy látszik ismét kivü­­lan majd a hölgyek térda a szoknyák aló. Keserűségére a rossz lábak, örömére a form­ák lábaik tulajdonosainak... és a férfiközönségnek. Angliában „DRÁGÁBB” LESZ AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG London, Július h6. (A Magyar Nemzet tudósító­jától.) A címben az idézőjel a legfontosabb. A drágább szó ugyanis nem azt jelenti, hogy eddig korrupció révén lehetett Angliában állampolgárságot szerezni, hanem azt hogy Ang­liában törvény készíti, amely az állampolgárságot értékesebbé teszi. Az angol állampolgár ezután az Angol Királyság és a domí­niumok állampolgára lesz, ez a térbeli kiterjesztése az állam­­polgári jogoknak a domíniu­mok felemelkedését és az an­gol polgár mozgási szabadságá­nak és lehetőségének kibővíté­sét jelenti. Az új törvény szerint január elsejétől nem lesz automatiku­san angol állampolgár az a külföldi nő, akit angol állam­polgár feleségül vesz, viszont angol állampolgár marad az az angol nő, aki külföldi állam­polgárhoz megy feleségül. A törvénynek tehát két fon­tos eredménye lesz. Az egyik az, hogy angol nők szívesebben fognak külföldihez feleségül menni (eddig is nagyon szíve­sen tették), miután nem veszí­tik el állampolgárságukat és a második, ami talán még fonto­sabb, mint az előbbi és aminek bizonyára feltűnőbb jelei lesz­nek. A külföldi nők igyekezni fognak sietni a férjhezmenéssel és minden emberit, — sőt ha szabad mondanom, minden­­nőit — el fognak követni azért, hogy még január elseje előtt nőül vétessenek egy angol ál­lampolgárral Alkalmam volt villáminter­­­jút csinálni mindkét réteg egy­­egy érdemes képviselőjével. Az angol nő, aki éppen egy kül­földihez kíván feleségül menni, így nyilatkozott: — A törvény, azt hiszem, na­gyon helyes, mindenesetre fo­kozza az angol nő jogos öntu­datát és méltóbb helyet bizto­sít számára közjogi helyzetét tekintve. Valószínűnek tartom, hogy az augusztusra tervezett esküvőt el fogjuk halasztani január elsejére. Egy külföldi nő viszont így nyilatkozott: — Nem tudom, mi szükség van a törvényjavaslatra. Remé­lem, nem lesz belőle törvény, ha mégis az lesz, — és jobb félni, mint megijedni —, akkor meg fogom mondani udvar­­lómnak — aki jelen esetben egy angol fiú —, hogy nyilat­kozzon, mert egy szegény kül­földi nő ma nem várhat. A kor­mánynak arra is törvényt kel­lene hozni hogy az angol fér­fiak január elsejéig nősüljenek meg. Így nagyon egyoldalú a dolog. Az angol férfiakat nem érin­ti túlságosan a dolog. Általá­ban —­ mint mindenhol —■ úgyis az történik, amit a nő akar... Kelemen István. VASÁRNAP A STRANdon Pihenésre, üdülésre legalkalma­sabb a pestheringfüredi strand. Én a múlt vasárnap ott üdül­tem. Már az indulás üdítően kez­dődött. Emilke kissé nyűgös és csokoládéfagylalt nélkül nem száj­t vitamos­­ra. Anyu a lel­­kére kötötte, hogy nagyon vi­gyázzon és össze ne kenje ma­gát és Emilké szófogadó kisfiú és magát nem is igen kente össze, csak a többi utast. Két percen belül minden bácsinak és néninek a hátulján ott volt a kézjegye. Jómagam kimarad­­tam az autogramosztásból mert a , vilamos kissé telt lévén, az ütközőn pihentem. De aztán kiderült, hogy Pestről Hering­­füredre vasárnap nem érdemes vilamoson menni­ A pénztárnál annyian voltak, hogy aki a sor végére akart állni, vissza kel­lett gyalogolnia Pestre. A strandon van vetkőző-ka­­bin, vetkőző-szekrény és vetkő­­ző-bokor möge. Mivel a kabino­­kat már előző nap, a szekré­nyeket pedig egy héttel előbb lefoglalták, mi egy napmelegtől égő csipkebokrot kaptunk. A hölgyek a csipkét azonnal a fü­­lükhöz tűzték klipsznek és mást nem is igen tűztek ma­gukra. Tűzni csak a nap tű­zött. Mindazonáltal számos höl­gyön láttunk nadrágszerűséget, tíz négyzetcentis zsebkendőcsü­­rcsök volt és egy-egy szál cipő­­pertlit mel­ltakarónak. Az öltözés kedélyesen ment, csak a bokor mögé kissé szoros volt és a nadrágomba ketten is belevetkőztek. Amikor kiszaba­dítottam és bele akarata köl­tözni, bal szárában már­­pihent egy idegen. Nagyon szimpati­­kus ember volt, jól összemele­gedtünk. A pihenés főkelléke a leheve­­redés, indultunk tehát leheve­­redni. Tízezer fürdőző befoga­­dására épült a pestheringfüredi strand és miután negyvenezer jegyet adtak el minden tal­palatnyi hely is volt heverodvi. Hely csak a főépület tetőzetén akadt, a gerincre telepedtünk pihenni és jól éreztük magun­­kat csak Emilké ordított, mert a szalámit beleejtette a ké­ménybe. Közben egyre jött a nép és emelkedett a­ hangulat. A pihe­nők a legváltozatosabb hango­kat hallatták. Általában megfi­gyelhető a strandon, hogy aki­nek a fülével lépnek, az vtjog, akinek a szájába, az hörög. (Persze ilyesmi csak a zeneszü­­netben figyelhető meg, mert a pestheringfüredi strand fi­gyelmes vezetősége zenével is fokozza a pihenés lehetőségeit és a gramofon minden egyéb hangorkánt túlharsogva üvölti, hogy mily édes a csendes ma­gány ketrecskén. Dél felé fövenyosztás volt. Az élelmiszerjegyek H-szelvé­­nyére mindenki kapott tíz deka strandhomokot. Szoptatós anyák­nak árnyékot is utaltak ki, de a készlet közben elfogyott és az utalványok beváltásét a kö­vetkező vasárnapra halasztották. Addig az utalvány A.szelvényé­­nek árnyékában hűsölhetnek. Mivel a medencében hatszor annyian ültek, mint amennyien beleférhetnek, vizet egyelőre nem láttunk, de délután négy­kor jött a híre, hogy elhalálo­zás folytán egy hely megürese­dett. Tízezren adtuk be kellő, rég felszerelt kérvényünket és a zsűri azonnal megkezdte a pá­lyázatok felbontását. Ez persze időt vesz igénybe, de ígéretet kaptunk, hogy az eredményt pár napon belül köztik a lapok. • Mindazonáltal nem maradtam víz nélkül. Amikor este hazaér­tem, a házfelügyelő éppen a kertet locsolta és a kapuban kaptam egy olyan kiadós zu­hanyt, amilyenben kevesen ré­szesültek a pestheringfüredi strandon. Ekként felüdülve tértem pi­henőre és már alig várom a következő vasárnapot S­­i. ffiagar Nemzet Szűcs György KorszeXO JzgxzMZk Az ú. n. „virágterápiáról ol­vastunk érdekfeszítő cikket Eszerint a virágillatok beléleg­zése: felemeli a vérnyomást, fo­kozza az agyi vérkeringési fer­tőtlenít és megszünteti az agyi érgörcsöket. — Persze, azért még senki fel nem támadt, aki már alulról szagolja az ibolyát. Egy másik „apróság*: „Eladó ház Ádám­ utca 17/a, azonnal beköltözhető, ugyanott egy 3X4- es vízmentes ponyva is eladó." — A ponyvából azonnal beköl­tözhető sátrat lehet csinálni. S Így meg lehet spórolni a ház­­vételt Egyik svájci lap írja, hogy a háború utolsó évében Bühle nevű fegyvergyáros 170 millió svájci frank vagyoni 53 millió frank bevételt vallott be. Napi jövedelme 145.000 svájci frank volt . Ezt a fegyvergyárat érdemes lenne államosítani/ -o-Obrassuk: „Betörések és lopá­sok sorozatával több mint 100.000 forint kárt okozott Széll Tibor 28 éves rovatmultú." — Nem csak széli, hanem hámos is. poo Megsemmisít­ették vizipálócsa­­patunk Egyiptom elleni győzel­mét. Újra le kellett volna játsza­nunk a mérkőzést. — Ez lett volna a tizenegyedik egyiptomi csapást. Vidéki apróhirdetés: „11 éves kislányt kiadnék pásztornak, vagy gyermek mellé." — Hogy ha nincsen kecske, jó a gyere­­kecske. A múltkor vihar kerekedett. A nyári vendéglőben a pincérek a kapuhoz siettek. «Ne féljenek — szólt egy vendég !—, itt min­denki ismerős.» A pincér rezig­­náltan válaszolta:­­Hisz éppen ez a bajit­omo Kairóban köz­vélemény kutatást végeztek az irányban, hogy hord­janak-e a nők fátylai vagy sem. A megkérdezettek 50 százaléka igennel 50 százaléka pedig nemmel szavazott.­­ Most meg­rendezhetik a fátyol-holtver­senyt,a Vasdorongos merénylet tör­tént egy könyvtárban. A merény­lő beismerte, hogy hetek óta készült a rablótámadásra, mert tudta, hogy a könyvtár pénzes­kazettájában 10.000 forint van. — „Gondolatok a könyvtárban • A vércsoportkutatás tudomá­nya immáron annyira előreha­ladt, hogy — miként olvassuk —, „pl Budapesten egy ismeret­len apától származó gyermek apjaként csak 60 férfi jöhetne szóba." — „Csoki" Kunszer­ Gyula •BIBLIÁK A KALAPÁCS A könyvritkaságok minden országból összesereglett gyűjtői versengtek néhány könyvért, amelyek a dúsgazdag báró Ho­­race Landau bankár firenzei könyvtárából kerültek mostaná­ban árverésre Londonban. Amerikaiak és angolok, Berlin gondjait feledve, belgák és franciák kissé ütődött frank,­jaikkal, hinduk és svédek kü­lönböző vérmérséklettel és hangnemben igyekeztek egy­­egy könyvet megkaparintani könyvtáruk gyarapítására, kin­cseik növelésére. Nem kevesebb, mint három év diplomáciai és pénzügyi tárgyalásai után engedélyezte csak az angol kincstár ezek­nek a ritka értékű könyveknek londoni árverését, mert idegen országokból származó mű- és könyvkincsek behozatalának és árverésének engedélyezésére csak egész kivételes alkalom­mal kerül sor a mai Angliában. A most tartott árverésnek igen nagy sikere lett. Az 1462-ben Mainzban, Gut­tenberg utódainak, Füst János és Schoeffer Péternek nyomdá­jában pergamenre nyomott ószövetségi Biblia 15.100 angol fonton, tehát a m­i hivatalos át­számítási kulcsunk szerint kö­rülbelül 700.000 forinton kelt el. Érdekes, hogy ezért a pél­dányért 1877-ben csak 780 an­gol fontot fizettek. Az ószövet­ségi Biblia egy 1166-ban német nyelven nyomott példánya már csak 3400 fontot ért el, egy XV. századbeli olasz származású, héber nyelvű Biblia kézirata pedig még éppen csak 1100 fontot Legnagyobb árat, 16.000 fontot fizettek egy körülbelül 1340-ben készült festett zsoltár­könyvért, mely Luxemburg hercegnőjének, J. János cseh király feleségének volt tulajdo­na. Ezt a zsoltárkönyvet 1882-ben 10.000 frankért adták el a Finnin Didot-féle gyűjte­ményből. A Landau-gyű­jteményből Lon­donban árverésre került köny­vekből Jean Froissart Króni­kája 8800 fonton cserélt gaz­dát, Raoul Le Fevrenek 1490-ből való Trójai , Históriája 1600 fonton és a pergamenre nyo­mott .La Sforziada­ a XV. szá­zad végén Milánóban készült példánya 1000 fonton. Ritka könyvek barátait­­ és tulajdonosait megelégedéssel töltheti el az a­­tudat, hogy vannak még társaik a könyv szeretetében, megbecsülésében, akik nagy áldozatot hajlandók hozni nemes passziójukért a mai nehéz időkben is. Ér. M­TSKTIDSSI HS2 ismerőse. Az ostrom óta a házban mindenki mindenkinek isme­rőse. Ezzel a ténnyel sok ház belső békéje felbomlott és so­kan sóhajtanak fel ma Pesten a nap minden szakában. — Óh, bár elköltözhetnénk ebből a házból Miért van ez így? A légók és az ostrom alatt mindenkit név szerint­ megis­mertünk. Embereket megszeret­tünk, akik eddig bizonyos el­lenérzéseket váltottak ki belő­lünk. Barátainktól elfordultunk, mert az ínség és veszedelem óráiban jellemteleneknek bizo­nyultak. X. Y. háztartási alkal­mazottat akit eddig figyelem­re sem méltattunk, nagyszerű embernek ismertünk meg, mert józanságával és paraszti nyu­galmával a lelket tartotta a gyerekekben. A szőke démon az első emeletről végre összeismer­­kedett a vendéglős fiával, aki­vel évek óta szemezett de ősz-­s­szeisiperkedni nem tudott. Is­­merettségüknek házasság lett a vége. Megtudtuk, ki mit szeret enni, vagy azt, hogy ki mit sze­retett volna fogyasztani az ín­ség óráiban? Tisztába jöttünk egymás ruhatárával kegysze­reivel, kedvelt tárgyaival, ami­ket magukkal cipeltek az óvó­helyre. Megtudtuk hogy a hen­tes rövideket horkant álmában és a mosoda tulajdonosnője úgy alszik mint a nyúl. Kide­­rült, hogy ki a bátor és ki a gyáva, ki a kapzsi és ki a jó­szívű, ki a kellemes és ki a kellemetlen. Mindez részben iS volt rész­ben rossz. Jó volt abból a szempontból, hogy a kollektív énért felébresztett* *ok­*ők emberben. Megtudtuk, hogy az ember nemcsak magának és hanem másra is kell itt-ott gon­dolnia. Rádöbbentek emberek arra, hogy a halál szomszédsá­gában nincs különbség szegény és gazdag ember között, jó és rossz, irigy és jószívű között ijesztő pillanatokban mindany­­nyian egyformák vagyunk, akármilyen Istent is hívtunk magunkban segítségül. De rossz ez a nagy összeis­­merkedés azért mert az egy­más dolga iránti sokszor sze­mérmetlen érdeklődés még vál­tozatlanul, három és fél év után is tovább tart. Az emeletek korlátainál naphosszat sütkére­ző asszonyok most már nevén nevezhetik a gyereket. — Nézze, Gugyerákné, a Kisék mindennap csirkét esz­nek, pedig az ostrom alatt emlékszik? ... Vagy: — Nézze Karapancsikné a kis Bartánét! Új ruha van raj­­­­a. Pedig az ostrom alatt . . . emlékszik? . . . Hát ezért nem jó hogy meg­ismerte egymást a ház. Az em­berek elvesztették függetlensé­güket. A falakon keresztül­­ látható kis jelek alapján kuta­­tóan néznek egymás életébe. S ha egyszer megint költözni le­het, sok ember és sok hajlék indul vándorútra, hogy egy új házban, mint egy új szigeten elbújjon kevés örömével és sok fájdalmával (marék.) Knlgyeknek gyengélkedésnél hM EGÉSZSÉGÜGYI ÖV NÉLKÜLÖZHETETLEN .Vasárnap, 1948 augusztu . furcsaságok a Nagyvilágból ugyanazon a napon ikreik születtek és most, kilenc év után — különös véletlen folytán ismét ugyanazon A napon — megint ikreknek adtak életet. (Time) MAMUSKA Howard Garrick londoni be­törői kétévi börtönbüntetésre ítélték. Néhány nap múlva a­ börtönben levelet kapott menyasszonyától aki így írtai alá sorait: «Szerető anyád.* Garricknak mingjárt gyanús volt a dolog. Joggal, mert nemsokára kiderült hogy menyasszonya feleségül ment az apjához. (Daily Mirror) . KIHÍVÁS ! Prince Kupért kanadai vá­­rosban a rendőröknek fel* tűnt, hogy az egyik halász* bárka neve „Guess YWho", amely körülbelül annyit je­­lent: „Na, kié?" Megvizsgáld­ták az esetet és kiderült, hogy a hajó tulajdonosa nem egyenes úton jutott a jármű* höz hanem tíz évvel ezelőtt a szomszéd város kikötőjéből lopta. Letartóztatták. (Satur­­day Evening Post) NAGYIPAR Brooksban Betty Dunlavy 401 éves nőt elválasztották tizen*­ötödik férjétől. A jubileum alkalmából Betty kijelentette, hogy reméli, nemsokára ta­­lálkozik az „igazival". (Ment York Times) LEGELŐN A napokban Chicago repült* terére egy elszabadult ló ro*­hant be, vidáman megkerült* a beton kifutót azután ide* oda kezdett galoppozni. A re*­pülőgépek félórán keresztül sem le-, sem felszállni nem tudtak, mert elgázolták volna­ a jókedvű állatot (Chicago Tribüne) DRÁMA A st.­Louisi rádió nemrégi* ben gengszterdrámát közve* tített. James Barr tisztviselő, aki éppen legszebb álmát aludta, felriadt és úgy meg* ijedt, hogy berohant a szom* szed lakásban lakó Fellei* Thorpe 63 éves vénkisasszony* hoz és annak ablakán ke* ■resztül kiugrott az utcára* Nem csoda, hogy az agg* szűz is megijedt, ő is ki* ugrott az első emeleti abla­­kon. Mindkettőjüket többszö­­rös lábtövéssel vitték kór­­házba. (St. Louis Post) H. Z*.­ PARALLEL Csaknem egy évtizeddel ez­előtt Uniontownban két nő­vér, Frances és Julia Ngpaver férjhez ment, két fi­vérhez, John és George Eliotthoz. Egy év múlva K­EGYEK Gyakran halljuk ezt a sóhaj­tást: Istenem) Miért is van pénz a világon! Mire a válasz: De ha már van, miért nincsen belőle több?Hi A legyekkel ép fordít­va vagyunk: ha már vannak, miért nincsen belőlök kevesebb? Mert annyi bizonyos hogy a légynél alkalmatlanabb, bos­szantóbb teremtés alig van a világon. Bennek is biztosan megvan a később fejlett lények érzései­nek embriója, úgymint közös­ség érzése, szerelem, stb., sőt lehet, hogy vannak közöttük kiváló legyek és alávaló le­gyek, csak ép hogy mi embe­rek nem tudunk közöttük kü­lönbséget tenni. Hogy a szorga­lom és a kitartás faji tulajdon­ság számba megy náluk, azt bizonyíthatom. Reggelenként százszor is elhesegetem őket arcomról, abban a hiú remény­ben, hogy sikerül még néhány percnyi álmot kaparintanom magamnak, de e küzdelemben még egyszer sem maradtam felül. Pedig ők ezt a kirándu­lást csak úgy privát szorgalom­ból, minden különös haszon re­ménye nélkül csinálják, miköz­ben reggel táncot járnak ro­konaik és barátaik társaságá­ban a vascsillár korongja kö­rül. Ennek a táncnak külön­böző figurái vannak: először csendesen,,­ de gyorsan keringe­nek körülötte egy darabig, az­után hirtelen, átmenet nélkül össze-vissza száguldanak ide­­oda, mintha valamitől megré­mültek volna s menekülni akar­nának. Ilyenkor egyik-másik kivetődik közülök, és zümmög­ve keres menedéket­ arcomon, némelyik azonban a mennye­zetre, vagy a csillár valamelyik fehér égőjére száll, míg a többi egy idő múlva újra megnyug­szik és csöndesen keringeni kezd. Tegnap reggel átlátszó, majd­­nem testetlen kis tárgyat lát­tam igyam és a csillár között felenni. Két bal­ mamit, ám néha, egyforma időközökben, apró, hirtelen rángás egy mák* szemnyivel feljebb húzta. Job­ban odapillantva láttam, hogy valami növénynek repülésre be­rendezett szárnyas magja, mely beleakadt egy, a csillárról le­csüngő pókhálószálba. A bék­a és ravasz pók úgy látszik jónak látta hálóját a táncolók bális terme közepén kifeszíteni, úgy okoskodván, hogy a tánc hevé­ben majd önfeledten beleröpül­­nek és ép ebben foglalatosko­dott, amikor a véletlen a rö­pülő magot, s az ő lelógó szá­lát összesodorta, ami egyrészt tetemesen megnehezítette sze­gény, előrelátó pók dolgát, más­részt engem kellemetlen dilem­mába hozott: a pók munkája reggeli álmomra előnyösen fog ugyan hatni, ellenben háziasz­­szonyi ösztönöm arra késztet, hogy pókhálót szobában ne tűr­jek. Melyik ösztönömnek en­gedjek, a velemszületett lusta­ságnak, avagy a belémnevelt­ tisztasági érzéknek? Haboz­tam ... beválom, haboztam. Végül aztán egy harmadik tu­lajdonságom, melynek következ­ményeiért sok, keserves köny­­nyet hullattam gyermekkorom­ban, de melyet belőlem kiirtani mégsem­ tudtak, oldotta meg a gordiusi csomót: az órára néz­tem véletlenül, s ijedten láttam, hogy már jócskán elmúlt nyolc óra, mire kiugrottam az ágy­ból és nagy szélesen a mosdó­hoz rohantam, utamban csapot­­papot, legyet, pókot elfeledve és utóbbi munkáját egy csapás­sal tönkretéve. Ma reggel a legyek, mint va­lami megőrült motolla, táncol­­­tak, táncoltak a csillár körül. Bethlen Margit VHiiiiiiiiill IaWAKUNJ % . SZUCS \^ li Kecskeméti ut I

Next