Magyar Nemzet, 1949. július (5. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
Ára: 60 fillér Péntek 1919 j ailius IV. év ISO. szám Visinszkij nyilatkozata a miniszterek párizsi értekezletéről Moszkvából jelenik. A Pravda és az Izvesztija tudósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Párizsban véget ért külügyminiszteri értekezletről. Visinszkij a következő nyilatkozatot tette. Mint ismeretes, az értekezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. A német kérdés ez alkalommal már harmadszor került a külügyminiszterek tanácsa elé. Az 1947-ben tartott két előző értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták, eredménytelenül végződöttt, mert az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására és a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítésére. Az Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai még 1946- ban irányt vettek Németország kettészakítására, félretéve azokat a kötelezettségeket, amelyek . A megszállási szabályzat arra hivatott, hogy elodázza a német békeszerződés megkötését és a német nép érdekei ellenére Németországban hosszú ideig fenntartsa a katonai megszállást. A nyugati külügyminiszterek ezt a programmot akarták is megvalósítani a külügyminiszteri tanács párizsi ülésszakán. De nem sikerült nekik. Nem sikerült a szovjet küldöttség szilárd álláspontja miatt. A három nyugati küldöttség kísérlete a szovjet javaslatokkal szemben előterjesztett indítványokkal eredménytelen maradt Az Egyesült Államok, Anglia ésFranciaország külügyminisztere kénytelen volt más kiutat keresni a kialakult helyzetből, más megoldást keresni a német kérdésben. Ilyenformán nem véletlenül kerültek elő a három nyugati hatalom új javaslatai a német kérdésre vonatkozói?.., amelyekben már semmi utalás nem volt arra, hogy a három nyugati hatalom németországi politikája helyes volna, hanem ellenkezőleg éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell tenni Németország gazdarági és politikai egységének helyreállítására, hogy a külügy- miniszterek tzn-ve.ának következő ülésszakán elérjék azt az eredményt, amelyet, ebben a vo. Mindezek az intézkedések világosan beszélnek arról, milyen messzire ment az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya azoknak a kötelezettségeknek a megszegésében, amelyeket a német kérdéssel kapcsolatban a potsdami egyezmény alapján vállalt. Ezt az irányvonalat a HLA, Nagy-Bintannia és Franciaország kormánya már több éve követi. Nem szabad elfelejteni, hogy a német kérdés és a Németországgal való békeszerződés megkötése nemcsak a német népnek, hanem minden tartós békére törekvő népnek fontos érdeke. Ez az irányvonal kezdettől fogva szemmel láthatóan kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fejlődésének és Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítélésre talált. — Mindennek ellenére az Egyesültt Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya — mint ez a párizsi külügyminiszteri értekezleten teljesen lelepleződött — nem adták fel a reményt arra, hogy folytassák az úgynevezett «erős kéz» politikáját és ezen az úton eredményt érjenek el- Ez volt az értelme annak az emlékiratnak, amelyet Acheson, Beáin és Schuman a szovjet küldöttségnek két Potsdamban vállaltak. Ezzel a politikával az angol és amerikai kormány mindenképpen igyekezett elhúzni a német kérdés megoldását és törekedett felhasználni az ezzel kapcsolatban kialakult bizonytalanságot. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányai már akkor arra törekedtek, hogy Németország nyugati részét kezükbe kaparintsák és felhasználják demokráciaellenes és imperialista céljaikra Ez az álláspontjuk kirívó ellentmondásban állt a potsdami egyezménnyel, amely Németország demilitarizálását és demokratizálását írja elő. Ezt a Potsdam-ellenes irányvonalat követve az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai az utóbbi három év alatt számtalan intézkedést foganatosítottak, hogy Megerőtsék Németország kettészakítását és Németország nyugati övezeteit felhasználhassák terjeszkedő terveik megvalósítására unatkozásban ezen az ülésszakon nem sikerült elérni. — Milyen is volt a szovjet küldöttség álláspontja, milyen javaslatokat tett, milyen elveket védelmezett a német kérdés megoldásával kapcsolatban? — Röviden szólva, a szovjet küldöttség álláspontját meghatározta az a törekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németországnak mint békeszerető és demokratikus államuak az egysége, előkészítsék a potsdami elvek alapján a Németországgal kötendő békeszerződést, ami az egyik legfontosabb feltétel a nemzetközi együttműködés és a népek biztonsága szempontjából. A Szovjetúnió szilárdan és következetesen kitartott és kitart a potsdami egyezmény mellett. Ezek a javaslatok a következők voltak: X. Haladéktalanul elő kell készíteni a Németországgal kötendő békeszerződést azzal, hogy a békeszerződés tervezetében mondják ki a megszálló csapatok kivonását a szerződés aláírását követőleg egy éven belül. Állítsák, helyre a németországi EllenőrzőTanácsnak tevékenységét, mint a németország német egységre vonatkozó javaslatára válaszul terjesztett elő. Ezt a célt szolgálták a nyugati külügyminisztereknek az értekezlet első napirendi pontjával kapcsolatos javaslatai is, amelyek arra irányultak, hogy törvényesítsék a német kérdésben tett külön intézkedéseket, szi»kadlár tevékenységük"« és rákényszerülék a másik tárgyaló félre a német kérdéssel kapcsolatos antidemokratikus terveiket. A három nyugati kormány nem gondolt kevesebbre, mint hogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni alkotmányhoz, fogadja el a megszállási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumának. A három nyugati kormány teljesen szabad kezet kívánt magának minden Németországot érintő kérdésben. Azoknak a szóvirágós frázisoknak ellenére amelyekkel az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei „a németek számára széleskörű beleszólást kívántak ügyeik intézésébe“ — ilyen kijelentést tett Acheson is június 23-i sajtóértekezletén— a három nyugati küldöttség a korlátlan megszállási szabályzat bevezetése mellett foglalt állást, ennek minden következményével együtt. Ai legfőbb hatalmat gyakorló szervet a korábbi alapon. 3. A berlini szövetségesközi parancsnokság helyreállítása az egész várost érintő igazgatási intézkedések egybehangolására, a város igazgatására és Berlin normális életének biztosítására 4. A keleti és nyugati övezetekben jelenleg létező német gazdasági szervek alapján egyetemes német államtanács megalakítása, amely gazdasági és igazgatási központként Németországban kormányzati funkciókkal rendelkeznek a gazdasági és államépítéssel összefüggő kérdésekben, az Ellenőrző Tanács legfelső hatalmának megőrzése mellett. 5. Az egységes berlini városi igazgatás helyreállítása, amely 1947-ben szűnt meg, a nyugati . Azt az ürügyet hozták fel ezzel szemben, hogy a már meglévő eljárási tervezet elavult és gyökeres átdolgozást kíván. A nyugati külügyminiszterek közül azonban senki sem tudta megmondani, vajjon mit is kellene megváltoztatni az említett tervezetben. Legkevésbé tudta ezt megmondani Acheson amerikai külügyminiszter, aki mindenkinél jobban ellenezte, hogy ezen az ülésszakon megvitassuk a Németországgal kötendő békeszerződés kérdését. Az elmondottakból világos, hogy a Szovjetúnió a német kérdésben a párizsi ülésszakon következetesen kitartott elvi álláspontja mellett, amely teljesen megfelel a potsdami egyezménynek és visszautasított minden kísérletet, amely arra irányult, hogy a német kérdésben eltérjenek a potsdami döntésektől . Ennek eredményeképpen a három nyugati küldöttség kénytelen volt megváltoztatni irányvonalát. Kénytelenek voltak más alapokat keresni egyes Németországot érintő kérdések rendezésére, mint azok az alapok, amelyekre fentebb említett emlékiratuk felépült. Ilyen alapnak bizonyultak végeredményben a szovjet javaslatok. Bárhogy igyekszik is , három nyugati kormány tagadni, tény marad, hogy a négy külügyminiszter megegyezése alapján kiadott hivatalos közlemény a szovjet javaslatok szellemén épült fel. Vájjon nem ezt igazolja-e a kommüniké második pontja, amely kimondja, hogy «a megszálló hatóságok a miniszterek ama szándéka alapján, hogy folytassák erőfeszítéseiket Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, együttesen fognak tanácskozni Berlinben négyhatalmi alapon. — Talán nem e mellett szólnak a kommüniké más pontjai is, amelyek olyan intézkedéseket írnak elő, mint négyhatalmi tanácskozás Berlin igazgatására, német szakértők részvétele a tanácskozásokban, a keleti és nyugati övezetek némes vezető szervezetei között sokkal szorosabb gazdasági kapcsolatok létrehozása, a kereskedelmi forgalom kibővítése a keleti és nyugati övezet között, további Berlin és az övezetek között stb.? Kik utasították el a javaslatokat . Ezek a pontok világosan mutatják, hogy a három nyugati külügyminiszter eltért korábbi álláspontjától, amely abban állt, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kérdéseket, mint ahogyan erről az Egyesült Államok, Angla és Franciaország kormányai 1948 ban Londonban egymás között megállapodtak és ezt 1949 tavaszán Washingtonban megerősítették. Most a britügyminisztemegszálló hatóságok külön cselekményei következtében. 6. Egységes valuta bevezetése Berlinben annak a négyhatalmi megegyezésnek alapján, amely az 1948. augusztus 30-án az Egyesült Államok, a Szovjetúnió, Anglia és Franciaország között jött létre arra vonatkozólag, hogy Berlinben a szovjet övezet német márkáját vezetik be egységes pénznemként, a nyugati márkát pedig kivonják a berini forgalomból. A szovjet küldöttségnek ezek a javaslatai azonban szilárd ellenállásra találtak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei részéről. Még azt a javaslatot sem fogadták el, hogy fejezzék be a német békeszerződés előkészítésének eljárási módozatait megállapító munkáterek tanácsának párizsi ülésszakán az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai szükségesnek tartották, hogy négyhatalmi konzultációról állapodjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszegte a potsdami egyezményeket. — Ezzel kapcsolatban meg kell állnunk Acheson június 23-i washingtoni sajtónyilatkozatának annál a részénél, amelyben Acheo«*»,» -1 - 11 np,tpp, 1-7V a Egyesült Államok erőfeszítései arra irányulnak, hogy a németeknek szabadságot adjon saját ügyeik intézésében“, „gyengítse a megszálló hatóságok elenőrzését" és hogy a Szovjetúnió állítólag „nem mer ugyanilyen módon eljárni“. — Ez az állítás azonban komortalan és minden alapot nélkülöz. Ha úgy állana a dolog, ahogyan Adtomon mondotta, akkor mivel lehet megmagyarázni, hogy ő és nyugati kollégái határozottan ellenezték a szovjet küldöttségnek mindazokat a javaslatait, amelyek éppen arra irányultak, hogy helyreálljon Németország egysége és a németeknek szabadságot juttasson saját ügyeik intézésében? — Talán nem amerikai külügyminiszter és az őt támogató angol és francia külügyminiszterek utasították el a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát, hogy a nyugati és keleti övezetekben létező német gazdasági szervek alapján alakítsanak egyetemes német államtanácsot? Talán nem ők utasították el a szovjet küldöttségnek azt a másik javaslatát amely azt ajánlotta a keleti és nyugati övezetek német gazdasági szerveinek, hogy hozzanak létre egy koordinációs gazdasági szervet? Talán nem az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei utasították el egy ilyen szerv létrehozását és a tevékenységéhez szükséges hozzájárulást, amelyhez a szovjet küldöttség ragaszkodott? — Nem ők utasították-e el azt a szovjet javaslatot, hogy állítsák helyre az egységes berlini közigazgatást és nem ők utasították-e el azt a szovjet javaslatot, amely azt ajánlja a keleti és nyugati övezetek vezető gazdasági szerveinek, hogy létesítsenek gazdasági képviseleteket, többek között annak érdekében, hogy fejlesszék a német szervek kereskedelmi és általában gazdasági tevékeny sligát? Végül nem az amerikai, az angol és a francia küldöttség vetette el a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy készítsék elő a Németországgal kötendő békeszerződést és rövid határidőt szabjanak a megszálló csapatok Németországból való kivonására? — Ami pedig az egyetemes német demokratikus kormány megalakításának kérdését illeti, talán nem a három nyugati miniszter mutatta ki a külügyminiszterek tanácsának párizsi ülésszakán, mennyire nem tartják kívánatosnak egy ilyen kormány megalakítását? — Hogyan engedhette meg magának Acheson e vitathatatlan tények világánál, hogy a nyilvánvaló igazsággal szemben kijelentse: az Egyesült Államok arra törekszik hogy a németeknek «szabadságot adjon saját ügyeik intézésében» a Szovjetúnió pedig állítólag nem kíván a németeknek «szabadságot adni saját ügyeik intézésében»? — Ugyanazon a sajtóértekezleten Acheson kijelentette, hogy a nyugateurópai újjáépítésben elért sikerekben kell keresni a — Ami az osztrák szerződés kérdését illeti, ebben a párizsi ülésszakon annak következtében sikerült megegyezni, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormányai kénytelenek voltak megváltoztatni ezzel az üggyel kapcsolatos álláspontjukat és viszszavonni azokat az ellenvetéseiket, amelyeket a keletausztriai volt német javakra vonatkozó jogos szovjet követelésekkel szemben emeltek Éppen a három nyugati kormány részéről a Szovjetúnió törvényes jogainak elutasítása volt a fő akadálya az osztrák kérdésben való megegyezésnek, noha az osztrák szerződés megvitatására csupán a külügyminiszterhelyettesek több mint 100 ülést fordítottak. Az osztrák szerződésről szóló megegyezéssel más fontos kérdések is rendeződtek, amelyek vitás kérdést jelentettek Jugoszlávia és Ausztria között ugy „kiszánítbiztosítottv.. gazdasági érdekeit azáltal, hogy átadják neki a jugoszláv területen lévő osztrák tulajdonokat Biztosították a burgenlandi, karinthiai és stájerországi szlovén és horvát nemzetiségek jogainak védelmét is. Ami Jugoszláviának Ausztriával szemben emelt területi igényeit illeti, ki kell jelenteni, hogy már két évvel ezelőtt azaz jóval a külügyminiszterek tanácsának párizsi ülésszaka előtt Jugoszlávia képviselői a Szovjetúnió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak Anglia megbízottaival, Noel Baker-ral és MacNeil államminiszterrel, de nem tudtak elérni náluk semmiféle engedményt Világos, hogy az ilyen kulisszák mögötti tárgyalások következményeiért a magyarázatot arra, ami Párizsban történt. Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban kijelenteni, hogy nem a Marshall-terv sikereiről, hanem sikertelenségeiről kellett volna beszélni, ha az egész világ által ismert tényekkel akarunk számolni. Valójában, ha a Marshall-terv sikere tervnek bizonyult volna, akkor mivel kell magyarázni, hogy e terv szerzőjét megfosztották az Egyesült Államok külügyminiszterének tisztségétől és más miniszterrel cserélték fel Úgy gondolom, hogy éppen a Marshall-terv sikertelenségében kell látnunk egyik okát annak, hogy a párizsi ülésszakon a három nyugati külügyminiszter eltért eredeti úgynevezett «erőskezű» politikájától. szovjet kormány nem vállalhat magára semmiféle felelősséget. — A Külügyminiszterek Tanácsa párizsi ülésszakának eredményeiről beszélve rá kell mutatni a legfontosabb eredményre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németország kettészakítására, a nemzetközi kapcsolatok kiélezésére irányult .A kétségtelen sikere annak a politikai irányvonalnak, amely Németország egységének helyreállítására, a nemzetközi kapcsolatok megjavítására, a nemzetközi együttműködés megvalósítására irányul. — Ezek a Külügyminiszteri Tanács párizsi ülésszakának eredményei. — Ami a párizsi ülésszak összehívását előkészítő feltételek kérdését illeti, ebben az ügyben — mint ismeretes — bizonyos kölcsönös engedmények történtek, mind’ e hárm nyugati kormány, mind pedig a szovjet kormány részéről. A szovjet kormány kijelentette, hogy kész megszüntetni a ké** lekedési és egyéb korlátozásokat, ha a három nyugati kormány a maga részéről hozzájárul saját közlekedési és egyéb korlátozásainak megszüntetéséhez, lemond a négy kormány együttműködésének bojkottjáról és hozzájárul a külügyminiszterek tanácsának helyreállításához. A három kormány belement ezekbe az egyezményekbe. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is szükség lesz bizonyos, a potsdami egyezmény alapelveivel összeegyeztethető kölcsönös engedményekre. (MTI) A nyugati kormányok emlékirata A szovjet küldöttség álláspontja A megváltoztatott irányvonal Az osztrák szerződés Aláírták a magyar-bolgár kulturális egyezményt A magyar-bolgár kulturális egyezmény munkatervét ünnepélyes keretek között írták alá. A külügyminisztérium tanácstermét magyar és bolgár nemzeti színek s Rákosi Mátyás és Georgi Dimitrov arcképei díszítették. Az ünnepélyes aktuson részt vettek magyar részről: Mihályfi Ernő, a Kutárkapcsolatok Intézetének elnöke és Újhelyi Szilárd főtitkár, Boldizsár Iván és Bóka László államtitkárok, bolgár részről Katja Avramova, a vegyesbizottság bolgár tagozatának vezetője, Evgenij Kamenov kidügy miniszterhelyettes, Peter Szlavinszki író, Ljuben Szocrsznov, a bolgár kulturális bizottság magyar előadója és Ljuben Geraszimov budapesti bolgár követ. Boldizsár Iván vacsorája a bolgár kultúrküldöttség tiszteletére Boldizsár Iván külügyi államtitkár szerdán a városligeti Gundel-étteremben vacsorát adott a bolgár kultúrküldöttség tiszteletére. A vacsorán megjelent Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Mihályfi Ernő, a KI elnöke Bóka László államtitkár, Kovács István képviselő, Újhelyi Szilárd, a KI főtitkára, bolgár részről pedig Ljuben Geraszimov bolgár követ, Kaszavetov követségi titkár és Pangalov sajtóattasé. A vacsora során Boldizsár Iván pohárköszöntőben üdvözölte a bolgár vendégeket és kiemelte, hogy «együttműködésünkkel, mint a népi demokráciák minden békedemonstrációjával közösen mutatjuk meg a világnak, hogy amíg az imperialista erők minden igyekezete arra irányul, hogy a világon a békétlenség és egyenetlenség konkolyát hintsék el, addig a «néni -Manwikjwwek arxamii *l» mélyítik kapcsolataikat s fokozzák a megértést és egymás megismerését s ilyen módon szolgálják a béke ügyét». Boldizsár államtitkár pohárköszöntőjére bolgár részről Katja Avramova válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a bolgár-magyar vegyesbizottság sikerrel fejezte be munkáját, amely nemcsak a két baráti országnak válik hasznára, hanem tovább erősíti a demokrácia és a béke frontját is Kalja Avramova nyilatkozata Kalja Avramova, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének tagja, a bolgár kulturális küldöttség vezetője a magyar-bolgár kulturális tárgyalások eredményeiről nyilatkozott. Hangoztatta, hogy a tárgyalások során kidolgozott munkaterv nemcsak a két ország baráti kapcsolatainak elmélyítését segíti elő, bszumaaaart kultúráját is emeli.