Magyar Nemzet, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
it r® 60 fillér Rákosi Mátyás nagy beszéde a kémbanda felszámolásáról, az Ötéves Tervkölcsön hatalmas sikeréről és a magyar dolgozó nép előtt álló nagy feladatokról A Magyar Népköztársaság dolgozói, üzemek, gyárak, falvak munkásai, öregek és fiatalok mind Budapest felé tekintenek, dolgozók milliói ülik körül a rádiókészülékeket hallgatják hangszórókon keresztül a közvetítést a Sportcsarnokból, ahol a Magyar Dolgozók Pártja Nagy-budapesti Pártbizottsága Aktíva Értekezletén a magyar nép forrón szeretett vezére és bölcs tanítója, Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára szól -a magyar munkásosztály élcsapatának vezetőihez, Magyarország egész dolgozó népéhez. Már a kora délutáni órákban megindult a tömeg a Sportcsarnok felé, a budapesti dolgozók legjobbjai, az üzemek és gyárak legjobb munkásai s hivatalok legkiválóbb értelmiségi dolgozói, a honvédség és rendőrség legjobbjai, a szakszervezetek vezetői, kiváló írók, tudósok, művészek, a Párt és a Magyar Népköztársaság vezetői gyűltek öszsze a hatalmas csarnokban. APárt, a I.-V.V. nép nagy győzelme, az imperialista kémek ártalmatlanná tétele után ültek össze az MDP nagybuda- pesti aktivái, hogy meghallgassák Rákosi Mátyás beszámolóját, útmutatását és hitet tegyenek népi demokráciánk újabb megerősödése, a szocializmus építése mellett. Az emelvény felett Lenin Sztálin és Rákosi arcképeit vörös és nemzetiszínű zászlók erdeje övezi. A Sportcsarnok falán hatalmas feliratok: «Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és vezére, az imperialista kémbanda leleplezője, Rákosi Mátyás!» «Éljen a felszabadító Szovjetunió, a világbéke szilárd bástyája, függetlenségünk legfőbb biztosítója. Éljen Sztálin!» «Ötéves Tervkölcsön jegyzésével válaszolunk a Rajk-bandának és imperialta gazdáinak!» «A kommunisták mutassanak példát a termelésben is. A Sportcsarnokban talán még soha nem volt olyan viharos ünneplés, mint amikor Rákosi Mátyás az emelvényre lépett- Sztáli, Rákosi Mátyás és a Párt ütemes éltetése és zúgó ibarkó,símviögkoták cs helyüket az elnökségben Szakasits Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Kádár János, Farkas Mihály, Marosán György, az MDP főtitkárhelyettesei, Oli Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Révai József, Kállai Gyula, Kossa István, Vas Zoltán, Bebrics Lajos, Rónai Sándor, Szatkó Anna, Zsefinyec Mhály, Bés István miniszterek, Nógrádi Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese, Drákos Lajos, az országgyűlés elnöke, Horvát Márton, a Szabad Nép felelős szekesztője, Kovács István, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára, a Politikai Bizottság, a Központi Vezetőség és a Nagybudapesti Pártbizottság számos tagja. A taps és az éljenzés nem ül el, sőt egyre fokozódik. Zúg a hatalmas teremben ezrek ajkáról ,,Éljem Rákosi! Éljen a Párt!“ „Sztálin—Rákosi!" A " Sportcsarnok, falai visszaverik az éljenzést, a tapsot és az csak még erősebb, még hatalmasabb tesz, ünnepük Nagy-Budapest legjobbjai a magyar step vagy ...»..óh. .y Mútin general’íszimuszt és legjobb magyar tanítványát, Rákosi Mátyást, amint beszélni kezd, tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszlávárulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni, Rankovics erről nyugodtan azt mondotta Raiknak:a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetúnió és a többi népi demokratikus országok felé. Neki — már, mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat a Szovjetúnió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. — A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepét betöltő mivoltát fel kellett adnia és magának Jugoszil után is, »ellett •orebb lépnie.“ Jugoszlávia lett anapi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. • Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapi. Ez volt az «Operation X», az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy a mohó imperialista rablók és a Gestapo-iskolát járt provokátorok Tito, Rankovics, Gyilasz közös szerzeményei. A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics azt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchafasiszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. «Rankovics jugoszláv belügyminiszter — mint Rajk közli — döntően aláhúzta azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben — tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán mintalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket, és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvtámadáskiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetúnió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna a különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a lobbi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a had’u/ 1 Vu»v *‘tö 'g dőr.acM 709.000 főt számol. — Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak utasításait követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre" tervüket, híven ahhoz a poétikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből, de erejét is harcba kell venni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin , egy kis parasztzendü- lést a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben.“ Ezzel kapcsolatban Rak rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat. Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet a Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálffyk, mint helytartók kormányoztak volna, Nagy Ferencék is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágítani ezt a burzsoá demokrata tervet, akkor egyszeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös népellenes fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1944/45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Hatalmas, zúgó taps, percekig tartó ütemes kiáltás: Éljen Szikim!) — AmikorRajkót sarokba szorították és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: «Mindenesetre a legmesszebb,nemd kegyetlenség, mészárlás, azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták- a földeket felosztották- az üzemeket bankokat államosították és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen polifil’a« »mb« vagyok, az ábc-jét ismerem a politikának». » Szönyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: «Végül is nem egy burzsoá demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valami új formája következett volna be ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy hasonló gyakorlati következményekkel, mint a múltban a véres fasiszta diktatúrában. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért újra megfosztatott volna, a tőkés uralomnak véres formája lakott volna ki Magyarországon.» Szőnyi még külön hozzátette: «A nők egyenjogúsága is megszűnt volna.» Mi lett volna az összeesküvés eredménye? — És mit mondott Pálffy. „Teljesen tisztában voltam azzal — mondotta —, hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam, miott nincsenek langyos középutai. Vagy-vagy. És egy ilyen burzsoá demokratikus változás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egészen a Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltara, hogy egy ilyen Horthy-fasizmushoz visszatérésnemcsak gazdasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez képest, elsősorban a munkásosztállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti elnyomást is a munkásokkal szemben. Tiszában voltam ezzel.“ — Még világosabban besélt erről Korondy, a fasiszta csendőrszázados. „Én — mondotta Korondy — az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket őrizetbe venni, ellenállásuk esetén fizikaiag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a réni földbirtokosoknak viszszaadni, a gyárakat a gyáro- Soknak, sí bankokat a banká Mindszenty működésinek háttere Rákosi megkezdi beszédét Rákosi Mátyás a következőket mondotta: — Tisztelt Pártaktíva! összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a néni demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítsem, leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az új világháború levezetéseként»en az összes nem demokráciákat kiszabtsa a Szovplúmó-vezette ,,'.i.-0fr-nrth''l és az imperialisták táboréba vigye. — Érv esztendő óta arra letjünk figyelmesek, hogy az a me- i — Az imperialisták e korlátok tervének' tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Ge-1 ap0- ügynökökböl álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkók leleplezése végre a maga meztelenségében megvilágította a jugoszlávárulók üzelmeit. — A Rajk-per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem resz: júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta taint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vegy Ges- J po-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompronttátó adatok a Gestapo irattárából afrikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X“ nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulok a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mély értelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről totális háborúra venni az irányt, , azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetúnió vezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. E helyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátot, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszállítása a Szovjetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Egyesült Államok kémszolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy, rendőrségének, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. — Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1911-ben a Gestapo küldte haza a francia internálótáborokból. Fény derül ezzel kapcsolatban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasisztáik ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik. A tűknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiainak, Ariza Jovanovicsnak, Zsurovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egéiz hadát hívták még a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító háború alatt azvolt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titónak a háború alatt gyanús tárgyalóai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. A Rajk-banda árulása Jugoszlávia az imperialisták rohamcsapata — Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosakban tudják leplezni az imperialisták . terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben. _ — A per rávilágított arra, • ! .. i ! _. i hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverje, addig az’ imperialisták Tito Jugoszláviáját, mint stratégiai tartalékot kezelték- Ennek a tartaléknak ««időben külön jelentőséget adott azi, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen, a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget Kegyetlenség, mészárlás Rajk politikai ábécéjében A Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzeti vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szemben valamiértelmiségi irányzatot jelent. Íme, most világos hogy ki az a Rajk, amiről a nemzeti ügy bajnokát akarta faragat a reakció, ame itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Magyarország, mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata. Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demoratikus kormányra szólt, amelyben benne lennének a Nyugatra szökött jobbollali szociáldemokraták is