Magyar Nemzet, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-01 / 177. szám
2 suth politikájának. De nem olyan örökös, aki eltékozolja a drága örökséget, mint tette azt a magyar polgárság. És nem is olyan örökös, aki csak arra vigyáz, hogy semmit el ne veszítsen örökségéből, olyan örökös, aki jól sáfárkodik az örökséggel, állandóan gyarapítja, gazdagítja azt. A magyar munkásosztály Kossuth Lajost elődjének tartja a magyar fejlődés útján, a magyar nép előbbrevitelében, a magyar nép szabadságáért folyó küzdelemben. És elődjének munkáját úgy értékeli, hogy az örökség átvétele kiindulópont Kossuth céljainál messzebbmenő célok elérésére, a szocializmus felépítésére hazánkban. Hogy kell megrajzolni Kossuth alakját? — Éppen azért, mert népünk Kossuth Lajost elődjének tekinti, jobban megérti bármely előző kornál. Hogyne értené meg Kossuth küzdelmét a reakcióval szemben a felszabadult magyar nép, amely leszámolt azokkal, akik ellen Kossuth is harcolt: leszámolt a Majláthokkal és Festetichekkel, a Zichykkel és Apponyikkal, a mai Hám Jánosokkal, a magyar Sina bárókkal és a magyar Rotschildokkal. Hogyne értené meg népünk Kossuth nagy küzdelmeit a honvédelem terén, amikor ma egy új Jellasich-csal néz farkasszemet, amikor függetlenségét a világszabadság új zsandárja fenyegeti. Hogyne értené meg Kossuthot, a vörössipkások vezetőjét és lelkesítőjét a magyar nép, amely ma új hadsereget épít. Népünk ma országát, a vas és acél országává, az erős ipar, a gépesített mezőgazdaság országává építi. Megérti tehát Kossuth küzdelmeit a védővámért, az iparegyletekért, a se-lyemhorny élen vésztés fejlesztéséért. Népi demokráciánk megnyitotta a dolgozó magyar nép előtt a szocialista fejődés útját. Hogyne értené meg azt a Kossuth Lajost, aki valamikor több könyvért, kórházakért, gyermekóvodákért, kulturális és szociális haladásért harcolt- Igen, a magyar nép Pártunk vezetésével megértette a kossuthi figyelmeztetést: -Menni kell, menni előre, aki nem megyen, eltiportatik.» — így kell megrajzolnunk Kossuth alakját, mert ha ezt megmutatjuk, s a tudományos szocializmus, a marxizmusleninizmus magas vártájáról mutatjuk meg, akkor megmutattuk az igazi Kossuthot népünknek, és továbbfejlesztettük a kossuthi örökséget. Andics Erzsébet ezután javaslatot tett az emlékkönyv szerkesztőbizottságára. A bizottság elnökének Révai Józsefet, tagjainak: Andics Erzsébetet, Szekfű Gyulát, Mód Aladárt, Révész Imrét, Gerőné, Fazekas Erzsébetet, Ember Győzőt, Mérei Gyulát, titkárnak pedig I. Tóth Zoltánt választották meg. Révész Imre az igazi Kossuth-szemlélet kialakításáról Andics Erzsébet nagy tapssal fogadott felszólalása után számos hozzászólás hangzott el. Arató Endre, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, Köpeczi Béla, a Művelt Nép Könyvkiadó munkatársának felszólalása után Révész Imre egyetemi tanár, akadémikus mondott köszönetet azért a megtiszteltetésért, hogy megbízták a Kossuth-emlékkönyv egyik tanulmányának megírásával. Hangsúlyozta, hogy örömmel tesz eleget a megbízásnak, majd így folytatta: " Az igazi Kossuth-szemlélet kiépítése a magyar történelemben száz esztendő óta most válik először lehetségessé, és ennek kiépülését — ez önkritikám legsúlyosabb szava — a megelőző nemzedékkel együtt az én nemzedékem is végzetesen akadályozta. — Az igazi Kossuth bemutatásának lehetőségét egyedül és kizárólag annak lehet köszönni, hogy — hazánk és népünk felszabadítása az eszelős német, majd az egész nyugati tőkés imperializmus járma és a fasizmus bestializáló bűvölete alól, a munkásság és dolgozó parasztság rabláncának letörése, s e két szórósán egymásra mart osztálynak az előbbi természetes vezetése alatt a magyar nép eddigi előtörténelmét lezáró flj magyar történelem élére helyezése — mindez az óriási fordulat úgy jött létre, ahogy létrejött! Nem egy polgárháborúnak, egyébként jogos és elkerülhetetlen bosszúálló szellemében, hanem az emberi nagylelkűségnek, a dolgozói szolidaritásnak, a másik — akármilyen kicsiny — nemzet függetlensége és legjobb hagyományai megbecsülésének szellemében. Erre csak az erővel párosult igazság és az igazságtól átnemesült erő képes, amelyre a Világtörténelemben legelőször — nemcsak velünk, magyarokkal szemben, de velünk szemben különösképpen — a szocializmus és a béke Világerődje, a nagy Szovjetúnió és annak lángeszű vezére adott példát. Révész Imre ezután arról szólt, hogy Kossuth Lajos halálának félszázados évfordulójára Debrecen népe nagy ünnepséget tervezett. A fasiszta német megszállók azonban megakadályozták a Kossuth ünneplést. Félév múlva — folytatta bekövetkezett felszabadulásunk és ahhoz hat hétre már j az ideiglenes magyar nemzet-gyűlés megnyitására készülhettünk. A nemzetgyűlés színhelye azonos volt az 1849-es ország-gyűlés képviselőházáéval: a kollégium oratóriuma. A nagy nemzeti átalakulás bevezető fázisaiban óriási felelősséggel fáradozó magyar politikusoknak, meg az őket határtalan megértéssel támogató, a legelső perctől kezdve nem győztes hódítókként, hanem szabadító és segítő testvérekként viselkedő szovjet katonai hatóságoknak egyetértő akaratuk volt, hogy az egész nemzetgyűlés a kossuthi gondolat és hagyományok égisze alatt folyjék le, s ez még az ünnepies külsőségekben is méltóképpen kifejezésre jusson. Ezért óhajtották, hogy az oratórium katedrája, Kossuth egykori szónoki emelvénye fölött, a nemzetgyűlés egész tartama alatt ott függjön Kossuth életnagyságú arcképe. Siettünk eleget tenni az óhajtásnak és a kollégiumban egyedül kéznél lévő életnagyságú portréi, amely már az öreg lurini remetét ábrázolja, megfelelő dekorációval elhelyeztük a kijelölt helyen. De amikor a magyar politikusok és magasrangú szovjet tisztek eljöttek megtekinteni a termet, egyhangúan tiltakoztak az ellen, hogy ezt a történelmi feladatra fölsereglő gyülekezetet az öreg Kossuth, a sír felé közelgő, fáradt, magános, megértetlen, száműzött képe köszöntse. Ekkor így szóltak: „Azonnal le kell venni és a föld alól is elő kell keríteni egy 48—49-es Kossuthot ábrázoló festményt, hiszen mi nem a temetésére, hanem a feltámadására gyűlünk most össze Kossuthnak, nem a hiába üzengető, letört szabadsághős igéjére vagyunk kíváncsiak, hanem a diadalmas, nemzetépítő forradalmárt akarjuk látni és hallani". Hirtelen nem tudtuk egy darabig, mitévők legyünk, de végre kiderült, hogy a leégett városháza romfalai között épen maradt egy gyönyörű, fiatal Kossuth-portré. Azt hozattuk át, s vele együtt II. Rákóczi Ferencet is. Kettőjük ölelkező géniuszának fénye világított rá a nemzetgyűlés követei elött ama nevezetes két decemberi délutánon és estén az új magyar jövendőnek, akkor még ködbe, vesző ösvényeire — mondotta Révész Imre, majd felszólalását így fejezte be: — Születése másfélszázados évfordulóján hadd lássa meg végre a magyar nemzet az igazi tudományosságnak minden romantikától, minden misztikától és minden egyébfajta ködösítéstől ment, de annál szebb, mert annál tisztább és valósabb fényében az igazi, az újjászülető, az örökké fiatal Kossuth Lajost. Azt a Kossuth Lajost, aki nem hátrál és nem alkuszik és akinek még az az óriási negációja is, amely utolsó szava volt a történelem felé, a legnagyobb előrelendítő pozitívum volt egészen 1945-ig, a magyarság ezeréves történetében. Boldog leszek, ha az igazi Kossuth portréjának kidolgozásához én is hozzájárulhatok néhány halvány ecsetvonással. . ._ Magyar Nemzet A magyar történettudomány kimagasló eseménye lesz a Kossuth-emlékkönyv Révész Imre hosszantartó tapssal fogadott felszólalása után I. Tóth Zoltán, a TörténettudományiIntézet osztályvezetője hangsúlyozta: a Kossuthemlékkönyv megjelenése a magyar történettudomány egyik kimagasló eseménye lez. Bartha István Kossuth összegyűjtött műveinek szerkesztője arról beszélt, hogy a múltban milyen nehézségekbe ütközött a rendszeres kutató munka. Sokszor még az is lehetetlen volt számukra, hogy fontos forrásmunkákhoz hozzáférjenek. Különösképpen állt ez azokra a forrásokra, amelyek Kossuth munkásságára vonatkoztak. Ma már gyökeresen változott a helyzet. Tudósaink ma olyan körülmények között dolgoznak s olyan lehetőségek állnak előttük, amilyenekről azelőtt még álmodni sem mertek. Ezután Ember Győző ismertette a Magyar Történelmi Társulat és a Munkásmozgalmi Intézet múlt év augusztusában meghirdetett pályázatának eredményét. A pályázat olyan feldolgozásokra vagy forráskiadványokra vonatkozott, amelyek a magyar munkásság és parasztság múltbeli helyzetét és mozgalmait világítják meg. A pályázatra tíz mű érkezett, közülük hat munkásmozgalmi, négy paraszttörténeti vonatkozású, valamennyit vidéki dolgozók készítették. A pályázat első díját nem adták ki, a háromezer forintra emelt két második fiját Szánthó Imre és Babics András munkái kapták, harmadik díjban részesültek Kónya Sándor, Giday Kálmán és Pollák Dénes pályamunkái. Elekes Lajos főtitkár lelkes taps közben adta át a pályadíjakat. Különösen viharos taps fogadott egy fiatal honvédet: Fóllák Dénest, akiAz ózdi vasgyár történetei című munkájában annak a gyárnak a történetét dolgozta fel, melyben családja nemzedékeken át dolgozott és harcolt a munkásosztály jogaiért. A dolgozó népet szolgálom — mondotta az ifjú honvéd a pályadíj átvételekor s újabb dübörgő taps köszöntötte szeretett Néphadseregünk e büszke jelszavát —• a tudomány munkásai üdvözölték honvédségünket, melynek megteremtésén annak idején Kossuth is annyit fáradozott, s amely ma azt a szabadságot védi, melyért Kossuth küzdött egykoron. A Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi ülése ezzel véget ért. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség második csoportjának távirata Rákosi Mátyáshoz Moszkva, július 30. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, Rákosi Mátyás elvtársnak, Budapest. Drága Rákosi Elvtársiai, a Szovjetúnióban járó parasztküldöttség második csoportjának tagjai, tanulmányatunk végére érve, forró köszönetet mondunk Pártunknak, Rákosi elvtársnak azért, hogy részesei lehettünk a nagy kitüntetésnek. — Láthattuk a Szovjetúnió szocialista mezőgazdaságát, megismerhettük a kolhozok, szovhozok, a gépállomások munkájának nagyszerű eredményeit, s közelről is megismerhettük a kolhozparasztok életét. A mi csoportunk az Észak-Kaukázus vidékén, a sztavropoli kerületben járt. Meglátogattunk nyolc kolhozt, egy szovhozt, egy gépállomást. Ezeken a háború idején nagyon sok pusztítást okoztak a német fasiszták. Ennek ellenére olyan fejlődést és olyan eredményeket láttunk, amelyek meggyőztek bennünket a szovjet emberek alkotó erejéről, a szocialista mezőgazdaság fölényéről. Elsősorban a gépesítésről kell beszámolnunk, ami előttünk még sohasem látott módon megkönnyíti az ember munkáját. Ezen a vidéken is száz százalékig kombájn végzi a parasztember legnehezebb munkáját, az aratást, ezzel egyidőben a cséplést, a tárcsázást is. A szovjet dolgozók munkáját megismerve láttuk, milyen öntudatos, fegyelmezett, tervszerű munkával érik el a magas terméseredményeket. Hozzájárul ehhez az is, hogy mind jobban megvalósítják a sztálini természetátalakító terveket. A szovjet emberek munkájának nagyszerűségét mutatja az, hogy hat kilométeres szakaszon, egy hegyen túlra is átvezetik ezt az öntözőcsatornát, hogy ott is termékenyebbé tegyék a földeket. Csatornákat, víztárolókat építenek maguk a kolhozok is, évről-évre magasabb terméseredményeket érnek el, s így emelkedik minden egyes kolhozparaszt életszínvonala is. Ezek a tapasztalatok meggyőztek bennünket arról, hogy csakis a szocialista nagyüzemi gazdálkodás biztosíthatja a dolgozó parasztok életszínvonalának emelkedését, boldog jövőjét. Mi a csoportunk egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt tagjai, hazatérésünk után erre az útra akarunk térni és elsőnek írjuk al ú a belépési nyilatkozatot. A Szovjetúnió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, júl. 31. – (TASZSZ) Iván Benediktov, a Szovjetúnió mezőgazdasági minisztere július 30-án fogadta a magyar parasztküldöttséget, amely négy héten át látogatta a Szovjetúnió kolhozait, szövházait, mezőgazdasági gépállomásait és városait. A fogadáson Dögei Imre, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője többek között ezeket mondotta: — A Szovjetúnióban megismertük a Világ leghaladottabb szocialista mezőgazdaságát. Meglátogattunk kolhozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a hektáronkénti 35 méter mázsát, láttunk nagy kolhozgulyákat, melyeknek tehenei évi három-négyezer liter tejet adnak. Dögei Imre befejezésül háláját fejezte ki a szovjet kormánynak a Szovjetúnió meglátogatásának lehetőségéért és a vendégszeretetért, melyben a küldöttség részesült, majd köszöntőt mondott a nagy Sztálinra, Rákosi Mátyásra, valamint a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságára. Szavait lelkes taps fogadta. Iván Benediktov- a Szovjetúnió mezőgazdasági minisztere válaszolt a feltett kérdésekre és gyümölcsöző munkát kívánt a vendégeknek a szocializmus építése, a béke megszilárdítása terén. A Koreai Néphadsereg hadijelentése Phenjan, júl. 31. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága július 31-én közölte, hogy a koreai néphadsereg egységei, a kínai népi önkéntesekkel szorosan együttműködve a front minden szakaszán csapásokat mérnek az amerikai-angol intervenciósok és a Li Szin-Man-féle hadsereg csapataira. (MTI) Az Új-Kína jelentése az ellenség veszteségeiről Az Új-Kína Hírügynökség jelenti a koreai arcvonalról, hogy a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek a július 20-ával véget ért tíz nap harcainak során több mint 3200 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek és 68 repülőgépet időztek vagy megrongáltak az arcvonalon Cs a mögöttes területen. Az elmúlt tíz nap alatt az intervenciós csapatok több támadást mtértek a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek állásailen, a népi erők azonban súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek, minden támadást visszavertek. Francia Spanyolországában letartóztatták a Katalóniai Egyesült Szocialista Párt 22 tagját. Szerda, 1951 augusztus 1 NE HAZUDJ, JOHNY! A Pravda keddi számában „A zagyva koholmányok szállítója*" címmel cikket közöl D. Zaszlavszkij tájiéból. A cikkíró kigúnyolja John O’Daniel amerikai vezérőrnagy rágalmazó koholmányait Moszkváról és a szovjet emberekről Aligha akad akár egyetlen ember is a földön — írja Zaszlavszkij —, aki állíthatná, hogy jelenleg van valami nagyszerűbb, fenségesebb, letkesítőbb jelenség, mint a Szovjetúnióban folyó békés építő munka. Ez a békés építő munka a Szovjetúnióban mindenütt folyik és ebben a munkában az emberek tíz- és tízmilliói, a gyárak, az intézetek, az egyetemek, a városok és kolhozok ezrei vesznek részt. Sztyeppéket és pusztaságokat alakítanak át. Óriási méretű városépítkezések folynak. Ez visszatükröződik az irodalomban, az időszaki sajtóban, a költészetben, a festészetben, az építészetben, a tudományban. Ezt látják, erről tudnak a szovjet határoktól messze élő népek is. Erről olyan emberek is tudnak, akik sohasem jártak a Szovjetúnióban. Akad azonban olyan amerikai, aki két évet töltött a Szovjetúnióban, nemrég utazott az Amerikai Egyesült Államokba és aki azt állítja, hogy semmi ilyesmit nem látott, semmiféle nagy építkezésről nem hallott és hogy úgy látszik, ilyesmi nincs. Vak és süket ez az ember? Nem. Amerikai vezérőrnagy és John D.Dánielnek hívják, feleségét pedig Ruth-nak. Két évet töltött Moszkvában a katonai attasé hivatalos minőségében, nem hivatalosan pedig mint kém. Kétéves megfigyeléseinek gyümölcsét a Colliers Magazine című amerikai folyóiratban fejtette ki. O‘Daniel cikkét olvasni — folytatja Zaszlavszkij anynyit jelent, mint betekinteni a mai amerikai militarista lelkébe. O’Daniel agyafúrt ember. Két éven át szegezte szimatoló tekintetét a szovjet országra , és semmit sem látott, semmit sem fogott fel. Ez az ő primitívsége. Ezenkívül azonban cikkében eltorzítja a tényeket, méghozzá rosszindulatúan, amit viszont már ravaszságból tesz. Inve, egy ember, aki sokszor utazott a moszkvai földalatti vasúton. Bensőjében semmi sem tükröződött vissza. Sem csodálkozás, sem lelkesedés, sem kíváncsiság. Cikkében azonban az amerikai kém ezt írta: «A moszkvai Metrót idegen mérnökök építették.* Ez már nem tudatlanság. Ez hazugság. Az amerikai házaspár sportversenyekre is járt. A házaspár természetesen semmit sem értett meg. Cikkében azonban a tábornok ezt írta: «Az ökölvívómérkőzések egyikén néptömegek ültek és csendben nézték végig a mérkőzést anélkül, hogy valamelyik versenyzőnek szurkoltak volna.* Nem lehet bűnül felróni ennek az amerikai tábornoknak, aki az amerikai ringek vad jeleneteihez szokott, hogy nem értékelte a szovjet nézőközönség kulturáltságát. Hiszen ő saját természetét igyekszik másokra kényszeríteni. Meg akarja rágalmazni a szovjet embert, olyannak feltüntetni, mint valami passzív, egykedvű, mindennel szemben közömbös lényt. Ez már nem naiv tudatlanság. Ez ugyanaz a bűn, amely miatt magát a tábornokot gyermekkorában szidták szülei: «Ne hazudj Johny! Ne hazudj!» A tábornok szándékosan elhallgatta, hogy mind Moszkvában, mind szerte az országban nagyszabású építő munka folyik. Nehéz feltételezni, hogy ez a kém nem látta például azokat a hatalmas moszkvai épületeket, amelyeket az etnobér tekintete el sem kerülhet. Az amerikai folyóirat igyekszik félrevezetni olvasóit. A tábornok cikkéből az olvasó teljesen torzított képet kap a mostani Moszkváról. De mi tökéletes és pontos képet kaptunk egy tipikus amerikai rágalmazóról és olyan amerikai folyóiratról, amely mindenfajta irodalmi szemetet leközöl. II Szovjetúnióban tartózkodó angol quaker-küldöttség az állam és az egyház jóviszonyáról Moszkva, július 31. (TASZSZ) A Szovjet Békevédelmi Bizottság sajtókonferenciát rendezett a Szovjetúnióban tartózkodó quaker-küldöttség kérésére. A küldöttség titkára nyilatkozatot olvasott fel, amelyben a küldöttség tagjai kijelentették: azzal a kívánsággal jöttek a Szovjetúnióba, hogy fokozzák a kölcsönös megértést az orosz és az angol nép között. — Mindenütt a legbarátságosabb fogadtatásra találtunk — mondja a nyilatkozat. — Vendégszeretet övezett bennünket nemcsak vendéglátónk, a Szovjet Békevédelmi Bizottság, de mindenki részéről, akivel találkoztunk. Az, amit a szovjet életben és valóságban láttunk, azt mutatta nekünk, hogy az oroszok bátor, energikus, az élet legszélesebb területén elért eredményeikre méltán büszke bizakodással, a jövőbe tekintő, a feladatokat meggyőződéssel végrehajtó nép, amely arra törekszik, hogy megteremtse a feladatok megoldásához feltétlenül szükséges békés körülményeket. A szovjet nép iránti mély megbecsüléssel és vonzódással távozunk a Szovjetunióból. Metcalf, a küldöttség egyik tagja kijelentette, hogy nagy hatással volt a küldöttségre az állam és az egyház közti jóviszony. Emlékezetes lesz számára a moszkvai baptista templom meglátogatása, ahol prédikációt mondott 1500 hívő előtt. AMI A Wifitmitt Mft.60 VASI Attlee jelentéstétele Massachusettsnek Attlee a napokban üzenetet küldött Massachusetts állam képviselőházának. Mint kiderült, ennek a képviselőháznak a tagjai elégedetlenségüket fejezték ki azért, mert az angol kormány mindez ideig nem teljesítette azt az amerikai követelést, hogy szüntesse be a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelmét. Attlee mentegetődzik és igyekszik kiengesztelni massachusettsi főnökeit. «Egész létünk — írja — a kereskedelemtől függ, ezért a mi szempontunkból nem lett volna célszerű a kereskedelmet úgy korlátozni, ahogy ezt megengedheti magának az Egyesült Államok a maga óriási emberi és anyagi erőforrásaival.* Természetesen Anglia labourista kormánya boldog lenne, ha szolgálatot tehetne Washingtonnak. Máris csaknem egészen elsorvasztotta Anglia és a Szovjetunió s a népi demokratikus országok közötti kereskedelmet. Mindenesetre azonban óvatosan jár el, mert nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az országban komoly elégedetlenség tapasztalható az ilyen irányú amerikai követelésekkel kapcsolatban. Sajtótudósításokból ismeretes, hogy az angol nagyiparosok és nagykereskedők akeleti kereskedelem csökkentése miatt tiltakozásokkal árasztják el Shawcross kereskedelmi minisztert, mert ez a csökkentés az angol üzleti világ számos képviselőjének véleménye szerint nagy kárt okoz az angol ipar érdekeinek. Az angol dolgozók követelik, hogy szélesítsék ki a kereskedelmet a Szovjetúnióval, Európa népi demokratikus országaival és Kínával. Július 3-án a bányászszakszervezet évi konferenciáján, Blackpoolban egyhangú határozatot hoztak, amely ilyen irányú követeléseket tartalmaz. Pearson, a skótországi bányászszakszervezet képviselője a határozati javaslat mellett szólva kijelentette:A kereskedelem felélénkítése lehetővé tenné Angliában az árak leszállítását és elősegítené Anglia gazdasági problémáinak megoldását.* Attlee, amikor a Massachusettsbe küldött üzenetében rámutatott arra, hogyAngum egész léte* a kereskedelemtől függ, maga is elismerte, hogy a keleteurópai országokkal folytatott kereskedelem megszüntetésének amerikai követelései ellenfélben állnak Anglia létérdekeivel