Magyar Nemzet, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Arat 60 fülép A tizedik szabad május elseje írta : Parragi György Tizedszer szokik fel hazánkban a legmagasabb árbocra a szabad magyar május elsejének diadalmas lobogója. Hegytetőkön és síkságokon, monumentális épületek ormán és kis falusi házak ablakában egyaránt büszkén lengeti a tavaszi szél a tizedik szabad magyar május elsejének vörös és nemzetiszínű lobogóit. A dolgozó magyar nép, ifjak és öregek, munkások és parasztok, értelmiségiek, bizakodó köszöntéssel, boldog örömmel tekintenek ezekre a május elsejei zászlókra. Mindannyian mélyen átérzik, mit jelentenek számukra ezek a győzelmi lobogók, tudják, milyen üzenetekkel szólnak hozzájuk, emlékeket ébresztve fel bennük. Hadd beszéljenek ebben a cikkben is egyszerű szavakkal a május elsejei lobogók üzenetei, a május elsejei zászlók által felébresztett emlékek hangjai. Gorkij a május elsejét »a szabadok ünnepének« nevezte. Milyen erős hitnek, milyen forradalmi elszántságnak kellett élnie Gorkijban, amikor a legsötétebb elnyomatás idején is a május elsejét a "szabadok ünnepének« hirdette. Olyan időben tehát, amidőn a szabadság csillagának fényét teljesen eltakarta a zsarnokság sűrű, nyirkos köde. A május elsejéknek dicsőséges történelme azt bizonyítja, hogy Gorkijnak volt igaza. Azok, akik Oroszországban és szerte a világon, a rabság bilincseit viselték, akiket a börtönnek, a száműzetésnek sötétségébe vetetés 1-t, május elsejében a szabadság ünnepét látták, a szabadság előbb-utóbb bekövetkező győzelmének, a nemzetközi proletariátus közös ügyének elkerülhetetlen diadalát ünnepelték. Fizikailag nem voltak szabadok, akik fanatikusan hittek az elkövetkező szabadságban, de szabadok maradtak lelkileg". Minél keményebb a tél, minél hosszabbra nyúlik a tavasz érkezése, annál türelmetlenebb az erdő fáiban elindult életnedvek mozgása, annál jobban áhítozzák a rügyek, a bimbók a tavasz napfényét. Egy régi magyar paraszti mondás szerint: minél jobban döngölik tavaszikor a kikíváncsiskodó fűszálakat, annál jobban sarjadnak, annál dúsabban hajtanak. A május elsejét Gorkij tehát joggal nevezte el a szabadok ünnepének, az életre, a szabadságra vágyó elnyomottak ünnepének. A magyar dolgozók már 1890-től kezdve öntudatosan, a május elseje nagy ünnepi és történelmi jelentőségének teljes felismerésében ünnepelték május elsejét. Miért? Mert ők is szabadok akartak lenni és a május elseje varázsa mindig új lángra lobbanhatta szabadságszeretetük tüzét. Az emlékek, amelyeket a magyar munkásságban a május elsejei ünnep felidéz, olyanok, mint a szabadságharcos szívét elöntő mély megindultság és felemelő büszkeség. E büszkeséget akkor érzi, amidőn gyermekeinek vagy unokáinak elmondja, hogy a szabadságért küzdve hol kapta sebeit, hol kapta kitüntetéseit s amikor megemlékezik azokról a legjobb bajtársairól, akik a szabadságért véres harctereken vagy börtönök mélységében, s a bitókon is vértanúhalált haltak. Egy rövid cikkben nem lehet összezsúfolni a magyar május elsejék több évtizedes emlékeit, dicsőségét és borongó emlékeit. Kétségtelen azonban, hogy ezek az emlékek a magyar munkásmozgalom legszebb, legfelemelőbb, legharciasabb emlékei. Szépek voltak a május elsején abban az időben is, amikor még a munkások, asszonyaik, gyermekeik énekszóval az ajkukon vonulhattak fel. Szépek voltak ezek az emlékek akkor is, amidőn a horthysta fehérterror évtizedei alatt a május elsejét ünneplő , tömegeket kitiltották az utcákról és ezek mégis megtalálták az utat mindenütt a virágos erdőkbe, napfényes tisztásokra, ahol a minden május elsejéket gyűlölő erőkkel dacolva ünnepelték a munkásság legszebb, legharcosabb ünnepét. És dicsőségesek voltak azok a május elsejék akkor is, amikor tilos volt a vörös zászlót kibontani és a rendőri kardlapok munkások piros vérével festették az utcákat. Így nőtt a május elseje évtizedek során a legszebb, a legdicsőségesebb nemzetközi ünneppé, magyar ünneppé, amelynek emlékei a nemzetközi munkásmozgalom kiapadhatatlan, tiszta forrásait táplálják. A tizedik szabad magyar május elsejének zászlói azonban nemcsak emlékeket suhogtatnak felénk, de üzeneteket is küldöznek diadalmasan lengő szárnyaikkal. Ez az üzenet ma már a földkerekség minden sarkából árad felénk. Moszkvából éppúgy, mint Rómából, Pekingből éppúgy, mint Párizsból, New Yorkból éppúgy, mint Phenjanból. Nincs ma már a világnak egyetlen olyan tája, egyetlen olyan városa sem, ahol legalább a szívekben fel ne gyúlnának a reménység örömtüzei, a nemzetközi szolidaritás mély érzései ezen a napon. A május elsejei ünnep fénye ma már kibontakozott és megkezdte az egész földkerekséget bevilágító napnak diadalútját a világ minden tája felett. Ahol még sötétség van, ott is áttöri a felhőket. Ott, ahol még a magyarországi fehérterror, a német, olasz és japán fasizmus sötét éjszakáinak kísértetei terrorizálják a május elsejei ünnepben hivő, haladó embereket, ott sem lehet már megállítani ezt a napot a ma élő emberiség fölé boruló égbolton felfelé ívelő és feltartóztathatatlan mozgásában. 1954. május elsejének élő üzenete száll ma a világ minden részébe. A kapitalista, a gyarmati és a függő helyzetben levő országok népei felé így üzennek a május elsejét szabadon ünneplő népek: „Mi is a gúzsba kötött, sokszor véres május elsejék nehéz évtizedeiből emelkedtünk fel szabadságunk e tavaszi ünnepére. Tudjuk, hogy üldözik nálatok a szabad május elsejét és ennek harcosait: egyszerű dokkmunkásokat, bányászokat éppúgy, mint tudósokat, írókat. Tudjuk, hogy Párizsban betiltotta a kormány a munkásság idei nagy május elsejei felvonulását. De nálunk, Magyarországon is ez volt a helyzet. 1920-tól kezdve 1945-ig tüntetni sem volt szabad május elsején a nemzetközi proletariátus szolidaritása mellett. Nemcsak az emberek voltak gyanúsak, hanem a gomblyukba kitűzött harmatos gyöngyvirág, a bükkfa gyengéden festő levelei is. A mi gyermekeink sem énekelhettek akkor május elsején. Robotolnunk kellett ezen a napon még jobban, árgus szemek pillantásától kísérve, ellenőrizve. Aki május elsején távolmaradt a gyárból, a műszaktól, feketelistára került. De már akkor tudtuk, hogy a május elsejének az a legnagyobb üzenete minden dolgozó ember számára, hogy a világ több százmilliónyi munkását nem sikerül a nagykapitalisták sötét összeesküvő társaságának örök időre feketelistára tennie. Bízzatok bennünk. Bízzatok bennünk, a szabad májusok országainak, a hatalmas Szovjetunió, a (Folytatása a 2. oldalon) A genfi értekezleten Thaiföld és Törökország képviselői a kompromisszumos megoldás szükségességét hangoztatták Kiküldött tudósítónk telefonjelentése Genfből Diplomata- és újságírókörökben Genfben ma a beszélgetések központjában az a bejelentés áll, amelyet az amerikai sajtóértekezleten hoztak nyilvánosságra. Dulles a jövő hét elején hazautazik Washingtonba. Az amerikai delegáció vezetését hétfőtől Bedell Smith amerikai külügyminiszterhelyettes veszi át. Vannak, akikDulles ,megfutamodásáról beszélnek és ha mérlegeljük a tényeket, felmérjük a konferencia körül eddig kialakult hangulatot, akkor valóban nem túlzás az elutazás tényét valamilyen más szóval helyettesíteni, mert Dulles távozása — amelyet nyugati újságírókörökben a konferencia kudarcának igyekeztek beállítani — az amerikai külpolitika akciókudarcát jelenti. (Ezt maga az amerikai sajtó ismeri el, mint erre majd később utalni fogok.) Nézzük most meg Dulles elutazásának előzményeit. Amikor Dien Bien Phu-nál olyan válságosra fordult a francia védők helyzete, Bidault a francia kormány nevében katonai segítségért fordult az Egyesült Államokhoz. Eisenhower és Dulles közös akciót akart és rá próbálta venni Angliát: előbb az nyilatkozzék a beavatkozásról, hogy így könnyebben meg lehessen szerezni az amerikai kongresszus hozzájárulását. Emlékezetes, hogy Eden a genfi konferencia előtt Párizsból nem a Lac Lémanhoz utazott, hanem vissza Londonba. A brit rendkívüli minisztertanács kénytelen volt figyelmühbevizn isaz angol ír ázsiai népek hangulatát és ezért döntött úgy, hogy nem küld csapatokat Indokinába. Ez a döntés, amelyet Churchill már a genfi konferencia megnyitása után jelentett be, megdöbbenést keltett az amerikai kormánynál. Dulles helyzete pedig, finoman szólva, kényessé vált Genfben. Megérkezésekor, amikor még bízott a közös akcióban, fölényes és fenyegető hangot használt. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy helyzete lehetetlenné vált: otthon az erős kéz politikáját várják tőle a katonai és bankárkörök, de az angol partner nem állt kötélnek — a közös akció terve kútbaesett. Ugyanakkor napról napra nőtt a követelés, hogy békésen rendezzék az indokínai kérdést. A békés rendezés viszont nem Dulles szakmája. Az engedékenység a McCarthy-szellemű Amerikában Dulles személyes karrierjének is véget vethet. Megkezdődött a tisztesség látszatát keltő visszavonulás, Eisenhofver legutóbbi sajtóértekezletén jóval engedékenyebb hangot ütött meg, mint korábban. Az ágyúcsőből kihúzta a béke olajágát és csábítón meglengette. Már nem a közös akcióval fenyegetőzött, hanem arról beszélt, hogy Genfben a »modus vivendi«-t, az indokínai kérdés ideiglenes rendezését várja. Dulles Genfben magára maradt. Szerdai beszéde még jobban elszigetelte. Még a nyugati újságírók is kézlegyintéssel intézték el általános és elcsépelt vádjait. Ha Dulles távozik, Genf fellélegzik. Az újságírók nem minden alap nélkül jegyezték meg, hogy Ridault hallgatása szorosan összefügg Dulles jelenlétével. Az angol és francia külügyminiszter pénteken sem szólalt meg a vitában. Dulles, a főnök, aki hatalmát Berlinben olyan erőszakosan gyakorolta, Genfben csődöt mondott. Eden és Bidault nem kívánt nyíltan ellentmondani Dullesnek, de szekundálni sem akar neki. Inkább hallgat. Hogy milyen súlyos diplomáciai kudarc érte az amerikai külpolitikát és Dullest, arra jellemző idézni a New York Herald Tribüne egyik mai cikkéből. A lap vezető publicistája Walter Lippmann foglalkozik Genffel. »A nyugatiak pozíciója e héten meggyengült Genfben« — írja és későbbi soraiban beismeri, hogy nem általában a nyugatiakról, hanem mindenekelőtt az Egyesült Államokról van szó. »Az amerikaiak helyzete egyenesen lehetetlenné vált Genfben« — vallja be és meglepő gúnnyal így fejezi be cikkét: »Be kell ismerni: jelenleg képtelenek vagyunk arra, hogy egy vezető hatalom szerepét játsszuk. Szenteljük hát minden figyelmünket annak a kérdésnek, vájjon Stevens amerikai hadügyminiszter mosolygott-e, amikor Shine-nel együtt lefényképezték. (Lippmann itt arra a botrányra utal, amely McCarthy istápoltjának katonai szereplése körül játszódik le most Amerikában.) Dulles távozása mellett, sőt ezzel kapcsolatban az indokínai kérdés foglalkoztatja most a Genfben tartózkodó diplomatákat és újságírókat. A koreai háborúban részt vett tizenhat ország tegnap közös megbeszélést tartott. Azt javasolták, hogy a koreai kérdés vitáját több albizottságban folytassák. A hírek szerint az albizottsági ülésekkel párhuzamosan már a jövő hét elején, más hírek szerint május 10-én kerülne sor a plenáris ülésen az indokínai kérdés vitájára. Ennek feltétele annak a kérdésnek tisztázása, hogy milyen őrségek vegyenek részt az indokínai kérdés tárgyalásán. Az egész francia sajtó egyöntetűen követelte Ho Si Minh képviselőjének meghívását. A francia kormány képviselőinek gyors utazása Bao-Daj-hoz is, e kérdés megtárgyalására történt. A svájci lapok hiteltérdemlő, de nem hivatalos forrásra hivatkozva, azt közüik: a Cannesban tartózkodó Bao- Daj beleegyezett, hogy képviselői Ho Si Minh képviselőivel együtt részt vegyenek az értekezleten. A Journal de Génivé közli, hogy Ho Si Minh képviselője részvételének hírét Párizsban megkönnyebbüléssel fogadták. Bao-Daj két küldöttje már Genfbe érkezett. A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit is a napokban várják a nyugati újságírók, nem kis izgalommal. Ezt az eredményt a Basler Nachrichten Molotov jelentős diplomáciai sikerének könyveli el. Egy másik lap mélabúsan állapítja meg, hogy ezzel szaporodik a genfi értekezleten részvevő kommunista országok száma. Mindez arra mutat, hogy Amerika úgynevezett szövetségesei kénytelen-kelletlen tudomásul veszik a tényeket, s Olyan helyzetben kerül sor az indokínai tárgyalásokra — írja René Payott —, amely sokkal kedvezőbb a kommunistáknak, mint ellenfeleiknek. Jelenleg Ho Si Minh katonai téren előnyben van. Ez olyan tényező, amit nem lehet mellőzni.* Nem lehet nem meghallani azt, hogy most érkezett ide Colombóból az a hír, hogy több ázsiai ország miniszterelnöke egységesen követelte az azonnali tűzszünetet Indokínában. Eden az öt ország közül három ország miniszterelnökéhez Génfből üzenetet intézett. Azt a reményét hangoztatta, hogy a genfi értekezlet megoldja az indokínai kérdést Ez a reménység egyre erősebben terjed a genfi konferencia körében. Dulles távozása — ez az általános vélemény — megkönnyíti az indokínai kérdés békés megoldását. Nemes György egymás belügyeibe; 4. egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. békés egymás mellett élés. Az egyezmény hat cikkelyből áll. Az első cikkely kimondja: 1. India kormánya hozzájárul ahhoz, hogy Kína kormánya kereskedelmi ügynökségeket létesítsen Új , Delhiben, Kalkuttában és Kalimpongban. 2. Kína kormánya hozzájárul ahhoz, hogy India kormánya kereskedelmi ügynökségeket létesítsen Jatungban, Granceban és Gartokban. Mindkét fél kereskedelmi ügynökségei egyenlő státust kapnak és azonos elbánásban részesülnek. Az egyezmény második cikkelye a két szerződő fél hivatásos kereskedőinek tevékenységéről rendelkezik. A harmadik cikkely a két ország közötti zarándoklások kérdését rendezi, míg a negyedik cikkely megjelöli azokat az útvonalakat, amelyeket a két szerződő fél kereskedőinek és zarándokainak használniuk kell. Az egyezmény ötödik cikkelye a két ország közötti határátlépésekkel kapcsolatos rendelkezéseket foglalja magában. A hatodik cikkely kimondja: az egyezmény a két kormány által történt ratifikálással lép hatályba és nyolc évre szól. Az egyezmény aláírásával egyidejűleg az alábbi tartalmú jegyzékváltás történt Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes és N. Raghavan nagykövet közölt: indit t kormánya GGldvist visszavonja Kína Tibet körzetében lévő katonai kísérő alakulatait és teljes felszereléseikkel átadja Kína kormányának az összes pihenőházakat, posta, távírda és távbeszélő szolgálatokat, amelyek Kína Tibet körzetében India kormányának birtokában vannak. A két fél Pekingben további tárgyalásokat folytat az ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről, valamint más kérdésekről, mint a két fél kereskedelmi ügynökségeinek és kereskedőinek elszállásolása, állandó jellegű kereskedelmi ügynökségek létesítése a két kormány által, a kereskedők és zarándokok utazásának és a normális kereskedelem folytatásának kérdései. Csen En-laj üdvözlő távirata Nehruhoz Pekingből jelenti az Új Kína. A Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelem és kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény aláírása alkalmából Csou Enlaj csütörtökön üdvözlő táviratot intézett Nehru indiai miniszterelnökhöz. A távirat szövege a következő: »A Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelem és kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény aláírása alkalmából forró üdvözletemet küldöm Excellenciádnak és önön keresztül India kormányának és népiének. Ez az egyezmény — amely egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, a kölcsönös megnemtámadás, az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvein nyugszik — új alapokra helyezte országaink kapcsolatait Kína Tibet körzetében. Ennek az egyezménynek megkötése nemcsak erősíti a népi Kína és India barátságát, hanem ékesszólóan bizonyítja azt a tényt is, hogy méltányosan rendezni lehet bármilyen nemzetközi kérdést mindaddig, amíg a nemzetek a fent említett elvekhez tartják magukat és a tárgyalások útját járják.* Pénteken a genfi értekezlet mindössze negyvenperces ülést tartott Genfből jelenti az MTI. A genfi értekezlet pénteki ötödik ülése mindössze negyven percig tartott. Az ülésen, amelyen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, Van Narabhip Bongszpraband, a thaiföldi és Csevat Acsibalin, a török küldöttség vezetője vázolta kormányának a koreai kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Mindkét szónok kompromisszumos megoldás szükségességét hangoztatta, ugyanakkor azonban kijelentette, hogy a koreai kérdést az ENSZ 1950. október 7-én amerikai nyomásra hozott, egyoldalú határozatának alapján kellene rendezni. A szovjet és a kínai küldöttség pénteken nem tartott sajtóértekezletet. A francia küldöttség sajtóértekezletén közölték, hogy Molotov szovjet külügyminiszter pénteken délben villásreggelin vendégül látta Eden angol és Csou En-laj kínai külügyminisztert. A villásreggelin folytatott eszmecseréről péntek estig nem adtak ki hivatalos jelentést. Az amerikai küldöttség sajtóértekezletén bejelentették, hogy Bedell Smith amerikai külügyminiszterhelyettes szombaton Genfbe érkezik. Dulles hétfőn átadja Bedell Smithnek az amerikai küldöttség vezetését és az indokínai kérdéssel kapcsolatos politikai hadjáratának szemmel látható kudarca után visszautazik Washingtonba. A genfi értekezlet az eredeti tervtől eltérően szombaton nem tart ülést. A legközelebbi ülés hétfőn délután 3 órakor kezdődik. A hétfői ülés szónoki listájára egyelőre csak a délkoreai küldöttség vezetője iratkozott fel. Cseu En-laj fogadást adott Molotov tiszteletére Genfből jelenti az Új Kína. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere csütörtökön fogadást adott V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere tiszteletére. A fogadáson jelen voltak a szovjet és kínai delegáció tagjai. A fogadás szívélyes és baráti légkörben folyt le. Tibetre vonatkozó egyezményt írt alá a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság kormánya Pekingből jelenti az Új Kína. 1953 december 31 és 1954 április 29 között a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának küldöttsége és az Indiai Köztársaság kormányának küldöttsége tárgyalásokat folytatott Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról Kína Tibet körzetének kérdésében. A tárgyalások szívélyes légkörben folytak. A tárgyalásokról Pekingben kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy előmozdítsák a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmet és kulturális kapcsolatokat, valamint, hogy megkönnyítsék a két ország népei közötti zarándoklást és utazást — elhatározta, hogy egyezményt köt az alábbi elvek alapján: 1. egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. kölcsönös megnemtámadás; 3. kölcsönös be nem avatkozás Szombat 1954. május 10. év, 103. szám