Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
Szombat, 1954. december 4.. A Magyar Nemzetre előfizethet minden postai kézbesítőnél, hirlapkihordónál és a postahivatalokban Magyrfiemmel A Nagy-Miskolc „zöldséggyára" utat mutat: hogyan lehet a nép jólétét növelni Tíz esztendő nem volt nagy idő egy magyar város életében — tíz esztendővel ezelőttig. A vén Avas hegység évszázadok óta néz le a lábánál fekvő Miskolc városára, de még sohasem lehetett tanúja az utolsó évtizedéhez hasonló változásnak. A Pesti Hírlap 1937-es kiadású lexikona szerint Miskolc területe 9560kh., lakosainak száma 64.940. Pontosan tíz évvel később, a hároméves terv első évében megjelent Révai-lexikon szerint Miskolcot már 32.479 skat. holdon 109.433 lélek lakta. Misskolcból — a hozzátartozó disógyőri vasgyárral és Helyecsabával — úgy lett Nagy-Miskolc, ahogy Budapestből Nagy-Budapest és úgy vált ipari munkásságával, értelmiségével, sok gyárával és iskolájával centrumává, szívévé a borsodi iparvidéknek, mint szép fővárosunk az országnak. Borsod ipari központja — a fogyasztó szemével Hogyan türöződik a kormányprogrammá másfél évének hatása az ország legnagyobb vidéki ipari központjában? Milyen a megnövekedett város közellátása? Hogyan él, hogyan táplálkozik a magymiiskolci ember és milyenek a perspektívái a következő évekre? Milyen mértékben teljesül a miskolci háziasszonynak az a jogos igénye, hogy kosarát egyre bővebben és olcsóbban tölthesse meg hússal, tejjel, zöldséggel , a jólét fokozásához szükséges javakkal? Miskolcot a fogyasztó szemével járva, ezekre a kérdésekre keressük a feleletet. S a válasz nemcsak az általában dús raktára, de időnként rendszertelenül növő-fogyó késztető üzletek, hanem a készletek forrásai körül is keresnünk kell. Így jutottunk el a város zöldövezetéhez és legfőbb éléstárához, a belkereskedelmi minisztérium nagymiskolci állami gazdaságához. Ismerjük hát meg a tények tükrében és munkája közben Nagy-Miskolc »zöldséggyárát«, amely az itteni lakosság zöldségszükségletének több mint 60 százalékát adja. Három gazdaság zöldségrészlegéből 1660 holdon alapítota meg 1951-ben az állami gazdaságok minisztériuma. Zöldségterülete ekkor még csak 500 hold volt. Nagy állatállományának a takarmányt nem tudta megtermelni, vásárolnia kellett. Nem csoda, hogy tervét abban az időben csupán 41 százalékra teljesítette. Ma a miskolci központból öt üzemegység 3800 holdjának munkáját irányítja Rusz János igazgató, a diósgyőr vasgyár volt munkása. Szikár,csontos alakja országos és megyei díszoklevelek háttere fölé magasodik — ez a kép így egy mozgalmas élet montázsa. Rokonszenves nyíltsággal mondja el munkatársai előtt, hogy mit sem értett a mezőgazdaságihoz, amikor idekerült. » Valósággal rátapadtam a főagronómusra, úgy lopkodtam el a tudományát.* Nappal járta a gazdaságot, éjjel tanult, egyetemi vizsgáira készült. Ma végzett agronómus és büszke rá, hogy legkiválóbb régi szakemberei is elismerik: a volt vasmunkás kitűnően ért a mezőgazdaság minden csinjához-bunjához. Olyan vezető — mondják róla —, aki vaskézzel "bevasalja minden jóbarátján, a heti feladatok elvégzését és legyfeknet tart — ami állami gazdaságban nagy szó! Sikeres munkájának minden bizonnyal egyik legfőbb titka az, hogy hozzá hasonlóan küzdőképes szakemberekből válogatta össze munkatársait. Amilyen például Dérnel Nándor központi főkertész, 810 hold zöldséges, 50 hold faiskola, 137 hold termő és 122 hold fiatal gyümölcsös gazdája. Szintén képtelen ülve maradni, amikor arról beszél, hogy idén 508 vagon zöldséget adtunk Miskolcnak, s ezzel tervünket máris 98,2 százalékra teljesítettük. De hamarosan túlhaladják a 100 százalékot, hátra van még a káposzta meg a bimbóskel, ami exportra megy. Érdekes, hogy ez a zöldséges profilú gazdaság takarmánygabonában még szebben teljesített. A tervezett 3096 mázsával szemben 4037 mázsát termelt (132 százalék!), árugabonából 54 vagonos beadási kötelezettségét 60 vagonra teljesítette. Az elosztás és az értékesítés Szép, szép — de mindezeket ma már legföljebb csak a könyveikben nézhettük volna meg, márpedig csak az az igazi, amit két szemével lát az ember. Ezért ihatott az élmény erejével a gyömrőpusztai üzemegységben annak az óriási darab földnek a látása, amelyet véges-végig, ameddig a szem ellát, melegágyi ablakok takarnak. A főkertész fejből sorolja a jövő évre kidolgozott terv primőr tételeit. Eszerint márciusban piacra dobnak 70.000 csomó hónapos retket, 200.000 fejessalátát, majd 300.000 paprikát, 80 mázsa karfiolt, stb.-t. Tény, hogy e tervek megvalósításához és fokozáséhoz bizonyos felszerelésekre volna még szükség, amikre a mezőgazdaság fejlesztési programja keretében számítanak is. Mert nem babról van szó, hanem arról, hogy a fogyasztás jobb kielégítése mellett ennek a tervnek a sikere 4.500.000 forint többletjövedelmet hoz. Ez is mind nagyon szép. Feltűnő azonban — bizonyára az olvasónak is -,hogyvan itt: némi egyoldalúság, eddig csak csupa jót és sikereset hallottunk. Nos, ezek után meg kellett kérdezni: jövedelmező-e hát ez a jó gazdaság? És olcsón termel-e? — Nem, deficites ... Olyan jóállami gazdaság nincs... már deficitesen tervezünk. És még sok tennivalónk van a takarékosság,az olcsóbb termelés, a gépek jobb kihasználása, egyszóval az önköltség csökkentése terén, amivel nem dicsekedhetünk. Ezt valahogyan nem értem. De mindjárt megmagyarázzák: a jelenlegi árpolitika mellett nem is lehet jövedelmezőségről beszélni. A gazdaságnak a fogyasztók érdekében is meg kell kapnia a jogot ahhoz, hogy a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával, közvetlenül fogyasztói piacon értékesíthesse termelvényeit. E téren hamarosan éles fordulat várható, aminek — piaci árszabályozó hatásán túl — kettős előnye lesz: friss zöldséget, nem fonynyadt, agyonszáradt árut kap a fogyasztó és emelkedik a gazdaság jövedelme. Évi 2 millió forint jövedelmet jelentene a vállalatinak, ha termelvényeinek csupán 50 százalékát nem Mezőiker-áron kellene értékesítenie — amit aztán a fogyasztó rovására felduzzaszt a hurcolás, a tárolás, az elosztás, a szabványosítás és mindezeknek a munkabére! Vajjon kinek nagyobb érdeke az óraelosztás és az értékesítés észszerűbb megoldása: a fogyasztónak, vagy a termelőnek, a városnak, vagy a falunak? A fejlődés természetesen mindkettőnek egyformán érdeke. Vegyünk egy példát: a gazdaság jövő tavasszal megvalósítja az úgynevezett áttétel- palántázás nagyüzemi módszerét. Az országban — vagy amint ők mondják — ta- ' lán a világon elsőként kísérletezte ki sikerrel a tröszt , martfűi gazdasága. Az új mód-szer lényege az, hogy a ma- got ősszel vetik el, melegágy- bán tetet át s már márciusban szabad földbe, állandó helyére palántálják ki. Tehát akkor, amikor a normálisan, tavasz- szál vetett mag éppen csak ki- ■ kél. Ily módon tavaly a gazdaság primőrje egy teljes hónap-pal korábban jelent meg a piacon. Ezt a bevált módszert most a belkereskedelmi minisztérium mind a nyolc gazdaságában bevezeti — ezzel tovább szőkíti a hiány időszakot, de növeli a gazdaság jövedelmezőségét is. A tejtermelés hároméves terve A gazdaság és Vele együtt a fogyasztók perspektívái még sokkal nagyobbak, ha a jövedelmezőség egyik fő tényezőjének: az állattenyésztés, a tehenészet hozamnövelésének oldaláról nézzük. A gyömrőpusztai istállók során három ■kiváló szakember: Rusitzky Tivadar üzemegységvezető, Kazup Antal központi állattenyésztő és Pataki László állattenyésztő agronómus kalauzolt végig. Megcsodáltuk az egyedi takarmányozással elért eredményeket, a kincses tőgyű, díjnyertes Kincsest (6480 liter tejet adott az idén!), leginkább azonban a tejtermelés hároméves terve érdekelt. De menynyire közelebbről érdekelheti a miskolci, vasgyári és helyőcsabai munkásságot, értelmiséget és a kisgyermekes anyákat, hogy legfőbb éléstáruk ! 1953-ban tejtermelési tervét csupán 70 százalékra teljesítette, 1954-ben azonban már a tervezett 450.000 liter helyett 645.000 liter tejet adott a gazdaság. A 125 százalékos tervteljesítés tehát 195.000 liter tejjel gazdagította Nagy-Miskolc ellátását! Még ennél is biztatóbb a miskolci fogyasztó szempontjából az 1955. évi terv, mely szerint már 250 helyett 300 tehén ad 850.000 liter további többletet. Az 1956-os terv újabb 900.000 liter termelési növekedést irányoz elő, míg 1957-ben elérik a 3100 literes egyedenkénti átlagot, ami ismét 930.000 literrel gyarapítja a város évi közfogyasztását. íme, így vált Nagy-Miskolc életszínvonalemelő gépezetévé ez a célgazdaság. Ezért mondta ki határozatkép szeptemberben a városi, múlt héten a megyei tanács ülése, hogy tovább kell fejleszteni ezt a gazdaságot, mert jól szolgálja célt, a közellátás megjavítását, a dolgozók jólétének növelését Ezt a célt követi a gazdaság a mesterséges borjúnevelés bevezetésével is. Azzal, hogy 240 borjú felnevelésénél egyedenként 300 liter tejet megtakarít (a borjak kondíciójának teljes épségben tartásával), növeli a beadást: további 72.000 liter tejjel többet juttat a fogyasztóknak. Ez körülbelül annyi, mintha száz tehenet beállítottak volna. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nagymiskolci gazdaság silótakarmányon kívül 140 százalékos tervteljesítéssel oldotta meg szálastakarmánynyal való önellátását, fehérherét és angolperjét termel és hogy 1955-ben megkezdi a talajjavítást (meszezést) s ezzel nemcsak a zöldségtermelést, de a takarmány- és kenyérgabona termelését is biztonságosabbá teszi az eddiginél, akkor a gazdaság nagy perspektíváiból további következtetést kell levonni. Éspedig azt, hogy a jólét emelésének másutt is megvannak a reális feltételei , csak jól kell gazdálkodni! Lehet többet termelni A nagymiskolci példából világosan megláthatják ezt az igazságot azok, akik hisznek ugyan a kormányprogrammban, akarják is, hogy mielőbb megvalósuljon, csak az útlétmódját nem találták még meg. De lássák meg azok is, akik lekicsinylik, vagy éppen ellenzik az új szakasz politikáját, hogy a magyar mezőgazdaság korszerű fejlesztésének programmja szilárd, reális alapokon á — lehet többet termelni a mainál, több kenyérrel, hússal, tejjel, vajjal gazdagítani dolgozó népünk asztalét. A nagymiskolci gazdaság, intenzív gazdálkodása az egyéni gazdák és a termelő szövetkezetek számára is élő bizonyítéka, hogy lehet gyorsabban előrehaladni a júniusi úton, a Hazafias Népfront útján és viszonylag rövid időn belül megvalósulhat a bőségben élő, virágzó Magyarország, ha a falu és a város összefogott erővel akarja. Bertalan Imre * NAPLÓ DECEMBER I____* Január 1-e után egyes filmeket csak 16 éven felülre látogathatnak. Az új rendelkezés a jelenleg forgalomba levő filmek közül tizenhat vonatkozik. Ezek a következők: A szürke fény, Augusztusi vasárnap, Nincs béke a olajfák alatt, Windsori vi nők, Botrány Crochemeriber Királylány a feleségem, A barát, Hűtlen asszonyok, Maclovia, Szicília? vérbosszú, Apa lett a fiam, Törvényein kívül lovag, Kaméliás hölgy, Egy nyáron át táncolt, Róma nyíl város, Pique Damne. A népművelési minisztérium ezze az új rendelkezésével a szülők, a nevelők, a tanács és tömegszervezetek régi kívánságát teljesítette. Medgyessy Ferenc szobrászművész »Táncosnő« című alkotását még ebben az évben felállítják a VII. kerületi Izabella téren. Kodály Zoltán 72. születésnapja alkalmából december 15-én díszhangverseny lesz a Zeneakadémián. Az Állam Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényli, közreműködik a Budapesti Kórus A műsoron a többi között : "Psalmus Hungaricus«, i . "Fölszállott a páva*, a "Marosszéki táncok* és a » Kádár Kata* szerepel. " Rózsahegyi Kálmán is szerepel a » Liliomfi« című új filmben. Az idős művésznek hosszú idő után ez az első filmszerepe. Árpádházikori és népvándorláskori leletekre bukkantak Baranya megyében. A pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályára a sellyai termelőszövetkezet területéről újabb értékes teletek érkeztek. A pécskörnyéki cserkúti szőlőkben népvándorláskor sírokat találtak, hat érintetlen sorban, a Madách Imréről tart előadást december 4-én Zalaegerszegen Waldapfel József akadémikus. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész elkészítette Latabár Kálmán portréját. A szoborr a decemberiben nyíló V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon fog első ízben szerepelni,X ürömmel és meghatottan olvastuk a Művelt Nép legújabb számában Illyés Gyula megemlékezését Babits Mihály, a tizenhárom éve elhúnyt nagy költősíremlékének felavatásáról Az ódás szárnyalású, szép szavakat méltóan egészíti ki a cikk alatt közölt fénykép Babits sírkövéről. Laptársunk azonban — nyilvánvaló nyomdatechnikai hibából kifolyólag — a kép alatt csupán a felvétel készítőjének, Híres Tibornak nevét közli. Miután a Művelt Népnek csak egy hét múlva áll majd módjában ezt a nem nagy, mégis sajnálatos ■hibát helyesbítenie, mi pótoljuk a hiányt: a síremlék művészi domikonművét Ferenczy Béni, kiváló szobrászművészünk készítette. AZ OLVASÓ írja : wimiiiimiiiimiiinimimiiiiuiimuuiimiuui Jobb hangversenyrendezést Mi, zenerajongók, igen nagy örömmel vártuk november 28-át, amikor Fischer Annie Kossuth-díjas zongoraművésznőnket siettünk meghallgatni a Kossuth Akadémián. A zenét és a művésznőt tisztelők azonban a rendezés súlyos hibái miatt igen rossz utóérzéssel tértek haza a koncertre. A rendezőség ugyanis nem tett semmit sem az ellen, hogy a későn jövők ne zúduljanak csapatostul a terembe a koncert megkezdése után! A hatalmas teremben még hosszú ideig keresték helyüket a nyikorgó kerti székeken, ami láthatóan és teljes joggal igen zavarta a művésznőt is. Úgy gondoljuk, egy igazán jó koncerthez nemcsak kiváló művész és jó műsor, de jó előadóterem és telibiiismeretes rendezés is Iker. Szeretnénk, ha ez az est tanulság és intelem tenne a hangversenyrendezőkinek, Hevesy Katalin, XII., Városmajor u_; 56. ___5 Kedves főszerkesztő elvtárs, most olvastam végig »Vasárnap délelőtti beszélgetés" című vezércikkét, lehet, hogy hozzám nem toppannak be népnevelők, engedje meg, hogy ezt a vasárnap délelőttöt önnel beszélgessem át, legalább ilyen formában. Beszéljek és meséljek. A Hazafias Népfront kongresszusának első napján, kora délelőtt elsétáltam a főpostára, feladtam egy express levelet. Utána, ha két botra is támaszkodva, de könnyen, jóleső érzéssel hazamentem. Hát mégis csak ott leszünk mi is, én is, történelmünknek ezen a szép, talán sorsdöntő ünnepén. Bizton ott leszünk, szerényen és csendesen, ahogy hozzánk illik. Hiszen a Hazafias Népfront kongresszus elnökségének címeztem soraimat! Nagyon szép volt aznap és másnap a rádióközvetítés, szépek a sajtócikkek, az utóhangok az utána lefolyt kisebb-nagyobb gyűlések. Ma, hetek múltán, úgy látom, hogy mégsem voltunk ott a kongresszuson, melyen, mint Dobi István megnyitó beszédében mondta, »a magyar nemzet minden rétege képviselve van”. Úgy érzem pedig, mégis hiányzott egy hang, egyikünk levele, hall, de átérzett üzenete: »Mi is csatlakozunk, itt a helyünk, szívünk egész melegével, szociális, hazafias érzésünkkel, csökkent munkaerőnkkel, de ezerirányú élettapasztalatunkkal. Részt akarunk venni a mi munkátokban, abban a célkitűzésben, melyet a Hazafias Népfront-gyűlések sok-sok szónoka magyarázott, ismertetett, de sikertelenül, mert azt csak érezni lehet, hogy ennél emberibb, nemesebb megmozdulás talán egész történelmünkben nem volt még.« Ez a hiányzó hang, főszerkesztő elvtárs, azé a tízezernyi nyugdíjasé, akik közé tartoznak még a két világháború rokkantjai, hadiözvegyek és különféle járadékosok, öregek és fiatalabbak, szervezetlenül szétszórva az ország minden táján. Akik, főleg most, hogy kormányunk a nyugdíjtörvény alakjában már megértő intézkedéseket tett és fog még tenni, azt szeretnék, hogy végre ne úgy beszéljenek róluk: "Szegény nyugdíjasok." Nemcsak anyagi téren, hanem társadalmi megbecsülésben is. Mi azt szeretnék, legyen egy összefogó keret, mely a kormány és Hazafias Népfront irányításával, az egyesülésben rejlő erővel képviselné részben érdekeinket, főleg pedig irányítaná, mi módon vehetnénk részt az új, országépítő munkában. Kedves szerkesztő elvtárs! Reánk egyetemlegesen szüksége van a hazának. Mi még élünk és nem akarunk, mint mai cikkében írja: »Magunkba hulló, elzárkózott emberek" lenni. Mi nem vagyunk egy elesett, megtűrt tömeg. Mögöttünk már egy kis, de komoly történelmi múlt van. Mi szeretnénk ennek a múltnak tanulságait tudatosan, szervezetten és főleg állandóan értékesíteni a mai fiatalság felé. Annál is inkább, mivel ez a réteg sok évtizedes szomorú tapasztalata után végleg rájött arra, hogy akiknél még hiányzik, az ezerirányú tudást feltétlen párosítani kell az új, a haladóbb, szebb eszmékkel. Ebben a tömegben vannak azok, akik legjobban tudják, hogy egész életükben csak hallgatni és felfelé helyeselni kellett mindent, ha azt akarták, hogy szerény nyugdíjukat elérhessék. Még akkor is, ha látták, hogy az ország biztos vesztébe rohan. És ezekhez tartoznak azok is, akik rokkantsága, hiányzó keze-lába, minden plakátnál, könyvnél, népnevelőnél jobban mutatja meg fiataljainknak, hová jutnak, ha nem minden erejükkel a béke és csakis a megértő béke útján haladnak. Ebben a tömegben sok-sok ezren vannak, akik nem, egyszeresen ehettek volna ebből a kis országból egy pillanatnyilag nagyobb kenyér, szebb lakás, vagy csak egy illúzió reményében. De ragaszkodtak minden baj, sőt szörnyűség közepette a sáros falusi utcához, a kopott, szürke pesti házhoz, a barátokhoz, a temetőhöz, mindenhez, ami ha nem is csillogott, de a mienk volt, magyar volt, szép volt és szép lesz.. Nekünk ott volt a helyünk a Hazafias Népfront kongreszszusán és ott tesz a helyünk a munkánál! Ebben a vasárnapi cikkben kedvesen és közvetlenül írja ma: ha jönnek a népnevelők, »nyissák ki az ajtót és nyissák ki mindjárt a szívüket". Örömmel éltem ezzel, házigazda voltam, az ön vezércikke pedig a vendég. Jólesett a beszélgetés, a levélírás, barátságos, meleg szobában vagyok, személyileg amúgy sincs különösebb bajom. De, ha szerénytelenség is, a többiek, a "mi" nevünkben lenne két kérésem: 1. Adjon alkalmat arra, vagy mutasson rá, hol tudnám elképzelésemet részletesen előadni, megjelölni és alátámasztani? Hol, hogyan, mi módon lehetne, kellene minket a Hazafias Népfrontba úgy tömöríteni, hogy ott az elkövetkezendő munkáknak egyik legmegbízhatóbb oszlopa, legaktívabb kivitelezői lehessünk? 2. Amíg pedig ez megtörténik, sok-sok ezer ember örülne, ha a Hazafias Népfront lapja megírná, hogy ha eddig el is felejtkeztek vagy hallgatták a nyugdíjasokról, de a tényleges munkánál ott lesz a helyük, álljanak oda és vállalják örömmel és akkor — hadd idézzek kétszeresen a vasárnapi cikkből —, »nem valami távoli távlat", amiért éltek és dolgoztak, hanem még az ő életükben beteljesülő cél. »Nyugodt, megelégedett, baráti étet, a mi szabad, gazdagodó, legszebb kis országunkban." Most pedig köszönetet mondok a Magyar Nemzetnek mind a mai, mind az eddigi sok újságcikkért, érdekességért, tanulságos szórakozásért. Bandi Miklós nyugdíjas, Bp. V., Irányi utca 21—23. A SZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Ránk is szüksége van a hazának!" — Egy nyugdíjas levele — Új tudományos könyvek Az Akadémiai Kiadó decemberben számos, jelentős, tudományos mű megjelentetését tervezi. Kétnyelvű kiadás készül Aristoteles: »Az athéni állam« és Pseudo-Xenophon: »Az athéni állam” című görög történelmi forrásmunkából. Megjelenik Ricardo: »A politikai gazdaságtan és az adózás" című munkája és Szabolcsi Bence «Népzene és történelem* című művének német és orosznyelvű ismertetővel bővített kiadása. Harmadik kiadást ér meg Fogarasi Béla: »Logiká«-ja, Ivanov—Szokolov szovjet szerzők »A klaszszikus térelmélet* című nagyjelentőségű fizikai tanulmánya. A Meteorológiai Intézet népszerű sorozatában kerül kiadásra a »Levegőtenger partvidékeit» című kiadvány. REGGEL 9-TŐL ESTE 3-IG VÁSÁROLHAT A MINŐSÉG ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN RÁKÓCZI ÚT36 Karácsonyi ajándékcsomagok nagy választékban