Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-03 / 129. szám
W5S. június ............ Vidám svatítikusi fám- - is koánpfy touádság „ISTEN HOZTA MR. MARSHALL1" KEVÉS FILMNEK volt giyátatytő sikere nálunk az utóbbi hónapokban, mint a spanyol—francia filmszatírának. A filmszínházak pénztárfülkéi nehezen állták a közönség ostromát. Az »Isten hozta Mr. Marshall ma is táblás házat jelent minden mozinak, ahol előadják és érdemes ennek a jogos, osztatlan és hatalmas sikernek több okán is elgondolkodni. Kezdjük azzal a kérdéssel, hogy mit szólnak e sikerhez azok, akik szeretik hangoztatni, hogy a nézőközönségünk sokallja a filmekben a politikát. A Marshall minden epizódjában politikai film s fájdalmas tűszúrásokkal vérig zaklatja az amerikai betolakodókat és az ő szekértolóikat. S ez a film politikai szempontból eredményesen, mulattató módon, fölényesen és művészi találékonysággal bánik el az *amerikai segítség* OZ ^amerikai életforma* jelszavai mögött meghúzódó lényeggel és a szolgai meghunyászkodás utálatos jelenségeivel. Sok harcos, haladó nyugati filmnél hasznosabb ez a film, mert mélyebb, jellemzőbb és élesebb. Ráadásul külön érdeme még az is, hogy haladó spanyol és francia filmművészek közös műve, ami közös véleményen alapult Ennek a filmnek életteljes humora győzelmének titkát abban leli, hogy sehol nem pályázik olcsó, felszínes hatásra. Jellemző erre, hogy hiteles szociográfiával kezdődik, a kisváros bemutatásával, amikor is megismerjük a kisváros népét és vezetőit s máris olyan érzésünk támad — jogosan hogy kicsit körülpillantottunk Francóék gúzsba kötött Spanyolországában. MIKOR A VÁROSKÁBA érkező kormánymegbízottak fontoskodva, teliszájjal és szolgai buzgalommal mozgósítani akarják a városkát, hogy készüljön az amerikaiak díszes fogadására, akik a »Marshall-terv áldásait” hozzák: már látni kezdjük a szakadékot kormány és nép között. A süket polgármester fülét ostromló pöffeteg államtitkár sehogysem tudja továbbadni a benne feszengő »dinamizmus«-t. Ez végtelenül mulatságos, mert nagyon is mélyértelmű. Még ennél is találóbb szellemes gúny, amikor a községi tanács elundorodik attól, hogy ő maga foglalkozzék az ünnepélyes fogadtatás előkészítésével s a városkában tanyázó impressziárióra bízza ezt a dicstelen feladatot. Tovább mélyül a szatíra azzal, hogy ez a termetes és nagyszájú élősdi alak, akinek élethivatása, hogy egy szál kocsmai énekesnőt adminisztráljon, magát szakembernek tekinti, amerikaiak méltó díszfogadása területén. S minő újabb mélysége az igazi szatírának a kocsmai díva személye, a haszonlesésnek és az unottan gyakorolt wnűvészet«-nek ez a csillaga, aki minden kérdésre két szóval tanúskodik: a mi az, hogy.. .« Végül ja tudomásul vesszük, h°gy ilyen amerikai dolgoknak a legigazabb fóruma ez a kissé fáradt és roppant csekély szókinccsel rendelkező művésznek aki feltűnően hasonlít egy csinosnak mondható, ámde nagyon ostoba prostituálthoz. Milyen mulatságos a fogadáseszméjének a rövid pályafutása, amelyben ez az eszme végül is méltó gazdájára talál. Ha így lépkedhetünk csúcsról csúcsra, mindig mélységek fölött haladva —, az igazi szatíra gócpontjai között. MAGA A VÁSÁRI ÖTLET, tas az impresszárió nagy ötlete, hogy a városkát amerikai igény szerint idegenforgalmi látványosságá alakítsa, ahol semmi nyomasztó ne legyen, csak szerenád és bikaviadal ... Maga ez az ötlet mutatja, mit óhajt a gyarmatosító. S nyomban ezután, amikor a kisváros dolgos népét a társadalmi bizottság faggatja, és a süket polgármester, a pap, a tanító és más urak hallgatják meg az egyszerű emberek óhaját, kiderül valami csodálatos dolog. Minden kívánságuk e szerény, dolgos embereknek könnyen teljesedhetne — nem ugyan a Marshall-terv keretében —, hanem bármelyik népi demokráciában. Traktort, haszonállatot, varrógépet, gramofont és más nálunk megszerezhető, egyszerű javakat kívánnak ezek a derék, egyszerű emberek. BIZTOSKEZŰ MŰVÉSZEKRE vall az a jelenetsor, amely bemutatja az amerikaivendégek érkezése előtt a fogadás főpróbáját, ahol az olcsó romantikával díszletezett főtéren papirosból készült népviselet takarja a munkában vedlett rongyokat és kiszöptő dalokat próbál a rezesbanda- S hogy ilyen bemelegítés után éjnek idején is az amerikaiakkal álmodik ki-ki a maga elszabadult képzelete szerint — az csak természetes. Egyik álom -szorongásos* álom, a másik »vágyálom«. A kövér pap — helyesen — együtt érez a néppel, s minthogy szidta az amerikaiakat — álmában az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé kerül. Amilyen jogos ez a szorongásos rémkép, annál felszabadítóbb hatású a karikatúra. A polgármester, mint egyszerű spanyol polgár, azéletforma fenyegetéseiről álmodik. Ő maga sheriff és az impresszárió az a bizonyos gengszter. Ruha mulatságosabb, mint a kettejük viadala a kocsmában... Ez gg a piff-puff filmekről jól ismert vadnyugati párbaj, amely általános verekedésbe torkollik. Itt az »életforma« kultúrájának tökéletes szatírája a megkapó és az a gondolat, hogy a korábban már jól ismert egyszerű spanyolokat cowbeyosítja a szorongásos álomkép. S az ébredés külön bölcs tanulság, mert kiderül, hogy a süket polgármester nem a spanyol énekesnő karcsú lábszárát ölelgeti, hanem az asztallábat csupán. Jelenetről jelenetre haladva csodálhatjuk ennek a filmnek találó élességét, de elég ennyi is, hogy mérlegre tegyük a hiteles és szellemes záróakkordot. MINDEZEK UTÁN, ami előkészületben történik, néhány luxusautó — minden bizonnyal telve amerikai üzletemberekkel — keresztülsuhan óriási sebességgel a felcicomázott főtéren és tovatűnik. Nyomukban visszás érzelmek, dugaszban maradt Ünnepi szónoklat, s szégyenérzés! Az előkészítő bizottság ismét összeül a templom előtt, hogy összeszedje a kívánságlistán szereplő emberek hozzájárulását adíszfogadás költségeihez. Fél zsák burgonya, jérce, kakas gyűlik be adóban. S mindez szomorú is volna, ha a rászedett és csalódott nép nem bízná a jövőben. No, de bízik benne és ez világosan kiderül. Ennyi példa bőven elég arra, hogy lássuk, milyen mélyreható politikai szatíráról van szó. S hogy ez a kitűnő szatíra ne csak fő mondanivalóival kösse tanulságait a néző lelkére, arról nagyszerű rendezés, pompás színészek gondoskodnak. Franco fasisztái be is tiltották ezt a filmet, de hatását aligha tudják eloszlatni. Meggyőződésünk, hogy mindenütt, ahol ez a film műsorra kerül, nemcsak a közönséget hódítja meg, hanem arra biztatja a film művészeit, hogy sikerén fellelkesedve szatirikus, politikai tartalmú filmeket készítsenek- Reméljük, hogy ez minálunk is bekövetkezik. Újvári Imre Ifjúsági filmnapok A DISZ központi vezetősége és a Népművelési Minisztérium rendezésében június 5-e és 12-e között az ország valamennyi mozijában ifjúsági filmnapokat tartanak. A filmnapok budapesti ünnepi megnyitója június 5-én, vasárnap délelőtt Igsz 37 Uránia Filmszínházban- Az előadáson a termelésben és tanulásban kitűnt fiatalok, valamint a KIMSZ egykori harcosai vesznek részt. Sinkovits Imre színművész, a DISZ budapesti választmányának tagja mond köszöntőt, majd bemutatják a Különös ismertetőjét című új magyar filmet. is fogjakerni NAPLÓ PIH Moszkvában ünnepi estet rendeztek Thomas Mann 80. születésnapja alkalmából. Az esten elnöklő Konsztantyin Fegyin úgy jellemezte a nagy német írót, mint a kritikai realizmus hagyományainak folytatóját, mint a szó finomtollú mesterét és mint kiváló békeharcost© A Iivovi (Lemberg) állami konzervatórium magyar zenei estet rendezett Liszt, Bartók, Kodály műveiből. A hangversenyen jeles szovjet művészek mellett a kárpátukrajnai magyar diákok kórusa és a konzervatórium zenekara is közreműködött. Dávid Ojsztrah nagy sikerrel szerepel Belgium több városában. Brüsszeli hangversenyén a belga társadalmi élet számos képviselője jelent meg. Frankl Péter VIT-díjas zongoraművész, aki részt vesz a Párizsban megrendezendő Marguerite Long nemzetközi zongoraversenyen, elutazása előtt június 8-én este hangversenyt ad a Zeneakadémián. A XXI kerületi írói kör tizennégy tagjának szerzői estjét június 3-án tartják Csepelen, az MSZT kultúrtermében. A szerzői esten Aczél Tamás mond beszédet. Az Engels téri Nemzeti Szalonban szombaton délben 13 órakor Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes nyitja meg ünnepélyesen a A magyar könyv tíz éve című kiállítást, s egyben az ünnepi könyvhetet,a Szovjet esztrád-, opera- és balettmművészek nagyobb csoportja érkezett Stockholmba. A szovjet művészek egy hónapon át vendégszerepelnek Svédországban. A Hőmérőéről tart előadást Devecseri Gábor, ma délután fél 5 órakor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtárában. Melles Károly karnagy és Lukács Pál brácsaművész háromhetes vendégszereplésre a Bolgár Népköztársaságba Utazott. Nemzetközi érmekiállítás lesz Stockholmban az ősszel. A Kultúrkapcsolatok Intézete a napokban küldött el a kiállításra harminc szép művészi érmét, legkiválóbb érmekészítő művészeink alkotásait. A Az Országos Szépművészeti Múzeum antik osztálya június 4-én szombaton nyitja meg kibővített és átrendezett görög —római gyűjteményének állandó kiállítását. Tízéves az Új Magyar Könyvkiadó KÖNYVESBOLTJAINK KIRAKATAI egyre több szép külsejű munkával örvendeztetnek meg bennünket; a világirodalomnak egyre több remekműve méltó köntösben kerül az olvasók kezébe. A becses könyvek címlapján gyakran találkozunk az Új Magyar Könyvkiadó nevével. Mind népszerűbb és eredményesebb munkája közben érkezett ez a vállalat most tízesztendős jubileumához. Nagyon is érdemes visszapillantani erre a tíz termékeny esztendőre. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság a megalakulása után azonnal, 1845 júniusában megteremtette könyvkiadói osztályát, hogy a több évtizedes fasiszta propaganda hamisításaival és rágalmaival szemben hű képet nyújtson a Szovjetunióról, a szovjet emberek életéről. Ismeretterjesztő füzeteket, könyveket adott ki, s már a felszabadulás után következő első hónapokban szovjet színművek, jelenetek, dalok magyar fordításait adta a műkedvelő csoportok kezébe. Ezt a célt szolgálta az orosz költők első antológiája is. Szépirodalmi művei között hatalmas érdeklődést váltott ki Alekszej Tolsztojzolgothá”-ja. Saját kiadványai mellett arra is törekedett, hogy az akkor még magánkézben levő kiadókhoz szovjet műveket, esetleg kész fordításokat is eljuttasson. Az infláció leküzdése után teljesen önálló lett a vállalat és hatásosabban versenyezhetett az akkor még meglévő tőkés könyvkiadó vállalkozókkal. Ebben a harcban a Szikra kiadó is segítette: a szovjet könyvek megjelentetése (és a magánkézben lévő könyvkereskedelem miatt sokszor a könyvek terjesztése is) közös erővel történt. AZ ÚJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ sok időszerű kiadványával támogatta a szocialista társadalom kibontakozását- Gondot fordított az ifjúság nevelésére is és közre adta Makarenko:Az új ember kovácsai című pedagógiai regényét; erősíteni kívánta újjászervezés alatt álló néphadseregünk szellemét és megjelentette Beck: -Volokalamszki országútiját. E két könyvnek oly sikere támadt, hogy rövidesen mindkét mű példányszáma meghaladta a százezret. Magyar nyelven korábban kiadott szépirodalmi művek soha ekkora sikert nem arattak. A szovjet irodalom remekeinek fordítása mellett elsőnek teremtett kapcsolatot az Új Magyar Könyvkiadó a népi demokráciák könyvkiadásával. A fordulat éve meghozta a magánkiadók államosítását. A könyvkiadó vállalatok felosztották egymás közt a feladatokat, s az Új Magyar Könyvkiadó — eddigi működése alapján —, az orosz és a szovjet irodalom kiadója lett. Mind több szépirodalmi művet adott ki a szocialista iparosítás fontosságáról, a mezőgazdaság kollektivizálásáról. Az orosz klasszikusok —■ Csehov és Gogol művei —, Sik Endre és Gáspár Endre kiváló fordításában kerültek az olvasók kezébe. Puskin válogatott műveit a Szikrával közösen adták ki. Évek során sok új, fiatal fordítót nevelt az Új Magyar Könyvkiadó. Közülük nem egy (például Rab Zsuzsa) ma már legjobb műfordítóink közé fejlődött. Hasonló eredmény mutatkozik a fiatal grafikusok felkarolásában. Kt kezdett dolgozni például a főiskoláról kikerült Csergezán Pál, akinek vonalas és tónusos rajzait Vinogradov: Paganini-regényében, GopcsárZászlóvidőke-jében és a Vaszilij Tyorkin-ban ismerhette meg az olvasóközönség. Az Új Magyar Könyvkiadó kezdte meg nálunk elsőként bibliofilek kiadását nagy példányszámban. A külső kötésre nagy gondot fordítva, népi díszítő elemek felhasználásával egymásután hozta ki művészi ízléssel készült köteteit. Közkedvelt lett az Orosz Remekírók sorozata, s a Szovjet Költők Antológiája elnyerte „Az év legszebb könyve” címet. Az orosz klasszikusok tolmácsolásában szép eredmények mutatkoztak- Megszületett az új, magyar nyelvűAnyegin*, Áprily Lajos művészi fordításában, Zádor István rajzaival és Végh Gusztáv címlap-tervezésével- Ez a munka méltán nevezhető a magyar könyvkiadás büszkeségének. Megjelent újra aHáború és béke, Makai Imre magas színvonalú fordításában. EBBEN AZ ESZTENDŐBEN új feladatokhoz érkezett az Új Magyar Könyvkiadó. 1955 januárjától kezdve ennek a kiadónak feladata a világirodalom legkiemelkedőbb szépirodalmi alkotásainak sorozatos kiadása magyar fordításban. A Világirodalom Klasszikusai című sorozat egyre népszerűbb. Most jelennek meg két kötetben Thomas Mann válogatott novellái, újra kiadják a neves német íróA Buddenbrook-ház« című regényét. Készül Reymont vagy lengyel író »Parasztok« című regényének kiadása. Mindez arra mutat, hogy a kiadó a szovjet és orosz irodalom közvetítése mellett a népi demokratikus és nyugati országok klasszikusait és mai irodalmának haladó remekeit is jól átgondolt terv alapján széles körben fogja tolmácsolni. Tízesztendős jubileumért szeretettel köszöntjük az Új Magyar Könyvkiadót. Edma: Nevető Pantheon A kitűnő, fiatal karikatúraművésznő a magyar irodalmi és művészeti élet száz kiválóságának torzképét nyújtja át kis kötetében a közönségnek. e rajzok egy részével különböző lapok, folyóiratok hasábjain találkoztunk már, s néha őszintén megragadott jellemző erejük. kötetbe gyűjtve, ezek a rajzok arról adnak hírt, hogy a szép hagyományú magyar karikatúraművészet méltó folytatóira akadt, s közéjük tartozik— a legjobbak közé Edia»A torzkép akkor ér valamit, ha a jellemet, vagy egy vonását jobban mutatja, mint a rendes kép« — írta Kodály Zoltán saját karikatúrája mellé a Nevető Pantheonban. a torzkép-rajzoló minden portréjával újra és újra vizsgázik: vajon valóban jobban, mélyebben tudja-e megmutatni modelljének valami benső jellegzetességét, mint az egyszerű ábrázolat? Edma kötetét lapozgatva, a legtöbb rajznál örömmel ismerhetjük fel az egyéniség valami valódi jellegzetességét, a legjobb karikatúrákban pedig az ábrázolt művészek, írók lelkivilágából is megláthatunk valamennyit. Milyen remek például a Juhász Ferencről készült torzkép! Milyen sokat mond Rácz Aladár, a nagy cimbalomművész karikatúrája! S a Tersénszky J. Jenő képéből sem csak egy megkapó arc külsőségeit kapjuk, hanem mélyebb — szinte azt mondhatnánk: irodalmi — jellemzést is. De sorolhatnánk Bihari József, Tímár József, vagy Trencséni-Waldapfel Imre karikatúráit s még sokat: kedvesen csipkelődő, igaz jellemkép valamennyi. Ami mégis elgondolkoztató, s amit mégis szóvá kell tenni a kis kötet kapcsán, az talán csak ennyi: Edma nem tudta még kialakítani a maga sajátos, egyéni torzképrajzoló stílusát. Nem az a baj, hogy a kötetben gyöngébb rajzok is akadnak, hiszen száz karikatúra nem lehet egyformán jó. De különböző ábrázolási stílusok, hagyományok keverednek, váltakoznak a kis könyv lapjain; az egyéni ábrázolásmód friss zamata helyett itt-ott szokványos megoldások ant ízét is érezzük. Igaz, hogy ez csak kis részben jelent megalkuvást egy-egy feladattal; nagyobbrészt a fiatal művész kísérletező korszakának vergődéseire, vívódásaira mutat: elszakadni a szokványoktól, meglelni, a lélek kifejezésének valami olyan új módját, mely többet tud mondani minden eddiginél! S hogy ehhez Edmának van és lesz tehetsége, ereje, azt ez a kitűnő gyűjtemény is vallja. A kedves rajzsorozatot még élvezetesebbé, mulatságosabbá teszi, hogy a legtöbb modell valami megjegyzést bigygyesztett képmása mellé. Sokat felsorolhatnánk közülük, ízelítőnek írjunk ide csak egyet, Fátray Pál megjegyzését: »Nincs mit tennem, mint magamat elviselni.« A megjegyzés, akaratlanul, rávilágít a Nevető Phanteon-pak egy eddig nem említett hivatására is: őszintén bírálja a modellek felfedett fonákságait. S hogy ez mér nemcsak mosolyt kelt, hanem voltaképpen nagyon komoly dolog — nem kell bizonyítani. S. Gy. 5 m KÖNYVEK KÖZÖTT Aragon: A bázeli harangok Az 1912-es esztendő egyik november végi napján zendültek meg az Aragon regénye címében szereplő harangok. Háborúellenes nemzetközi kongresszust rendeztek Bázelben, abban a városban, amelynek 130 000 lakosa volt, s ebből 190 milliomos. A bázeli székesegyházban a »különféle árnyalatú« szocialisták, nagyhangú álforradalmárok, széplelkek és opportunista politikusok között ott van az igazi forradalmár Clara Zetkin is, s beszél: -Ha mi, anyák, a gyermekeinkbe ojtjuk a háború legmélyebb gyűlöletét ... akkor eljő az idő, amikor nem lesz hatalom a földön, amely ezt az eszményt kiirthatja a szívünkből...« Ezzel végződik Aragon regénye, amelyről az intimmé forrósodó epilógusban azt írja: »A világ, olvasó, az én nézetem szerint ugyanolyan rosszul van megszerkesztve, mint a te nézeted szerint a könyvem. Igen, mindkettőt újra kell írni, Clarával a főszerepben, nem Diam-nal, vagy Catherine-nal.« A könyv ugyanis az említett Piane-ről és Catherine-ról íródott, pontosabban az ő társadalmukról, a század első évtizedének francia polgárvilágáról. Lehetne »nagyregény«, családok története, ha glorifikálná e regények módjára a polgári családok nemzedékkonfliktusait és lelki problémáit, de nem teszi hatalmas, bár sok helyütt hevenyészetten rajzolt körképet tár elénk egy egész társadalomról. A figurák szinte áttetszőek. Lelkük mélyéig, fekete veséjükig lát az író. Lehetne szatirikus írás is a stílusa után, amely könynyedén gunyoros, enyhe torzításban idézi Piano és népes családjának, férjeinek és szeretőinek finomkodó, de műveletlen, rátarti, de erkölcstelen beszédmódorát. A szatíra azonban határozott és komoly hangba torkollik. Diane férje, Georges Brunel, amikor a normális uzsoraüzlet kereteit túllépő üzelmei miatt sarokba szorul, vall, sőt vádol: -Ha bankjegyek vannak a zsebemben, s nekem jólesik, hogy a bankjegyeket egy olyan fiatalember vállalkozásába fektessem be, aki... azért, hogy a rulettadósságát kifizesse, hajlandó írást adni nekem a duplájáról vagy a triplájáról, vagy belevágok vagy nem vágok bele. De ha ehelyett megnézem a tőzsdei lapot, s azon töröm a fejemet, hogy. .. a törököknek adjak kölcsön, akik felkoncolják a görögöket, vagy az angoloknak, hogy fagírtot csináljanak a hindukból, vagy a franciáknak, hogy a marokkóiak bőréből öltözködjenek, akkor már nem vagyok uzsorás • ■. Akkor megkapom a becsületrendet...« Néhány francia család, dámák és tisztek, aztán: anarchisták és művészek egy útját kereső tüdőbeteg rajongó leány, Catherine, a szerelme, Victor, s a regény befejezésére rendőrspiclivé vedlő Georges Brunel zsúfolt és őszinte monológjai, élet-elektromossággal teli párbeszédei töltik meg a könyv lapjait. Aragon jellemzésmódja e korai — 1934- ben megjelent — regényében mintha az expresszionizmusnak hátat fordítva, de még tőle el nem szakadva keresné az új realizmus útját; hatásában, eredményében mindenesetre konkrét és igaz: bemutat, élő világot teremt, leleplez és tanít. Itt-ott hosszadalmasnak érezzük üreslelkű hőseinek elemző bemutatását, annál drámaibb meglepetéssel szolgálnak a könyvek történelmi eseményeket, társadalmi harcokat megelevenítő jelenetei.A regényt záró jelenet után azt írja Aragon: »Most, itt kezdődik az új hősköltemény.« A kiváló francia írónak ez a regénye — melyet Hevesi András stílushű fordításában kapott kézhez az olvasó —, méltán visel jelentős rangot századunk európai irodalmának történetében. Kimagasló művészi értéke, kor- és társadalomábrázolásának hitelessége, lélekrajzárunk igazsága mellett ezt az irodalomtörténeti rangot még valami öregbíti. Az, hogy írója a mi nemzedékünk szeme láttára egyre magasabbra ívelő pályája során a könyv epilógusában említett hőskölteménynek krónikása lett. Ez a hősköltemény a francia nép bátor fiainak küzdelmét mondja el, melyet a nemzetük szabadságát letipró náci megszállók és csatlósaik ellen vívtak. Ez a hősköltemény Aragon nagy regénysorozatai a »Kommunisták*, Csobádi Péter MV A Blaha Lujza Színház június 3-án tart premiert Csizmarek Mátyás sportoperettjéből, amelynek címe: Balkezes bajnok , főszereplője pedig: Latabár Kálmán, méghozzá kétszeresen. A kiváló komikus ugyanis egy ikerpárt játszik,