Magyar Nemzet, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

Kedd. 1958. július 82. • NAPLÓ Július 22 A Kulturális Kapcsolatok In­tézete és a Műcsarnok rende­zésében augusztus 2-án, az Ernst Múzeumban kiállítás nyílik a kínai nemzeti stílusú festészet remekeiből. A Bolgár Művelődési Intézet és a Műcsarnok Hódmezővá­sárhelyen kiállítást rendezett Vaszil Ivanov bolgár festőmű­vész alkotásaiból. A Műcsar­nok első vidéki, Medgyessy Ferencről elnevezett termében rendezett kiállítást vasárnap délután nyitották meg ünnepé­lyesen. Molnár C. Pál műveiből az egyik müncheni galéria rende­zett három hétig tartó kiállí­tást.­ Debrecenben a Hajdú-Bihar megyei, illetve debreceni nép­művelési szakvezetők részére több tanfolyamot rendeztek jú­liusban. Mintegy nyolcvan mű­velődési otthon­vezető, népmű­velési felügyelő és tömegszer­vezeti művelődési felelős vett részt a tanfolyamokon. Ezen­kívül a bábjátszók, a népi tánc- és színjátszócsoportok ve­zetői is továbbképzésben, ta­pasztalatcseréken vettek részt. Majakovszkijról, a nagy szovjet költőről születésének 65. évfordulója alkalmából szé­les körben megemlékeznek a szovjet fővárosban. Az évfor­dulóra elkészült Majakovszkij hatalmas emlékműve. Az em­lékmű alapja egy 125 tonna súlyú szürke gránittömb, erre kerül a költő hat méter magas bronzszobra.­­ Az Egressy Gábor Művészeti Klub kezdeményezésére októ­bertől megrendezik a főváros mintegy 10—14 legjobb önte­vékeny művészeti csoport­jának vendégjátékát a legna­gyobb, főleg peremkerületi művelődési otthonokban. A Herendi Porcelángyár iparművészei évekkel ezelőtt kezdték meg neves írók és ze­neszerzők mellszobrainak ké­szítését. Az iparművészek je­lenleg a sorozat kiegészítésén dolgoznak. A költők közül Ady Endre és József Attila, a muzsi­kusok közül pedig Beethoven és Verdi mellszobrait készítik el. A művészi porcelánszobrok előreláthatólag már ebben a negyedévben az üzletekbe ke­rülnek.­ A Magyar Fotóművészek Szövetsége ez év őszén rendezi meg Budapesten a II. nemzet­közi művészi fényképkiállí­tást. A tárlatot október 11-én nyitják meg az Ernst Múzeum­ban. Egy hónap után az anya­got Szegedre viszik és novem­ber 15-től november 30-ig ott mutatják be. A kiállításra ed­dig már körülbelül 400 fény­kép érkezett a világ különböző tájairól, Vietnamból, Finnor­szágból, Mexikóból, Kanadá­ból. Az érdeklődés olyan nagy, hogy kevésnek bizonyult a szétküldött 4500 meghívó, és igen sokan kérnek külföldről újabb nevezési lapokat iS­ Hajdú-Bihar megyében év­ről évre bővül a falusi műve­lődési otthon-hálózat. Sokhe­lyütt a lakosság kezdeményez társadalmi munkát művelődési otthon építésére. Tiszacsegén augusztus 20-án nyílik az új kulturális intézmény, amelyben helyet kap a községi könyvtár is. Társadalmi összefogással hozzák létre Polgár és Görbe­háza község művelődési ottho­nát is.­ Az Országos Báli Bizottság művészeti köre néhány hónap­pal ezelőtt az 1958. évi tánc­verseny döntőjén nagysikerű társastánc-bemutatót tartott. A kör tagjai újra közönség elé lépnek, s műsorukban az 1958. évi táncverseny legjobb rész­vevői is bemutatkoznak. A táncrevüt július 26-án, az IKARUS Gyár Művelődési Otthonában adják elő. ­ MEGJELENT AZ AKVÁRIUM ÉS TERRARIUM folyóirat leg­újabb száma. A gazdagon illuszt­rált, színes borítójú biológiai fo­lyóirat ez évi 3. száma változatos, érdekes cikkeivel oktatja és szó­rakoztatja az akvarisztika s a szoba- és házi kertészet kedvelőit. Hírlapárusoknál példányonként is kapható, A Zam­a Zsuzsi csárdájában szól a banda, perdülnek a szoknyák, peng a sarkantyú. Május első vasárnapját jött ünnepel­ni a falu leánya, legénye. Zama Zsuzsi ott járja kényesen, a hu­szadik szeretőjével, a laposi részes fiá­val. Ki-ki a »párjá«-val, azzal, kit pap elé visz nemsokára, azzal, akit csak úgy hiteget a vasárnapi délutánokon, vagy tán azzal, kivel a tilos boldogság mézét szívja. Szilaj a tánc, szilaj a kedvük. Peng a cimbalom, sír a hegedű, búg a bő­gő... Eleinte lassan árad szét a dallam, lassú a tánc, majd frissül a nóta, gyor­sabbak a sarkok. Komolyak azért mind, még legszélesebb kedvükben sem fe­lejtve el, hogy ennek a friss nótának szomorú a szava. Érzik, mily fékvesz­tett keserű szenvedély lázong ebben a határtalan kedvű nótában, érzik, hogy fiatal az idő, de öreg az örökkévalóság s mégis, egyik is, másik is nagyot rik­kant:­­„Sohse halunk meg ...« Ott egy legény egymagában. Oda áll a cigány elé, a karját magasra emeli s bele-bele bömböl a muzsikába. Viszi a kedve, összeüti a bokáját, fel­emeli két karját, árvaleányhajas pörge kalapját mélyen a szemére húzza s las­san visszafojtott kedvvel eljárja a ci­gányok előtt a huszártoborzót, amely­nek ritmusát ékesein, cirádákkal, pengi ki a sarkantyúja. Guba János a táncos fiú, a falu leg­erősebb, legrátartóbb, legválogatósabb legénye. Egyedül táncol, mert három szeretője van s a csárdást csak eggyel lehet jár­ni. Hosszú szőke bajuszát meg-megsimít­­ja, egy ötöst ragaszt az egyik cigány homlokára, aztán hajladozó derékkal, hetyke lépésekkel oda lépdel a három leány elé, akik összebújtak ott a ke­mence mellett. Mind a hárman lehúz­ták a kendőt a szemükre, meggörnyed­­ve gubbasztanak a padkán ... úgy ér­zik, hogy együtt hárman inkább elbír­ják a Guba János tekintetét viselni. — No, leányok — szólal meg János —, én most mindjárt hazafelé indulok, hajnalra meg szénát megyek gyűjteni a sós-tó mellé... Jöttök velem? Ép­pen három leányra van szükségem (hej, háromra! ismétli még magának is). Jöt­tök velem? Negyven krajcár a nap­szám, holnap egész nap s egész éjjel. *. holnapután délre otthon leszünk, összenézett a három leány. A Misinszky Franci volt köztük a legbátrabb, a legszájasabb. — Én elmegyek. Pedig hivő az apám, megpirongat érte. — Megyek én is —- mondta nyugod­tan Csicsó Mari. — Én nemkülönben ... — susogta fé­lénken a Manga Julcsa, pedig —, nem ez volt a legfélénkebb a három között. — Akkor jesztek ... Elöl a legény, utána a három leány. A Zana Zsuzsi akkor látta meg csak őket, mikor már kiléptek a ház ajtaján, kiáltott is utánuk valamit, de a neve­tése is, a szava is beleolvadt a muzsi­ka hangjába.* A homokháti szélmalomnál találkoz­tak. Guba is, meg a három leány is kömtöst cserélt otthon. Dolognak öltöz­tek. Még alig hogy derengett. A hold már lenyugodott, a nap meg még nem kelt fel. Guba azt akarta, az egyik leány ül­jön mellé az ülésbe. Egyik sem akart. Egyformán játszott velük, ő válasszon, ők nem mozdítják meg még a kisujjuk hegyét se érte Mit tehetett Guba János! Beleült az ülés szénájába, mögötte a kocsiderék­ban a Manga Julcsa, a Franci meg a Mari a kocsi oldalán. Előre­ belevágott a három kis lóba. A macskák csak úgy szelték a hajnali friss ájert. Guba dalolt, ő vitte az első szólamot, a három leány utána. Mindannyian hangosan, tele torokkal, a dal beleol­vadt az ébredő mindenségbe. Orosházán keresztül jöttükben m­ég csendes volt minden. Itt-ott egy fehér ház mécsese éppen csakhogy kigyul­ladt. A bakter megállt a széles út szélén s elkiáltotta a négyet. Májusban még korai óra. Kiértek a községből. Szürkés ham­vas ködben a vidék, hamvas párafelhő borult az egész tájékra. Itt-ott egy ta­nya fehéres foltja szakította csak meg a hamuszín végtelen lapot. A legény s a három leány csak da­lolt: I­­Már én többé, már én többé szolga­legény nem leszek, Kalapomhoz,­­kalapomhoz kakastokat nem fűzök, Mert a kakas kukorékol hajnalban, Elhallatszik a rózsám ablakára/« Amott kel fel a sáp... sötét piros korongja belebámul a ködös minden­ségbe, pacsirta szeli át az ájert... Megvirradt!— Hát, lányok, tudjátok már az új nó­tát? — szólalt meg egyszerre Guba hosszú hallgatás után. — Nem tudjuk mi, hogy tudnánk? — feleli Misinszky Franci bátran. »Egy szerelmem van énnekem, nem kettő. Egy legyen hát a hűséges szerető, Eggyel megyek én a papnak elébe, Azzal nézek az Úristen szemébe.« — Aki vesz, annak lesz, aki választ, azé lesz — szólalt bele Franci, egyet lendítve a kocsi oldalán a derekával. — De hát hogy választana a szegény ember fia, ha nincs senki se, aki a szí­vének diktáljon. — Ejnye, gazdánk, a szív diktál mi­nekünk, annak nem kell öreg bírói A Franci felelgetett neki folyton, a másik kettő meg lejjebb húzta a ken­dőt a homlokára és hallgatott. — Te, Manga Julcsa, te hallgatsz? — Nem látja már, kelmed, hogy a Csicsó Marinak segítek? — Hát te, Mari, kinek segítesz? — Annáik — mondta a Mari felemel­ve a szemét s egyenesen visszafordult Guba János szemeinek fehérjébe te­kintve —, aki rászorult. Guba nem felelt. Kezibe vágott a há­rom kis lónak, úgy, hogy azok vad vág­­tatással robogtak át a most mér lankás nádas vidéken. A tanyák el-elmaradoztak. Lassan­­lassan gyérült az ember kezének a nyo­ma. Előbb egy hosszú nádason ment át a kocsi, majd egy végtelen vízjárta le­gelőre ért. Egy helyt majd csak hogy kocsikerékig fel nem csapott a víz. — Féltek? — kiáltott hátra Guba. — Jó kocsisunk van — nevetett Franci. Ismét nádasba jutottak, a mocsarak felett nehéz köd lebegett, a vízi lilio­mok egész darabot befogtak, a káka­erdő zúgott, egy pár vízimadár sikít­va rettent fel, ott egy pár ember a ná­dat kaszálta. Most abbahagyták a munkát. Elnézték a magányos szekeret. Messziről egy gulya kolompja hallat­szott, majd minden nesz elhangzott. Já­nos is elhallgatott, a leányok szája is leállt. Egy fordulónál feltűnt előttük a sós­tó lankás, szinte partnélküli nehéz vi­ze, amely élesen verte vissza a világos­kék ég tiszta lapját. Az út szinte vakí­tó a sziksótól, csak úgy, mint a túlol­dal gátja, amely hosszú fehér vonalat húz a fényes, világoskék lapra. — Itt volnánk — szólt Guba. Legelőbb ő ugrott le, majd a leányok. A lovakat kipányvázták. Legény, meg a leányok neki készül­tek a munkának. A három leány magasra felaggatta a ruháját, mezítláb, meztelen lábszárak­kal neki a dolognak. A legény nekifür­­kőzött vállig, a gatyáját meg majd csak hogy a csípőjéig fel nem hajtot­ta. Úgy állt most erős vállaival, izmos karjaival félmeztelenen ott a három leány között, mint akár egy mitológiai isten, ki asszonyszíveket hódítani jött le az Olympusról. Gyűjtik a szénát, de egy se gondol a munkára, a szerelem illata árad ki a kiszáradt széna csörgő szálai közül. JUSTH ZSIGMOND (1863—1894). JUSth tragédiája kétszeres: többre vállalkozott, mint amennyire tehetségéből tellett, és egészen fiatalon halt meg. Van benne némi arisztokrata gög és nyegleség, (nap­­lója!!) és van benne erős szociális érzés, szeretet, megbecsülés a nép iránt. So­kat él Párizsban, világfelfogását Taine alakítja. Irodalmi mintaképei Maupas­­sant, Zola, Bourget. A­ francia raciona­lista eszméket és a realista irodalom­­ módszerét akarta honi földbe plántálni. Sajnos, justh híján volt az igazi teremtő erőnek. A parasztság életének és társa­dalmi helyzetének reális ábrázolásával megelőzi a későbbi nagyokat, művei azonban töredékesek, egyenetlenek, leg­többször a művészeten innen esnek — maradandóbb elbeszélései vékony füzet­be férnek el. Justh jelentősége: sivár időkben termékeny magvakat hintett el. Délben nehéz az ájer. Az első re­t­kenő nap beköszöntött. A túloldal szél­malmát a délibáb felveti magasra s ve­le az alatta legelő gulyát. Semmi hang, semmi nesz. A meleg elől Csicsó Mari és Manga Julcsa a szekér túloldalára vonultak. A Franci sütteti csak magát a napon a gazda oldalán. Guba, amint mellé ült, át akarta fog­ni a derekát. Franci se volt rest, egyet húzott a hátára. Erre Guba vérszemet kapott s bírókra ment vele. A Franci a legerősebb kopogt leány, a legtöbb legényt leveri. Ott dulakodnak, nagyo­kat nevetve a tó partján. Hajlik a de­rekuk, liheg az ajkuk, összeér az ar­cuk. A forró napsugár, úgy érzik, lá­vát eresztett az ereikbe s forró ajkai­kon ismét kifelé kívánkozik: csókra vá­gyik a legény és leány is. De ott az a két másik ... Csak dulakodnak, csak nevetnek, végre Guba, a hatalmas Guba, egyet emel a leányon s mint kis gyermeket oda fekteti a szénaboglya tetejére. — Ez délben megtenné — gondolja Guba s pipára gyújt, elülve a három leánytól, belenéz a sós-tó nehéz vizé­be, amely visszaveri lihegő ajkait, szik­rát hányó szemeit, karmazsinra pirult arcát.* Délután már érezte a Franci, hogy leverték. A gazda csak úgy szólt hozzá, mint azelőtt, de volt valami a hangjában, ami több is, kevesebb is volt, mint az­előtt; valami, ami úgy érezte, kitépi a szívét gyökerével együtt. Sírni szeretett volna s csak tempó­zott, mint azelőtt. Ne lássák meg ama­zok azt, amit még önmagának sem akart bevallani. Este oda feküdt a szégyenlős Csicsó Mari mellé a szalmába, érezte, nincs már itt keresete. A Manga Julcsa volt most a gazda mellett, a szalonnáját pirította. Szín, hang, minden — fehér hold­fénybe fúlt. Egy ezüstlap a világ. — Leszek a tied, leszek. Csak csó­kolj, úgy! Dalos pacsirta tanított a sze­relemre, a csalogány tanít meg a hű­ségre — súgta s oda hajlott a tűzre, amelynek parazsa csak sercegett, amelynek füstjében sok mindent látott meg Guba János. — Enyém lessz? lányom, még meg is kell, hogy szolgáljalak. Telkes gazda az apád, olcsón nem éd! — Hűségem nem kérded, csak az apám akaratát tudakolod. Szerelmem­re nem vágyol, hogy a telkéről be­szélsz? Guba egy égő venyigét vett­­ki a tűz­­ből s azzal odavilágított az arcára: ke­serű volt a kifejezése. — Kérdtél-e engem, hogy hű le­szek-e? Gazdád, urad? Szerelmedet olyannak ígéred, aki még azt se mond­ta, megszolgál-e érted? Ismered a sza­­vamjárását? Ismered a szívem hétpe­csétes kamráját? Csókjaimról tudsz-e? Hisz még e fakó holdvilágnál azt se tudnád megmondani, melyik gyűrűt itt az ujjamon adtad te nekem! A leány nem szólt, csak odasimult hozzá, megfogta a kezét... Guba meg úgy érezte, a holdvilág nem is elég világos, de nem is elég sö­tét arra, hogy meglássa az igaz utat, amelyet követnie kell. — Ha mindig holdvilág lenne, meg­tenné — gondolta s megcsókolta az aja­kot.— Reggel, amint feleszmélt, ott állott előtte a Csicsó Mari. Mosakodott a sós­tó vizében. Friss szemmel, derült, mo­solygó arccal odanézett a Guba szemei közé. — Felneszeltél már? — Kezdem a dolgot; úgy szeretném, hogy estére elvégezzem. — Hát baj lenne, ha még egy estét itt töltenénk? — Baj lenne, ha — amazokkal együtt. — Hát egyedül? — Az meg még nagyobb. — Akkor hát — haza mész? — A mai estén túl nincs már kerese­tem a kelmed oldalán. — Hátha — mondta Guba, s úgy lát­ta, illik a leány szavához a pacsirta da­la, jól áll a szőke hajához a kelő nap első sugara, úgy érezte, a két szeme, a szíve eddig tán nem is ismert érzéseit veri vissza; — hátha —, — ismételte —, egy élet folyamára adnék dolgot ne­ked? — Azt — felelte a leány nyugodtan — elvállalnám. A másik kettő — még aludt. JUSTH ZSIGMOND. A fácánok, foglyok és fürjek is irtják a kolorádóbogarat Szabolcsban Szabolcs megye vadrezervátum­­gazdaságaiban az idén rendszere­sen figyelték, mely részeken tar­tózkodnak a foglyok, fácánok és fürjek. Mivel a nyírségi földeken a burgonyabogár nagyobb meny­­nyiségben jelentkezett, a mezei szárnyasok a burgonyaföldek kö­zelébe húzódtak. A megfigyelések szerint egy-egy fogoly naponta 2000, a fácán 4000 bogarat is ké­pes elfogyasztani. Azokon a ré­szeken, ahol sok fürjcsalád ta­nyázik, nyomát sem lehet találni a kolorádóbogárnak. _ Magar Nemzet Az idén tízezer, a hároméves tervben ötvenezer háztartást kon­fikálhatnak be a Gázművek hálózatába Évek óta nagyon sok gon­dot okozott a fővárosnak a gázellátás. Az igényeket — különösen télen — alig-alig lehetett kielégíteni, éppen ezért a gázművek tartózkodott attól, hogy újabb háztartáso­kat kapcsoljon be a hálózatba s rengeteg igénylő maradt gáz nélkül. A kormányzat igen jelenős anyagi áldo­zattal a hároméves terv­ben meg akarja oldani Bu­dapest gázellátását, részben az Óbudai Gázgyár korszerűsíté­sével, részben pedig a Sztá­­linvárosban termelt gáz egy részének a fővárosba juttatásá­­val, így lehetőség nyílik arra is, hogy már 1958-ban tízezer, a hároméves tervben pedig összesen ötvenezer budapesti háztartás kaphasson gázt. Fonyódon ássák a szigligeti várkapitány török­ kori erődjét Fonyódon, a móló folytatá­sával szemben levő utcában egy kisméretű erőd feltárása van folyamatban. Fitz Jenő, a székesfehérvári múzeum igaz­gatója, aki az ásatást vezeti, elmondta, hogy a kisméretű, mély árokkal övezett török­kori vár egy középkori temp­lom maradványaira épült. Ed­dig 123 sírt is feltártak. Isme­retes a vár építője, Magyar Bálint szigligeti várkapitány személyében, akinek Fonyód családi birtokához tartozott. A TELEVÍZIÓ KEDDI MŰSORA 20.00: A mihaszna köcsög (ma­gyar bábfilm), Több mint játék (magyar kisfilm), Ember született (magyarul beszélő szovjet fám). __2 ■ Turisták indultak a Szovjetunióba és Csehszlovákiába Hétfő reggel 47 főből álló turistacsoport indult a Szov­jetunióba Budapestről 11 na­pos tartózkodásra. A turisták ellátogatnak Leningrádba és Kijevbe is. Egy másik cso­port 25-én indul és Moszkvát érintve Szocsiba megy. A har­madik turistacsoport moszk­vai kirándulásra másnap, 26-án megy. Turisztika szempontjából a hétfői nap egyébként is moz­galmas volt, mert autóbuszon szlovákiai kirándulásra utaz­tak az ország minden részéből jelentkezett turisták. A na­pokban indul egy ótátrafüredi, egy prágai kiránduló társaság, majd Karlovy-Varyba megy a harmadik csoport. Októberben rendezik meg a kecskeméti -hírős napoka1-at Az idén október 10-től 14-ig ren­dezik meg a hagyományos kecs­keméti­­hírős napok­at. A leg­nagyobb esemény a terménykiáll­ítás lesz, amelyre már jelentkez­hetnek a részvevők. A kulturális és sportprogramban több külföldi csoport vendégjátéka is szerepel. Gazdag régészeti lelőhelyre bukkantak Dévaványa határában A dévaványai határban földmunkák közben a Tisza- és Körös-kultúra, a népván­dorlás, valamint a török vi­lág számos emlékére bukkan­tak. Az Ördög árkának neve­e­zett részen szarmata halász­települést fedeztek fel. A sí­rokból ülőhelyzetű csontvá­zak kerültek elő. A falu vé­gén kunhalmon állt, amely kö­rül néhány ház maradványai­ra leltek. Hét agyagbánya­gödörben csiszolt kőkori, va­lamint népvándorláskori tele­pülést, temetőket találtak. Az egyik halomból szarmata­telep, középkori magyar temp­lom és temető romjai kerül­tek napvilágra. Javítani kell az építőipari munkásszállások ellátását Az építésügyi miniszter, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete felhí­vást intézett az építővállala­tok, igazgatóihoz és üzemi ta­nácsaihoz a munkásszállások, kolóniák szociális és kulturális ellátásának javítása érdekében. A felhívás felszólítja a válla­latokat, hogy például az igaz­gatói alapból és egyéb gazda­sági erőforrásokból a jelenle­ginél többet fordítsanak a dol­gozók kulturális szükségletei­re. A szálláshellyel rendelkező vállalatok ilyen célt szolgáló kereteiket, berendezéseiket és felszereléseiket elsősorban a szállásokon használják fel. RÁDIÓMŰSOR Kedd, július 22. KOSSUTH. 8.10: Népi zenekar. 8.40: A Bolgár Rádió kórusa. 9.00: Ifjúsági műsor. 9.40: Könnyű da­lok és hangszerszólók. 10.10: Vá­laszolunk hallgatóinknak. 10.23: Szimfonikus táncok. 11.00: Két­ Gárdonyi-karcolat. 11.20: Verbun­kosok, magyar nóták. 12.10: Köny­­nyű zene. 13.00: Versek. 13.12: Operarészletek. 14.45: Gyermek­­műsor. 16.10: Alpár Gitta énekei. 16.30: Napirenden ... 16.35: Egy falu — egy nóta. 16.55: Irodalmi műsor a Lengyel Népköztársaság felszabadulásának ünnepére. 17.30: Népi zenekar. 18.10: Szív küldi... 18.30: A Rádió ipari rovata. 19.00: Filmdalok. 19.25: Részletek a nem­zetközi kórusversenyen I. díjat nyert Kodály-nőikar műsorából. 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! 20.00: Esti krónika. Jelentés a stockhol­mi béke-világkongresszusról. 20.30: Amikor nálunk kilencet üt az óra__ Zenés világ-idő táblázat. 21.00: Az Ifjúsági Rádió expedí­ciója. 21.30: Tánczene. 22.15: Mai szemmel... 22.25: Korunk zené­je: Maurice Ravel. 0.10: Mary Ford énekel, gitáron kíséri: Les Paul. PETŐFI. 14.20: Zenekari hang­verseny. 14.40: Szolovjev-Szedoj filmzenéjéből. 14.55: Elbeszélés. 15.15: Zongora- és énekszámok. 15.50: Mi újság a nagyvilágban? 16.00: Operettrészletek. 16.45: Fel­olvasás. 17.00: Kamarazene. 17.30: Rádiószabadegyetem. 18.00: Gra­nada f esték ... 18.45: Tizenöt perc polka. 19.05: Ezer szó oroszul. 19.15: Vaszy Viktor népdalfeldol­gozásaiból. 19.35: Hirdetőoszlop. 19.45: Riportműsor. 20.00: Lengyel zenei hét: Chopin-zongoraművek. A szünetben kb. 20.45: Emlékezés Eötvös Lorándra, születésének 110. évfordulóján. 21.40: Népi ze­nekar. 22.20: Könnyű zene szim­fonikus zenekarra.

Next