Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
Ismét megrendezik a Politikai Akadémia előadássorozatát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az idén is megrendezi az eddigiekben nagy érdeklődéssel kísért politikai akadémiai előadássorozatot. Az év végéig három előadás hangzik majd el a Néphadsereg Központi Tiszti Házában. Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Az MSZMP tapasztalatai a revízomizmus elleni harcban címmel tart előadást. Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese A tanácsok szerepe népi, demokratikus rendszerünkben címmel tájékoztatja az akadémia hallgatóit. A harmadik előadáson Tömpe István, a Központi Bizottság tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese a mezőgazdaság szocialista átalakításának problémáit ismerteti. Budapesten tanácskozik a KGST Fémkohászati Állandó Bizottsága Budapesten ül össze harmadik plenáris ülésére ma a KGST Fémkohászati Állandó Bizottsága. A bizottság 1959. évi munkatervét és más szervezési kérdéseket tárgyal. Mapi Nemzet Re 6 4, 19 58. október 14.5 Kereskedelmi központ lesz a főváros minden kerületében A fővárosi tanács kezdettől fogva nagy figyelmet fordított a kereskedelmi szervezet kialakítására. Célul tűzte ki a Budapesthez csatolt városok és községek, a munkáslakta területek üzlethálózata színvonalának emelését. Erről tanúskodik, hogy amíg 1951 óta a belső kerületekben 32 százalékkal emelkedett az üzletek száma, a külső kerületeké 79 százalékkal növekedett. Erről a fejlődésről és a kereskedelem további feladatairól, hibáiról beszélgettünk Sáfár Sándorral, a fővárosi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. Elmondotta, hogy a boltok fejlesztése, korszerűsítése az elmúlt években nem történt egyforma ütemben. — A felszabadulás után, de a tanácsok megalakulása idején — folytatta — sürgős problémaként jelentkezett az élelmiszerüzletek fejlesztése. A következő lépés a vendéglátóipari üzemek korszerűsítése volt, és így az ipari hálózat későbbre maradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanács a szocialista kereskedelem elmúlt tíz esztendeje alatt elhanyagolta az iparcikk üzleteket, mert több mint száz új iparcikk üzletet és áruházat létesítettek. Az ellenforradalom éppen a legnagyobb iparcikk-üzleteket és áruházakat rombolta szét és azok újjáépítése igénybevette anyagi erőink nagy részét. Így is több üzletet csak 1959-ben tudunk rendbehozni. A hároméves tervben sor kerül a Corvin Áruház teljes rekonstrukciójára, 16 millió forint költséggel, megindul a Divatcsarnok Rákóczi úti új épületének a tervezése. Az új lakótelepeiken 50 további üzletházat nyitunk. Hol épülnek új áruházak ? Ezután elmondotta, hogy a tanács egyik legfőbb feladata, az iparcikk-üzleteket a külső kerületekben közelebb hozzák a belső részek nívójához. Intézkedés történt, hogy mielőbb minden kerületnek meglegyen a magakereskedelmi központja, ahol egy-egy nagy áruházban a közönség megkapja mindazt, amire szüksége van. — 1959-ben megkezdjük a korszerű, kétemeletes csepeli áruház építését. Áruházat tervezünk Pesterzsébeten és Kispesten is. A budai oldal meglehetősen el volt hanyagolva, de már épül egy új áruház a Mártírok útján, és több helyen létesül üzletcsoport, így Pesthidegkúton, Csillaghegyen és Albertfalván. A fejlődéssel kapcsolatban azonban a másik oldalon sajnálattal kell megemlíteni azokat a hibákat, amelyek a kereskedelemben jelentkeznek, így a régi hagyományos kereskedelmi utcarészeken sok helyütt lehúzott redőnyöket találunk. Jóforgalmú üzletek helyén különböző raktárak vannak, a többi között a Belvárosban, a Váci utcában és a Petőfi Sándor utcában. Üzletileg teljesen kihalt a Bajcsy- Zsilinszky út és a Majakovszkij utca. Ezeket a hiányosságokat meg kell szüntetni és el kell érnünk, hogy a szocialista kereskedelem területi elhelyezkedése is helyes legyen. Törekvésünket azonban sok olyan vállalat akadályozza, amely nem hajlandó a fő útvonalaikon és a Belvárosban levő dekorációs műhelyekről, raktárakról lemondani. Az új kiszolgálási módszerek elterjesztése A továbbiakban arról szólt, hogy az eddigi hálózatfejlesztési módszerek nem elegendőek. Az üzletek zsúfoltsága szinte megköveteli az eladási módszerek mielőbbi korszerűsítését. A fővárosi tanács ezért végrehajtja a Belkereskedelmi Minisztérium határozatát: minden olyan boltban, ahol az építés vagy a tervezés helyzete megengedi, alkalmazni fogják az új kiszolgálási módszereket, a régi boltokban pedig fokozatosan rátérnek erre. Tarthatatlan ma már, hogy Budapesten alig néhány önkiszolgáló bolt legyen, azok is főleg élelmiszerüzletek. Az iparcikk árusításhoz eddig csak két áruház cipőosztályán és három bőrdíszműboltban próbálkoznak ezzel. Az áruházakban a cipő, a méteráru és konfekciós osztályokon mindenütt elterjesztjük az önkiválasztó árusítási rendszert. Az új eladási módszerektől azt várjuk, hogy új üzletek építése nélkül is fokozatosan növeljük az eladási kapacitást. Az áruforgalom növekedése A lakosság életszínvonala jelentősen emelkedett, amiről az áruforgalom is tanúskodik. A forgalom arányai az iparcikkek felé tolódtak el, de az élelmiszerek vásárlására fordított összegek is növekedtek. Az állami bolti kereskedelem forgalmából az iparcikkek részesedése 1953-ban még csak 45,1 százalék volt, ez 1958. I. félévben már 54,6 százalékra emelkedett. A fővárosi kereskedelem forgalma nagymértékben, megnőtt és a gazdasági élet fejlődése folytán a dolgozók ma jobban élnek mint régebben. Ezt példázza az is, hogy az utóbbi időben sokan igyekeznek autót vásárolni. A bányásznapon jobban keresték a személyautót mint a motorkerékpárt. Egy nap alatt 110 személyautót adtak el. Az áruforgalomban mutatkozó jelenségek az egész kereskedelmet új helyzet elé állítják. Most a kereskedelem feladata, hogy az ipart a lakosság által keresett cikkek termelésére ösztönözze, de egyben kezdeményezze is az új cikkek gyártását. Nagy műszaki kultúrával bíró iparunknak pedig nagyobb gondot kell fordítania az új technika követelményeinek érvényesítésére. F. T. Egy disszidens gazdagságra vágyik... avagy egy „szoborbizottság" ténykedései a messze Északon Újsághír: „Stockholmban elítélték Kraitz Gusztáv disszidens magyar szobrászt, aki egy ellenforradalmat dicsőítő szobor készítése ürügyén számos svéd céget több tízezer koronával károsított meg.* Kezdjük talán Kraitz Gusztávnak a svéd bíróság előtt megtett vallomása részletével:— ►... Harminckét éves i var gyök, szobrászművész, 1943- ban ösztöndíjjal vették fel a budapesti Művészeti Akadémiára. A háború után fontos beosztásban az Építésügyi Minisztériumban dolgoztam, ahol nagyszabású templomi restaurációs munkákat bíztak rám...* A vallomást a jegyzőkönyvek türelmes papírlapjai megőrizték a hitetlen utókor számára. S az utókor joggal hitetlen: a “művész” úrnak ugyanis vajmi kevés köze lehetett bármiféle fontos beosztáshoz, szobrász alkotáshoz, festmény restauráláshoz. Nem ismerjük, sohasem hallottunk róla — mondják az Építésügyi Minisztériumban, a Művészeti Dolgozók Szövetségében, szakszervezetben, a Képzőművészeti Alapnál, szobrászok és festők berkeiben. • Ha értett egyáltalán valamihez Kraitz — csak a szélhámossághoz, ahhoz azonban nagyon. Svédországba érkezvén, rövid idő alatt vezetőségi tagja lett a Svéd-Magyar Szövetségnek. Ez a tisztség azonban nem volt jövedelmező s a “szobrászának kapóra jött a “Magyar Szabadságszobor Bizottsága elnevezésű gittegylet. A szélhámos hamar megszimatolta a felbukkanó anyagi lehetőségeket s egyik napról a másikra magához ragadta a kezdeményezést e bizottságban is, amely szabadságszobrot emelt volna az ellenforradalom gyászmagyarjainak. A Dagens Nyheter című svéd lap egyébként idézte a csaló ellen vádat képviselő ügyész találó szavait, aki szerint «a bizottságon belül állandó nézeteltérések voltak s célkitűzésük hiányos volt.. .* S ebben a többi, külföldön működő disszidens társszervezetektől cseppet sem különbözött. Summázva: Kraitz egy sereg svéd cégtől — többnyire telefonon történt rendeléssel — hónapokon át hitelbe vásárolt állványokat, különféle művészeti és szobrászati anyagokat a bizottság számlájára. Mondani sem kell, hogy ezeket leértékelt áron tüstént értékesítette másutt, készpénzért. Olyasmit is megtett, hogy zongorát rendelt s egy előkelő stockholmi szállodába szállíttatta, azzal az állítólagos céllal, hogy ott aznap este “magyar ünnepélyt” rendeznek. A zongora megéri kezett, de tíz perc sem telt el s Kraitz egy másik céggel elcipeltette, majd még aznap jó áron eladta. S bár a bizottság tagjai megtagadták tőle a kért havi 1500 koronás fix fizetést (kellett az nekik is), amikor megszorultak, ráfanyalodtak Kraitzra: a bizottság egyik tagjának Párizsba kellett volna utaznia, hogy a “szabadságszoborra” gyűjtsön, s az útiköltséget Kraitz teremtette elő csalásaiból. Telt neki. Harmincezer koronával károsított meg 18 hiszékeny svéd céget. Disszidens ide, szabadsághős oda, a stockholmi rendőrség végülis megfigyelés alá vette és néhány héttel ezelőtt letartóztatta, majd “durva csalás, sikkasztás és jogtalan birtoklás címén az ügyészség is vádat emelt ellene. A bűnper tárgyalásán, amelyet a svéd sajtó be tálalásban ismertetett, Kraitz védekezésén egész Stockholm derült. Míg a csaló ügyvédje azzal mentegetőzött, hogy a bizottság fukarsága és helytelen gyűjtési módszerei kergették Kraitzot a bűn útjára, a vádlott így okolta meg tetteit: — ... Kellett a pénz, mert megígértem terhes állapotban levő menyasszonyomnak, hogy eltartom. A különös indoktól a bíróság nem hatódott meg, viszont ítéletében hangsúlyozta, hogy Kraitz „luxusra, gazdagságra vágyó ember". Ezután másfél évi kényszermunkára, anyagi kártérítésre és az országból való kiutasításra ítélte Kraitzot. A bizottság is megkapta a magáét, miután a stockholmi lapok szerint módszeres felkeltette az egész svéd közvélemény gyanúját a magyar gyűjtési akciók iránt. S ez a megállapítás nem kevesebbet jelentett, mint hogy a szélhámos, csaló szobrászéval együtt aszabadság szobor-bizottság rövid, de dicstelen pályafutása is véget ért. Fekete Gábor EMÍBÍPESZTÍ is VorMffu • Városfejlesztési kiállítás nyílt a Nemzeti Szalonban Mindennap szemünkbe ötlik egy pesti ház új köntöse, egy elkészült szép homlokzat, portál, új épület, a peremvárosokban és külső kerületekben szaporodnak a munkáslakások, a “foghíjak”-on és az ellenforradalom ágyútüzében elpusztult házak helyén újak, szebbek állanak. Aki három évvel ezelőtt járt utoljára a Körúton, ma alig ismerne rá. Különösen az elmúlt két esztendő eredményei szembetűnőek. A pesti ember észreveszi a változást, örül neki, büszkébben jár az utcán. E sok új épületet, házat, hidat, gyárat; a tervbe vett, jövőben megvalósuló alkotásokat summázza az a kiállítás, amelyet dr. Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács elnöke nyitott meg a Nemzeti Szalonban. 8 év alatt 40 000 lakás épült Budapesten! A kiállítás bemutatja az új lakóépületek nagyméretű képeit, makettjeit. Hatalmas tablókon állították ki a Maros utcai lakóházak perspektivikus terveit, az Árpád fejedelem és a Fiastyúk utcai lakónegyedek modelljeit és képeit, itt van a Kvassai zsilip rajza, a Tattersaal, a Tabánszálló és gyógyfürdő tanulmányterve, a dunaparti szállodasor impozáns rajza, az óbudai autóbuszgarázs ... úttörőkultúrház ... iskolák ... új orvosi rendelők, a Római part rendezésének terve ... üdülőtelepek... Megemlíteni sem lehet mindet. Olyan ez a kiállítás, mint egy nagyhatású választás előtti beszámoló: Budapest Főváros Tanácsa, a Budapesti Várostervezési Iroda, az Építésügyi Minisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium számol itt be Budapest népének arról, hogy mit építettek számára az elmúlt tizenhárom esztendőben, hogyan hozták rendbe az ellenforradalom kártevéseit — milyen lesz a jövőben Budapest. A hatalmas pesti panorámakép számot ad a főváros fejlődéséről, az ipari üzemek, középületek, lakóházak elhelyezéséről, a műemlékek helyreállításáról, a városépítés és városfejlesztés új elgondolásairól, az építkezéseknél alkalmazott modern anyagok, szerkezetek, olcsóbb gépek felhasználásáról. A második világháború romjaiból feltámadt és az ellenforradalom pusztításait kihevert Budapest gyönyörű képe áll a néző előtt. ( L) — A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat hétfőn kiállítást nyitott Bukarestben, ahol magyar elektromos berendezéseiket és háztartási felszereléseket mutat be. VIDÁM SZÍNPADI A HELYZET A KÖVETKEZŐ ... ! Konferál : KELLÉR DEZSŐ ! Csak 16 éven felülieknek ! ! HÍRADÁS KÉR-PUSZTÁRÓL Hogyan élnek az „új gazdák utcájában”? EGY-EGY RIPPL-RÓNAI KÉP tárul elém az ősz rozsdabarna színeivel, ahogy egyik dombról leereszkedem, a másikra meg felkapaszkodom. Egy eldugott kis somogyi pusztára igyekszem kerékpáron, jobban mondva a kerékpár mellett, mert az odavezető rossz földutakat csak a lovaskocsi és a traktor tudja megjárni. Más jármű elakadna a hatalmas gödrökben, a meredek kaptároknál és a mély horhosokban kacskaringózó bakhátas utakon. A puszta négy kilométerre fekszik ,a vasúttól és ugyanennyire a legközelebbi kövesúttól. Amikor feljutottam a legmagasabb dombra, a Bányi-tetőre, lenéztem a keskeny, hosszú völgybe, amelyben még gyérvizű patakként a Koppány folydogál. Tekintetem a pusztát kereste, Kér-pusztát, de nem találtam. El nem tévedtem, hisz gyerekkoromban többször láttam erről a helyről a két házsort, a közülük kimagasló kolomptartó állvánnyal. Két ekevas függött az állványon, amelyet hajnali háromkor és délben szoktak megverni. Az egyik házsor fehér falai, piros csíkozásai messze virítottak, a másik sor viszont düledezett, rogyadozó tetőzetéről hullott a cserép, apró ablakaiban az üveget több helyen papír és deszka helyettesítette. Amikor egyior pusztára eljutottam, láttam hogy a düledező házakban laknak a cselédek, a tiszta és tágas épületek pedig istállók, öreganyámmal jártam itt egy ősszel, szőlőt hoztunk eladni. Kommenció mérés után volt ez, néhány családnál ilyenkor még belemerítették a tányért a lisztes ládába. Egy tányér szőlőért kaptunk egy tányér lisztet. Ahogy visszaemlékszem, a sokgyerekes családok soha nem vettek tőlünk szőlőt, mert azoknál, mint később hallottam, a kenyér soha nem volt elég a következő mérésig. KERESEM A PUSZTÁT, de a helyén most egy fiatal akácerdő sárgul. Az erdő déli oldalán egy épület cserepei világítanak ki a fenyőfák közül. Abban a kastélyban lakott az intéző, mert a puszta a veszprémi püspökség birtoka volt. A kastély parkjában, ahol valamikor különböző dísznövények, cserjék díszelegtek, most egy fiatalember krumplit szed. A puszta népe után érdeklődöm tőle, hová lettek, mit csinálnak a hajdani cselédek? A völgy kanyarjára mutat, ahol egy 40—50 új házakból álló utca húzódik. A fiatalembert Fehér Józsefnek hívják, és amikor a puszta régi életére terelődik a szó, elmondja, hogy fiatalsága ellenére, már ő is belekóstolt a szolgaságba. Tizenkét éves korában az intéző mindenese volt. Hatan voltak testvérek s mindnyájan csak négy osztályt jártak ki, mert azután már alkalmazták őket az uradalomban fél kommencióra. A pusztákon a cselédházak közös konyhásak voltak, általában két család járt egy konyhára. Itt héren rosszabb volt a helyzet, négy család használt egy konyhát. A cselédek nagy része maguk csinálta ágyakon, priccseken aludt. Az volt minden vágyuk, arról álmodtak kemény fekhelyeiken, hogy egyszer majd saját házuk lesz és dunyhával takaróznak. Most, ott lenn a völgykanyarban, az “új gazdák utcájában”, a volt cselédek kétháromszobás házai állanak, némelyik olyan kecses és modern, mint egy balatonparti villa., A szobák gyönyörű bútorokkal vannak tele, minden ház fölött antennadrótok feszülnek, bár a villanyt ide még nem vezették be. Minden házhoz jár valamilyen újság. Motorkerékpárja azért csak kéthárom embernek van, mert e rossz utakon az őszi és téli hónapokban nem tudják használni őket. AZ „ÚJ GAZDÁK UTCÁJA* egy másik pusztával, Fiaddal alkot most egy községet, ötszáz lakossal. Az ittlevő kis italboltnak júliusban 26 ezer forint, a vegyesboltnak pedig 45 ezer forint volt a forgalma. Meglepő összeget kapnánk, ha meg tudnánk állapítani, hogy mennyit költöttek ez alatt az idő alatt az itteni emberek a városi üzletekben ruhára, gépekre, bútorra. Két puszta volt cselédei közül többnek a közös gazdálkodás biztosít ilyen szép jövedelmet. A »Lenin Tsz«-t 1951-ben alakították és 55-re erős, életképes csoporttá fejlődött, amelynek híre volt a környéken. Aztán jött az ellenforradalom, a tagság nagy része kilépett, a csoport vagyonát széthordták és annaka nyolc családnak, akik bennmaradtak, elölről kellett kezdeni mindent. Ennek ellenére, az idén már nagyobb lett a jövedelmük, mint az egyénieknek. Másfél évvel ezelőtt csak nyolc szarvasmarhájuk és tizenkilenc malacuk volt, most pedig már tizenhat szarvasmarhájuk van és nemrég adtak el hetven süldőt. A fejlődésnek indult gazdaság már újra hatással van az egyéniekre, így többek között Farkas Imrére is, aki úgy tervezi, rövidesen visszalép a „simább, biztosabb útra”. S hogy megy a soruk azoknak a volt cselédeknek s gyerekeiknek, akik az utóbbi időben elkerültek a pusztáról? Visnyai Lajos, aki húsz évig juhász volt itt az uradalomban, most tanácselnökhelyettes Kóródon, Fehér István katonatiszt lett, Kardos Lajos tanító, Jablonka Ferenc pedig erdész. Bánovics József fia most ősszel iratkozott be az egyetemre. Amikor a kastélytól jöttünk lefelé a községbe, a kukoricatáblák között egy félholdnyi bokros terület mellett megálltunk. A bokrok alatt korhadt fakeresztek düledeztek jobbrabalra. Ez volt a Kér-pusztai cselédek temetője. Sok kis fűvel borított sírhalom van benne, durva faragású, apró fejfákkal. Ahogy mesélik, a pusztán született gyerekek közül minden negyedik-ötödik meghalt. Előfordult, hogy eltemettek itt embereket anélkül, hogy előzőleg orvos látta volna, vagy pap elénekelte volna őket. Fiad községnek nincs orvosa, de amíg a felszabadulás előtt tizenöt kilométeres körzetben csak egy orvost lehetett találni, addig ma három van Gamáson, Kisbáron és Karádon. A körzeti orvos és a védőnő egy hónapban többször ellenőrzi a gyerekek egészségét. Fiad községfejlesztési terve szerint a következő két-három évben legalább akkorát változik a falu képe, mint amekkorát változott a cselédemberek élete a felszabadulás óta. A jövő évben makadám úttal kötik össze a falut a szomszéd községgel, Kisbárral. 1960-ra építenek egy új iskolát, mozitermet klubszobával, s a tervek szerint a villanyt is bevezetik erre az időre. Az emberek alig várják már ezeknek a terveknek a megvalósulását. Ha a villanyt bevezetik, Fritz Ferenc tanácstitkár véleménye szerint nem lesz ritka az a ház, amelynek tetején televíziós antennát lehet majd látni. Keserű Ernő INFLUENZÁNÁL • MEGHŰLÉSNÉL „C“ -vitaminos csipkeszörp teát