Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

2 Harc a görög rendőrterror ellen Az ath­éni parlament vitája a demokratikus szabadságjogokról Athénból jelenti az MTI. Mint a TASZSZ közli, a görög parlamentben folytatták a vi­tát az EDA (Egységes Demok­ratikus Baloldali Tömörülés) Interpellációjáról, amely az or­szág belső életének normalizá­lásával, a demokratikus ele­mek üldözésével foglalkozott. Zanisz liberális képviselő, volt miniszter követelte, helyezzék hatályon kívül a "rendkívüli törvényeket", a diktatúra esz­közeit. Galinosz, a Demokra­­tikus Unió képviselője kijelen­tette: "A kormány lábbal ti­porja a demokráciát... Ter­rorhullámot indított az EDA ellen, de általában politikai ellenfelei ellen... A kommu­nista veszély arra kell a kor­mánynak, hogy a rendkívüli törvényeket valamivel igazolni tudja." Kifejtette, hogy a de­portált demokratákat besúgók jelentései alapján tartóztatták le. A terror ellen foglalt állást Papandrau, az ismert függet­len politikus is. A Demokratikus Unió 12 képviselője törvényjavaslatot terjesztett be a 375. sz. tör­vény eltörléséről. Ismeretes, hogy e törvény alapján ké­szülnek halálra ítélni Manolisz Glezoszt, a görög nép nemzeti hősét is. A törvény katonai bí­róság előtti gyorsított eljárás­ra, s a halálbüntetés gyors végrehajtására ad szabad ke­zet a kormánynak. Fokozódik a tiltakozás Gle­­zosz fogvatartása ellen is. Mint az Angi jelenti, Glezosz védői táviratban követelték Kara­­manlisz miniszterelnöktől, hogy Glezoszt azonnal szállít­sák vissza Kréta­ szigetéről Athénba. Példátlannak neve­zik azt az eljárást, hogy az ügyvédeiknek megtiltották a védencükkel való érintkezést. De Gaulle-nak haladéktalanul el kell ismernie Algéria fü­ggetlenségét Kairóból jelenti a TASZSZ. Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mányának elnöke szerdán fo­gadta Abu Katert, a Libano­ni Köztársaság nagykövetét és megbeszélést folytatott ve­le. Abu Kater a találkozó után kijelentette, ismételten biztosította az algériai kor­mány elnökét, hogy Libanon támogatja Algéria kormányát és népét a szabadságért és függetlenségért vívott harc­ban. "Véleményem szerint — hangsúlyozta a nagykövet — de Gaulle tábornoknak az algériai háború megszünteté­se végett haladéktalanul el kell ismernie Algéria függet­lenségét. Algériai politikai foglyok éhségsztrájkja Párizsból jelenti az MTI. A Vhumanité híradása szerint az algériai Berrouaghia internáló táborában a parancsnokság a múlt héten a foglyokat arra akarta kötelezni, hogy francia nemzeti színű karszalagot hord­janak. A foglyok tiltakozó éh­­ségsztrájkba kezdtek. A lap szerint a tábor kapcsolatai megszakadtak a külvilággal, s a foglyok látogatását felfüg­gesztették. A Francia Kommu­nista Párt lapja közli hogy Oran polgári börtönében is éh­ségsztrájkba kezdtek a rabok, tiltakozásul a rossz bánásmód ellen. A francia kormány 200 millió dollár kölcsönt kap amerikai bankoktól New Yorkból jelenti a Reu­ter. A francia kormány meg­állapodást írt alá 21 amerikai bankkal 200 millió dollár hitel nyújtásáról. A megállapodást a Chase Manhattan Bankn­­ál írták alá, mert ez a bank a hitelnyújtásban részt vevő többi­ intézmény képviselője. - •»"“A francia radikálispárti képviselők nem lehetnek tagjai a Demokratikus Erők Uniójának Párizsból jelenti az MTI. A francia Radikális Párt meg­tiltotta tagjainak, hogy egy­idejűleg a Demokratikus Erők Uniójának is tagjai legyenek. A radikálisok határozata ké­nyes helyzetbe hozza Mendés France volt miniszterelnököt, aki a múlt év szeptemberében a népszavazás előtt létrejött unióban fontos szerepet tölt be. A párizsi sajtó úgy tudja, Mendés­ France és hívei nem hajlandók otthagyni a De­mokratikus Erők Unióját s csak az a kérdés, hogyan vál­janak meg a Radikális"Párt­tól: a teljes szakítás jegyé­ben-e, vagy "kölcsönös meg­egyezéssel történő válás" for­májában. A Demokratikus Erők Unió­jának egyébként tagjai az úgynevezett autonóm Szocia­listák, akik Guy Mollet Szo­cialista pártjából a népszava­zás előtt váltak ki. Anglia összejátszott Izraellel a szuezi agresszió idején Londonból jelenti a Reuter. Geoffrey de Freitas angol munkáspárti képviselő szerdán kijelentette,­­közvetlen bizo­nyítéka" van, hogy a szuezi válság idején az angol—francia támadás előtt Anglia összeját­szott az izraeli kormánnyal. Elmondotta, hogy az angol légierő ugyanolyan jelzésű (fe­kete alapon sárga csíkok) re­pülőgépeket használt Egyip­tom megtámadásakor, mint az izraeli légierők. Ward, az angol légierők mi­nisztere válaszában közölte, hogy az angol—francia tervek értelmében az angol és a fran­cia repülőgépeket ilyen saját­ságos jelzésekkel látták el. Az izraeliekért azonban nem vál­lal felelősséget — mondotta. Miért utazott Pineau Izraelbe? Tel Avivból jelenti a TASZSZ. Az izraeli külügy­minisztérium meghívására szerdán Tel Avivba érkezett Pineau volt francia külügy­miniszter. Megérkezése után találkozott Jeruzsálemben Ben Gurion miniszterelnök­kel. Pineau francia külügymi­niszter volt a szuezi agresz­­szió idején, s egyik szervező­je a hármas összeesküvésnek, amely megtámadta Egyipto­mot. Izraelbe utazása előtt nyilatkozatot tett a Maariv című lap tudósítójának. Eb­ben beszélt a balul végződött szuezi agresszió céljáról is: -A szuezi hadműveletnek meg kellett volna szüntetnie az állandó veszélyt, amely érde­keinket fenyegette... Ha is­mét részt kellene vennem hasonló döntés meghozatalá­ban, s ha a körülmények ugyanolyanok volnának, mint 1956-ban, tétovázás nélkül megismételném a hadművele­tet. Csak azt az egyet sajná­lom, hogy a szuezi hadműve­letet meg kellett szüntet­nünk, mielőtt elértük volna a kitűzött célt.. . • megszün­tettük volna a nasszeriz­must.­ A L’Information de l’Orien­­te című lap szerdai számában azt írja, hogy Pineau a fran­cia—izraeli szövetség meg­kötésének híve, magyarán szólva: azt szeretné, ha iz­raeli olyan eszközként hasz­nálhatná fel, amely állandóan fenyegeti az Egyesült Arab Köztársaságot. KOMMENTÁR NÉLKÜL Mint ismeretes, Eisenhower elnök aranyéremmel tüntette ki Irernher von Braunt, az Egyesült Államok hadseregé­nek fő rakétaszakértőjét, aki a legutóbbi háborúban, mint Hitler rakétái önöké közvetle­nül felelős volt az Angliát pusztító náci rakétabombázá­sokért. A Daily Telegraph wash­ingtoni jelentése szerint a ki­tüntetést a következőkkel in­dokolják: "Von Braun nagy tudása és rendkívüli teljesít­ményei növelték az Egyesült Államok és a szabad nemze­tek biztonságák. Maga Nemzet Tiltakozások a belga gyarmatosítók kongói kegyetlenkedései ellen Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az ázsiai és afrikai ifjúsági értekezlet előkészítésével fog­lalkozó bizottság nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja, hogy a Belga-Kongóban leját­szódott véres események újból leleplezték az egész világ előtt a "békeangyalok" szerepében tetszelgő gyarmatosítókat. A bizottság élesen tiltakozik a belga gyarmatosítók kegyet­lenkedései ellen, követeli a békés lakosság elleni megtor­lások beszüntetését, a letar­tóztatottak szabadlábra helye­zését. Az AFP New York-i jelen­tése szerint, az afrikai államok ENSZ-küldöttségeinek cso­portja szerda délután zártkö­rű ülést tartott. Az ülésen ta­nulmányozták a belga-kongói helyzetet. Belga-Kongót illetően a cso­port foglalkozott a legutóbbi leopoldville-i zavargásokkal és a belga kormánynak Belga- Kongó jövőjére vonatkozó nyi­latkozatával. A csoport ezt a kérdést pillanatnyilag nem szándékozik az ENSZ elé ter­jeszteni. Ahmed Holt szudáni kül­ügyminiszter, az Associated Press hírügynökség khartumi tudósítójának értesülése sze­rint kijelentette, hogy a szu­dáni kormány támogatja Bel­ga-Kongó lakosságát a sza­badságért és függetlenségért folytatott harcában. Szudán külpolitikájával tá­mogatja a népek törekvését a szabadságra és az önrendelke­zési jog megvalósítására — hangsúlyozta a miniszter. Raab kancellár beszámolt japán­ látogatásáról Scharf köztársasági elnöknek Bécsből jelenti az MTI. Scharf osztrák köztársasági elnök fogadta Raab kancellárt, aki beszámolt neki vasárnap befejeződött 10 napos japáni hivatalos látogatásáról. Habsburg Ottó visszatérése veszélyeztetné Ausztria semlegességét Bécsből jelenti az MTI. Az ausztriai Felndorfban mű­ködő Horaklith művek üzemi bizottsága a gyár dolgozóinak nevében táviratban szólította fel a bécsi belügyminisztériu­mot, hogy semmi körülmények között ne adjon Ausztriába szóló beutazási engedélyt Habsburg Ottónak és család­jának. A távirat hangsúlyozza, hogy "Habsburg Ottó visszaté­rése nagy nyugtalanságot kel­tene népünk, különösen a munkásosztály körében és or­szágunk semlegességét veszély­be sodorná. Ausztria dolgozói nemet mondanak Habsburg Ottó visszatérési szándékára". A Pravda Ausztria gazdasági nehézségeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda megállapítja, hogy az utóbbi időben hanyatlott az osztrák ipar termelésének üte­me. Emiatt egyes osztrák ipar­ágakban fokozódtak a nehéz­ségek. Vannak a kérdésnek politikai kihatásai is, amennyi­ben azok a körök, amelyek rossz szemmel nézik Ausztria semlegességi politikáját, a ma­guk önző népellenes céljaira próbálják kihasználni a gazda­sági nehézségeket. Gyógyító ír­ként azt ajánlják, hogy Auszt­ria lépjen be a hat nyugat­­európai ország "közös piacá­ba". Ezek a tervek, amelyeknek célja Ausztria semlegességének aláásása, komoly nyugtalan­ságot keltenek az országban — folytatja a Pravda. — Sok osztrák közgazdász ugyanis ar­ra a következtetésre jutott, hogy csakis az osztrák gazda­sági kapcsolatok egyoldalúsá­gának megváltoztatásával le­het megszüntetni a gazdasági nehézségeket. A semlegességi politika lehetővé teszi, hogy Ausztria kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokat fejlesszen ki minden országgal, tekintet nélkül azok társadal­mi és politikai rendszerére. Sok osztrák üzletember előtt különösen népszerű a gondo­lat, hogy Ausztria a szocialista tábor országaival bővítse ke­reskedelmi kapcsolatait. — Meg kell azonban emlí­teni — állapítja meg a Pravda, hogy az utóbbi időben bizo­nyos nehézségek támadtak Ausztriának a vele szomszédos szocialista országokkal folyta­tott kereskedelmében. Itt is megmutatkozott azoknak az erőknek a befolyása, amely erők el akarják szigetelni Ausztriát a tőle keletre fekvő piacoktól és még szorosabban odakötni Nyugat-Európa gaz­dasági életéhez. Ez a rövidlátó politika káros az ország gaz­dasági érdekeire és még bo­nyolultabbá teszi az osztrák gazdasági élet amúgy is rossz helyzetét — írja befejezésül a Pravda. A szovjet sajtó a XXL pártkongresszus előkészületeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A moszkvai lapok vezércikkei a XXI. pártkongresszus közel­gő megnyitásával foglalkoz­nak. A Pravda vezércikke "A lenini nemzetiségi politika ékes megnyilvánulása" címmel ki­fejti, hogy a szövetségi köztár­saságok iparának fejlesztésére a hétéves tervben előirányzott adatok bizonyítják: a lenini nemzetiségi politika követke­zetes megvalósítása alapján, minden szovjet köztársaság sokszorosan elősegíti majd az egész nép harcát a kommunis­ta társadalom széleskörű épí­tését célzó program megvaló­sításáért. Az Izvesztyija vezércikke "A nép megvitatja a nagyszabású tervet" címmel rámutat: min­denütt, az ipari vállalatokban, a kolhozokban, a tudományos kutatóintézetekben, a gyakor­lati munkát végző dolgozók és az elméleti kutatók körében egyaránt széleskörű eszmecse­re folyik. Nehéz még elkép­zelni is, hány ember ült le az íróasztalhoz a napi munka vé­geztével, hogy kifejtse elgon­dolásait, azokat az elképzelé­seket, amelyeket véleménye szerint figyelembe kell venni a hétéves tervvel kapcsolat­ban. A lapokban bőségesen talál­kozunk közleményekkel, ame­lyek megvilágítják a hétéves tervre vonatkozó tézisek vitá­jának menetét, beszámolnak az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére folyó országos szo­cialista munkaversenyről. Kilőtték a Jupiter-rakétát , LEZUHANT AZ ATLAS Cape Canaveralből jelenti a Reuter. Az amerikai hadsereg Cape Cannaveral-i kísérteti te­lepén kilőttek egy Jupiter­­rakétát. Ez az első ilyen kísér­let december 13. óta, amikor egy hasonló típusú rakétában majmot lőttek fel a világűrbe. Mint ismeretes, a lezuhant ra­kétát és a majmot nem talál­ták meg. A mostani jelentések nem számolnak be róla, vajon a szerdán fellőtt Jupi­ter-raké­tának van-e élő utasa. Az Egyesült Államok katonai kö­rei később bejelentették, hogy a rakéta fellövése sikerrel járt. A Massachusetts államban lévő en.v. '■''e-i csillagvizs­­gáló intézetbe aét jelentés ér­kezett, amely szerint a decem­berben, Atlas-rakétával fellőtt amerikai műhold a Csendes­óceán fölött visszatért a Föld légkörébe és lezuhant. A mű­hold zuhanását egy amerikai hadihajó figyelte meg. .Péntek, 1959. január 23. VILÁGGAZDASÁG PmfFrrniMl»«MmMI»1U«*M«ll.MIHMMUmmiUlll«»WM»llimUI»«»«tllUH— Válságsorozat Latin-Amerikában A latin-amerikai politikai naptár az elmúlt években bő­velkedett pirosbetűs napok­ban. A változások listája lé­nyegileg a következő főbb eseményeket tartalmazza: 1955. szeptember 19-én meg­dőlt Peron argentínai diktatú­rája. 1956. szeptember 29-én megölték a nicaraguai A­nas­­tasio Somozát. 1956. december 12-én Paul E. Magloire, Haiti elnöke emigrációba vonult. 1957. május 10-én Pinilla co­­lombiai elnök uralmát forra­dalommal megdöntötték. 1958. január 23-án Jimenez vene­zuelai elnök, a forradalom elől külföldre menekült. 1959. janár 1-én Batista kubai dik­tátor uralma véget ért. A latin-amerikai állandó feszültség és a sorozatos robbanások okai alapvetően gazdasági és ezzel szorosan összefüggő po­litikai problémákban lelhetők fel. A latin-amerikai gazdasá­gi helyzet elemzésénél a leg­szembetűnőbb tényező a nyers­anyag­árak rohamos csökke­nése. Ez viszont a következő gazdaságpolitikai okokra ve­zethető vissza: az Egyesült Államok mezőgazdasági ter­mékeinek eladhatatlan tartalé­kai hatalmas nyomást gyako­rolnak Argentína, Uruguay, Mexikó és Latin-Amerika egyéb olyan országainak kivi­telére, melyeknél főleg a búza és a gyapot exportja a nemze­ti jövedelem fontos faktora­ként szerepel. Egy további ok, hogy a második világháború utáni években, főleg 1950 után az Egyesült Államok mesterségesen felhajtotta a nyersanyagárakat, mert vi­lágszerte nagy mennyiségű "stratégiai" nyersanyagot vá­sárolt össze és raktározott el "háború esetére". Most meg­állapították, hogy a tartalé­kok túl nagyok. A következ­mény: korlátozzák a nyers­anyag-importot és esnek az árak. Így például az ón és ólom ára 1956. májusától 1958. májusáig 30—40 százalékkal, a réz ára 50 százalékkal zu­hant. Ugyanakkor az Egye­sült Államok nyersanyag­­termelő monopóliumainak követelésére vámsorompókat is állítottak fel, korlátozták a többi között az ásványolaj­behozatalt, ami felette súlyo­san érintette Venezuela gaz­daságát. Megszigorították az ón és ólom behozatalára vo­natkozó rendelkezéseket, ami viszont Bolívia, Peru és Mexikó gazdasági helyzetére mért súlyos csapást. Ennek a "fejlődésnek" el­kerülhetetlen következménye lett Latin-Amerika teljes eladósodása. Chile az elmúlt évben 120 millió dollár deficittel zárta költségvetését, Brazíliában a kávéexportból eredő bevétel 500 millió dollárral alatta ma­radt az előző évinek. A latin­amerikai országok mérlegé­nek hiánya az Egyesült Álla­mokkal folytatott kereskede­lemben már meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok és Latin-Amerika országai között kialakult gaz­dasági "együttműködés" egyik jellemző példája, hogy az amerikai Export-Import Bank nemrégiben 40 millió dollár összegű hitelt bocsá­tott a perui Központi Bank rendelkezésére. Peru ebből a hitel­összegből fedezi behoza­talát az E­gyesült Államokból. Nem sok fantázia kell ahhoz, hogy az egyébként is súlyosan eladósodott dél-amerikai ál­lam gazdasági helyzetét ez a pénzügyi körforgás mi­képpen befolyásolja és milyen nagy­mértékben fokozza az ország kiszolgáltatottságát a "nagy partnerrel" kapcsolatban. A latin-amerikai problémák alakulásánál napjainkban kü­lönösen élesen mutatkozik meg az argentínai helyzet. A nyitány lényegileg F­randizi elnök bejelentése volt, mely­ben leszögezte: "Argentína tragikus helyzetben van." Nem kétséges, hogy ez a megállapí­tás aligha túlzott. Az ország fizetési mérlegének deficitje az elmúlt évben meghaladta a 200 millió dollárt és a hiva­talos adatok szerint a megél­hetési költségek 1958-ban 30 százalékkal nőttek. Francizi ellvi megállapításait gyakorlati intézkedések követték, napvi­lágot látott az úgynevezett sta­bilizálási terv, amely azonban az ország lakosságának nem sok jót ígér. Első lépésként a köztársaság központi bankja megszüntette a behozatali kor­látozásokat. Ez nyilvánvalóan megnyitja a kapukat a külföl­di iparcikkek beözönlése előtt, amelyek most már belföldön is versenyezni fognak az ar­gentin ipari termékekkel. A stabilizálási terv már az első napokban óriási áremelkedésekkel járt. Január első hetében ro­hamosan megdrágultak az élelmiszerek és más közszük­ségleti cikkek. A közlekedési tarifákat 50—100 százalékkal emelték, a folyékony üzem­anyagok ára közzel négyszeres­re ugrott. A kormány ugyan­akkor csökkenteni kívánja az alkalmazottak és a munkások létszámát. Ez elsősorban a vasúthálózat, a húsipar és a kereskedelem dolgozóit érinti. Frondizi elnök annak idején kétségkívül pozitív program­mal nyerte meg az ország la­kosságának bizalmát. A mos­tani jelek azt mutatják, hogy nem tudott vagy nem is akar­ állhatatos lenni. Kiutat a nehéz helyzetből mostani elgondo­lásai sem jelenthetnek, ellen­kezőleg, a körülmények csak még súlyosabbá válhatnak. Argentínához hasonlóan, rendkívül súlyos gazdasági és politikai problémákkal küzd Bolívia is. A kis latin-ameri­kai köztársaság történelmének egyik legnyomasztóbb gazda­sági válságába került. Ezt el­sősorban az Egyesült Államok már említett intézkedései vál­tották ki az ón-importtal kap­csolatban. Bolívia ugyanakkor esztendőkön át óriási mérték­ben túlfizette az Egyesült Ál­lamokból behozott­ árukat. Hernán Quiroga közgazdász szerint a többlet évenként meghaladja az ötvenmillió dol­lárt. A korm­­ány, a hazai bankjegy árfolyama feltartóz­tathatatlanul zuhan, az állami költségvetés deficitje több mint 110 milliárd. Jellemző, hogy a forgalomban levő bankjegyek mennyisége csu­pán az utóbbi öt év folyamán több mint huszonhatszorosára növekedett. Az említett és ko­rántsem elszigetelt körülmé­nyek magukban véve is elég­gé indokolják a latin-amerikai feszült helyzetet, a széles tö­megek egyre fokozódó és soro­zatosan realizálódó óhaját, melynek alapvető jellemzője a követelés: „Ne űflv mint eddi;)”. Az Egyesült Államok vezető körei ugyanakkor, bár aggo­dalommal tekintenek Latin- Ameri­ka felé, lényegileg még nem ébredtek fel. Jellemző példája ennek a magatartás­nak a Journal of Commerce cikke, mely utal arra, hogy növekszenek az Egyesült Álla­mok latin-amerikai beruházá­sai. A­­közvetlen befektetések már elérik a 8,5 milliárd dol­lárt. A lap mégis panaszkodik amiatt, hogy egyes latin-ame­rikai országokban még mindig nem teremtették meg a kül­földi tőke behozatalának ked­vező feltételeit. A lap a to­vábbiakban dicséri azt a köl­­csön­rendszert, amelyet, az Egyesült Államok Export- Import Bankja vezetett be a latin-amerikai országokkal kapcsolatban s melynek, mint ismeretes, egyetlen célja van : erősíteni az amerikai mono­póliumok uralmát. Dr. Mende brazil gazdasági szakértő nemrégiben a követ­kezőképpen fogalmazta meg a latin-amerikai közvélemény állásfoglalásának alakulásait az Egyesült Államok irányá­ban: "Teljesen szertefoszlott az irigykedő csodálat, amelyet az Egyesült Államokban kialakí­tott gazdasági rendszer Latin- Amerika széles köreiben kel­tett, a csodálat helyét a kiáb­rándulás dühe foglalta el." Nem vitás, hogy a brazil köz­gazdász jól látja a helyzet ala­kulását. Az is­­kétségtelen, hogy az Egyesült Államok la­tin-amerikai programjával egyetértő és azt minden síkon kiszolgáló diktátorok alkonya komoly figyelmeztető jel. A helyi viszonyok, az idő, a vi­lágviszonylatban is érezhető gazdasági és politikai fejlődés úgyszólván minden tényezője ellenük szól. Sőt

Next