Magyar Nemzet, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-23 / 19. szám
2 Harc a görög rendőrterror ellen Az athéni parlament vitája a demokratikus szabadságjogokról Athénból jelenti az MTI. Mint a TASZSZ közli, a görög parlamentben folytatták a vitát az EDA (Egységes Demokratikus Baloldali Tömörülés) Interpellációjáról, amely az ország belső életének normalizálásával, a demokratikus elemek üldözésével foglalkozott. Zanisz liberális képviselő, volt miniszter követelte, helyezzék hatályon kívül a "rendkívüli törvényeket", a diktatúra eszközeit. Galinosz, a Demokratikus Unió képviselője kijelentette: "A kormány lábbal tiporja a demokráciát... Terrorhullámot indított az EDA ellen, de általában politikai ellenfelei ellen... A kommunista veszély arra kell a kormánynak, hogy a rendkívüli törvényeket valamivel igazolni tudja." Kifejtette, hogy a deportált demokratákat besúgók jelentései alapján tartóztatták le. A terror ellen foglalt állást Papandrau, az ismert független politikus is. A Demokratikus Unió 12 képviselője törvényjavaslatot terjesztett be a 375. sz. törvény eltörléséről. Ismeretes, hogy e törvény alapján készülnek halálra ítélni Manolisz Glezoszt, a görög nép nemzeti hősét is. A törvény katonai bíróság előtti gyorsított eljárásra, s a halálbüntetés gyors végrehajtására ad szabad kezet a kormánynak. Fokozódik a tiltakozás Glezosz fogvatartása ellen is. Mint az Angi jelenti, Glezosz védői táviratban követelték Karamanlisz miniszterelnöktől, hogy Glezoszt azonnal szállítsák vissza Kréta szigetéről Athénba. Példátlannak nevezik azt az eljárást, hogy az ügyvédeiknek megtiltották a védencükkel való érintkezést. De Gaulle-nak haladéktalanul el kell ismernie Algéria függetlenségét Kairóból jelenti a TASZSZ. Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának elnöke szerdán fogadta Abu Katert, a Libanoni Köztársaság nagykövetét és megbeszélést folytatott vele. Abu Kater a találkozó után kijelentette, ismételten biztosította az algériai kormány elnökét, hogy Libanon támogatja Algéria kormányát és népét a szabadságért és függetlenségért vívott harcban. "Véleményem szerint — hangsúlyozta a nagykövet — de Gaulle tábornoknak az algériai háború megszüntetése végett haladéktalanul el kell ismernie Algéria függetlenségét. Algériai politikai foglyok éhségsztrájkja Párizsból jelenti az MTI. A Vhumanité híradása szerint az algériai Berrouaghia internáló táborában a parancsnokság a múlt héten a foglyokat arra akarta kötelezni, hogy francia nemzeti színű karszalagot hordjanak. A foglyok tiltakozó éhségsztrájkba kezdtek. A lap szerint a tábor kapcsolatai megszakadtak a külvilággal, s a foglyok látogatását felfüggesztették. A Francia Kommunista Párt lapja közli hogy Oran polgári börtönében is éhségsztrájkba kezdtek a rabok, tiltakozásul a rossz bánásmód ellen. A francia kormány 200 millió dollár kölcsönt kap amerikai bankoktól New Yorkból jelenti a Reuter. A francia kormány megállapodást írt alá 21 amerikai bankkal 200 millió dollár hitel nyújtásáról. A megállapodást a Chase Manhattan Banknál írták alá, mert ez a bank a hitelnyújtásban részt vevő többi intézmény képviselője. - •»"“A francia radikálispárti képviselők nem lehetnek tagjai a Demokratikus Erők Uniójának Párizsból jelenti az MTI. A francia Radikális Párt megtiltotta tagjainak, hogy egyidejűleg a Demokratikus Erők Uniójának is tagjai legyenek. A radikálisok határozata kényes helyzetbe hozza Mendés France volt miniszterelnököt, aki a múlt év szeptemberében a népszavazás előtt létrejött unióban fontos szerepet tölt be. A párizsi sajtó úgy tudja, Mendés France és hívei nem hajlandók otthagyni a Demokratikus Erők Unióját s csak az a kérdés, hogyan váljanak meg a Radikális"Párttól: a teljes szakítás jegyében-e, vagy "kölcsönös megegyezéssel történő válás" formájában. A Demokratikus Erők Uniójának egyébként tagjai az úgynevezett autonóm Szocialisták, akik Guy Mollet Szocialista pártjából a népszavazás előtt váltak ki. Anglia összejátszott Izraellel a szuezi agresszió idején Londonból jelenti a Reuter. Geoffrey de Freitas angol munkáspárti képviselő szerdán kijelentette,közvetlen bizonyítéka" van, hogy a szuezi válság idején az angol—francia támadás előtt Anglia összejátszott az izraeli kormánnyal. Elmondotta, hogy az angol légierő ugyanolyan jelzésű (fekete alapon sárga csíkok) repülőgépeket használt Egyiptom megtámadásakor, mint az izraeli légierők. Ward, az angol légierők minisztere válaszában közölte, hogy az angol—francia tervek értelmében az angol és a francia repülőgépeket ilyen sajátságos jelzésekkel látták el. Az izraeliekért azonban nem vállal felelősséget — mondotta. Miért utazott Pineau Izraelbe? Tel Avivból jelenti a TASZSZ. Az izraeli külügyminisztérium meghívására szerdán Tel Avivba érkezett Pineau volt francia külügyminiszter. Megérkezése után találkozott Jeruzsálemben Ben Gurion miniszterelnökkel. Pineau francia külügyminiszter volt a szuezi agreszszió idején, s egyik szervezője a hármas összeesküvésnek, amely megtámadta Egyiptomot. Izraelbe utazása előtt nyilatkozatot tett a Maariv című lap tudósítójának. Ebben beszélt a balul végződött szuezi agresszió céljáról is: -A szuezi hadműveletnek meg kellett volna szüntetnie az állandó veszélyt, amely érdekeinket fenyegette... Ha ismét részt kellene vennem hasonló döntés meghozatalában, s ha a körülmények ugyanolyanok volnának, mint 1956-ban, tétovázás nélkül megismételném a hadműveletet. Csak azt az egyet sajnálom, hogy a szuezi hadműveletet meg kellett szüntetnünk, mielőtt elértük volna a kitűzött célt.. . • megszüntettük volna a nasszerizmust. A L’Information de l’Oriente című lap szerdai számában azt írja, hogy Pineau a francia—izraeli szövetség megkötésének híve, magyarán szólva: azt szeretné, ha izraeli olyan eszközként használhatná fel, amely állandóan fenyegeti az Egyesült Arab Köztársaságot. KOMMENTÁR NÉLKÜL Mint ismeretes, Eisenhower elnök aranyéremmel tüntette ki Irernher von Braunt, az Egyesült Államok hadseregének fő rakétaszakértőjét, aki a legutóbbi háborúban, mint Hitler rakétái önöké közvetlenül felelős volt az Angliát pusztító náci rakétabombázásokért. A Daily Telegraph washingtoni jelentése szerint a kitüntetést a következőkkel indokolják: "Von Braun nagy tudása és rendkívüli teljesítményei növelték az Egyesült Államok és a szabad nemzetek biztonságák. Maga Nemzet Tiltakozások a belga gyarmatosítók kongói kegyetlenkedései ellen Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az ázsiai és afrikai ifjúsági értekezlet előkészítésével foglalkozó bizottság nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja, hogy a Belga-Kongóban lejátszódott véres események újból leleplezték az egész világ előtt a "békeangyalok" szerepében tetszelgő gyarmatosítókat. A bizottság élesen tiltakozik a belga gyarmatosítók kegyetlenkedései ellen, követeli a békés lakosság elleni megtorlások beszüntetését, a letartóztatottak szabadlábra helyezését. Az AFP New York-i jelentése szerint, az afrikai államok ENSZ-küldöttségeinek csoportja szerda délután zártkörű ülést tartott. Az ülésen tanulmányozták a belga-kongói helyzetet. Belga-Kongót illetően a csoport foglalkozott a legutóbbi leopoldville-i zavargásokkal és a belga kormánynak Belga- Kongó jövőjére vonatkozó nyilatkozatával. A csoport ezt a kérdést pillanatnyilag nem szándékozik az ENSZ elé terjeszteni. Ahmed Holt szudáni külügyminiszter, az Associated Press hírügynökség khartumi tudósítójának értesülése szerint kijelentette, hogy a szudáni kormány támogatja Belga-Kongó lakosságát a szabadságért és függetlenségért folytatott harcában. Szudán külpolitikájával támogatja a népek törekvését a szabadságra és az önrendelkezési jog megvalósítására — hangsúlyozta a miniszter. Raab kancellár beszámolt japán látogatásáról Scharf köztársasági elnöknek Bécsből jelenti az MTI. Scharf osztrák köztársasági elnök fogadta Raab kancellárt, aki beszámolt neki vasárnap befejeződött 10 napos japáni hivatalos látogatásáról. Habsburg Ottó visszatérése veszélyeztetné Ausztria semlegességét Bécsből jelenti az MTI. Az ausztriai Felndorfban működő Horaklith művek üzemi bizottsága a gyár dolgozóinak nevében táviratban szólította fel a bécsi belügyminisztériumot, hogy semmi körülmények között ne adjon Ausztriába szóló beutazási engedélyt Habsburg Ottónak és családjának. A távirat hangsúlyozza, hogy "Habsburg Ottó visszatérése nagy nyugtalanságot keltene népünk, különösen a munkásosztály körében és országunk semlegességét veszélybe sodorná. Ausztria dolgozói nemet mondanak Habsburg Ottó visszatérési szándékára". A Pravda Ausztria gazdasági nehézségeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda megállapítja, hogy az utóbbi időben hanyatlott az osztrák ipar termelésének üteme. Emiatt egyes osztrák iparágakban fokozódtak a nehézségek. Vannak a kérdésnek politikai kihatásai is, amennyiben azok a körök, amelyek rossz szemmel nézik Ausztria semlegességi politikáját, a maguk önző népellenes céljaira próbálják kihasználni a gazdasági nehézségeket. Gyógyító írként azt ajánlják, hogy Ausztria lépjen be a hat nyugateurópai ország "közös piacába". Ezek a tervek, amelyeknek célja Ausztria semlegességének aláásása, komoly nyugtalanságot keltenek az országban — folytatja a Pravda. — Sok osztrák közgazdász ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy csakis az osztrák gazdasági kapcsolatok egyoldalúságának megváltoztatásával lehet megszüntetni a gazdasági nehézségeket. A semlegességi politika lehetővé teszi, hogy Ausztria kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokat fejlesszen ki minden országgal, tekintet nélkül azok társadalmi és politikai rendszerére. Sok osztrák üzletember előtt különösen népszerű a gondolat, hogy Ausztria a szocialista tábor országaival bővítse kereskedelmi kapcsolatait. — Meg kell azonban említeni — állapítja meg a Pravda, hogy az utóbbi időben bizonyos nehézségek támadtak Ausztriának a vele szomszédos szocialista országokkal folytatott kereskedelmében. Itt is megmutatkozott azoknak az erőknek a befolyása, amely erők el akarják szigetelni Ausztriát a tőle keletre fekvő piacoktól és még szorosabban odakötni Nyugat-Európa gazdasági életéhez. Ez a rövidlátó politika káros az ország gazdasági érdekeire és még bonyolultabbá teszi az osztrák gazdasági élet amúgy is rossz helyzetét — írja befejezésül a Pravda. A szovjet sajtó a XXL pártkongresszus előkészületeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A moszkvai lapok vezércikkei a XXI. pártkongresszus közelgő megnyitásával foglalkoznak. A Pravda vezércikke "A lenini nemzetiségi politika ékes megnyilvánulása" címmel kifejti, hogy a szövetségi köztársaságok iparának fejlesztésére a hétéves tervben előirányzott adatok bizonyítják: a lenini nemzetiségi politika következetes megvalósítása alapján, minden szovjet köztársaság sokszorosan elősegíti majd az egész nép harcát a kommunista társadalom széleskörű építését célzó program megvalósításáért. Az Izvesztyija vezércikke "A nép megvitatja a nagyszabású tervet" címmel rámutat: mindenütt, az ipari vállalatokban, a kolhozokban, a tudományos kutatóintézetekben, a gyakorlati munkát végző dolgozók és az elméleti kutatók körében egyaránt széleskörű eszmecsere folyik. Nehéz még elképzelni is, hány ember ült le az íróasztalhoz a napi munka végeztével, hogy kifejtse elgondolásait, azokat az elképzeléseket, amelyeket véleménye szerint figyelembe kell venni a hétéves tervvel kapcsolatban. A lapokban bőségesen találkozunk közleményekkel, amelyek megvilágítják a hétéves tervre vonatkozó tézisek vitájának menetét, beszámolnak az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére folyó országos szocialista munkaversenyről. Kilőtték a Jupiter-rakétát , LEZUHANT AZ ATLAS Cape Canaveralből jelenti a Reuter. Az amerikai hadsereg Cape Cannaveral-i kísérteti telepén kilőttek egy Jupiterrakétát. Ez az első ilyen kísérlet december 13. óta, amikor egy hasonló típusú rakétában majmot lőttek fel a világűrbe. Mint ismeretes, a lezuhant rakétát és a majmot nem találták meg. A mostani jelentések nem számolnak be róla, vajon a szerdán fellőtt Jupiter-rakétának van-e élő utasa. Az Egyesült Államok katonai körei később bejelentették, hogy a rakéta fellövése sikerrel járt. A Massachusetts államban lévő en.v. '■''e-i csillagvizsgáló intézetbe aét jelentés érkezett, amely szerint a decemberben, Atlas-rakétával fellőtt amerikai műhold a Csendesóceán fölött visszatért a Föld légkörébe és lezuhant. A műhold zuhanását egy amerikai hadihajó figyelte meg. .Péntek, 1959. január 23. VILÁGGAZDASÁG PmfFrrniMl»«MmMI»1U«*M«ll.MIHMMUmmiUlll«»WM»llimUI»«»«tllUH— Válságsorozat Latin-Amerikában A latin-amerikai politikai naptár az elmúlt években bővelkedett pirosbetűs napokban. A változások listája lényegileg a következő főbb eseményeket tartalmazza: 1955. szeptember 19-én megdőlt Peron argentínai diktatúrája. 1956. szeptember 29-én megölték a nicaraguai Anastasio Somozát. 1956. december 12-én Paul E. Magloire, Haiti elnöke emigrációba vonult. 1957. május 10-én Pinilla colombiai elnök uralmát forradalommal megdöntötték. 1958. január 23-án Jimenez venezuelai elnök, a forradalom elől külföldre menekült. 1959. janár 1-én Batista kubai diktátor uralma véget ért. A latin-amerikai állandó feszültség és a sorozatos robbanások okai alapvetően gazdasági és ezzel szorosan összefüggő politikai problémákban lelhetők fel. A latin-amerikai gazdasági helyzet elemzésénél a legszembetűnőbb tényező a nyersanyagárak rohamos csökkenése. Ez viszont a következő gazdaságpolitikai okokra vezethető vissza: az Egyesült Államok mezőgazdasági termékeinek eladhatatlan tartalékai hatalmas nyomást gyakorolnak Argentína, Uruguay, Mexikó és Latin-Amerika egyéb olyan országainak kivitelére, melyeknél főleg a búza és a gyapot exportja a nemzeti jövedelem fontos faktoraként szerepel. Egy további ok, hogy a második világháború utáni években, főleg 1950 után az Egyesült Államok mesterségesen felhajtotta a nyersanyagárakat, mert világszerte nagy mennyiségű "stratégiai" nyersanyagot vásárolt össze és raktározott el "háború esetére". Most megállapították, hogy a tartalékok túl nagyok. A következmény: korlátozzák a nyersanyag-importot és esnek az árak. Így például az ón és ólom ára 1956. májusától 1958. májusáig 30—40 százalékkal, a réz ára 50 százalékkal zuhant. Ugyanakkor az Egyesült Államok nyersanyagtermelő monopóliumainak követelésére vámsorompókat is állítottak fel, korlátozták a többi között az ásványolajbehozatalt, ami felette súlyosan érintette Venezuela gazdaságát. Megszigorították az ón és ólom behozatalára vonatkozó rendelkezéseket, ami viszont Bolívia, Peru és Mexikó gazdasági helyzetére mért súlyos csapást. Ennek a "fejlődésnek" elkerülhetetlen következménye lett Latin-Amerika teljes eladósodása. Chile az elmúlt évben 120 millió dollár deficittel zárta költségvetését, Brazíliában a kávéexportból eredő bevétel 500 millió dollárral alatta maradt az előző évinek. A latinamerikai országok mérlegének hiánya az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemben már meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok és Latin-Amerika országai között kialakult gazdasági "együttműködés" egyik jellemző példája, hogy az amerikai Export-Import Bank nemrégiben 40 millió dollár összegű hitelt bocsátott a perui Központi Bank rendelkezésére. Peru ebből a hitelösszegből fedezi behozatalát az Egyesült Államokból. Nem sok fantázia kell ahhoz, hogy az egyébként is súlyosan eladósodott dél-amerikai állam gazdasági helyzetét ez a pénzügyi körforgás miképpen befolyásolja és milyen nagymértékben fokozza az ország kiszolgáltatottságát a "nagy partnerrel" kapcsolatban. A latin-amerikai problémák alakulásánál napjainkban különösen élesen mutatkozik meg az argentínai helyzet. A nyitány lényegileg Frandizi elnök bejelentése volt, melyben leszögezte: "Argentína tragikus helyzetben van." Nem kétséges, hogy ez a megállapítás aligha túlzott. Az ország fizetési mérlegének deficitje az elmúlt évben meghaladta a 200 millió dollárt és a hivatalos adatok szerint a megélhetési költségek 1958-ban 30 százalékkal nőttek. Francizi ellvi megállapításait gyakorlati intézkedések követték, napvilágot látott az úgynevezett stabilizálási terv, amely azonban az ország lakosságának nem sok jót ígér. Első lépésként a köztársaság központi bankja megszüntette a behozatali korlátozásokat. Ez nyilvánvalóan megnyitja a kapukat a külföldi iparcikkek beözönlése előtt, amelyek most már belföldön is versenyezni fognak az argentin ipari termékekkel. A stabilizálási terv már az első napokban óriási áremelkedésekkel járt. Január első hetében rohamosan megdrágultak az élelmiszerek és más közszükségleti cikkek. A közlekedési tarifákat 50—100 százalékkal emelték, a folyékony üzemanyagok ára közzel négyszeresre ugrott. A kormány ugyanakkor csökkenteni kívánja az alkalmazottak és a munkások létszámát. Ez elsősorban a vasúthálózat, a húsipar és a kereskedelem dolgozóit érinti. Frondizi elnök annak idején kétségkívül pozitív programmal nyerte meg az ország lakosságának bizalmát. A mostani jelek azt mutatják, hogy nem tudott vagy nem is akar állhatatos lenni. Kiutat a nehéz helyzetből mostani elgondolásai sem jelenthetnek, ellenkezőleg, a körülmények csak még súlyosabbá válhatnak. Argentínához hasonlóan, rendkívül súlyos gazdasági és politikai problémákkal küzd Bolívia is. A kis latin-amerikai köztársaság történelmének egyik legnyomasztóbb gazdasági válságába került. Ezt elsősorban az Egyesült Államok már említett intézkedései váltották ki az ón-importtal kapcsolatban. Bolívia ugyanakkor esztendőkön át óriási mértékben túlfizette az Egyesült Államokból behozott árukat. Hernán Quiroga közgazdász szerint a többlet évenként meghaladja az ötvenmillió dollárt. A kormány, a hazai bankjegy árfolyama feltartóztathatatlanul zuhan, az állami költségvetés deficitje több mint 110 milliárd. Jellemző, hogy a forgalomban levő bankjegyek mennyisége csupán az utóbbi öt év folyamán több mint huszonhatszorosára növekedett. Az említett és korántsem elszigetelt körülmények magukban véve is eléggé indokolják a latin-amerikai feszült helyzetet, a széles tömegek egyre fokozódó és sorozatosan realizálódó óhaját, melynek alapvető jellemzője a követelés: „Ne űflv mint eddi;)”. Az Egyesült Államok vezető körei ugyanakkor, bár aggodalommal tekintenek Latin- Amerika felé, lényegileg még nem ébredtek fel. Jellemző példája ennek a magatartásnak a Journal of Commerce cikke, mely utal arra, hogy növekszenek az Egyesült Államok latin-amerikai beruházásai. Aközvetlen befektetések már elérik a 8,5 milliárd dollárt. A lap mégis panaszkodik amiatt, hogy egyes latin-amerikai országokban még mindig nem teremtették meg a külföldi tőke behozatalának kedvező feltételeit. A lap a továbbiakban dicséri azt a kölcsönrendszert, amelyet, az Egyesült Államok Export- Import Bankja vezetett be a latin-amerikai országokkal kapcsolatban s melynek, mint ismeretes, egyetlen célja van : erősíteni az amerikai monopóliumok uralmát. Dr. Mende brazil gazdasági szakértő nemrégiben a következőképpen fogalmazta meg a latin-amerikai közvélemény állásfoglalásának alakulásait az Egyesült Államok irányában: "Teljesen szertefoszlott az irigykedő csodálat, amelyet az Egyesült Államokban kialakított gazdasági rendszer Latin- Amerika széles köreiben keltett, a csodálat helyét a kiábrándulás dühe foglalta el." Nem vitás, hogy a brazil közgazdász jól látja a helyzet alakulását. Az iskétségtelen, hogy az Egyesült Államok latin-amerikai programjával egyetértő és azt minden síkon kiszolgáló diktátorok alkonya komoly figyelmeztető jel. A helyi viszonyok, az idő, a világviszonylatban is érezhető gazdasági és politikai fejlődés úgyszólván minden tényezője ellenük szól. Sőt