Magyar Nemzet, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1959. február 1., Magyar Nemzet HAT HÉT KÍNÁBAN Az értelmiség fizikai munkájáról és a tanulási szenvedélyről A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéseivel foglalkozik a Hazafias Népfront elnökségének legközelebbi ülése Előadássorozat tanácstagok számára Kidolgozták az 1959-es községfejlesztési terveket .OLYAN IDŐPONTBAN érkeztünk Kínába, amikor a világnak ez a legnépesebb országa történetének talán legizgalmasabb napjait éli. Ezekben a hónapokban nagyobb változásokon ment keresztül ez a sokezeréves birodalom, mint a felszabadulás előtt bármikor, beleértve a Mandzsu-dinasztia bukása utáni mozgalmas időket. A NAGY ELŐREUGRÁS napjai ezek — ahogy a kínaiak mondják, s nem egyszeri előrelendülést értenek rajta, hanem olyan változások sorozatát — beleértve a változások hallatlan mozgató erejét is — amelyek új történelmi szakaszt jelentenek Kína életében. Amikor elindultunk a kínai útra, fel voltunk készülve arra, hogy nemcsak abban az értelemben lesz rendkívüli élményben részünk, amit más körülmények között is nyújtana egy kínai utazás. Tudtuk, hogy ezúttal egészen rendkívüli körülmények között fogunk találkozni a kínai élettel. Körülbelül hatezer kilométernyi utat tettünk meg, repülőn, vonaton, hajón; láttuk Kína legnagyobb városait, megfordultunk népi kommunákban, modern nagyipari üzemekben, egyetemeken; beszélgettünk kínai vezetőkkel és egyszerű dolgozókkal, kommunistákkal és nem kommunistákkal, sőt még olyanokkal is, akik 1957 nyarának nagy vitájában a jobboldalon állottak, és nyíltan kétségbe vonták a párt vezető szerepét. Benyomásaink olyan sokrétűek és gazdagok, hogy meg sem lehet kísérelni összefogni néhány cikk keretében. De ha valaki feltenné a kérdést: mi tette ránk a legnagyobb benyomást, azt felelném: a kínai nép hallatlan munkalendülete, amivel a szó közvetlen értelmében puszta kézzel hegyeket mozdítanakel. Nem is annyira az óriási eredmények voltak az érdekesek számunkra, ámbár itt is meg kell mondani, hogy olyan tényekkel találkoztunk, amelyekről már korábban is hallottunk, de nem tudtunk hinni a realitásukban. Peking közelében például, közel a Mingcsászárok temetkezési helyéhez, tehát a történelmi Kína középpontjában, hat hónap alatt felépítettek egy modern víztárolót, ami az egész környék mezőgazdaságát ellátja vízzel, és egy kisebb méretű erőművet is táplál. A munkát a pekingi minisztériumok dolgozói, egyetemi tanárok és diákok végezték, sőt sokan dolgoztak itt a baráti országok követségeiről is. Ez azonban csak egyetlen példa. Bizonyára nem is a legjellemzőbb. Hiszen aránylag rövid idő alatt hasonló víztároló vagy duzzasztógát épült az ország különböző pontjain, legalább negyven. Érdemes azonban megállni a módszernél, amivel Kínát újjáépítik. A KÍNAI ÚJJÁÉPÍTÉSNEK csak egyik oldala az, hogy az egész ország külső képe megváltozik, és rohamtempóban bontakozik ki egy iparilag fejlett és modern birodalom az ismert történelem e talán legrégibb kultúrterületén. A másik oldala az újjáépítésnek, hogy az országgal együtt átalakul maga a kínai ember is. Az állami és pártvezetők, valamint az értelmiségi rétegek képviselőinek közvetlen részvétele a fizikai munkában nemcsak hozzájárulást jelent az új Kína felépítéséhez, hanem egyben harcot is az egyik legősibb babona ellen, mely talán sehol a világon nem fészkelte be magát oly mélyen a köztudatba, mint éppen Kínában. A fizikai munka alacsonyabbrendűségének babonája egy olyan országban, melynek technikai lehetőségei még meglehetősen korlátozottak, s még jó ideig eltart, míg a gépi berendezések megfelelnek a megoldásra váró feladatoknak, igen komoly veszélyt rejt magában. Alkalmas arra, hogy hátráltassa a fejlődést, különösen a kínai ember átalakításának szempontjából. A fizikai és értelmiségi munka közötti különbségről kialakult köztudat a régi kínai társadalom természetében gyökerezik. Ezek a gyökerek éppen ezért nagyon mélyek. Kínának kétezer év óta nem volt olyan természetű feudális szerkezete, mint például az európai országoknak. A régi kínai társadalom struktúrája arisztokratikus jellegű volt ugyan, de ha voltak is gazdag földesurak, az arisztokrácia nem feudális, hanem hivatalnoki arisztokrácia volt, erősen értelmiségi jelleggel. Mandarin-arisztokrácia volt, a szó gyakorlati értelmében az írástudók arisztokráciája. A vezetőket államvizsga alapján válogatták ki. Persze egy mandarin gyermeke könnyebben jutott abba a helyzetbe, hogy letegye az államvizsgát, mint egy parasztemberé. Ha egyáltalán eljuthatott a paraszt gyereke a vizsgáig, Kína forradalmának, mely közel ötven éve szakadatlanul tart, sőt heves földrengéseket okozott már korábban is — például az úgynevezett Taiping felkelés idején — egyik lényeges feltétele visszaadni a fizikai munkának a megbecsülést. Ez persze nem jelenti az értelmiség lefokozását — mint ahogy számos nyugati újságíró bizonygatja. Csupán az értelmiségi foglalkozások osztályjellegét számolja fel. Különben talán sehol a világon nem tesznek olyan erőfeszítéseket az értelmiségi utánpótlás kiszélesítésére, mint Kínában. Kínai városokban, ahol megfordultunk, olyan egyetemi negyedeket láttunk, amelyeknek méretei és tanulmányi rendszere messze felülmúlja a legtöbb hírneves nyugati egyetemét. Ilyen egyetemi várost láttunk Pekingiben, Sanghajban, Kantonban, Vuhanban, Tiencsinben. S csak hogy ez utóbbiról említsek néhány részletet: a régi klasszikus és az új műszaki egyetem, amelynek tanulói több üzemet is fenntartanak, egymillió négyzetméter területet foglal el, s hallgatóinak száma megközelíti a tízezret. Egyébként Kínában mindenki tanul. A legkülönbözőbb formában. A rendes oktatási hálózat fejlettsége, bármilyen óriási is, természetesen nem ad fogalmat erről az általános tanulási szenvedélyről, amely talán a legjellemzőbb vonása a mai kínai életnek. Nem akarom statisztikai adatokkal untatni az olvasót, de azért hadd említsek meg néhány összehasonlító adatot a kínai közoktatás fejlődéséről. 1949-ben, tehát a felszabadulás évében, a felsőoktatási intézményeknek, beleértve a főiskolákat és az egyetemeket, összesen 14 000 hallgatójuk volt, — 1958-ban 101 000. 1949-ben a különböző típusú középfokú iskolákban, beleértve a technikumokat, 43 000 tanuló tanult, — 1958-ban 220 000. 1949-ben az általános iskolák tanulóinak száma 170 000 — 1958-ban 520 000. Ezeknél a számoknál többet mond azonban maga az elv, amely a kínai oktatásügy minden ágában érvényesül. Ez az elv a következő: olyan összhangot teremteni gyakorlati és elméleti tanulás között, hogy a gyakorlat állandóan lépést tartson az elméleti tanulmányokkal, s a tanuló közvetlen tapasztalat alapján maga is képes legyen ellenőrizni tanulmányait. A diákok sok helyen nemcsak az iskola, vagy az egyetem üzemeiben dolgoznak, hanem más üzemekben, sőt a mezőgazdaságban is. Viszont az üzemi dolgozók és a népi kommunák dolgozói részére mindenütt esti tanfolyamokat rendeznek, s rengeteg munkás és paraszt tanul például filozófiát. A tanulásban való előrejutást éppen olyan becsületbeli ügynek tekinti a kínai dolgozó, mint a termelésben elért sikereket. AZ EGYIK AMERIKAI LAP munkatársa az értelmiségi dolgozók fizikai munkáján élcelődve, azt írta: »a kínaiak odáig már eljutottak, hogy egyetemi tanárból tudnak parasztot csinálni, de azt még nem találták ki, hogyan lehet parasztból egyetemi tanárt csinálni«. Ez a megjegyzés éppen olyan perfid, mint amilyen ostoba. S megint egy bizonyíték amellett, hogy a nyugatiak milyen kevéssé képesek megérteni mindazt, ami Kínában történik. Természetesen egyáltalán nincs szó arról, hogy egyetemi tanárokból parasztot akarnak csinálni Kínában. Még azok az egyetemi tanárok is tovább taníthatnak, akik az 1957-es nagy vita idején nyíltan jobboldali nézeteket hirdettek. Magam is beszéltem ilyenekkel. A többi között a vuhani egyetem élettan-professzorával, aki elmondta, hogy ő is azok közé tartozott, akik azt hirdették, hogy a pártnak nem lehet feladata az irányítás olyan szakterületeken, mint például a biológia, s általában az egyetemi oktatás. Amellett a jobboldal támadása a népi hatalom ellen, talán sehol nem volt olyan éles, mint Vuhanban, s éppen az egyetemen. Ennek ellenére ez a tanár, aki egyébként belátta tévedéseit, megtarthatta tanszékét, s beszélgetésünk során maga is elismerte, hogy tudományos téren sokkal több segítséget kap a népi államtól, mint az előző kormányok bármelyikétől, amelyek anyagi előnyökhöz juttatták ugyan, de nem sokat törődtek azzal, hogy tudományos téren mit csinál, s egyáltalán csinál-e valamit. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az egyetemi tanárok, s más értelmiségiek közül ki vesz részt a fizikai munkában, ezt Kínában nem büntetésnek, hanem megtiszteltetésnek tekintik. Kimenni dolgozni egy vízierőmű építéséhez, vagy a népi kohókhoz, minden kínai értelmiségi számára hazafias feladatot jelent. A nyugatiak képtelenek megérteni, hogy példának okáért a Tajvan felszabadításáért folyóharc sokkal inkább a népi kohókban, a népi kommunákban, az új ipartelepek építésénél folyik, mint Kimoj és Macu térségében. A TANULÁSI SZENVEDÉLY a kínai nép nemzeti öntudatának egyik megnyilvánulása, s csak így lehet megérteni jelentőségét. Amikor egy amerikai újságíró azon gúnyolódik, hogy a kínaiak még nem találták ki, hogyan lehet a parasztból egyetemi tanárt csinálni, csak saját korlátoltságáról állít ki bizonyítványt. Pedig ha az amerikaiak saját történelmük tanulságait vennék elő, akkor is megérthetnék, milyen óriási erő van a paraszti tapasztalatban s abban, hogy egy nagy nép saját erejével alakítja sorsát. Az igazság az, hogy Kína vezetői, akik igen magas színvonalon képviselik az intelligenciát, állandóan tanulnak a paraszttól és a legnagyobb sikereiket azoknak a kezdeményezéseknek köszönhetik, amelyek a népből indultak ki. A népi kommunákat például, amivel forradalmasították Kína egész gazdaságát, maguk a parasztok találták ki. Hogy hogyan? — erről legközelebb. Padi Ferenc A Hazafias Népfront vezető testülete, az országos elnökség szerdán, február 4-én egésznapos ülést tart. Ebben az esztendőben először tanácskozik az elnökség — tájékoztatták a Magyar Nemzet munkatársát a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál. Az ülésnapirendjén két kérdés szerepel. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a népfrontmozgalom feladataival foglalkozik, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseinek megvalósítása terén, Ortutay Gyula, a Népfront Országos Tanácsának főtitkára pedig a mozgalomnak a választások óta végzett munkájáról és a következő hónapok feladatairól tart beszámolót. A Hazafias Népfront a választások előkészítése alatt és a november 16-i hatalmas választási győzelem után is széleskörű, sokrétű munkát végzett mind politikai, mind gazdasági, társadalmi és művelődési vonatkozásokban. A mozgalom legfontosabb munkaterülete az elmúlt két és fél hónap során az újonnan megválasztott tanácsok támogatása, a tanácstagok tevékenységének minél sikeresebb elindítása volt. A Hazafias Népfront bizottságai a tanácsi munka színvonalának további emelése érdekében hat előadásból álló sorozatot indítottak a 107 ezer községi, városi, járási és megyei tanácstag számára. Az előadások az ország több mint háromezer falvában és városában előreláthatólag február végéig, március közepéig tartanak és felölelik a tanácsi munka mindenfajta ágazatát. Foglalkoznak a tanácsok helyzetével a népi demokratikus államhatalomban és igazgatásban, megismertetik a tanácstagokat a legfontosabb törvényekkel, a tanácsok tevékenységének több mint nyolcesztendős tapasztalataival, a tanácstagok jogaival és kötelességeivel, a tanácsok működésének alapelvivel, gazdasági kérdésekkel — a község- és városfejlesztés, a költségvetés problémáival —, a mezőgazdaság és a művelődéspolitika időszerű kérdéseivel. Az előadássorozat programjában megvitatják az államhatalmi és igazgatási szervek, valamint a Hazafias Népfront-bizottságok együttműködésének lehetőségeit és a közös munka formáit is. Ezzel egyidejűleg folyik a Hazafias Népfront aktivistáinak tanfolyama is, a népfrontpolitika és a mozgalom legfontosabb problémáiról. A népfrontmunka előterében áll a községfejlesztéssel kapcsolatos feladatok végrehajtása is. 1958-ban a községfejlesztési programok előkészítése és végrehajtása közben a népfront számottevő eredményeket mutatott fel. Tavaly a társadalmi munka értéke — a most összesített eredmények szerint — meghaladta az 50 millió forintot és több községben az egy lakosra jutó értéke 140 forintot tett ki. Az idén a szervezettebb munka és a társadalmi szervek közötti szorosabb együttműködés következtében további emelkedésére lehet számítani. Az 1959-es községfejlesztési terveket már mindenütt kidolgozták és a tanácsok januári ülésén el is fogadták. Általában megállapítható, hogy az új tervek a helyi anyag- és munkafelhasználásra sokkal nagyobb súlyt helyeznek, mint azt a múlt évben tették. A népfront-bizottságok több helyütt — főként a városokban — műszakiakból, ipari munkásokból patronáló csoportokat szerveztek. Első eredményként a győri csoport máris 11 községben nyújtott segítséget a községfejlesztés megvalósításában és Ráckevén például a patronáló mérnökök támogatásával 18 000 forintot takarítottak meg egy törpe vízierőmű tervezésénél. A népfront megyei bizottságai a társadalmi munkások tapasztalatcseréjének szélesebb körűvé tételére februárban mindenütt megrendezik a kiváló társadalmi munkások találkozóját. A Hazafias Népfront mind nagyobb részt vállal a falu szocialista átalakításának gondjaiból is. Ezért tartották meg a közelmúltban a Gheorghiu Dej Hajógyár és a madocsai dolgozó parasztok találkozóját. A népfront-bizottságok mindenütt keresik a módját a nagyüzemi mezőgazdálkodás népszerűsítésének, a parasztok szakismerete gyarapításának. A párt agrárpolitikájának megvalósítása céljából a népfront együttműködést teremtett a megyék képviselőcsoportjaival s a képviselők hónapról hónapra több termelőszövetkezetet látogatnak meg és patronálnak. A szerdai elnökség ülés is részletesen foglalkozik a mezőgazdaság kérdéseivel, mert a népfront minden aktivistája előtt világos, hogy a szocializmus magyarországi építésének egyik legfontosabb kérdése a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése. Az elnökség ülése után február 6-án és 7-én — pénteken és szombaton — a Hazafias Népfront megyei bizottságainak elnökei és titkárai kétnapos értekezleten vitatják meg a népfront előtt álló feladatokat. K. T. Vezető amerikai tudósok a szovjet rakétatechnika sikeréről Washingtonból jelenti az MTI. A vezető amerikai rakétatudósok az amerikai szenátus albizottságai előtt megerősítették a Szovjetunió holdrakéta-kilövésének jelentőségét. Steward, az amerikai űrhajózási hivatal igazgatója elmondotta, hogy a Szovjetuniónak olyan pontos irányító berendezése van, amely lehetővé teszi, hogy interkontinentális rakétáit 20—30 kilométernyi ►►szórással* eljutassa céljához. Dr. Glerman igazgató közölte, hogy az Egyesült Államok hat év múlva lesz olyan helyzetben, hogy 75 tonnás hasznos terhet tudjon kilőni a világűrbe. Amerika az idén egy tucat mesterséges holdat szeretne felröppenteni. Glennan sajnálkozással állapította meg, hogy az Egyesült Államok elmaradt a Szovjetunió mögött.Ez igen szerencsétlen helyzet" — mondotta. Dr. Wernher von Braun, a német származású rakétaszakértő — aki most az Egyesült Államok hadserege rakétafejlesztési kutatásának vezetője — az amerikai szenátus felkészültségi bizottságában kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak öt évre van szüksége ahhoz, hogy utolérje a Szovjetuniót az interkontinentális, ballisztikus rakétalövedékek fejlődése terén. A bizottság egyik tagjának kérdésére válaszolva azt mondotta, hogy ha az Egyesült Államok nem gyorsítja meg űrkutatási és rakétalövedék-programjának ütemét, akkor körülbelül 10 év alatti►tehetetlenné válik. Dobi István a paksi munkás-paraszt találkozón Január közepén a paksi termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák küldöttsége Budapestre látogatott, ahol felkereste az Erőműjavító és Karbantartó Vállalatot. A budapesti üzemi dolgozók ötventagú küldöttsége szombaton viszonozta a látogatást. A munkás-paraszt találkozón megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront országos titkára. A vendégeket a paksi járási művelődési otthonban Baller Ferenc, a községi népfrontbizottság elnöke üdvözölte. A községi tanács és a Hazafias Népfront ez alkalommal háromszáz terítékes ebédet adott, amelyen a többi között felszólalt Prantner József, az MSZMP Tolna megyei bizottságának titkára, majd Dobi István beszélt. Hangsúlyozta, hogy az ilyen találkozók szilárdabbá, erősebbé teszik a munkás-paraszt szövetséget. A közös ebéd után a vendégek felkeresték a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetet, meglátogatták a konzervgyárat, a Biritói Állami Gazdaságot és megtekintették több egyéni gazda portáját 5 A tavalyi export a felszabadulás óta eltelt bármelyik év kivitelét meghaladta Incze Jenő miniszter a külkereskedelem helyzetéről A külkereskedelmi vállalatok és a külföldi kirendeltségek vezetői előtt Incze Jenő miniszter ismertette a külkereskedelem helyzetét, elmúlt évi eredményeit és az ez évi feladatait . Az ipar és a mezőgazdaság múlt évi jó munkája lehetővé tette, hogy fizetési mérlegünk egyensúlyba kerüljön és hogy terven felül mintegy 790 millió devizaforint kivitelt és 730 millió devizaforint behozatalt bonyolítsunk le. Végső soron a teljes árforgalmunk mintegy 940 millió devizaforint aktívumot tüntet fel. Az 1958. évi export a felszabadulás óta eltelt bármelyik év kivitelét meghaladta és az 1955. évinél — amikor a legmagasabb exporteredményeket értük el — 15 százalékkal volt több. 1958- ban a behozatali forgalom 73 százalékát a demokratikus országokkal, 27 százalékát a tőkés államokkal bonyolítottuk le. A kivitel 72 százaléka demokratikus, 28 százaléka pedig a tőkés országokba irányult. A miniszter a továbbiakban ismertette a külkereskedelem eredményes munkájának legfontosabb forrásait. A Politikai Bizottság 1958 elején foglalkozott a külkereskedelem munkájával és határozatában megjelölte a főbb irányelveket. Nagy segítséget nyújtott a szocialista országok együttműködése, a KGST munkája. A miniszter ezután az 1959. évi terv főbb jellemzőiről szólt . A tavalyi forgalomhoz mérten a behozatal 13 százalékos, a kivitel kétszázalékos növekedését terveztük. Az 1959. évi terveink realitását alátámasztja, hogy a múlt év végéiig valamennyi szocialista országgal megkötöttük az éves megállapodásokat, kivéve Kínát és Romániát, amelyekkel jelenleg folynak a tárgyalások. A tőkés országokkal lebonyolódó forgalmunkat nagymértékben segíti, hogy most a szokásosnál több tőkés országgal rendeztük már, vagy pedig éppen ebben az időben rendezzük az 1959-es államközi, illetve bankközi megállapodásokat. Ebben az évben az áruösszetételben lényeges változások történnek. 1959-ben összbehozatalunkban valamivel kevesebb az anyag részesedése, mint 1958-ban volt, ugyanakkor lényegesen több a gép- és a finommechanikai gyártmányok aránya. A fogyasztási cikkek importját az 1958. évinek mintegy ötszörösére növeljük. 1958-ban az export 41 százalékát a gép- és finommechanikai gyártmányok, 23,5 százalékát a mezőgazdasági termények, a többit pedig az egyéb áruk tették ki. Ez az arány 1959-ben módosul és a gép- és finommechanikai cikkek kivitele valamivel kevesebb az előző évinél, 40 százalék lesz, annak ellenére, hogy abszolút összegben többet szállítunk, mint 1958-ban. A mezőgazdasági cikkek részesedése az összkivitelben 23,5 százalékról 26,5 százalékra emelkedik.