Magyar Nemzet, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
MaowVintor ^4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A munka ünnepére írta : Dobi István Zászlókkal és virágokkal díszítik a városokat és a falvakat, május elseje ünneplésére készült fel az ország. Egyetértek vele, hogy a díszítés éppúgy hozzátartozik a munka napjának méltó megünnepléséhez, mint a vidám felvonulás, a játék, a szórakozás, ami elválaszthatatlan május elsejétől. De ne vegye tőlem rossznéven senki, hogy az ünnepi alkalmat megragadom és ezen a napon megköszönöm mindazoknak a teljesítményét, szorgalmát, eredményét is — legyenek ipari, mezőgazdasági vagy értelmiségi dolgozók —, akik munkájukkal hozzásegítenek mindannyiunkat, hogy ünnepi érzésekkel tekinthessünk vissza amegtett utunkra, bizalommal a jövő lehetőségeire. Azipar legkülönbözőbb területeiről nem is remélt méretű termelési eredményeket jelentenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa tiszteletére elindult verseny egész iparunk teljesítményeire igen jó hatással van. A mezőgazdaságról pedig elmondhatjuk, hogy talán még sohasem láttunk olyan szépen megművelt földeket, a jó termésnek olyan gondos előkészítését, mint az idén. És ez vonatkozik termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra, egyéni gazdák verejtékkel művelt kisüzemeire egyaránt. Alig múlik el nap, hogy ne kapnánk hírt valami számottevő tudományos felfedezésről, vagy kulturális területen elért egyéb sikereinkről. Úgy gondolom, hogy mindezek az eredmények nagymértékben hozzájárulnak május 1. ünnepi hangulatának növeléséhez és meg kell emlékezni róluk, amikor a munkának erre a most már világraszóló ünnepére készülődünk. A magamkorabeli embernek elég messze visszanyúlnak a májusi emlékei és talán nem lesz tanulság nélkül való, ha ezekből egyet-mást felelevenítek. Éppen csak kikerültem az elemi iskolából, már megismerkedtem az aratásnak, cséplésnek, mezőgazdasági munkának azzal a részével, amivel a mi időnkben a szegény ember gyerekének már 12—13 éves korában, ha tetszett, ha nem tetszett, meg kellett barátkoznia. Azután a lengyállóan próbáltam szerencsét. Olyan munkahelyen, ahonnan álltán elvitt az apám, avval keserű szóval, hogy ha már ő megöli a por — hamarosan meg is ölte szegényt —, legalább nekem más legyen a sorsam. Azután a komáromi fitelepre vettek fel, a gatcerhásba, a gépüzembe és ott élten meg az első olyan május füsejét, ami figyelmet ébresztett bennem. Április végén már nem volt az az átkozott didergés, ami télen gyötört bennlinket, és mezítláb járhattunk. Már világos volt, mikor a gyárba mentünk, és este haza. Elmúlt a félelem, ami a sötétségben kísért bennünket gyerekeket, reggel és munka után hazatérőben. De más baj mutatkozott. Mindinkább beszélték, hogy május 1-énjönnek a szocialisták, szétverik a gyárat, minket is megvernél és hazakergetnek«. Végül egy este apámnak beszéltem aveszedelemről". — Nem bántanak azok titeket, kisfiam — mondta. — Ők az urakat bántanák, ha tudnák. De ha félsz, maradj itthon ... Május 1-én mégiscsak elindultam a gyárba. A város szélén, a komáromi vámház mögött egy szakasz huszár várakozott, harci felszereléssel, lóháton Valamivel arrébb hasonló alakulatot pillantottunk meg. Mindannyian féltünk, akik a városba törekedtünk, s egy csoportba verődtünk öszsze. A huszárok közül az egyik, talán a parancsnokuk volt, kivont karddal hozzánk lovagolt és megmondta, hogy csoportosulni nem szabad, de ha munkába megyünk, az út nyitva áll. Utat nyitottak nekünk, s az üzemben reggel 6 órakor megindult a munka. Mégse egészen oly módon, mint máskor, mert a mi körfűrészünktől hiányzott az előmetsző. Engem az udvarra raktak, s az igen jó volt, mert leshettük az utcát, vártuk a szocialistákat. Előbb csak egy jött, röpcédulákat osztogatott a gyárban, azután jöttek tízentizenöten, piros-nyakkendősen. A velünk szemben levő bútorgyárba is röpcédulákat szórtak. Közöttük volt a mi körfűrészünk előmetszője is. Másnap őt az irodába rendelték, elbocsátották. Levetette munkaruháját, összecsomagolt, elköszönt munkástársaitól, nekem annyit mondott, hogy legyek ezután is jó gyérért. Elment. A következő májusi ünnepnapon már a szőnyi kiserdőben gyülekeztünk össze — a Horthy-korszak első esztendőit tapostuk —, háborús szorrtszolgálat, vöröskatonaság, fogság, internáltság, rendőri felügyelet volt mögöttem és én voltam a szőnyi szervezett munkásság verselője akkor éppenúgy, mint más alkalommal. Ady, József Attila, Várnai Zseni és más, előttünk különben ismeretlen költők verseit szavaltam. Egyszer csak csendőrök és rendőrök gyűrűjében találtuk magunkat. Csak mondtam én egyik verset a másik után, egyikbe se lehetett belekötni, végül elmentek a csendőrök, a rendőrök, Borbély Ferenc gazdálkodó pedig, akinek a kiserdejében ünnepeltünk, utólag vállalta, hogy tudott a szándékunkról, hogy odamegyünk kirándulni. A következő évben azután már nem tartottunk májusi ünnepet, pedig Komáromban és Szőnyben teljes rendőri és csendőri felkészültség várt bennünket, s a végén engem vontak felelősségre ezért a készenléti állapotért. Minél jobban fejlődött a munkásság öntudata, annál veszekedettebb haraggal fordultak szembe a tőkés világ uralkodó osztályai a munkások minden olyan törekvésével, hogy május 1-én vagy máskor megmutassa a maga erejét és összefogottságának kifejezésével, tüntetésekkel és ünnepi felvonulásokkal minden kizsákmányolt embert harcra ösztönözzön elnyomói ellen. De a munkásöklök — bármerre néztünk a világban — évről évre keményebben ütöttek vissza és ezen még a különböző szociáldemokrata pártok és szervezetek megalkuvása, néha az embernek vérébe, önérzetébe vágó meghunyászkodása sem tudott változtatni. Május 1 a munka ünnepe és a munkás öntudat ünnepe lett az egész világon, a leghaladottabb és a legelmaradottabb országokban. Ez a jelentősége most már megvan Moszkvában éppúgy, mint Budapesten és azokban a kapitalista országokban is, ahol nem egyéb, mint a munkástömegektől való félelem diktálja a kormányoknak a májusi ünnepségek és felvonulások tilalmát. Mi Magyarországon 1945-ben ünnepeltük a felszabadulás utáni első május 1-ét. Talán kétszázezer, talán ennél is több ember gyülekezett össze akkor a Hősök terén. Abban a tömegben, amely a Hősök terén összegyülekezett, ott voltak boldogan, felszabadultan és egy új világ építésére elszántan mindazok a budapesti emberek, akik éveknek, évtizedeknek folyamán szenvedtek a tőkés, fasiszta elnyomás terhe alatt, részesei voltak nyílt és földalatti megmozdulásoknak, részesei álcázott antifasiszta összejöveteleknek és ünnepségeknek, de attól sem riadtak vissza, hogy megütközzenek Horthy fegyveres csendőreivel és rendőreivel. Közülük ezrek és ezrek megjárták Horthy börtöneit és hajszál híján menekültek meg az akasztófától vagy a főbelövetéstől. Ezek az emberek ott voltak a Hősök terén 1945. május 1-én, az ő jelenlétük, az ő jövőbe vetett hitük és szocialista építőmunkára való elhatározottságuk döntő jelentőségű volt a mi további fejlődésünkre. A Szovjetunió felszabadított bennünket , szétvertük a nagybirtokrendszert, romjaiból újjáépítettünk egy országot, s ha voltak is közben kisebb-nagyobb visszaesések, ezt az országot a dolgozó magyarok országává tettük. A nép tulajdonába vettük a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a kereskedelmet, a közlekedést. Az egész építkezést annak a proletár internacionalizmusnak a szellemében végeztük, amit Május 1-e kifejez, s amit a mi népünknek különösen 1956 októbere után kellett éreznie, amikor mindenki előtt, nyilvánvaló volt, hogy a Szovjetunió és többi szocialista barátunk testvéri segítsége nélkül képtelenek lettünk volna talpraállni, az ellenforradalom veszteségeit kiheverni. A magyar munkásság másfél évtized folyamán hihetetlen eredményeket ért el az ipar fejlesztésében, a termelés növelésében, a modernebb technika elsajátításában és ezzel párhuzamosan bőségesen kivette a részét mindazoknak a feladatoknak a teljesítésében is, amelyek az államvezetésben és az iparon kívül álló területek gondosában a népi demokrácia, a proletárdiktatúra rendszerében a munkásosztályra, mint vezető erőre nehezednek. Hogy az ipari munkásság mennyire tisztán látja a maga rendkívüli felelősségét, annak tanújelét adta a közelmúlt hónapokban is, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésében történt nagy előrehaladás szükségessé tette azt is, hogy a magyar ipar korábbi tervein túlmenő feladatok teljesítését vállalja. Néhány hónap alatt termelőszövetkezeteink számban, területben és a bennük tömörült dolgozó parasztok lélekszámában erősen meggyarapodtak. A megnagyobbodott és az új termelőszövetkezetek megszilárdítása, jó terméseredményeik biztosítása, őszi nagyüzemi felkészültségük még tökéletesebb előkészítése igen komoly feladatokat jelent a szövetkezeti parasztság számára, azonban én nem aggódom, hogy a parasztság a maga szorgalmával és hozzáértésével mindent meg ne tenne a feladatok teljesítése érdekében. Hogy a parasztság erőfeszítései sikerrel járjanak, ahhoz — éppenúgy, mint a mögöttünk levő hónapokban, vagy talán még fokozottabb mértékben — szükséges lesz az ipari munkásság és az értelmiség segítsége. Bízom benne, hogy munkásságunk idei májusi ünnepe egyúttal a munkás-paraszt szövetség további megszilárdításának ünnepe és a népi demokratikus Magyarország további sikereinek, mindinkább meggyorsuló általános gazdasági fejlődésének erőforrása lesz. Magyar—kínai barátsági nagygyűlés Pekingben A külpolitikai helyzet BEFEJEZŐDÖTT PÁRIZSBAN a nyugati külügyminiszterek kétnapos értekezlete. A hosszú viták után elfogadott közös döntésekről lapunk más helyén részletesen beszámolunk. Mint a nyugati sajtójelentésekből kitűnt, a tanácskozások középpontjában az úgynevezett csomagterv állt. Ennek az a lényege, hogy a NATO-országok javaslatait egységes keretbe, "csomagba" pakolják és Genfben a külügyiminiszterek tanácskozásán csupán az elképzelés egészét hajlandók vita alá bocsátani. Ez a felfogás rávilágít arra, hogy egyes nyugati küldöttségek már eleve nehézségeket akarnak gördíteni a genfi megegyezés elé. A »csomag«-terv ugyanis eleve kizárja, hogy ha a Szovjetunió például elfogadhatónak tartja a nyugati elképzelések egy részét és hajlandó arról tárgyalni, akikor kiemeljék belőle a kompromisszumra alkalmas pontokat és közös megvitatás alá bocsássák. Mérpedig nyilvánvaló, hogy a nyugati javaslatok egésze a Szovjetunió számára elfogadhatatlan, hiszen az magában foglalja a nyugatnémet nézeteket is, amelyek a két fő problémát: a német békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini helyzet rendezését összekapcsolják más, oda nem illő kérdésekkel is. A "csomag"-terv tarthatatlanságát egyes párizsi küldöttségek is felismerték. Erre vall az a Reuter-jelentés, amely szerint a párizsi külügyminiszteri konferencia egyik fő problémája az volt, vajon hajlandók-e megbontani a »csomagot«, vagy pedig mereven ragaszkodnak az egészhez. Amint a nyugati jelentésekből kitűnik, a legtöbbet Selwyn Lloyd angol külügyminiszter fáradozott a makacsság feloldásán. Az Associated Press jelentette, hogy az angolokat igen aggasztja a berlini helyzet, mert szerintük, ha nem változtatnak a jelenlegi álapoton, akkor ez »nagyobb nemzetközi válság előidézője lehet". Selwyn Lloyd különösen az amerikai küldöttséget igyekezett megpuhítani. Négyszemközt tárgyalt Herter külügyminiszterrel és kérte, hogy a berlini kérdést a kelet-nyugati tárgyalásokon lehetőleg minden egyébtől, így a német kérdés egéysieívői és azeurópai rendezéstől elkülönülne vitassák meg. Azangol külügyminiszter a kulisszák mögött folytatott diplomáciával igyekezett érvényesíteni társainál rugalmasabb álláspontját. Szerda este Couve de Murville francia külügyminiszterrel vacsorázott és tájékoztatta őt kormányának elgondolásairól. Csütörtökön Von Brentano nyugatnémet külügyminiszterrel találkozott. A tárgyalások második napján vitatták meg a közép-európai korlátozott fegyverzet övezet megteremtését indítványozó angol tervet. A nyugati külügyminiszteri tanácskozásokhoz közelálló körök szerint az amerikaiak, a franciák és a nyugatnémetek nemigen hajlottak az angol terv elfogadására. Egyes sajtókommentátorok abban a tényben, hogy a nyugati külügyminiszterek szigorúan zárt ajtók mögött folytatták eszmecseréjüket, annak a jelét látják, hogy el akarták titkolni nézeteltéréseiket. A bázeli National Zeitung helyesli a titokbaburkolózást, mert — mint írja — »ha a nyugati külügyminiszterek nem tudnak megállapodni, legalább nem tárulnak fel annyira a Nyugat gyengéi". A demokratikus francia Libération megjegyzi, hogy Párizs eredménye legfeljebb újabb szakértőbizottság kiküldése lesz a problémák megvizsgálására.Ismét szaporodott tehát a szakértői bizottságok száma — jegyzi meg a lap. — A Nyugatnak sok mindene hiányzik, de szakértőkben nincs hiány." Az Izvesztyija szerkesztőségi cikkében egybeveti a szocialista országok külügyminisztereinek varsói értekezletét a nyugatiak párizsi vitáival. Megállapítja, hogy a varsói tárgyalások fontos helyet foglaltak el a közelgő kelet-nyugati tárgyalások előkészítésében s ugyanakkor a nyugati hatalmak nem mutatnak kellő törekvést a kölcsönösen elfogadható döntésekre. Akcióik, amelyekkel bonyolítani akarják a helyzetet a tárgyalások előestéjén, azt a célt szolgálják, hogy befejezett tények elé állítsák a genfi tanácskozást. A pekingi nagygyűlés Pekingből jelenti az Új Kína. Az ünnepélyesen feldíszített pekingi téli sportcsarnokban csütörtök délután több mint nyolcezer ember részvételével nagygyűlést rendeztek a dr. Münnich Ferenc miniszterelnök vezetésével Kínában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A teremben ilyen feliratok voltak olvashatók: "Éljen a kínai és a magyar nép örök, elszakíthatatlan barátsága!", »Éljen a Szovjetunió vezette szocialista tábor népeinek egysége!", »Éljen a világ népeinek egysége, éljen a béke!". Az ünneplő közönség lelkesen éljenezte a Csou En-laj miniszterelnök kíséretében az ünnepi emelvényre lépő magyar párt- és kormányküldöttséget. A magyar vendégeket Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt pekingi városi bizottságának első titkára, Peking polgármestere üdvözölte. Kérte a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, hogy tolmácsolják Pekinglakossága és az egész kínai nép szívből jövő üdvözletét a testvéri magyar népnek. A magyar dolgozó nép nevében Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket és a testvéri kínai népet. Beszédét gyakran szakította meg taps. Ismertetve a magyar népnek a szocializmus építésében legutóbb elért eredményeit, Kiss Károly kijelentette: -Erőnket a szocializmus építésében abból a tényből merítjük, hogy elválaszthatatlanul, egyszers mindenkorra a Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor testvéri kollektívájában élünk." A továbbiakban Kiss Károly rámutatott, hogy a szocialista tábor országainak egysége és a közöttük fennálló barátság a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség elvein alapul. Ebből fakad a marxizmus—leninizmus,és a proletarnemzetközi. ség ereje és elvitathatatlan győzelme. "A magyar dolgozó nép eltökélten támogatja a népi demokratikus rendszert" — mondotta ezután Kiss Károly, majd hangsúlyozta, hogy a néphatalom és a proletárdiktatúra ma erősebb, mint az 1956. évi ellenforradalom leverése óta valaha. Az 1958. évi választások híven kifejezték, hogy a magyar nép milyen lelkesen támogatja a szocializmus építését. Nemzetközi téren — folytatta az MSZMP Politikai Bizottságának tagja —, a keleti szél erősebb, mint a nyugati szél. Ellenségeinket, az imperialistákat, elsősorban pedig az amerikai imperialistákat mindinkább aggodalom tölti el amiatt, hogy a szocializmus erői állandóan gyarapodnak. Kiss Károly megbélyegezte az imperialistái legújabb távol-keleti felforgató tevékenységét, a Kínához tartozó Tajvan és Tibet elleni agressziós terveiket. Az ilyen tervek hangoztatta : kudarcra vannak kárhoztatva. Kiss Károly ezután, elítélte a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját, amely megkísérli, hogyrendszerbe foglalja" a modern krnconizmust. Az Elnöki Tanács elnökhelyettese végül rámutatott, hogy a magyar nép támogatja a Kínai Népköztársaság jogos álláspontját az ENSZ-tagság kérdésében. A magyar nép támogatja a Szovjetunió kormányának a leszerelés, az atomfegyverkísérletek megszüntetése, a berlini helyzet rendezése és a német békeszerződés megkötése kérdésében előterjesztett javaslatait, amelyek kivétel nélkül a nemzetközi helyzet enyhítését és a béke biztosítását szolgálják. Kiss Károly beszédét hatalmas taps fogadta. Peng Csen, Peking polgármestere a következőket mondotta beszédében: — A magyar nép hősi nép, dicső forradalmi hagyományai vannak. A kínai nép mindig rokonszenvel figyelte és őszintén csodálta a magyar nép hősies küzdelmét. Az elmúlt 14 évben a szorgalmas és derék magyar nép hatalmas munkalelkesedéssel vett részt a szocializmus építésében és ragyogó sikereket ért el. A legutóbbi időszakban, főként az 1956. évi ellenforradalom leverése óta, a szocializmus építése még gyorsabban halad előre, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével. A magyar párt és kormány, a marxizmus—leninizmus elveit követve, lankadatlan erőfeszítéseket tesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor és a Szovjetunió Kommunista Pártja körül csoportosuló nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítására. A Magyar Szocialista Munkáspárt elszánt küzdelmet folytata jugoszláv revizionizmus ellen, a marxizmus—leninizmus elvi tisztaságának védelmében. — A Magyar Népköztársaság, következetesen a béke külpolitikáját folytatva, minden téren támogatást nyújt a békeszerető országoknak és népeknek a béke megvédésére irányuló törekvéseikben. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a gyarmatosítás ellen és nemzeti függetlenségük' kiyi^tasáart^ésmegőrzés