Magyar Nemzet, 1960. augusztus (16. évfolyam, 182-206. szám)

1960-08-02 / 182. szám

____ Mit játszhattak volna színházaink? A Dramaturgiai Tájékoztató tanulságai évad végén a színházak mű­soráról mérleget készít a kö­zönség is, a kritika is. Ez az összefoglalás idén ahhoz a kö­vetkeztetéshez vezetett, hogy színházaink műsorpolitikái a meglehetősen szűkkörű, nem egyszer lehetett volna jobb, hasznosabb színműveket is ta­lálni. Nehéz feladat lenne ki­deríteni, hogy adott esetben miért esett a választás éppen arra a darabra: a szinte vég­telen sok indok között nyil­ván elsősorban említenénk a szereposztási lehetőségeket, a rendezői elképzelést, a szceni­kai okokat. Tájékoztató a világ drámaterméséről A színházi dramaturgiák 1957 óta rendszeres segítséget kapnak a Színháztudományi Intézettől az eddig 12 kötet­ben megjelent Dramaturgiai Tájékoztató által. Ez a soro­zat folyamatosan megismertet a világ drámairodalmával, a világ színpadain szereplő művekkel. Elsősorban azokat a drámákat ismertetik bővebben és alaposabban, amelyeknek bemutatását az intézet tudo­mányos kollektívája feltétle­nül helyesnek tartaná és ajánl­ja. Másodsorban rövid tájékoz­tatást adnak a bemutatásra ér­demes darabokról, végül gyors­­listában közüik azoknak a kül­földi színműveiknek a címjegy­zékét, amelyeknek nyersfordí­tása az intézetben az érdek­lődő színházi szakemberek rendelkezésére áll. A Dramaturgiai Tájékoztató előkészületei közben címjegy­zékbe gyűjtik azokat a dara­bokat, amelyeket magyar szín­padon még nem játszottak. A válogatás másik forrása a kül­földi lapok és folyóiratok hír­anyaga, a premierekről és fel­újításokról szóló beszámolók és kritikák. Ezek alapján éven­te 250—300 szinopszist vitat meg a tudományos kollektíva. Közülük választották ki azt a 337 színművet, amelyet eddig a Dramaturgiai Tájékoztató is­mertetett. Nehéz lenne megállapítani, hogy azt a 27 darabot, amely a Tájékoztatóban és az utóbbi évek színházi műsorán egy­aránt szerepelt, valóban az in­tézet javaslatára mutatták-e be. Felté­telezhető például, hogy e nélkül is az érdeklődés sugarába került D­ürrenmatt műve, Az öreg hölgy látogatá­sa, Pável Kohout darabja, az Ilyen nagy szerelem, vagy Os­­borne-é, a Nézz vissza harag­gal és Viktor Rozov színmű­ve, a Boldogság merre ■vagy? A Szíháztudományi Intézet szerint változatosabb lehetett volna színházaink műsora, ha a dramaturgok és az igazgatók jobban igénybe veszik a Tájé­koztató segítségét. Így például érdekes színfolt lett volna Majakovszkij Buffo misztériu­mának bemutatása, amelyre az intézet már 1957-ben felhív­ta a figyelmet. Akkor, amikor színházaink előszeretettel válo­gatták ki a — gyakran vitat­ható — nyugati formabontó darabokat, ez az izgalmas, fan­tasztikus, formailag újszerű és tanulságos darab méltatlanul szenvedett mellőzést. Arról nem is szólva, hogy haszno­sabb és eredményesebb lett volna ezt a darabot színre hoz­ni, mint valamely más, gyenge darabot, például A XX. század fiát. Ajánlották a többi között G’Neill Utazás az éjszakában című darabját, amely egy csa­lád életében a polgári társa­dalomnak kíméletlen leleple­zését adja. Bizonyára színvo­nalasabb előadás lett volna, mint a hasonló jellegű Családi ágy, vagy Az én családom. Ha pedig már de Filippónál tar­tunk, említett darabjánál érté­kesebbet is be lehetett volna mutatni, így elsősorban a Tá­jékoztatóban ajánlott Filumena Marturano-t, amely Az én csa­ládomnál jobb. Gazdag választék a baráti országok klasszikusaiból Nem eléggé használták fel színházaink a Tájékoztatóból a népi demokratikus országok klasszikusait. Az idei lengyel millenniumi év alkalmat adha­tott volna Slowaczki valame­lyik művének bemutatására, a Tanácsköztársaság tavalyi­ évfordulója Friedrich Wolf A cattarói matrózok című darab­jának fővárosi bemutatójára. Vajon nem lett volna-e jobb, ha Caragiale Az elveszett levél című darabjának felújítása he­lyett egy másik, eddig még nem látott, hasonló témájú ro­mán darabot tűztek volna mű­sorra, nevezetesen a kiváló Viktor Eftimiu művét Az em­ber, aki látta a halált címmel. Eddig egyik színházunk sem adta elő például Petr Karvas szlovák író drámai sodrású, mély pszichológiájú darabját. A Tájékoztató gazdag vá­lasztékot ajánlott szovjet dara­bokból. Alekszej Tolsztoj Ra­kétája a régebbiek közül, az újabbakból Komejcsuk Miért mosolyognak a csillagok? című vígjátéka, Katajev műve, A műveltség netovábbja, vagy Pogogyiné, Az arisztokraták, bizonyára sikerrel szerepelt volna színpadjainkon. Évek óta nem látható szín­házainkban demokratikus né­met szerző. Johannes R. Becher szocialista szelle­mű remekműve, az 1941-es moszkvai csatát izgal­mas történetben feldolgozó Téli csa­ta, Friedrich Wolf könyvben most kiadott Mam­­lock professzora, Harald Mau­ser filmen is sikeres mai drá­mája, a Fehér vér és Hedda Zinner valamelyik műve — mondjuk a nem politizáló em­ber hatásos portréját adó Land tábornok — kétségkívül élén­kítette volna színházaink mű­sorát. A nyugatnémet Weisen­­bomn oevre-jére jellemzőbb lett volna Az illegálisok című drá­májának eljátszása, mint Hugó Vidtor A nevető ember­ének általa készített változata. A nem szocialista, modern művek közül az intézet egy kiváló japán író, Marimoto Kaoru művét is ajánlotta, amely azonban egyetlen szín­házban sem szerepelt. A ma­gyar közönség nem ismeri Ro­­ger Garaudy két kiváló szín­művét: a Bolondok ünnepét és a Prometheus 2848-at. Egyik színházunk tervezett egy O'Ca­­sey bemutatót, de a nehezen érthető Vörösbe fordul a csil­lag­ra gondoltak, ahelyett, hogy az ennél sokkal jobb Ezüstkupá­t, vagy a Juno és a pár­-t mutatták volna be. Persze utólag könnyű taná­csot adni, de ez a felsorolás, amely sokkal bővebb is lehet­ne, mégis mutat annyit, hogy a Dramaturgiai Tájékoztató sok kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Zay László KÖNYVESPOLC immmmnun Palmiro Togliatti: Az Olasz Kommunista Párt Az Olasz Kommunista Párt főtitkárának e művéből érde­kes képet kapunk az olasz kommunista mozgalom kiala­kulásának kezdeteiről, a fasiz­mus elleni harcáról, s mai te­vékenységéről. Könyvét Sze­­beszta Miklós fordította. (Kos­suth.) Krónikások — krónikák Az európai nemzeti államok kialakulásának kezdeti idő­szakáról, megszilárdulásáról, a feudalizmusnak — és Nagy Károly német—római birodal­ma megszervezésének — első időszakáról az egyetlen és fel­becsülhetetlen értékű­ forrás­munkák a krónikák. Az Euró­pai Antológia-sorozatban meg­jelent kétkötetes mű szemelvé­nyeket tartalmaz a középkori krónikákból. A szerkesztők úgy válogatták össze a részle­teket, hogy az olvasó előtt ki­rajzolódjék a középkori műve­lődési viszonyok társadalom­­történeti háttere is. A váloga­tás Mezei László munkája. Fordította Kackner Béla, Bé­­czesi Károly és Pataki János. (Gondolat.) Fenyő Béla: Kolumbustól Castróig Ha keveset is tudunk Latin- Amerikáról, többé nem távoli, idegen, a romantika ködébe vesző világ számunkra. Guate­mala tragédiája, a bolíviai ón­bányászok felkelése, Venezue­la tettei, legutóbb pedig Fidel Castro kis Kubájának hősi szemben állása a jenki Góliát­tal, a világ népeinek fokozódó rokonszenvét, érdeklődését keltette fél Latin-Amerika iránt. Éppen ezért érthető, hogy bármily gyakran jelen­ne­k is meg ismertető cikkek, híradások sajtónkban Latin- Amerika országairól, az olvasó mind többet akar tudni. Erre a növekvő érdeklődés-igényre igyekszik válaszolni Fenyő Bé­lának Kolumbustól Castróig címmel, a Kossuth-kiadónál a napokban megjelent könyve. Fenyő a ma Latin-Amerikájá­nak politikai-gazdasági esemé­nyeire ad választ, de ezek a vá­laszok nemcsak a mát érintik, hanem visszanyúlnak a föld­rész múltjába is, mert enélkül a jelen sem érthető. Így ka­punk képet a spanyol hódítás következményeiről, az indiá­nok leigázásáról, a négerek be­telepítéséről, választ a földbir­tok-megoszlás és a tucatnyi forradalom okaira, az észak­amerikai behatolás módszerei­re, a kezdődő és fokozódó el­lenállások összetevőire. Egy­szóval, színes, okos képet az egész mozgalmas, ellentmon­dásokkal teli földrészről. A szerző a beszélgetés csevegő formáját választotta módsze­réül. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy meggyőző módon csopor­tosíthatta legfőbb mondani­valóit, növelve ezzel a könyv áttekinthetőségét, szuggesztivi­tását. Kár, hogy e jelentős poli­tikai hasznot hozó könyvet vi­szonylag kevés illusztráció dí­szíti, pedig ebben az esetben a képek különösen jól egészít­hették volna ki a szöveget. Iwaszkiewicz: Visszahulló kő Jaroslaw Iwaszkiewicz a ma élő idősebb lengyel író­­nemzedék legjobbjai közé tar­tozik; csaknem öt évtizedes írói pályája alatt kitűnő regények, drámák, tanulmányok tették közismertté a nevét. Érdeklő­dési köre, műveinek tematiká­ja igen változatos: a történe­lem, a múlt eseményei éppúgy vonzzák, mint a mai lengyel élet problémái. E kötet öt no­velláját tartalmazza, Bába Mi­hály fordításában. Az elbeszé­lésekhez Kerényi Grácia írt utószót. (Európa.) Friedrich Wolf: Dr. Liu­i Wanner Friedrich Wolf — orvos. Az első világháború élményei, az esztelen vérontás elleni szen­vedélyes tiltakozás adott kezé­be tollat. Rövid évek alatt a német irodalomnak jelentős képviselői közé emelkedett; a két világháború közötti eszten­dőkben a kommunista írók legjobbjai mellett küzdött a fasiszták ellen. 1934-től, emig­rációjának első időszakától kezdve a haláláig egyetlen célpontra összpontosította minden írói erejét: a fasizmus elleni harcra, a népek lelkiis­­meretének felrázására, a ná­cizmus elleni küzdelem ébren­tartására. A kötetben közölt három dráma — a nagy nép­szerűségnek örvendő Mamlock professzor, a dr. Lilit Warner és a Hazafiak — jól szemlélte­tik Wolf életművének tanulsá­gát, írói művészetének lénye­gét. A drámákat Szegő István fordította. (Európa.) Le Roy : A rebellis de Roy hazájában, Francia­­országban sem túlságosan is­mert író — legalábbis sokáig csak mint a »tájirodalom« mű­velőjét tartották számon s mű­veinek nagy részét csak szűk olvasóréteg ismerte — Magyar­­országon pedig egyetlen műve sem jelent még meg, sőt mű­veinek francia kiadásai­­ rit­kák könyvtárainkban. A ma­gyar könyvkiadás régi adóssá­got törleszt most, amikor megjelenteti a forradalmi cél­zatú irodalomnak ezt a kima­gasló alkotását. A regényt öt­vös Lajos fordította. (Európa.) Tőkei­ Miklós : A kínai irodalom rövid története A régi Kína az európai fej­lődéstől jóformán teljesen el­szigetelve, önerejéből hozott létre egy számunkra különös, de a maga nemében rendkívül magas színvonalú kultúrát, ci­vilizációt. Ez a könyv alapos összefoglalásként megbízható ismereteket, pontos tájékozta­tást közöl Kína gazdag irodal­mi múltjáról. A szerzők azt tekintették legfontosabb fel­adatuknak, hogy a kínai iro­dalom hatalmas névtengeréből kiemeljék a legfontosabbakat s így az irodalomtörténeti össze­függésekre és a mai kínai iro­dalom néhány jellegzetességé­re is felhívják a ügyeimet. (Gondolat.) vico torriani világhírű jazz-énekes augusztusban Budapesten Országot Rendező Iroda Magyar Nemzet ■Kedd, 1960, augusztus 2. Rá dió-Televízió Nem lenne érdektelen egy­szer eltűnődni az uborkasze­zon élettanán. Mélyreható vizsgálódások után talán ki­derülne, hogy az úgynevezett nyári darabok esetében nem végzetes elemi csapásról van szó, s a krízis, amivel minden uborkaszezon, jár, elkerülhető. Beidegződés kérdése az egész, nyomban más lenne a helyzet, ha a szabadtéri és egyéb nyári szakemberek nem hinnék, hogy mivel nyáron melegebb van, a melegtől elpilledt agyú közönségnél­ a lehető leg­igénytelenebb szórakozásra van szüksége. A színházak kapuzárása ne jelentse azt, hogy rácsapják az ajtót az igényességre is, vagyis az uborkaszezon alatt sem sza­bad "­uborkaszezonban* gon­dolkodni. Hiszen a »nyári szerzők* közönségigény-elmé­­letének élő cáfolata például minden körszínház-előadás. (Ezzel nem azt akarjuk mon­dani, hogy nincs szükség könnyű, zenés vígjátékra, ope­rettre; kellenek ilyen dara­bok, csak ne érződjék rajtuk a nyári szezon, az igénytelenség uborkaszaga.) E nyári tévhit, úgy létszik, nem kerülheti el a rádiót sem. Pedig itt szó sincs kapuzárás­ról, sőt, bizonyos fokig a rá­diónak kell átvennie a szüne­telő színházak szerepét. A Siegfried-ciklus folytatásával és számos érdekes hang­játék bemutatásával a rádió rész­ben el is végzi ezt a funkciót. Ámde úgy látszik, az ubor­kaszezon vastörvényeinek en­gedelmeskedni kell: legalább is erre vall például Tokaji- Szenes—Gyöngy Bűnbak című zenés vígjátékának be­mutatása. Lehetséges, hogy az évszakhoz képest rendkívüli, kijózanítóan hideg és esős idő­járás okozta, de agyunk nem volt kellőképpen kánikulai állapotban, hogy e darabon szórakozni tudjunk. Volt ben­ne minden: a valójában ősré­gi, de szocialistának maszkí­rozott vezérigazgató-eladó­lány romantika, könny, giccs, a már többszörösen megírt alaptörténet — csak éppen az indok hiányzott, amiért bemu­tatták. Nem sokkal jobb uborka­­szezon tüneteket észleltünk szombat este: az eredetileg jelzett műsor helyett Bélteky László Kakasviadal című rádiókomédiáját hallot­tuk. A kissé félszeg író élmé­nyeket akart szerezni készülő regényéhez és belekapcsolódik egy építkezés mindennap­jaiba. Sok galibát okoz, s ki­derül, hogy egy ilyen író­félénél ütődöttebb emberfajta nem létezik, de azután min­dent rendbehoz és önkritikus­­anyagkönyvvezetős happy enddel búcsúzunk a történet­től. Jellemeknek nyoma sincs — ha fel-felderengett ilyesmi, ez­, csupán a színészeknek, el­sősorban a mindenből aranyat csináló Feleky Kamillnak köszönhető — töredezett, kö­vetkezetlen dramaturgia, gyé­ren csörgedező mondanivaló. Humorát sem tudtuk értékel­ni, mikor például az éleme­­dett Takácsné, a szerencsétlen írót eképpen próbálja megfőz­ni: "Az a kedves, kiélt, züllött pofája", vagy mikor a szerző a leányszállásra vezeti az élmé­nyek után kutató írót s a leányszállás és az élményku­tatás vonatkozásait minél hosszasabban és intenzíveb­ben igyekszik kiaknázni. Igaz ezen a napon már melegebb volt az időjárás. Mindezek mellett felüdü­lést jelentett Kristóf Károly Vörös posztó című rádióbohózata, bár né­hány ismert témával itt is ta­lálkoztunk. Mégis, a darab­nak volt bizonyos koncepció­ja, az író mondani akart va­lamit, élő figurákat, karakte­reket teremtett, s Kozma Jó­zsef népszerű melódiáit is él­vezhettük. Egy francia kisvá­ros mulatójának vezetőnője néhány barátjával "ellenállási mozgalmat" szervez a helyi politikus-báró választási kor­teskedése ellen. A néhol kissé erőltetett, de mindvégig for­dulatos és lendületes történet­ben kitűnő színészek — Me­­zey Mária, Örkényi Éva, Ba­lázs Samu, Pethee Sándor, Csákányi László — komédiáz­­tak szívvel-lélekkel, Beszló Endre tempós rendezői keze alatt. Ám volt a dramaturgiának e héten kiemelkedő produk­ciója is: bemutatták Irwin Shaw Temessétek el a holta­kat című drámáját. Erről a kiváló előadásról más alka­lommal emlékezünk meg. Görgey Gábor * Szép közvetítéseket, érdekes filmeket és kevés eredeti mű­sort láttunk e héten a televí­zióban. A martonvásári hang­versenyt megelőző Beethoven Magyarországon című televíziós kisfilm érde­kes, hasznos, kultúrált alkotás. A magyarországi Beethoven­emlékek, dokumentumok rend­szerbe foglalása, a kastélyról és a parkról készített felvéte­lek jól sikerültek. A kisfilm megfelelően készítette elő a hangverseny hangulatát. A Beethoven-koncert közvetítése érdekesen indult. A hegedű­­verseny kezdetén a dobos, majd a fafúvók szólamának hatásos kiemelése után azon­ban csak a szólista és az egész zenekar képei váltakoztak. Szí­vesen láttunk volna többet a nézőtérből, a megvilágított környezetből annál is inkább, mert az előző kisfilm a gyö­nyörű parkot üresen, "hétköz­napi" elhagyatottságban ábrá­zolta. Színvonalas volt a heti film­­műsor! Különösen örültünk A köpeny című szovjet film műsorra tű­zésének. Batalov megrázó al­kotása a televízión is érvénye­sült, sőt talán egy fokkal még jobban hatott a szűkkörű kö­zönség előtt, az otthonok meg­hitt légkörében. A másik két játékfilm is megérdemelte a televíziós közvetítést, de meg kell jegyeznünk: mind a kettő olasz fam, mind a kettő a neo­­realista stáus első éveinek jel­legzetes alkotása. A filmműsor összeállításánál a változatos­ságra e téren is jobban kelle­ne törekedni. Grabócz Miklós legújabb népzenei összeállítása, a Leányvásár jobb volt mint elődei. Török Erzsébet a népdaléneklés egyik leghivatottabb mestere, bekap­csolása a műsorba a nyereség. Prácser Éva éneke és játéka is felszabadultabb, tisztultabb mint legutóbb. Radnai Györ­gyöt, Tekeres Sándort és a többi közreműködőt is dicséret illeti. Az ifjúsággal elég mostohán bántak ezen a héten. Egy ta­valyi kisfilm ismétlése mellett mindössze egy félórás műsort láttunk. Igaz, hogy ez nagyon jó volt. A Kicsinyek képeskönyve úgy látszik, megfelelően tudja biztosítani a legifjabbak mese­­ellátását. A műsor összeállítá­sa színes, sokoldalú volt. Surá­­nyi Ibolya mesélő tudománya már közismert. Bánki Róbert együttesének árnyjátéka az in­diai mese hangulatához illő művészi színvonalú produkció. A mese közben látható illuszt­rációk és a néha felbukkanó mesélő képe jó és viszonylag könnyen megvalósítható meg­oldásnak mutatkozott. Érde­mes lenne a képeskönyvbe verseket is bevenni. A Hazai tájak sorozatban szombaton Keszt­helyről és környékéről láttunk összeállítást. A filmrészletek mellett ezúttal az asztal mel­letti beszélgetés is jól sikerült. Komjáti Lajos bácsi, keszthe­lyi tsz-tag kitűnő riportalany­nak bizonyult. Valóban feszte­lenül, közvetlenül viselkedett a kamera előtt. Emlékeinek szenvedélyes felidézése hatásos és tanulságos volt. A jó riportert a riportert, Mol­nár Margitot illeti el­sősorban dicséret, aki ügyesen tartotta kézben a beszélgetés összegubancolódásra hajlamos fonalát. Vilcsek Anna KENYÉR, SZERELEM­ES. Szélesvásznú, színes, olasz filmvígjáték 14 éven alul nem ajánlott Bemutató: augusztus 4

Next