Magyar Nemzet, 1960. augusztus (16. évfolyam, 182-206. szám)
1960-08-02 / 182. szám
____ Mit játszhattak volna színházaink? A Dramaturgiai Tájékoztató tanulságai évad végén a színházak műsoráról mérleget készít a közönség is, a kritika is. Ez az összefoglalás idén ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy színházaink műsorpolitikái a meglehetősen szűkkörű, nem egyszer lehetett volna jobb, hasznosabb színműveket is találni. Nehéz feladat lenne kideríteni, hogy adott esetben miért esett a választás éppen arra a darabra: a szinte végtelen sok indok között nyilván elsősorban említenénk a szereposztási lehetőségeket, a rendezői elképzelést, a szcenikai okokat. Tájékoztató a világ drámaterméséről A színházi dramaturgiák 1957 óta rendszeres segítséget kapnak a Színháztudományi Intézettől az eddig 12 kötetben megjelent Dramaturgiai Tájékoztató által. Ez a sorozat folyamatosan megismertet a világ drámairodalmával, a világ színpadain szereplő művekkel. Elsősorban azokat a drámákat ismertetik bővebben és alaposabban, amelyeknek bemutatását az intézet tudományos kollektívája feltétlenül helyesnek tartaná és ajánlja. Másodsorban rövid tájékoztatást adnak a bemutatásra érdemes darabokról, végül gyorslistában közüik azoknak a külföldi színműveiknek a címjegyzékét, amelyeknek nyersfordítása az intézetben az érdeklődő színházi szakemberek rendelkezésére áll. A Dramaturgiai Tájékoztató előkészületei közben címjegyzékbe gyűjtik azokat a darabokat, amelyeket magyar színpadon még nem játszottak. A válogatás másik forrása a külföldi lapok és folyóiratok híranyaga, a premierekről és felújításokról szóló beszámolók és kritikák. Ezek alapján évente 250—300 szinopszist vitat meg a tudományos kollektíva. Közülük választották ki azt a 337 színművet, amelyet eddig a Dramaturgiai Tájékoztató ismertetett. Nehéz lenne megállapítani, hogy azt a 27 darabot, amely a Tájékoztatóban és az utóbbi évek színházi műsorán egyaránt szerepelt, valóban az intézet javaslatára mutatták-e be. Feltételezhető például, hogy e nélkül is az érdeklődés sugarába került Dürrenmatt műve, Az öreg hölgy látogatása, Pável Kohout darabja, az Ilyen nagy szerelem, vagy Osborne-é, a Nézz vissza haraggal és Viktor Rozov színműve, a Boldogság merre ■vagy? A Szíháztudományi Intézet szerint változatosabb lehetett volna színházaink műsora, ha a dramaturgok és az igazgatók jobban igénybe veszik a Tájékoztató segítségét. Így például érdekes színfolt lett volna Majakovszkij Buffo misztériumának bemutatása, amelyre az intézet már 1957-ben felhívta a figyelmet. Akkor, amikor színházaink előszeretettel válogatták ki a — gyakran vitatható — nyugati formabontó darabokat, ez az izgalmas, fantasztikus, formailag újszerű és tanulságos darab méltatlanul szenvedett mellőzést. Arról nem is szólva, hogy hasznosabb és eredményesebb lett volna ezt a darabot színre hozni, mint valamely más, gyenge darabot, például A XX. század fiát. Ajánlották a többi között G’Neill Utazás az éjszakában című darabját, amely egy család életében a polgári társadalomnak kíméletlen leleplezését adja. Bizonyára színvonalasabb előadás lett volna, mint a hasonló jellegű Családi ágy, vagy Az én családom. Ha pedig már de Filippónál tartunk, említett darabjánál értékesebbet is be lehetett volna mutatni, így elsősorban a Tájékoztatóban ajánlott Filumena Marturano-t, amely Az én családomnál jobb. Gazdag választék a baráti országok klasszikusaiból Nem eléggé használták fel színházaink a Tájékoztatóból a népi demokratikus országok klasszikusait. Az idei lengyel millenniumi év alkalmat adhatott volna Slowaczki valamelyik művének bemutatására, a Tanácsköztársaság tavalyi évfordulója Friedrich Wolf A cattarói matrózok című darabjának fővárosi bemutatójára. Vajon nem lett volna-e jobb, ha Caragiale Az elveszett levél című darabjának felújítása helyett egy másik, eddig még nem látott, hasonló témájú román darabot tűztek volna műsorra, nevezetesen a kiváló Viktor Eftimiu művét Az ember, aki látta a halált címmel. Eddig egyik színházunk sem adta elő például Petr Karvas szlovák író drámai sodrású, mély pszichológiájú darabját. A Tájékoztató gazdag választékot ajánlott szovjet darabokból. Alekszej Tolsztoj Rakétája a régebbiek közül, az újabbakból Komejcsuk Miért mosolyognak a csillagok? című vígjátéka, Katajev műve, A műveltség netovábbja, vagy Pogogyiné, Az arisztokraták, bizonyára sikerrel szerepelt volna színpadjainkon. Évek óta nem látható színházainkban demokratikus német szerző. Johannes R. Becher szocialista szellemű remekműve, az 1941-es moszkvai csatát izgalmas történetben feldolgozó Téli csata, Friedrich Wolf könyvben most kiadott Mamlock professzora, Harald Mauser filmen is sikeres mai drámája, a Fehér vér és Hedda Zinner valamelyik műve — mondjuk a nem politizáló ember hatásos portréját adó Land tábornok — kétségkívül élénkítette volna színházaink műsorát. A nyugatnémet Weisenbomn oevre-jére jellemzőbb lett volna Az illegálisok című drámájának eljátszása, mint Hugó Vidtor A nevető emberének általa készített változata. A nem szocialista, modern művek közül az intézet egy kiváló japán író, Marimoto Kaoru művét is ajánlotta, amely azonban egyetlen színházban sem szerepelt. A magyar közönség nem ismeri Roger Garaudy két kiváló színművét: a Bolondok ünnepét és a Prometheus 2848-at. Egyik színházunk tervezett egy O'Casey bemutatót, de a nehezen érthető Vörösbe fordul a csillagra gondoltak, ahelyett, hogy az ennél sokkal jobb Ezüstkupát, vagy a Juno és a pár-t mutatták volna be. Persze utólag könnyű tanácsot adni, de ez a felsorolás, amely sokkal bővebb is lehetne, mégis mutat annyit, hogy a Dramaturgiai Tájékoztató sok kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Zay László KÖNYVESPOLC immmmnun Palmiro Togliatti: Az Olasz Kommunista Párt Az Olasz Kommunista Párt főtitkárának e művéből érdekes képet kapunk az olasz kommunista mozgalom kialakulásának kezdeteiről, a fasizmus elleni harcáról, s mai tevékenységéről. Könyvét Szebeszta Miklós fordította. (Kossuth.) Krónikások — krónikák Az európai nemzeti államok kialakulásának kezdeti időszakáról, megszilárdulásáról, a feudalizmusnak — és Nagy Károly német—római birodalma megszervezésének — első időszakáról az egyetlen és felbecsülhetetlen értékű forrásmunkák a krónikák. Az Európai Antológia-sorozatban megjelent kétkötetes mű szemelvényeket tartalmaz a középkori krónikákból. A szerkesztők úgy válogatták össze a részleteket, hogy az olvasó előtt kirajzolódjék a középkori művelődési viszonyok társadalomtörténeti háttere is. A válogatás Mezei László munkája. Fordította Kackner Béla, Béczesi Károly és Pataki János. (Gondolat.) Fenyő Béla: Kolumbustól Castróig Ha keveset is tudunk Latin- Amerikáról, többé nem távoli, idegen, a romantika ködébe vesző világ számunkra. Guatemala tragédiája, a bolíviai ónbányászok felkelése, Venezuela tettei, legutóbb pedig Fidel Castro kis Kubájának hősi szemben állása a jenki Góliáttal, a világ népeinek fokozódó rokonszenvét, érdeklődését keltette fél Latin-Amerika iránt. Éppen ezért érthető, hogy bármily gyakran jelennek is meg ismertető cikkek, híradások sajtónkban Latin- Amerika országairól, az olvasó mind többet akar tudni. Erre a növekvő érdeklődés-igényre igyekszik válaszolni Fenyő Bélának Kolumbustól Castróig címmel, a Kossuth-kiadónál a napokban megjelent könyve. Fenyő a ma Latin-Amerikájának politikai-gazdasági eseményeire ad választ, de ezek a válaszok nemcsak a mát érintik, hanem visszanyúlnak a földrész múltjába is, mert enélkül a jelen sem érthető. Így kapunk képet a spanyol hódítás következményeiről, az indiánok leigázásáról, a négerek betelepítéséről, választ a földbirtok-megoszlás és a tucatnyi forradalom okaira, az északamerikai behatolás módszereire, a kezdődő és fokozódó ellenállások összetevőire. Egyszóval, színes, okos képet az egész mozgalmas, ellentmondásokkal teli földrészről. A szerző a beszélgetés csevegő formáját választotta módszeréül. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy meggyőző módon csoportosíthatta legfőbb mondanivalóit, növelve ezzel a könyv áttekinthetőségét, szuggesztivitását. Kár, hogy e jelentős politikai hasznot hozó könyvet viszonylag kevés illusztráció díszíti, pedig ebben az esetben a képek különösen jól egészíthették volna ki a szöveget. Iwaszkiewicz: Visszahulló kő Jaroslaw Iwaszkiewicz a ma élő idősebb lengyel írónemzedék legjobbjai közé tartozik; csaknem öt évtizedes írói pályája alatt kitűnő regények, drámák, tanulmányok tették közismertté a nevét. Érdeklődési köre, műveinek tematikája igen változatos: a történelem, a múlt eseményei éppúgy vonzzák, mint a mai lengyel élet problémái. E kötet öt novelláját tartalmazza, Bába Mihály fordításában. Az elbeszélésekhez Kerényi Grácia írt utószót. (Európa.) Friedrich Wolf: Dr. Liui Wanner Friedrich Wolf — orvos. Az első világháború élményei, az esztelen vérontás elleni szenvedélyes tiltakozás adott kezébe tollat. Rövid évek alatt a német irodalomnak jelentős képviselői közé emelkedett; a két világháború közötti esztendőkben a kommunista írók legjobbjai mellett küzdött a fasiszták ellen. 1934-től, emigrációjának első időszakától kezdve a haláláig egyetlen célpontra összpontosította minden írói erejét: a fasizmus elleni harcra, a népek lelkiismeretének felrázására, a nácizmus elleni küzdelem ébrentartására. A kötetben közölt három dráma — a nagy népszerűségnek örvendő Mamlock professzor, a dr. Lilit Warner és a Hazafiak — jól szemléltetik Wolf életművének tanulságát, írói művészetének lényegét. A drámákat Szegő István fordította. (Európa.) Le Roy : A rebellis de Roy hazájában, Franciaországban sem túlságosan ismert író — legalábbis sokáig csak mint a »tájirodalom« művelőjét tartották számon s műveinek nagy részét csak szűk olvasóréteg ismerte — Magyarországon pedig egyetlen műve sem jelent még meg, sőt műveinek francia kiadásai ritkák könyvtárainkban. A magyar könyvkiadás régi adósságot törleszt most, amikor megjelenteti a forradalmi célzatú irodalomnak ezt a kimagasló alkotását. A regényt ötvös Lajos fordította. (Európa.) Tőkei Miklós : A kínai irodalom rövid története A régi Kína az európai fejlődéstől jóformán teljesen elszigetelve, önerejéből hozott létre egy számunkra különös, de a maga nemében rendkívül magas színvonalú kultúrát, civilizációt. Ez a könyv alapos összefoglalásként megbízható ismereteket, pontos tájékoztatást közöl Kína gazdag irodalmi múltjáról. A szerzők azt tekintették legfontosabb feladatuknak, hogy a kínai irodalom hatalmas névtengeréből kiemeljék a legfontosabbakat s így az irodalomtörténeti összefüggésekre és a mai kínai irodalom néhány jellegzetességére is felhívják a ügyeimet. (Gondolat.) vico torriani világhírű jazz-énekes augusztusban Budapesten Országot Rendező Iroda Magyar Nemzet ■Kedd, 1960, augusztus 2. Rá dió-Televízió Nem lenne érdektelen egyszer eltűnődni az uborkaszezon élettanán. Mélyreható vizsgálódások után talán kiderülne, hogy az úgynevezett nyári darabok esetében nem végzetes elemi csapásról van szó, s a krízis, amivel minden uborkaszezon, jár, elkerülhető. Beidegződés kérdése az egész, nyomban más lenne a helyzet, ha a szabadtéri és egyéb nyári szakemberek nem hinnék, hogy mivel nyáron melegebb van, a melegtől elpilledt agyú közönségnél a lehető legigénytelenebb szórakozásra van szüksége. A színházak kapuzárása ne jelentse azt, hogy rácsapják az ajtót az igényességre is, vagyis az uborkaszezon alatt sem szabad "uborkaszezonban* gondolkodni. Hiszen a »nyári szerzők* közönségigény-elméletének élő cáfolata például minden körszínház-előadás. (Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs szükség könnyű, zenés vígjátékra, operettre; kellenek ilyen darabok, csak ne érződjék rajtuk a nyári szezon, az igénytelenség uborkaszaga.) E nyári tévhit, úgy létszik, nem kerülheti el a rádiót sem. Pedig itt szó sincs kapuzárásról, sőt, bizonyos fokig a rádiónak kell átvennie a szünetelő színházak szerepét. A Siegfried-ciklus folytatásával és számos érdekes hangjáték bemutatásával a rádió részben el is végzi ezt a funkciót. Ámde úgy látszik, az uborkaszezon vastörvényeinek engedelmeskedni kell: legalább is erre vall például Tokaji- Szenes—Gyöngy Bűnbak című zenés vígjátékának bemutatása. Lehetséges, hogy az évszakhoz képest rendkívüli, kijózanítóan hideg és esős időjárás okozta, de agyunk nem volt kellőképpen kánikulai állapotban, hogy e darabon szórakozni tudjunk. Volt benne minden: a valójában ősrégi, de szocialistának maszkírozott vezérigazgató-eladólány romantika, könny, giccs, a már többszörösen megírt alaptörténet — csak éppen az indok hiányzott, amiért bemutatták. Nem sokkal jobb uborkaszezon tüneteket észleltünk szombat este: az eredetileg jelzett műsor helyett Bélteky László Kakasviadal című rádiókomédiáját hallottuk. A kissé félszeg író élményeket akart szerezni készülő regényéhez és belekapcsolódik egy építkezés mindennapjaiba. Sok galibát okoz, s kiderül, hogy egy ilyen írófélénél ütődöttebb emberfajta nem létezik, de azután mindent rendbehoz és önkritikusanyagkönyvvezetős happy enddel búcsúzunk a történettől. Jellemeknek nyoma sincs — ha fel-felderengett ilyesmi, ez, csupán a színészeknek, elsősorban a mindenből aranyat csináló Feleky Kamillnak köszönhető — töredezett, következetlen dramaturgia, gyéren csörgedező mondanivaló. Humorát sem tudtuk értékelni, mikor például az élemedett Takácsné, a szerencsétlen írót eképpen próbálja megfőzni: "Az a kedves, kiélt, züllött pofája", vagy mikor a szerző a leányszállásra vezeti az élmények után kutató írót s a leányszállás és az élménykutatás vonatkozásait minél hosszasabban és intenzívebben igyekszik kiaknázni. Igaz ezen a napon már melegebb volt az időjárás. Mindezek mellett felüdülést jelentett Kristóf Károly Vörös posztó című rádióbohózata, bár néhány ismert témával itt is találkoztunk. Mégis, a darabnak volt bizonyos koncepciója, az író mondani akart valamit, élő figurákat, karaktereket teremtett, s Kozma József népszerű melódiáit is élvezhettük. Egy francia kisváros mulatójának vezetőnője néhány barátjával "ellenállási mozgalmat" szervez a helyi politikus-báró választási korteskedése ellen. A néhol kissé erőltetett, de mindvégig fordulatos és lendületes történetben kitűnő színészek — Mezey Mária, Örkényi Éva, Balázs Samu, Pethee Sándor, Csákányi László — komédiáztak szívvel-lélekkel, Beszló Endre tempós rendezői keze alatt. Ám volt a dramaturgiának e héten kiemelkedő produkciója is: bemutatták Irwin Shaw Temessétek el a holtakat című drámáját. Erről a kiváló előadásról más alkalommal emlékezünk meg. Görgey Gábor * Szép közvetítéseket, érdekes filmeket és kevés eredeti műsort láttunk e héten a televízióban. A martonvásári hangversenyt megelőző Beethoven Magyarországon című televíziós kisfilm érdekes, hasznos, kultúrált alkotás. A magyarországi Beethovenemlékek, dokumentumok rendszerbe foglalása, a kastélyról és a parkról készített felvételek jól sikerültek. A kisfilm megfelelően készítette elő a hangverseny hangulatát. A Beethoven-koncert közvetítése érdekesen indult. A hegedűverseny kezdetén a dobos, majd a fafúvók szólamának hatásos kiemelése után azonban csak a szólista és az egész zenekar képei váltakoztak. Szívesen láttunk volna többet a nézőtérből, a megvilágított környezetből annál is inkább, mert az előző kisfilm a gyönyörű parkot üresen, "hétköznapi" elhagyatottságban ábrázolta. Színvonalas volt a heti filmműsor! Különösen örültünk A köpeny című szovjet film műsorra tűzésének. Batalov megrázó alkotása a televízión is érvényesült, sőt talán egy fokkal még jobban hatott a szűkkörű közönség előtt, az otthonok meghitt légkörében. A másik két játékfilm is megérdemelte a televíziós közvetítést, de meg kell jegyeznünk: mind a kettő olasz fam, mind a kettő a neorealista stáus első éveinek jellegzetes alkotása. A filmműsor összeállításánál a változatosságra e téren is jobban kellene törekedni. Grabócz Miklós legújabb népzenei összeállítása, a Leányvásár jobb volt mint elődei. Török Erzsébet a népdaléneklés egyik leghivatottabb mestere, bekapcsolása a műsorba a nyereség. Prácser Éva éneke és játéka is felszabadultabb, tisztultabb mint legutóbb. Radnai Györgyöt, Tekeres Sándort és a többi közreműködőt is dicséret illeti. Az ifjúsággal elég mostohán bántak ezen a héten. Egy tavalyi kisfilm ismétlése mellett mindössze egy félórás műsort láttunk. Igaz, hogy ez nagyon jó volt. A Kicsinyek képeskönyve úgy látszik, megfelelően tudja biztosítani a legifjabbak meseellátását. A műsor összeállítása színes, sokoldalú volt. Surányi Ibolya mesélő tudománya már közismert. Bánki Róbert együttesének árnyjátéka az indiai mese hangulatához illő művészi színvonalú produkció. A mese közben látható illusztrációk és a néha felbukkanó mesélő képe jó és viszonylag könnyen megvalósítható megoldásnak mutatkozott. Érdemes lenne a képeskönyvbe verseket is bevenni. A Hazai tájak sorozatban szombaton Keszthelyről és környékéről láttunk összeállítást. A filmrészletek mellett ezúttal az asztal melletti beszélgetés is jól sikerült. Komjáti Lajos bácsi, keszthelyi tsz-tag kitűnő riportalanynak bizonyult. Valóban fesztelenül, közvetlenül viselkedett a kamera előtt. Emlékeinek szenvedélyes felidézése hatásos és tanulságos volt. A jó riportert a riportert, Molnár Margitot illeti elsősorban dicséret, aki ügyesen tartotta kézben a beszélgetés összegubancolódásra hajlamos fonalát. Vilcsek Anna KENYÉR, SZERELEMES. Szélesvásznú, színes, olasz filmvígjáték 14 éven alul nem ajánlott Bemutató: augusztus 4