Magyar Nemzet, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-15 / 39. szám
4 HAJNALI TŰZ Darvas József színműve a Nemzeti Színházban Darvas József szemmel láthatólag a mai magyar társadalom legégetőbb kérdéseinek színpadra vitelét tűzte aktuális művészi céljául. Tudjuk, már a Kormos éggel ezen a téren milyen eredményeket ért el — s most az aktuális problémák legelevenebbjéhez, a magyar falu hatalmas átalakulásához, a kollektivizálás nyomán felbukkanó sűrű és bonyolult problémákhoz nyúlt a drámaíró eszközeivel. Mintha Révai Józsefnek ezelőtt tíz esztendővel elhangzott tanácsát most fogadta volna meg, aki azt mondotta az első magyar írókongresszuson, 1951- ben: -A baj az, hogy nálunk a falu szocialista átalakulásának nehéz és a parasztságot valóban gyökeréig érintő ügye nem mint dramatikus küzdelem jelenik meg, hanem hovatovább, mint vígjáték, mint idill. ... És aki a parasztnak ezeket a nehézségeit, lelki vívódásait is ábrázolni meri, ne féljen attól, hogy bárki is az objektivizmus vádjával illeti. Megérteni a dolgozó parasztnak ezeket a nehézségeit, ez nem objektivizmushoz vezet, ellenkezőleg, ez segít bennünket abban, hogy jobban megértsük szövetségesünknek a nehézségeit és ennélfogva jobban tudjunk rajta segíteni.* A tiszakalászi Bónis-család drámája valóban távolesik az idilltől, az emberi és társadalmi problémák legsűrűjébe markol. Bónis József, az igazságtalanul börtönt is ült pártmunkás szülőfalujába tér vissza, mint tsz-elnök, hogy azt szocialista faluvá alakítsa át. E munka legfőbb akadálya a saját bátyja, aki embertelenül kemény, sziszifuszi munkával küzdötte fel magát még a felszabadulás előtt a nicstelenségből a nyolcholdas kisparasztságba, aki a fiát már tanárnak taníttatta, akit már a földosztás is megsebzett (miért kapják meg mások ingyen azt, amiért ő annyit dolgozott), de a kollektivizálás, úgy érzi, létét értelmétől fosztja meg. A két, egymást gyermekkoruk óta mélyen szerető fivér tehát — legalább látszólag — az ellentett pólusok, s a közöttük feszülővívódó erők őrlik a falut, s ezen belül egész családjukat. Ebben őrlődik Géza, Bónis Lajos tanár fia, aki a nyílt állásfoglalás elől szofizmákba és bizonytalankodásba menekül; Marika, Géza tanítónő-menyasszonya, akit megperzsel a Bónis Józsefből áradó energia, férfiasság és biztonság. S mondhatnánk tovább: Török Gyuri, a hajdan kisgazdapárti kitűnő kisgazda életét, mely a szövetkezettel talál érzelmileg is jó révbe, újra összehozza őt Vargánéval, fiatalkori szerelmével, akit szülei kényszerítettek abba a szerencsétlen házasságba, melyből most szabadul; a "prókátor** Vidrák sorsát, akiben józan paraszti ravaszság és évszázados szolgaság vívódik; Bencsik bácsit, a szent hittel balos öreg forradalmárt, meg a szövetkezettela falut elmulató** fiatal parasztot. Van hát itt konfliktus, feszültség, harc elég — az első felvonás teljesen magával ragadja a nézőt s azt a nagy lélegzetet érzi, mely a kort tükröző igazi alkotások sajátja. De a második felvonástól ez a lélegzet alig-alig hallható. Nem mintha Darvas valóságismeretével vagy bátorságával lenne hiba: ismeri a parasztságot, ismeri a szövetkezeti mozgalom szervezése körüli problémákat alaposan, ha nyilatkozatában joggal tiltakozik az ellen, hogy művét szűken »paraszt-drámának« tartsuk s vallja, hogy paraszti környezetben a szocialista ember kialakulásáról akart szólni, ugyanakkor egy pillanatra sem veszíti el a paraszti talajt a lába alól. Ha mégis az első felvonás ígérete után inkább csalódás következik, annak részben az az oka, hogy a második felvonásban a belső feszültséget jobbára a külső mozgalmasság pótolja: a báli képben únimális-népszínműves színekkel, ízes (és hellyelközzel ízetlen) paraszti bemondásokkal, a tűz utáni jelenetben (mert Bónis Lajos végső kétségbeesésében az ünnepi éjszakán felgyújtja tanyáját) szintén inkább külsőségekkel, mint reális belső összeütközéssel: a »vagy-vagy« itt már körülbelül mindenki számára eldőlt, helyzetüket és álláspontjukat csak kommentálhatják, nem nagyon változtathatnak rajta. A harmadik felvonásban Bónis József — még ugyanazon az éjszakán — egy pillanatra meginog: ott akarja hagyni a falut, úgy érzi, tovább nem küzdhet a bátyja ellen, aki tettével őt is jóvátehetetlenül kompromittálta. De a falu cáfol rá, s a bátyja, a falu, mely arra a hírre bolydul fel, hogy ő el akar menni, nem a bátyja tette ugrasztaná szét a szövetkezetét, hanem ő, s a bátyja, aki a faluval való összecsapása pillanatában jelenik meg a háznál, s áradozás nélkül, pár egyszerű szóval vall arról: belátta tette oktalanságát s hajlandó a szövetkezet aktív és derék tagjává válni. Tán hálásabbá tehette volna Darvas a feladatát, s a drámát minden tagjában belülről mozgalmasabbá, ha a fiatalokat állítja középpontba, elsősorban Gézát, aki esze és szíve, meggyőződése és apja iránti szeretete-részvéte kétfelé húznak s akinek ezt a dilemmáját még megtöbbszörözi Marika iránti szerelme, illetve Bónis Józseffel való rivalitása Marika körül. De Darvas író voltában is politikus s látásában az érzelmi válság inkább a politika kifejeződése, mintsem fordítva; amellett kissé értetlen fensőbbséggel is nézi a fiatalok vergődését, aminek következtében Géza álláspontja és magatartása válik eléggé következetlenné, zavarossá. A politikai dráma középponti alakjának — pusztán dramaturgiai szempontból — Bónis Lajos kínálkoznék. Ő az, aki a legszélsőbb álláspontok pályáját futja be e három felvonás alatt, az ő személyében és tudatában sűrűsödik össze mindaz a dilemma, probléma, fájdalom és öröm, amit a mai paraszti élet rejt és feltár. Az ő középpontba állításától Darvas nyilván azért fordult el, mert ez menthetetlenül szándékán túl felerősítette volna a paraszti fájdalom és tiltakozás hangját a darabban. Bónis József viszont mint középponti alak drámailag igazán csak az első felvonásban s a harmadik egy részében van jelen, amíg megismerjük őt és a helyzetét, no meg — elég bő szóval elmondott — nézeteit; s amikor egy pillanatra meginog, amikor — ha röviden is — belső dráma zajlik le benne. Ez, a középponti alak drámai funkciójának gyöngesége kényszeríti az írót arra, hogy ott, ahol az alak drámája elgyöngül, halmozza a pittoreszk elemeket, szaporítsa a mellék-konfliktusokat, melyek azonban igazán sosem fonódnak össze szervesen a főalak konfliktusával, csak kísérik és legfeljebb illusztrálják azt. Ez végeredményben az oka annak, hogy a darab inkább a csalódás érzését hagyja a nézőbenaz első felvonás ígéretét beváltani nem képes. A Nemzeti Színház legjobb erőivel állt a színmű szolgálatába. Major Tamás rendezése elsősorban az egyes alakok kidolgozására, árnyalt megjelenítésére fektette a fősúlyt, kitűnő eredménnyel; sajnálatos viszont, hogy ennek a néma személyzet mozgatása látta kárát, mely szokatlanul mereven, tartalmatlanul van jelen a színpadon, Bónis Józsefet Bessenyei Ferenc játssza. Minden tulajdonsággal rendelkezik, hogy hiteles pozitív hőst keltsen életre, szeretetre méltó és lendületes tud lenni egyszerre. Csak pazar hangjával kellene kissé takarékosabban bánnia: zengő orgánuma élvezetében néha ott is szaval, ahol a halkabb bensőség mélyebb hatást tehetne. Fivérét Ladányi Ferenc játssza. Remek jelenség: arcára van írva embersége, vívódása egyaránt. Törőcsik Mari a fiatal tanító néni: áradó bája, fiatalos csillogása betölti a színpadot az első felvonásban; nem az ő hibája, hanem a szerepé, ha ez a továbbiakban eléggé megsápad. Kitűnő Kállai Ferenc Török Gyuri, a szövetkezeti útra nyílt szemmel lépő, okos kisgazda szerepében és Rajz János egyik legjobb karakterfiguráját alkotja meg Vidrákból, a "prókátorból**. Bihari József Bencsik bácsija e kitűnő színészünk biztos kezű alakításai közé tartozik. Az előadásnak komoly gyengéje öze Lajos Gézája; ez a fiatal színész már többször bebizonyította tehetségét, de ezzel a szereppel nem tudott mit kezdeni; beszédére is sokkal gondosabban kellene vigyáznia, mert szövegének jó részét egyáltalán nem érteni. Nagy Péter Magyar Nemzet A felnőttek tankönyvei A gyermekeknél gyakran emlegetjük az életkori sajátosságokat és a tananyagokat, könyvet, pedagógiai módszereket ehhez igyekszünk alkalmazni. Természetesen azoknak a felnőtteknek is megvarrnak a maguk életkori sajátosságaik, akik a dolgozók iskoláiba járnak. A felnőtt ember másképpen érti az irodalmi olvasmányokat, többet tud a világról, termelőmunkáján át a jelenről, sorsán keresztül a múltról, mint a kisdiák. Érdeklődése jobban irányítható, őszintébb, a tananyag iskolás ízét felváltja az a kellemes érzés, hogy tanulhat, új ismereteket szerezhet az iskolapadban. S a felnőtt gyakran fogékonyabb. Mindez megköveteli, hogy a felnőttek iskoláiban másfajta, az ő sajátosságaikhoz alkalmazott ismeretanyagot tanítsanak, másfajta módszerekkel. A módszerek terén még a kezdet kezdeténél tartunk, nem tudunk egyetlen komoly kísérletről sem, amely tudományos fokon megvizsgálná a felnőttoktatás didaktikáját. A tartalom tekintetében azonban már történt változás. A Művelődésügyi Minisztérium felismerte, hogy az általános iskolák tankönyvei nem alkalmasak felnőttoktatásra, ezért az idén úgynevezett Tananyagot adott ki. Ez a kötet fölöslegessé tesz néhány tankönyvet, a VII.-ben a földrajzét és a történelemét, a VIII.ban a egészségtanét is, ezek tömör foglalatát a Tananyagban találják a hallgatók. A magyar irodalmat még átmeneti módszerrel tanítják a dolgozók általános iskoláinak felső tagozatában. Használni kell a Tananyagot, de mellette szükséges a tankönyv is. A Tananyag itt azt a célt szolgálja, hogy rövidítsen, kijelölve a kötelező irodalmi szemelvényeket és ahol szükséges, a felnőttek érdeklődéséhez szabva, adjon magyarázatot A túlterhelés csökkentésének egyik kísérlete ez, mely a felnőttek számára hasznosnak bizonyult. A hetedikes Magyar irodalmi olvasókönyv az ősi munkadaloktól és középkori mondáktól Jókaihoz jut el. Balassit, Zrínyit csak megemlíti, de részletesen foglalkozik a kuruc költészettel, Mikessel, Csokonaival, Fazekas Ludas Matyijával. Ezenkívül Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany költészetéről, Jókai regényeiről tanulnak. Eközben számos irodalomelméleti fogalommal találkoznak a diákok és ezekre a tankönyv tömör magyarázatot ad. Ez az anyag szemmel láthatóan elég nagy. Ennyi jelentős íróról életrajzi adatokat tudni, verseiket, regényeiket ismerni és mellette még megtanulni az irodalom felosztását, a verstan egy-egy területét, a jó stílus sajátságait — ez bizony nem kevés. Az új tanterv remélhetőleg alaposan csökkenti majd ezt az anyagot és egy részét átviszi a középiskolába. A felnőttek tananyagának összeállítói már most is sok mindent elhagytak ebből, kimaradt Balassi és Zrínyi, a többi írónál pedig a tankönyvbeli szemelvényeket erősen megritkították. Ez a csökkentés azonban nem mindig veszi alapul a felnőttek érdeklődését. Kár volt például kihagyni Csokonai Jövendölését, amely olyan lángoló szavakkal szól a "somogysági paraszt** egykori elmaradottságáról, s arról, hogy: "Hány jó ész lett vaddá. — Hogy nem mívelték**! Nem volt szerencsés olyan narratív részeket kiiktatni, mint Domby Márton rövid leírása Csokonairól és még néhány rövidebb lélegzetű elbeszélés Petőfiről s a XIX. század más nagyjairól. Ezek a részletek a kortárs vagy az utókor szemüvegén át ábrázolják az írót, irodalomszeretetre nevelnek és felkeltik az igényt az olvasásra is. Van, amit helyette el lehetett volna hagyni. Azt a riportot például, amely a Nemzeti Színház megnyitását mondja el egykori feljegyzések alapján s melynek csupán az a feladata, hogy a riport műfaját szemléltesse. Elegendő lenne ezzel a fogalommal a nyolcadikban találkozni, Móricz Új földesurak című, 1919-es riportján keresztül. A hetedikes irodalmi anyag jól irányítja a figyelmet a könyvekre, az olvasásra, a helyes stílusra s talán ez a legnagyobb érdeme. Magyarázatai általában világosak, kerülik az elvi tévedéseket. Ebbe a hibába inkább a Tananyag című könyv esik, amikor elégtelennek tartva a tankönyvet, a magyarázathoz még külön is hozzáfűz némi értékelést. Ezek a betoldások sokszor szükségesek, mert a felnőttekhez igazodnak, de itt-ott enyhén vulgárisak, mint a Zsugori uram című Csokonai-vers, vagy az egri csillagok esetében. Jó lett volna a Tananyagnak elhagyni a tankönyv ama megállapítását, mely a népszerűsítő tudományos irodalmat három csoportra osztja: elbeszélő, megbeszélő és rábeszélő írásmű. Ennek a szójátékszerű osztályozásnak kevés a haszna, mesterségesen rovatokba skatulyázza az ismeretterjesztő irodalmat. Tarthatatlansága rögtön kiderül, amikor a riportot az elbeszélő írásművek közé sorolják a szerzők, a kritikával, jellemzéssel, leírással együtt. Ugyanakkor a "megbeszélő írásmű, azaz értekezés** ismét más kategória, mert ez a műfaj "valamely tudományos téma alapos kifejtése, az ellentétes álláspontok cáfolásával, s a saját tételeink bizonyításával**. A kritika nem lehet ilyen? A nyolcadik osztályosok magyar irodalmi olvasókönyvéhez szintén szükséges a Tananyag című füzet használata a felnőttek számára. Ez az útmutató ugyancsak csökkenti az általános iskolai anyagot, amely ezúttal Mikszáttól, az élő magyar irodalomig, Illyés Gyuláig és Illés Béláig terjed és felöleli a Szovjetunió meg a népi demokráciák irodalmának néhány jelentős alkotását is. Ennek a könyvnek kisebb a terjedelme, mint az előzőnek, a szemelvények közelebb állnak napjainkhoz. A Tananyag elhagyta a tankönyvből Tömörkényt, Mikszáth, Móra egy-egy novelláját, néhány Ady-verset, József Attila kedves Csoszogiját és Gorkij Életem című regénytrilógiájának egyik részletét. Az elhagyásokkal nem mindenütt értünk egyet. Feltűnő, hogy éppen azok a szemelvények maradtak ki, amelyek érzelmien nevelnek. Kár volt a felnőtteket, sok esetben családos embereket megfosztani Mikszáth A ló, a bárányka és a nyúl című megkapóan szép elbeszélésétől, A másik csaló című Móra-movellától, s jó lett volna az anyagban meghagyni a Csoszogyt is, ezt a kis József Attila remekművet. A két Gorkijrészlet közül mi inkább azt hagytuk volna meg, amely az első könyvélményeiről szól. Ha a tanterv bizonyos ismétlődéseket kiküszöbölne és nem szánna például egy teljes órát a napilapokra és folyóiratokra — ezekről évközben is bizonyára szó esik —, több idő jutna ezekre a részletekre. Megértjük, hogy a nyolcadik osztálynak szilárd ismereteket kell kapnia, ezt többek között évégi ismétléssel kívánja biztosítani a tanterv, de azért az évi 48 irodalmi órából nyolcat évvégi ismétlésre szánni, némi túlzásnak tűnik. A Tananyag című kötet kiadása kezdeti lépés, kísérlet csupán. Erénye abban mutatkozik, hogy igyekszik a felnőttek értelméhez szólni, érdeklődésüket felkelteni, de hiba, hogy az érzelmi nevelés nem eléggé érvényesül. Talán nem tévedünk, ha e hiba forrását ismét onnan származtatjuk, hogy tulajdonképpen nem ismerjük pontosan, milyen a felnőtt, ha tanul Az esti iskolák hallgatóinak száma évről évre növekszik, az idén körülbelül hetvenezren tanulnak. Sürget az idő, szükség van a dolgozók számára készülő tankönyvekre. Reméljük, hogy a Művelődésügyi Minisztérium az új tanévre már jobb, gondosabb tananyag-összeállítást ad ki a felnőttek részére. Gábor István Budapesten ülésezik az OIRT A Magyar Rádió és Televízió külföldi kapcsolatai állandóan bővülnek és ez lemérhető mind a hazai műsorokon, mind pedig a baráti és a nyugati országok rádióiban és televízióiban sugárzott magyar programok gyarapodásán. Televíziónkban az Intervízió megalakulása óta rendszeressé vált az úgynevezett élő műsorok átvétele. Gyakran közvetítenek a nyugati országok rádióadói is Budapestről kapott zenés műsorokat, összeállításokat, koncerteket. Nemrég kötöttünk televíziós egyezményt Kubával és kapcsolatot teremtettünk több afrikai országgal is. Jelenleg ötvennél több külföldi rádióval és televízióval cserélünk rendszeresen műsorokat. Az idén nyáron jelentős esemény színhelye lesz Budapest: az OIRT (Nemzetközi Rádió- és Televízió Szervezet) a magyar fővárosban rendezi meg közgyűlését. Mintegy 100—120 külföldi vendégre számítanak, az OIRT tagállamainak képviselőin kívül valószínűleg több ázsiai és afrikai ország is elküldi megfigyelőit. A közgyűlésen megbeszélik a rádióműsor-, televíziós híradó- és játékfilmesere bővítésének kérdéseit és televíziós filmbemutatót is rendeznek. Nemzetközi kapcsolataink bővüléséhez tartozik, hogy rádiónk képviselteti magát az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának párizsi ülésén. Máris rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik külföldön a magyarországi Liszt—Bartók jubileumi év hangversenyei és más zenei programjai iránt. Több ország már most bejelentette igényét a műsorok átvételére. A Magyar Rádió meghívja a baráti országok rádióállomásainak és néhány nyugati rádiónak zenei vezetőit Budapestre, hogy a nagyszabású ünnepségsorozat tanúi lehessenek. Ki gyújtotta fel? Nálunk a köztudatban sokan úgy "•tudják**, mint dr. Árgus — lásd "Igazságot Napóleonnak!** című írását a Ludas Matyiban —, hogy Moszkvát "maguk az oroszok gyújtották fel, mikor a francia sereg bevonult a városba .. .** Pedig ennek semmi köze a történelmi igazsághoz. Lev Tolsztoj például ezt írja a "Háború és béke**-ben: "A franciák Moszkva égését au patriotisme féroce de Rastophime-nak tulajdonították; az oroszok a franciák fanatizmusának. Voltaképpen pedig Moszkva égésének, már oly értelemben, hogy érezte a felelősséget egy vagy több emberre lehetett volna hárítani, nem volt és nem is lehetett oka... Egy fából épült város, amelyben még akkor is, amikor minden háznak a gazdája otthon van és rendőrség is van a városban, csaknem minden nap előfordul néhány tűzeset, lehetetlen, hogy ki ne gyulladjon olyankor, amikor nincsenek benne lakosok, ellenben tele van katonákkal, akik pipáznak, a Szenátus téren a szenátus székeiből tüzet raknak.. .*" Egy más helyen pedig: "... szabad az út. A franciák bevonultak a kapun és tábort ütöttek a Szenátus téren. A katonák kihajigálták a szenátus ablakaiból a székeket és tüzet raktak a téren.. .* A szikra keletkezése, amint látjuk, Tolsztoj alapján is kétségtelenül rávezet a cselekvő kézre. Nem férhet kétség tehát a Nagy Szovjet Enciklopédia 31. kötetének 388. oldalán található megállapításához: »Szeptember 2-án az orosz hadsereg elhagyta Moszkvát. A katonasággal elment a városból csaknem az egész lakosság. A Moszkvába betört napóleoni hadsereg rombolni és gyújtogatni kezdte a várost.** Ez az igazság. Nem Napóleon igazsága, hanem a történelemé. NAPLÓ Készül Marx Károly hatalmas emlékműve Moszkva központjában, a Szverdlov téren. A tudományos szocializmus megteremtőjének nyolcméteres emlékművén L. Kerbel szobrászművész dolgozik. Budapesten vendégszerepel a kaposvári Csiky Gergely Színház. Február 27-én a Petőfi Színházban Imre Gábor— Bojcsuk Vladimír “Üzlet az udvarban« című drámáját, 28-án az Ódry Színpadon Racine Phaedráját adják elő. Március elején — alapítása óta először — operát mutat be a színház. Puccini Pillangókisasszonya kerül színre Kaposváron.# Oelmacher Anna tart ma délután 6 órakor művészettörténeti előadást a Magyar Nemzeti Galériában. Az előadás után bemutatják a Mednyánszky Lászlóról és Fényes Adolfról készített filmeket. Négyszáz személyes színházteremmel rendelkező, korszerű művelődési házat adtak át rendeltetésének a Heves megyei Karácsond termelőszövetkezeti községben. Egy év alatt Heves megyében három és félmillió ember látogatta a mozielőadásokat. A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága kezdeményezésére az elmúlt évhez hasonlóan az idén is rendeznek író-paraszt találkozókat a megyében. Az első találkozót márciusban tartják. A kétezerötszáz éves bulgáriai művészet címmel kiállítás nyílik február közepén Bécsben. A BARLANGRAJZOKTÓL AZ ABC-IG Népszerű, tudományos magyar rövidfilm • BEMUTATÓ: Vidéken február 16 Budapesten február 23 •Szerda, 1961. február 18. Kedden ünnepélyesen megnyitották a Budai Híradó mozit. A mintegy 250 000 forintos költséggel rendbehozott, átalakított filmszínház szerda reggeltől naponta 9-től este 10 óráig tart előadást folytatólagosan, s a legújabb magyar és világhíradókat, valamint kisfilmeket vetíti.