Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)
1961-07-01 / 154. szám
4 Zenei jegyzetek YEHUDI MENUHIN két estje a Károlyi-kertben a nyári évad méltó megnyitása volt. Menuhin immár a Mendelssohn-koncert klasszikuselőadójának számít. Az utóbbi évtizedek alatt többször is megváltoztatta felfogását, de úgy érezzük, hogy az egymástól gyakran lényeges vonásokban is különböző Mendelssohn-képek mindegyike igaz, elhihető. Mindig azt érezzük tehát a legjobbnak, amit éppen hallunk. Érdekes dolog, hogy Menuhin művészi fejlődése homlokegyenest ellenkezik azzal, amit általában megszoktunk. Idők múltán majd mindegyik művész leszűrtebb, higgadtabb, klasszikusabb veretű interpretációra tesz szert, vagy legalábbis erre törekszik. Menuhin most hallott Mendelssohn-koncertje az ifjúság tüzétől, nyugtalanságától izzott és az emberi érzelmek sokkal szélesebb skáláját járta be, mint a közkézen forgó, kb. 20 évvel ezelőtt kész DH lemezfelvétele. A közönség közül többen idegességet sejtettek e felfogás mögött... Menuhin elhitetőerejére volt szükség, hogy ez a nézet önmagától megsemmisüljön. Talán sohasem szólalt meg az első tétel főtémája ilyen áradással és egyben szilajon, dinamikusan, mintha már első felcsendülésében benne lüktetne további sorsa. A melléktéma még inkább a nyugtalanságot, az agitato-jelleget hangsúlyozta, majd a kidolgozási részben és a kadenciában Menuhin "ördögi" technikája győzedelmeskedett. » A szokottnál álmodozóbban, lírikusabban hangzott fel a lassú tételnek a "C-dúr egyszerűségében fogant szélesívű dallama, a középrész ehhez képest hatalmas ellentétet jelentett: olyan sötét színek jelentek meg MenuhinAlettáján, amelyek megint csak szokatlanul, de éppen ezért az újszerűség varázsával hatottak. Az Allegro molto vivace száguldó irama az első ütemtől az utolsóig egyetlen pillanatra sem torpant meg. A régi lemezfelvételhez hasonlítva itt is meglepetést jelentett a kóda szinte már önkívületig felfokozott tempója, összegezve Menuhin Mendelssohn-interpretációjának tanulságait: úgy érezzük, hogy a művész valóságos jogaiba helyezte a szerzőt, lefújta róla a több mint évszázados klasszicizálás, az akadémizmus porát. Megmutatta nekünk Mendelssohn igazi arcát, kinél a klasszikus forma végletek között vergődő, tépett lelket takar, kinek még álomvilága sem mentes bizonyos megoldatlan problémák belső feszültségétől. Mozart-játéka kevésbé különbözött a megszokott elfogástól. Az Á-dúr hegedűverseny kantilénáiban mintha ott kísértett volna a romantika hangja, az imént említett nyugtalanság — aminthogy ezt Menuhin Mozart-játékában némileg megszoktuk. A legsikerültebbnek az utolsó tétel "verbunkos"középrészét éreztük, amely szilajon, erőteljesen hangzott fel. Kórody András — az est karmestere — kifogástalanul látta el a kíséret jelentős feladatát. Még a Mendelssohnkoncert utolsó tételében is sikerült neki a fafúvókat koordinálni a szólóhangszerrel, pedig ezek ún. "kényes állások". HANS SWAROWSKY — osztrák karmester — művészetében a budapesti közönség már nem első ízben gyönyörködhetett. Ezúttal is szívesen látott vendég volt, aki jelentős sikerrel gyarapíthatta jól megalapozott művészi hírnevét. Swarowsky karmesteri technikája tökéletesen kidolgozott, figyelme a zenekar minden szólamára kiterjed, ami azonban nem jelenti azt, hogy a művek részletszépségei is minden esetben megszólalnak. Vezénylése nagyvonalú, arra törekszik, hogy az előadott művek nagy formája létrejöjjön, az apróbb árnyalatok, a kisebb "lélegzetek" gyakran elsikkadnak keze alatt. Briliáns benyomást keltett volna Reznicek, Donna Dana nyitánya, ha a zenekar — és főként a fúvósok — követték volna Swarowsky akaratát. Való igaz, hogy ez a mű igen nagy feladatot ró az előadó-együttesre és az is igaz, hogy ezzel nem áll arányban művészi értéke — de éppen, mivel voltaképpen másodrangú zeneszerző műve, ezért csakis elsőrangú előadásban gyakorolhat hatást a közönségre. Reznicek műve Mendelssohn-hatást mutat és gyakran közel áll a könnyűzenéhez. Amolyan szabadtéri muzsika ez — és ezért Károlyi-kerti előadása helyénvaló volt. Beethoven III. szimfóniája jól felépítetten szólalt meg. A gyászindulóból kissé hiányoltuk az elmélyültebb lírai elemet, de a harmadik tétel kényes partitúrája ezúttal teljes mértékben, hiánytalanul megszólalt. Különösen nagy hatást tett az utolsó tétel, ahol Swarowsky alaposan körvonalazta az egyes variációk között mutatkozó különbségeket. Az est közreműködője, Bacher Mihály Mozart Á-dúr zongoraversenyét játszotta. A hűvös, szeles idő, ami a közönség hangulatát is kissé befolyásolta, a zongorista játékát is megnehezítette. Az első tétel néhány üteme kissé bizonytalanul szólalt meg, de azután Bacher nagyszerűen belelendült és ennek eredményeként a melléktéma már teljes lírai szépségében bontakozhatott ki. örömmel regisztrálhatjuk, hogy a kitűnő pianista nagy haladást tett a specifikus Mozart-billentés elsajátításában, ha nem is mindenütt, de legnagyobbrészt sikerült megvalósítania Mozart hangzásképét. Az egész művön belül a lassú tételt élveztük legjobban. E gyönyörű siciliano lírája vágyról és fájdalomról énekel, nyugodt ringása éles ellentétben áll érzelmi telítettségével. Bächer nagyszerűen hozta felszínre a mozarti tragikum hangját és ezért külön dicséretet érdemel. Kár, hogy a mikrofon — rossz beállítása folytán — nem sietett segítségére. Pernye András Magyar Nemzet A szovjet kulturális küldöttség sajtótájékoztatója A Szovjet-Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó kulturális küldöttsége elutazása előtt sajtóértekezleten számolt be magyarországi élményeiről. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában I. I. Szvetkov, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének helyettese, a küldöttség vezetője a többi között ezeket mondotta: — Valamennyiünket elragadott, amit itt személyesen tapasztalhattunk. Színházakat, művelődési intézményeket Budapesten és a vidéken egyaránt meglátogattunk. A látottak a magyar nép alkotóképességéről, a magyar művészet gazdagságáról tanúskodtak. Értékesek voltak a magyar kulturális élet képviselőivel folytatott megbeszéléseink, találkozóink. Bár utunk elsősorban tájékozódó jellegű volt, annyit máris megállapíthattunk, hogy mindkét országban sokat lehet még tenni egymás kölcsönös megismeréséért. Az újságírók kérdéseire P. A. Markov, a Moszkvai Művész Színház vezető rendezője kiemelte a magyar színházakban látott antik színművek, a Medeia és a Prometheus magas színvonalú rendezését és előadását — Nagyon tetszett — mondotta — a Faust két részének együttes előadása, Major Tamás és Ruttkai Éva alakításával. Ez az előadás azért is hasznos volt számomra, mert hasonló gondolat bennünket is foglalkoztat. Nagyon tetszett Mesterházi Tizenegyedik parancsolata Kazimir Károly rendezésében, Bulla Elma és Páger Antal kiemelkedő színészi játékával. Ezt a darabot mi is szeretnék előadni. V. B. Gomoljaka Sztálin-díjas zeneszerző elmondotta, hogy legközelebbi szimfonikus művét magyar zenei motívumokra szeretné felépíteni. A küldöttség tíznapos magyarországi tartózkodás után pénteken elutazott Budapestről. Párizsban megnyílt a jelenkori szobrászat második nemzetközi kiállítása Pénteken megnyitotta kapuit Párizsban a jelenkori szobrászat második nemzetközi kiállítása. A Rodin Múzeum kertjében és az egykori Sacré Coeur zárda kápolnájában állították ki öt világrész 28 országa 218 szobrászművészének 285 alkotását. Tíz nemzet szobrászai első ízben vesznek részt a kiállításon, köztük magyar művészek is. Kerényi Jenő Béke című bronzszobra a Rodin Múzeum épületének lépcsőjén áll. Mikus Sándor Kőműves Kelemen balladája című alkotása a volt kápolna bejáratánál talált helyet. Somogyi József Martinásza a festői parkban húzódik meg. Ferenczy Béni Golyózó fiúk című munkája, Kalló Viktor Köztársaság téri Mártíremlékmű-terve és Kovács Ferenc Feleségem című márványszobra képviseli még a magyar művészetet a nagy nemzetközi seregszemlén. Csütörtök délután sajtóbemutatót rendeztek a kiállításon. A megjelent kritikusok megállapíthatták, hogy a művek többsége a nem-figuratív szobrászat legújabb nyugati hajtásának, aforma nélküli" mozgalomnak jegyében áll. Az idomtalan szobrok anyagaként leginkább a kalapált, kovácsolt, hegesztett fémet választják. Az alaktalan és gyakran meghökkentő művek mellett — ez volt sok megjelent műbíráló véleménye — üdítően hatottak a skandináv államok és a népi demokratikus országok művészeinek alkotásai. NAPLÓ U7T3 V. Tesar, J. Svoboda és J. Duchon grafikusművészek kiállítása nyílik meg ma délután a hódmezővásárhelyi Medgyessy-teremben, a Csehszlovák Kultúra és a Műcsarnok rendezésében. A jövő évad operabérleteinek népszerűsítésére leporellót adott ki az Operaház. A füzetke címlapját Moshammer Györgynek az Operaház épületét ábrázoló szép rajza díszíti, belül pedig Pogány Géza három könnyed, művészi grafikáját látjuk az Erkel Színházról. A Baranya megyei tanács, Pécs megyei jogú város tanácsa és a Szakszervezetek Baranya megyei tanácsa tavasszal pályázatot hirdetett dunántúli írók és képzőművészek részére a nép munkásságát tükröző művészeti alkotások létrehozására. Pécsett most tizenhét írónak és képzőművésznek átnyújtották az egyhónapos alkotási szabadságot biztosító ösztöndíjat. A tsz-ekbe, üzemekbe és gazdaságokba induló írókat és művészeket Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke üdvözölte. D0 Lev Landaut, a kiváló szovjet fizikust az elméleti fizika terén végzett eredményes kutatásaiért a Német Fizikusok Társasága Max Planck-éremmel tüntette ki. A kitüntetést dr. Hans Kroll, az NSZK moszkvai nagykövete most adta át a szovjet tudósnak. A szófiai Szatirikus Színház utolsó bemutatója ebben az évadban Bertolt Brecht »Arthuro Ui« című drámája volt. Tízéves a Szinkron 1951. július elsején alakult meg a Szinkronfilmgyár, mai nevén a Pannónia Filmstúdió. A gyár akkoriban hat-nyolc helyen működött. Két műtermének egyike előzőleg a filmgyár házivetítőjéül szolgált. A másik a Gyarmat utca egyik lakásában helyezkedett el, ugyanott a padláson volt a raktár. Az adminisztráció egy üzlethelyiségben dolgozott, a dramaturgia a Royal Szálló egyik szűk és rosszul fűtött részében, a feliratok fordítói kávéházakban. Ma már mosolyognak azon a technikai felkészültségen, amellyel annak idején munkához láttak. 1954-ben költözött a stúdió a Vöröshadsereg útjára. Az új épület kedvezőbb körülményei között megsokszorozódott a termelés. 1951-ben még csak 24 játékfilmet és 3 kisfilmet szinkronizáltak, az idei tervben 42 játékfilm és 30 rövidfilm szerepel, nem szólva 90 film feliratozásáról, 70 film kísérőszövegének bemondásáról és arról, hogy évente az összes új magyar filmet négy-öt külföldi nyelven feliratozzák és néhány külföldi forgalmazásra szánt reklámfilmet idegen szöveggel látnak el. Tíz év alatt sokat javult a szinkronizálás technikai kivitele és művészi színvonala is. Egy-egy filmen akkor még átlag három hónapig dolgoztak és ebből 30—35 napot a műteremben. Ma harmadannyi időt töltenek a filmek a Pannóniában, nőtt a termelékenység és csökkentek a költségek. Milyen utat tesz meg egy film a jubiláló stúdióban? Első állomás az előkészítő osztály. Itt kapja meg dramaturgját, s ha szinkronizálni fogják, kijelölik astábot*, vagyis a munkacsoportot, az első munkaütemben elkészül a szöveg. A Pannónia dramaturgiájának vezetője, Pécsi Antal és tíz dramaturgja — Bokor Péter, dr. Dobos Györgyné, Illés Györgyné, Iványi Norbert, Kálmán Éva, Nedeczky Edit, Révész Mária, Somló Éva, Szalóky József és Wessely Ferenc, valamint Horváth Zoltán lektor minden fontosabb nyelven tud: ha mindegyikük az általa legtöbbször fordított nyelven kezdene beszélni, valódi bábeli zűrzavar keletkeznék. Valójában nem is dramaturgok ők, munkájuk sokkal inkább a film-, illetve a dialóg író munkájának felel meg. Ők a film műfordítói. Szinkronfordítás közben olykor több tucatszor is megnézik a filmet, visszaforgatják, újra nézik a jeleneteket, hogy a szájmozgást, a mimikát, a gesztusokat tanulmányozzák és a lehetséges fordításokat hozzápróbálják. Előfordul, hogy egyetlen megfelelő kifejezést órákig keresnek, ízlelgetnek, próbálgatnak. Az ellenőrzött fordítást megkapja a rendező, a filmtekercset és tartozékait — nemzetközi hang, munkakópia, negatív stb. — a gyártásvezető. Megtárgyalja a szereposztást, esetleg néhány színészt behívnak meghallgatásra. Amikor minden szereplőnek megvan a hangja, a gyártásvezető elkészíti a munka menetrendjét. Tárgyal a színházakkal, a filmgyárakkal, a TV-vel és a rádióval, egyezteti, ráér-e a választott színész a kívánt időben. Ha minden nehézségen átvágták magukat, kezdődhet a voltaképpeni szinkronizálás. A stúdió három műtermében folyik a munka. A félhomályos műterem falára vetítik a képet. A gépházban tökéletesen működő szinkrongépek a technikusok keze alatt hol néma képeket vetítenek, h hol az eredeti hanggal. Ezt a színészhez továbbítják fülhallgatón, a magyar hangot pedig a szinkronban futó magnetofonszalagra rögzítik. A műtermek berendezése korszerű. Ma már bármilyen hangtechnikára képesek, biztosítani tudják a megfelelő környezet illúzióját, a műteremben felvett hangot aszerint motiválják, hogy tengerparton, üres teremben, kis szobában vagy kút mélyén hangzik-e. Elektronikus hatásokat is elő tudnak állítani, programzenét komponálnak. Itt készült a Cannes-ban díjat nyert Párbaj elektronikus zenéje s az egyik hangmérnök, Bélás István A kávéfőzőgép zenéje című programzenéjével részt vesz az idei edinburgh-i fesztiválon. A felvételek elkészültével a keverés következik, a párbeszédek, a tömeghangok, a zörejek és a nemzetközi hangszalagon levő zene egyesítése. Ha ez is megvan, a tekercsek és szalagok a laboratóriumba kerülnek — elkészült a film magyar hangja. A három műteremben és a keverőben egyszerre négy filmen dolgozhatnak, egyet-kettőt közben már előkészíthetnek. Ennek megfelelően a Pannóniában öt rendező dolgozik: Csákány Márta, Gerhardt Pál, Márkus Éva dr., Tóth Sándor és Vas János. Ugyanennyi a hangmérnök is: Bélás István, Bársony Péter, Császár Miklós, Marossy László és Vargányi László. A négy gyártásvezető: Gyöpös Sándor, Kamarás Anni, Selley Eta és Stollár Mária. A szinkronizálás a kulturális forradalom jelentősényezője: a közönség nagyobb része számára élvezhetővé, vagy legalábbis élvezhetőbbé teszi a külföldi filmeket. Falun sok helyütt csak magyarul beszélő filmnek van sikere. Érdekes, hogy tíz év alatt mégiscsak egy esetben kapott szinkron művész kitüntető díjat: Kis József rendező. Pedig a gyár művészeti kollektívája lelkesen, szeretettel dolgozik. A szinkronizálást művészi munkaterületnek tekintik, nem csupán interpretálásnak. A szinkronizálás jövője szorosan összefügg a TV fejlődésével. A képernyő nem tűr feliratozást. Jelenleg két TV-film szinkronizálásán dolgoznak a Pannóniában, kísérletképpen. A szinkron művészei azonban egyébként is többet szeretnének dolgozni: a második tíz évtől azt várják, hogy minden bemutatásra kerülő film szinkronizált verzióban (vagy így is) elkészüljön. Az ötéves terv végére a mai 42-ről 50-re emelkedik a szinkrontermelés, de még ez sem jelenti a gyár kapacitásának teljes kihasználását. Évente 60 filmet tudnának a jelenlegi állománnyal és technikai eszközökkel magyar hanggal ellátni. A tízéves jubileum idején tehát folyik a tervezgetés és a lelkes munka. Az egyik műteremben egy színes román operafilm felvételei folynak, Darclée-t, a századforduló nemzetközi hírű énekesét magyarul Váradi Hédi szólaltatja meg, a népszerű operarészleteket Arta Florescu kiváló román énekesnő eredeti hangján hallhatjuk majd. Ezt a szinkront Gerhardt Pál rendezi. A másik műteremben Csákány Márta dolgozik a TV részére Duvivier Marie Octobre című ellenállási filmjén. A harmadikban Illés Györgyné vezeti az Amerika egy francia szemével című színes dokumentumfilm kísérőszövegének felvételeit. A jubileum örömében osztoznak a Pannónia Filmstúdió rajz- és bábfilm-művészei is, jóllehet ez a részleg csak 1954 óta tartozik a gyárhoz. Épp ezért az ő munkájukról legközelebb emlékezünk meg. De mindnyájuknak további jó munkát és sok sikert kívánunk ezen az évfordulón. Zay László Quasimodo Csepelen Salvattore Quasimodo fél órát késett Az Európa kiadó könyvesboltjában elnyúlott a dedikáció, a program felborult. Százhúsz ember várt a Csepel Autógyár ebédlőjében nyugodt türelemmel. A költő verseit hallgatták — a előadók már majdnem kifogytak a magyar nyelvű kötet verseiből, mikor csendes, elnézést kérő mosolylyal megállt az ajtóban a szürkeruhás, apró ember. A szemében csöppnyi csodálkozás volt — egy gyár irodalmi köre hívta — s itt száznál több ember várt rá. — Nálunk ez elképzelhetetlen — szólt halkan kísérőjéhez, Képes Gézához — boldog vagyok, hogy elhívtak ide. A piros terítővel borított asztal mögött ült, fonott nagykarimájú kalapját maga mellé tette egy székre — jóindulatú, déli arca, gondosan nyírott, fekete bajsza van, Totóra hasonlít kicsit, egyszerű, csendes ember. Az üdvözlő szavakra mosolyogva bólint, ha a Nobel-díjat említik, elkomorul egy pillanatra — sokszor hallhatta már. Lassan áll fel, ujjhegyeivel az asztalra támaszkodik, beszélni kezd, a hangja mélyen és zengőn árad. — Úgy hitték, ha megkapom a Nobel-díjat, más költő leszek. Egyszerű ember voltam mindig, továbbra is az maradtam. Soha nem voltak gazdáim, s így soha nem voltam szolgája senkinek. Majd Máthé György, az üzemi könyvtár vezetője átadta a gyár dolgozóinak ajándékait, köztük az irodalmi kör által összegyűjtött, magyar nyelvű Quasimodo-verseket. — Igyunk Salvatore Quasimodo úr egészségére, a magyar és olasz nép barátságára — kezdte a pohárköszöntőt. Salvatore Quasimodo felemelte poharát: — S igyunk minden ember egészségére, s a világ minden népének barátságára. S olaszos lendülettel fenékig ürítette poharát. (K. A.)* Quasimodo, aki nyolc napot töltött hazánkban, pénteken visszautazott Olaszországba. A Ferihegyi repülőtéren a híres olasz vendéget Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára és Buzási Ferenc, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének osztályvezetője búcsúztatta. Quasimodo elutazása előtt a következő nyilatkozatot tette: — Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ily meleg és baráti fogadtatásban, mint Magyarországon, még nem igen volt részem. Sehol sem találkoztam még ennyi szellemi elevenséggel, a kultúra iránti oly nagyfokú érdeklődéssel, mint önöknél. Felejthetetlen marad számomra a Csepel Autógyárban tett látogatásom, és találkozásom a dolgozókkal. Az üzemben nem kevesebb, mint 150 könyvemet dedikáltam. Boldog érzés egy külföldi költőnek, hogy verseit a munkások is szeretik és megértik. A költőt ez újabb művek alkotására ösztönzi, így hát érzéseimben meggazdagodva távozom országukból. Nagyon remélem, hogy rövidesen ismét Budapestre látogathatok, ahol sok jó barátot szereztem. Ha a Balaton mellett üdül, feltétlen látogassa meg Balatonalmádiban az újonnan megnyílt MAGYAR CSÁRDÁT (vasútállomás mellett) Nyárson sült bugaci csirke, bográcsgulyás állandóan kapható Különleges italok ■Szombat, 1961. július 1.