Magyar Nemzet, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

• Magyar Nemzet és A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A nélkülözhetetlen könyv Amit az ünnepi könyvhét értelméről el szeretnék mon­dani, az egyáltalán nem a könyvhét alkalmából jutott eszembe. Ezidén jelent meg magyarul a kitűnő osztrák író­nak és esztétának, Ernst Fischernek egy szép és okos könyve, melynek címét pon­tosan így keltett volna ma­gyarra fordítani: "A művé­szet szükségességéről. * Ám a könyv lelkiismeretes magyarí­tó­ja, Nyilas Vera, ezt a cí­met adta a magyar kiadás­nak: *A nélkülözhetetlen mű­vészete Ha csak a magyar­talan szerkezetet akarta vol­na elkerülni, megtarthatta volna az eredeti címből a »szükségesség­« fogalmát. De hogy a hiányt jelző, az óhajt kifejező szükséges szó helyett, az élesebb, követelőbb nél­külözhetetlen jelzőt kapcsolta a művészethez s ezzel egy ár­nyalattal agresszívabbá tette Ernst Fischer könyvének ma­gyar címét, az talán nem te csak a fordítón magán múlt, hanem­­művelődési viszonyain­kon. Ma már nem szenvedünk szükséget a művészetben, a művészet nem egyszerűen szükséglet, hanem nélkülözhe­tetlen része életünknek. Az árnyalati finomságokra is ér­zékeny fordító azért mert el­térni egy árnyalattal az ere­deti szövegtől, mert így van ez jól ma már magyarul. Ma, vénülő kanyvbarátos­, még jól emlékszünk a régi­ könyvnapokra. " Kiadtak" egy népszerűségre számottartó, jó könyvet nagy példányszám­ban, olcsó áron, hogy legalább ezen az egy napon az is ve­hessen könyvet, akinek nem­igen futja erre egyébként a jövedelméből. De az igazi könyvvásár nem ez volt Kia­dók, könyvkereskedők, antik­váriusok kiteregették a köny­vesboltjuk előtti asztalokra — leszállított áron — a nyaku­kon maradt, raktárban poro­sodó árut, és az a szűk ér­telmiségi réteg, amely akkor könyvet vett, ebből böngész­getett, egyik kezével zsebé­ben számolgatva pénzét A könyvnap valamiféle kiárusí­tás, végeladás, ócskás­ piac jel­legűvé vált, a művelődni vá­gyók Teleki-terévé. (Az ám! hol van már a Teleki-tér is!) Hol vagyunk már ettől! Elég ránézni az ünnepi könyvhéten forgalomba kerü­lő könyvek árára: tíz forin­ton aluli árú könyv talán ha kettő van köztük, a zömük úgy a tizenöt—harmincöt fo­rintos árskálán lelhető, de nem egynek száz forint körül van az ára, s hogy ezek sem fog­nak a kiadók nyakán marad­ni, azt az bizonyítja, hogy az én könyvesboltomban arra pa­naszkodtak, hogy Dante ösz­­szes Műveiből a legtöbben nem a selyemripsz-kötésű, ha­nem az egészbőr-kötésű ki­adást akarják előjegyezni, pe­dig abból kevesebbet kaptak. Nem az olcsóság csábítja a vásárlót, hanem a mű maga s akkor is megveszi, ha drá­­gállja.­i . Ha meg azt is megnézzük, hogy a hajdani egy propagan­da-kiadvány helyett milyen könyvek jelennek meg, a kép még megrendítőbb. Tizenkét versesikötet, harmincegy kötet széppróza, két színmű, hét if­júsági kiadvány, egy iroda­­­lomtörténeti monográfia, hat politikai kiadvány, öt egyéb ismeretterjesztő munka. A több mint hatvan ünnepi ki­advány eszmei kerete: az em­beri kultúrának teljessége. Mert ez a sokféle könyv nem­csak azt célozza, hogy min­den könyvvásárló meglelje azt a könyvet, amire sajátos ér­deklődési köre szerint szük­sége van. Megnéztem néhány könyvheti előjegyzést. Nem így volt köté­sük, melyen a megrendelő Pablo Neruda száz szerelmes szonettje, vagy Vas István műfordítás-kötete mel­lé két regényt, Ady novelláit, a Korunk technikája című kö­tetet jegyeztette elő. Megtágult a magyar olvasó horizontja és kikerekedett, nem az emberi műveltség egy-egy szektorá­ra kíváncsi, hanem a való­ság egészére, úgy ahogy azt költők fölérzik, prózaírók el­mesélik, drámaírók ellenté­tekbe robbantják, tudósok megmagyarázzák, politikusok munkatérre s feladatkörre szabják. Mi­kor először vettem ke­zembe a könyvheti kiadvá­nyok jegyzékét, megütköztem azon, hogy elég sok második kiadás szerepel a kiadványok sorában. Nincs elég új mű? — kérdeztem hibakereső go­noszsággal. Aztán megint Ernst Fischer jutott eszembe és megszégyellettem magam. Hát elfeledted? Nélkülözhetet­len. Ha egy könyv megjele­nik, elkapkodják, napokon be­lül eltűnik a kirakatokból. De a mai igényes olvasó-kön­yv­­gyűjtő ember nem nyugszik bele, ha lemaradt valamelyik kedvenc írójának könyvéről és nem hajlandó kivárni, amíg a keresett könyv elrongyolód­­va feltűnik az antikvárium­ban, néhány példányban, me­lyet megintcsak elkapkodnak. A második kiadások megje­lenése azt jelenti, hogy könyv­kiadásunk példányszámkerete szűknek bizonyult és az ol­vasó­ igény rákényszeríti a ma­gyar könyvkiadást, hogy sza­­porázza a kiadásokat. S ahogy forgattam a kiadványjegyzé­­ket, már nem a második ki­adások szerepén bosszankod­tam, hanem azon, hogy miért éppen ezt, vagy azt a könyvet adták ki másodszor, miért nem azt, amire nekem lenne szük­ségem! Bizony, számomra is ünnep lenne az, ha egy-egy hiába keresett művet lelnék az ünnepi kiadványok sorában, új kiadásban. De ha mindaz igaz, ami az ünnepi könyvhét elemzéséből kiviláglik, vajon szükség van-e még egyáltalán ünnepi könyvhétre? Hiszen ma már igazán nem az a célja a könyv­hétnek, hogy néhány különle­ges kirakatba tett könyvre fel­hívja a figyelmet, nem az a célja a könyvhétnek, hogy ol­vasókat édesgessen a könyv­höz. Olvasó, könyvforgató nép lettünk és veszünk mi köny­vet ünnepi könyvhéten kívül is.­­Egy fiatal asszony múltkor tréfás-bosszúsan bökött rá a könyvesboltra: »Ez rosszabb, mint a kocsma volt, amire sze­gény anyám szórta átkait. Mert az ivásnak vannak ter­mészetes korlátai, de Kálmus könyvéhségének nincs. És ez ellen még én sem szólhatok, mert... — elnevette magát —, ... mert, ha hazajön, azt le­sem én is, hogy hozott-e új könyvet, lecsapok rá és míg azon veszekszünk, hogy ki ol­vassa először, az öcsém kajá­nul ellopja s alig tudjuk visz­­szaszerezni tőle...) Mi szükség hát az ünnepi könyvhétre? Nem tudok erre mást, magasztosabbat felelni, sem művelődéspolitikai okos­sággal szolgálni,­mint hogy azt mondom: a könyvhétre azért van szükség, amiért a házas­sági évfordulóra, születésnap­ra. Mert a jó házasságban a hétköznapok sem mossák el az élet jó ízét, szeretteink léte valamiképp mindennap örö­möt szerez. De a köznapok gondja azért sokszor mégis el­­szürkíti a mindennapos örö­möt, elveszi a mindennapos ta­lálkozás szenzációját. De egy házassági évforduló, egy szü­letésnap arra figyelmeztet, hogy amit megszoktunk, aki­nek léte hozzátartozik életünk­höz, az kivételes öröm oka. Nem hiábavaló időnként emlé­keztetni rá, hogy nagy pilla­nat volt az, amikor valaki egy életre nyújtott kezet valaki­nek, nem szabad elfeledkezni arról a szülőszoba előtti első várakozásról, amikor először sivított fel egy kis hang, mely aztán életünkhöz tartozó gő­­gicséléssé, gügyögéssé, sely­­pegéssé, értelmes emberi be­széddé, mindennapi­­élmé­nyünkké vált. A könyv a valóság és az emberi érzésvilág, képzelet, ér­telem nászából születik, min­den új könyv kínban-vérben jön a világra. Bármennyire is életünk nélkülözhetetlen tarto­zéka az, amit szépírók, tudó­sok írnak, nem árt néha arra gondolni, ünnepi órák ünnepi hangulatában, hogy mikor egy író, egy tudós tollat fog, az olyan, éppen olyan kockázatos vállalkozás, mint mikor Co­­lum­bus hajóra, Gagarin űrha­jóra szállt. Nem árt arra gon­dolni egy ünnepi alkalom ref­lektorfényében, hogy a könyv, melyet a helyiérdekűn olva­sok, mikor az üzembe-hivatal­­ba sietek, az a könyv egy ele­ven szív dobogását, egy élet zamatét sűríti számomra idő­űző vagy tanulságos gyönyö­rűséggé. Nem árt arra sem gondolni, hogy elalvás előtti olvasmányomban papírgyári munkások, betűszedők, könyv­kötők, könyvárusok munkája is benne van, hogy a könyvhöz nemcsak az alkotó író gond­ja, könnye, szíve vére tartozik hozzá, hanem munkások verí­téke, a munkaüzem minden­napos versenye is. Az ünnepi könyvhét arra fi­gyelmeztet, hogy ami nélkü­lözhetetlen tartozékává vált életünknek, az nem ingyen ajándék, hogy a könyv árába nemcsak a pénz tartozik, amit kifizetünk érte, hanem a sze­retet és hála aranya is, ami­vel alkotóinak tartozunk. Bóka László Megint kormányválság fenyegeti Argentínát ! ■ — — -----1 ▲ külpolitikai helyzet VÁLTOZATLANUL, DÉLKELET-ÁZSIA áll a diplomá­ciai tevékenység középpontjában. Az európai problémák pil­lanatnyilag háttérbe szorultak, a nyugat-berlini kérdéssel kap­csolatos szovjet—amerikai párbeszéd szünetel, mert Washing­ton egyelőre a bonni ellenjavaslatokon rágódik, az európai integráció és ezen belül a Közös Piachoz való angol csatla­kozás problémája viszont a francia elutasító magatartás foly­tán van változatlanul holtponton. Két távol-keleti terület azonban a hét végén is mozgásban tartotta a diplomáciai gé­pezetet. Indonézia külügyminisztere U Thanthoz intézett le­velet, amelyben visszautasította azt a holland vádat, hogy Indonézia agressziót követett el Nyugati-Iriánban. A levélben a külügyminiszter kifejti, hogy mivel Nyugat-Irián indonéz terület, Hollandia az agresszor, mert gyarmati rabságban tartja ezt a szigetet. Az indonéz kormány elveti a Bunker amerikai nagykövet által kidolgozott "áthidaló tervet", de ismét kinyilvánítja tárgyalási készségét. A thaiföldi katonai­ akció egyre több kellemetlenséget okoz az Egyesült Államoknak. Eltekintve attól, hogy az ázsiai és a világközvélemény szigorúan elítéli az amerikaiak vesze­delmekkel terhes lépését, amellyel beavatkoztak a laoszi helyzet alakulásába, Washington szövetségesei között is el­­elhangzanak szemrehányások. Négy angol munkáspárti kép­viselő, Hanold Davies, Hale, Mendelsem és Rankin pénteken Lord Hume külügyminiszternél járt és tiltakozott angol csa­patok Thaiföldre küldése ellen, majd felkeresték a londoni amerikai nagykövetséget. Davies — mint utóbb a sajtó kép­viselői előtt kijelentette — nyomatékosan figyelmeztette a nagykövetet a délkelet-ázsiai beavatkozás veszedelmeire és kérte, hogy értesse meg kormányával a Kínai Népköztársa­ság helyzetét, majd arról faggatta őt, mi az igazság az ame­rikai kémszervezet "külön játszmájáról" elterjedt hírekkel kapcsolatban. A nagykövet válaszáról azonban Davies nem nyilatkozott. Az angol sajtó továbbra is eléggé borúlátó a laoszi fej­leményeket illetően. A Daily Telegraph többrendbeli akadá­lyokra hivatkozik, amelyek gátolják a semleges koalíciós kor­mány mielőbbi megalakítását. A lap vientiane-i tudósítója szerint Nosavan szántszándékkal dobott kesztyűt a Pater Lao arcába, hogy drámai beállítást adhasson a Washingtonhoz in­tézett segélykérelmének. Az ötlet pedig az amerikai kémszer­vezet ügynökeitől származott. A Liverpool Rost azt fejtegeti vezércikkében, hogy Kennedy a rendbontó hercegek meg­egyezésre kényszerítése végett küldte csapatait Laosz körze­tébe, majd bírálja az angol kormányt, hogy segédkezet nyúj­tott ehhez az "oktalan, célszerűtlen és költséges" gesztus­hoz. "Kár, hogy kormányunknak nem volt annyi gerince, hogy bizalmas úton közölte volna Washingtonnal és Bangkok­kal: Anglia igazi szükségállapotban segít, de nem kíván részt venni sakkfigurák tologatásának meddő, játékában.* Az Egyesült Államok űrbéli mutatványa sem úgy sike­rült, mint ahogy azt Washington eltervezte. Carpenter űr­utazása körül szaporodnak a rejtélyek, s ellentmondó jelen­téseket közölnek nemcsak a pontatlan landolás okairól, ha­nem arról is, egészségileg hogyan bírta az űrhajós az utazás viszontagságait. Mindenesetre feltűnő, hogy minden csinna­drattát és ceremóniát letiltottak Carpenternek a fővárosban, való fogadtatásával kapcsolatban. Jelentős események érlelődnek a világnak azokon a pont­jain, amelyek hosszabb idő óta az érdeklődés homlokterében állnak. Spanyolországban a sztrájk helyenként már ered­ményt hozott: a sztrájkolók béremelést kaptak, de a mozga­lom vertikálisan és horizontálisan egyaránt fejlődik. A sztrájk kiterjedt Salamanca tartományra, s újabb politikai erő kap­csolódott be a Franco-ellenes harcba: a köztársasági-demok­ratikus cselekvés nevű szervezet. Argentínában újabb kor­mányválság van kibontakozóban, Algéria pedig az Országos Forradalmi Tanács holnap kezdődő ülésétől várhat nagy­­horderejű döntéseket. Lemondott a belügyminiszter Újabb kormányválság Argentínában ? Buenos Airesből jelenti az AP. Pénteken este ismét a kormányválság fenyegető ár­nyéka jelent meg Argentína felett. Walter Perkins belügy­miniszter, aki nem értett egyet a katonatisztek utasítá­sait követő Cuido elnök po­litikai programjával, lemon­dott. Perkins tanácskozott Carris külügyminiszterrel és Cantilo hadügyminiszterrel is. Buenos Airesben úgy tudják, hogy mindkét miniszter tá­mogatta Perkins álláspontját. Perkins, a lemondott bel­ügyminiszter nem csupán Guido diktatórikus intézkedé­seivel nem értett egyet, ha­nem azt is hangsúlyozta. hogy Alsogaray gazdasági mi-­­­niszter pénzügyi tervei meg­valósíthatatlanok. Alsogaray­ kormánykölcsön kibocsátásá­val akarja megtölteni az üre­sen tátongó államkincstárt. Zorin szovjet és Dean ame­rikai küldött — a genfi lesze­relési értekezlet két társelnö­ke — szombaton délelőtt­­csaknem kétórás megbeszélést folytatott az ENSZ-közgyűlés leszerelési bizottsága elé ter­jesztendő jelentés szövegéről. A tizenhét hatalmi leszerelési értekezlet ugyanis július else­jéig tartozik jelentést tenni Párizsból jelenti az MTI. A francia üzemekben tovább tartanak a munkabeszünteté­sek, tüntető gyűlések, ame­lyeken a dolgozók tiltakoznak a Sátán-perben hozott ítélet ellen. A francia antifasiszták fel­háborodását fokozta az igaz­ságügyminiszter legújabb m­­a bizottságnak eddigi munká­járól. Az AFP értesülései szerint a megbeszélésen megállapo­dás született a jelentésterve­zet főbb pontjaiban. Mint az AP amerikai forrásokra hi­vatkozva közölte, a tervezetet valószínűleg a jövő hét ele­jén a plenáris ülés elé bo­csátják.­tézkedése, amellyel elfogadta és a legfelsőbb semmítőszék­­hez utalta a halálra ítélt Jou­haud védőügyvédeinek perfel­újítási kérelmét. Mindaddig, amíg a semmítőszék nem hoz döntést Jouhaud ügyében, nem kerülhet sor a katonai főtörvényszék halálos ítéleté­nek végrehajtására. Zorin és Dean az ENSZ elé terjesztendő jelentésről tárgyalt Megegyezés a tervezet főbb pontjaiban Perfelújítást kér Jouhaud védője Holnap összeül az Algériai Forradalmi Tanács Napirenden : az FIA" átalakítása politikai párttá Párizsból jelenti az MTI. Tripoliban hétfőn összeül az Algériai Országos Forradalmi Tanács. Az FLN legfelső szer­vének ez lesz az első teljes ülése, amelyen a nemzeti fel­szabadító hadsereg algériai parancsnokai és a francia bör­tönökből kiszabadult FLN-ve­­zetők is részt vesznek. A ta­nácskozás jelentőségét aláhúz­za az egyre súlyosabb algériai helyzet és a küszöbön álló népszavazás. Július elsején lét­rejön az önálló algériai állam és ez merőben új feladatok elé állítja az algériai forra­dalmi mozgalmat. Az algériai ideiglenes kor­mány több ülésen foglalkozott a tripoli tanácskozás előké­szítésével. Kidolgozta a kor­mány beszámolóját, amely az ideiglenes "­parlament" vitájá­nak alapját képezi. A közpon­ti kérdés az FLN átalakítása politikai párttá és a párt prog­ramjának meghatározása. Az erre vonatkozó javaslatokat különbizottság dolgozta ki Ben Bella vezetésével. Kéthetes tanácskozás Az FLN különböző politi­kai irányzatok egyesüléséből jött létre. A közös cél az ön­álló algériai állam és a több mint hétéves szabadságharc összeforrasztotta ezeket az erőket. Az algériai forradalom most új szakaszba lép. Július 2-án a hatalom az FLN ke­zébe megy át. Három héttel később sor kerül az alkotmá­nyozó nemzetgyűlés megvá­lasztására. Az állam megszer­vezése, politikai rendszerének, külpolitikai irányának megha­tározása, forradalmi célkitű­zése, a földreform, az iparo­sítás, a népművelés program­jának kidolgozása új felada­tok elé állítja az algériai fel­szabadító frontot. Ezek a kér­dések állnak a legalább két hétre tervezett tripoli tanács­kozás előterében. A közvet­len feladatok, a népszavazás előkészítése, az OAS elleni harc, a menekültek hazatele­pítése nem kevésbé fontos na­pirendi pontjai a forradalmi nemzeti tanács ülésének. Párizsban feszült érdeklő­déssel tekintenek a tripoli ta­nácskozás elé. Bár az eviani egyezmények bizonyos mér­tékben meghatározzák Algéria és Franciaország jövőbeni vi­szonyát, a két ország tényle­ges kapcsolatai nagy mérték­ben attól függnek, milyen programot tűz az algériai for­radalmi mozgalom legfelsőbb szerve, az FLN elé. Gyilkol az OAS Hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt huszonnégy órában az OAS terroristái 38 embert gyilkoltak meg — kö­zöttük 37 mohamedánt —, a sebesültek száma pedig 16. A francia hatóságok 25 merénylőt letartóztattak a nap folyamán, kézifegyvereket és robbanóanyagot zsákmányol­tak. Az algíri repülőteret euró­paiak ostromolják, sokan sze­retnének minél előbb Fran­ciaországba utazni. Eddig 1650-et­ hagyták el Algériát Az AP tájékoztatása szerint az afrikai és ázsiai országok E­NSZ-képviselői hétfőn meg­beszélésre ülnek össze, meg-­ vitatják Algéria várható ENSZ-tagságát.

Next