Magyar Nemzet, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
A második nemzedék A közös gazdálkodás éveiről készült számvetést közöl a Társadalmi Szemle, két megyei első titkár tollából, a Győr-Sopron és Szolnok megyei termelőszövetkezetek fejlődéséről és helyzetéről. Mindkét cikk sok országosan hasznosítható megfigyelést ismertet A termelőmunka hátterében, de sehol sem a »másodrendű feladat* hangsúlyával, mindkét megyében örvendetes haladást mutatnak az egységes parasztosztály kialakítására irányuló erőfeszítések. Lombos Ferenc a többi között ezt írja: »Az emberek gondolkozásában végbemenő változás lassúbb, mint a gazdasági alapok fejlődése, de az elért eredmények e tekintetben is biztatók. A tavalyi zárszámadó közgyűléseken... nyílt, őszinte légkör uralkodott és még a gyenge szövetkezetben sem a közöst szidták, hanem a hibák okozóit.* Valóban, azt már eldöntötték maguk között a parasztok, hogy a jövő a termelőszövetkezet, s most már mindenütt az a gond, hogy jó legyen a szövetkezet. S ebből a szempontból döntően fontos a parasztok minél teljesebb egyetértése. A közös érdek kohójában lassan feloldódnak, eltűnnek az egykori gazdasági és társadalmi ellentétek. Az éveik is múlnak és a szövetkezetek életében mind nagyobb befolyáshoz jutnak a fiatalabbak, a második nemzedék. Férfiak és nők, akik húsz—huszonöt esztendősek, vagy még fiatalabbak voltak, amikor szüleikkel a szövetkezetekbe kerültek, átéltek sok jót és rosszat, közben azonban tehetségük, hajlamuk, egyéb tulajdonságaik mértéke szerint tanultak, tapasztaltak, megemberesedtek és az élet rendje szerint az első sorokba törekszenek. Kevesebb hagyománnyal és romantikával, több szakmai és világismerettel, nagyobb érzékkel a technika és tudomány iránt, legtöbbje felszabadultan a régi osztályellentétek nyűgétől, így jelentkezik a második nemzedék a szövetkezeti életben. Ügyeljünk az öregekre, tiszteljük tapasztalataikat, óvjuk emberi méltóságuk sérthetetlenségét a közösségi életben, de közben már mind nagyobb figyelmet fordítsunk a fiatalokra, támogassuk jó kezdeményezéseiket, ébresztgessük ambícióikat, évről évre több teret biztosítsunk érvényesülésüknek. A föld már szinte hiánytalanul bent van a szövetkezetekben. Az egykori nagygazdák földjeit egybeszántották a középparasztok és az egykori szegények kisebb parcelláival, s a több éves közös művelés már nemcsak a mezsgyéket, hanem a korábbi minőségi különbségeket is eltüntette. De — igaza van Lombos Ferencnek — az emberek lassabban fejlődnek, mint a határ s ha az emberek törekednek is elkeveredni a közgyűléseken, imitt-amott még megfigyelhetjük közöttük a régi különbözőségek nyomait, a régi nagygazdák egyike-másika sehogy se tud előbbre keveredni a hátsó sorokból ebben a nagy dunántúli szövetkezetben, ahol csendes szemlélői lehetünk a parasztok tanácskozásának. A múltban és jelenben egyaránt járatos kalauzunk megmutatja, magyarázza őket, s azokat az egykori virilistákat is, akik valaha emezekkel együtt ültek a főszolgabíró kegyelmében, a katolikusok mosolygó és a kálvinisták szigorú öregistene szolgálatában az első sorban, most pedig már munkájuk érdeme szerint megint a szövetkezet megbecsült legjobbjai között van a helyük. Itt most már a munka, szorgalom, egyéni és közösségi tisztesség, a szövetkezet iránti hűség adja a rangot az elhelyezkedési rendben, s ad biztonságot a vitákban való részvételhez. A kívánatos egységes parasztosztály körvonalait keressük a teremben, s amíg a közgyűlés aktív részvevői között nem tudnánk kimutatni a korábbi osztályhelyzetből egy éve, két éve, tíz éve ide behozott különbözőségeket, addig azt az utolsó sorokban hallgató kéttucatnyi embert — a volt nagygazdák mellett egykori középparasztokat is — idegennek érezzük ebben a közösségben. De azután elgondolkoztató azonosságokat találunk a nevekben: az aktív fiatalok és a hallgatag öregek neveiben és bizonytalanná válik az ítéletünk. Az apák hallgatnak az utolsó sorokban, azonban a gazdaságban ők is elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Fiaikat pedig megtaláljuk azoknak a sorában akik beszámolnak, jelentést tesznek, kezdeményeznek, vitatkoznak. Közülük kettő éppen az elnökség, a vezetőség asztalánál ül: egyik a növénytermelés jelentős részlegének, másik a sertéshizlalásnak a gazdája, s kalauzunk hozzáfűzi, hogy az utóbbinak az apja a régi világban a falu leghíresebb állattenyésztője volt. Meglepően fiatal az a vezetőségi asztal, az elnök sincs több negyven esztendősnél. A hangulat árulja el, hogy a legtisztább demokrácia útján kellett kialakulnia ennek a fiatal vezetőségnek: az öreg parasztok, a középkorúak, a fiatalok, a férfiak és a szép számmal szereplő nők, leányok és asszonyok közös akaratából. S ha közelebbről vizsgáljuk, kik ezek a fiatal vezetők, megtudjuk, honnan jöttek, származásuk a legkülönbözőbb régi paraszt-kategóriákra utal, de itt már valóban nem a születés, hanem az egyéni érdem szerint döntöttek róluk a közgyűlések, adtak kezükbe olyan hatásköröket, melyeket az apák kezében talán nem láttak volna megnyugtató helyen. Otthon mindegyik megtanulta a mezőgazdaság mesterségét, később iskolákat, tanfolyamokat végeztek. A szövetkezetben gyalogmunkán kezdték, nem válogattak, oda mentek, ahová küldték őket. Megismerték a nagyüzemi gazdálkodás gyakorlatát és elméletét. Párttitkártól, elnöktől, fiatalok felett szívesen atyáskodó öreg kommunistáktól és a munka minősége felett el-eldohogó idősebb parasztoktól biztatásokat és barátságot kaptak. Munkacsapatvezetők lettek, később brigádokat és még nagyobb feladatokat adtak nekik. Menetközben már az öregektől is mind több megbecsülést élveztek, s vezetői, példaképei lettek a velük felnőtt egész ifjú nemzedéknek. Nemcsak ebben a szövetkezetben, hanem országszerte az a tapasztalat, hogy a fejlődésnek már igen komoly tényezője a fiatal és idősebb nemzedékek egyetértése, erőfeszítéseik összhangja. Az emberek lassabban fejlődnek, mint a gazdasági alapok, azonban ahol az összhang kialakul, ott mindinkább az előtérbe lépő második nemzedék nagyobb tanultsága, tájékozottsága, világismeretének és szocialista lelkiismeretességének mértéke határozza meg a szövetkezetek fejlődésének, s az egységes parasztosztály kialakulásának ütemét, s ez az élet természetes rendje. Dernei Kocsis László Indonéz-holland megegyezés Nyugat-Irán ügyében A mai politikai helyzet A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI ÉLET hírei közül új -*-• fordulatot csak azok a jelentések tárnak elénk, amelyek az indonéz—holland tárgyalásokról számolnak be. Amerikai források szerint nagyjából megvan a megegyezés Nyugat- Irián kérdésében. Az egyezség alapja Bunker amerikai diplomata javaslata, amely Nyugat-Iriánt holland kézből átmemenetileg az ENSZ ellenőrzése alá adná, s Indonézia az ENSZ-től venné át a sziget feletti kormányzást, mégpedig már 1963 májusától. Ezeket a híreket hivatalosan egyelőre még nem erősítették meg. Az Algériából érkező jelentéseik változatlanul ellentmondásosak. A megbékélést célzó tárgyalásokat ismét megzavarta egy váratlan incidens: Budiaf helyettes miniszterelnök letartóztatása a Ben Bellát követő katonaság részéről. A leszerelési értekezlet kedden nem tartott plenáris ülést. Ehelyett a két társelnök tanácskozott a leszerelés első szakaszában végrehajtandó intézkedésekről, de eltérő álláspontjukat egyelőre nem sikerült közös nevezőre hozni. A genfi tanácskozás további menete szempontjából nagy érdeklődésre tarthat számot Arthur Dean-nek, az Egyesült Államok leszerelési megbízottjának washingtoni látogatása és eszmecseréje kormányának vezetőivel. Deant azért rendelték haza, hogy a nukleáris kísérleti robbantások ellenőrzéséről tanácskozzanak vele. A nyugati lapok olyasmiket írnak, hogy Washingtonvalamire készült ezen a téren. A genfi tárgyalások második szakaszának megkezdése előtt Dean kijelentette, hogy az Egyesült Államokban végzett műszeres mérésekkel sikerült pontosan regisztrálni a franciák májusi föld alatti kísérleti robbantását, tehát a nemzeti ellenőrzés valóban eléggé megbízhatónak látszik. Állítását hivatalos kormánykörök nyomban kiigazították, mondván, hogy az Egyesült Államok a robbantási tilalmat nemzetközi ellenőrzéstől teszi függővé. De Dean washingtoni útja kapcsán megszaporodtak azok a híresztelések, hogy az Egyesült Államok esetleg hajlandó lenne elfogadni a semlegesek Indítványát, amely lényegében nemzeti ellenőrzést ajánl, egy nemzetközi felügyelő testülettel párosítva. A kísérleti robbantások betiltása főként azért érdekli az amerikai politikusokat, mert ez a feltétele annak, hogy az atomfegyverek elterjedésének gátat lehessen vetni. Ebben az összefüggésben angol lapok Stramuss bonni hadügyminiszter egyik legutóbbi beszédére utalnak, amelyben sürgeti Angliát, hogy ossza meg atomismereteit a franciákkal, ezen keresztül pedig az NSZK-val, és ezért cserébe számíthat Bonn támogatására a Közös Piaci belépésnél. A belépés ellen egyébként az angol parlament mindkét oldalán jelentős erők tömörülnek. Hugh Turton és Sir Walker-Smith volt miniszterek a belső tory ellenzékkel folytatott tanácskozás után közölték, hogy legalább 90 konzervatív képviselő támogatja harcukat a csatlakozás ellen. A Munkáspárt “Anglia és a Közös Piac” nevű parlamenti bizottságának vezetői körlevélben felhívják a törvényhozást és a munkásmozgalmat, hogy akadályozzák meg az ország jövőjének jóvátehetetlen károsítását. A TŐKÉS GAZDASÁG VÁLSÁGTÜNETEIRŐL szintén érkeztek jelentések. Franciaországban a paraszti tömegek egyre növekvő kiábrándultsággal fogadják a kormány mezőgazdasági vonatkozású újabb törvénytervezetét. A parasztszövetségben azonban úgy látszik sikerül mellékvágányra terelni elégedetlenségüket. Nyugat-Németországban tartósan esnek a tőzsdei árfolyamok, amit a nyugatnémet polgári lapok a gazdasági élet belső bajaira vezetnek vissza. Argentínában a gazdasági élet a teljes csőd küszöbére jutott, ami ismét megmozgatta a munkásságot. A szakszervezetek sztrájkfelhívása jelzi, hogy az ország politikai élete a katonai pucscsot követő viharos időszak átmeneti lecsillapulása után nagy megrázkódtatásnak néz elébe. Jövő év májusában indonéz ellenőrzés alá kérni Nyugat-Irián A holland gyarmatosítók megkezdték a sziget kiürítését Nyugati hírügynökségek megbízható — de nem hivatalos — amerikai forrásra hivatkozva jelentik, hogy a Nyugat-Irián sorsáról folyó holland—indonéz tárgyalásokonminden lényeges pontban a megegyezés jött létre. A megegyezés alapja lényegében a Bunker-terv, amely a Nyugat-Irián fölött gyakorolt hatalom holland kézből Indonéziának történő átadására átmeneti időszakot javasol úgy, hogy meghatározott ideig az ENSZ-szervek ellenőriznék a hatalom gyakorlását. A tárgyalásokon Indonéziának sikerült elérnie a Bunker-tervben javasolt lépések meggyorsítását, úgy, hogy Indonézia már 1963 májusától kezdve jelképes ellenőrzést gyakorolna Nyugat-Irián fölött. A TASZSZ jelentése szerint a holland gyarmatosítók egyre nagyobb számban hagyják el Nyugat-Iriánt. Számos holland vállalat bezárt és augusztus elsejétől Hollandiában (a fővárosban) megszűnik az egyetlen holland nyelvű újság is. Dean Kennedyvel tárgyalt Új ellenőrzési javaslatot készít elő Washington az atomkísérletek tárgyában ? Washingtonból jelenti az AP és az AFP. Arthur Dean, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetője, Bush külügyminiszterrel és egyes katonai vezetőikkel folytatott tanácskozás után hétfőn este a Fehér Házba ment, ahol Kennedy elnök fogadta. Ezen a megbeszélésen is részt vett az elnök polgári és katonai tanácsadóinak nagy része: Bush külügyminiszter, McNamara hadügyminiszter, Foster, a leszerelési hivatal igazgaója, Lemnitzer tábornok, vezérkari főnök, a NATO fegyveres erőinek leendő főparancsnoka, McCone, a CIA hírszerző szolgálat igazgatója és Seaborg, az atomenergia-bizottság igazgatója. A megbeszélés a Fehér Házban körülbelül egy és háromnegyed órát tartott, hírek szerint a hét folyamán még több hasonló tanácskozást folytatnak. Dean csütörtökön vagy pénteken tér vissza Genfbe. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház nyilatkozatot ad majd ki a Dean jelenlétében megvitatott új amerikai javaslatokról, amelyeket az atomkísérletek ellenőrzésével kapcsolatban elő akarnak terjeszteni Genfben. ~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A genfi értekezlet két társelnökének megbeszélése Genfi jelentések szerint Zorin szovjet és a Washingtonban tárgyaló Deant helyettesítő Stelle amerikaiküldött — a tizenkathatalmi leszerelési értekezlet két társelnöke — kedden délelőtt a leszerelés első szakaszában foglalt kötelezettségeiket részletező cikkelytervezet megszövegezéséről tanácskozott. A két társelnök tanácskozásába bevonták Tarabanov bolgár, Arthur Lali indiai és Padilla Nervo mexikói küldöttet is., A leszerelési értekezlet eddigi plenáris ülésein nem sikerült összeegyeztetni a Kelet és a Nyugat közt a leszerelés első szakaszában végrehajtandó intézkedésekkel kapcsolatban felmerült nézeteltéréseket. A szovjet javaslat szerint a leszerelés első szakaszát 15 hónap alatt kell megvalósítani. A nyugati hatalmak három évet javasoltak. Az első szakaszhoz tartozó leszerelési intézkedések közül a leginkább vitatott a nukleáris szerkezetek célbajuttatására alkalmas eszközök megsemmisítésének kérdése. A Szovjetunió azt indítványozta, hogy már a leszerelés első szakaszában semmisítsék meg az összes atomfegyver-célbajuttató eszközt. A nyugati hatalmak ezzel szemben a katonai egyensúly állítólagos felborulására hivatkozva azt szeretnék elérni, hogy az első szakaszban mindössze 30 százalékkal csökkentennét azokat. A leszerelési értekezlet szerdai plenáris ülésén folytatja a vitát az első szakaszban megvalósítandó intézkedéseikről. Újabb akadály az algériai megbékélés útjában Nyugati hírügynökségek jelentései serint az algériai politikai irányzat képviselői között tervezett és döntőnek ígérkező tárgyalásokat újabb esemény hátráltatja. Az egyes számú vilaya (Aures) Ben Bellát támogató katonái letartóztatták az övezet területére érkezett Budiaf helyettes miniszterelnököt. A letartóztatás körülményeiről csak annyi ismeretes, hogy Budiaf megtiltotta a kíséretében levő katonáknak, hogy fegyverüket használják, öt magát és kíséretének három tagját ismeretlen helyre szállították. Egy katonának sikerült megszöknie és Tizi-Ouzou felé tart. Időközben visszaérkezett Algírba Khider állammimiszter, Ben Bella megbízottja, hogy a Párizsban és Oranban folytatott tanácskozásai után a fővárosban folytassák a megbékélést célzó tárgyalásokat. Algírba készült a Tizi- Ouzou-ban alakított csoport két vezetője, Belkaszem Krím és Budiaf is. Budiaf letartóztatásával kapcsolatban a Tizi-Ouzou-ban alakult bizottság közleményt adott ki. A közlemény éles hangon elítéli a letartóztatást, mint a “válság megoldását hátráltató erőszakos tettet*. Az új helyzetben a közlemény ismét ellenállásra hívja fel az algériai népet, a “diktatórikus kísérletekkel” szemben. Budiaf a legutóbbi időben Belkaszem Krímmel együtt Ben Bella hajlíthatatlan ellenfelének mutatkozott Egyes megfigyelők szerint ütközőpontot jelenthetett a megbékélés létrejöttében. A tárgyalások elé torlódó akadályok ellenére Mohamed Jazid tájékoztatásügyi miniszter Genfbe utazott, hogy az ideiglenes kormány két miniszterét, Dahlabot, a volt külügyminisztert és Aid Ahmedet, a lemondott államminisztert rábírja a visszatérésre. Nyugati hírügynökségek kedd délután közölték, hogy Budiafot szabadon bocsátották. Rabah Bitat katonai ügyekkel foglalkozó államminiszter délután elindult Hama városába, hogy Budiaffal együtt térjen vissza Algírba. A Reuter értesülése szerinta Budhar-incidens rendeződése folytán hamarosan várható a két csoport megállapodása. A megegyezés előreláthatólag teljhatalmat biztosít az FLN politikai bizottságának, megmarad azonban az ideiglenes kormány is, hogy az általános választásokig a külföld viszonylatában képviselje az országot." De Gaulle szeptemberben Nyugat-Németországba látogat Nyugat-Berlin kimarad a programból Bonnból jelenti az MTI. Hivatalosan ugyan még nem közölték de Gaulle szeptemberi nyugat-németországi látogatásának időpontját, a bonni külügyminisztériumban azonban már kidolgozták a látogatás részletes programját. Eszerint — ha nem jön közbe előre nem látott fejlemény — a Francia Köztársaság elnöke szeptember 4-én érkezik Bonnba, ahol két napot tölt és tárgyalásokat folytat Adenauer kancellárral, majd pedig ellátogat több nyugatnémet városba, így Kölnbe, Hamburgba, Stuttgartba és Münchenbe és szeptember 9-én tér vissza Franciaországba. Nyugatnémet részről eredetileg azt is javasolták, hogyde Gaulle látogasson el Nyugat-Berlinbe is. Beavatott körök szerint azonban francia részről aggályokat emeltek a nyugat-berlini látogatás ellen és az kimaradt de Gaulle programjából