Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
frnnidy frnJdTflH lioners»Minil fi»fnni« A faji megkülönböztetés borzalmas járványa pusztít Amerikában A néger hamarabb hal meg és kevesebbet keres a fehér embernél Kennedy elnök csütörtökön rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz és abban később beterjesztendő törvényjavaslatok jóváhagyását sürgette az amerikai iskolák fajüldöző politikájának felszámolására és a nem fehér bőrű amerikai állampolgárok teljes választójogának biztosítására. Az elnök kénytelen volt beismerni, hogy az Egyesült Államok csaknem egész területéna faji megkülönböztetés borzalmas járványa pusztít, amely súlyos károkat okoz az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének és a világban betöltött vezető szerepének". Azt is hangsúlyozta az elnök, hogy ennek a faji megkülönböztetésnek nemcsak amerikai, hanem színes bőrű külföldi állampolgárok — diplomaták, diákok és turisták — is gyakran szenvedő alanyai. A kongresszusi üzenet emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államokban manapság egy néger diáknak feleannyi esélye van a középiskolára való bejutásra, mint a fehér bőrű diáknak. A felsőoktatásban már csak egyharmad ez az esély. A munkanélküliség veszélye kétszer olyan erősen fenyegeti a négereket, mint a fehér bőrűeket. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az amerikai négerek rövidebb életűek — átlag hét évvel —, mint a fehér bőrűek, egész életükben kevesebbet keresnek, mint az amerikai állampolgárok, mégpedig általában feleannyit. Beismeri a kongresszusi üzenet, hogy "a törvény előtti egyenlőség nem mindig jelenti az amerikai négereknek az egyenlő elbánást és az egyenlő lehetőségeket". Ezért felszólítja a kongresszust, hogy "újból erősítse meg a négerek választói jogait és azt a jogukat, hogy gyermekeiket faji megkülönböztetéstől mentes iskolákba járathassák". Végül bejelenti az üzenet, hogy a Fehér Ház rövidesen három törvényjavaslatot terjeszt a kongresszus elé a fajüldözés kérdéséről. Nem szűnik a Kuba-ellenes hangulatkeltés az Egyesült Államokban A háttérben Nelson Rockefellert gyanítják New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az Egyesült Államok kardcsörtető kongresszusi képviselői nem érik be azzal, hogy újabb agresszív cselekedetekre buzdítanak a szabad Kuba ellen. Követelik, hogy az Egyesült Államok hozzon rendszabályokat a Kubával gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó országok ellen. Rodgers demokrata képviselő (Florida állam) kijelentette: az Egyesült Államoknak be kell zárnia kikötőit azok előtt az országok előtt, amelyek megengedik, hogy hajóik árukat szállítsanak Kubába. Rodgers kirohanásokat intézett Nagy-Britannia ellen, mivel az utóbbi időben megengedte kilenc angol hajónak a kubai kikötők látogatását. A Kuba körül csapott, egy pillanatra sem szűnő lármának határozott politikai indokai vannak. Pearson, a jól tájékozott amerikai szemleíró azt írja, hogy amikor Keating szenátor elmondja a néhai McCarthy korszakára emlékeztető bujtogató beszédeit, "mi Keating rangját halljuk, de valójában Rockefeller beszél". Pearson rámutat, hogy a legközelebbi választásokon Nelson Rockefeller pályázik elsősorban a Köztársasági Párt részéről az elnöki BszLRPIXre . Washington csökkenti exportjá a szocialista országokba Londonból jelvntt az MTI. Angol sajtókörökben a gúny és a bosszúság hangján utalnak az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájának ellentmondásaira. Az Egyesültállamok ugyanis egyrészt kétségbeesetten fáradozik azon, hogy csökkentse fizetési mérlegének évi 2000 millió dollárt meghaladó deficitjét és ebből a célból tisztességesnek nem m mondható versenynyel igyekszik szövetségeseit kizúrni a hagyományos exportpiacokról, másrészt tervszerűen kizárja magát a szocialista országok nagy fejlődést ígérő fontos exportpiacairól. Több angol lap idézi az amerikai kereskedelemügyi minisztérium jelentését arról, hogy 1962-ban kevesebb Kelet-Európába szóló kiviteli engedélyt adott, mint bármikor 1958 óta és az összes exportengedély kérelemnek majdnem a felét visszautasította. Mint a TASZSZ jelenti Washingtonból, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma szerdán közölte, hogy erősen korlátozza az amerikai áruk kiviteli engedélyeinek megadását a Szovjetunióba és a többi szocialista országba. A minisztérium a kiviteli engedélyek értékét 49,6 millió dollárban állapította meg, ami jóval alacsonyabb a tavalyi szintnél. Von Kincsel sikeres tárgyalásai Washingtonban A Bundeswehr megtarthatja taktikai atomfegyvereit Az amerikai javaslatok hűvös fogadtatása a NATO-tanácsban Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Von Hassel amerikai tárgyalásaival kapcsolatban Bonnban hangsúlyozzák: A tárgyalásokon kitűnt, hogy Nyugat-Németország és az Egyesült Államok között nincsenek nézeteltérések a NATO-stratégia alapvető kérdéseiben, így például abban, hogy a taktikai atomfegyvereknek továbbra is a NATO első vonalaiban kell maradniuk. Von Hassel egyik feladata washingtoni útja során éppen abban állott, hogy biztosítékot szerezzen az amerikai vezetőiktől: a Bundeswehr-hadosztályok továbbra is megtarthatják taktikai atomfegyvereiket. Ami az úgynevezett multilaterális atomhaderő kérdését illeti, Bonnban azt mondják: ezzel kapcsolatban csak általános eszmecsere folyt von Hassel és az amerikai vezetők között, a részletek megtárgyalására akkor kerül majd sor, amikor Merchant amerikai nagykövet március 5-én Beinba érkezik. A Welt jelentése szerint Merchant nagykövet a párizsi NATO-tanácsban olyan terveket terjesztett elő, amelyek szerint a multilaterális atomhaderőt egy végrehajtó bizottságnak rendelnék alá, amelyben a legfontosabb NATO-tagok foglalnak majd helyet. Az Egyesült Államok azonban vétójogot akar fenntartani magának a végrehajtó bizottságban, nevezetesen jogot arra, hogy megtilthassa az atomrakéták bevezetését, még ha a bizottság tagjainak többsége azt el is határozná. "Az amerikai elnök tehát azt akarja, hogy egyedül az ő ujja maradjon az atomfegyver ravaszán" — írja a Welt, majd hangsúlyozza, hogy a Merchant által előterjesztett terv hűvös fogadtatásra talált a párizsi NATO-tanácsban. Bonni kormánykörökben ugyancsak azt hangoztatják, hogy Bonnban helytelenítik a vétójog bevezetését, mert ez lehetővé tenné, hogy az Egyesült Államok adott esetben megakadályozhassa "az európaiak többségének kívánságát". A (Moszkva, MTI) Csütörtökön este Finnország moszkvai nagykövete fogadást adott a Szovjetunióban tartózkodó Ahti Karjalainen finn miniszterelnök és felesége tiszteletére. A rendkívül szívélyes, baráti légkörben lezajlott fogadáson Karjalainen és Hruscsov rövid pohárköszöntése mondott. .Péntek, 1963. március 1 Magyar Nemzet Aggodalmak Párizsban a „halok” és a társult afrikai országok kapcsolata miatt Antiba huták mögött van WASHINGTON LATIN-AMERIKAI GONDJAI Kennedy elnök legutóbbi sajtóértekezletén az eljövendő évek legfontosabb feladataként: Latin-Amerikai fejlesztését is jelölte meg. Az elnök egyik legbizalmasabb külpolitikai tanácsadója, Stevenson, az amerikai ENSZ-delegáció vezetője, néhány napja szintén behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és nem tagadta, hogy az Egyesült Államokat mennyire aggasztja a kubai forradalom hatása azöld kontinensen". Függetlenül attól, hogy a Kennedy-adminisztráció ismét a jobboldali támadások pergőtüzében áll kubai politikája miatt, érdemes nagyobb vonalakban és távlatokban megvizsgálni, miért okoz súlyos gondokat Washingtonnak a latin-amerikai helyzet alakulása. A diplomáciai megfigyelők beszámolói szerint, a hivatalos amerikai tényezők maguk is bevallják, hogy Kennedy programja, a "Szövetség a II eladásért* eddig kudarccal járt. Nem sikerült stabilizálni az állapotokat a különböző közép- és dél-amerikai országokban. Eredménytelen maradt az az erőfeszítés, hogyreprezentatív demokratikus" és természetesen az Egyesült Államok barátságára támaszkodó kormányzatok megjavítsák az életkörülményeket, bizonyos kezdeti, mérsékelt reformokat hajtsanak végre és ezáltal kivonják a robbanó erőt a nyomorgó, éhező tömegek elégedetlenségéből. Az amerikai külföldi segélyprogram szétosztása állandó, heves bírálat tárgya. Napjainkban mind a State Department, mind pedig anyugat-berlini" Lucius Clay tábornok elnöklete alatt álló különbizottság behatóan vizsgálja az egész segélyezési rendszer és ezen belül a "Szövetség a Haladásért" kereteiben felhasználásra kerülő összegek rendeltetését, hasznosságát. Anélkül, hogy a nyomozás végső eredményeit nyilvánosságra hozták volna, washingtoni mértékadó körökben — a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója előtt — kijelentették, hogy a húszéves elképzelés lebonyolítása *nem olyan bátorító, mint ahogyan Kennedy és munkatársai eredetileg remélték*. Érdekes a csoportosítás, amelyet speciális megfontolások alapján, az amerikai illetékesek állítottak fel. E kategorizálás szerint eddig "kézzelfogható" sikereket ért el aszövetség" Argentínában, Bolíviában és Peruban. Brazíliában és Venezuelában a »haladás kétséges« és veszélyeztetett. A legtöbb közép- és délamerikai államban olyan kormányzat tartja kezében a hatalmat, amely első pillanattól fogvakérdésessé teszi" a washingtoni segély felhasználásának célszerűségét. Az Egyesült Államok vezetői nagyon jól tudják, hogy a folyósított összegek nagyobb része nyomban a katonai junták, vagy a más uralmon levő csoportok zsebébe vándorol. Hiába figyelmeztetnek Washingtonból a szövetség irányítói a szerény földreform szükségességére, az elmaradott oktatási viszonyok felszámolásának fontosságára, az igazságosabb adózási rendszer megteremtésére, az Egyesült Államok latin-amerikai szövetségesei csupán egyetlen célra hajlandók óriási összegeket áldozni : a belső rendfenntartó erők ( korszerűsítésére, hadseregeik ) fejlesztésére, a forradalmi , mozgalmak elnyomására irányuló terrorakciók megszervezésére. Jellemző, hogy az egyébként szűkölködő latinamerikai államok 650 000 ember fegyverben tartásáról gondoskodnak és évenként egymilliárd-négyszázmillió dollárt fordítanak a rendőrség, csendőrség és katonaság ellátására. A lakosság életkörülményei pedig nemhogy javulnának, hanem állandóan romlanak. 1955 és 1962 vége között a megélhetési költségek a különböző országokban a következő százalékokkal emelkedtek: Argentína 644, Bolívia 923, Brazília 567, Ururguay 365, Chile 457. Ezek a hivatalos adatok elárulják, milyen súlyos helyzetben vannak az egész kontinensen az egyszerű emberek. Aszövetség" kudarca okainak felderítésére David Bell, az amerikai külföldi segélyhivatal vezetője (aki tizennégy év alatt immár a tizedikként tölti be ezt a kényes tisztséget) Columbia fővárosába, Bogotába utazott. Bell elgondolása az lenne, hogy a "Szövetség a Haladásért" programot mindinkább alakítsák át a Marshall-terv mintájára. A jelenlegi formában ugyanis Washington minden erőfeszítése — Bell értelmezésében — "hatástalan maradt a kubai példa ellensúlyozására". A boszniai misszió különösen azért fontos, mert Kennedy elnök szeretne mielőbb közvetlen beszámolót kapni egyik bizalmas munkatársától. Kennedy márciusban maga is útra kel és Costa Ricában találkozik a közép-amerikai elnökökkel. Pillanatnyilag három ország: Venezuela, Peru és Paraguay közállapotai izgatják elsősorban az észak-amerikai patrónusokat. Venezuelával kapcsolatban Romulo Betancourt elnök hivatalos látogatása és Kennedyvel folytatott megbeszélései sem nyugtatták meg az Egyesült Államokat. A közös közlemény ugyan hangsúlyozza a két ország szolidaritását és fokozott együttműködését, de az Anzoafegai-szabadságharc világraszóló sikere és a Venezuela minden területén fellángoló, erősödő felszabadító mozgalom sorozatos győzelmei nagyon is kétségessé teszi Betancourt kötelezettségvállalásainak értékét. A demokrata Kennedy-kormányzatot a venezuelai közbelépésre ösztökéli az elnök jelenlegi legfőbb politikai ellenfele, Nelson Rockefeller New Yok-i republikánus kormányzó, mert e dinasztia tartja kezében a kőolaj kiaknázását és hatalmas földterületeket is birtokol Venezuelában. Betancourt — bizonyára pártfogói sugalmazására — sietett sajtóértekezletén hangoztatni »a Kubával való leszámolás" szükségességét és javasolta az Amerikai Államok Szervezetének mielőbbi összehívását e probléma megvitatására és "megfelelő" döntés meghozására__ Ami a két Egyesült Államoktámogatta különösképpen "reprezentatív demokrácia". Peru és Paraguay viszonyait illeti, valóban tanulságos képet kaphatunk. Peruban Prados elnök kormányzatát tavaly júliusban megbuktatta Pérez Godoy tábornok vezetésével a katonai államcsíny. Pradost minden alkalommal "példaként" emlegette Kennedy. A katonai juntával szemben kezdetben Washington szankciókat léptetett életbe, majd csekély egy hónap múlva "áldását" adta működésére. Paraguayban Alfredo Stroessner tábornok február tizedikén "minta" választásokat rendeztetett. A diktátor 33 év óta először engedélyezte egy ellenzéki elnökjelölt fellépését. *A szavazás mint előrelátható volt, a tábornok elsöprő győzelmét hozta* — állapította meg a New York Times. Nagy "haladás" viszont, hogy az ellenzéki jelölt életben maradhatott. Ernesto Gavilan, liberális jelölt ugyanis mértéktartóan és ügyesen politizált. Bölcsen kerülte a kényes kérdések emlegetését, csupán annyit kockáztatott meg, hogy kérte a diktátort: tegye lehetővé a száműzetésben élő 500 000 honfitársa mielőbbi visszatérését, mivel az ország jelenlegi kétmillió lakosa mellett ennyien kényszerültek a különböző diktatúrák alatt elhagyni Paraguayt. Stroessner ugyan nem ígért meg semmit, de méltányolta Gavilan szerény tapintatát. A tábornok a "meggyőző választási diadal" után — tárnáihoz hasonlóan —, tovább élvezi Washington kegyeit. Matolcsy Károly Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: A Közös Piac külügyminisztereinek eredménytelen tanácskozása után Párizsban aggódva várják, hogyan válaszolnak az afrikai országok a "hatok"-kal tervezett szerződés elhalasztására. A tanácskozás végén létrejött bizonytalan megállapodás, amely szerint a külügyminiszterek értekezlete április 1-én újból összeül, hogy kitűzze az egyezmény aláírásának időpontját, nem nyugtatta meg az afrikaiakat. Az oroszok és a hollandok a közelő parlamenti választásokra hivatkozva tagadták meg a szerződés aláírását, márpedig a választásokra csak áprilisban, illetve májusban kerül sor. A szerződést még a parlamenteknek is ratifikálniuk kell ami további hónapokat vesz igénybe. Addig a Közös Piactól várt segélyek és kölcsönök kiesése komoly gondokat okoz az érdekelt afrikai kormányoknak, amelyek volt gyarmattartójukhoz kötötték sorsukat. Adrila, akit kedden órákin az előszobában várakoztattak , tudomására hozták, hogy az aláírásból nem lesz semmi, másnap azzal válaszolt, hős, nem ment el az Európai Gazdasági Közösség palotájába, ahol Hallsteinnel kellett volna találkoznia. A Közös Piac elnöke fél óra hosszat hiába várt rá a kapuban. Párizsban attól tartanak, hogy a brüsszeli megszégyenítésnek súlyos politikai következményei lesznek a francia befolyás alatt álló fekete-afrikai országokban, ahol sokan ellenzik a volt gyarmattartókkal kialakított neokolonialista kapcsolatokat és Mali, Ghana, Guinea függetlenségi politikáját tekintik példaképnek. A francia kormány ezért áthidaló megoldást keres. Az a terv, hogy a szerződés életbelépéséig a Közös Piac eyes tagállamai közvetlen hitelnyújtásokkal enyhítsék az afrikai államok felháborodását. Párizs ebben Belgium és Nyugat-Németország részvételér számít. Belgium Kongó miatt szorgalmazza a "hatok" és a tizennyolcak viszonyának mielőbbi rendezését. Bonn pedig attól tart hogy a Kö’’’ Piacban csalódott afrikai államok közül egyik-másik esetleg elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. lord Hailsham merint Amerika már naptuk agyvelőin élősködik Az angol tudóscsábítások ügye a Lordok Ilája előtt Londonból jelenti az MTI. A Lordok Házában lord Hailsham éleshangú beszédben azzal vádolta az amerikaiakat, hogy tervszerű orvvadászatot folytatnak Anglia legjobb tudósainak az Egyesült Államokba csábítására. — Az angol tudósok kivándorlása — mondotta — nem kétoldalú szabad forgalom, hanem toborzó hadjárat, amelyet az amerikai üzleti világ, az amerikai egyetemek és az amerikai kormány is rendszeresen és céltudatosan folytat. Az Egyesült Államok hatalmas gazdagságával képtelen olyan tudósokat kiképezni, akikre szükség van, egyetemi rendszere nem alkalmas a tudósok kellő utánpótlásánál biztosítására. Az Egyesült Államok így más népek agyvelőin élősködik. Angol sajtókörokban ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy az amerikai "tudományos toborzó ügynökség" nemrég irodát nyitott Londonban. Az iroda vezetője az angol lapokban közölt hirdetésekben magas fizetések és más előnyök ajánlásával igyekszik angol szakembereket az Egyesült Államokba csábítani és felhajtó ügynökei az egyetemeken, kutató laboratóriumokban és az ipari cégeknél keresik az "exportálható fiatal tudós emberanyagot". A Mimit Alpári „friggyé fenné’i Angliát Wilson bejelentette: államosítani kívánta az acélipart Londonból jelenti az MTI. Harold Wilson, a Munkáspárt vezére, szerdán este, megválasztása óta először televízióbeszédet mondott, amelyet mindkét nagy brit TV-adóhálózat közvetített. Bevezetőben hangoztatta: az angol nép torkig van már azzal, hogy hazáját ide-oda taszigálják a világpolitikában és meggyőződése, hogy egy megfelelő kormány vezetésével Nagy-Britannia ismét jelentős nemzetközi szerepet játszhatna. — Az angol Munkáspárt — mondotta —, ha kormányra kerül, a nép alkotó energiáinak felszabadításával és csatasorba állításával kívánja ismét naggyá tenni Angliát. Kijelentette: az a tény, hogy pillanatnyilag 950 000 munkanélküli van az országban, bűnös elfecsérlése a nemzeti alkotó erőnek. Az iskolákból kikerülő fiatalok ezrei keresne hiába munkát, s az életbe kilépve azt kell érezniük, hogy a világnak nincs szüksége rájuk. Ez egyszerűen tűrhetetlen egy magát civilizáltnak, tartó országban. Harold Wilson ezután a konzervatív támadásokra válaszolva megerősítette: a Munkáspárt újra államosítani akarja az acélipart. A Munkáspárt országc® végrehajtó bizottsága nyilatkozatot adott ki és ebben felhívja a kormányt, új kezdeményezéssel hidalja át az ellentéteket a szovjet és az amerikai leszerelési terv között. A nyilatkozat szerint hatéves leszerelési egyezménynek nem lenne sem gazdasági, sem műszaki akadálya. A Novoje Vremja az imperialisták indiai csalódásairól Moszkvából jelenti az MTI. A Novoje Vremja hosszabb cikkben foglalkozik az el nem kötelezett országok semlegességével és azokkal a támadásokkal, amelyeket az imperialista tábor intéz a semleges országok, elsősorban India független külpolitikája ellen. Sztyepanov, a cikk szerzője rámutat, hogy a nyugati hatalmak a kínai—indiai határkonfliktust "kommunista agresszióként" tüntették fel, hosszú háborúvá próbálták változtatni és azt állították, hogy India nem számíthat a többi semlegesek segítségére, az afro-ázsiai szolidaritás megszűnt politikai erő lenni, s India csak az Egyesült Államok és Anglia katonai segítségére támaszkodhat, természetesen a teljes és feltétlen csatlakozás árán. Az utóbbi három hét eseményei semmivé tették ezeket a számításokat — írja a Novoje Vremja. — Nem váltak be az imperialisták ahhoz fűződő reményei, hogy az indiai kormány lemond a semlegesség politikájáról Az indiai parlament határozottan elutasította a reakció javaslatait, amelyek a nyugati katonai és politikai táborhoz való csatlakozást szorgalmazták. A semlegesség India határain kívül sem adta fel állásait, hanem épp ellenkezőleg: olyan erőként jelentkezik, amely képes útját állni az ázsiai államok ellen irányuló imperialista cselszövéseknek. A colombói értekezlet határozatai, Bandaranaike asszony pekingi és delhi látogatásai azt mutatják, hogy a semlegesek újabb méltó hozzájárulással segítik elő a tárgyalások elvének diadalát, a békét, a békés együttélést. A (London, TASZSZ) Az angol gyáriparosok szövetsége bejelentette, hogy a szövetség és a Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelmi kamarája között Londonban lezajlott megbeszélések eredményeként létrejött az 1963. évre szóló kereskedelmi megállapodás.