Magyar Nemzet, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
Vasárnap, 1963. március 24. Április 8 -án kezdődik az Akadémia nagygyűlése A Tudományos Akadémia három évenként ismétlődő nagygyűlését idén április 8. és 12. között tartja. Szokás szerint a nagygyűlés az idei közgyűléssel kezdődik, amelyen Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára terjeszti elő az elnökség beszámolóját a tavalyi legfontosabb tudományos eredményekről és a jövő feladatairól. Az első napi plenáris ülésen Geleji Sándor akadémikus, a műszaki tudományok osztályának titkára a műszaki alapkutatások problémáit, Mátrai László akadémikus, a társadalmi és történeti tudományok osztályának titkára a társadalomtudományi alkotó munka új feladatait foglalja össze. A következő három napon a tudományos osztályok meghallgatják és megvitatják az osztályvezetőségek beszámolóit, majd előadások hangzanak el. Első ízben számolnak be a koordináló bizottságok a távlati kutatásokról. Számos akadémikus és fiatal kutató ismerteti munkaeredményeit és tudományos problémáit. NAPLÓ Március 24 Egon Erwin Kisch halálának 15. évfordulója alkalmából március 29-én este ünnepséget rendez a Népköztársaság útja 21. alatti előadóteremben a Csehszlovák Kultúra és az Újságírószövetség. Közreműködik Ruffy Péter, a Magyar Nemzet főmunkatársa és Frank László hírlapíró. A Miskolci Nemzeti Színház művészei a tavasszal felkeresik a város középiskoláit, baráti összejöveteleken ismertetik a színház munkáját és a fiataloknak irodalmi délelőttieket tartanak. Első alkalommal a diósgyőri Kilián Gimnáziumban és a miskolci Gépipari Technikumban a XX. század nagy költőinek verseit adták elő. Isj Edgar Allan Poe A hollózsimó költeménye alapján színes szélesvásznú amerikai film készül. A Pécsi Nemzeti Színház március 29-én mutatja be Anouilh Erkölcsös szerelem című színművét. # Erish Maria Remarque Párizsba érkezéséről gazdagon illusztrált cikket közöl a Figaro Latteraire. ^Lisszaboni éjszakák címmel új regényen dolgozom* — mondta a 64 éves író. — ^Kizárólag németül írok. Sokat dolgozom, de elégedetlen vagyok magammal. Csak a Nyugaton a helyzet változatlan című könyvemet írtam gyorsan, alig három hétig.* A cikkíró hozzáfűzi: szomorúan halljuk egy sokat igérő tehetség nyilatkozatát; eszerint Remarque sikerének tetőfokát három hét alatt érte el, de a méltó folytatás elmaradt.. 100 Párizsban televízióra alkalmazták Victor Hugó Ruy Bias című művét. Tibay Koszta, a debreceni Csokonai Színház operatársulatának fiatal művésze pénteken Párizsba utazott, ahol a francia televízióban és rádióban lép fel. Ezután a Nemzetközi Koncertiroda rendezésében fél éves európai, afrikai és ázsiai vendégkörutat tesz. • Angol film lesz Maupassant örökség című elbeszéléséből; a cselekmény időpontja változatlanul a múlt századvég, de a helyszín: Anglia. Párizsi, bécsi, baseli és koppenhágai szólóestjei után még ebben az évadban Hága, Genf, London és Róma közönsége előtt is bemutatkozik különleges hangszerével, a 17 húrú barytonnal Liebner János gordonkaművész. Kiosztották a román irodalmi díjakat Kiosztották a Román Akadémia 1960. és 1961. évi irodalmi díjait. Az 1960. évi publicisztikai díjjal Mikó Ervin erdélyi magyar írót tüntették ki "Nádország ostroma* című riportsorozatáért. A drámai díjat Mirodan nyerte el "A hírhedt 702-es* című színdarabjával. Az 1961. évi irodalmi díjat Radu Tudoran kapta, magyar nyelvre is lefordított "Magáradé Duna* című regényéért. Verseskötetéért költészeti díjjal tüntették ki Tiberiu Után költőt, aki egyúttal a mai magyar költészet egyik hű tolmácsolója is Romániában. Harvey barátunk egy nagy fehér nyúl. Abban különbözik a többi nyulaktól, hogy százkilencvennégy centiméter magas, emberi ruhában jár, ember módjára viselkedik (mint annak idején a mi Dörmögő Dömötörünk, mackóban), azonkívül nem létezik. De itt legyünk pontosabbak: objektíve nem létezik. De nagyon is létezik Elwood P. Dowd úr képzeletében. Elwood P. Dowd (a továbbiakban: Elwood bácsi) ugyanis megható egyetértésben él Harvey barátjával, a nyállal. Megosztja vele bánatát, tanácsot kér tőle, olyan szuggesztíven hisz létezésében, hogy környezetét, sőt orvosait is varázskörébe vonja. Van aki csak egy elszólás erejéig, de van, aki egész magatartásával hitet tesz a hatalmas, jóságos nyúl mellett. S a színpadot benépesítő figurák aszerint kerülnek távolabb vagy közelebb szívünkhöz, hogy hisznek-e Harveyben vagy sem. S erre a szerző finoman groteszk pszichológizálása vesz rá bennünket. A darab folyamán ugyanis kiderül, hogy az öregebbek, a megpróbáltabbak, a magányosabbak barátkoznak meg leginkább Harvey-vel, vagy legalábbis a gondolatával. S itt Harvey már kilép nyúlságából, a barátság szimbólumává válik; az a társ ő, akire gyerekkorunktól fogva vágyunk, akivel megbeszélhetjük az életet és a halált, aki egy kicsit része énünknek, mely annyira hajlamos a kettészakadásra, s akit a különböző szenvedélyek útvesztőiben olyan lázasan keresünk, hogy ha nem találjuk meg, inkább kitaláljuk magunknak. Persze, ha van hozzá bátorságunk, vagy — a köznapi Hét logikája szerint —, ha még bolondok vagyunk hozzá. Körülbelül ennyi ennek a lírai bohózatnak a filozófiai tartalma. Nem nagyon új, nem lagyon mély, de éppen mert bohózatban mondják el: különös csillogást nyer. Lelke támad tőle a burleszkinek, s élni kezd. Most már megindulhat a bohózati mechanizmus, jöhetnek a bolond elmeorvosok, a tévedésből bolondként kezelt normálisak s az ugyancsak tévedésből normáisként kezelt bolondok, a szokványos "bolond viccek és belőlük kerekedő sémiaszerű ordulatok mögött hol erősebben, hol halványabban ott csillog az emberséges, fanyar is szomorkás kérdés — meyik a reménytelenebb eset: Slwood bácsi-e bölcs és jóságos nyálával vagy az a környezet, az a társadalom, mely olyan magányosságra ítélte ezt a csupa derű Elwood bácsit, hogy az "kénytelen" egy nagy nyulat kitalálni barátjának. S itt önkéntelenül egy különös rokonságra bukkanunk. Mary Chase nagy honfitársának, Steinbecknek tragikus mondanivalóját az ember elszigetelődéséről hangszerelte át bohózatra. Akár tudatosan tette, akár "tudattalanul", mindenképpen rangot adott vele az egyszerű kis mesének. Az »Egerek és emberek'■« Lennie-je egy érthetetlen és szeretet nélküli világtól körülvéve, egereket és kölyökkutyákat simogat szüntelenül, mert muszáj szeretni valakit. Az állatokhoz menekülés motívuma groteszk áttétellel szűrődik át ebbe a szomorú vígjátékba. Steinbeck nagyon is élő (s Lennie óriásmarkában nagyon is halott) egerei, kölyökkutyái Mary Chase szürrealista világában egy hatalmas és nem létező nyúllá válnak. A behemót Lennie torz képzelete gyönge kis állatokat keresett szeretete tárgyául, a mókás, kedves s jószívűsége miatt védtelen kis Elwood bácsi viszont olyan nyulat talált ki barátjául, "akinek" ereje és bölcsessége védelmezik őt ebben a veszélyes életben. Kár, hogy kicsit könnyelműen bánt szép témájával az amerikai írónő. Az ideggyógyintézet, mint a vígjáték fő színtere, készen kínálja a kabaré figuráit és helyzeteit. S Mary Chase nem tud ellentállni a közhelyek csábításainak, a freudista "komplexusokkal" való felületes viccelődésnek s az ilyenkor szokásos félreértéseknek. S ezzel éppen a mélyebb humoros hatásoknak csökkenti erejét. Nyilvánvaló például, hogy ha a nagy ideggyógyászt — akiről később, frappánsan szép monológjában, megtudjuk, hogy elhibázott életű, boldogtalan ember — nem úgy mutatja be, mint szórakozott, félbolond tudóst, sokkal meglepőbb s megrendítőbb humorúett volna nagyjelenete, melyben kiderül — ő is látja a hatalmas nyulat, ő is tőle vár barátságot és segítséget. Ha egy komoly, precíz, száraz tudóst vitt volna el idáig Elwood bácsi monomániás következetessége s bolondoknál olyan gyakori ékesszólása és ^ a. a ^ ^ a a ^ a ^ a a a a * szuggesztivitása: a hatás sokkal tragikomikusabb lett volna. Az itt bemutatott hebehurgya professzornál viszon nem sok hiányzott ahhoz hogy maga is egy jól megtermett tapsifüles barátságává dicsekedjék ... Elwood bácsival éppen fordítva áll a dolog. Ő túlságosan is kész bolondként lép elénk. Nem az őrülési jelenetet hiányoljuk a bohózatban, hanem azokat a "Világos pillanatokat", melyekből értesülhettünk volna arról, mikor s miért lépett be Elwood bácsi életébe a nyúlt még valamit: a szerző szándéka szerint is, Elwood bácsi a maga jobbik, bátrabb, erősebb énjét hallucinálja Harvey-ben. Harvey tehát sokkal többet "elmondhatna" abból amit Elwood bácsi már nem mert elmondani önmagáról, a családjáról, a világról, amelyben él. Ha már a művészek szférájába emeljük a szkizofréniát, éljünk is művészi lehetőségeivel. Szerencsére, amit elmulasztott a szerző, jórészt helyrehozza az előadás. Páger Antal Elwood bácsija még ennek a nagyszerű színésznek as oeuvre-jéből is kimagaslik Minden túlzást és felszínes hatáskeltést, melyet e kedves bolond szerepe kínál, elhárít magától; s minden pszichológiai humort, lélektani finomságot s megindító lírát, melyre a figura lehetőséget ad, megérez és pompás szintézisben foglal össze. Mint "bolond" is, mint színész is félelmetesen szuggesztív, úgy járja körül a láthatatlan Harvey-t, gesztusaival, tekintetével, hangjával olyan plasztikusan rajzolja fel a színpadra, hogy mikor végül hatalmas portréját is megpillantjuk, már alig ér meglepetés. Igen, éppen ilyennek képzeltük ezt a bölcs és tekintélyes nyulat. Ő még Elwood előéletével sem marad adósunk. Kis sóhajokkal, félszeg mosolyokkal, apró megtorpanásokkal megéreztet valami régi bánatot (amiről a szöveg nem beszél), s ami elől Harvey-nél talált menedéket. Nagy monológja a nyállal való megismerkedésről, a felejthetetlen színpadi percek közé tartozik. Kitűnő partnere Bulla Elma. Tökéletesen érti és érzi ezt a furcsa játékot. Olyan szigorú, józan és tárgyilagos társaságbeli hölgyet formál, hogy amikor indulatában s bolond bátyja bűvöletében mint létező lényt kezdi ócsárolni Harvey-t, a nevetés ellenállhatatlan erővel tör ki a nézőből. A darab szürrealista humora talán az ő felfogásában érvényesül a legtisztábban. Olyan "komolyan" komédiánk, annyira nem készíti elő poénjeit, hogy amikor idegpályáin a reális átvált az irreálisra, mindig meglepett, meghökkent nevetést robbant ki. Rájövünk, hogy játéka csupa meglepetés, már várjuk a meglepetéseket, s ettől telik meg a színpad, amint megjeenik rajta, vidám feszültséggel. Ritkán láthatunk színpadainkon ilyen komikai teljesítményt. S a harmadik, Bilicsi Tivadar, a humornak megint, más hangszerén játszik, Shumley főorvost alakítja, a üres ideggyógyászt. A szerző, mint említettük, a figura " * - állításánál túl könnyű lehetőségeket teremt a nevettetése. A nagyképű, s az együgyűédi a szórakozott professzor megrajzolására Bilicsinek számos, jól bevált eszköz állendelkezésére, ízléssel válogat köztük. De igazán csak akkor ível fel az alakítása, akkor a szerep lehetőséget ad, hogy valósággal kifordítsa a magát. Monológja az elmulsztott szerelemről, a hideg őrről, a hallgatag nőről és azabadságról: színpadi remekül. Az ő alakításának íve szemben Bulláéval, a komiusból hajlik a tragikus felé. A három, más-más hangszern játszó nagy "komikus, hiátlanul összecsengő játék olyan valódi és nemes vígjágki atmoszférát teremt a sínpadon, mely pillanatram engedi ki varázslatából nézőt. Kisebb szerepben, de nem kisebb meglepetésünkre: egyenrangú komikusként sorakozik fel melléjük Latinovits Zoltán. Egy "idegbeteg" ideggyógyászt alakít. Játéka csupa finom megfigyelés és sziporkázó ötlet. A Romeo után ez az alakítás olyan színészi skálát jelez, melyen csak a legjobbak szoktak játszani. Villanásnyi szerepében is kitűnő Péchy Blanka. Sándor Iza, a professzor feleségének alakítója tökéletesen meg tudja értetni, miért vágyódik a főorvos Harvey barátsága után. Nádasy Myrtill üdesége és természetes közvetlenséggel viselt fiatalsága még jobban érvényesül a sok bolond és félbolond között. Kevés lehetőségével is jól élt Pethes Sándor és Gordon Zsuzsa. Prókai István ápolója egy fokkal félelmesebb, mint ahogy a szerep megkívánná, de van néhány szépen kidolgozott részlete. Molnár Tibor, mint mindig, a valóság levegőjét hozza be a színpadra. S végül mindaz, amit az előadásról mondtunk, egyben Várkonyi Zoltán rendezői tehetségét is dicséri. Ez a fényből-árnyból szőtt különös vígjáték igen finom hallású rendezőt kíván, hiszen egy-egy jelenet igazi értelme gyakran csak a hangsúlyokon múlik. A darab bohózati elemeit és nemegyszer a tragikusba hajló jeleneteit nem könnyű összeilleszteni. Ez a típusú vígjáték "rejtegeti" humorát. Várkonyi azonban minden fordulatban, minden mondatban és jelzőben felismeri és feltárja. Valószínűleg meg is toldja. Határozott és kitapintható rendezői koncepciója van: a játékot bohózatra hangszerelte, de szereplőit lehetőleg óvja a harsányságtól; a helyzetek mulattatnak, nem a figurák. Így éri el, hogy egy-egy lírai részletnél vagy tragikusba hajló epizódnál nem támad disszonancia. Csak Bilicsi figurájának harsány indításával nem tudunk egyetérteni. Örkény István fordításának jelentős része van a sikerben. Szellemes, gazdagon árnyalt, kitűnően mondható szövege érzékenyen kíséri a darab sűrű hangulati ingadozásait. Cselényi József díszletei most is artisztikusak, megkapóak s minden részletükkel a játéklehetőséget szolgálják. Láng Rudolf nagyon jellemző ruhákat tervezett... Azonkívül kitűnő volt Harvey-nek, a nyúlnak szerepében ... Azaz, bocsánat, őt nem is lehet látni. Hámos György BARÁTOM, HARVEY Mary Chase vígjátéka a Vígszínházban . — Alles — mondta a paraszt. — A bort hadd fizessem én — mondta a sírásó. — Alles — mondta újra a paraszt a lánynak. A lány benyúlt a kötényzsebébe, kimarkolt egy csomó pénzt, és leszámolta a visszajáró aprót. A paraszt kiment az ajtón. Alighogy kilépett, a fogadós újra bejött, leült a sírásóhoz, és beszédbe elegyedett vele. Tájnyelven beszéltek. A sírásó derült valamin. A fogadós fel volt háborodva. A sírásó felállt az asztaltól. Alacsony, bajuszos emberke volt a sírásó. Kihajolt az ablakon, s végignézett az úton. — Na, lám, éppen most megy be — mondta. — A Lowenba? — Ja. Még beszélgettek egy darabig, aztán a fogadós odajött a mi asztalunkhoz. Magas, öreg ember volt a fogadós. Nézte az alvó Johnt. — Alaposan kifáradhatott. — Igen, korán keltünk. — Korán akarnak enni? — Bármikor — mondtam. — Mi van ebédre? — Bármi, amit parancsolnak. A lány majd behozza az étlapot. A lány hozta az étlapot. John felébredt. Az étlap fakeretbe süllyesztett, tintával megírt kartonlap volt. — Itt a speise-karte — mondtam Johnnak. Rápillantott az étlapra. Még álmos volt — Iszik velünk egy pohárral? — kérdeztem a fogadóst. A fogadós leült az asztalunkhoz. — Ezek a parasztok állatok — mondta. — Ezt, aki itt volt, láttuk a városba jövet, éppen egy sírt hantolt. — A feleségéét. — Ó! — Ez egy állat. Ezek a parasztok mind állatok. — Hogy érti ezt? — El se hinné!... El se hinné, hogy mi történt ezzel... — Mesélje el. —• El se hinné. — A fogadós átszólt a sírásónak. — Franz, gyere csak ide. — A sírásó átjött, magával hozta a kis borosüvegét és a poharát is. — Az urak éppen most jöttek le a Wiesbadenerhüttéből — mondta a fogadós. Kezet ráztunk. — Mit iszik? — kérdeztem. — Semmit — Franz tagadóan intett az ujjával. — Még egy negyed litert, jó? — Hát, jó. — Megérti a tájnyelvet? — kérdezte a fogadós tőlem. — Nem. — Miről van itt szó tulajdonképpen? — érdeklődött John. — A fogadós arról a parasztról fog mesélni valamit, akit a városba jövet a sírhantolásnál láttunk. — Teljesen mindegy, úgysem értek belőle semmit — mondta John. — Túl gyorsan beszél. — Ez a paraszt — mondta a fogadós —, nos, hát ő hozta be ma a feleségét, hogy eltemettesse. Az asszony a múlt novemberben halt meg. — Decemberben — mondta a sirásó. — Nem számít. Akkor hát decemberben. A férfi értesítette a közösséget. — December tizennyolcadikén — mondta a sírásó. — Mindegy, a lényeg, hogy nem tudta behozni és eltemettetni, amíg a hó el nem takarodott. — A Poznani túlsó oldalán lakik — mondta a sírásó. — De ehhez a községhez tartozik. — Nem tudta behozni sehogy sem? — kérdeztem. — Nem. Onnan, ahol ő lakik, hóolvadásig csak sível lehetne bejönni. Szóval ma behozta, hogy eltemessék, de a pap, mikor meglátta a halott arcát, nem akarta eltemetni. Most folytasd te, mondd el az egészet — mondta a fogadós a sírásónak. — Németül beszélj, ne tájnyelven. — Hát az mókás dolog volt a pappal — mondta a sírásó. — A közösségnek szóló jelentés szerint az asszony szívbajban halt meg. Tudtuk is már régóta, hogy szívbajos. Néhanéha elájult a templomban, régebben. Azután nem is jött. Nem volt elég erős a hegymászáshoz. Mikor a pap levette a leplet a halott arcáról, megkérdezte Olztól: "Sokat szenvedett a feleséged?* — "Nem — felelte Olz. — Bemegyek egyszer a házba, hát ott fekszik meghalva az ágyon.* — A pap újra szemügyre vette a halottat. Olznak ez nem nagyon tetszett. — "Mi lelte az arcát, hogy ilyen lett?*“ "Nem tudom* — mondta Olz. — "Jobb lenne, ha megmondanád* — mondta a pap, és visszahajtotta a leplet a halott arcára. Olz nem szólt. A pap nézte Olzot. Olz meg visszavisszapillogott a papra. "Hát, akarja tudni?* — "Kell hogy tudjam* — mondta a pap. — Na, most jön az igazi — mondta a fogadós. — Figyelje csak meg ezt. Folytasd, Franz. — "Hát — mondta Olz —, mikor az asszony meghalt, megírtam a jelentést a közösségnek, aztán fogtam a holtat, kivittem a fészerbe, és végigfektettem a nagy farakás tetején. Mire hozzá kellett nyúlnom ahhoz a fához, ő már merev volt, így hát nekitámasztottam a falnak. A szája nyitva volt, s mikor esténként bementem a fészerbe fát hasogatni, a lámpást oda akasztottam fel." — "Miért tetted ezt?* — kérdezte a pap. — "Nem tudom* — mondta Olz. — "Sokszor tetted ezt?* — "Ha esténként dolgom volt a fészerben, mindig.* — "Nagyon helytelen volt — mondta a pap. — Szeretted te a feleségedet?* — "Ja, szerettem — mondta Olz. — Nagyon szerettem.* — Megértette végig? — kérdezte a fogadós. És érti ezt a feleségével kapcsolatos dolgot? — Hallottam. — Mi lesz az ebéddel? — kérdezte John. — Rendeld meg — mondtam. — És maga igaznak tartja ezt a dolgot? — kérdeztem a fogadóstól. i — Biztos, hogy igaz — mondta. — Ezek a parasztok állatok. i — Most hova ment? — A Lowenbe ment, a kol- légámékhoz, inni. , — Nem akart velem inni — ( mondta a sírásó. ) — Azért nem akart vele in- ni, mert ő tud erről a felesé-' gével kapcsolatos dologról — mondta a fogadós. — Ide figyelj — mondtál John —, mi lesz az ebéddel? — Jól van — mondtam. (Fordította: Rákosy Gergely) ! A mayák koráról (szuperfilm készül Angliában Piramisépítők címmel. A főszerepeket Yul Brynner és Shirley Anne Field játssza. A Restaurálják a révfülöpi középkori templomromot, a harmincas években megrongálódott tornyot, és a nagy méretű freskót, valamint a templom melletti plébánia épületét és a tavalyi feltáráskor talált díszes kőfaragványokat. RONCSAUTÓ elgondolkoztató látvány! Még nagyobb a baj, ha a teljes kárt a tulajdonosnak kell viselnie. Az ÁLTALÁNOS GÉPJÁRMŰ (CASCO) BIZTOSÍTÁS leveszi ezt a gondot a válláról. Ha gépkocsiját baleset (törés, tűz, villámcsapás, robbanás kár) éri, vagy járművét el** lopják, az Állami Biztosító a kárt megtéríti. A biztosítás a vezető és az utasok baleseteire is kiterjed. FONTOS! Ne tévessze össze a CASCO-biztosítást a kötelező gépjárműszavatossági biztosítással, mert ennek alapján csak azokat a károkat térítik meg, amelyeket a gépjármű üzembentartója másoknak okoz (például idegen gépjármű megrongálása), s ezért törvényes kártérítési kötelezettséggel tartozik. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ