Magyar Nemzet, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-25 / 20. szám

4 Magyar Nemzet ,Szombat, 1964. január 25. IMMILill IFNiml Forgács Antal és Lányi Sarolta versgyűjteményei Két olyan versgyűjtemény jelent meg, amelynek költői eddig még nem kapták meg a kritikusoktól és esztétáktól az őket megillető irodalomtörténeti helymegjelölést és méltatást. A német fasiszták franciaországi rémuralma idején meggyilkolt Forgács Antal A világ nem felel és a hazájába visszatért, közöttünk élő Lányi Sarolta Énekszó című kötetére gondolunk. Mindkettőt a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki. Forgács Antal, aki 1938-ban az egyre feltűnőbben fasizálódó Magyarországról távozott Franciaországba, és ott pusztult el a horogkeresztesek fegyvereitől, csak most kerül nagyobb, átfogóbb, fejlődését legalább éreztető, ha nem is a maga teljességében bemutató verseskötettel a magyar közönség elé. Lányi Sarolta, aki az első Nyugat-nemzedék egyik legeredetibb tehetségű asszonyköltője volt, a fehérterror elől még az 1920-as évek elején Moszkvába emigrált, és onnan csak az 1950-es esztendők közepén jött vissza. A Magyar Nemzet röviden már jelezte Forgács Antal könyvének megjelenését. A világ nem felel című kötetnek külön értéket ad Pintér József bevezető tanulmánya, amely egyáltalán nem végez ugyan mélyebbre ható művészi értékelést, de mégis megrajzolja dióhéjban a költő életútját és fejlődésének főbb állomásait. Esztétáink és irodalomtörténészeink mostoha bánásmódja után kétszeres fontosságot kell tulajdonítanunk — hiányossága ellenére is — ennek az írásnak. Pándi Pál, aki az Elsüllyedt irodalom?-ról szóló jelentés könyvében döntő lépést tett Zsigmond Ede, Lukács László, Salamon Ernő és több kortársuk életművének feltámasztására, Forgács Antalt kihagyta. A fontos kis magyar irodalomtörténetnek a XX. századi magyar irodalommal foglalkozó része, amelyet Szabolcsi Miklós írt, “József Attila egyik tanítványának, követőjének” nevezte Forgács Antalt. Az az érzésünk, hogy kissé lekicsinylő Forgács Antalt kurtán József Attila tanítványának minősíteni, bár kétségtelen, hogy a József Attila és Radnóti Miklós baráti köréhez tartozó költő egyiktől is, másiktól is tanult. Egyébként Radnóti Miklóssal és az akkori progresszív felfogású fiatalok egy csoportjával részt vett a Jóság című antológia kiadásában. Ekkori versei — József Attila és Radnóti Miklós szuggesztív költészetének hatásán kívül — főképp arra mutatnak, hogy sokat olvasta Walt Whitman és Kassák Lajos költeményeit. Pintér József bevezetőjéből megtudjuk, hogy az 1920-as évek végén és az 1930-as esztendők elején közel jutott a párthoz. Versei az akkor féllegális Társadalmi Szemlében láttak napvilágot. Tőkecserép című költeménye József Attila folyóiratának, a Valóságnak első és egyetlen számában került a közönség elé. 1932-ben, Sallai Imrével és Fürst Sándorral együtt, letartóztatták. Kegyetlenül megverték. De a vérügyészek akkor csak két kivégzést vettek tervbe, és így kikerült a börtönből. Ekkor írta egyik versében : A törvényre keservesen tanítottak, puskával, karddal a fejed beverték . . 1937-ben jelent meg Forgács Antal verseskönyve, az Időm törvénye szerint, amelyben ott találjuk Üldözött című versét, ezekkel a sorokkal: üldözött vagy, ki nem nyughat soha, menekülne, de nem tudja hova. Amikor 1938 szeptemberében Párizsba utazott, nem volt olyan mosolygó, mint azon a különben igen jó fényképen, amely A világ nem felel élére került Megmaradt Párizsi naplójában, amelyet már Párizsba érkezése előtt elkezdett, találjuk a nyilván útközben papírra vetett feljegyzést:›Ezekben a percekben mégsem tudtam másra gondolni: valami most befejeződött... de az is lehet, hogy voltaképpen már az életem fejeződött be e pillanatban«. Azután arról szólt, hogy bármerre visz az útja, mindenhová elviszi magával Petőfi és Berzsenyi, Csokonai és Arany, Vajda János és Ady Endre, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és József Attila szellemét. Végül is arról vallott: “Mit kaptam a hazától? Mindent. A nyelvet, s a nyelven át a poázist. Vegyék el tőlem, ha tudják! Költő vagyok ... Magyarul írtam, s bárhová vessen a sorsom, magyarul fogok csak tudni írni a jövőben is.« Magyar verseket írt Párizsban, és magyar versek születtek a Grenoble-tól tíz kilométerre levő Le Sappey-ban, az ezer méter magasságú kis hegyifaluban, ahol 1944-ben a Gestapo letartóztatta. A világ nem felel elsőnek közli Forgács Antal itthon ismeretlen verseit és tanulmányait is. Ezek jelentős része — így a Justh Zsigmondról és a magyar felvilágosodás irodalmáról szóló írása — a párizsi Üzenetben, a franciaországi magyar antifasiszták harcos folyóiratában jelent meg, amelyet Bölöni György, a Kémeri Sándor álnéven író Bölöni Györgyné, Gereblyés László, Murányi-Kovács Endre és társai indítottak meg. Kár, hogy Forgács Antal lényeges prózai írásai közül Pintér József, a kötet szerkesztője, kihagyta azt a két kitűnő vitacikket, amely A Toll-ban rendezett izgalmas disputa keretében látott napvilágot a megtámadott Ady és a ledorongolt Kiss József védelmében. Toll abban elég kevés méltatás jelent meg Lányi Saroltáról. Igaz, hogy a költő asszony sem szólalt meg túlságosan gyakran. Bóka László írta róla: »Csak akkor hallatja hangját, ha mondanivalója van...» Ebben a megállapításban semmi túlzás nincsen. Lányi Sarolta csakugyan nem árasztotta a költeményeket, mert nem vett máskor tollat a kezébe, csupán akkor, amikor a szíve szólt, a lelke beszélt. Valamikor Móricz Zsigmond úgy méltatta, hogy a „Százarcú Szerelem” költőjének indult. Ezzel hangoztatni kívánta, hogy mennyire női mondanivalók Lányi Sarolta írásai. Tóth Árpád kifejtette: ez a nagyon női költészeti pátoszt és olykor melodramatikus megoldásokat használ, de pillanatra sem lendül túl a természetesség korlátain ... Valami csodálatosan tiszta ezüstös hangja van... amelyben alázat és igénytelenség cseng, valami nagy, reszkető odaadás a szép és örök dolgok iránt.* A költőnő egész eddigi pályafutását érzékeltetni kívánó gyűjtemény, a most megjelent Énekszó, több ciklusra oszlik: Gyümölcsoltás idején (1908— 1914) — Szerelem — történelem (1914—1922) — Számlálatlan évek (1923—1945) — Dérütötten (1946—1955) — Itthoni tél (1955—1963). A Gyümölcsoltás idején kötet egyik versében, A lírikusban ezeket a sorokat találjuk: Kinek beszélsz? hiszen te mindig négyszemközt vagy magaddal. . . A fiatal Lányi Sarolta őszintén megírta, hogy akkor többnyire önmagáról és önmagához szólt, önmagának vetette papírra még az Angyalföldön című versének az éhező angyalföldi gyerekekről szóló strófáit is. Lelkiismereti gyötrődéséről •►gyónt*, amikor elmondta, hogy borzalmas betegség, tüdővész pusztítja az angyalföldi fiatalokat. A kifejezetten közéleti hang, talán csak a Magyar Tanácsköztársaság idején tört ki Lányi Sarolta költészetéből. A ma is frissen hangzó Tavasz 1919-ben című versében olvassuk: Vörös lobogók lobognak. Vörös katonák robognak. Amikor az első magyar proletár-forradalom heroikus küzdelme és bukása után távoznia kellett az országból, itt maradt búcsúzóul a Távolodó ének. Keserű fuvolám kiesik a számitól. Elmegyek meghalni ebből az országból. A Szovjetunióban azonban újjáéledt. Friss erővel kezdett tanulni, dolgozni, felkészülni a jövőre. A Moszkvai magyar énekében olvassuk. Orosz szóra jár a nyelvem, de a magyart sem szégyellem. Tanulok, de nem felejtem, hogy nagy munka vár még engem ... Hazánk felszabadulása után vállalta is itthon ezt a munkát. Szorgalmasan dolgozott az új magyar kultúráért, a szocialista magyar művelődésért. Nem lehet olyan olvasó, akit ne hatna meg a kötet utolsó verse, az Itthoni tél, ez a Kései búcsúének, amelyet apja, bátyja, férje , Lányi Ernő, Lányi Viktor és Czóbel Ernő emlékének szentelt. Sós Endre „Küss die Hatod, fydoassii* !" A nyugatnémet televízió budapesti riportot vetített sokmilliós nézőinek. Sokat mondó, úgynevezett szatirikus címet választott a műsornak: »Küss die Hand, Genossin!*, azaz: “Kézit csókolom, elvtársnő". “Leleplezte* azt a szenzációt, hogy Budapesten szabad kézit csókolomot mondani, sőt gyakorolni is: a Váci utca torkolatánál egy fiatalember szenvedélyesen kezet csókol egy szépasszonynak, és nem dől össze a Klotildpalota. Carl Weiss és Wolfgang Müller, a két riporter, a nyugatnémet televízió fennállása óta először meghajolt a tények előtt, és majdnem tárgyilagos, mindenesetre hízelgő képet festett a mai Budapestről. A felvételek kora őszszel készültek: Kennedy két nővére vidáman sütkérezik a Duna-parton. Láthatóan Vico Torriani is remekül érzi magát a magyar fővárosban. Mit láttunk a háromnegyed órás, pompásan fényképezett műsorban? Serény építkezéseket, zsúfolásig rakott üzleteket, tetszetős kirakatokat, sok kellemes, barátságos otthont, a Népstadiont, a Parlamentet, és főképpen sok-sok jóképű, fiatal lányt és fiút, munka közben — tánc közben. — Jókedvűen twisztelnek a fiatalok — fedezik fel a német riporterek, és ezt a ‘►csodát* szívderítő táncjelenetekkel illusztrálják. Dicséretükre legyen mondva, hogy nemcsak a béreket köztik, hanem mindig az árakat is. Például bemutatnak egy munkást, szépen berendezett lakásában. — A fizetése havi 390 márka! Nyugatnémet viszonylatban ez nem sok, de a riporter hozzáteszi : — Havi lakbére 18 márka! Itt, Nyugat-Berlinben a dolgozók jövedelmüknek nem öt, hanem húsz-huszonöt százalékát költik lakbérre. Felbukkan a riportban parányi csipkelődés is, de maga az egész bizonyítéka annak, hogy a magyarországi fejlődést nem tagadhatják le azok sem, akik még nemrégen csak gáncsoskodtak. ________ (s. a.) Magyar televíziófilm Monte Carlóban A Monte Carló-i nemzetközi televízió-fesztiválom, csütörtökön bemutatták az Eperos-akció című magyar televízió-filmet A francia sajtó elismeréssel ír a magyar szatíráról, egyes lapok szerint" azonban a film túl hosszú és ez csökkenti a szellemes jelenetek hatásosságát. A fesztiválon bemutattak két szovjet filmet is, az Apassionatát, amely Lenin és Gorkij találkozását örökíti meg, valamint egy vidám varietéfilmet, amelyben Gagarin és Tyitov is szerepel. Budapesti Ifjúsági Színház alakul Ismét egy rokonszenves kezdeményezés született ifjúságunk kulturális ismereteinek bővítésére: a Budapesti Ifjúsági Színház. A színházról Kurcz György, a KISZ budapesti bizottságának titkára és Bende Miklós rendező pénteken sajtótájékoztatón számolt be. Az alakuló színház célja a fiatalok esztétikai nevelése, olyan irodalmi, képzőművészeti, zenei ismeretek nyújtása, amelyek képzett — tárlatokat, színházakat látogató, értő, és szerető — közönséget nevelnek. A Budapesti Ifjúsági Színház műsortervezetét négy évre készítették el. A terv szerint évenként három bemutató lesz, ebből kettő kultúrtörténeti — klasszikus — jellegű. A Budapesti Ifjúsági Színház első bemutatóját májusban tartja meg, műsorán a görög művészeteket ismerteti. A következő előadást őszre tervezik, ennek a szellemét az olimpia eszmeisége, a béke, az összetartás gondolata hatja át. A premierek után műsoraikkal időről időre fellépnek művelődési otthonok, iskolák színpadain. A Budapesti Ifjúsági Színház keretén belül színháztörténeti, dramaturgiai, színjátszó, versmondó, tánc, ének, jelmez és díszlettervező szakkör fog működni. Felvételét kérheti minden olyan fiatal, aki kedvet és rátermettséget érez valamelyik művészeti ág iránt, és aki vállalja az előadásokkal, a próbákkal járó kötöttségeket. Jelentkezni januárban az Egressy Klubban, februárban pedig a Fehérvári úti kultúrotthonban lehet. Sajtóbemutató Holló László grafikáiból Pénteken a Magyar Nemzeti Galéria dísztermében bemutatták a sajtó képviselőinek Holló László festőművész grafikai kiállítását. Solymár István és Láncz Sándor, a kiállítás rendezői ismertették az anyagot. Elmondották: két esztendeje, hogy Holló László életművével megismerkedhetett a közönség. A Műcsarnokban rendezett kiállítás nagy sikere után a mestert Kossuth-díjjal tüntették ki. A művész új kiállításán számos aquarell, tus- és ceruzarajzot mutat be. Holló László munkássága Debrecen és környékéhez kapcsolódik, és annak az alföldi festészetnek a folytatása, amely a Munkácsyörökség nyomán alakult ki. A kiállítás ma délben nyílik meg. Madách-múzeum Sztregován A pozsonyi Új Szó hosszabb cikkben foglalkozik a sztregovai Madách-emlékek sorsával. A költő síremlékét már korábban helyreállították és renoválták a kastélyt is, amelynek az egyik sarokszobájában írta Madách a Tragédiát, s ahol jelenleg egy szövetkezeti raktár van. Az 1955-ben védetté nyilvánított parkban modern iskolát építettek, amely a Madách-házból nyíló kilátást meghittebbé tette. A losonci irodalmi kör és a járási Nemzeti Bizottság kezdeményezésére határozat született arról, hogy a kastély három szobájában Madáchmúzeumot rendeznek be, s ezt a költő halálának centenáriumakor nyitják meg. A relikviák beszerzése megkezdődött, a további költségek biztosításához állami támogatást kértek. A tervezett Madách-múzeum a balassagyarmati Palóc Múzeummal cserekiállításra készül Balassagyarmaton és Füleken. A Nógrád megyei múzeumok Madách-évkönyvében a Sztregováról szóló fejezetek megírására a füleki Lóska Lajost és a losonci Ferenc Ferdinándot kérték fel. 000L SZÁJVÍZ naponta kétszer! Kis üveg: 4,5 Ft Nagy üveg: 13,50 Ft Óriás üveg: 20,80 Ft Így ítél BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN FISCHER ANNIÉ minden egyes fellépése a magyar zeneélet valóságos ünnepnapját jelenti. Sőt, ami még ennél is sokkalta többet jelent: Fischer Annié minden hangversenyén maga a zene ünnepli saját magát — pusztán azzal, hogy valóságosan megszólal. Csak a gép nem ismeri, az indiszpozíciót a művész éppúgy alá van vetve a hangulat hullámzásainak, mint bárki más. Fischer Annie-nál azonban egy dologban mindig bizonyosak lehetünk: bármilyen legyen is hangulata, mindig a zene értelmét revelálja, egyszerűen képtelenmást csinálni". A diszpozíció kérdése nála legfeljebb a technikai kivitelezésre vonatkozhat, a mű lényegét nem érintheti... Szólóestjének műsorát a zongorairodalom grandiózus remekével, Schubert utolsó szonátájával indította. Ez a B-dúr mű (opus posthumus) valóságos “öregkori” remek, annak ellenére, hogy Schubert mindössze harmincegy éves volt, amikor megalkotta ... Mégis »öregkori«-nak mondhatjuk, mivel szinte érthetetlenül gazdag és sokrétű életmű záróköve s ez a harmincegy év Schubert esetében ugyanazt jelenti, mint más, azonos nagyságrendű mesternél a fél évszázad vagy még annál is hoszszabb életkor. A B-dúr szonáta a visszapillantás és a nosztalgia remeke. Mélyen rejlő drámaisága is csupán ebben a keretben bontakozik ki — és talán éppen ez a keret emeli tiszta szépséggé a mondanivaló tépett-szaggatott fájdalmát, megrázó tragédiáját. Az első tétel Fischer Annie keze alatt a maga teljes fájdalmas-szemlélődő szépségében bontakozott ki. A főtéma úgy hangzott el ezúttal, mint valami mottó, vagy a klaszszikus eposz invokációja, ahol a költő a múzsához fordul: adjon erőt az alkotáshoz. Ez a nagy művésznő pontosan tudja, hogy a mély fekvésben megszólaló trilla más érzelmi réteget reprezentál, mint a himnikus nyugalommal megcsendülő “vándor-téma”; hogy ez a trilla valami fenyegető moraj a messzeségből... Így azután, mindjárt a mű első ütemeiben megkaptuk annak egész “koordináta-rendszerét”, szélességét és mélységét s minden további tételrészt, sőt, az egész mű minden részletét volt mihez viszonyítanunk. Csupán az első tétel kidolgozásában éreztünk kisebbszerű idegességet, mintha Fischer Annie itt kívülről akarta volna felhívni a figyelmünket néhány viharos mozzanatra... A lassú tétel azonban egyszeriben feledtette e pillanatokat. Egyetlen jelenlevő sem fogja elfeledni a balkéz harang-basszusait vagy a tétel semmibevesző, elhaló kicsengését! A harmadik tételről eddig kialakult képünket Fischer Annie alapvetően megváltoztatta. Az előadók legtöbbje arra hívja fel itt a figyelmünket, hogy ez a tétel a hasonló jellegű beethoveni tételekkel tart fenn szoros rokonságot — ezúttal megtudtuk azt is, hogy e “harapósischerzo Haydnnek és Mozartnak is lekötelezettje maradt. Korántsem szabad itt valamiféle epigonizmusra gondolnunk, csupán azt tartjuk fontosnak, hogy a schuberti erő inkább a csiszolt, letisztult apollói tisztaság bensőségében bontakozik ki, mintsem a kései Beethoven-művek scherzo-tételeire jellemző dionitoszi mámor, szintjén. A műsor többi számával kapcsolatban már csak jelzésekre szorítkozhatunk. Chopin B-moll szonátájának rendkívül népszerű gyászindulója felejthetetlen volt. A főrész és a trió Fischer Annie-nál nemcsak hangjaiban és hangulatilag különbözött, hanem teljes jelentéstartalmában állította elénk a fájdalom két, gyökeresen különböző rétegét: az előbbi, szinte már fizikai fájdalom a középrész megenyhült, belenyugvó rezignációjában találta meg saját ellentétpárját. És ennek ellenére megérezhettük, hogy itt egy és ugyanazon dolog két oldaláról van szó! A műsor második felében elhangzott Schumann Kreisleriann után a közönség viharos ünneplésben részesítette Fischer Annie-t. JENEY ZOLTÁN ÉS SEBESTYÉN JÁNOS nem kis feladatra vállalkozott, amikor két est keretében műsorra tűzte Bach összes fuvolaszonátáit. J. S. Bach fuvolára és csembalóra hét szonátát írt s ezek közül három — az első est keretében elhangzott h-moll, Eszdúr és Á-dúr — méltán foglalhat helyet az “igazi” szonátairodalom legnagyobb alkotásai között. E három műhöz ugyanis Bach a csembaló-szólamot is kidolgozta (a többinek csupán számozott basszus-kísérete van) és így a két hangszer egyenrangú társként vesz részt a muzsikálásban, ami a korabeli praxisban újszerű és szokatlan dolog. Jeney és Sebestyén végtelen biztonsággal oldotta meg rendkívül nehéz és bonyolult feladatát. Az első nehézség mindenekelőtt abban rejlik, hogy a fuvola hangja sokkalta erősebb, mint a csembalóé. Jeney pusztán zenei arányérzékétől vezetve igazodott a csembalóhoz, anélkül, hogy erőszakosan visszaszorította volna hangját. Ennek köszönhetően boldogan élvezhettük a csem- balo-szólam tömör szépségét, az ellenpontos szerkesztés számtalan bravúrmegoldását, a két hangszer hangulatilag árnyalt párbeszédét. Különösen az Esz-dúr és az Á-dúr szonáta sikerült. Az előbbi Sicilianó-ja g a lantszerűen regisztrált csembaló pengetett kíséretével — fájdalmas, érzéki szépséggel hullámzott, az utóbbi Allegro-tétele viszont mintha szikrákat pattintott volna szét a teremben ... Igazi, tiszta és önfeledt kamaramuzsika élményében részesülhettünk a két kiváló művész jóvoltából. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a Kamaraterem teljesen megtelt a barokk muzsika rajongóival. A műsor “betétszáma”-ként Bach egyik szólókantátáját hallottuk a nagyszerű Réti József előadásában. (160. Kantáta: »Ich weiss, dass mein Erlöser lebt...«) Sepsey József kissé erőszakos hegedülése, valamint a csembaló basszusát erősítő fagott — a különben kitűnő Fülemile Tibor —, sajnos, nem adott jó hátteret Réti számára. (A fagott ugyanis majdhogynem “lefújja” a csembalót a pódiumról, bármilyen finoman kezelje is játékosa!) Ennek ellenére a produkció nagy sikert aratott. Pernye András É&bBH^wL / sportnál jM&m télen, nyáron / védi bőrét CAOLA KRÍM!