Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-22 / 248. szám

Csütörtök, 1­934. október 22. Szalatnai Rezső REVICZKY ANYJA Pöstyénből, a Vág völgyé­ből, Nagytapolcsány felé, a Nyitra völgyébe, ma sem ve­zet vasút. Hegyes-völgyes vi­dék ez, buja zöld fák, kövér bokrok még a nyár végén is. A Vág kék szalag, a Nyitra zöld, a szelíd kék égen lángol a na­p. Poros társasgépkocsi kapaszkodik fel Banka és Ra­­dosina közt az Inovec hátára, onnan le Sárfőre, aztán to­vább Nyi­trabajnábra. Gépko­csin mentem, egy öreg úrral, a­ki minden követ ismert ezen a vidéken. Ez a kastélyok és zselérfalvak tája. Radosnán megnéztük Pázmány Péter szobáit a nyitrai püspök kas­télyaiban, odaültem az íróasz­talhoz, melyein a gondnok sze­rint Pázmány a Kalauzt írta. Végigsétáltam a roppant ker­ten, megnéztem a szelíd­gesztenyést, amelyhez hason­lót még nem láttam. Minden faluban zsibongva rebbentek szét a libáik, száz meg száz színfehér liba, ékkövekként ragyogtak az aranyló­porban. Rajna után megálltunk Vit­­kócom. — Itt született Reviczky Gyula! — mondta Lajos bá­csi, ő csendesen belém ka­rolt Nem is falu ez, csak egy te­lep, két kis kastély és fehér­re meszelt zsellérházak, mint kitömött óriás libák, mandiu- i alkán fejjel. A kastélyok nem hivalkodók, csak sejtelmesek. A Nyitra megyei földbirtokos famíliák igényesen éltek, de nem kifelé, miint a gömbiek és a sárosiak, magukba hú­­­­zód­tak, úri muri nem járta ezen a szél ellenőrizte vidékein. Justh Zsigmond nevezetes Naplójának második része nagyszerűen jellemzi a fel­vidéki nemességet, éppen a nyitraiakat. Olyanok voltak, mint a meglazult lábazatú szobrok, lassan előre, buktak, széttörve hemperegtek a föl­dön. Vi­tkócon szerény, földszin­tes nemesi kúriák láthatók kas­tély gyanánt, kettő van belő­lük. S ami épületben hozzá­juk tartozik: a hosszúkás, fe­­­­hérre meszelt cseléd­házak, az istállók és fészerek közé ékel­ve, ezek mellett pedig disznó­ólak, galambdúc, kúp alakú, esőverte barna farakások. S károgó tyúkok, totyogó ka­csák, kevély, s szenvedélyes libák. Lándzsasorba álló nyár­fák az úton, tereferélő kis gyümölcsfa-ligetek a házak körül. A két kúria közt pöt­­töm kápolna vadcserjével kö­rülfutva, mellette félrebillent sírkövek, latin s magyar fel­iratokkal. Nyitra megye mo­nográfiája szerint Vitkóc föl­desurai a Szulyovszkyak vol­tak. A millenniumkor, ami­kor ezt az adatot feljegyez­ték, Vitkóc lakosainak száma kereken száz volt Dombok közt pihen Vit­kóc. Kelet felé kitágul a csöpp katlan, ott egy patak ka­nyarog délnek, nefelejcsfüves partok közt siet a Nyitrába. Északról idekéklik az Inovez csúcsa. A költő születéséről sehol semmi nyom. A nyitnat Mántomvölgyi László húsz év­vel ezelőtt még itt találta a szérűben, bedeszkázva, s fal­hoz állítva azt a téglalap ala­kú, hatalmas márványtáblát, mely Vitkóc egyetlen szép dá­tumát megörökítette. Ebben a házban született 1855. évi április 9-én revisnyei Reviczky Gyula jeles írónk és költőnk.. (­ Budapesten 1889. évi július 11-én), kinek emlékezete a nemzet kegyeletével áldott legyen 1s így szólt a márvány szöve­ge. Én már nem találtam meg, pös­tyéni öreg barátom szorgos kutatása ellenére sem. Ezt az emléktáblát — amely azt is jelzi, hogy Reviczky Gyula halálának az idén volt a he­tvenötödik évfordulója — egyébként sosem illesztették a falba. Az első világháború ele­jén, 1915-ben szállították Vit­­kócra, s Reviczky születésé­nek hatvanadik évfordulóján akarták leleplezni. Jászai Ma­ri megígérte, eljő Vitkócra, el­szavalja halhatatlan szerelmé­nek verseit, amely versekkel ugyanis bejárta Magyarorszá­got. A matrikula sincs Vittkócon, hanem a szomszédos Nemes­­jácon. Abban a matrikulában pedig az áll, hogy atyja is­meretlen, anyja, Bálek Ve­ronika, akinek foglalkozása: servilis, azaz cseléd. Komics Aladár egy levéllel bizonyít­ja, hogy Reviczky Gyulát csak felnőtt korában ismerték el hatósági iratokkal is Revicz­­kynek. Mártonvölgyi azt ál­lítja, hogy röviddel születése után adoptálták a gyermeket. Lélek­te­ni szempontból itt csak az érdekes, hogy a köl­tő, aki előkelő nemesi édes­anyjáról írt szép verset, egy nap megtudja, hogy valóban csak egy urasági cselédlány fia. Szemeiből Bálek Veroni­ka ijedt szemei néznek ránk. Reviczky Kálmán, a bécsi császár egykori magyar testőr­tisztje, akit Casanovaként is­mernek a császárvárosban, s szerte a Felvidéken, feleségé­vel, Zmeskál Judittal, kapta hozományként Vitkócot. Az élveteg gavallér régi Árva me­gyei család sarja, felesége ugyancsak az. A hideg len­gyel szelek, s a zöld kristály­ként futó Árva folyó vidéké­ről a fehér asszony egy kis cselédkét hozott magával, hogy egy földije legyen a nyit­rad pusztán. Tizenhat éves volt a csöpp Veronika, ami­kor Reviczky Kálmán egy forró augusztusi éjszakán sze­met vetett rá, s magához ölel­te. A magas és büszke úr, akinek borízű volt a szája, sziva­rszagú az inge. A kis ártatlan cseléd más volt, mint a kacér bécsi dámák, s a me­gyei gáláns kalandok kevély és ravasz hölgyei. Veronika híven magába zárta a váratlan öle­lés emlékét, s megvárta a napot. Az úrnő is megvárta, megbocsátott férjének, előre magáénak fogadta a gyerme­ket. 1855 húsvét hétfőjén, mikor már pattantak a rügyek­ a kertben, az udvarokon visítot­tak a béreslányok, kis gyere­kek frissen metszett barkaág­gal sertepertél­tek a kergetőző locsolgatók közt, a Reviczky­­kúria cselédházaiban megszül­te gyermekét a leány. A ta­­polcsányi bába büszke arccal, fontoskodva futott át Revicz­­kynéhez, hogy jelentse a mél­­tóságos asszonynak, fiú jött a világra. A bába is tudta, kié a gyermek. De az apa ezen a napon is mulatott va­lahol a környéken, s udvarolt léhán hazudozva, ahol lehe­tett. Egy hétre rá a nemes jáci plébános megkeresztelte a fiút. A keresztanya, a sudár, alabástromarcú, finom Re­­viczkyné, három keresztnevet diktált a szaporán bólogató papnak: Gyula, Kálmán, Jó­zsef, ahogyan nagyúri gyer­meknek dukál. A kis cselédlány attól fogva már nem számított. Az úrnő azonnal elválasztotta az anyát gyermekétől, s Nagy­­tapolcsányból hozat neki daj­kát, a szülésznő szerzeményét. S rokokó íróasztalán halvány­kék bécsi női levélpapírra azt írja németül, amely nyelven semmirevaló férjével is be­szélt, hogy az újszülött az ő édes fia. Vagyonát végrende­letében erre a fiúra hagyo­mányozta, akiben meglelte társtalan élete egyetlen értel­mét. Három évig még ott élt Bá­lek Veronika a gyermek mel­lett. Titokban, ha nem látták, odaférkőzött a bölcsőhöz, meg­­ringatta, s bánatos szlovák dalokat énekelt fiának. Reviczky Kálmán hamar el­itta, s elkártyázta Vitkócot. Egy napon hintába ült, hol­miját ökrös szekerekre rakat­ta, egész, kis karavánra, s fe­leségestül és fiástul felköltö­zött Árvába, ahol még volt mit elinni és elkártyázni. Bá­lek Veronikát otthagyták, Vit­­kócon. Mondják, hogy a lány magára kapva ünneplő ruhá­ját, kirontott a házból, s fu­tott a hintó után, mely vitte a fiát. A kocsisok az úr pa­rancsára ostort fogtak rá, ami­kor felkapaszkodott az egyik szekérre. Hiába kérlelte, hagy­ják ott. Az ostorok rácsap­tak Bálek Veronikára, leesett a szekérről. — Jaj, a fiam! Ne vigyék el a fiamat! — kiáltotta. . Ez a sikoly maradt Vitkó­ u­­con. NAPLÓ Október 22 Három kiállítás nyílik meg Budapesten a hét végén. Ok­tóber 24-től a Derkovits-te­­remben Réti Mátyás festőmű­vész, az Ernst Múzeumban pe­­■dig lengyel képzőművészek kiállítása látható. Október 23-án a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállító termében Kürthy Sándor festőművész kiállítását nyitják meg. est A Szépirodalmi Könyvkiadó újonnan megjelent könyveit az olvasóközönség rendszeresen d­e­dikáltathatja a szerzővel. Minden csütörtökön fél öttől az írók könyvesboltjában találkozhatnak az olvasók egy­­egy íróval. Ma délután Mol­nár Gábor dedikálja legújabb útikönyvét, amely Ahol az ös­vény véget ér címmel jelent meg a közelmúltban. A A firenzei Strom­s-palotában köl­tők, k­onjvon-­kritikusok, zeneszer­zők, előadóművészek és színészek vitatkoztak a költészet kérdései­ről. A vitát irodalmi műsor előz­te meg, amelyen az egymással szembenálló­­-lírai technológusok- és a­­hagyományokhoz ragaszko­dó neo-lírikusok- bemutatták leg­újabb alkotásaikat. Mindkét tábor hívei azt állítják, hogy az olasz költészet csak az ő útjukon jár­va újítható meg. 05 Háromnapos régészeti ta­nácskozás kezdődött Szegeden. A konferencián 14 tudomá­nyos előadás hangzik majd el az Alföldön végzett legújabb ásatások eredményeiről. A A­iánál nemzeti művészeti együttes a magyar—kínai kul­turális egyezmény idei prog­ramja alapján Budapestre ér­kezett. A 38 tagú együttes há­rom hétig szerepel Magyaror­szágon, kilenc előadást tart Budapesten és több vidéki vá­rosban. Füst Milán IV. Henrik ki­rály című drámáját október 30-án mutatja be a Madách Színház. A ■ Madách Kamara Színházban is bemutatóra ké­szülnek: Krasna amerikai író Egy vasárnap New Yorkban című színművének premierje október 31-én lesz.­­ Dürer és kortársai címmel az esztergomi Keresztény Mú­zeum újonnan restaurált met­szeteiből és táblaképeiből ren­dez kiállítást A tárlat októ­ber 25-én nyílik meg.­­ Tizedik képzőművészeti­ ki­állítását nyitja meg a Pest me­gyei Képzőművészeti Stúdió október 24-én délután a váci Vak-Bottyán Múzeumban. Megnyitó beszédet mond dr. Végvári Lajos művészettörté­nész. SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: Háry János (C-bérlet 2.) (7) — Erkel Színház­: Pillangókisasszony (Ney-bérlet 2. és Kis Erkel X. bérlet 1.) Cs) — Nemzeti Színház: Lear király (7) — Katona József Színház: Gőz­fürdő (2. szelvény-bérlet) (7) — Madách Színház: Tanner John házassága (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Az asszony és párt­fogói (Kombinált­ bérlet. 3. sor. 2.) (7) — Thália Színház: Ember és az Ember­ (7) — József Attila Színház: utolsó áldozat (G-bérlet 1.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7) — Bartók Gyer­­mekszínház (a Fővárosi Operett­­színházban): légy jó mindhalálig (du. 3) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8) — Kis Színpad: Fel a kezekkel (7) —­­Utazni Bábszínház: Ezüt A furulya (de. 10); Irány az Ezeregyéjszaka­ (du. 4) — Főváros! Nagycirkusz: Varsói üdvözlet (a Lengyel Álla­mi Nagycirkusz vendégjátéka) (du. fél 4 és este 7) — Kamara Varieté:­­Ki mit súg.. .*­ (du. 6 és este fél 9) — Zeneakadémia.: Állami Hangversenyzenekar (Teli­bérlet D-sok Egyetemi­ bérlet 221— V. sor.) (fél 8). Magyar Nemzet A karsztvíz-készlet felhasználásáról tanácskoztak Veszprémben A Magyar Hidrológiai Tár­saság szerdán Veszprémben tartotta vándorgyűlését, ame­lyen a legjobb hazai szakem­berek a közép-dunántúli karsztvíz-készlet felhasználá­sáról, a helyes vízgazdálkodás­ról tanácskoztak. Dr. Zsuffa István beszámolt a Marcal és a Nádor-csatorna felszíni víz­készletének tudományos fel­méréséről. Elmondotta, hogy a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet hazánk­ban először kezdte meg a víz­készlet egész országra kiterje­dő feltárását. A szakemberek a legbehatóbb munkát a Mar­­cal-folyón és a Nádor-csator­nán végezték. A többi között megállapították, hogy a Mar­cal helyes vízgazdálkodással, víztárlók felhasználásával 1750 hold öntözését teszi lehetővé. Dr. Kessler Hubert a Ba­kony és a Balatonfelvidék karsztvíz-készletéről szóló elő­adásában a vízgazdálkodási szakemberek és a bányászat irányítóinak együttműködésé­ről szólt. A hidrológusok javasolták a vándorgyűlésen, hogy bővítsék az adatszolgáltató hálózatot, és szervezzék meg a vízellátási szakemberek, valamint a bá­nyák irányítóinak további rendszeres együttműködését. — összeégette a kicsapó­dó ACÉL öntés közben Papp Fe­renc 57 éves munkást, a Ganz- MÁVAG acél öntödéjében. A sze­rencsétlen embert nyomi- és har­madfokú égési sérüléssel szállí­tották kórházba. A baleset követ­keztében négyen könnyebben megsérültek. A felelősség megál­lapítására vizsgálat indult. A SZOVJET FOTÓCIKK ÉS ÓRA KIÁLLÍTÁS október 16—28-ig az 0 FŐT ÉRT BEMUTA­TÓTERMÉBEN Bp., V., Alpári Gyula utca 2. Megtekinthető: hétköznap 11—19 óráig szombaton 9—15 óráig Szakelőadások: 17.30-kor okt 21. (filmfelvevők és vetítőgépek) okt. 23. (fényképezőgépek) okt 26. (filmfelvev­ők és vetítőgépek) Az Újságíró Szövetség tárgy sorsjátéka az újságírók nemzetközi szolidaritási alapja javára . Nagyszabású tárgysorsjáté­­­kot rendez a Magyar Újság­­­írók Országos Szövetsége az­­újságírók nemzetközi szolida­­­rítási alapja javára. Az ak­cióról Szakosíts Árpád, az­­Újságíró Szövetség elnöke és­­Siklósi Norbert főtitkár tar­­­tott tájékoztatót szerdán a­­ Magyar Sajtó Házában.­­ A nemzetközi sajtó haladó­­, szellemű munkatársainak se­gítéséből a MUOSZ eddig is­­nagy mértékben kivette a ré­­■szét, és a még jelentősebb­­ támogatás jegyében határoz­­■ ta el a MUOSZ elnöksége,­­hogy ezután minden évben • tárgy sors­játékot rendez. Az­­idei, első november 1-én • kezdődik, és a Posta és az­­OTP közreműködésével négy­­ hónap alatt zajlik le. A sors­jegyek nyilvános húzását Itten, február 28-án tartják. A főnyeremény kétszobás, ga­rázzsal épített családi ház, amelyhez egy személygépko­csit is kap a szerencsés nyer­tes. Kisorsolnak még a többi között egy párizsi és fekete­tengeri utazást, egy hétvégi házat, a hozzátartozó telekkel, autókat, motorkerékpárokat, lakberendezési és háztartás gépesítési utalványokat. A társasjátékon befolyt ösz­­szegből a Magyar Újságírók Országos Szövetsége támoga­tást nyújt az üldözött, első­sorban afrikai, ázsiai és latin­amerikai újságíróknak és csa­ládjaiknak, fedezik a bebör­tönzött kollégák ügyvédi költ­ségeit. Százötvenhétezer beutaltat üdültetett a SZOT a főidényben Most vonták meg az idei nyári üdülési idény mérlegét a SZOT illetékes szakemberei. A jelentések összesítéséből kiderül, hogy a főidény négy hónapjában kereken 157 000-en jutottak hozzá a kedvezményes szakszervezeti üdülés valami­lyen formájához. Mintegy ti­zenkétezren nyaraltak külföl­dön. Családos üdülésre 13 000 felnőtt és több mint tízezer gyermek kapott beutalót, ezen­kívül további 22 000 kis vendég nyaralt a SZOT gyermeküdü­lőiben, legnagyobbrészt a Ba­laton mellett. A fejlődés főként az üdülés színvonalában jelentkezett. So­kat költöttek az épületek csi­nosítására, a belső berendezés felújítására, illetve kicserélésé­re, a parkok szépítésére. A Ba­laton környékén északon 32, délen 38, a Mátrában pedig 12 üdülőn végeztettek nagyobb­arányú felújítást. Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredmé­nyeképpen nyitották meg az idén a többi között Siófokon a volt Chinoin-üdülőt, Kőszegen a gyermeküdülő átépített szár­nyát, Miskolc-Tapolcán az im­már egész éven át használható üdülőt, Debrecenben pedig a vasas-kohász üdülőt, első olyan gyógyhelyi létesítményüket, amely nyáron családokat lát vendégül. Kicserélték a nyári gyer­meküdülőkben a használt sát­rakat, további tízezer kötettel gazdagították az üdülők könyvtárait. Az idén is válto­zatlanul igen nagy súlyt he­lyeztek arra, hogy minden üdülőben reggelire legalább kétféle, a főétkezéseknél pedig legalább háromféle választékot szolgáljanak fel, s ezek közül az egyik minden esetben kímé­lő jellegű legyen. Ötletes új műanyagcikkek a kisipari szövetkezetek kiállításán Az­­ OKISZ Népköztársaság úti bemutató termében 28 ve­gyi- és műanyagipari szövetke­zet mutatta be új termékeit, különböző újdonságait. Négy év alatt két és félszeresére nö­vekedett a szövetkezeti mű­anyagipar termelése. Formatervezők segítségével születtek meg az új műanyag edények, amelyek közül a fe­ketének már a londoni magyar hetek alkalmából is nagy si­kere volt. A háziasszonyok bi­zonyára örülnek majd a hajlít­ható műanyag sámfának, az esernyővázra emlékeztető mi­niatűr fregolinak és a külön­böző háztartási cikkeknek. PVC-fólia esőkabátból évente kétszázezret exportál a szövet­kezeti ipar, harmincmillió fo­rint körül mozog a műanyag háztartási cikkek évi exportja is. A szövetkezeti töltő- és go­­lyóstoll-export ugyancsak eléri ebben az évben a harmincmil­lió forintot, harminc különféle tollat készítenek a kisipari szö­vetkezetek. Üvegszállal és üvegszövettel erősített poliészter formadara­bok és csövek mellett különbö­ző idomok készülnek műanyag­ból az építőipar, a bányászat és a járműipar részére. Műsze­rek, televíziók, híradástechni­kai berendezések alkatrészei ugyancsak szép számmal szere­pelnek a kiállításon. A kisipari szövetkezetek eb­ben az évben Salgótarjánban, Oroszlányban, Verpeléten, Ta­tabányán, Tatán létesítettek telephelyeket, hogy a dolgozni kívánó nők számára munkale­hetőséget biztosítsanak. Jövőre Bián, Sárbogárdon és Lőrinci­ben terveznek újabb telephe­lyeket és tovább növelik az ed­digi vidéki telephelyeken dol­gozók számát is. Elrabolták Banán Joet Szerdán a hajnali órákban New Yorkban elrabolták az amerikai alvilág egyik ismert vezetőjét, az olasz származá­sú Joseph Bonannót, alvilági becenevén Banán Joet. A rendőrség jelentése szerint két fegyveres támadó hajnali fél ötkor otthona előtt kiránci­­gálta a gengsztert autójából, betuszk­olta, egy másik kocsiba és elrobogott vele. Az emberrablás nagy szen­zációt keltett New Yorkban. Az 59 éves Bonanno neve gyakran szerepelt a bűnügyi krónikában. Joseph Walachi, a Cosa Nostra amerikai bűnöző szindikátus egyik vezetője, aki annak idején részletes vallo­mást tett az amerikai rend­őrségnek, kijelentette, hogy Bonanno a Cosa Nostra — öt New York-i *■családjának« — öt bandita szervezetének egyi­két­­ vezette. Bonannot ezzel kapcsolatban beidézték az amerikai gengszterek tevé­kenységét vizsgáló szövetségi grand jury elé, ahol szerda reggel kellett volna tanúvallo­mást tennie. Bonanno bandája a hírek szerint elsősorban kábítószer csempészettel, zsarolással és­­munkaközvetítéssel­ foglal­kozott. Banán Jóénak elegáns lakása volt New York legelő­kelőbb negyedében, a Park Avenue-n, idejét New York és az arizonai Tucson között osz­totta meg. Annak idején, 1957-ben részt vett azon a gengszter kongresszuson, amelynek összes részvevőit letartóztatta a rendőrség , majd bizonyítékok hiányában szabadon bocsátotta. Bonannót, aki a szicíliai Cas­­tellamare del Golféban szüle­tett és 1924-ben Havannából utazott illegálisan az Egyesült Államokba, először a húszas évek közepén tartóztatták le azzal a váddal, hogy puskákat szállított Al. Capone bandájá­nak, de még sohasem ítélték börtönbüntetésre. MÁR CSAK 2 HÉTIG! A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZBAN A LENGYEL NAGYCIRKUSZ VENDÉGJÁTÉKA 7

Next