Magyar Nemzet, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
4---------------------------------------------------------Magyar Naizet____ Változások az érettségi vizsga szabályzatban A Művelődésügyi Minisztérium a tapasztalatok alapján változtatott bizonyos mértékig a gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzaton. Az új rendelkezés szerint szabadon választható, de nem kötelező tantárgyként lehet választani azt az idegen nyelvet is, amelyből az érettségiző a negyedik osztály végén, az I.—IV. osztály anyagából összevont osztályozó vizsgát tett. Az új rendelkezés szerint az érettségi vizsga eredményét — amely jelesen megfelelt jól megfelelt, közepesen megfelelt és megfelelt lehet — a kötelező és választhatóan kötelező tárgyakból kapott osztályzatok átlaga alapján határozzák meg. A művelődésügyi miniszter rendelkezése a gimnáziumok idei érettségi vizsgáin már életbe lép. Budapestre érkezett a Szovjet Állami Nagycirkusz A Szovjet Állami Nagycirkusz szerdán Budapestre érkezett. Az 50 tagú társulat vezetője Emil Kio, a Szovjetunió népművésze. A szovjet művészek első előadásukat április 3-án tartják a Fővárosi Nagycirkuszban. NAPLÓ Áprilist 1 Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából április 3-án este ünnepi bemutatót tart az Állami Bábszínház. Első ízben mutatnak be színpadi zenére komponált, szövegnélküli bábpantomimot, Bartók Fából faragott királyfi és Sztravinszkij Petruska című műveit is A magyar könyvtári hálózat húsz év alatt csaknem ötszörösére növekedett. A felszabadulás előtt az összes kötetállomány nem haladta meg a 13 milliót. Ma már csaknem 20 000 könyvtár működik országszerte, több mint 44 millió könyvvel. Míg a felszabadulás előtt összesen 600, jelenleg már háromezer főhivatású könyvtáros működik. eo ■ IrmárííHazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából színvonalas emlékkiállítás nyílt meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorlóiskolájában. Különösen a diákok rajzai arattak elismerést. Louis Aragon és André Maurois »A Szovjetunió és az USA párhuzamos története« című műve alapján Két óriás címmel dokumentumfilm forgatását készíti elő Louis Daguin francia rendező és Jean- Babtiste Belsoleile producer. Faber Gabriella festőművész kiállítása a Derkovits-teremben (VI., Lenin tort. 63.) április 3-án, szombat déli fél 1 órakor nyílik meg. Alfred Hitchcock, a világhírű rémfilm-producer Rómában nyilatkozott legközelebbi filmjéről, melynek egyelőre ezt a nevet adta: RRRRR. Az öt K-ret a film különlegességét kívánja jelezni, négy R-rel jelzik ugyanis a numizmatikai katalógusokban a különösen ritka darabokat. Mai magyar szerzők művei első előadásban hangzanak el április 4-én délelőtt a Károlyi-palota dísztermében, a Petőfi Irodalmi Múzeum ünnepi műsorán. Geszler György, Ribáry Antal, Gaál Jenő, Ránki György, Kocsár Miklós, Kósa György és Petrovis Emil műveit Wéhner Tibor, Szendrey-Karper László, a Magyar Hárfástrió, Bende Zsolt, Sándor Judit és a Vándor kórus adja elő. Az ókor híres jósdájának, Delphinek környékén kezdték meg Jules Dassin rendezésében a Nyári éjjel fél egykor című film forgatását. Főszereplői Melina Mercouri, Romy Schneider és Peter Finch. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének vendégeként hazánkba érkezik az NDK testvérszövetség pantomimművész-csoportja. Az Európa több országában nagy sikerrel vendégszerepelt művészcsoport április 6-án a szakszervezetek Fehérvári úti művelődési otthonában mutatja be Shakespeare Hamlet című drámájának pantomimváltozatát. A HÉT FILMJEI A kőszívű ember fiai Új magyar film Jókai életműve gazdag tématár a romantikus, kalandos filmek kedvelői és rendezői számára. Nálunk kevés jó kalandfilmet játszanak. A kőszívű ember fiai még a népszerű Jókai-regények között is első helyen áll, Várkonyi Zoltán új filmje tehát sok nézőre számíthat. A film színes- Hildebrand István felvételei kitűnőek , és látványos. Izgalmas is, bár nem annyira, mint amilyennek szánták és lehetne, mert a csatajelenetekben néhol lankad a feszültség. A film tempója, különösen a második részben helyenként lelassul. Valóban izgalmas, szép jeleneteket is bemutat a film, például a farkaskalandot, amelyben a képek hangulatát, a színek kifejező erejét a rendező lüktető, feszült képsorba foglalja. Nagy vállalkozás volt ez, hiszen ilyen monumentális jellegű filmet Magyarországon eddig jóformán nem készítettek. Rengeteg szereplőt, statisztát kellett mozgatni, bonyolult csatajeleneteket, várostromot tervezni, képekbe szerkeszteni. Váriványi jól kamatoztatta a magyar táj, elsősorban a Sopron környéki vidék szépségét és, Zeidhán Béla díszlettervező segítségével, a magyar filmgyártás talán eddigi leglátványosabb és legelegánsabb enteriőr felvételeit készítette el. Erdődy János forgatókönyve hatásosan fogja össze a regény sokfelé ágazó szálait, s látványos, drámai epizódokra nyújt lehetőséget. A film lényegében Jókai hangját, a regény hangulatát képviseli áradó romantikával, de — helyesen — kevesebb szentimentalizmussal. Nem hiányoznak belőle az érzelmes epizódok, a gyakorlott rendezéssel filmre vitt nagyjelenetek, csattanódva hegyezett dialógusok sem. A teatralitás — Jókainál is — néha áttör a cselekményen, de általában mértéktartó a játékstílus. A rendező visszafogott, bensőséges játékra készteti színészeit. Rideghváry lényét például Básti Lajos rokonszenves külseje takarja. Ez alól bontja ki a színész a figura gonoszságát. Sulyok Mária Baradlayné szerepében kerüli a szentimentális hangot és stílust, olyannyira, hogy alakítása túl keményre, már-már ridegre sikerült Jó kezekbe került a három Baradlay-fiú szerepe. Bitskey Tibor komoly és érzelmes, Mécs Károly jókedvű és daliás, a legifjabbat alakító Tordy Géza félszeg és rokonszenves, lírai játéka nagy sikerre számíthat.. Páger Antal az öreg tisztiszolga figuráját tölti meg emberi tartalommal. A »lányok« közül tulajdonképpen csak Béres Ilona jutott igazi színészi feladathoz, amelyet elegánsan, biztosan, a szerep lehetőségeihez képest árnyaltan old meg. Nádassy Myrtill és Polonyi Gyöngyi üde egyénisége együttérzést kelt. Szemere Vera dekoratív megjelenése s mértéktartó játékstílusa jól érvényesül. Ladányi Ferenc, Nagy Attila, Kálmán György, Várkonyi Zoltán, Fonyó József és még sok neves színész alakítását őrzi a kétrészes, háromórás film. A hangulatos táncok koreográfiáját Roboz Ágnes készítette. Hurrá, nyaralunk! Úttörőtáborban játszódik, de nemcsak az úttörőkről és nemcsak az úttörőkhöz szól a fiatal, tehetséges szovjet rendező, B’lem Klimov filmje. A Hurrá, nyaralunk! kitűnő szatíra. Az úttörőtábor bürokrata vezetőjét figurázza ki, a szigorú, talpnyaló parancsnokot, aki saját feladatát, hivatását is félreértve, meggyőződése szerint a gyerekek érdekében lélektelen hivatali rendet tart a nyári táborban. Fürdés közben hálóval keríti körül az úttörőket, nehogy együtt fürödjenek a falusi gyerekekkel, mert ez, a tábori orvosnő véleménye szerint, fertőzéssel járhat. Egy alkalommal Inocskin, a legjobb úszó kiszökik a hálóból. Így indul el a bonyodalom tele mulatságos ötletekkel, váratlan fordulatokkal, a gyerekek és a velük együttérző felnőttek találékony, szívós harcával a korlátolt főnök ellen. Friss hang, tehetség, fiatalos merészség jellemzi Klimov munkáját. A fiatal rendező kitűnően mozgatja szereplőit, a gyerekek természetesen, elragadóan játszanak. A cselekmény, a forgatókönyv szatirikus humorát képi humor gazdagítja. A nnepi dokumentumfilme. Emlékezünk Steinmetz kapitány, a magyar származású szovjet parlamenter személye és utolsó, tragikus útja áll a középpontjában a filmnek, amelyet Lestár János rendezett érdekes dokumentumok felhasználásával. A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából megrendítő, nyomozó riportsorozat készült. Megszólalnak a filmben Steinmetz Miklós nővérei, Budapest ostromának hajdani vezetői — Malinovszkij marsall és Afonyin vezérőrnagy —, akik ismerték és becsülték a magyar hazájáért küzdő szovjet tisztet. Emlékezik rá a háziasszony is, aki szállást adott neki. A riportok és a dokumentumok összeállításából kibontakozik a kapitány egyénisége, emberi nagysága. Az ő személyén túl megvilágítja a film Budapest ostromának előzményeit, a fasiszta csapatok reménytelen helyzetét, a náci hadvezetés cinizmusát, amely százezrek halálát okozta. Tömören szerkesztett összefoglalás, a felszabadító kvarc újabb momentumait tárja fel és nagy érzelmi, drámai erővel rajzolja meg a harc egyik hősének portréját. porter együttérző izgalma érződik képein, éles szemmel fölfigyel minden jellemző apróságra. Jól szerkeszt, egyszerűen, kerülve minden barokkos-patetikus túlzást. Képanyagába csak elvétve kerül hiba, így például amikor téves asszociációkat keltve az elpusztult híd képe elé bombázók képét illeszti, vagy amikor túlzott drámai hangsúlyt ad egy, a munka közben keletkezett kis tűznek. A képek nyugodt hatásosságával és szerénységből táplálkozó kifejező erejével viszont gyakran kerül ellentétbe a kísérő-magyarázó szöveg fellengzőssége, lelkendező, vagy lírizáló hanghordozása. S ez a szöveghiba annál bántóbb, mert Borsody szép filmjének sokatmondó képriportja minden szó nélkül is elérte volna célját. Z. L. Itthon Mönich Lászlónak a felszabadulás huszadik évfordulójára készített színes, szép riportfilmje arra felel, miért érezzük itthon magunkat a hazában. Egyszerű, új módszert keresett Mönich ennek hatékony bizonyítására, a kommentálatlan zsánerképek gyorsváltású sorozatát. Először madártávlatból pillant körbe, mintegy azoknak a rajzos térképeknek a módján, amelyeken a fontosabb városok és tájak nem a megszokott térképjelekkel, városjelző karikával, mező zöld foltjával, folyó kék vonalával szerepelnek, hanem látképük darabkáival. Ezután földre száll a film és ellátogat a faluba, amelynek föl- és alvégét valaha két világra szakította a nemzetiségi, meg a felekezeti gyűlölködés, ma meg a közös gazdálkodás nyomán egymásra talált. Portrét rajzol az új világ építőjéről, a letanyázott vándormadárról, aki addig emelt otthonokat másoknak, mígnem maga is meghonosodott az egyikben. Megmutatja az egykori béresgyereket, akiben családi gyász óráján fogant az elhatározás: orvos lesz és az emberélet útjának felén, dantei korában, az új világban, valóra válhatott a régi szándék. Mönich László kísérletező kedvű, országjáró művésze a dokumentumfilm műfajának. A többi között ő kezdeményezte korszakos változásainknak magas művészi hőfokú, novellisztikus dokumentálását (Holládi ballada), országjáró filmjeiben pedig a táj és az emberek együttélésének bemutatására, életünk közvetlen hatású ábrázolására vállalkozott. Ez az új, nagy riportfilmje bizonyos értelemben összegező szándékú: nemcsak a rész-képeket gyűjti össze hazánk egészéről szóló nagy riporttá, hanem szintézist keres a közvetlen táj-ábrázolás és a novellisztikus filmportré, a karcolatfilm módszere között is. Érdekes szándéka csak részben sikerült: az anyag feldolgozása olykor aránytalan, tempója egyenetlen, a riport egységeit gyakran zavaró módon egybemosódnak. Szabó Árpád és Tóth Gál Jánosoperatőri munkája ragyogó színekkel, tágas kompozíciókkal jeleskedik. Híd a Duna felett Borsody Ervin, mondhatni, iskolát kezdeményezett az újjáépítés állomásain sokatmondó történelmi visszapillantással szolgáló riportfilmjeivel. Egyik utolsó háborús sebünk gyógyulásáról, az Erzsébet-híd újjáépítéséről tudósít most színesfilmjében, továbbfejlesztve jól bevált ábrázolási módszerét. Kiválogatta a régi híd tündökléséről és öszszeomlásáról a legjellemzőbb képeket, évek során fáradhatatlanul fölkereste az épülő hidat, megörökítette újjászületésének folyamatát, vázlatos portrét készített az építőkről és örömteli képekben számol be a kész mű fölavatásáról. A korrekt és konzervatív szerkezet biztosította, hogy a film egységes, szerény és igaz alkotás lett, szép színes képekben bővelkedő dokumentum. Az egyívű szép híd történetében Borsody biztos kézzel kereste és találta meg azokat a pilléreket, amelyekre a film elegáns ívét helyezhette. Arl- AZ NDK HÁROM FIATAL FOTÓSA a Fényes Adolf teremben VISZONZÁSUL három fiatal magyar fotós NDK-ban rendezett kiállításának, a Magyar Fotóművészek Szövetsége most három fiatal német fotóművész munkáit mutatja be a Fényes Adolf teremben. (Rákóczi út 30.) Rainer Dorndeck, Peter Leske és Brigitte Schenk fotói sorakoznak a falakon és kellemes meglepetéssel szolgálnak. Kitűnik, hogy a német fotóművészet is kezd már kimozdulni a nem éppenhaladó hagyományok holtpontjáról, az egyszerű becsületes »Bildgestaltung« unalomba fulladó állapotából. A megújulás szellője, mint a szocialista országokban mindenütt, két ciklonból indul. Az egyik a fényképezés riportos felfogásának uralomrajutása, a tárgykör végtelen kiszélesítésével, a régi formai kötöttségek feloldásával. A másik a társadalomnak, a közösség életének erőteljes szóhoz juttatása ebben a kiszélesült témavilágban, a megújhodott tárgykörből születő új kifejezési eszközökkel, némi törekvéssel az új formák kialakítása felé is. MÉG CSAK IGEN BÁTORTALANUL jelentkeznek a formabontó és új formákat kereső szándékok ennek a három fotográfusnak munkáiban. Mindegyikük kollekciójában csak néhány fotón: az életlenül hagyott háttér, hogy az előteret kitöltő tulajdonképpeni téma alakzatait ne keresztezzék zavaróan a háttér konkrét formái (Leske: ►»Lelkesedés«), a mozgást kifejező elmozdulásos életlenség (Schenk: »A zsákmányolt«) vagy a tónuskülönbségek, fény-árnyék ellentétek szándékos továbbfokozása (Leske: »A torna befejeződött és Dorndeck: »Akt"), mindkettő majdnem árnyképben, a szemközti világításból eredő fénykontúrokkal, olyan transzponálással, mintha nem pozitívban, hanem negatívban látnánk a képet. De mindezeknek a mai fotóban annyira elterjedt, a riport által fellázított stílus eszközeinek szórványossága képeiben azt mutatja, hogy ilyen irányban még mind a hárman a kezdő kísérleteknél tartanak. Még a hármuk között leghaladottabb és legjelentősebb Peter Leske sem jutott el ahhoz az új fordulathoz, amely a világ fotóművészetében, köztük a magyarban is, már évek óta erőteljesen jelentkezik: a riport naturalizmusából stilizált, fény-árnyék ellentétekre épített chiaroscuro stílust alakítani ki. Leslie Ibarruri beszél fotója, első rápillantásra, azt a látszatot kelti, mintha a fények és árnyékok villódzása a tartalom dinamikájának növelését szolgálná. De hamarosan kiderül, hogy ez nem egyéb ráhibázásnál, mert A hajós képén ugyanezt látjuk, noha ennek nem dinamikát és mozgalmasságot, hanem nyugalmat kellene kifejezni. Még árulóbb a Család a fűben, fehérruhás alakjai mögött szürkosan fekete, kiexponálalatlan háttér, nem művészi szándékossággal, hanem mint technikai hiba. A RIPORTOSSÁG KÖVETÉSE általánosabban mutatkozik meg képeiken, de nem egyenlő arányban hármuk munkásságában. Legerősebben Brigitte Schenk anyagában, néhány figyelemre méltó szép felvétellel, köztük, elsősorban Az érdekes olvasmány. Legkevésbé Leslie képei közt, de a kevésből magasan kiemelkedik egy utcai tömegjelenet kitűnő megragadása: Moszkva, jún. 16. a hír terjed. Méltón említhető ehhez kapcsolva még két fotója, a szó mélyebb értelmében dinamikus hatású képe: Egy vasutasbrigád életéből és a ritmusos felépítésű Zászlóvivők. Ezeken a kivételes értékű megoldásokon túl azonban elmondhatjuk, hogy riportos képeik sem tematikusan, sem alakításban nem haladnak túl a mai szokványon, végső öszszegezésül pedig hozzátehetjük azt is, hogy éppen java munkáik azok, amelyekkel a fotó »klasszikus« stílusát megőrzik, noha az is bizonyos, hogy sok jelt árulnak el abban az irányban, hogy őszintén készülődnek ennek hagyományain túltenni magukat. Beszédesen igazolják ezt Dorndeck tanulmányfejei, Fiatal lány feje, Fiú-fej, még a portré szokott modorában és értékeivel, de félfigurás m munkásalakjai már az elszabadulást jelzik, formában, tartalomban egyaránt. Schenk figurális kompozíciói közül is azok a legértékesebbek, amelyek a megmozdulást hirdetik: Tanulmány (szemüveges férfi) és legszebb képe: Sarah Gomes kubai művész. Ugyanígy Lesle két mosolygó feje: Bányászhangulat. A TEREMTŐ MUNKA SZÍNTEREI is ihletet adtak a régi stílus felfrissítésére. Elsősorban Leske szép interieur-ábrázolása: Schwarzai műrostüzem csévetermében, kevesebb újszerűséggel, de szép megoldással Dorndeck: Ipar I. és II. fotói. Leske és Dorndeck tájképlei mindennél meggyőzőbben igazolják, hogy fotóművészetünk korszerűbb rétege alatt milyen elevenen él még az a stílus, amit elhagyni készülnek: látomásokká hevült látványaik mély és őszinte átéltségről tanúskodnak. De arról is, hogy ebben a képfajtában belőttük már sokan kimondták az utolsó szót, noha ez mégsem rontja le esztétikai értéküket. Rainer Dorndeck: Ahrenshoop képe és nagyvonalú tengeri tája, egyszerű, erőteljesen összefogott, mégis határtalanul gazdag partvidéki felvétele és a sokoldalú Peter Leske: Égbolt Mönkebude felett, hasonlóan magas értékekkel, a kiállítás legszebb ékességeit jelentik. Hevesy Iván A jövő színpadáról és nézőteréről előadássorozatot tart az Építőművészek Szövetsége Az új Nemzeti Színház építési tervpályázatán részt vevő építészek feladatának megkönnyítésére, és főleg a színpadi üzemi technológia korszerű követelményeinek ismertetésére a Magyar Építőművészek Szövetsége előadássorozatot rendez. Elsőként Tolnay Pál, a KÖZTI színháztechnikai osztályának vezetője tartott előadást a színházszervezői, mai téziseiről. A színházépítészet terén az utóbbi évtizedben mélyreható ellentétek merültek fel — hangoztatta az előadó. Miután a színház alapvető problémája a társadalmi feladata, a társadalom átalakulása révén a jövő színháza is új tartalmat kap. A színházépítészet reformra szorul. A bonyolult technológiai feladatok következtében a színházépítészet már nemcsak építészfeladat, hanem az építész, a rendező, a szcenikus, a színháztechnikus és az akusztikus közös szellemi vállalkozása. Példákkal illusztrálta, hogy még világviszonylatban jeles építőművészek díjnyertes elgondolásait is milyen lényegbevágó módosításokkal kellett az élő színházüzem követelményeivel összhangba hozni. A budapesti új Nemzeti Színház tervpályázatának kiírásakor messzemenően meghatározták az építési programot. Talán túlságosan is körülírtak a tervezésnél figyelembe veendő méreteket, egyéb feltételeket, de ez éppen az elmúlt évtized nemzetközi pályázati tapasztalatai nyomán látszott célravezetőnek. A nézőtér tervezésénél fontos a minden helyről egyformán jó látás és hallás biztosítása. A nézőtér kialakítása legyen előkelő, de egyben semleges és alkalmazkodó. Jól szerkesztett és esztétikailag ízlésesen kialakított oldalerkélyektől nem szabad idegenkedni. A nézőtér a színpadi cselekménnyel alkosson határozott egységet. A korszerű színházépítésnél az a kérdés, hogy keretszínpad, térszínpad vagy tagolható előszínpad létesüljön-e. Ez a probléma heves vita tárgya. A helyes megoldás az, hogy több célú felhasználású színpad épüljön. Az új Nemzeti Színház pályázati feltételei határozott módon előírják a tolószínpad-rendszert. A szcenikai, világítási technika legjobb eszközeit és eljárásait is igénybe kell venni, mert ez az egyedüli út a színpadi kép reformjához. Az előadó végül azt fejtegette, hogy az új színházak építési költségeiből 35—40 százalék jut a technikai berendezésekre. G. J. .Csütörtök, 1965. április 1• Wolfgang Kraus osztrák író, a Gesellschaft für Literatur főtitkára az osztrák irodalom időszerű kérdéseiről tart előadást április 6-án délután 5 órakor az Írószövetség székházában. színházak mai műsora Állami Operaház: Carmen (M- bérlet 3.) (7) — Erkel Színház: Hoffmann meséi (9. bérlet 8.) (7) — Nemzeti Színház: Lear király (7) — Katona József Színház: Colombe (7) — Madách Színház: Yerma (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Amerikai Elektra (fél 7) — Thália Színház: A negyedik csigolya (7) — József Attila Színház: Becket (7) — Fővárt*! Operettszínházi Nagymama (7) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 7) — Kis Színpad: Lehet valamivel kevesebb? (7) — Egyetemi Színpad: Gondolatolvasás, telepátia (7) — Kamara Varieté: Tengerjáró Varieté (este 11 és fél 9) — Zeneakadémia: Magyar Kamarazenekar hangversenye (Tavaszi-bérlet B-sorozat) (fél 8) - Kamaraterem: Pallagi János és Zempléni Kornél szonáta estje (fél 1).