Magyar Nemzet, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
ív- • Haőyarjcmzeí ________________________HAZAFIAS N ff I* F fi* O N T LAPJA ? • f A hetvenötödik évforduló A Pallas Nagy Lexikonénak Magyar Nemes címszava tizenkettedik kötetében, amely május elseje első magyarországi megünneplése után hat esztendővel jelent meg, hiába keresem május elsejét. Ilyen címszavakat olvasok: Május vagy pünkösdhava, Májusfa, Májusi ájtatosság, Májusi törvények. A legnagyobb májusi törvény, a nemzetközi munkásosztály és a munka ünnepe hiányzik. Azóta a Pallas Nagy Lexikonban meg nem jelent május elseje az egész földkerekségen megjelent és diadalutat tett életünkben. A munkások ünnepe Magyarországon az egész nemzet ünnepe lett s a nemzetközi munkásosztály ünnepét tizennégy szocialista ország hivatalos állami ünnepévé avatta. Párizsban vagy Rómában még csak a nép ünnepli, de előbb vagy utóbb ez a nap pirosbetűs ünnepe lesz minden nemzetnek, minden országnak; az egész földkerekségnek, teljes planétánknak. Ha az újkori magyar történelem sarkpontjait akarnók megragadni, elég lenne fölkutatni s megírni a május elsejék történetét. A magyar munkásosztály a párizsi munkáskongresszus határozata nyomán 1890 május elsején köszöntötte először Budapesten ezt a napot. Ma van az első magyar május egy köszöntésének hetvenötödik évfordulója. Ami a két dátum, 1890 májusa és 1965 május elseje közé esik, azt elmondják az elsuhant és eldübörgött háromnegyed évszázad május elsejéi. Május elseje megünneplése, az ünnep megzavarása vagy teljes betiltása egy egész ország sorsának, egy nép állapotának, egy társadalom haladó vagy haladás-ellenes jellegének a mértékévé vált. Mikor Magyarország munkásosztálya, küszködő népe csak titokban vagy éppenséggel rendőrkardlappal viaskodva vagy egyenesen szétverettetve ünnepelt, az az egész nemzet történelmének mélypontja is volt. Mikor szabadon ünnepelhettek, először 1919-ben, másodszor 1945 feledhetetlenül bizakodó, feltörekvő május első napján, az egyúttal azt is jelentette, hogy szabad az ország, függetlenné lett a nép, elfoglaltuk helyünket a haladás táborában, a népek történetének élvonalában haladunk. Mélységesen szép jelkép az, hogy új életünk első kormánya törvényes ünnepnappá emelte május elsejét, elgondolkoztató szimbólum van abban, hogy a budapesti május elsejék nagy színhelyén, a Hősökterén a Habsburg-királyok helyére Bocskai, Bethlen, Thököly, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth kerültek és egész életünk forradalmi átalakulásának a zászlajává vált az, hogy a hazátlan bitangoknak csúfolt, leghazafiasabb magyar társadalmi osztály hagyományosan régi ünnepe a szocializmusban megújhodott teljes nemzet bensőséges és állami ünnepnapjává vált. Új életünk teremtő két évtizedének első májusi ünnepén indult meg a Magyar Rádió, Budapest és a Dunántúl, Budapest és a Tiszántúl közötti távbeszélő forgalom, május elsején kezdődött el az országos levélforgalom. És Dózsa meggyötörtetett koráig visszasugárzó és elégtételt vevő ereje volt azoknak a mozdulatoknak, amelyek ezen a szabad magyar május elsején az Apponyi téren ledöntötték annak a Werbőczynek a szobrát, aki valamikor százezrek pusztulását okozta, aki ennek a népnek majdnem a sírját ásta meg, akinek véres törvénykezése felelős Mohácsért. Az író azt jegyezte föl ezen a szabad május elsején, hogy “a továbbiakban akármi következzék, bizalommal hiszem, hogy helyes úton járok milliónyi társammal, s a mi kezünkben van a varázskulcs, amivel egyszer fölnyitjuk a paradicsom kapuját. A paradicsomkert kapujától ugyan még messze vagyunk, húszéves utunkat hibák, tévedések és csüggedések is szegélyezik, de ha van erő, amelynek segítségével ezt a jelképbeli kaput megközelíthetjük, úgy ez csak a munka szépsége, nagysága és hatalma lehet. A huszadik század második felében, mikor tizennégy országban már megszűnt a kizsákmányolás, széthullt és porrá omlott a földrészeket behálózó gyarmati rendszer, mikor teljes földrészek népe nőtt fel és vált nagykorúvá, mikor a kizsákmányolás arcvonala egyre szűkül az egész világon — ebben a korban társadalmak és egyének boldogulásának aligha van már más útja, mint a munka. Mit köszöntünk ezen a május elsejei napon? A világ munkásainak erőt sugárzó, hatalmas testvériségét, a világ, a társadalmak forradalmi átalakulásáért küzdő nemzetközi munkásosztályt, s e világot formáló és megszépítő végtelen erőn belül minden olyan embert, aki a nagy egész részecskéje, kis hazája javát szolgálja. Szavak rabjai, fogalmak megszállottjai lennénk talán, mikor a földön minden szépet és jót a teremtő igyekezettől, az emberi verítéktől, a fizikai munka nagyságától, az alkotó gondolattól várunk? Aki ember, hisz az életben s van jövő felé sugárzó hite, tudja, hogy minden nagyot a munka teremt. Ebben hisz a tízmilliós nép sokaságában e sorok írója is. Mi emelte ki az embert az ősi állapotból? A munka. Mi tette sugárzóan naggyá ezt a világot? Mi borította be földrészünket s más földrészeket világvárosokkal, kórházakkal, erőművekkel, úthálózattal, virágos kertekkel, képtárakkal, falvakkal és nagykörutakkal — a gyötrelmesen szép, fárasztó munka. Mi rejlik minden szépség, a Louvre kincsei, a Parthenón frízei, Bartók Allegro Barbarója, új városaink, Arany Toldija, Rembrandt Éjjeli őrjárata, Leningrád palotái, a Martin-kemencék acélt csapoló pokoli izzása, egy díszpark rózsatövei, a Notre Dame elefántszürke homlokzata, Szinnyei Majálisa, egy villanykörte szála, egy búzaszál hajladozása, az egészséget mentő gyógyszertabletta, egy szikrázó vers s a magasba törő gondolat mögött? Munka. Mindig munka. A munka jelen van a hajladozó mozdulatban, a töprengő gondolatban, a teremtő álmokban, jelen van a papírlapon, amelyen kopogtatok, az írógép karjai között, jelen van a járdán, amelyet taposok, a vízben, amelyet iszom, a könyvben, amelyet olvasok, a társadalomban, amelyben élek, a hazában, amelyet építünk, a színházban, amelyet nézek, a ruhában, amelyet viselek, az álomban, amelyet fölidézek, a valóságban, amelyben megvalósulnak a remények és a küzdelemben, amely a meg nem valósult álmok valóra váltására tör. A munka jelen van a földön, a levegőben, a nappalban, az éjszakában, már ott van a csillagrendszerekben, a Hold ostromában, jelen van a levegőt hasító repülőgép szárnyában, s aföld alattai a bányavágatokban, a kis otthonban, a házak falában, a mozdony füttyében, a világmindenségben, a Kozmosz meghódításában ... még a pohár sörben is, amelyet a tavasz s a jókedv lehörpölte velünk. Mindent a műnké épít, mi több, mindent a munka gyógyít, mindent a műnkébeg, mert a munka ott van az orvosságban, a sebész késében, a kórházi ágyban. A nép javát és gyarapodását szolgáló, kizsákmányolástól ment, felszabadult és éltető, s életszükségletté váló munkát köszöntjük ezen a szép napon. Azt a piros virágszálat is, amelyet a május elsejei plakátokon látok, mert e mögött is a rajzoló, festő, grafikus, nyomdász teremtő munkája áll. S azt a rózsatövet is, amelyet egy kertész ültet el valahol, mert e földet nyitó mozdulat mögött is az az igyekezet áll, hogy tegyük széppé és világossá ezt a gyönyörű, sokszor nehéz, de mindig előre törő életet. Buffy Péter Gross Arnold rajza: Május 1 Gromiko sajtósrtenkezlete A Szovjetunió és Franciaország egyetért a német és a vietnami kérdés rendezésében A külpolitikai helyzet ű GROMIKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER pénteken befejezte párizsi tanácskozásait és hazautazott a francia fővárosból. A hírügynökségek hangsúlyozzák, hogy mind a szovjet, mind a francia fél elégedett a megbeszélések eredményeivel. A szovjet—francia közös közleménnyel kapcsolatban az AFP kommentárja megállapítja, hogy ez a dokumentum tükrözi a kölcsönös megértés és a jóindulat légkörét, amelyben a két külügyminiszter megvitatta az időszerű nemzetközi kérdéseket. Megállapítást nyert, hogy Moszkva álláspontja több kérdésben egybeesik Párizséval, több kérdésben azonban véleménykülönbségek vannak. Gromiko pénteken a francia fővárosból való elutazása előtt a párizsi szovjet nagykövetségen sajtóértekezleten találkozott a francia és a külföldi újságírókkal. A szovjet külügyminiszternek ezen a sajtóértekezleten tett nyilatkozatát lapunkban részletesen ismertetjük. AZ AMERIKAIAK DOMINIKAI BEAVATKOZÁSA miatt összeült az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa és zárt ajtók mögött folytat megbeszélést erről az újabb világpolitikai válságról. A kiszivárgott hírek azt mutatják, hogy az amerikai diplomácia szembe találta magát egy sor latin-amerikai ország képviselőjének tiltakozásával. »Johnson elnöknek az az akciója, hogy tengerészgyalogságot küldött a Dominikai Köztársaságba — írja a New York Herald Tribüne — ellenzésre talált az Amerikai Államok Szervezetének soron kívül összehívott ülésén. Egyes latin-amerikai országok képviselői — folytatja a lap — szenvedélyesen állást foglaltak az amerikai intervenció ellen és azt hangoztatták, hogy az Egyesült Államok eljárása emlékeztet a régi idők amerikai ágyúnaszáidiplomáciájára.A9 INDIA ÉS PAKISZTÁN NYUGATI HATÁRÁN hadüzenet nélküli háború folyik, s a harcokban tankokat és tüzérségi alakulatokat is mozgósítottak. A Pravda kommentárjában rámutat: Az India és Pakisztán között kirobbant konfliktus az imperializmus és a reakció malmára hajtja a vizet. Nem véletlen, hogy e két ország fővárosában az imperialista államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Anglia nagykövetségei lázas tevékenységbe kezdtek, igyekeznek hasznot húzni a háborús összetűzésből. Az indiai demokratikus köröket aggasztja a határviszály. Úgy gondolják, hogy ez a katonai összetűzés az egész földrész békéjét fenyegeti, és figyelmezteti a két ország népét, hogy a reakció újabb támadásra készül a dolgozók demokratikus jogai és életszínvonala ellen — állapítja meg a Pravda. A szovjet külügyminiszter sajtóértekezlete Párizsból jelenti az MTI. Andrej Gromiko pénteken délelőtt elutazott Párizsból. Elutazása előtt a szovjet nagykövetségen sajtóértekezletet tartott. A nagy számban egybegyűlt francia és külföldi újságírók elhalmozták kérdéseikkel a szovjet külügyminisztert. Gromiko kiemelte, párizsi látogatásának az volt a célja, hogy a francia kormány képviselőivel megbeszélje a két országot érdeklő kérdéseket, nemzetközi problémákat éppen úgy, mint a szovjet—francia kapcsolatok alakulását. Franciaországot és a Szovjetuniót összeköti érdekeinek azonossága a békéért folytatott harcban és az európai biztonság kérdésében — mondta —, majd hozzáfűzte, kétségtelen: a két kormány a világpolitika egyes vonatkozásait eltérő módon értékeli, ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy több nemzetközi kérdésben és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében egyesítsék erőfeszítéseiket. Gromiko ezután kiemelte, hogy a szovjet kormány igen nagy fontosságot tulajdonít az európai biztonság kérdésének, amelynek kulcsa a német probléma békés rendezése. A Szovjetunió abból indul ki, hogy amíg a német kérdés meg nem oldódik, Európa békéje nincs biztosítva. A szovjet—francia viszonyban beállt javulás ennek a kérdésnek a rendezését is elősegíti. Úgy hiszem — mondta —, a francia kormány is abból indul ki, hogy két német állam van. Ennek a nyilvánvaló ténynek az elismerése arra vall, hogy reális módon közelíti meg a második világháború után kialakult tényleges európai helyzet megítélését. Diplomáciai elismerés vagy el nem ismerés mit sem változtat a valóságos helyzeten — emelte ki Gromiko, majd hangsúlyozta, a szovjet és a francia kormány álláspontja találkozik abban, hogy a második világháború végén megállapított német határok véglegesek és hogy Németország nem rendelkezhet atomfegyverrel. Gromiko a továbbiakban a szovjet és a francia kormány álláspontja között más fontos nemzetközi kérdésekben mutatkozó közeledésről be szélt. Megelégedéssel állapította meg, hogy ez tapasztalható a délkelet-ázsiai helyzet megítélésében is. A francia kormány ugyancsak megengedhetetlennek tartja az indokínai országok belső ügyeibe történő beavatkozást és a vietnami kérdés megoldását az 1954. évi genfi egyezményhez való visszatérésben látja. A szovjet külügyminiszter ezután kifejtette, a Szovjetuniónak az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak semmi keresnivalója nincs a tőle sok ezer kilométernyire fekvő Vietnamban. A vietnami kérdés legradikálisabb megoldása az amerikai csapatok kivonása, első lépés pedig a VDK elleni bombatámadások beszüntetése. A döntő szót mindenesetre a vietnami háborúban közvetlenül érintett feleknek kell kimondaniuk. A Szovjetunió megadja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szükséges segítséget, hogy megvédje magát az amerikai agresszió ellen. A továbbiakban rámutatott, hogy a leszerelés és az ENSZ kérdésében is megmutatkozott a szovjet és a francia álláspont hasonlósága. A Szovjetunió elfogadta a francia kormány javaslatát, hogy az öt nagyhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság) közös értekezleten vitassa meg a leszerelés kérdését. A szovjet—francia kapcsolatokról szólva Gromiko hangoztatta, hogy azok fejlődésében fordulat mutatkozik. A szovjet kormány arra törekszik, hogy a két ország között valóban jó, baráti viszony alakuljon ki, ami a nemzetközi kérdések megoldását is elősegíti. A szovjet—francia kapcsolatok javulása nem irányul senki ellen, nem aggaszthat egyetlen olyan országot sem, amely a béke híve. A francia—szovjet viszony javulása más népek érdekeit is szolgálja, különösen az európai országokét Az egyik újságíró kérdésével kapcsolatban, vajon a két kormány megállapodott-e rendszeres politikai véleménycserében, Gromiko kijelentette, hogy a francia külügyminiszter őszre tervezett moszkvai útja a mostani látogatás viszonzása lesz. A találkozások rendszeresítése a két féltől függ. A szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődéséhez újabb kezdeményezésekre lesz szükség. Szovjet—afgán közös közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mohammed Juszuf afgán miniszterelnök moszkvai látogatásával kapcsolatban szovjet —afgán közös közleményt adtak ki. A két ország kormánya nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és Afganisztán viszonya valóban baráti, jószomszédi viszony. A két ország barátsága és együttműködése kiválóan példázza a különböző gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek békés egymás mellett élését — hangoztatja a közös közlemény. A két kormány leszögezte a kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésének szükségességét, és hangoztatta, hogy az egyenjogú gazdasági és műszaki együttműködés a két nép érdekeit szolgálja. A Szovjetunió határozottan támogatja az ázsiai, afrikai és egyéb el nem kötelezett országok szüntelen erőfeszítéseit, amelyeket a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen tesznek.