Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
zott. A szocializmus világában — mondotta — az együttműködés mindenki számára hasznos, mert az a testvéri szolidaritás, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és önzetlen testvéri támogatás elvein, az országok teljes önkéntességén és szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán alapszik. Az ilyen együttműködés a népek javát szolgálja, minden oldalú továbbfejlődése elsőrendű fontosságú feladat. — A szocialista országok népgazdaságának növekedése arányában fokozódnak, mind virágzóbbá és intenzívebbé válnak a kölcsönös kapcsolatok — folytatta az SZKP főtitkára. — Az élet követeli meg a nemzetközi szocialista munkamegosztás színvonalának emelését. Az együttműködés fejlesztése a munkamegosztás alapján a szocialista országok számára nemcsak gazdaságilag előnyös, ez egyúttal hatalmas politikai jelentőségű kérdés is. A gazdasági kapcsolatok fejlődése előmozdítja minden egyes szocialista ország felvirágzását, még közelebb hozza őket egymáshoz, erősíti népeik barátságát és a szocialista világrendszert. Brezsnyev hangoztató, hogy a szocialista világrendszer országai internacionalista kötelességüknek tartják a világot átfogó szocialista közösség erősítését Az egységre és az együttes akciókra annál is inkább szükség van, mert ma az imperializmus a világot átfogó forradalmi folyamat meggátlására felhasználja a gazdasági, politikai és világnézeti harc minden eszközét és semmitől sem riad vissza. Elsősorban az amerikai imperialisták közvetlen katonai kalandokba is bocsátkoznak, mint ezt a vietnami nép ellen intézett hitszegő agresszió is mutatja. Az európai biztonság i felszólalás megemlítette a guantanamói térségben elkövetett amerikai provokációt is, mint az amerikai imperializmus agresszivitásának újabb bizonyítékát. "Kubai barátaink — mondatta Brezsnyev — biztosra vehetik, hogy a Szovjetunió szilárdan támogatja forradalmi rendszerüket, szent jogukat a kubai nép szabadságára és függetlenségére. Európai kérdéseket érintve, az SZKP főtitkára rámutatott a bonni kormánykörök revánsista, militarista politikájának veszélyeire. Emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok különböző javaslatokat tettek az európai béke megszilárdítására. De ha Nyugaton is vannak elgondolások, a Szovjetunió hajlandó ezeket is lelkiismeretesen megvizsgálni. Nyugat-Németország részt vehetne az európai országoknak a földrész biztonságának megszilárdítására irányuló békés együttműködésében. Egy ilyen ország méltóképpen előmozdíthatná az európai biztonság megszilárdításának ügyét De hogy valóban így is legyen, ez jelentős mértékben az NSZK-tól függ. Egy dolog azonban világos: ha a nyugatnémet külpolitika meghatározói továbbra is kitartanak kalandor revans terveik mellett és ragaszkodnak az európai béke megbontóinak szerepéhez, ez csak még jobban elszigetelheti Nyugat- Németországot és természetes óvatosságra késztetheti az európai államokat. A katonai tömbök és a védelem A Szovjetunió és a többi szocialista ország — hangoztatta Brezsnyev — mindig is ellenezte, hogy Európát és a világot egymással szembenálló katonai tömbökre osszák. Azt kívánják, hogy a katonai szövetségeket az összes államok békés együttműködése váltsa fel. De amíg fennáll az amerikai imperializmus által agresszív célokra létrehozott NATO katonai tömb, és ez a blokk a revansisták és militaristák politikáját szolgálja, addig le kell vonni ebből a gyakorlati következtetéseket. Továbbra is a legnagyobb éberségre van szükség, erősíteni kell a szocialista államok védelmi képességét. Emellett újból kijelentjük — fűzte hozzá —, hogy katonai erőink nem a támadást szolgálják, hanem népeink békés munkájának megvédését. Brezsnyev végezetül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a csehszlovák pártkongresszushoz intézett üdvözletét. (Moszkva, TASZSZ) Az amerikai kémszolgálat perui mesterkedéseirőlírt cikket a moszkvai Trud. A lap megírja, hogy a limai amerikai nagykövetségen működő CIA- ügynökök rendszeresen lehallgatták a perui köztársasági elnök telefonbeszélgetéseit. Magn NmcM Közlemény a szovjet-jugoszláv külügyminiszteri tárgyalásokról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közleményt adtak ki Nikozics jugoszláv külügyminiszter moszkvai látogatásáról. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia határozottan elítéli az USA fegyveres vietnami agresszióját és megerősíti szolidaritását a vietnami nép hősi harcával. A közlemény szerint a nyugatnémet militarista és revansista erők megélénkülése veszélyezteti az európai biztonságot és a világbékét. A két kormány állást foglal Nyugat-Németország nukleáris felfegyverzése ellen, akárcsak az NSZK területi igényeivel szemben. Egyszersmind a német kérdés békés rendezéséért szállnak síkra. A közlemény ismét aláhúzza, hogy a nemzetközi helyzet főbb problémáinak értékelésében a két ország nézetei közel állnak egymáshoz, vagy megegyeznek. Megállapították, hogy jelenleg minden feltétel adott a szovjet—jugoszláv testvéri barátság és együttműködés sokoldalú fejlesztésére és erősítésére. Nikezics meghívta Gromikót Jugoszláviába. A szovjet külügyminiszter a meghívást elfogadta. A kubai belügyminisztérium közleménye Havannából jelenti a Reuter, az AP és az AFP. A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismertette a vasárnap esti partraszállási kísérlet hátterét. A közlemény elmondja, hogy vasárnap az éjszakai órákban hat személylyel a fedélzetén egy motoros bárka kísérelt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyveres erők a kísérletet azonnal észrevették és beavatkoztak. Két személy, akit már partra tettek, a tűzharcban életét vesztette. Kubai űrhajók és repülőgépek űzőbe vették a menekülő bárkát és tizenhat kilométernyire a parttól elsüllyesztették. A fedélzetén tartózkodó négy személy közül kettő meghalt, kettőt élve fogtak el. Ezek vallomást tettek. Egyikük, a csoport vezetője, elmondotta, hogy az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA utasítására indultak el Floridából, ahol a kubai ellenforradalmárok központi csoportja tevékenykedik. Ők az úgynevezett BL-különítményhez tartoztak. Utasításuk és céljuk az volt, hogy meggyilkolják Fidel Castro kubai miniszterelnököt és így olyan helyzetet teremtsenek Kubában, amely kedvező lenne egy agresszív támadás szempontjából. A kubai belügyminiszter közleménye, amely mind a hat ellenforradalmár nevét is megadja, közli, hogy a hatóságok fegyvereket, kézigránátokat és robbanóanyagot is lefoglaltak. Ma választ Dominika i ideiglenes elnök az Amerika-közi csapatokvisszavonását kérte Kis Csaba, az MTI Santo Domingó-i különtudósítója jelenti. Szerdán reggel hat órakor megkezdődik a szavazás a Dominikai Köztársaságban. A kampány már hétfőn befejeződött s kedden a törvények értelmében tilos politikai propaganda tevékenységet kifejteni. A köztársasági elnöki tisztért három fő jelölt indul harcba: Juan Bosch, a Dominikai Forradalmi Párt vezetője, akit a krérsékelt elemek és a baloldali pártok támogatnak, Joaquim Balaguer, az úgynevezett Reformista Párt képviselője, a jobboldal jelöltje és a szélsőjobboldal Rafael Bonésig. Politikai megfigyelők szerint a szavazás előreláthatóan Bosch pártjának győzelmét hozza. Hector Garcia Godoy, a Dominikai Köztársaság ideiglenes elnöke kedden sajtóértekezletet tartott. Közölte, hogy az ideiglenes kormány kérte az úgynevezett Amerika-közi békefenntartó erők kivonását még július elseje, tehát is szerdán megválasztandó új alkotmányos elnök beiktatása előtt. A nyugati prosperitás árnyékos oldala Az angol tengerészektől a Ruhr-vidéki bányászokig Az angol tengerészsztrájk kétségkívül az egyik legnagyobb eseményvolt a közelmúlt napokban, de az igazság az, hogy az egész nyugati világban hol itt, hol ott üti fel a fejét sztrájkmozgalom, ami azt mutatja, hogy a prosperitással dicsekvő nyugati világ tele van súlyos szociális problémákkal. Minden bizonnyal a legszembetűnőbbek Anglia problémái. A brit gyarmati birodalom széthullása nem jelentette az angol tőke visszavonulását a volt gyarmatokból, ahol még mindig erősek a font sterling pozíciói. Anglia tehát még mindig a gyarmati uralom előnyeit élvezi. Természetes, hogy amikor itt Angliáról beszélünk, nem az angol nép egészéről szólunk és nemcsak azért, mert a dolgozó osztályok csupán annak vannak birtokában, amit küzdelmesen kiharcoltak maguknak a tőkések elleni harcban. Nemcsak ezért, hanem azért is, mert Angliában vannak területek, amelyek haldokolnak. Ez Anglia északkeleti része. Anglia északkeleti része az angol iparosítás hazája. Itt írták az iparosítás történetének első fejezetét. Ezt bizonyítják az északkeleten felemelkedő óriási salakhegyek. Az északkelet volt valamikor Anglia fűtőanyagbázisa, sőt volt idő, amikor az egész iparosított világ fűtőanyagbázisa volt. Ennek az időnek az emlékeként Darlington vasúti állomáson áll Stephenson első mozdonya. A North-Humberlandot, Durhamot körülvevő országrészek, egész Észak- Yorkshire lakossága, most a visszaesés, az elmaradottság, akisemmizettség keserű kenyerét eszi. Hogy erről meggyőződjünk, elég a tengerpart mentén rövid utazást tenni Middlesborough-tól New Castle-ig és rápillantani az útbaeső sötét, egyenesen a messzi múltra emlékeztető falvakra. Az érces szénlelőhelyek itt közvetlenül a folyók torkolatánál feküdtek és ennek a területnek az ipara, a vas- és fémipar, a nehézipar és a hajóépítőipar erre a nyersanyagbázisra támaszkodott. Ám a szénlelőhelyek kimerültek és olcsóbb lett távolról behozni az ércet, mint helyben kibányászni. Így állt elő az a helyzet, hogy Anglia északkeleti része fokozatosan a munkanélküliség és a nyomorúság hazája lett. Most ezekről a területekről, ahová régebben kívülről jöttek munkát keresni, tízezrek keresik a kiutat. A kiút azonban nem kínálkozik. A Durham grófságban 1957-ben még több mint százezer ember dolgozott a szénbányászatban. 1962-ben már csak mintegy 70 ezer ember. Ugyanebben az időben 5 millió tonnával csökkent a szénkitermelés. Az 1955-ben még működésben volt 130 tárna közül most már csak 90 működik. Évről évre növekszenek a bányaipar veszteségei. A bányászok között igyekeznek emigrációs hangulatot teremteni. Ezen a vidéken volt valamikor Anglia büszkesége, a hajóipar egyik fellegvára ( Tees, Wear, és a Tyne folyók deltáját egybefogó terület volt valamikor Anglia leghíresebb hajóipari bázisa. A második világháború után egy ideig úgy látszott, mintha ez a terület és a hajóipar újabb fellendülésnek nézne elébe. Ez azonban csak rövid ideig tartott, s most már azt rebesgetik: a kormány nagy hitet nyújt a hajógyártó cégeknek, hogy lehetővé tegye az állományuk elkótyavetyélését Az angol északkelet tragédiája abban áll, hogy a munkanélküliek zöme magas képzettségű szakmunkás. Ennek következtében, elhelyezkedésükre nem lévén lehetőség, a legutóbbi néhány rövid év alatt 80 ezer ember hagyta el az északkeleti ipari területet. Az ottmaradottak egyre jobban a munkanélküliség áldozataivá válnak. Az angol sajtó hideg józansággal állapítja meg, hogy az Egyesült Államokban és Belgiumban találni nyomorúságosabb területeket is. Olyan területeket, amelyeket az illető országok kormányai ínségterületeknek tekintenek. Ám Anglia északkeleti része nem sokkal marad el ezek mögött a területek mögött. Angliától valamivel délebbre fekszik az iparilag ugyancsak fejlett Belgium. Belgiumban is élesen elütnek egymástól az ország különböző területei, különösen pedig elmaradnak, s egyre jobban viszszaesnek a vallon területek. A belga sajtó megállapítása szerint a vallon területek bruttó termelése már évek óta majd 30 százalékkal alacsonyabb a belga átlagnál. Közbevetően leszögezzük azt a tényt, hogy a vallon nyelven beszélő lakosság Belgium összlakosságának több mint harmadát teszi le. A gazdasági helyzet vizsgálatánál ismét csak ugyanazokkal a tényezőikkel találkozunk, mint Anglia esetében. A vallon iparosítás két fő oszlopa a szénbányászat és a vas- és fémkohászat volt. Az egyik, a szénbányászat máris a szakadék szélén van és lassan, de biztosan magávalrántja a másikat is, a vas- és fémipart. Ez azt jelenti, hogy Charleroi és Lieges környéke Belgium elmaradott területei közé került. 1947 és 1960 között 132 ezer emberre csökkent a vallon dolgozók száma. A munkalehetőségek aránya csökken és a belga sajtó már arról ír, hogy 1970 körül további 50 ezer munkahellyel lesz kevesebb, mint ma. Hogy milyen élesen elüt a vallon terület ipari fejlődése az összbelga fejlődéstől, arra jellemző a vegyipar helyzete. Míg Belgium egyéb részeiben a vegyipar foglalkoztatottsága 1952 és 1962 között 25 százalékkal növekedett, a vallon területen levő vegyiparban 9 százalékkal csökkent. A gumiipar a vallon területen 22 százalékkal csökkent, míg az ország egyéb területein 47 százalékkal növekedett. Kézenfekvő a következtetés: a fejlett technológia a valloni területeken nem nyert elterjesztést. A nagy távlatokkal rendelkező iparágak Belgium egyéb részein építették üzemeiket, a vallon területek ennek következtében visszaestek és egyre jobban elmaradnak. A szomszédos Franciaországban is vannak ilyen jelenségek. A Paris Match például "belső gyarmatnak" nevezte a Bretagne-t. Emlékeztetett arra, hogy az országrésznek ez a helyzete az egész lakosságot összefogásra készteti, amikor sztrájkharcokra, vagy más gazdasági mozgalmakra kerül sor. Amikor a Saint Nazaire-i dokkmunkások néhány évvel ezelőtt sztrájkoltak, a farmerek, a kiskereskedők tömegesen melléjük álltak. Ez azért történhetett meg, mert Bretagne összes problémái, mindenkit égető, fájó kérdései, Bretagne gazdasági jövője, az egész országrész kérdése. Amikor a Saint Nazaire-i üzemek elbocsátják a dokkmunkásokat, a concarneaui halászok, a redoni parasztok, a Saint Paul-i zöldségesek, valamint a bresti kereskedők úgy érzik, hogy őket is veszedelem fenyegeti, és az elbocsátott munkások mellé állnak. Bretagne gazdasági elmaradottságára jellemző, hogy a nagy ipari vállalatokat még kormánytámogatás is ritkán csábítja erre a vidékre. A Citroen-műveket például csak 150 millió francia franknyi kormánydotációval sikerült egy üzem létrehozására a Bretagne-ba csábítani. A Ruhr-vidéki széntermelés nehézségei éppoly kevéssé oldhatók meg, mint az angol, belga vagy francia szénbányászat nehézségei. Ennek következtében az eladatlan szénhegyek növekszenek. Szimbólum is, de mégsem elszigetelt jelenség ez Nyugat-Németországban. Az egész német közvéleményt foglalkoztatja a gazdasági növekvés ütemének lelassulása, a nemzeti jövedelem csökkenése. Az ez évre tervezett négyszázalékos növekedést, már az év elején háromszázalékos prognózisra szállították le. Ezek az önmagukban véve talán nem jelentékenyeknek tűnő számok nagy nyugtalanságot idéztek elő nemcsak Nyugat- Németországban. Különösen a tőkebefektetések majd felére csökkenése 1964 és 1965 viszonylatában, megbolygatta az egész német közvéleményt. A kormány mérsékletre és takarékosságra inti a lakosságot. A munkásság sztrájkharcokkal védi kivívott és újból veszélybe kerülő pozícióit. A sztrájkharcoknak vannak nagyon jellegzetes, éppen a gazdasági csoda fakulásáról tanúskodó fellépései, amikor például bányászok a többi bányász foglalkoztatását szükségessé tevő műszakbeosztásért harcolnak, vagyis társaik mai és a maguk holnapi kenyeréért Nem kevésbé jellemző, milyen aggályoskodva reagál a Közös Piac más országainak sajtója a nyugatnémet gazdaság alakulására. A milánói Tempó írta nemrégiben: "Mai helyzetében Nyugat-Németország csökkenti bevitelét és igyekszik növelni az exportot Számolnunk kell azzal, hogy egyre nagyobb nyugatnémet konkurrenciába fogunk ütközni. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Olaszországban különösen aggódnak a több százezer fő olasz vendégmunkás miatt, akik ma Nyugat- Németországban dolgoznak. Nem véletlen, hogy a pálmát e felsorolásban Olaszország hódítja el és Olaszországban is a szicíliai Palma nevű város környéke. Itt van annak az óriási mezőgazdasági területnek a központja, amelyet Lampedusa ír le Párducában. Megdöbbentő, hogy a Lampedusa által leírt, száz évvel ezelőtti állapotok, szinte változatlanul fennmaradtak. Ezt a Vie Nuove című római lap írja. A lap így jellemzi a helyzetet: -Ugyanaz a nyomor, éhség, betegségek, agyonzsúfoltság a házaknak alig nevezhető tákolmányokban, ugyanazoknak az utaknak nevezett, de nem járható közlekedési vonalak, ugyanazok az emberek, ugyanaz a munkanélküliség és a legyek milliárdjai. Közművesítésről szó sincsen. A szennyvíz egyenesen az utcákra ömlik. A folyékony piszokban háziállaton csatangolnak és a járókelőí minduntalan beléjük üköznek. Itt senki sem menekülhet meg a fertőzéstől. Az asszonyok szentül meg vannak győződve róla, hogy a giliszták az emberi szervezet szükségszerű velejárói. íme, néhány kép Európa árnyékos oldaláról. Komor Imre .Szerda, 1966. június 1. Dél-Virtuai Terjed a buddhisták önkéntes tűzhalál mozgalma Hitét megnyitották ki csapatai előtt Kedden hajnalban ismét élő fáklyává változott egy buddhista lány . Hié városában öntötte le magát benzinnel, majd felgyújtotta magát Noha a közelben tartózkodó virrasztóknak sikerült eloltaniuk a lángokat, a 17 éves lány, Dien Thi Van három órával később, a kórházban belehalt égési sebeibe. Saigonban a buddhista intézet vezetői közölték, hogy a hétfői tűzhalál áldozata a 19 éves Thic Nu Vien Ngoc buddhista papnő volt — a fiatal nő olyan rettenetesen összeégett, hogy először nem is tudták megállapítani, hogy az áldozat férfi vagy nő. A hétfő esti saigoni és a kedd hajnali hiei öngyilkosságok azt mutatják, hogy a saigoni buddhista intézet vezetőinek felhívását nem fogadták meg. A keddi tragédia után Thich Tri Quang hiei buddhista főpap, az egyház "szélsőséges" szárnyának vezetője is felszólította híveit, vessenek véget az önkéntes tűzáldozatoknak. A Reuter jelentése szerint a katonaság kedden gyakorlatilag megadásra szólította fel a Hué városát ellenőrző lázadó diákokat. A város polgármestere, Phan Van Khoa ezredes elrendelte, hogy a diákok adják át a kormánycsapatoknak az általuk ellenőrzött rádióadót, szolgáltassák be fegyvereiket és bontsák le a barikádokat. Előzően Khoa ezredes és Pham Xuan Nhuan, a Huéban állomásozó első hadosztály parancsnoka kivezényelte a városból az összes csapatokat, kivéve egyetlen zászlóaljat. A megfigyelők ezt a lépést úgy értékelik, hogy megnyitották a várost a saigoni kormányhoz lojális milícia előtt, amely így bevonulhat ellenőrzött szomszédos területekről. A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő ismét nagyobb támadásokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megjavultak. Halálra ítélték Mobutu politikai ellenfeleit Leopoldville-ből jelenti az AP. Egy katonai bíróság kedden Leopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezették. A négy személy a következő: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Alexandre Mahamba és Emanuel Bamba. Az ítéletet Ingila ezredes, a katonai bíróság elnöke hirdette ki. Justin Bomboko kongói külügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nemkívánatos személynek minősítette Alain Reus belga diplomatát, a leopoldville-i belga nagykövetség első titkárát, akiről bebizonyosodott, hogy része volt az összeesküvésben. A külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki ■ amiatt, hogy, néhány nagykövetség támogatta az összeesküvőket. Közölte, hogy az elítéltek a fran cia, a nyugatnémet, az amerikai és a belga nagykövetséggel léptek kapcsolatba, majd hozzáfűzte, hogy a szóban forgó személyek vallomása szerint Nyugat-Németország és az Egyesült Államok, valamint Franciaország elzárkózott az összeesküvés támogatásától. (Moszkva, TASZSZ) Koszigin kedden fogadta Ghalebet, az Egyesült Arab Köztársaság moszkvai nagykövetét, akivel meleg, baráti hangulatú eszmecserét folytatott. ›› (Lagos, Reuter) Lőhetnek a katonák a fosztogatókra és gyújtogatókra Nigériában, miután az ország északi részében véres incidensek voltak. (Párizs, MTI) Veszély fenyegeti két börtönben sínylődő iráni hazafi életét — közölte az Humanité. A Tudehpárt két vezetőjét Parziv Hék■metdjut és Ali Khatarit több mint másfél éve hurcolták börtönbe és most halálbüntetés fenyegeti őket