Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

4 A Nemzeti Színház műsortervét ismertették az évadzáró társulati ülésen Sorulzáró társulati ülést tar­tottak­ pénteken a Nemzeti Színházban. Both Béla igazga­tó elmondta, hogy a vasárnap záruló szezonban tizenegy be­mutatót tartottak, majd is­mertette a színiház jövő évi műsortervét, s hozzátette, hogy a program az új évadban még változhat. Darabot ír a szín­ház számára a többi között Boldizsár Iván, Cserhalmi Im­­ re, Hubay Miklós, Galambos Lajos, Salamon Pál, Vészi Endre és Kolozsvári Gr­and­­pierre Emil. A Nemzeti Színház első pre­mierje Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámája lesz. Az előadást Marton End­re rendezi. A Katona József Színház bemutatóinak soroza­tát Németh László Szörnyeteg című műve nyitja meg, ame­lyet Major Tamás rendezésé­ben visznek színpadra. Műsor­ra tűzik az évad során Arthur Miller Bűnbeesés című drá­máját, valamint Perter Weiss nemrég könyvalakban is meg­jelent művét. A vizsgálatot Foglalkoznak Bertold Brecht A kommü­n napjai, Madách Imre Mózes, Katona József Bánk bán, Schiller Stuart Má­ria, vagy a Haramiák és Dosz­tojevszkij A félkegyelmű cí­mű darabjának színrevi­te­lé­vel. Terveznek Csehov és Gol­doni bemutatót is. A társulat új tagokkal bő­vül a jövő évadban. Axint Ist­ván a Madách Színházból, Szendrő József a Fővárosi Operettből, Sinkó László a debreceni Csokonai Színház­ból, Papp István pedig a pé­csi Nemzeti Színháztól szerző­dött át a Nemzeti Színházhoz. A Nemzeti Színház tagja lett Konrád Antal, aki most végez­te el a főiskolát, valamint Szi­geti Károly koreográfus is. Drámacserében egyezett meg a Magyarországon járt görög íróküldöttség Egyheti itt-i tartózkodás után tegnap este elutazott hazánk­ból a görög írók háromtagú küldöttsége. Magyarországi út­juk során megismerkedtek a magyar irodalom képviselői­vel, könyvkiadásunk munkái javai, és ellátogattak a Szín­háztudományi Intézetbe is. Az Európa Könyvkiadónál tett látogatásuk során megis­merkedtek a görög irodalom alkotásainak hazai fordításai­val, a kiadott könyvekkel, a többi között a Kövek című an­tológiával, amely a mai görög költők verseit mutatja be a magyar olvasóknak. A Szín­háztudományi Intézettel is­merkedve megegyeztek az in­tézet vezetőivel, hogy kölcsö­nösen törekedni fognak a két nép drámairodalmának megis­merésére, kicserélik a leg­újabb színpadi alkotásokat és az elküldött darabok közül igyekeznek bemutatni néhá­nyat . A kölcsönös megismerkedés­nek ez a vágya jellemezte a küldöttség írószövetségbeli lá­togatását is, amelynek során Darvas Józseffel, az írószövet­ség elnökével, valamint Deve­cseri Gáborral, Garai Gábor­ral, Hubay Miklóssal, Szabó Magdával, Somlyó Györggyel és Barabás Tiborral találko­zott a három görög író: León Kukulasz, Jorgosz Sztambolisz és Angelosz Terzakisz. A ta­lálkozón két problémáról, a fordítás és a modern dráma kérdéseiről esett a legtöbb szó. León Kukulasz a görög költé­szetről, Angelosz Terzakisz pe­dig a görög színházi életről és drámairodalomról számolt be magyar kollégáinak. Felvető­dött a beszélgetés során a mű­vészet más ágai megismerésé­nek igénye is. León Kukulasz szavai szerint örömmel látná­nak vendégül Görögországban az athéni színházi fesztiválon magyar együtteseket és a gö­rög közönség szívesen várna egy — a jelenlegi párizsi ma­gyar kiállításhoz hasonló — tárlatot. A beszélgetés végén a görög írók javasolták, hogy a ma­gyar és görög írószövetségek alakítsanak ki szorosabb kap­csolatot és kölcsönös jegyzé­kekben tájékoztassák egymást a jelentős alkotásokról és élet­művekről. h. gy. NAPLÓ I 18 A falusi műkedvelő színját­szás hagyományainak ápolásá­ra az idén másodszor rendezi meg a SZÖVOSZ június 25-én és 26-án Szarvason a Justh Zsigmond országos színjátszó földművesszövetkezeti napo­kat. A bemutatókat szakmai viták követik, amelyeken a csoportok tagjai és vezetői megvitatják a falusi műkedve­lő színjátszás időszerű kérdé­seit Bérletfelhívást adott ki a következő évadra az Építők Műszaki Klubja népszerű iro­dalmi presszója. Az új évad­ban kilenc bemutatót tarta­nak, a nyitó műsor Romain Gary "Lady L." című regényé­nek pódiumváltozata lesz, Bara Margit címszereplésével. ★ Kilencmillió frankot fizet­tek ki a vásárlók Párizsban a Galliera Palotában tartott aukción az elárverezett mű­tárgyakért. Gauguin vázlatfü­zete 130 ezer frankért kelt el, Toulouse Lautrec rajza 50 500 frankért, Utrillo két kis képe 100 000 frankért cserélt gaz­dát, Gustav Courbet Tenger című olajfestményét pedig 55 000 frankért vásárolták meg. Megjelent a miskolci Her­man Ottó Múzeum ötödik év­könyve. A csaknem 500 olda­las kiadványban régészeti, néprajzi, építészeti és leg­­újabbkori történeti kutatások eredményeit közlő cikkeket közölnek.­­ John Osborne, az angol dráma­­irodalom fenegyereke viharos há­borúba keveredett az ország leg­tekintélyesebb kritikusaival. A la­pok egyöntetűen levágták az író­nak Lope de Vega egyik drámá­jából átírt színpadi alkotását. Os­­borne rendkívül sértő hangon uta­sította vissza a bírálatokat. »Az angol kritikusok vagy egyáltalán nem értenek a színházhoz, vagy utálják a színpadot­* —- jelentette ki nyilatkozatában. Éjszakai stúdió színház ala­kult Szegeden, a szegedi Nem­zeti Színház KISZ-szervezeté­­nek kezdeményezésére a hely­beli fiatal művészek szombat éjszaka a kamaraszínházban érdekes műsorral mutatkoz­nak be. A műsor első részé­ben klasszikus verseket tolmá­csolnak, a második felében pe­dig Gluck A rászedett kádi című vígoperáját adják elő a stúdió operaénekesei. Égess nyáron táncolhat! BUDAGYÖN­GYE étterem (11., VÖRÖS HADSEREG ÚT­JA 36.) A BÁRBAN: SÓLYMOS—KOVÁCS DUÓ A KERTHELYISÉGBEN: PÉNTEK, SZOMBAT, VASÁRNAP LENGYEL ELEMÉR ÉS EGYÜTTESE KEDDEN SZÜNNAP — TELEFON: 364—503 ______*®ar!lnwt______ c4.­­fradridi induló szerzője Ób­udapesten Egy Bartók-tanítvány: Paul Arma Magas, szikár barna férfi Paul Arm­a. Feltűnően halk hangja van. A felesége, Edmée Arma is magas, karcsú és sötét ezüst hajú. Arca az éles pesti nap­fényben magas homlokával, fitos orrával, picit előreálló felsőajkával olyan friss, tiszta és gyönyörű, amilyen a kivé­telesen jó embereké, akiknek a vonásait sohasem torzította el gyűlölet, irigység vagy acsarkodás. Pedig nem volt könnyű az életük. A kicsapatás — Bartók-tanítvány vol­tam — vallja büszkén Paul Arma, bevezetésként. — És az is maradtam. Azt hiszem, pá­lyám elején, amikor zongo­ristaként jártam a világot, hozzá is járultam valamelyest Bartók kezdődő világhíréhez. De ez később volt Előbb még kicsaptak az Akadémiáról, va­lami gyermekded modortalan­­ság miatt. A portásfülkében tartózkodtam egy barátommal, amikor egy hölgy bejött és azt kérdezte: »Nincs itt senki?" Mire én azt válaszoltam: -De igen. Mi itt vagyunk." A hölgy erre megjegyezte: -Micsoda ,kekk’ válasz!" Egy tanárom nővére volt. Azt is felhozták ellenem, hogy kommunista vagyok. Holott akkor még nem voltam az. Egy másik Bartók-tanít­­ványtól, Székely Júliától meg­tudom, hogy Bartók így kom­mentálta az eseményt: -Nem exponálhatom magam érte. Ellenem irányult az egész ak­ció."­­ Ettől fogva magántanít­ványa lettem Bartóknak. Igen sokat kaptam tőle. Kincseket, nemcsak zeneileg, emberileg is. A távozás­ t 1930-ban mentem el vég­leg itthonról... 1936-ban Komját Aladár párizsi laká­sán arról beszéltünk, hogyan lehetne segíteni a spanyol köztársaságiak oldalán küzdő magyar brigádokat. Eszembe jutott a napóleoni idézet. Vannak pillanatok, amikor egy jó­val többet ér száz ágyúnál! Komját Aladár az­nap éjszaka megírta a verset (ez volt a Madridi induló), másnapra én megzenésítettem és elénekeltem, lezongoráztam neki. Sajnos, kórussal ő már nem hallotta. Másnap meg­halt. Nagyon jó barátom volt. Pedig én mindig ellentmond­­tam neki. Ez a lényemhez tar­tozik: soha, semmiféle fegye­lembe, közösségbe nem tud­tam száz százalékig beleillesz­kedni. — A spanyol háborúban sem harcoltam, mint katona. Vállaltam inkább ezerféle fel­adatot, életveszélyeset is, de mindig egyedül. Franciaország német megszállása idején már óriási gyakorlatom volt az el­lenállásban. Egyszer mégis le­­ buktam. Yonneban jártam küldetésben, hamis francia pa­ pírokkal, amikor egy csendőr­őrs elfogott. Át akart adni a németeknek. Bevallottam ne­kik: magyar vagyok és zene­szerző, hamis néven élek. Ha elfognak a németek, azonnal kivégeznek. Ekkor a francia csendőr fölemelte a lábát és szabályszerűen kirúgott az aj­tón, ki az utcára, mint egy fut­ball-labdát, vissza a pályára, az életbe! A házasság — Akkor már házas voltam. Edmée veszi át a szót. — Én olyan régifajta fran­cia családból származom, ahol­­ már az is lázadás volt, ami­kor bekapcsolódtam diáklány­­­társaimmal együtt a németor­szági emigránsokat segítő ak­cióba. Itt ismertem meg Pault. — Nekem ugyanis Berlinben volt bejelentett lakásom. On­nan menekültem el egy szál öltönyben — szól közbe Arina. — 1939-ben házasodtunk ösz­­sze — folytatja Edmée. — Azt hiszem, a Bartók-rajongás is közelebb hozott egymáshoz. És míg Paul ma már egész új utakon jár, én ma is nép­dől­és táncgyűjtő maradtam. Könyveket mutatnak: szer­zőjük Edmée.­­A világ bölcső­­s dalai" az egyik munka. A böl­csőket írja le, indián háncs­ hintát. hindu kendő-hinta­­ ágyat, amit fára kötnek, ro­mán kosárfont-bölcsőt, melyet a mennyezetre akasztanak, ukrán festett fabölcsőt, és ma­gyar faragottat. Egy magyar bölcsődal refrénjére hirtelen rá sem ismerek nyomtatásban. Pedig fonetikusan is megha­tóan pontos. És szép, olyan, mint valami madárhang: aloudialoudia... Aludj, alud­jál. A bölcsődalok — Minden érdekel, ami kö­zös, ami a népeket összeköti — magyarázza Edmée. Döbbe­netes hasonlatosságok vannak a bölcsődalok közt. Valameny­­nyi élénkebben kezdődik és fel­­halkul, hiszen ringatni, elal­tatni akar... Minden népnél egyformán. Paul Arma közbeszól: — Ez a munka többek közt küzdelem a háború ellen. A megértésért. Ezért is vagyok itt: a francia rádió magyar népi zenedarabokat kér és en­gem bízott meg azzal, hogy válogassam ezeket. Boldogan vállalkoztam erre, holott — mondanom sem kell — más, jövedelmezőbb dolgom is akad. Ezután Paul Arma megmu­tatta »A csend dalai" című gyűjteményét, melyben Ver­­cors, Eluard, Romain Rolland, Jean Cassou háború idején, il­legalitásban írt verseit zenésí­­tette meg. Olyan művészek il­lusztrálták még a háború alatt, mint Picasso, Léger, Braque és Chagall. A tanya — Az eredeti rajzokat a ta­nyánkon őrizzük. Van egy kis tanyánk, ősi francia paraszt­ház. Mi építettük át, saját­­kezűleg. Kell az embernek a pihenés, ellenméregként az autó, az állandó lárma és min­den ellen, amit a mai élet tem­póban jelent. Egyébként Paul Arma szobrász is, nonfiguratív művei melódiákat ábrázolnak. Tulajdonképpen a férjem munkáin át értem meg, hogy keletkezhet a nonfiguratív plasztika. Tanyájukat egyébként rend­kívül modern villává alakítot­ták át. Fényképeket mutatnak. A fehérre meszelt falak közt régi, sötét tónusú francia bú­torok állnak. A magyar szőtte­sek, faragások sajátos módon teljes stílusegységet alkotnak velük. — Most elektromagnetikus zenét is írok — folytatja Paul Arma. — Mi ez? — kérdezem. — Nehéz elmagyarázni. Meg­próbálom. A technika vala­mennyiünket megajándékozott egy új, csodálatos kifejezési eszközzel, a magnetofonnal. Az fölvesz minden zörejt és zenei hangot. Én nem dolgozom technikai zörejekkel. Csak ze­nei hangokkal. Óriási nyers­anyagraktáram van, minden hangszerből, énekhangból, minden hangszínből. Ezekből mozaikszerűen rakom össze új szerzeményeimet. Fölvehetem ezeket magnetofonra és javít­hatok rajtuk, anélkül, hogy egy zenekart kellene mozgósí­tanom. — Olyasmi ez, mint a fotó­montázs? — Igen. De nevezzük talán újfajta zenei alapanyagnak. S kis hallgatás után még megjegyzi: — Végül is, mint zeneszer­zőt, csak az érdekel, ami az embereket összeköti. Az álta­lános emberi érzések kifeje­zését, megszólaltatását kere­sem. Ezért is szeretem a böl­csődalokat, a siratóénekeket. Fedor Ágnes Az NDK Robert Schumann zenei díját átadták Zwickau­­ban Dieter Zechlin német zon­goraművésznek és Dániel Zsi­­tomirszkij szovjet zenetudós­nak. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Trisztán és Izolda (II. béri. 10.) (6) — Erkel Színház: A nyugat lánya (5. béri. 10.) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Szín­ház: A szerelem ára (7) — Ódry Színház: Az idő vasfoga (fél 8) — József Attila Színház: A kaktusz virága (T. béri, 6.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Hotel Amerika (7) — Vidám Színpad: Made in Hun­gary (fél 8) — Kis Színpad: Sze­gény kis betörő (7) — Fővárosi Nagycirkusz: Halló, itt cirkusz (du. fél 4 és 7) — Kulich Gyula Sza­badtéri Színpad: Gül Baba (8) — Kisstadion: Gitárpárbaj (8). IMS. flmstts­u. Eltemették Gergely Sándort A Farkasréti temetőben pénteken kísérték utolsó útjá­ra Gergely Sándor Kossuth­­díjas írót. Több száz ember gyűlt össze a ravatalnál, ott voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Művelődésügyi Minisz­térium, a Magyar Író­k Szövet­sége képviselői, részt vett a temetésen a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének kép­viselője is. Dr. Perényi Imre építésügyi miniszterhelyettes, a Magyar Szocialista Munkáspárt buda­pesti bizottsága, a főváros kommunistái nevében mondott búcsúszavakat. — Egész életedre elkötelez­ted magad a magyar nép for­radalmi harcához — mondot­ta. — Műveidben megmutat­tad, hogy azok az igazi hősök, akik bátran vállalták min­den elnyomott nép sorsának meg­változtatását. Emigrációd ide­jén a Szovjetunióban alkottad meg a »­Vitézek és hősök" cí­mű nagyszerű drámádat. Ott írtad, s a felszabadult hazá­ban fejezted be Dózsa György harcba induló parasztjairól szóló hatalmas trilógiádat. Örökké emlékezetébe fogadott téged a magyar nép. A Magyar Írók Szövetsége nevében Garai Gábor vett bú­csút az elhunyttól. — Mi, fiatalabbak, megfo­gadjuk itt a ravatalnál, hogy tovább visszük az irodalomban is a kommunista forradalom fáklyáját, amit te és legjobb társaid vittek előttünk. A koporsót az Internacio­­nálé hangjai mellett helyez­ték végső nyughelyére. „Pro Natura" Dr. Tildy Zoltán fotókiállítása a Nemzeti Galériában A cím arra utal hogy mind­­azoknak szól ez a kiállítás, akik szeretik a természetet. A természet az emberek többsé­ge számára azonban tele van titokkal. Nagynéha egy-egy villanásnyira megragadni vél­jük, de valójában el van zárva tőlünk. Itt él mellettünk, fö­löttünk, lényegében mégsem látunk belőle semmit. Ilyen a madarak világa is. Dr. Tildy Zoltán képzeleté­nek gazdagságával, finoman rezdülő lírájával tárja fel előt­tünk a természetnek ezt a ré­szét. Nem az ornitológus sze­mével mutatja meg, s nem a madárvilág élettani funkcióit hangsúlyozza, hanem a mada­rak formáinak tökélyét, moz­gásuk kifejező kecsességét, a természet líráját. Amit virág­ban, növényben, fában már egy előző kiállításon megcso­dáltunk a Galériában, az most a madarak formagazdagságá­nak a bemutatásával folytató­dik. Mert a változatok gazdag­ságát, a formák kaleidoszkóp­szerű sokaságát nézzük ugyan a természetben, csak értő és érző alkat kell a látásukhoz. És itt bontakozik ki Tildy Zol­tán művészete, amely a fény­kép útján, annak művészi le­hetőségével kifejezi, képpé formálja. A madarak csodálatos szép­ségű mozgására hívja fel a fi­­gyelmünket, tollazatuk pedig szinte álomszerűvé varázsolja őket, mint például a Leszálló kócsag és a Balerina című mű­vén. Az égen elhúzó madarak különböző változatokban je­lentkeznek képein. A Tavaszi érkezés repülő kanalasgémek ritmikus csoportját ábrázolja, az Eleven hópelyhek madarak sokaságát villantja fel, a Len­dület című képen a dankasi­rály hosszan elnyúló ívelt szárnya, mint átló húzódik vé­gig a képfelületen. Más jellegű a fekete madarak erős kont­rasztja a világos, szürke ég előtt: a Kárókatonák például különböző kompozíciók gazdag változatai. A Fekete íbisz mozdulatlan, riadt figurája hosszú lábával olybá tűnik, mintha össze len­ne nőve a növényzettel. Meg­figyelhetjük egy kócsag képén is, hogyan fonódik össze ter­mészet, növény és madár. Na­gyon mértéktartó a környezet szerepe dr Tildy Zoltán ké­pein, de amit a szerző mutat belőle: egy-egy elmosódott nádszál, egy-egy elmosódott faág, a víz egy-két foltja, ele­gendően érzékelteti és az álló, lépegető vagy repülő madárral tökéletes egységbe olvasztja a képpé formálás. Ezek a mada­rak jellegzetes testtartással él­nek a környezetükben, mint a Szélben című képen a riadtan gubbasztó szürkegém vagy a lépegető vörösgém a Vízpar­ton című munkán. A Táncoló csőrek, amint szenvedélyes mozdulattal, égnek emelt csőr­rel tátognak, a Gulipánok násztánca kitárt szárnnyal, fi­noman árnyalt tollazatukkal, légies megjelenésükkel érzé­keltetik a mozgást. A mozgás illúzióját nem elmosódott vo­nalakkal, foltokkal éri el, ilyen elég kevés akad a képek között Az Irigység című képen, amely kettős portrénak is be­illik, a hosszú, lapos csőrű pe­likánok tollazatának finom árnyaltsága megkapó, noha a jelenet éppen a lét harcát áb­rázolja. Az Éhes torkok című képen füsti fecskefióká­kat lá­tunk, négy tátott szájat, előt­tük csodálatos mozdulattal fordul meg az anyafecske, hogy megetesse őket A kiállítást kiegészítik egyéb témájú képek is: igen kitűnő táj, növény, állat és állatkerti felvételek. A természeti képek ugyanolyan szívhez szólók, mint a madárképek. A Tavasz cí­műn egy erőteljes, égbe nyúló fehér nyírfatörzs, körülötte fi­nom, fátyolszerű felhők. A Párbaj című képen két egy­mást ellenségesen méregető szarvasbogarat látunk, ugyan­azzal az életszerű ábrázolás­sal, mint a madárképek. És végül gólyákat látunk tájban, repülés közben, jellemzően és ismerősen. Dr. Tildy Zoltán képei való­ban magas szintű művészi al­kotások. A természet végtelen harmóniáját és szépségét su­gallják. Képei a valót érzékel­tetik jellemzően és hűen. Ép­pen ezért jobb lett volna a ké­pek alatt ott találni, hogy mi­lyen madarat ábrázol, leg­alább zárójelben a képeim mellett, még akkor is, ha ez­zel a madárral előző képeken már találkoztunk. A kiállítás — a Magyar Fotóművészek Szövetsége ren­­dezése — egyszerű és áttekint­hető. Kálmán Kata

Next