Magyar Nemzet, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
4 A vietnami kulturális küldöttség sajtótájékoztatója Magyar és külföldi újságírókkal, rádióriporterekkel találkozott a vietnami kulturális küldöttség csütörtökön a MUOSZ székházában. Komlét Irén alelnök üdvözölte a Pham Ngoc Thuan, a Vietnami Kulturális Kapcsolatok Bizottságának elnöke vezetésével hazánkban tartózkodó delegáció tagjait. PthamNgoc Thuan a vietnami helyzetről, a dél-vietnami eseményekről, a harcok állásáról adott tájékoztatót. Részletesen ismertette, hogyan veszi fel a küzdelmet a szocialista országoktól, közöttük Magyarországtól is támogatott s az amerikai dolgozók szolidaritását is élvező — hős vietnami nép az agresszorokkal szemben. A sajtótájékoztatót megelőzően Barcs Sándor, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke hivatalában fogadta a Budapesten tartózkodó vietnami kulturális küldöttséget. TIT évadzáró értekezlet Siófokon Csütörtökön, délután kezdődött Siófokon a bányászüdülőben a TIT politikai munkatársainak országos évadzáró értekezlete. A megnyitó után Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes tartott előadást az SZKP XXIII.kongresszusáról, majd dr. Ortutay Gyula, a TIT elnöke a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat időszerű feladatairól tájékoztatta a tanácskozás mintegy száz részvevőjét. Pénteken dr. Varró József tudományos titkár vitaindító előadása hangzik el a TIT 1966—67. évi feladatairól. „Ötvenezer napra“ érkeznek vendégek a Szegedi Szabadtéri Játékokra Eddig majdnem ötvenezer napra foglaltak szállást a szegedi Idegenforgalmi Hivatalnál a Szabadtéri Játékok időszakára. A hazai és külföldi érdeklődők nagy része már törzsi közönségnek tekinthető, a vendégek ugyanis a megrendelésnél közölték, a nézőtér melyik szektorába szeretnének jegyet kapni, s melyik család otthonában kérnek szobát. Nagyobb csoportban látogatnak majd Szegedre az ózdi, a győri és a péti munkások. A budapesti üzemekből ötezerötszáz fiatal utazik a játékok előadásaira. Negyvenezer látogatóra számítanak Jugoszláviából. Az általános iskolások orosz nyelvi versenyének eredménye Csütörtökön a csillebérci központi úttörőtáborban tartották az általános iskolások orosz nyelvi versenyének idei döntőit. A versenyzők négy kategóriában mérték össze tudásukat: külön versenyeztek a hetedikesek és a nyolcadikosok mind az általános tantervű, mind az orosz tagozatban. Az általános tantervű iskolák hetedik osztályos tanulóinak versenyét Gál Sándor (XXII., Vörösmarty utca 128. szám alatti általános iskola) nyerte. Az orosz tagozatosok között Gonda Zsuzsa, a sárospataki Esze Tamás általános iskola tanulója került az első helyre. A nyolcadik osztályosok versenyében az általános tantervű iskolák csoportjában Bodnár Ildikó (Miskolc, 23-as számú általános iskola) győzött, az orosz tagozatosok között pedig Tarcsi Erzsébet (Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem gyakorló iskolája) lett az első. .Iffiar Pi Birat A fehérvári múzeum új szerzeményeinek kiállítása A BALATONRA LÁTOGATÓ ÜDÜLŐK az utóbbi években hozzászoktak ahhoz, hogy érdemes útjukat Székesfehérváron, Tihanyban vagy Keszthelyen megszakítaniuk, az ott rendezett kiállítások kedvéért. Az idén Egry és Gulácsy képei várják őket, és mellettük a fehérvári Csók István Képtár, a Fejér megyei múzeumok új szerzeményeinek kiállításával. Nemcsak azért érdemes megnézni ezt a tárlatot, mert anyagában sok igen jelentős mű szerepel, hanem azért is, mert a látogatók egyúttal bepillantást nyerhetnek vidéki múzeumaink munkájába, a gyarapodás és a növekedés szakmai kulisszái közé. A múzeumok belső élete ugyanis sokkal kevésbé látványos, mint ahogy azt a kiállítások külső képéből, az állandóan cserélődő kosztümökből gondolnánk. Igen nagy nyersanyagból kristályosodnak ki a kis eredmények is, s mint a csigák, vagy a kagylók rétegről rétegre növekvő héjazata, úgy szelektálódnak és nyerik el végleges erkölcsi helyüket az időtálló műalkotások. Ez a kiállítás viszont szelektálás nélkül mutatja be az utóbbi időben vásárolt, vagy ajándékként kapott tárgyakat A laikus nézőt is bizonyára érdekli, hogy mi minden kerül ilyenkor terítékre. TÖBB MINT ÖTVEN MŰVÉSZ alkotásai közül tallózhatunk. Mindjárt a kiállítás elején két nagyobb kompozíció nyitja meg a sort, a Művelődésügyi Minisztérium ajándékai, Berény Róbert Ferenczy Noémit ábrázoló festménye és Aba Novák Vilmos korai, még erősen Szőnyihez kötődő alkotása, a Köszörűs. Mindkét festmény a húszas évek magyar művészetének jelentős művei közé tartozik. Szőnyi Istvánról rézkarcainak teljes hagyatéki anyaga látható. A változatos sorozatból talán egy női aktokat ábrázoló lap emelkedik ki leginkább, amelynek fákkal, figurákkal megtűzdelt konstruktív szerkezete jól mutatja, hogy a két világháború közti művésznemzedék tevékenysége sem indulhatott el Cézanne példamutatása — ez esetben afürdőző nők kompozícióinak hatásai nélkül. A MAGYAR SZOBRÁSZAT nagy nemzedékéből Medgyessy Ferenc, az ismert síremlékszobrok egy kisebb, bronz változatával van képviselve, a Támaszkodó nővel, ezt a művet a múzeum vásárlás útján szerezte. Hasonlóan szép és karakteres plasztika Ferenczy Béni álló fiú akt kompozíciója, a Dévi, amely a kamaszfigurát bemutató Miklós-szobrok sorozatába kívánkozik. Borsos Miklós egész sor művét ajándékozta a múzeumnak. Kiemelkedik ezek közül egy halvány rózsaszínes női fej, Borsos hallatlan anyagszerűségének és tömör mintázásának kitűnő példája, valamint a vadságot és intellektuális feszültséget árasztó Picassoérem. Mind Ferenczy Bénitől, mind pedig Borsos Miklóstól több rajzot kapott a múzeum. Ferenczy Béni elmélyült szépségű aktvázlatai mellett egy kései akvarell is látható, egy már betegen készült mű, amely törékeny tisztaságával és szűzies hamvával vonja különös hatása alá a nézőt. A szoboranyag egyik legizgalmasabb darabja Vilt Tibor Bohóca, ezt a tavalyi Vilt-kiállítás anyagából vásárolta meg a múzeum. FESTŐMŰVÉSZEINK idősebb nemzedékétől olyan erőteljes alkotások láthatók, mint Frank Frigyes Szentkuthyportréja, vagy Duray Tibor egyik legsikerültebb műve, a nagy alakú önarckép. Kassák Lajos egy, az aktivizmus történeti hagyományait kamatoztató nonfiguratív képével szerepel. Az avantgarde törekvések hatása érezhető az elhunyt Gadányi képein is, ezek közül a Kertben című kompozíció látszik a legerősebb műnek. Valóságos meglepetés Kmetty János Újságos csendélete. Ez a nagy alakú kompozíció mind feketébe hajló, drámai színeivel, mind méretének felfokozott súlyával, eltér a kicsiny és mértéktartóan kék árnyalatokkal színezett Kmetty-képek bensőséges lírájától, s a mester egyik fő művének tűnik. Bár dátumként 1950-et olvashatunk rajta, fojtott atmoszférája Uitz és Nemes-Lampérth forradalmi művészetét hozza még egyszer vissza. Az egykori Európai-iskola sajátos hangütését Szántó Piroska, Országh Lili és Anna Margit festményei képviselik. Országh Lili képei a Vajda és Bálint nyomán kikristályosodott szürrealisztikus kompozíciótípust követik, de egyéni ízzel és erkölcsi felelősségét éreztető, műves kidolgozottsággal. A közép- és fiatalabb generációból Scholz Erik dekoratív kompozícióit, Kádár Györgynek egy szuggesztív színezésű, ülő nő figuráját és Orosz János néhány évvel ezelőtti archaikus stílusát reprezentáló Család című képét említeném meg. A fehérvári művészeket Áron Nagy Lajos kitűnően megoldott tájképei képviselik. Lakner László a legifjabb művészek közé tartozik, de talán a kiállítás legértékesebb művével szerepel. Ez a még szinte meg sem száradt kép a Stúdió-kiállításon bemutatott Lakner-festményeken is tovább lép, s éppen az egyszerűség, a világos mondanivalójú tömörség irányába. A kétfelé osztott kompozíción ugyanaz a figura ismétlődik: egy giccses film-happy end mosolyával vigyorgó polgár, akinek jellegzetes, konformista maszkját, a második változaton már — a halottnak kijáró — zsebkendő takarja el. Nem tudunk nagyobb dicséretet mondani e képre, mint azt, hogy formai korszerűsége, festményszerű megoldottsága és mértéktartó eszközei mellett, egyúttal aktuális politikai plakát is lehetne, egyenes ágon vezethető vissza a tizenkilences plakátkompozíciókig. SOK ALKOTÁST nem sorolhatunk itt fel, legfeljebb Kasza Sípos László Ikon-álmát, e halvány-aranyszínű költői művet, vagy kitűnő grafikusaink, Csohány, Kondor, Gross és Duray sorozatait említjük meg még közülük. A rajzok közé tartozik egy Nemes-Lampérth akt is, ritka szerencsével vásárolt alkotás. A kiállítás műveiben való elmerülést, és az újabb értékek, vagy érdekességek kiválogatásának örömét azonban meghagyjuk a látogatóknak, akik bizonyára azzal a kellemes érzéssel távoznak majd a tárlatról, hogy napjainkban a vidéki városok is megteremtik azokat a gyűjteményeket, amelyek nélkül a korszerű művelődés, az ízlés, és az érdeklődés szintjének állandó emelése nem képzelhető el. Pemeczky Géza Cervantesről, a Don Quijote szerzőjéről film készül. Spanyolországban és Olaszországban készítik a felvételeket. Főszereplők: Gina Lollobrigida, Edward Robinson és Alain Delon. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA József Attila Színház: A kaktusz virága (7) — Vidám Színpad: Made in Hungary (fél 8) — Kis Színpad: Naftalin (Bemutató) (7) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz Probst vendégjátéka (fél 8) — Városmajori Színpad (Rossz idő esetén a Madách Színházban): Bartók—Kodály est (Vez.: Lukács Miklós) (8). FŐISKOLÁSOK OPERAVIZSGÁJa AZ ÉNEKES-UTÁNPÓTLÁS bizonyos javulásával biztat a zeneakadémisták idei operavizsgája. Az elmúlt évekhez képest viszonylag több a formásnak mondható produkció, több a jó képességű fiatal énekes, akad néhány kifejezetten értékes hang, a másik oldalon kevesebb a szembeötlően gyenge teljesítmény. Énekvizsgáról ugyan inkább beszélhetnénk, mint operavizsgáról a szó teljesebb értelmében — erre még érdemes lesz pár szóban viszszatérni. Nagy operai tehetség felbukkanásának — akinél jó énekesi adottságok és fejlett drámai képességek máris szerencsésen ötvöződnének — ezen a vizsgán sem lehettünk tanúi. Annyi gyengébb termésű esztendő után azonban egyegy jobb kvalitású énekesnövendék megjelenése is biztató eredmény; néhány évi színpadi gyakorlat kifejleszthet, ahol megvan a csírája, számottevő egyéniséget is. HAT OPERARÉSZLETBEN vizsgáztak az idén: Gluck Orfeuszának egy-egy jelenetében (az I. és III. felvonásból), Verdi Álarcosbáljának, Beethoven Fideliójának, Goldmark Sába királynőjének, Richard Strauss Ariadnéjának egy-egy részletében, s egy teljes Verdi-felvonásban, az Otello II. felvonásában. Ez a választék már önmagában is színvonalasabb és élvezetesebb, a korábbi évek olyannyira vegyes vizsgaműsorai után. Az Orfeusz-jelenetek középpontjában Hamari Júlia produkciója állott; az Álarcosbálban Dobránszky Zsuzsa vonta magára, teljes joggal, a figyelmet; a Fideliórészletben mindenekelőtt a címszereplő Kasza Katalin rendkívül exponált feladatára kellett felfigyelnünk; az Ariadne-jelenetben Zádorfalvy Margit teljesítményét kell kiemelnünk. Mellettük egy-két kiegyensúlyozott, tehetséges produkció: Nagy Sándoré, Laczó Ildikóé. De hadd nézzük kissé részletesebben is. Gluck Orfeusza, meglehet, sok szempontból egyszerűbb énekesi és színpadi feladat, mint a romantikus operairodalom drámai alt- és mezzoszoprán szerepei. Egy tekintetben azonban nehezebb feladatot ró az énekesre: szűkös és lassú cselekménytempóját, széles statikus jeleneteit, nehezebb drámai tartalommal és drámai „jelenléttel” megtölteni. Hamari Júlia — az őszi Erkel-énekverseny dalversenyének nyertese — Orfeusz szerepében elsősorban muzsikusként, technikailag jól képzett énekesként és szép alt-hang birtokosaként vizsgázott kitűnően — kevésbé drámai énekesként. A zenei szempontból igényesen, szépen — s néhol virtuózan — megoldott áriákra szívesen emlékezünk viszsza. Rosner Melánia kevésbé tudott mit kezdeni Euridike szerepének stílusával , Gluck stílusával; számára Szulamith romantikus lírai szoprán szerepe valamivel szerencsésebb lehetőség volt a Sába királynője-részletben; a vibrálástól mentes, érett és meleg fény azonban itt is hiányzott hangjából: az a nemesebb hangkvalitás (s nem utolsósorban fellépés és stílus), amely egyegy főszerep vonzóerejének elengedhetetlen feltétele volna. Az Orfeuszban Kiss Ágnesnek jutott a harmadik szerep, Ámor alakítása. Tiszta, de egyelőre testetlen, és színekben, kifejezési skálában nem túlságosan gazdag hang. Dobránszky Zsuzsától talán a vizsgaelőadás legharmonikusabb teljesítményét hallottuk (jelenet, ária és kettős az Álarcosbál II. felvonásából, a vendégként közreműködő Köröndi Györggyel). Fejlődése rendkívül biztató — főképp a hang- és énekkészség kiteljesedéséé, egy meleg fényű, hajlékony, bőséges és friss hang (igazi, olasz szerepekhez való, „ifjú drámai” szopránhang) megérlelődéséé, amilyennel a magyar énekes-utánpótlásban nemigen találkozhattunk Déry Gabriella pályakezdése óta. Nála is a drámai megjelenítőkészség fejlődése, a stáus csiszolódása és a művészi tudatosodás nyitott kérdés még — ezen múlik, hogy igazán jelentős operaénekes válhatik-e belőle. Kasza Katalin Richard Strauss Ariadnéjának hangvételében, énekesi és zenei stílusában egyelőre meglehetősen járatlan; a Fidelio-szerepben — s különösen a nagy E- dúr áriában — viszont figyelemre méltót nyújtott. Helyenként még kissé nyers és merev, de a hálátlanul nehéz nagyária technikai követelményeivel mégis meglepően jól megbirkózó énekes-produkciót, s nem utolsósorban nagy volumenű és értékes hangot hallhattunk. Sok tanulnivalója van még, de ha az őszi énekversenyen hallott szereplését öszszevetjük a mostanival, talán reális biztatást láthatunk további fejlődésére. Nagy Sándor Pizarrót énekelte ebben a Fidelio-jelenetben, hangja pedig nem éppen erre a sötét színezetű hősbariton-szerepre való. Az Otelló Jágójában is elkelne valamivel keményebb, karakteresebb, hősibb színezet — ez az, ami a magyar énekes-társadalomban ma meglehetősen hiányzik. Nagy Sándor egyelőre szintén inkább lírai (vagy „átmeneti” műfajú) baritonjaink táborát növeli; — egyébként jól iskolázott, kulturált, intelligens és a kifejezés színessége iránt fogékony fiatal énekesként mutatkozott be most is. A Fidelio-részletben éppenúgy, mint az Otellóban feltűnést keltett az alacsony osztályos Laczó Ildikó is (Marcellina és Desdemona szerepében) muzikalitásával és tiszta, szép, gazdagnak ígérkező hangjával egyaránt: minden bizonnyal találkozunk vele még színpadon a következő években is. A Fidelio kisebb szerepeiben hadd említsük Rozsos István, Lichtneckert Gyula, Hantos Balázs nevét, Rocco szerepében vendégként Ütő Endrét. Az Otelló címszerepét vendégként Joviczky József vállalta el. Zádorfalvy Margit az Ariadne Zerbinettájaként elsőrangúan vizsgázott virtuozitásból, énekesi kultúrából, technikai felkészültségből — kár, hogy ez a csillogó és pompás koloratúrtechnika nem párosul valamivel fényesebb, színesebb hanggal, melegebb alapszínnel. Külön ki kell azonban emelni, hogy felszabadult játékkészség, színpadi érzék és otthonosság dolgában magasan felülmúlta a vizsga valamenynyi szereplőjét, s tegyük hozzá, hogy az Ariadne-jelenet színességében, érdekességében valamennyire osztozott vele a „buffo-négyes” négy szereplőtársa is: Miller Lajos, Lichtneckert Gyula, Rozsos István, Sípos Péter. Az Ariadne-részlet volt talán az egyetlen, ahol egyáltalán komolyabban felmerült a játék, a színpadi megjelenítés igénye, valami színházi-operai többlet, ami valamelyest túlmutat azon a szerény kívánságon, hogy különböző énekesvizsgaprodukciókat jól-rosszul színpadon helyezzenek el. Vajon — az Ariadne kivételétől eltekintve — a főiskolai játékgyakorlat órákból nem futhatná-e többre?! Ez az operavizsga egyik nyitva maradó kérdése; a másik — mai viszonyaink között eléggé égető — kérdés: hogy állunk a komolyabb szerepekre alkalmas tenorista utánpótlással?! ELSŐSORBAN FIATAL ÉNEKESNŐK parádéja volt tehát ez az évzáró, s főképp a zenei-énekesi felkészülés erőpróbája. Tanáraik, Kutrucz Éva, Réti József, Révhegyi Ferencné, Sípos Jenő kezében van letéve a további fejlődés. A vizsgaelőadáson — az Erkel Színház zenekarának élén — Lukács Miklós őrködött produkciójuk és a zenei környezet megfelelő egyensúlyán. Kovács János Kállai Gyulának a magyar függetlenségi mozgalomról írt tanulmánykötete lengyel fordításban jelenik meg a közeljövőben. A varsói nemzetközi könyvvásáron több más magyar mű kiadására is szerződést kötöttek. Kiadják Rónay György Esti gyors és Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című könyvét, valamint fiatal magyar elbeszélők antológiáját. Nagy sikert arattak a Képzőművészeti Alap kiadóvállalatának naptárai a Calcuttában és Brémában rendezett nemzetközi naptár-kiállításokon. A Calcuttai kiállításon 11, a brémain 12 naptár kapott díjat, illetve oklevelet. Ezek között van a Szinyei- Merse reprodukciókkal, a budapesti városképekkel és az országos fotó-tájképekkel díszített naptár. A Vígszínház épületén kisebb tatarozási munkákat végeznek a nyáron. A kamaraelőadásokat — amíg a Váci utcai Bartók Terem felújítása nem fejeződik be — továbbra is az Ódry Színpadon tartják. Az új évadra eddig tizenkétezer bérletet adtak el. Az esztergomi Duna-kanyar az őskorban címmel nyílik meg vasárnap délelőtt az esztergomi Balassa Bálint Múzeum új régészeti kiállítása. A gyulai várszínház idei programján szerepel Szigligeti Ede történelmi drámája, a Béldi Pál, és Heltai Jenő Néma leventéje. Július 19-én Vivaldi Judit című oratóriumát mutatják be Gyulán. Az angol Nemzeti Színház 136 font sterlingért két barna kontakt szemüveget rendelt, két színésze számára, akik egyi4 darabban szicíliaiakat alakítanak. Kék szemű szicíliai nevetségesen hatna a szerepben —- jelentette ki a rendező.• Megnyílt a tokaji művésztelep. Több mint ötven szakkörvezető művész tölt el három hetet a festői környezetben. Az angliai csata című, az 1940 őszén lezajlott légiháborút megelevenítő monstre filmet Harry Saltzman rendező irányításával készítik. A főszereplők: Peter Sellers, Sean Connery, Peter O’Toole, Alec Guiness. A Messerschmitt gépeket Francóéktól vásárolták meg, már csak ott volt belőlük. Az első nemzetközi trükkfilm-fesztivált Az ember fantáziája a humanitás szolgálatában mottóval nyitották meg Mamaiában. A fesztiválon 30 ország alkotásai kerülnek bemutatásra. A nemzetközi zsűri elnöke Ion Popescu-Gopoov Moszkva védelméről film készül. A forgatókönyvet Konsztantyin Szimonov írta. Jelenleg a híres volokalamszki országúton folynak a felvételek. Itt Bécsben az új Nestroy Theatert szeptember elején nyitják meg. Az új színház színészgárdáját főiskolai hallgatókból állítja össze, a rendezésre és a főszerepekre vendégművészeket fog meghívni. ★ Esze Tamás másfélszeres életnagyságú figuráját mintázta meg Tarpa község számára Németh Mihály szobrászművész. A szobrot Esze Tamás halálának háromszázadik évfordulójára állítják fel. A Hans Habé Küldetés című — magyar nyelvre is lefordított — regényét a "hónap könyvének" nyilvánították New Yorkban. Párizsban az Éditions Sociales kiadásában megjelent Charles Fourniau könyve a vietnami háborúról és a nép szenvedéseiről. A szerző két évig élt a vietnami nép körében. NAPLÓ Július 1 réttesei SMS. fizika 1. esedékes a magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi nidija, s július 31-ig pótlékmentesen H a ■ li befizethető. Kénén neiuautdputu híuk Biztosító fiókjától.