Magyar Nemzet, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA “. Többért többet Amikor a pénteki lapban elolvastam a Gazdasági Bizottság döntését az alapbér és a besorolási rendszerek módosításáról, egy mérnök arca villant fel előttem. Ismert nevű konstruktőr, amit egy Kossuth-díj is jelez. Mindenki természetesnek tartotta, hogy kiváló munkájának elismeréseként a nagy vállalat népes osztályának az élére állították. Ettől kezdve ritkán lehetett találkozni nevével a szakfolyóiratokban és megcsappant atőle származó jó ötletek, újítások, találmányok száma is. Beosztottjai — tervezők, technikusok, műszaki rajzolók — panaszkodtak rá, hogy ingerlékeny, türelmetlen velük, mindent maga szeretne elvégezni, emiatt a határidőkkel mindig baj van. Néhány hónapja ismét a vállalat hosszú rajztermében találtam a rajztáblája mellett.Ez lecsúszott"" — önkéntelenül is erre gondoltam. Ezzel a feltevéssel azonban nem volt szinkronban a rendkívüli jó kedve, az a lelkesedés és hév, amivel a készülő új gépéről beszélt. Saját kérésére tették vissza ide a rajztáblához. »Egy tévedés áldozata voltam, amikor az osztály vezetésével megbíztak"" — mondta. Rá gondoltam és arra, hogy hozzá hasonló eset még jó néhány emberrel megtörténhetett ebben az országban. Az volt emögött, hogy nálunk a jövedelem, a bér elsősorban a beosztástól függ. Annak érdekében, hogy a kiváló gyakorlati szakembereknek magasabb fizetést biztosítsanak, sok helyen vezető beosztásba voltak kénytelenek helyezni őket — akkor is, ha nem rendelkeztek a vezetéshez szükséges személyi adottságokkal, rátermettséggel. S mi lett ennek a következménye? Az, hogy ezek a nagytudású, igen értékes alkotó tevékenységre képes emberek — sok esetben — sem a vezetésben, sem a gyakorlati munkában — a tervezésben, a kutatásban, a gyártmányfejlesztésben —, nem tudtak kimagasló teljesítményt nyújtani. Lesodródtak a közepes képességű szakemberek nagy szürke tömegébe. Az új rendelkezés, amely 1968. január elsejével lép életbe, lehetővé teszi többi között, hogya kiválóan dolgozók beosztottként is elérhessék a vezetők bérszínvonalát. Műszaki és gazdasági tanácsadói munkaköröket létesítenek számukra, havi 3500—5500 forint közötti alapbérrel. A vállalat vezetője dönti el, hogy ebbe a munkakörbe hány dolgozót sorol be, felsőbb szervek ebbe nem szólnak bele.« Jó lehetőséget nyújt ez az emberekben levő tartalékok, alkotókedv, kezdeményezőkészség mozgósítására. A lehetőség valóraváltása azonban nem megy majd mindenütt simán. Erre lehet következtetni a kiemelt személyi fizetések odaítélésének a gyakorlatából is. A vállalatoknak, intézményeknek már két év óta módjuk volt így honorálni az értékesebb munkát, a tapasztalatok szerint azonban elég ritkán éltek vele. Néhol csak a felettes szerv sürgetésére soroltak be embereket ebbe a kategóriába vagy csupán néhány száz forinttal emelték meg a fizetésüket. Nagyon ügyeltek egyik-másik helyen arra is, hogy a kiemelt dolgozók bére ne haladja meg például az igazgató, a főmérnök fizetését. A bérek nagyobb differenciálásának "díjában számos, helyén jelentős akadály az a közszellem, amely valamiféle antiszociális intézkedést lát ebben. A vezetők is idegenkednek tőle, sértődéstől, az emberek megbántásától tartanak. Népszerűbb feladat egyenlősdi alapján bérezni, mint a fizetés emelésével, a prémiumokkal állandóan mérni az emberek teljesítményét, megítélni hasznosságukat. Előfordult, hogy a kiszemelt egyén is hazcéozott elfogadni a magasabb fizetést. “Mit szólnak majd a többiek, ki fognak nézni maguk közül« — mondta az egyik kutatómérnök. Az új mechanizmusban ilyen probléma már aligha lesz. Ahol ma idegenkednek tőle, az élet, a piac ott is rákényszeríti majd a vezetőket a bérek széthúzására. Akárcsak arra, hogy a prémium is megkapja ösztönző szerepét. Ne fizetéskiegészítés legyen, ne a beosztástól függjön. Jó, követésre ajánlható módszerek ma már sokfelé találhatók a Reanai-gyártól az esztergomi Marógépgyárig, a Győri Tervező Vállalatig. Az utóbbinál például ezzel az ösztönzéssel elérték, hogy a tervezőmérnökök termelékenysége 30—40 százalékkal emelkedett. A beosztott tervezők keresete itt már egészségesen differenciált: 2500 forinttól 4200 forintig terjed. A helyes premizálás, a kiemelt fizetések hasznossága abban is jelentkezik, hogy a kiváló és nagy teljesítményekre képes emberek nem futkosnak másodállások, »maszek« munkák után. Látják, fölös energiájukat a fő állásukban is leköthetik, s ezért megfelelő anyagi ellenszolgáltatást is kapnak. Több üzemben, intézménynél érvényesülni kezd már az az alapvető és helyes elv, hogy az alkalmazott és egyéb időbéres, fix fizetéses dolgozóknál az alapbér legyen a legerősebb anyagi ösztönző. Mielőtt ennek alkalmazására rátértek volna a munkaügyi osztályok szakemberei, néhol megállapították például, hogy dolgozóik munkájának a társadalmi hatékonysága 1:6, illetve 1:10 szélső értékhatárok között mozog. Van aki tízszer annyi hasznot hajt a vállalatnak, mint a másik dolgozó társa. Ugyanakkor a bérezésnél 50—60 százalékos különbségek is ritkán adódnak. A bérek széthúzása tehát nagyon is indokolt. Felvetődhet: a fizetések, a prémiumok megállapításánál szubjektív szempontok is előtérbe kerülhetnek. Ezzel kapcsolatban egyik vegyszergyárunk főmérnökét idézzük. “Bizonyos szubjektivitás mindenhol van, ahol értékítéletet mondanak az embereknek stopperórával, műszerekkel nem mérhető munkájáról. De az a vezető, aki a vállalat érdekét nézi, nem korrupt, s nem tévesztik meg a hízelgők, az többnyire helyesen, viszonylag objektíven tud dönteni."" A jövedelmek elosztásában — néhol már elkezdődött, de igazán majd 1968-tól kiteljesedő —, változásokat, differenciálást sokan új jelenségnek tartják. Valójában a szocialista bérezés több évtizedes, minden próbát kiálló alapelvén nyugszik, amelyből nemcsak az következik, hogy “egyenlő munkáért egyenlő bér” jár, de az is, hogy több munkáért több bér. Ha ezt mindenhol elismerik és helyesen alkalmazzák, az újabb lendületet adhat társadalmi-gazdasági fejlődésünknek. Keserű Ernő Heves tüntetések fogadták Párizsban az amerikai alelnököt Fokozódik a feszültség a Közel-Keleten A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI DIPLOMÁCIA egyszerre több fővárost is az események központjává avat. Rómában megkezdődtek Ochab lengyel államelnök hivatalos tárgyalásai az olasz vezetőkkel. A hangnemet Saragat díszvacsoráján adta meg a magas rangú lengyel vendég, amikor nyomatékosan kifejezésre juttatta a varsói igényeket: az európai biztonságnak egyik leglényegesebb eleme az Odera—Neisse határ elismerése. Más problémák és más témák vannak napirenden a nyugat-európai fővárosokban. Párizs Humphrey amerikai alelnököt fogadta, miután Johnson megbízottja végigjárta Bonnt, Hágát, Rómát és Londont. A francia lapok összefoglaló értékelésükben azt emelik ki, hogy Humphrey útját kudarc kísérte, nemcsak a Washington vietnami politikáját elítélő szenvedélyes tömegtüntetések miatt, hanem azért is, mert semmivel sem hozta közelebb az amerikai szempontokat, a nyugat-európai vezetőkhöz. Bonnt Humphrey nem győzte meg az atomsorompó-szerződés szükségszerűségéről és maga Kiesinger kancellár közölte a csütörtöki minisztertanácson, hogy mivel a félreértéseket nem sikerült eloszlatni, további érintkezésekre lesz szükség a tengerentúllal. Ennél is érdekesebb talán, hogy Humphrey Párizsba érkezése előtt intézett heves hangú támadást de Gaulle elnök ellen az angol kormány. Brown külügyminiszter — Wilson jelenlétében — szinte örömittasan jelentette ki, hogy a belpolitikájában meggyöngült francia államfőnek szerinte nincs már módja megvétózni a brit belépést a Közös Piacba. Ezen az utaláson kívüli azonban Brown nem fedte föl az angol kártyákat, arról nem nyilatkozott határozottan, hogy Wilsonék most már előterjesztik-e hosszas előzetes puhatolózásuk után fölvételi kérelmüket. AZ ARAB VILÁG nyugtalansági gócai újabbakkal gyarapodtak pénteken, amikor 1948 óta első ízben légicsata alakult ki Szíria fölött az izraeli Mirage-gépek és az arab ország MIG-jei között. Időnként fölélénkülnek a két közép-keleti ország fegyveres konfliktusai, majd az ENSZ fegyverszüneti bizottságának közbelépésére helyreáll a nyugalom, de a mostani eset súlyosabbnak tűnik a szokásosnál. Részletes jelentések még nem állnak rendelkezésre, de nagyobb szabású konfliktusra enged következtetni, hogy Damaszkuszt robbanások rázkódtatták meg. Adeniben teljesen diszkreditálta a világszervezet közbeavatkozási kísérletét, hogy az angol gyarmati hatóságok szinte lehetetlenné tették az ENSZ-bizottság tevékenységét. A csoport váratlanul összecsomagolt és otthagyta tevékenységi színhelyét, közben azonban példátlan incidensben volt még része. A diplomáciai immunitást élvező ENSZ-megbízottak csomagját föltúrták az angolok és nyilván a személyes sérelem is tüzelte a bizottság venezuelai vezetőjét, amikor heves szavakkal bírálta a politikai viszonyokat. Néhány órával később a római repülőtéren találkoztak az adeni ENSZ-megbízottak . Thant főtitkárral és műsoron kívül beszámoltak személyes élményeikről. Nyugati hírforrások szerint a főtitkár megjegyzés nélkül, de láthatóan feldúltan távozott a repülőtérről. Ami egyébként teljesen érthető, hiszen a vietnami ügyben útrakelt főtitkárnak most váratlanul kell szembenéznie a Közel-Kelet problémáival is. (V. T.) Megkezdődtek a magyar–svéd külügyminiszteri tárgyalások Péter János külügyminiszter pénteken délelőtt hivatalában fogadta Torsten Nilsson svéd külügyminisztert, akit a látogatásra elkísért R. H. Bergström nagykövet, a svéd külügyminisztérium főosztályvezetője, Torsten Brandel, a Svéd Királyság budapesti nagykövete, és báró Gustav Hamilton, a külügyminisztérium osztályvezetője. A találkozón jelen volt Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság stockholmi nagykövete és Beck István nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője. A fogadás után a külügyminisztériumban megkezdődtek a két külügyminiszter tárgyalásai. Torsten Nilsson pénteken délután Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Este Péter János külügyminiszter és felesége vacsorát adott a svéd külügyminiszter és felesége tiszteletére. A szívélyes hangulatú vacsorán Péter János és Torsten Nilsson pohárköszöntőt mondott. Az amerikai alelnök Johnson külön üzenetével Párizsban Lapkommentárok, a nyugat-európai új kudarc volt Johnson elnök külön üzenetét nyújtotta át de Gaulle elnöknek pénteken délben az Elysée-palotában a Párizsba érkezett Humphrey amerikai alelnök. A Figaro értesülései szerint az üzenetet “rendkívül meleg hangnemben fogalmazták meg. A pénteken délelőtt Párizsba érkezett Humphrey amerikai alelnök útját kommentálva a Combat megállapította: az alelnök nyugat-európai körútját teljes kudarc kíséri. Hága kivételével mindenütt tartózkodással találta vagy találja magát szemben. Az Egyesült Államok kapcsolatai a nyugat-európai országokkal sem jobbak, sem rosszabbak nem lesznek Humphrey utazó sának végén. A Paris Jour hangsúlyozta: tojások, festék és mustár Olaszországban, összeesküvés Nyugat-Berlinben — ez fogadta Humphrey amerikai alelnököt, aki azt kérdezhetné magában, mi vár rá ezek után Párizsban? A bonni minisztertanács április 12-i ülésén foglalkozik az atomsorompó-egyezménynyel. Eredetileg ezt a témát e hét csütörtökén kellett volna megtárgyalni, mert Kiesinger azt hitte, hogy a Humphreyval való tárgyalások után világos képe lesz az ügyről. Kiderült azonban, hogy Humphreyval semmiféle tényleges egyezményt nem értek el ebben a kérdésben. A csütörtöki minisztertanácsi ülésén Kiesinger kancellár beszámolt az amerikai alelnökvel folytatott tárgyalásokról. Azt mondotta, hogy az atomsorompó-egyezmény több pontát tisztázták az amerikai alelnökkel, a fontos technikai részletkérdésekkel azonban nem foglalkoztak. Ezért meggyorsítják az amerikai—nyugatnémet konzultációt, és a legközelebbi napokban a bonni külügyminisztérium több funkcionáriusa Washingtonba utazik ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Elfutottak az amerikai tengerészek a tüntető párizsiak elől Tojások és festékes dobozok Humphrey kocsiján Párizsból jelenti az AP, az AFP és a Reuter. Humphrey amerikai alelnök pénteken délelőtt Nyugat-Berlinből Párizsba érkezett. Alig ért földet az orlyi repülőtéren az amerikai alelnök gépe, máris megkezdődött a tüntetés, amelynek részvevői az Egyesült Államok vietnami politikája ellen tiltakoztak. A repülőtér épületének teraszán gyülekező tömeg »Békét Vietnamnak!«, »Amerikai gyilkosok, menjetek házam felkiáltásokkal és hasonló feliratú táblákkal “üdvözölték"" Humphreyt. Az előre mozgósított riadórendőrség azonnal akcióba lépett, a tüntetői lerohantak a terasz lépcsőjén és elvegyültek a várakozóik között. Amikor Humphrey és kísérete elindult a város felé, a gépkocsikat tojásokkal és festékes dobozokkal dobálták meg. Az amerikai alelnök, akit Couve de Murville francia külügyminiszter üdvözölt, a “viharos fogadtatás"" csendesebb szünetében az üdvözlő beszédre válaszolva, "a hagyományos francia—amerikai barátság" történelmi mérföldköveire emlékeztetett, hangoztatva, hogy ezen a “hagyományos barátságon*" mit sem változtatnak a jelenlegi nézeteltérések. Humphrey hasonló szellemben beszélt az Elysée-palotában, ahol de Gaulle elnökkel villásreggelizett. A kora délutáni órákban kezdte meg tanácskozását a francia elnökkel. Délután az amerikai alelnöknek ismét szembe kellett néznie Párizs népével. Koszorút helyezett el George Washington szobrán és ugyancsak megkoszorúzta a francia Ismeretlen Katona emlékművét. Mindkét alkalommal több száz főnyi tömeg tüntetett az amerikaiak vietnami háborúja ellen. A rendőrség beavatkozott és közelharc alakult ki a tüntetők és a rendőrök között. Súlyos sérülés nem történt, de a rendőrségi közlés szerint 129 személyt, közöttük az incidenseket fényképező fotóriportereket tuszkoltak a fekete rendőrségi kocsikba. A diplomaták gépkocsijait és a rendőröket újból megdobálták. Humphrey távozása után a tömeg haragja a George Washington szobra előtt díszőrséget álló amerikai haditengerészek ellen fordult, akik végül is futva távoztak a helyszínről. Zaklatások és incidensek után Adent elhagyta az ENSZ bizottsága Váratlanul elhagyta Adent az ENSZ háromtagú ténymegállapító bizottsága és 17 szakértője pénteken reggel, miután összekülönbözött az angol hatóságokkal. A Reuter, az AFP és az AP jelentése szerint Manuel Perez Guerrero venezuelai diplomata, a bizottság elnöke elutazás előtt a szállodában újságíróknak kijelentette: »Az angol hatóságok részéről nem tapasztaltuk azt az együttműködést, amelyet elvártunk volna. Kértük bizonyos feltételek teljesítését, de kérésünkre nem kaptunk választ. Anglia nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világon ma is vér folyik.* A bizottság venezuelai elnöke hangoztatta, hogy a világszervezettől kapott megbízatásuknak azért sem tehettek eleget, mert nem sikerült szabadon érintkezniük Adenben a közvélemény minden árnyalatát kifejező elemekkel. Az érdemi munkához nem láthattak hozzá addig, amíg Angliától nem kapták meg a szükséges biztosítékokat. Ezért a bizottság távozni kényszerül. Perez Guerrero emlékeztette az újságírókat arra a fegyveres összecsapásra, amely akkor zajlott le, amikor a bizottság látogatást tett egy adeni börtönben. Hangoztatta: ez is azt bizonyítja, hogy az adeni területet fel kell szabadítani a gyarmati uralom alól. A hírügynökségek tudósítói szerint a bizottság elutazásának döntő lökést adott a csütörtökön este a dél-arábiai szövetségi kormányzat és az ENSZ-bizottság között kirobbant nézeteltérés. A bizottság tagjai ugyanis televízió-interjú keretében, kívántak beszámolni Adenben szerzett tapasztalataikról és terveikről. A délarábiai szövetségi kormány azonban nehezményezte, hogy a bizottság a tervezett interjúról nem velük, hanem az angol főbiztos hivatalával tárgyalt, s ezért nem adott engedélyt az interjúról készített képfelvétel lejátszására, sőt a tekercset is elkoboztatta. Az ENSZ-bizottság elutazását kelt.Ivai kézre vette az az