Magyar Nemzet, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Vasárnap, 1967. október 1 ERDEI FERENC A nemzeti problematika Mód Aladár könyve: Sors és felelősség A szerző 1960 és 1966 között írott tanulmányait tartalmazza ez a könyv, s így együtt olvasva a legizgalmasabb olvasmányok egyike. Legújabbkori nemzeti történetünk szinte minden nagy kérdését tárgyalják e tanulmányok, s Mód Aladár olyan következetesen tör e bonyolult kérdések feltárására, hogy maga ez tiszteletet parancsol és elismerést érdemel. És külön elismerés illeti azért, hogy nemcsak megértetni igyekszik e bonyolult összefüggéseket, hanem állásfoglalásra is késztet és kikerülhetetlenül feladja a felelősség kérdését is az olvasónak. A könyv három problémakört tárgyal: a harmadik út kérdéseit, népi demokráciánk fejlődésének, illetőleg forradalmunk jellegének a problémáit és általánosan az egész nemzeti problematikát. (Ez utóbbi kifejezés a szerző ajánlásának sikerült fogalmazása.) Itt következő kritikai méltatásomban nem bocsátkozhatok bele mindhárom témakör gondolatmenetébe. Ez sokkal szétágazóbb és sokkal nagyobb lélegzetű munka, amit csak többek hozzászólásával és többszöri vitáiban lehet elvégezni. A nemzeti problematika az, amihez hozzá kívánok szólni, mégpedig különösen a következő témák vonatkozásában: a függetlenségi harcok és a társadalmi haladás, a nemzeti kérdés a munkásmozgalomban, a magyar nemzeti történetírás szemlélete és végül a nemzeti és az egyetemes öszszefüggése. A nemzeti függetlenségi harcok és a társadalmi haladás összefüggése tekintetében nagy és hosszan tartó vitát váltott ki Molnár Erik állásfoglalása, aki tagadta a kettő egyértelmű egybeesését a magyar történelemben. E nagyon kiszélesedett és mindkét részről éles fogalmazásokat kiváltó vitában ma sincs nyugvás, és érdemes is tovább vitatkozni. A helyes és az ellentmondásokat feloldó álláspont azonban nyilván Mód Aladár tanulmányában van és a következőképpen szól: "A nemzeti függetlenség és társadalmi haladás kérdéseinek összefüggése minden nép történetében konkrétan vizsgálandó kérdés. Azt is megállapíthatjuk, hogy közös feladatunk, hogy a nemzeti történet polgári nacionalista ábrázolásával szemben több figyelmet fordítsunk nemzeti történetünk azon mozzanataira is, amidőn a feudális osztályok önálló állami törekvései vagy a burzsoá nemzeti törekvések nem estek egybe a dolgozó nép társadalmi haladásának érdekeivel." (159. old.) Tovább: "Éppen a marxista történetírásnak akkor, amikor a társadalmi haladás és az internacionalizmus követelményeit előtérbe helyezve szembefordul a függetlenséget abszolutizáló burzsoá nacionalista felfogással, nem kevésbé kell vigyáznia arra is, hogy a fasizmus elleni harc során kialakult, lényegében helyes marxista értelmezéssel szemben ne csússzon vissza a nemzeti kérdésben a rég túlhaladott polgári radikalizmus, vagy a nemzeti függetlenséget taktikai kérdésként kezelő szektás baloldaliság álláspontjára." (160. old.) Mód Aladár vitathatatlan érdeme, hogy e kiélesedett és egyoldalú fogalmazásokkal terhelt vitában fáradhatatlanul képviseli és hangoztatja ezt a szerintem is helyes álláspontot. S az is meggyőződésem, hogy ez a szemlélet tekinthető a dialektikus és történelmi materialista világnézet helyes alkalmazásának ebben a kérdésben. A nemzeti kérdés a munkásmozgalomban — méltán — központi helyet foglal el a szerző fejtegetéseiben. -A nemzeti kérdés stratégiai vagy taktikai jelentőségéről" címet viseli az erről szóló tanulmány, amely szintén elsősorban Molnár Erikkel vitatkozik. A Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusát úgy értékelte Molnár Erik, hogy az "csupán taktikai fordulatot hajtott végre". Továbbá úgy ítélte, hogy "a VII. kongresszust követő időben a nemzeti kérdés lenini elmélete eltorzult, s azt akarata ellenére a kongreszszus is elősegítette". Mód Aladár a taktika vagy stratégia kérdésében így foglal állást: "A VII. kongresszuson a dolgok tisztázatlansága következtében a kongresszus új irányvonalát valóban nem mint a kommunista világmozgalom új stratégiáját, hanem új taktikáját minősítették. A történelem azonban azóta bebizonyította, hogy a kongresszus a közvetlen proletárdiktatúra irányvonalával szemben a demokratikus és szocialista forradalom új típusú egyesítésének célul tűzésével valójában új stratégiának vált a kiindulópontjává, s ez a stratégia győzött a népi demokratikus országok sorában.* (178—179. old.) Az állásfoglalás ebben a kérdésben alapvető jelentőségű, mert itt van a forrása annak, hogy a munkásmozgalom hogyan fogja fel a szövetségi politikát, engedményként a nacionalizmusnak, hogy könynyebben megnyerje a kispolgári és paraszttömegeket, vagy mint a szocializmus kivívásának és a szocialista nemzetköziség létrehozásának a történeti útját. Mód Aladár élesen állást foglal amellett, hogy a "taktikai szemlélet" "•a munkásmozgalom és a nép többsége közötti érdekközösség iránti bizalmatlanságot, a munkásosztály és a nép, a nemzeti és nemzetközi egyesítése iránti bizalmatlanságot fejezte ki". (181. old.) És azt a következtetést is megfogalmazza, hogy "bizalmatlanság a forrása az internacionalizmus olyan elméleti felfogásának is, mely a szocialista nemzetköziség létrejöttét nem mint a munkásosztállyal összeforrt szocialista nemzetek egyre szorosabb egységét, hanem mint a munkásosztálynak a nemzet egészétől elkülönült törekvésének eredményét fogja fel". (181. old.) Ebben a kérdésben lehet elvontan és a történelem általánosságában gondolkozni annak is, aki a munkásmozgalom oldaláról szemléli a történelmet, s annak is, aki kívülről közelít hozzá. A szerző azonban aktualizál, s mai kérdésként állítja az olvasó elé e nagy dilemmát, a következőképpen: "Ennél is lényegesebb azonban a kérdés újabb vonatkozása A nemzeti adottságok, a kapitalizmustól örökölt sajátos problémák mint a szocializmusba való átmenet sajátos ellentmondásai egyfelől nehézségeket, de ugyanakkor feszítőerőt is jelentenek a szocialista nemzetek fejlődése és a szocialista nemzetköziség fejlődésének útján. S ha a munkásosztálynak elsőrendű feladata, felszabadulásának lényeges feltétele, hogy a szocialista forradalom erőforrásaként használja fel az imperializmus, a burzsoá reakció elleni küzdelmében a népek egészének jogos nemzeti érdekeiért való küzdelmét, nem kisebb feladata, hogy a kapitalizmusban megoldatlan s csak nemzeti keretekben burzsoá alapon meg sem oldható problémák, nehézségek reális megoldásának következetes és céltudatos képviselőjeként, a nemzet szocialista nemzetként kibontakozó történelmi útját, perspektíváját tisztázva, a szocialista országok népeinek egymás közti szorosabb kapcsolatát építve lépjen fel a szocializmus építésének útján is." (189. old.) Megggyőződésem, hogy Mód Aladár szemlélete helyes és ennek alátámasztására egy élő történeti példát idézek. A szocialista Lengyelországban az aktív ellenzéki harcot folytató katolikus egyház legfőbb érve a szocializmus ellen, hogy "feladta a lengyel nemzeti lét önállóságát". A munkáspárt és a szocializmus vele szövetséges hívei pedig azt a meggyőző igazságot tudják szembeállítani ezzel, hogy »a lengyel nép minden nagy nemzeti kérdését a szocializmus oldotta meg«. Mi a helyes szemléletünk saját nemzeti történelmünkről — ebben a kérdésben sokoldalúan vitatkozik a szerző és élesen foglal állást. A "Magyarország története" című mű előszava így fogalmazta meg a munka célját: "E kötet elkészítésének az éveiben történettudományunk egyik legfontosabb célkitűzése volt Magyarország történetét mind jobban beleágyazni az egyetemes történeti folyamatba, a magyar történetet a szomszéd népek történetével kapcsolatban kifejteni, s ezáltal felszámolni a „magyar glóbusz” hungarocentrikus nacionalista szemléletét." (273. old.) Ehhez a következőket fűzi Mód Aladár: "Kétségkívül helyes követelménye ez az új magyar történetírásnak, s a Magyarország története jelentős és eredményes lépést tesz ezen az úton előre, amennyiben minden eddiginél átfogóbban kapcsolja össze a magyar nép történetét az országon belül élő szomszéd népek történetével, valamint az európai, ,az egyetemes történelem menetével. Ugyanakkor azonban az is kétségtelen, hogy a nemzetközi, az egyetemes történelmi összefüggések részletesebb és teljesebb kiemelése mellett is egy nép nemzeti történetírásának fő feladata, tárgya az adott nép konkrét történelmi útjának, nemzeti fejlődésének, sajátos történelmi erőforrásainak megvilágítása, ellentmondásainak és törvényszerűségeinek feltárása." (273. old.) Erről természetesen éles vitát folytatnak a történészek, s e vita hevében nem kisebb ítéletet kapott a szerző, mint azt, hogy tanulmányai "a nacionalizmusnak a szocializmusba való belenövését" szuggerálják. Mit felel erre Mód Aladár? A következőket: "... a munkásosztály és forradalmi élcsapata a nemzeti múlt pozitív történelmi örökségének, valamint a szocialista nemzetté való átalakulás valóságos problémáinak taktikai kezelése helyett ezek igazi elismerésével képes csak a dolgozók nagy tömegeivel együtt haladva a szocializmus teljes felépítését elérni. Tanulmányaim ennek megfelelően nem a nacionalizmus szocializmusba való belenövését idézik, hanem változatlanul azt, hogy a párt csak az adott nép konkrét, tehát sajátosan is meghatározott kérdéseinek megoldásáért való küzdelemben juthat el a nép többségével való egységig, a nép pedig a nacionalizmustól a szocialista patriotizmushoz, a szocialista nemzetköziséghez. De így és ez úton, nem a nacionalizmus „átnövése”, hanem leküzdése útján el is jut ahhoz." (281. old.) Ebben az állásfoglalásban is aligha tagadható meg a szerzőtől a rokonszenv és a helyeslés. A nemzeti és az egyetemes összefüggésében is elgondolkoztató fejtegetéseket tartalmaz Mód Aladár könyve. Németh Lászlóval vitatkozva végeredményben ösztönös, szubjektív történelemszemléletét bírálja, s József Attilát állítja vele szembe: "A huszadik század azonban éppen azt a fordulatot jelentette, mely a szubjektívvel szemben a tudományos, az objektív megismerést, egy új osztály új forradalmi világnézetének vezető szerepét követelte az új forradalom előfeltételéül. Hogy ez mennyire így van, annak az irodalom oldaláról is szembetűnő bizonyítéka az, hogy a XX. század már az irodalom s a költészet terén is Petőfiéhez és Adyéhoz hasonló új tetőpont elérését csak József Attilának tette lehetővé, aki maga is ez új világnézet tudatos képviselőjeként fejezte ki az új kor új problémáit, a fasizmus börtönében is a proletariátus új világot teremtő harcának és világnézetének legyőzhetetlen igazságát. (41. old.) Mindebben van igazság, azonban nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen állítható szembe a nemzeti és az egyetemes, a szubjektív és az objektív. Viszont egyet kell érteni a szerzővel, hogy itt van a nemzeti problematika megoldásának a forrása. Én úgy vélem, hogy a nemzeti és az egyetemes éppen a szubjektív és objektív viszonyának felel meg, ezért olyan bonyolult és ezért rejt olyan sok elfajulása veszélyt a nemzeti problematika. A társadalom és a történelem objektív törvényei uralkodnak a világon, de az adott lét minden nép számára "sors és felelősség", s nemzeti tudata társadalmi és történeti valóságának a szubjektív oldala. Mód Aladár könyvének a címe egyértelműen utal is erre. A hazafiság ennek a szubjektívnek a kifejezése, s a mi, szocialista hazafiságunknak éppen az a különleges jellemvonása, hogy nem fordítjuk szembe az egyetemességgel, hanem ellenkezőleg, annak a szubjektív oldalaként fogjuk fel. Ez különbözteti meg a mi házasságunkat a soviniszta nacionalizmustól. És ez a megkülönböztetés életbevágó fontosságú éppen most, amikor szocialista országokban is vannak olyan irányzatok, amelyek lényegében szembefordulnak a szocialista nemzetköziség objektív törvényével. Ennek a veszélyeit élesen megvilágította Kádár János múlt heti cikke. Mód Aladár könyve — amely a Magvető kiadásában jelent meg — nagyon értékes és fontos hozzájárulás ahhoz, hogy szocialista társadalmunk és nemzeti fejlődésünk összefüggéseit megtisztítsuk a torzításoktól és rárakódott történeti terhektől. Állami vállalatok TERMELŐSZÖVETKEZETEK Állami gazdaságok: AZ I. SZAMArAKÖV KÖZPONTI ÜZEMEK GUMIJAVÍTÓ MŰHELYE Budapest, XX., Csányi ue 1—3. sz. Tel.: 278—481. ügyintéző: Kádár AZ ALÁBBI GUMIJAVÍTÁSI MUNKÁKAT VÁLLALJA 7—21 NAPI ÁTFUTÁSI IDŐVEL: — személy és traktor gumiabroncsok részjavítását 32—6 790—20 750—20 825—20 850—20 900—20 260—20 1000—20 1100—20 280—20 1200—20 6—20 1400—24 méretű gumiabroncsok kercsíkozását, talpalását és részjavítását, — minden méretű tömlő és védőszalag javítását (szelepzár, szeleplap cseréjét) Vidéki megrendeléseknél vasúti szállítást eszközlünk . Számlázás Egységes Termék- és Árjegyzék szerint történik lagn.ontot Megérkezett az üzbég kulturális küldöttség — Amikor útrakeltünk Üzbegisztánból, azt a megbízást kaptuk, hogy adjuk át a testvéri magyar népnek népünk forró, baráti üdvözletét: szelem alejkum, kedves barátaink! — így köszöntek szombat reggel, megérkezésükkor, üzbég vendégeink. Néhány perccel tíz óra előtt szállt le Ferihegyen az Aeroflot 42 507. számú, IL—18-as különrepülőgépe. A repülőtér betonján az üzbég kulturális napokra hazánkba érkezett , küldöttséget — tudósokat, politikusokat, művészeket — a magyar politikai, társadalmi és kulturális élet képviselői üdvözölték. Az érkezők örömmel ismerték föl a várakozók sorában Brutyó Jánost, a magyar kulturális napok alkalmával, tavasszal Üzbegisztánban járt küldöttségünk vezetőjét. Megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, dr. Kardos László és dr. Ligeti Lajos alelnökök, Kristóf István főtitkár, valamint a Művelődésügyi és a Külügyminisztérium többi vezető munkatársa. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Elsőnek a szorosan vett küldöttség tagjai szálltak ki a gépből: M. T. Turszunov, az üzbég párt politikai bizottságának póttagja, a KNEB elnöke, V. J. Zahidov, művelődésügyi miniszter, akadémikus, Malik Nabijev akadémikus, Sz. M. Muhamedov, a taskenti filmstúdió igazgatója, Etibor Ahunova költőnő és Mihail G. Vahabov, a párttörténeti intézet igazgatója. Énekesek és balett-táncosok követték őket, állami díjasok, kiváló és érdemes művészek, majd a népi zenészek jöttek, különös hangszereikkel, azután az esztrádzenekar tagjai, végül a Bahor-együttes csinos, fiatal táncosnői. Üttörök csoportja vette körül őket, kis virágcsokrokat osztogatva. A vendégeket Mihályfi Ernő üdvözölte az MSZBT és az egész magyar nép nevében. — Nagy öröm és boldogság számunkra — mondotta a többi között —, hogy vendégül láthatjuk barátainkat, az üzbég nép és az üzbég művészet képviselőit, örömünkbe aggodalom vegyül, hogy ezt a vendéglátást nem tudjuk oly nagyszerűen megrendezni, amint ezt a magyar küldöttség tapasztalta Üzbegisztánban. — Szólt annak jelentőségéről is, hogy a látogatásra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának küszöbén kerül sor, s hogy így a látogatás része ünneplésünknek. Az üdvözlésre a küldöttség vezetője, Minavar Turszunovics Turszunov válaszolt. — Úgy hiszem, kedves barátaink — kezdte —, hogy aggodalmuk felesleges, hiszen megérkezésünk első percében megcsapott már bennünket magyar barátaink vendégszeretetének forrósága — Ő is emlékeztetett a magyar küldöttség Üzbegisztán látogatására, szólt az Októberi Forradalom évfordulójának jelentőségéről, s a magyar—szovjet barátság erősödését éltetve fejezte be szavait A küldöttség tagjai ezután hosszasan elbeszélgettek vendéglátóikkal, majd rövid pihenő után szállásukra hajtattak. Az üzbég kulturális napok programja hétfő este kezdődik a Vígszínházban tartott ünnepi műsorral. Föllépnek a küldöttség művésztagjai és a Bahor népi táncegyüttes. Szakszervezeti kongresszusok Szombaton kezdődött meg a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének 20. kongresszusa. Szilágyi Sándor főtitkár terjesztette elő a központi vezetőség beszámolóját. A főtitkár a többi között javasolta, hogy a szakszervezeti szervek állandóan kísérjék figyelemmel saját vállalatuknál a termékek árának alakulását is, és lépjenek fel az indokolatlan áremelések ellen, még ha ez kedvezőtlenül befolyásolja is a vállalati nyereséget. A kongresszus vasárnap reggel folytatja tanácskozását. A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének 5. kongresszusa szombaton a beszámoló és a határozati javaslat feletti vitával folytatódott. Felszólalt az ülésen Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A HVDSZ 5. kongresszusa a vezető szerveit megválasztásával ért véget. A szakszervezet elnökének Seprényi Sándort, főtitkárának Fabók Zoltánt választották meg. A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének 22. kongresszusa szombaton a beszámoló feletti vitával folytatódott. A tanácskozáson részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A vitában felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Vinizlai Gyula, a SZOT titkára. A vita összefoglalása után a szakszervezet központi vezetőségének megválasztásával fejezte be munkáját a tanácskozás. A MEDOSZ elnöke ismét Hunya István, főtitkára Kovács István lett. A dolgozók utazási kedvezményei továbbra is fennmaradnak A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén a gazdasági mechanizmus reformja követelményeinek megfelelően újonnan szabályozta a dolgozók távolsági, utazási kedvezményeit. A gyárak, üzemek, hivatalok dolgozóinak jelentős része — mintegy 430 000 ember — a MÁV, a MÁVAUT és a BHÉV vonalain utazik naponta lakóhelyén kívül eső munkahelyre, 170 000 ember pedig hetenként veszi igénybe hasonló céllal a közlekedés eszközeit. A Gazdasági Bizottság új rendelkezésének alapelve, hogy sem a jelenleg munkaviszonyban levő, sem a jövőben munkába lépő dolgozókat a munkábajárás kapcsán a jelenlegihez képest többletköltség nem terhelheti. Ennek megfelelően a dolgozóknak nyújtott utazási kedvezmények továbbra is fennmaradnak. Változást csak a hetenként hazajáró női, illetve férjezett dolgozók utazási kedvezményében hoz a határozat Január 1-től egységesen hetenként egy alkalommal 86 százalékos kedvezményes utazásra jogosultak. A kedvezmény mértékének egységesítése körülbelül 10 millió forint, megtakarítást jelent a dolgozók részére. A határozat intézkedik arról, hogy a kedvezményes jegyár és a teljesáru jegy árának különbözetét, a munkáltatók fizetik. A közlekedési vállalatok a január 1-én életbelépő távolsági utazási kedvezmény értelmében új rendszerű bérletjegyeket adnak ki. A bérleteket havi vagy félhavi időtartamra lehet megváltani. A HÉV-nél továbbra is a havi bérlet marad érvényben. Országszerte meggyorsul az őszi betakarítás A kedvező időjárás hatására a hét végi jelentések szerint országszerte meggyorsult a legnagyobb őszi munka, a szántás-vetés és a betakarítás. Mindenütt szedik a burgonyát, a cukorrépát, törik a kukoricát és sok helyen már nemcsak az előszüret kezdődött meg, hanem a nagy szüret is. Békés megyében naponta majdnem tízezer holdat szántanak meg a traktorok. Bács- Kiskun megyében 80 ezer holdon már elvetették az őszi kalászosokat. Győr-Sopron megyében szombatig több mint 40 ezer holdat vetettek el ősziekkel.