Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
* Magyar Nemzet s?. A. HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " . A tanárok könyvei iskolákban és könyvesboltokban végzett vizsgálatainak eredményeiről számolt be a Könyv és Nevelésben, az Országos Pedagógiai Könyvtár folyóiratában dr. Bródy Miklós, a Tankönyvkiadó Vállalat munkatársa. Tapasztalatai, amelyeket érdekes cikkében összegez, és amelyeket 54 budapesti és vidéki iskolában, 21 könyvesboltban gyűjtött össze, nem túlságosan szívderítőek. Kiderül belőlük az a tény, amit többé-kevésbé régóta sejtünk, hogy a pedagógiai irodalom — az iskolai munkához nélkülözhetetlen kézi és segédkönyveket kivéve — alig foglal helyet az iskolai könyvtárakban. Ebből logikusan következik — mert az eladatlan pedagógiai szakkönyvek sokasága is bizonyítja —, hogy még kevésbé foglal helyet a pedagógus lakások könyvespolcain. Nem kívánunk most részletező alapossággal szólni arról, hogy mi a jelentősége, értelme és haszna a tanítók és tanárok számára a pedagógiai szakműveltségnek. Elegendő, ha újból arra a sokszor leírt igazságra utalunk: szüntelenül növekszik a társadalom, ezen belül a szülők, és ami még szorongatóbb: a tanítványok igénye az iskola iránt. Unalom, renitens magatartás egyfelől, záporozó kérdések másfelől az órákon — mindezeknek el kell gondolkodtatnia azokat, akik a katedrán ülnek — és akik a katedrán ülőket irányítják. Gyakran idézzük a különféle tudományos és féltudományos megállapításokat arról, hogyan avulnak el egyre növekvő mértékben az ismeretek; gondoljunk azonban arra, hogy nemcsak az ismeretek, hanem az ismeretek megszerzéséhez vezető módszerek felett is elviharzik az idő. Pedagógiai folyóirataink lépten-nyomon közölnek olyan cikkeket, amelyek teli vannak egzakt megállapításokkal, bonyolult matematikai formulákkal. A szakirodalom böngészése, a változó módszerek, a pedagógia társtudományainak ismerete nélkül rövidesen aligha lesz megismerhető maga a pedagógia tárgya: az ember. Könnyen adódik minderre a válasz: hiába támasztunk ilyen követelményeket a pedagógus iránt, ha ennek gátat vet a szabad idő. Nos, éppen nemrégiben értesülhettünk olyan törekvésekről, amelyek enyhítik a pedagógusok terheit. A kormány legutóbbi döntéseire gondolunk, amelyek perspektívájukban a kötelező óraszámok csökkentését ígérik, közvetlenül pedig arról intézkednek, hogy ne haladja túl az osztálylétszám a negyvenet. Szolid terv ez, de mindenképpen lépés előre. És sok egyéb között azt is sejteti, hogy — megalapozatlan, kósza hírekkel ellentétben — a demográfiai hullám átmeneti apadásával párhuzamosan, nem fenyegeti az elbocsátás réme a pedagógusokat. Az osztálylétszám, majd később a pedagógusok óraszámának csökkentése, a tagozatos osztályok bizonyos tárgyainak két csoportban tanítása nemcsak az oktatás feltételeit javítja meg, hanem bizonyára átmeneti pedagógus gondokon is segít. Az elbocsátás réme tehát sehol sem fenyegeti a pedagógusokat. Ami fenyegeti, az másfajta természetű: az a veszély, hogy a száguldó idő ledobja hátáról azt, aki nem ül szilárdan rajta az ismeretek és a korszerűbb módszerek vértezetében. A könyvvásárlás persze alapvetően anyagi természetű, akár iskolai gyűjteményről, akár magánkönyvtárról van is szó. Erről a tényezőről pedig nem szabad elfelejtkeznünk, különösen a kezdő pedagógusoknál, akiknek nemcsak a könyvtárukat, hanem egész életüket is meg kell alapozniuk és berendezniük. Az élet megalapozását a falura kerülő, kezdő pedagógusoknál a kormány bizonyos összegű letelepedési segéllyel támogatja. Ez adja azt az ötletet, hogy a letelepedést és a berendezkedést — városi és falusi, budapesti és vidéki pedagógusoknál egyaránt — másképpen is elő kellene segíteni. Arra gondolunk, hogy a megyei tanácsok a kinevezési okmánynyal egyidejűleg — kizárólag pedagógiai szakirodalom vásárlására jogosító — utalványt is átnyújthatnának. Nem tudjuk, mennyi lehetne ez, 300, vagy 500, esetleg 1000 forint, függhetne talán az egyetemi előmeneteltől, és itt elképzelhető, lenne vidékenként bizonyos eltérés is. Aki azt veti e javaslat ellen, hogy népgazdaságunkat ez túlságosan megterheli, gondoljon arra is, hogy a Tankönyvkiadó Vállalat, meg a könyvesboltok raktáraiban ott hever eladatlanul egy sereg pedagógiai szakkönyv. Bizonyára van köztük néhány elavult kötet, amely még ingyen sem kell, de nyilván sok olyan is, amelynek vásárlását a kezdők pénzhiánya gátolja. Ennek a könyvajándékozásnak van haladó és jó, bár nem hivatalos, előzménye. E sorok írójának tiszteletreméltó, idősebb barátja mesélte, hogy amikor ő évtizedekkel ezelőtt gólya volt a bölcsészkaron, néhai Heinrich Gusztáv, az Akadémia tudós könyvtárosa megajándékozta a szegénysorsú bölcsészhallgatókat az Akadémia eladatlan kiadványaival. Amely eladhatatlanság persze nem jelentett értéktelent, ahogyan most sem jelenti mindig azt. (Más kérdés, hogy ideje lenne egyszer azt is megvizsgálni, elég korszerűek és hasznosak-e ezek a szakkönyvek? Heinrich Gusztáv szép hagyományait jó lenne államosítani; nem függetlenül persze a népgazdaság teherbíró képességétől. Ám a szakkönyvtáralapítás anyagi nehézségeit felismerve mégis hasznos lehetne, ha a kezdő tanítókat és tanárokat néhány korszerű szakkönyvvel megajándékoznánk. Az oktatásgazdaságtan művelői talán nem tudják majd pontosan kimutatni, hogy ez az elgondolás milyen mértékben növeli meg a pedagógiai hatékonyságot, azt a negatívumot azonban tudományos vizsgálatok nélkül is tapasztalni lehet, hogy milyen károkkal jár a képzetlenség. Gábor István Közös közlemény a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról Szombaton Pozsonyban találkozik a hat testvérpárt küldöttsége A kit politikai helyzet POZITÍV EREDMÉNNYEL fejeződtek be a négy napon át folyó szovjet—csehszlovák tárgyalások. A csütörtökön délután kiadott közös közlemény — amelynek teljes szövegét lapunkban ismertetjük — félreérthetetlenül kidomborítja, hogy a két testvéri párt és nép vezetői megtalálták a módozatot hagyományos baráti kapcsolataik továbbfejlesztésére. Az ágcsernyői találkozót a teljes nyíltság, őszinteség és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. A megbeszéléseken — miután az SZKP és a CSKP küldöttsége beható eszmecserét folytatott a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről — konkrét megállapodás született újabb sokoldalú találkozó összehívásáról. A közös szovjet—csehszlovák kezdeményezés értelmében a tanácskozások augusztus 3-án Pozsonyban folytatódnak hat testvérpárt részvételével. A szombaton kezdődő találkozón a legmagasabb szinten képviselteti magát a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt mellett a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt. A magyar közvélemény, amely mindenkor a legnagyobb figyelemmel kísérte a szomszédos Csehszlovákia életének eseményeit és őszinte rokonszenvének adott kifejezést a szocialista vívmányok megőrzése érdekében vívott küzdelem iránt — miközben sohasem hallgatta el aggodalmait a megmutatkozó negatív jelenségek láttán —, most érthető örömmel és megnyugvással értesült a szovjet—csehszlovák tárgyalásokon hozott fontos döntésről. A hat testvérpárt találkozója, meggyőződésünk szerint, minden tekintetben elősegíti majd a felmerült nézeteltérések további tisztázását, a szocialista országok pártjainak és népeinek még hatékonyabb együttműködését. Bízunk benne, hogy a pozsonyi eszmecserék hozzájárulnak a szocialista közösség nemes eszméinek érvényre juttatásához, megerősítik a béke hadállásait nemcsak Európában, hanem ugyanakkor az egész emberi haladás ügyét is szolgálják. Természetesen az ágcsernyői közleményből kicsendülő hang és a sokoldalú találkozó megrendezésének elfogadása önmagában még nem oldja meg a problémákat, amelyek az elmúlt időszakban a baráti Csehszlovákiában feltornyosultak. A testvérpártokkal történő szoros összefogás azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a CSKP vezetői sikerrel felvehessék a küzdelmet mindazon belső és külső elemekkel szemben, amelyek a nemzetközi viszonyok realitásai és a fasizmus felett aratott közös győzelem nyomán kialakult új európai világhelyzetet figyelmen kívül hagyva, téves elképzelésekbe ringatták magukat, sőt támadást próbáltak indítani Csehszlovákia szocialista rendje ellen. Éppen a testvérpártok és az azonos célokért harcoló népek együttes ereje, határozott fellépése az egyedüli komoly biztosíték az imperialista beavatkozási kísérletek és bizonyos aktivizálódott maradi, ellenséges törekvések teljes visszaverésére. A lehetőség tehát adott. Őszintén reméljük, hogy a pozsonyi tárgyalóasztalnál a testvérpártok egységes álláspontjának kibontakozása megteremti az összes szükséges feltételt a pozitív irányú csehszlovák fejlődéshez, valamennyiünk sikeres közös együttmunkálkodásához. Közös közlemény az SZKP KB Politikai Bizottságának és a CSKP KB elnökségének találkozójáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának és a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága elnökségének találkozójáról az alábbi közös közleményt adták ki: A Tisza menti Ágcsernyén 1968. július 29-től augusztus 1-ig találkozó volt az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommunista Párt KB elnöksége között. A találkozón részt vettek: Az SZKP részéről L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. G. I. Voronov, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, A. J. Pelse, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov, A. N. Selepin, P. J. Seleszt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, P. N. Gyemicsev, P. M. Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjai, K. F. Katusen, B. N. Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai. A Csehszlovák Kommunista Párt részéről A. Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, F. Barbirek, V. Bilak, O. Cernik, D. Kolder, F. Kriegel, J. Piller, E. Rigó, J. Smrkovsky, J. Spacek, O. Svestka, a CSKP KB elnökségének tagjai; A. Kapek, J. Lenárt, B. Simon, a CSKP KB elnökségének póttagjai, M. Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke. Csehszlovák részről L. Svoboda csehszlovák köztársasági elnök is részt vett a találkozón. A találkozón széles körű elvtársi eszmecsere folyt a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A részvevők részletesen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről Az SZKP KB Politikai Bizottságának és a CSKP KB elnökségének találkozója a teljes nyíltság, őszinteség és kölcsönös megértés légkörében folyt, arra irányult, hogy megkeressék a módozatokat a pártjaink és népeink között a marxizmus a leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló hagyományos baráti kapcsolatok további fejlesztésére és erősítésére. A megbeszélések során a két küldöttség kölcsönös megállapodás alapján elhatározta, hogy javaslattal fordul Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország kommunista és munkáspártjainak Központi Bizottságaihoz, hogy tartsanak sokoldalú elvtársi találkozót. Az említett testvérpártok elfogadták ezt a javaslatot. A Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselőinek találkozója folyó év augusztus 3-án lesz Pozsonyban. * Csütörtökön a késő esti órákban különrepülőgépen visszaérkezett Prágába Svoboda csehszlovák köztársasági elnök. Ugyanezzel a géppel érkeztek haza a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és póttagjai, élükön Dubcekkel. Svoboda elnök beszéde Prágából jelenti a CTK: Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök csütörtökön a prágai televízióban beszédet mondott . Pártunk Központi Bizottsága elnökségének és magának Dubcek elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának megbízásából fordulok ma önökhöz — mondotta. — Néhány órával ezelőtt a Tisza menti Ágcsernyőn, abban a városban, amely a csehszlovák—szovjet barátság egyik szimbóluma lett, véget ért két olyan testvérország kommunista pártjai és két olyan állam képviselőinek találkozója, amelyeket a német fasizmus legyőzéséért, valamint a hazánk új társadalmi rendjének győzelméért vívott harcban együtt ontott vér és a közösen hozott áldozatok által megpecsételt barátság és testvériség szoros szálai fűznek össze. — Együttesen megvitattuk azokat a további lépéseket, amelyeknek célja a kölcsönös együttműködés és barátság fejlesztése, a szocialista közösséghez tartozó országok egységének és szövetségének erősítése. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának januári plénumán jelentős lépést tettünk országunk és népe jövőjének érdekében. Ezt a lépést országunk szocialista rendszerének további fejlesztése érdekében, a demokrácia és a humanizmus elveinek szocialista alapon való következetes megvalósítása érdekében tettük. Az a támogatás, amelyre a CSKP akcióprogramja, valamint a nemzeti front kormányának politikánk elveit magában foglaló nyilatkozata talált, újra meg újra meggyőz bennünket utunk helyességéről. Január óta elért fejlődésünk arról tanúskodik, hogy a január előtti időszak hibái ellenére a szocializmus és a kommunizmus eszméinek vonzó ereje olyan mélyen meggyökerezett népünkben, hogy e gyökereket senki sem tudja kiirtani. Nem térünk le a megkezdett útról. Következetesen tovább haladunk rajta. Mély meggyőződésem, hogy nem remélhet sikert, egyedül marad, nem kapja meg a nép támogatását az, aki utunkkal visszaélve fel akarná azt használni a szocializmus ellen, a Csehszlovák Kommunista Párt és az egész Nemzeti Front politikája, a köztársaság érdekei és a Szovjetunióval fennálló szövetség ellen. — Már sokszor kijelentettem, és ma megismétlem, hogy programunkat és feladatainkat csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha a szocialista országok közösségének szilárd láncszeme maradunk, ha a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésre és ezen országok támogatására támaszkodunk. Ma és mindennap újra meg újra tudatára ébredünk annak, hogy a jelenlegi megosztott világban egymagunkban nem tudnánk semmit sem tenni. Tudjuk, hová tartozunk, s emellett őszintén és becsületesen kitartunk. Ezért az, aki meg akarja bontani szövetségünket és barátságunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, nem szolgálja köztársaságunk javát, szuverenitásának és függetlenségének biztosítását. Az ilyen ember maga zárja ki magát nemzeti közösségünkből és köztársaságunknak a szocializmus, a demokrácia és a humanizmus eszméihez hű, becsületes polgárai részéről kétségtelenül megkapja a megfelelő választ. Svoboda elnök a továbbiakban a tárgyalásokról szólva kijelentette: " Arra az egyöntetű következtetésre jutottunk, hogy a szocialista közösség és a nemzetközi kommunista mozgalom érdekében további határozott lépéseket kell tenni a kommunista és munkáspártok egységének szilárdítására, a KGST-n belüli kölcsönös együttműködés fokozására, valamint a Varsói Szerződés keretében történő további együttműködésre, annak érdekében, hogy az ellenség esetleges támadásával szemben erősítsük a szerződésben részt vevő országok védelmi képességét. Arra a közös következtetésre jutottunk, hogy a fő figyelmet a szocialista országok közötti kapcsolatok további pozitív fejlesztésére kell összpontosítani. Egyértelműen megállapodtunk abban, hogy célszerűnek tartjuk összehívni hat szocialista ország párt- és kormányképviselőinek találkozóját csehszlovák területen. Azért találkozunk, hogy megtanácskozzuk, mit tegyünk a jövőben azoknak a kérdéseknek a megoldása érdekében, amelyek az egyes országok érdekeit, valamint a szocializmus, a kommunizmus és a béke közös érdekeit érintik. — A Szovjetunió és kommunista pártja vezető képviselői-