Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

* Magyar Nemzet s?. A. HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " . A tanárok könyvei iskolákban és könyvesbol­tokban végzett vizsgálatai­nak eredményeiről számolt be a Könyv és Nevelésben, az Országos Pedagógiai Könyvtár folyóiratában dr. Bródy Miklós, a Tankönyv­­kiadó Vállalat munkatársa. Tapasztalatai, amelyeket ér­dekes cikkében összegez, és amelyeket 54 budapesti és vidéki iskolában, 21 köny­vesboltban gyűjtött össze, nem túlságosan szívderítőek. Kiderül belőlük az a tény, amit többé-kevésbé régóta sejtünk, hogy a pedagógiai irodalom — az iskolai mun­kához nélkülözhetetlen ké­zi és segédkönyveket kivé­ve — alig foglal helyet az iskolai könyvtárakban. Eb­ből logikusan következik — mert az eladatlan pedagógiai szakkönyvek sokasága is bi­zonyítja —, hogy még ke­vésbé foglal helyet a peda­gógus lakások könyvespol­cain. Nem kívánunk most rész­letező alapossággal szólni arról, hogy mi a jelentősé­ge, értelme és haszna a ta­nítók és tanárok számára a pedagógiai szakműveltség­nek. Elegendő, ha újból ar­ra a sokszor leírt igazságra utalunk: szüntelenül növek­szik a társadalom, ezen be­lül a szülők, és ami még szorongatóbb: a tanítványok igénye az iskola iránt. Una­lom, renitens magatartás egyfelől, záporozó kérdések másfelől az órákon — mind­ezeknek el kell gondolkod­tatnia azokat, akik a kated­rán ülnek — és akik a ka­tedrán ülőket irányítják. Gyakran idézzük a különfé­le tudományos és féltudo­mányos megállapításokat arról, hogyan avulnak el egyre növekvő mértékben az ismeretek; gondoljunk azonban arra, hogy nemcsak az ismeretek, hanem az is­meretek megszerzéséhez ve­zető módszerek felett is el­­viharzik az idő. Pedagógiai folyóirataink lépten-nyomon közölnek olyan cikkeket, amelyek teli vannak egzakt megállapításokkal, bonyolult matematikai formulákkal. A szakirodalom böngészése, a változó módszerek, a peda­gógia társtudományainak is­merete nélkül rövidesen aligha lesz megismerhető maga a pedagógia tárgya: az ember. Könnyen adódik minderre a válasz: hiába támasztunk ilyen követelményeket a pe­dagógus iránt, ha ennek gá­tat vet a szabad idő. Nos, éppen nemrégiben értesül­hettünk olyan törekvések­ről, amelyek enyhítik a pe­dagógusok terheit. A kor­mány legutóbbi döntéseire gondolunk, amelyek pers­pektívájukban a kötelező óraszámok csökkentését ígé­rik, közvetlenül pedig arról intézkednek, hogy ne halad­ja túl az osztálylétszám a negyvenet. Szolid terv ez, de mindenképpen lépés előre. És sok egyéb között azt is sejteti, hogy — megalapo­zatlan, kósza hírekkel ellen­tétben — a demográfiai hullám átmeneti apadásával párhuzamosan, nem fenye­geti az elbocsátás réme a pedagógusokat. Az osztály­létszám, majd később a pe­dagógusok óraszámának csökkentése, a tagozatos osz­tályok bizonyos tárgyainak két csoportban tanítása nemcsak az oktatás feltéte­leit javítja meg, hanem bi­zonyára átmeneti pedagó­gus gondokon is segít. Az elbocsátás réme tehát sehol sem fenyegeti a peda­gógusokat. Ami fenyegeti, az másfajta természetű: az a veszély, hogy a száguldó idő ledobja hátáról azt, aki nem ül szilárdan rajta az is­meretek és a korszerűbb módszerek vértezetében. A könyvvásárlás persze alapvetően anyagi természe­tű, akár iskolai gyűjtemény­ről, akár magánkönyvtárról van is szó. Erről a tényező­ről pedig nem szabad elfe­lejtkeznünk, különösen a kezdő pedagógusoknál, akik­nek nemcsak a könyvtáru­kat, hanem egész életüket is meg kell alapozniuk és be­rendezniük. Az élet megalapozását a falura kerülő, kezdő peda­gógusoknál a kormány bi­zonyos összegű letelepedési segéllyel támogatja. Ez ad­ja azt az ötletet, hogy a lete­lepedést és a berendezkedést — városi és falusi, budapes­ti és vidéki pedagógusoknál egyaránt — másképpen is elő kellene segíteni. Arra gon­dolunk, hogy a megyei ta­nácsok a kinevezési okmány­nyal egyidejűleg — kizáró­lag pedagógiai szakirodalom vásárlására jogosító­ — utalványt is átnyújthatná­nak. Nem tudjuk, mennyi lehetne ez, 300, vagy 500, esetleg 1000 forint, függhet­ne talán az egyetemi előme­neteltől, és­ itt elképzelhető, lenne vidékenként bizonyos eltérés is. Aki azt veti e javaslat el­len, hogy népgazdaságunkat ez túlságosan megterheli, gondoljon arra is, hogy a Tankönyvkiadó Vállalat, meg a könyvesboltok raktá­raiban ott hever eladatlanul egy sereg pedagógiai szak­könyv. Bizonyára van köz­tük néhány elavult kötet, amely még ingyen sem kell, de nyilván sok olyan is, amelynek vásárlását a kez­dők pénzhiánya gátolja. Ennek a könyvajándéko­zásnak van haladó és jó, bár nem hivatalos, előzménye. E sorok írójának tiszteletre­méltó, idősebb barátja me­sélte, hogy amikor ő évtize­dekkel ezelőtt gólya volt a bölcsészkaron, néhai Hein­­rich Gusztáv, az Akadémia tudós könyvtárosa megaján­dékozta a szegénysorsú böl­csészhallgatókat az Akadé­mia eladatlan kiadványai­val. Amely eladhatatlanság persze nem jelentett érték­telent, ahogyan most sem jelenti mindig azt. (Más kér­dés, hogy ideje lenne egy­szer azt is megvizsgálni, elég korszerűek és hasznosak-e ezek a szakkönyvek? Heinrich Gusztáv szép hagyományait jó lenne álla­mosítani; nem függetlenül persze a népgazdaság teher­bíró képességétől. Ám a szakkönyvtáralapítás anyagi nehézségeit felismerve mégis hasznos lehetne, ha a kezdő tanítókat és tanárokat né­hány korszerű szakkönyvvel megajándékoznánk. Az ok­tatásgazdaságtan művelői talán nem tudják majd pon­tosan kimutatni, hogy ez az elgondolás milyen mérték­ben növeli meg a pedagógiai hatékonyságot, azt a nega­tívumot azonban tudomá­nyos vizsgálatok nélkül is tapasztalni lehet, hogy mi­lyen károkkal jár a képzet­lenség. Gábor István Közös közlemény a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról Szombaton Pozsonyban találkozik a hat testvérpárt küldöttsége A k­­it politikai helyzet POZITÍV EREDMÉNNYEL fejeződtek be a négy na­pon át folyó szovjet—csehszlovák tárgyalások. A csütörtökön délután kiadott közös közlemény — amelynek teljes szövegét lapunk­ban ismertetjük — félreérthetetlenül kidomborítja, hogy a két testvéri párt és nép vezetői megtalálták a módozatot hagyomá­nyos baráti kapcsolataik továbbfejlesztésére. Az ágcsernyői találkozót a teljes nyíltság, őszinteség és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. A megbeszéléseken — miután az SZKP és a CSKP küldöttsége beható eszmecserét folytatott a két orszá­got kölcsönösen érdeklő kérdésekről — konkrét megállapodás született újabb sokoldalú találkozó összehívásáról. A közös szovjet—csehszlovák kezdeményezés értelmében a tanácskozások augusztus 3-án Pozsonyban folytatódnak hat testvérpárt részvételével. A szombaton kezdődő találkozón a legmagasabb szinten képviselteti magát a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt mellett a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt. A magyar közvélemény, amely mindenkor a legnagyobb figyelemmel kísérte a szomszédos Csehszlovákia életének ese­ményeit és őszinte rokonszenvének adott kifejezést a szocia­lista vívmányok megőrzése érdekében vívott küzdelem iránt — miközben sohasem hallgatta el aggodalmait a megmutatkozó negatív jelenségek láttán —, most érthető örömmel és meg­nyugvással értesült a szovjet—csehszlovák tárgyalásokon hozott fontos döntésről. A hat testvérpárt találkozója, m­eggyőződé­­sünk szerint, minden tekintetben elősegíti majd a felmerült nézeteltérések további tisztázását, a szocialista országok párt­jainak és népeinek még hatékonyabb együttműködését. Bízunk benne, hogy a pozsonyi eszmecserék hozzájárulnak a szocia­lista közösség nemes eszméinek érvényre juttatásához, meg­erősítik a béke hadállásait nemcsak Európában, hanem ugyan­akkor az egész emberi haladás ügyét is szolgálják. Természetesen az ágcsernyői közleményből kicsendülő hang és a sokoldalú találkozó megrendezésének elfogadása ön­magában még nem oldja meg a problémákat, amelyek az el­múlt időszakban a baráti Csehszlovákiában feltornyosultak. A testvérpártokkal történő szoros összefogás azonban lehetősé­get nyújt arra, hogy a CSKP vezetői sikerrel felvehessék a küz­delmet mindazon belső és külső elemekkel szemben, amelyek a nemzetközi viszonyok realitásai és a fasizmus felett aratott közös győzelem nyomán kialakult új európai­­ világhelyzetet figyelmen kívül hagyva, téves elképzelésekbe ringatták magu­kat, sőt támadást próbáltak indítani Csehszlovákia szocialista rendje ellen. Éppen a testvérpártok és az azonos célokért harcoló népek együttes ereje, határozott fellépése az egyedüli komoly bizto­síték az imperialista beavatkozási kísérletek és bizonyos akti­vizálódott maradi, ellenséges törekvések teljes visszaverésére. A lehetőség tehát adott. Őszintén reméljük, hogy a pozso­nyi tárgyalóasztalnál a testvérpártok egységes álláspontjának kibontakozása megteremti az összes szükséges feltételt a pozi­tív irányú csehszlovák fejlődéshez, valamennyiünk sikeres közös együttmunkálkodásához. Közös közlemény az SZKP KB Politikai Bizottságának és a CSKP KB elnökségének talál­kozójáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának és a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsá­ga elnökségének találkozójá­ról az alábbi közös közle­ményt adták ki: A Tisza menti Ágcsernyén 1968. július 29-től augusztus 1-ig találkozó volt az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommunista Párt KB elnöksége között. A találkozón részt vettek: Az SZKP részéről L. I. Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára. G. I. Voronov, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, A. J. Pelse, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov, A. N. Selepin, P. J. Seleszt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, P. N. Gyemicsev, P. M. Maserov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának póttagjai, K. F. Katusen, B. N. Pono­­marjov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai. A Csehszlovák Kommunista Párt részéről A. Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, F. Barbirek, V. Bilak, O. Cernik, D. Kolder, F. Kriegel, J. Piller, E. Rigó, J. Smrkovsky, J. Spacek, O. Svestka, a CSKP KB elnöksé­gének tagjai; A. Kapek, J. Lenárt, B. Simon, a CSKP KB elnökségének póttagjai, M. Ja­­kes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke. Csehszlovák részről L. Svo­­boda csehszlovák köztársasági elnök is­ részt vett a találko­zón. A találkozón széles körű elv­társi eszmecsere folyt a fele­ket kölcsönösen érdeklő kérdé­sekről. A részvevők részlete­sen tájékoztatták egymást or­száguk helyzetéről Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának és a CSKP KB elnökségének találkozója a teljes nyíltság, őszinteség és kölcsönös megértés légkörében folyt, arra irányult, hogy meg­keressék a módozatokat a pártjaink és népeink között a marxizmus a leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló hagyományos baráti kapcsolatok további fejleszté­sére és erősítésére. A megbe­szélések során a két küldött­ség kölcsönös megállapodás alapján elhatározta, hogy ja­vaslattal fordul Bulgária, Ma­gyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság és Len­gyelország kommunista és munkáspártjainak Központi Bizottságaihoz, hogy tartsanak sokoldalú elvtársi találkozót. Az említett testvérpártok elfo­gadták ezt a javaslatot. A Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselőinek találkozója folyó év augusztus 3-án lesz Po­zsonyban. * Csütörtökön a késő esti órák­ban különrepülőgépen vissza­érkezett Prágába Svoboda csehszlovák köztársasági el­nök. Ugyanezzel a géppel ér­keztek haza a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és póttagjai, élükön Dubcek­kel. Svoboda elnök beszéde Prágából jelenti a CTK: Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök csütörtökön a prágai televízióban beszédet mondott . Pártunk Központi Bizott­sága elnökségének és magának Dubcek elvtársnak, a Közpon­ti Bizottság első titkárának megbízásából fordulok ma önökhöz — mondotta. — Néhány órával ezelőtt a Tisza menti Ágcsernyőn, ab­ban a városban, amely a csehszlovák—szovjet barátság egyik szimbóluma lett, véget ért két olyan testvérország kommunista pártjai és két olyan állam képviselőinek ta­lálkozója, amelyeket a német fasizmus legyőzéséért, vala­mint a hazánk új társadalmi rendjének győzelméért vívott harcban együtt ontott vér és a közösen hozott áldozatok által megpecsételt barátság és test­vériség szoros szálai fűznek össze. — Együttesen megvitattuk azokat a további lépéseket, amelyeknek célja a kölcsönös együttműködés és barátság fej­lesztése, a szocialista közösség­hez tartozó országok egységé­nek és szövetségének erősítése.­­ A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának januári plénumán je­lentős lépést tettünk országunk és népe jövőjének érdekében. Ezt a lépést országunk szocia­lista rendszerének további fej­lesztése érdekében, a demok­rácia és a humanizmus elvei­nek szocialista alapon való kö­vetkezetes megvalósítása érde­kében tettük. Az a támogatás, amelyre a CSKP akcióprog­ramja, valamint a nemzeti front kormányának politikánk elveit magában foglaló nyilat­kozata talált, újra meg újra meggyőz bennünket utunk he­lyességéről. Január óta elért fejlődésünk arról tanúskodik, hogy a január előtti időszak hibái ellenére a szocializmus és a kommunizmus eszméinek vonzó ereje olyan mélyen meg­gyökerezett népünkben, hogy e gyökereket senki sem tudja kiirtani. Nem térünk le a meg­kezdett útról. Következetesen tovább haladunk rajta. Mély meggyőződésem, hogy nem re­mélhet sikert, egyedül marad, nem kapja meg a nép támoga­tását az, aki utunkkal vissza­élve fel akarná azt használni a szocializmus ellen, a Cseh­szlovák Kommunista Párt és az egész Nemzeti Front politi­kája, a köztársaság érdekei és a Szovjetunióval fennálló szö­vetség ellen. — Már sokszor kijelentet­tem, és ma megismétlem, hogy programunkat és feladatainkat csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha a szocialista országok közösségének szilárd láncszeme maradunk, ha a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való együtt­működésre és ezen országok támogatására támaszkodunk. Ma és mindennap újra meg újra tudatára ébredünk annak, hogy a jelenlegi megosztott világban egymagunkban nem tudnánk semmit sem tenni. Tudjuk, hová tartozunk, s emellett őszintén és becsülete­sen kitartunk. Ezért az, aki meg akarja bontani szövetsé­günket és barátságunkat a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, nem szol­gálja köztársaságunk javát, szuverenitásának és független­ségének biztosítását. Az ilyen ember maga zárja ki magát nemzeti közösségünkből és köztársaságunknak a szocializ­mus, a demokrácia és a huma­nizmus eszméihez hű, becsü­letes polgárai részéről kétség­telenül megkapja a megfelelő választ. Svoboda elnök a továbbiak­ban a tárgyalásokról szólva kijelentette: " Arra az egyöntetű követ­keztetésre jutottunk, hogy a szocialista közösség és a nem­zetközi kommunista mozgalom érdekében további határozott lépéseket kell tenni a kommu­nista és munkáspártok egysé­gének szilárdítására, a KGST-n belüli kölcsönös együttműködés fokozására, va­lamint a Varsói Szerződés ke­retében történő további együttműködésre, annak érde­kében, hogy az ellenség eset­leges támadásával szemben erősítsük a szerződésben részt vevő országok védelmi képes­ségét.­­ Arra a közös következte­tésre jutottunk, hogy a fő fi­gyelmet a szocialista országok közötti kapcsolatok további pozitív fejlesztésére kell össz­pontosítani. Egyértelműen meg­állapodtunk abban, hogy cél­szerűnek tartjuk összehívni hat szocialista ország párt- és kormányképviselőinek találko­zóját csehszlovák területen. Azért találkozunk, hogy meg­­tanácskozzuk, mit tegyünk a jövőben azoknak a kérdések­nek a megoldása érdekében, amelyek az egyes országok ér­dekeit, valamint a szocializ­mus, a kommunizmus és a bé­ke közös érdekeit érintik. — A Szovjetunió és kommu­nista pártja vezető képviselői-

Next