Magyar Nemzet, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
Mülivsis linvivni litfljHill MII,PI A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A második lépcső Ha szúrópróbaszerűen megkérdeznénk néhány száz tősgyökeres pesti lakost, melyik a magyar főváros XXI. kerülete, meglepően nagy arányban kapnánk földrajzilag helytelen választ. A Budafok, Nagytétény és Budatétény falusias településeiből alakult XXII. kerület sokáig perifériának számított, amelyben a hétvégi házikók és kertes családi házak mellett a történelmi közelmúltban még barlanglakások is akadtak, s az átlagpesti úgy gondolkodott, hogy az a Dunától a tétényi platóig terjedő, néhol karsztos terület aligha jelent többet, mint barackosok többé-kevésbé összefüggő kertrendszerét. Az elmúlt napokban azután olyan híradás érkezett Budapest sorszám szerint utolsó kerületéből, amely egyszeriben más megvilágításba helyezte Budafokot és kapcsolt részeit. A híradás egy kiragadott mondata szerint „a kerület vezetőinek legfontosabb törekvése, hogy a falusias jellegű településen meggyorsítsák a városiasodást”. A kerületi párt- és tanácsi vezetők tél eleji látogatása nem a már felépült néhány modern háztömbnek szólt, nem holmi elégedett szemlélődés volt ez a bejárás a már végrehajtott és befejezett, szerény létesítmények fölött, de sokkal inkább perspektivikus körültekintés és felmérés, közvetlenül a beindulás előtt álló munkálatok küszöbén, hiszen az új városközpont 1400 lakásos épülettömege már a követkkező évben kezd kibontakozni, a szükséges járulékos építkezésekkel egyetemben. Ez a látogatás és a nyomában járó jó hír arra világít, hogy Budapest nagy iramú és nagyarányú fejlődésének nemcsak a belső, hagyományosan pesti, vagy budai kerületek látják hasznát, hanem azok a fővárosba olvadó peremközségek is, amelyek beolvadását az első lépcsőzetben törvényerejű döntések jelezték. Most kezdődik a második lépcső, a beolvadás és a bekapcsolás izgalmas folyamata, amelyben a falusi látkép és légkör egy csapásra változik át városi — s mi több: nagyvárosi — környezetté. Ha összevetjük a belső városnegyedek újjáépítésére és fejlesztésére fordított és fordítandó milliókat, a mérleg nyelve bizonyos egyensúlyi helyzetet mutat, s azt igazolja, hogy a főváros jövő arcának kialakításában helyes arányérzék nyilvánul meg. Budapest történelmi városrészeinek óhatatlanul előbbre való fejlesztése után alig néhány esztendővel súlyos ráfordítások árán kibontakozik a peremkerületek jövője, s mindezek a gigantikus vállalkozások és beruházások egy célt szolgálnak: Nagy- Budapest lakosságának kényelmes, kellemes, otthonias és modern életét. A főváros fejlődésében ezek azok a történelmi lépcsőfokok, amelyek társadalmi és gazdasági rendünk szellemében eltüntetik a kirívó különbségeket. Baróti Géza Jobb szervezéssel magasabb teljesítmény A gazdasági vezetők megnyilatkozásaiból kitűnik: több gondra, problémára számítottak azoknál a vállalatoknál, amelyek a rövidebb munkahétre térnek át. Nem kis feladat úgy növelni a műszaki színvonalat, emelni a termelékenységet, hogy a dolgozók négy órával megrövidített heti munkaidőben is korábbi teljesítményeiket nyújtsák. Mégis, a vállalatok túlnyomó többsége eléri a kitűzött célt — amint azt a Minisztertanács legutóbbi ülése is megállapította. Ha ennek a sikernek a magyarázatát keressük, első helyen kell említeni: a dolgozók mindenüttörömmel fogadják, magukénak érzik a rövidített munkahetet. A műszaki színvonal emelésének, a jobb munkaszervezésnek is nagy szerepe volt az eddigi sikerekben. Sok ezer munkaórát takarítottak meg az üzemek, gyárak nagy, teljesítményű gépek beállításával, különböző munkák szalagrendszerű végzésével, a gépek fordulatszámának növelésével. Különösen nagy tartalékok találhatók még az anyagmozgatásnál, ahol az ipar munkásállományának 25—30 százalékát foglalkoztatják jelenleg. Ezt a lehetőséget legtöbb helyen ki is használják, és nem ritka, hogy 50—60 ezer órát megtakarítanak évente ezen a területen. A Minisztertanács legutóbbi ülésszakáról kiadott közleményben szerepelt ez a két mondat is: „Néhány vállalatnál azonban csak részben teljesítették a felkészülési tervet. Az illetékes minisztériumok tartsanak náluk vizsgálatot és gondoskodjanak a szükséges intézkedésekről.” Néhány vállalat rá is szorul a segítségre, gondolunk itt a közlekedési vállalatokra, a sütőiparra, amelyek nagy munkaerőhiánnyal küzdenek. Összességében a tapasztalatok mégis jók. A legutóbbi hír is ezt támasztja alá, amelyet a vasas üzemek rövidített munkahétre való átállásának értékeléséről kaptunk. Az az 57 vasas üzem, amely július elsejével tért át a 44 órás munkahétre, a harmadik negyedévben átlagosan 7 százalékkal többet termelt, mint egy évvel korábban. Létszámuk kisebb mértékben nőtt, mint másutt és túlórát is kevesebbet használtak fel. Az idei jó tapasztalatok szabad utat teremtettek ahhoz, hogy 1969. január 1-vel, majd az év második felében újabb 500—600 ezer ember élvezhesse a csökkentett munkaidőt, a szabad szombat előnyeit. Keserű Ernő Élénk diplomáciai tevékenység a közel-keleti kérdésben A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETEN ÉS PÁRIZSÁN egyaránt élénkebb diplomáciai tevékenységet ígérnek az elkövetkező napok. Az egyiptomi fővárost még a héten meglátogatja Jarring, az ENSZ- főtitkár megbízottja és odautazik Scranton, akit Nixon küldött az arab országokba, tájékozódás végett. Párizsban arra számítanak, hogy legkésőbb e hét végéig odaérkezik a dél-vietnami rezsim küldöttsége, és akkor megkezdődhetnek a négyoldalú tárgyalások a vietnami béke helyreállításáról. A másik három küldöttség a helyszínen van, sőt a VUK megbízottai és az amerikaiak között bizalmas megbeszélések folynak már ügyrendi kérdésekről és a négyes találkozó előkészítéséről. A jelentéstételre hazarendelt Harriman és Rush külügyminiszter egybehangzóan olyan értelemben nyilatkozott a hét végén, hogy december közepéig meg kell kezdődniük az érdemi tárgyalásoknak. Bush azonban olyan színben próbálta feltüntetni a dolgokat, mintha a késlekedés nem a dél-vietnami rezsim bűne lenne, amely vonakodik elküldeni megbízottait, hanem a VDIC tehetne róla. Sajtóértekezletén a külügyminiszter azt állította, hogy „Hanoi alaptalan, túlzott kívánalmakkal” állt elő, de hogy ezek mik volnának, azt nem részletezte. Másrészt azt magyarázta, hogy „az észak-vietnami erők kivonása Délről” a kulcskérdés, aminek megoldása a VDK elhatározásán múlik. Rusk beszédét nyugati hírügynökségek „szokatlanul nyíltnak” minősítették: szemrehányásokat tett a Szovjetuniónak és szövetségeseinek az augusztusi Csehszlovákiai akció miatt, de hozzátette, hogy ennek ellenére „a világ megy tovább” és kijelentette, hogy szükség van a szovjet—amerikai tárgyalások folytatására, a rakétaelhárító rendszerek és a leszerelés más részletkérdéseinek megoldása céljából. Próbálta kimagyarázni magát a legutóbbi brüsszeli NATO-értekezleten elhangzott beszéde tárgyában. Nem tagadta, hogy Közép-Európa egyes országaival és a Földközi-tenger térségével kapcsolatban emlegette a NATO „érdekeltségét”, viszont kifakadt azok ellen a szövetséges diplomaták ellen, akik „ostoba módon kifecsegték” bizalmas körben mondott szavait. Bush egyébként nem is igen tagadhatta volna a dolgot azok után, hogy az olasz, a görög és a török vezérkari főnök sürgős értekezletet tartott Athénben. A Pravda hétfői száma megállapítja, hogy a NATO déli szárnyát olyan hídfőállássá akarják kiépíteni, ahonnan támadásba lehet lendülni a haladó arab rendszerek ellen. Ez a háttere azoknak az izraeli provokációknak, amelyek miatt Jordánia a Biztonsági Tanács összehívását kérte. Pillanatnyilag nagyon nehéz véleményt mondani arról, hogy a közel-keleti helyzet milyen irányban alakul: a diplomáciai érintkezések újrafelvételével szemben áll az izraeli-jordániai viszony változatlan kiélezettsége, továbbá az EAK bizonyos belső zavarai, amelyeknek látható jelei a legutóbbi napok diáktüntetései voltak. Az Arab Szocialista Unió vezető testülete hétfőn ült össze Kairóban, hogy megvizsgálja az ország belső viszonyait. Ugyancsak bizonytalanság jellemzi két vezető európai hatalom belpolitikai helyzetét. Olaszország több mint egy hete kormány nélkül él, s az MTI római tudósítójának jelentése szerint a kereszténydemokraták szándékosan nehezítik a kibontakozást, miközben az országban növekszik a szociális feszültség. Bonni jelentések szerint az NSZK-ban is kormányválság fenyeget. Erre mutatnak a kabinetben részt vevő Szociáldemokrata Párt ellen intézett támadások, amelyek Strauss pénzügyminiszter pártjából, a CSU-ból indulnak ki. A jobboldal politikai aktivitásának az ad különösen nyugtalanító aktualitást, amire az amerikai közgazdász, Victor Perle hívja fel a figyelmet. A legutóbbi napok tőkés pénzügy krízisével kapcsolatban rámutat arra, hogy gazdasági, politikai és katonai erőátcsoportosulás megy végbe a kapitalista világban, s az átrendeződés egyik legjellemzőbb vonása szerinte az, hogy az Egyesült Államok, amelynek pénzügyi és világgazdasági vezető szerepe lassan gyengül, kénytelen messzemenő engedményeket tenni Nyugat-Németországnak. (Z. T.) Kairóbavárják Mllians és Nixon megbízottját A Közel-Keletről érkező jelentések megélénkült diplomáciai tevékenységről számolnak be. Kairóban a kormánytisztviselők Gunnar Jarringnak, az ENSZ közel-keleti megbízottjának e hétre várható érkezésére készülnek. Jarring közölte, hogy felújítja közvetítő tevékenységét. Mahmud Riad külügyminiszter szombaton három órán át tanácskozott minisztériumának tisztségviselőivel Jarring küldetéséről. Az Al Ahram jelentése szerint Jarring szerdán érkezik Kairóba, hogy tárgyaljon Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel a közel-keleti helyzetről. A svéd diplomata ezután — feltehetőleg pénteken vagya szombaton — továbbutazik Ammanson, hogy Rifai jordániai külügyminiszterrel is megbeszéléseket folytasson. Ugyancsak az egyiptomi fővárost várják William Scranton, volt pennsylvaniai kormányzót, Nixon különmegbízottját. Látogatásától a két ország közötti kapcsolatok megjavulását remélik. Az EAK kormánya értékeli Nixon lépését, amely arra irányul, hogy az Egyesült Államok megválasztott elnöke képes legyen eleget tenni elnöki kötelezettségeinek. Az Al Ahram felhívja a figyelmet arra, hogy egyes nyugati hírügynökségek, köztük a UPI amerikai hírügynökség, szándékosan rosszul fordította Nixonnak a lap pénteki számában közölt és Nasszerhez intézett üzenetének egy mondatát, abból a célból, hogy megzavarják Nixon és az arab országok kapcsolatát. Az Al Ahram rámutat, az általa közölt szövegben az állt, hogy Nixon „kérte az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, fogadja különmegbízottját”. A hírügynökségek a „kérte” helyett a „kérlelte” szót fordították. A Washington Post szombati számában szenzációs tálalásban közölte, hogy az amerikai külügyminisztériumba kérették az EAK washingtoni nagykövetét, fűzzön magyarázatot az ominózus szóhoz. Nasszer elnök — a MENA hírügynökség jelentése szerint — vasárnap fogadta Georges Gorse volt francia tájékoztatásügyi minisztert. Megbeszélésükön a kairói francia ügyvivő is jelen volt. Az Al Ahram hétfői száma arról ír, hogy Franciaország 90 ezer tonna gabonát küld ajándékba Egyiptomnak. Ezt a gabonamennyiséget azzal a 350 ezer tonna gabonával együtt szállítják le, amelyet mintegy 21 millió dollár összegért ad el Franciaország az Egyesült Arab Köztársaságnak. A szállítások a legrövidebb időn belül megkezdődnek és Egyiptom két év alatt, meglehetősen alacsony, 3 százalékos kamat mellett, törleszti az öszszeget . Hétfőn este összeült az Arab Szocialista Unió kongresszusa, amelyen Nasszer elnök mond beszédet az utóbbi hetek egyiptomi diákzavargásairól. A kongresszus 1700 küldötte a kairói egyetem dísztermében tanácskozik és az ülések feltehetőleg csütörtökig tartanak. Ammanban szombaton nyilvánosságra hozták Nixon üzenetének szövegét, amelyet Husszein királynak küldött, válaszul a megválasztása alkalmából hozzá intézett jókívánságaira. Nixon üzenetében kifejezi reményét, hogy a „szívélyes amerikai—jordániai kapcsolatok” tovább erősödnek és hangoztatja, őszintén kívánja, hogy „igazságos és tartós béke jöjjön létre a Közel-Keleten”. Időközben visszaérkezett Ammanba Rifai külügyminiszter, aki Kuvaitban és Irakban tárgyalt a közel-keleti helyzetről. Jordánia ismét a Biztonsági Tanácshoz fordult Izraeli tüzérségi és kommandóakciók Jordániai jelentések szerint az izraeli nehéztüzérség vasárnap este újabb támadást intézett jordániai területek ellen. A jordániai tüzérség viszonozta a tüzet és a tüzérségi párbaj csaknem háromnegyed órán át tartott. A Reuter jelentése szerint a jordániai hadsereg szóvivője később helyesbített adatokat tett közzé a vasárnap esti izraeli támadásról. E szerint az izraeli tüzérség akcióját a légierő is támogatta. Tel Aviv-i jelentések szerint vasárnap az esti órákban egy izraeli kommandó behatolt jordániai területre és a tűzszüneti vonaltól mintegy hatvan kilométernyire felrobbantott két hidat és megrongálta a jordániai fővárosból délre vezető vasútvonalat. Az izraeli hadsereg szóvivője szerint ez a terrorakció megtorlás volt a jordániai részről az utóbbi időben megélénkült gerillatevékenységért. A jordániai hadsereg szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az izraeli kommandó szabotázsakcióját légierő segítségével és fedezete mellett hajtotta végre. Az izraeli légierő gépei — a szóvivő szerint — megvárták, majd az akció végrehajtása után a helyszínről elszállították az izraeli deszantot, még mielőtt a jordániai fegyveres erők egységei a sivatagi területen harci érintkezésbe kerülhettek volna az izraeli szabotőrökkel. Az egyik felrobbantott vasúti hídon keresztül húzódik egyébként Jordánia legfontosabb vasútvonala, amely a fővárost összeköti az ország egyetlen tengeri kikötőjével, Akabával. A szóvivő közölte továbbá, hogy Jordániát hétfőn délelőtt is támadás érte. Az izraeli nehézgépfegyverek ez alkalommal nem okoztak lényegesebb károkat. Ammani források szerint egyébként Jordánia úgy döntött, kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását a sorozatos izraeli provokációk kivizsgálására. Harriman jelentést tesz Johnsonnak •Észak-vietnami-amerikai bizalmas eszmecsere Párizsban Még e héten megérkezik a saigoni küldöttség Washingtonból jelenti az MTI. Harriman nagykövet, a párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője a hét első felében személyesen tesz jelentést Johnson elnöknek és Bush külügyminiszternek a megbeszélések állásáról. Johnson, aki az elmúlt hét nagy részét texasi birtokán töltötte, előreláthatólag a Nemzetbiztonsági Tanács soron következő ülésén vitatja meg a tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai álláspontot. Politikai körökben arra számítanak, hogy az értékelés után a párizsi megbeszélések a jövő héten kezdődnek meg újra, ezúttal már a Felszabadítási Front és a saigoni rezsim részvételével. Addig Párizsban bizalmas eszmecsere folyik, az ügyrendi és egyéb kérdések előzetes tisztázására. John Stennis szenátor, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke vasárnap egy tv-interjúban azt mondotta, hogy ,,1969-ben jó esélyek nyílhatnak, még az elfogadható megoldás előtt" a párizsi tárgyalásokon. Bush külügyminiszter egy másik interjúban viszont arról beszélt, hogy megítélése szerint a tárgyalások még hosszú ideig elhúzódhatnak és éles vita várható a delegációk között. Mind a szenátor, mind a külügyminiszter utalt arra, hogy a tárgyalások befejeztéig még heves harcokra kell számítani Dél-Vietnamban. Harriman egyébként New Yorkba érkezve utalt arra, hogy Nixon elnöksége idején nem kíván továbbra is az amerikai delegáció vezetője maradni Párizsban és arra számít, hogy az új elnök saját megbízottját nevezi ki a küldöttség élére. Lehetséges viszont, hogy a folyamatosság fenntartása érdekében Nixon továbbra is meghagyja tisztében Cyrus Vance-t, Harriman helyettesét. Az AP és a Reuter jelentése szerint párizsi amerikai források igazolták azokat a korábbi híreket, miszerint Ha Van Lan ezredes, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes