Magyar Nemzet, 1969. április (25. évfolyam, 75-98. szám)
1969-04-04 / 78. szám
12 Fiatal mérnök milliós ötlete Este jött fel a szerkesztőségbe. Leült, félig égett cigarettáját újból meggyújtotta és csendesen sorolta. A Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából meghirdetett szakdolgozatok országos pályázatán első díjat, a KISZ központi bizottság aranyplakettjét, oklevelet és az ezzel járó négyezer forintot kaptam... Paveszka László, a Magyar Villamosművek mérnöke az erőművi főberendezések karbantartásának rendszerszintű gazdaságos elosztása témájú dolgozatával nyert első díjat. A szakmai leírás lényege, hogy matematikai számításokkal adott javaslatot az erőművek felújításához. — A szakdolgozat előzménye? — Munka volt. — Azelőtt? — Érettségi, felvételi, társadalmi ösztöndíj és 1963-ban diploma a közlekedésmérnöki szakon. Játék a számokkal Hat évvel ezelőtt végezte el az egyetemet, akkor kezdett a Magyar Villamosműveknél dolgozni. — Talán négy éve, hogy eszembe jutott ez az ötlet, de nem volt számítógépünk, és ezeket a számításokat manuálisan nem lehet elvégezni. Közben rengeteg matematikát tanultam, mérnöktovábbképzőre jártam, végül a vállalat is hozzájutott két számítógéphez. Múlt év tavaszán kiírták a pályázatot és én arra gondoltam: most „végigjátszom” az ötletemet. — Ösztönözte valami erre a „játékra”? — Az ember szeretne valamit felmutatni: ezt én csináltam, és jó érzés, ha az olyan új dolog, amellyel maga előtt is bizonyíthat. A dolgozat különben összefügg a mindennapi munkámmal is. Az én területemet nem szerették, mert a karbantartás tervezése is hozzátartozik. De minden munkát kétféleképpen lehet végezni, csak kötelességből, vagy érdeklődéssel is. Úgy gondolom, nálam ez az érdeklődés volt a mozgatóerő. Sokat utazik. Hetente kéthárom napot tölt vidéken az erőműveknél. — Ilyenkor a feleségemé a nagyobb teher, négyéves kislányunk, meg egy öthónapos kisfiúnk van. Éjfél előtt ritkán fekszem le, mert tanulni kell, bújni a szakirodalmat. Hat éve végeztem, de akik most kerülnek ki az egyetemről, már többet tudnak. Sok időm elment a szakdolgozatra. Otthon vasárnapokon és éjszakákba nyúlóan gyűjtögettem a régi összesítésekből az adatokat, a mutatószámokat. A feleségem szépen rajzol, még ő is segített. Tanulmányomhoz ő készítette el a rajzokat. Szervezés matematikai módszerrel A szakdolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a gazdaságirányítás új rendszerével, annak törvényszerű követelményeivel alapjaiban függ össze. — Az én számításomnak az alapja az úgynevezett operációkutatás, fejlődő tudomány, kevés az irodalma is. A lényeg: szervezés, tudományos módszerekkel. Lineáris programozással dolgoztam ki a magyar villamoserőművek javításának legkedvezőbb sorrendjét. Az elv megválasztása volt a könnyebb feladat, mert az tendenciájában a probléma megoldásához vezet. A munka nehezét az adatok helyes megválasztása adta. Az erőműveknél ismerjük a fajlagos költségeket, a kihasználási tényezőket, s elég pontosan tudjuk azt is, hogy egy erőmű javítása mennyi időt vesz igénybe. A számítógép 240-szer 80 számot 48-szor számolt át öt-hat műveletben. E számítás eredménye az a grafikonra vezethető adatrendszer, amely megmutatja, milyen sorrendben a leggazdaságosabb az erőművek felújítása. Amíg magyarázott, vázlatosan le is rajzolta a grafikont, s beszélt a nagyobb téli igénybevételről és a magasabb nyári üzembentartási költségekről. — Az erőművek az év folyamán különböző költséggel dolgoznak. Ez a módszer arra jó, hogy meghatározzuk, az év melyik hónapjában vegyünk ki egy-egy erőművet a termelésből. — A helyes sorrend mit jelent a termelésben? — Évente hárommillió forint megtakarítást. Anyagi befektetés nélkül, csupán tervezéssel és a helyes felújítási ütem betartásával érhetjük ezt el. A villamosítási programmal később ez az összeg növekedni fog, mert újabb erőművek lépnek be a termelésbe. Gyöngyösvisontán, Pakson épül új erőmű, s bővítik a már meglevő százhalombattait is. Fórum tehetséges fiataloknak — A szakdolgozatából hogyan lesz végrehajtási terv? — Ezzel az „ötlettel” magamnak csináltam munkát, mert a terveket nekem kell elkészíteni. — Mennyi idő szükséges ehhez? — Két hét. — Ha a vállalatok csúsznak a felújítással, akkor érvényét veszti a számítás is. — Az egyes erőművek dolgozói anyagilag kellően érdekeltek, hogy a felújítási és karbantartási munkákat időben elvégezzék, a terveket azért természetesen velük egyetértésben készítjük el. — Hogyan fogadták a szakdolgozatát a vállalatánál? — A termelési igazgatóm, Hajdú Elemér egyetértett a munkámmal, s örült a pályázati sikernek is. A számítás új, és az új mindig harccal jár, de ezt a tervet elkészítem a magam igazolására is. Ilyen jellegű munkát más még nem csinált a vállalatnál. Így nincs mérce, ezért jobban ki vagyok téve annak is, hogy melléfogok, de ez is az új velejárója. — Elkészítette volna ezt a tervjavaslatot a pályázati felhívás nélkül is? — Régen foglalkoztatott a gondolat, tehát előbb-utóbb hozzá is kezdtem volna. A pályázat azonban meghatározta az időt, ezért ösztönző isvolt. Jónak tartom ezt a mozgalmat, mert van egy fórum, ahol a fiatalok megmutathatják, hogy tudnak. Asztalra teszik a munkát, és az önmagában bizonyítja, hogy a mai fiatal szakemberek többségéből még többet is ki lehetne hozni, mint amennyit várnak tőlük, mert van bennük kellő lelkesedés, szakmai tudás és érdeklődés. A kiváló ifjú mérnök, technikus- és közgazdász-mozgalomban az elmúlt évben sok száz fiatal vett részt. A legjobb pályamunkákban több milliós ötletek vannak, amelyeknek felhasználása a népgazdaságnak közvetlenül haszon, közvetve pedig ösztönzés a fiataloknak a további munkára, kutatásra, újabb milliós ötletek megvalósítására. Zsigovits Edit Forgalmi változások a Margit-hídon és a Margitszigeten Április 8-án reggel héttől tilos a Szigetről Pest felé és Budáról a Szigetre a gépjárművek nagyívű balra kanyarodása. Erre az intézkedésre a híd forgalmának gyorsítása érdekében volt szükség. Az intézkedés a Margitszigetre közlekedő 26-os autóbuszokat is érinti. Bár a módosítás 1,2 kilométerrel meghoszszabbítja az autóbusz útvonalát, és így néhány perccel a menetidőt is, de várhatóan zavartalanabb és gyorsabb lesz a hídon a közúti és a villamosforgalom. Változik a Margitsziget közlekedési rendje is. A szezonra érvényes sebességkorlátozást a jövő héttől este 10 és reggel 6 óra között feloldják. A sétálók érdekében módosítják a mikrobuszjáratok útvonalát, sőt szó van arról is, hogy jövőre megszüntetik ezek közlekedését. Szigorúan veszik a parkolási rendet is. Azt a kocsit, amely tilos helyen várakozik, a rendőrség elszállíttatja, s a költségeket a gépkocsitulajdonossal fizetteti meg. , Magyar Nemzet__ Leningrádtól Hatvanig A felszabadulás évfordulója előtt Hatvanba mentem. Erre kötelezett egy leningrádi találkozás. Utam a régi temetőbe vezetett, ahol szovjet katonák pihennek. Fiatalok és idősebbek, lányok és fiúk ápolják e hantokat. Nemcsak a felszabadulást megért nemzedék jön a sírokhoz, hanem generációkról generációkra száll a kötelesség és hála, az emlékezés és tisztelet teljesítése e sírokban nyugvó hősök és népeik felé. A tisztelet és kegyelet virágait elhelyeztem egy szovjet katona, egy leningrádi fiú sírjára. Fényképet készítettem a temetőkertről, a hosszú sírsorokról, a tanácsháza előtt magasodó emlékműről és elküldtem Leningrádba, ahol engem a — több ezer kilométer távolságban meghúzódó — kis hatvani temetőre emlékeztettek. Az elmúlt nyáron a Szovjetunióban jártam, Leningrádban is töltöttem jó néhány napot. Az úti élmények fáradalmait egy kis sztalovájában pihentük ki. Rendszeresen itt is étkeztünk. Itt már ismertek és szerettek, és ha zárva volt, még akkor is beengedtek bennünket. Figyelmességük megkapott, kedvességük meglepett minket és nagyon otthonosan, igazi barátok, testvérek között éreztük magunkat. Az utolsó napon a sztalovája portása, egy ősz, idős bácsi odajött asztalunkhoz. —Magyarok maguk? — Igen. — Tudják, hol van Hatvan? — Tudjuk. — A második világháborúban ott halt hősi halált az én drága Szása fiam, és ott van eltemetve. Könnyek tódultak a bácsi szemébe. Mi is nagyon meghatódtunk. Küzdöttünk a beszéddel és a könnyeinkkel. — Drága bácsi! Mi megkeressük Hatvanban Szása fia sírját. Virágot viszünk, rá, lefényképezzük az emlékművet és elküldjük magának Leningrádba. Nagyon köszönte, de csak a földet nézte. Kértük a címét, megadta, és nevét is mondta. — Alekszander Alekszandrovics Lebegyevnek hívnak. Leningrádban lakom a Kaljaeva 9. sz. alatt. Látta, hogy mi is elérzékenyedünk. — Ne haragudjanak — nagyon derék fiú volt az én Szásám ... —, mondta, és lassan elballagott, odaállt a bejárathoz és folytatta a munkáját. Megfogadtam, hogy elküldöm a fényképet. Arra is gondoltam, hogy a világ minden tájáról hány ilyen képet lehetne küldeni szovjet szülőknek, anyáknak, apáknak, gyerekeknek, embereknek. Olyan hősök képeit, akik az emberiségért, a szabadságért áldozták — a legnagyobb kincset — az életüket. Az évforduló előtt ezért mentem el Hatvanba és küldtem a levelet, fényképet Leningrádba, annak az apának, akinek fia hősi élete és hősi halála — a sok millió áldozattal együtt — hozzátartozik felszabadulásunk történetéhez. Dr. Kürti Pál Harcokban született barátság Vannak dátumok, melyeket az ember egy életen keresztül nem felejt el. Ilyen volt 1919. január 22-e. E napon az első és harmadik nemzetközi ezred más csoportok segítségével háromnapi nehéz harcok után kiverte Dutov kozák generális csapatait Orenburg városából. Egyhónapos előrenyomulás után ezredünk néhány napi pihenőt kapott. Pár nap múlva az internacionalisták között elterjedt a hír, hogy Magyarországon is kitört a forradalom. Ez a hír annyira felvillanyzott bennünket, hogy készen voltunk rögtön gyalogosan, fegyverrel a kézben a magyarok segítségére indulni. A hír eljutott hadosztályparancsnokunk, Gál elvtárs füléhez, aki így szólt hozzánk: „Kedves magyar vöröskatona elvtársak, hónapok óta fegyverrel a kézben harcoltak a fiatal orosz népköztársaság veszélyes ellenségeivel, és dicséretre méltó győzelmeket arattatok. Tudom, hogy ti, akik évek óta elszakadtatok hazátoktól, szeretteitektől, nagyon vágyakoztok utánuk. Meg kell érteni: a forradalom minden vöröskatonától azt követeli, állja meg a helyét ott, ahová a nemzetközi proletárforradalom közös érdeke állította. A ti harcotok itt Dél-Urálban a magyar forradalmat is oltalmazza.” E találkozás után ezredünk új számot kapott, a 216-os számot és rögtön útnak is indult. Február 7-én 30 fokos hidegben, erős keleti széllel szem,ben, gyöngén öltözve és fegyverezve, övig érő hóban, gyalog 40 km-es utat tettünk. Útközben kisebb kozák csapatokkal kellett felvennünk a harcot. Március 3-án 25 fokos hidegben 9-ik századunk éjszaka egy órakor megközelítette Bajmák falut, itt 500 lovas és 250 gyalogos jól felfegyverzett kozákkal szállt harcba. 6 órai nehéz harc után századunk még virradat előtt elfoglalta Bajmakot. Március 6-án Halilovo nevű nagy falut foglaltuk vissza a kozákoktól. A magyar internacionalisták inkább életüket áldozták, de fogságba nem estek. így történt Iszlánovo falunál, nem messze Halilovótól, ahol 25 géppuskás internacionalistát több mint 150 lovas kozák közbefogott. A géppuskások az utolsó golyóig lőtték a kozákokat és amikor töltényük elfogyott, rohamot indítottak, de az ellenség nagyon erős volt, mindnyájan hősi halált haltak. A Szovjetunió népei emlékezetükben őrzik és kegyelettel ápolják a közös sírokat, ahol azok az internacionalisták nyugszanak, akik életük feláldozásával segítettek az orosz forradalom katonáinak. Bálint János, Volgográd A Kína Múzeum és a kertje A Magyar Nemzet március 21. számában Kertkultúra? címmel megjelent levélre válaszolva, az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum nevében, a következőket kell elmondani. A Kína Múzeum (VI., Gorkij fasor 12.) kertje évtizedek óta várt rendezésre. A szükséges nagy összegű fedezethez csak most, a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum alapításának 50. évfordulója alkalmával, sikerült hozzájutnunk. A tervezés és a kivitelezés munkáját szakértő kezekbe tettük le, amikor azt a Fővárosi Kertészetnek adtuk át. A terveket a Műemléki Felügyelőség jóváhagyta. A tervezés a kert korábbi formájának adottságaihoz igazodott. A munkálatok még folynak, de annyira már előrehaladtak, hogy megállapítható, a modernizált kert a Gorkij fasor dísze lesz. Az átalakítás, vagy megújítás nem az első sem a kert, sem az épület esetében. A múlt század huszas—harmincas éveiben klasszicista stílusban épült villa tornácának lebontott oszlopai ma is még a kertben hevernek. A bejárati csarnok pedig szecessziós formájában műemlék. Nem vehető tőlünk zokon az sem, hogy az alig 50 éves műkőből készült és azóta már megkopott oroszlán oldaltámlás padok helyett kényelmes, új mellett döntöttünk. Az eredeti Ráth György Múzeum fenntartása ellen szólt, a háborús események során bekövetkezett károsodás mellett, a modern muzeológiának az az elve, hogy a műtárgyak lehetőleg a műfajuknak, az alkotóművész műveinek, vagy koruknak együttesében kerüljenek kiállításra. A szakterület hosszú és széles körű vitája után, az akkori kulturális hatóságok döntése is ezen az elven alapult. A gyűjtemény szükségessé vált szétosztásának a ténye nem kisebbíti Ráth György hagyatékának nagyszerű tényét. Mind az ő mind feleségének emlékét a magyar muzeológia és művészettörténet változatlanul, igaz tisztelet adózásával fenntartja Weiner Mihályné Horváth Tibor „Megmenekült a Széchenyi-serleg” A Magyar Nemzet „Megmenekült a Széchenyi-serleg” címen egy érdekes cikket közöl. Ez utolsó bekezdésében azt írja: A „felderítő munka” láttán további aggodalomra nincs ok ... stb. És én mégis aggódom. Aggódom, ugyanis bennem a művészi antikvitások féltésén túl (amely bennem feltétlenül megvan), igen érzékenyen él az állampolgárok, választóink féltése és egyben szocialista kereskedelmünk becsületes mivoltának féltése — akár a 20 filléres súlycsonkítás, a jó vagy rossz számolás a hentesnél, vagy az Óra- és Ékszerbolt korrekt vagy inkorrekt felbecsüléseiről van-e szó. — Tudni szeretném, tudni akarom, hogy az a személy, aki a Széchenyi-serleget, aki a Diogenész és Nagy Sándor jelenetes tálat, a török időkből való tolltartót az Óra- és Ékszerboltnak eladta és még sokan, talán sok ezren, akik „... ötvös mesterek remekműveit ...” adták el, azok nem kilós ezüst-árat, hanem ötvös-remekmű árakat kaptak. Mert ha a mi rendszerünk állampolgárainktól megköveteli a pénzdolgokban is a feddhetetlen becsületességet, kezdve attól, hogy a villamoson nem „lóg”, hogy a munkahelyén nem rak zsebre sem csavarokat, sem szerszámot, sem húsdarabokat, vagy akármit, ugyanígy kell, hogy érvényesítse ezt az erkölcsi követelményt a legnagyobb következetességgel, állami vállalataival szemben akkor is, amikor azok nem eladnak, hanem vesznek bármely állampolgártól. Tudom, hogy az a sok ezer becsüs, akik az ezüstfelvásárlást legjobb tudásuk szerint végrehajtották, nem lehettek mind műértők, művészi becsüsök. De ahhoz, hogy ne „aggódjam” én és igen sokan mások, akár mert személyesen voltak érdekeltek, akár mert az államhatalommal és annak tevékenységeivel azonosítják magukat, vagy akik csak egyszerűen hisznek erkölcsi normáinkban és azok következetes érvényesítését akarják látni mindenütt, ahhoz az kellene, hogy a Magyar Nemzet most arról írna, vajon megkeresték-e utólag azokat, akik ilyen remekműveket adtak el „kilós áron”, hogy annak valódi árát utólag megfizessék nekik. Dr. Weiner Tiborné tanácstag, Budapest Selejtezzenek a házi gyógyszertárakban Olvasójuk javaslatával nem értek egyet. Beláthatatlan viták származnának abból, ha maradék löttyöket hoznának be a gyógyszertárakba „szakértésre”. A válasz legtöb esetben az lenne, hogy a gyógyszer felismerhetetlen. Egyébként is mit szólna a beteg, ha a gyógyszertárba beözönlő és már betegek által összefogdosott gyógyszert a gyógyszerész kézbevenné. Szerintem azt a gyógyszert, ami betegség után maradékként visszamarad, meg kell semmisíteni. Ezeket hasznosítani már nem lehet. Kétes részletekkel ne kísérletezzünk, ezen a területen jobb megoldás nincs. T. Gy. Derekegyháza Osztják a nyereséget című cikkükhöz a következő észrevételem van. Azt állítják, hogy a hármas kategóriánál a bruttó keresethez mérték a nyereséget. Ez tévedés, csak a fizikai dolgozóknál számoltak a bruttó keresettel, de a hármas kategóriába tartozó alkalmazottaknál nem. Somfai György Esztergom* Köszönjük az észrevételt. A cikkíró valóban tévedett. Somfai Györgynek és a többi kedves olvasónknak, aki ezt szóvá tette, igaza van. Köszönet a bolti eladóknak A napokban a déli órákban bementem a Síp utca és Dohány utca sarkán levő kávékülönlegességeket árusító üzletbe vásárolni. Fizetés közben véletlenül 40 forint papírpénzt is kirántottam és a boltban hagytam. Otthon vettem észre, hogy pénzem hiányzik, jó két óra múlva az összeget hiánytalanul visszakaptam — kedves mosoly kíséretében. Benkő Emil hadirokkant Péntek, 1969. április 4. NAPLÓ L Április 4 | Az idén alapított Justh Zsigmond emlékérmet Stefanik Irén, a Békés megyei Jókai Színház Jászai-díjas művésze kapta a színházi és a tájelőadásokon, valamint a gyulai Várszínházban nyújtott teljesítményéért.# Meghosszabbították Miháltz Pál Munkácsy-díjas festőművész kiállításának idejét az Ernst Múzeumban. A tárlatot április 13-ig tekintheti meg a közönség. Szokolay Sándor Hamlet operájának nyugat-németországi bemutatója ősszel lesz Kölnben, a Városi Színházban. Grafikai és kisplasztikai kiállítás nyílt meg csütörtökön délben, hazánk felszabadulásának 24. évfordulója tiszteletére a II. kerületi képzőművészek műveiből a Keleti Károly utcai Radnóti klubban, az MSZBT II. kerületi elnöksége és a Hazafias Népfront rendezésében. A tárlatot Oelmacher Anna nyitotta meg. Kátai Mihály tűzzománcainak tárlata csütörtökön délután nyílt meg a Derkovits teremben. A TV Galériája április 12-én ad közvetítést a kiállításról.A „Az ismeretek kulcsa” címmel új angol—francia havonta megjelenő lexikális folyóiratot adnak ki 600 pop példányban, még ebben a hónapban. Az enciklopédia egyik kiadója a magyar származású Winkler Pál, aki vagy negyven éve hagyta el az országot, s annak az Opera Mundi vállalatnak a tulajdonosa, amely néhány francia és angol nyelvű folyóiratot ad ki. Ezek között is a legnagyobb a Lectures pour tous. A Mai Kuba címmel fotókiállítás nyílik meg április 9-én, szerdán délután a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. El A világ legjobb gitárait — úgy hírlik — egy kis modenai műhelyben készítik a Masetti fivérek. Nevük lassanként már a nagy olasz hegedűkészítő mesterekével vetekszik. A Masetti-műhelyben vásárol Caterina Valente, Harry Belafonte, Domenico Modugno és Elvis Presley. vo’ Elisabeth Schwarzkopf a napokban ismét vendégszerepel Magyarországon. Április 12-én a Zeneakadémián ad ária- és dalestet Schubert-, Schuman- és Mahler-művekből. Április 14-én az Erkel Színházban lép fel. Schwarzkopf zongorakísérője: Geoffrey Parsons. A Wochenpost című hetilap Kaleidoszkóp rovatában a budapesti 0 kilométer szobrot mutatja be. Az NDK-ban megjelenő lap érdekes riportja megírja, hogy Magyarországon innen számolják az országúti távolságokat. A leghosszabb út Záhonyig vezet, 348 kilométer. A legrövidebb Rétságba, ez mindössze 54 kilométer, is A Salzburger Mozartspieler kamaraegyüttes rövidesen hazánkba érkezik. Bemutatkozó hangversenyükön, április 16-án a Zeneakadémián Mozart-, Haydn- és Schubert-műveket játszanak. Pasolini megkezdte Medca című filmjének előkészítését. A filmet Svájcban, Belgiumban és Luxemburgban forgatják, s a rendező szándéka szerint még ebben az évben befejezik. . . Moszkvában egy nap alatt elkeltek a Modern magyar szobrászat címmel most kiadott könyv példányai. A magyar művészet iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésről tanúskodik a közelmúltban Moszkvában megrendezett magyar festészeti & grafikai kiállítás sikere is. Maximilian Schell, az ismert filmszínész rövidesen rendezőként is tevékenykedik. Rómában készül forgatni Turgenyev Zinaida című novellájának filmváltozatát. (§. Avignonban rendezik meg a XXIII. nyári fesztivált július 11-e és augusztus 20-a között. A gazdag programban a modern zenei- és balettbemutatók mellett a többi között Shakespeare- és Euripidész-drámák szerepelnek.