Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-22 / 143. szám
— Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1969. június 22 XXV.év, 143. szám Moszkva a világban A várakozásoknak felelt meg, ahogyan a világsajtó nyomban a nagy esemény után reagált a moszkvai értekezletre. Az úgynevezett kremlinológusok, a nyugati hírforrások „szocialista szakértői”, előre fenték tollukat, és több-kevesebb előítélettel magyarázták a történteket. Az sem volt meglepetés, hogy egyes kommentátorok bagatellizálni igyekeznek a hozott döntések világpolitikai jelentőségét, és csupán régi ellenérzéseiket fejezik ki esetleg új formában. A szkeptikusokra és az ellendrukkerekre valóban nem érdemes sok szót vesztegetni, viszont figyelmet érdemelnek a komolyabb szándékúak, ha mégoly elfogultak is. A moszkvai értekezlet nyugati visszhangját leegyszerűsítve három csoportba oszthatjuk. Azokra, amelyek minden fenntartásaik ellenére is a nemzetközi kommunista mozgalom komoly megerősödését látják a tanácskozás legfontosabb végeredményének; azokra, amelyek a viták demokratikus légkörét és nyilvánosságát igen figyelemre méltónak tartják; és végül azokra, amelyek változatlanul „megmaradt nézeteltérésekről” írnak, de hosszabb távra az egység megerősödését várják. . ... .... E viszonylagos tárgyilagosok köréből hosszan idézhetnénk a fontosabb megállapításokat. A veterán, minden szavát alaposan megfontoló Geneviéve Tabouis asszony azt emelte ki, hogy a moszkvai értekezlet „jobb körülmények között” végezte munkáját, mint ahogyan azt Nyugaton sok megfigyelő várta. A Le Monde moszkvai tudósítója szerint „a kommunista mozgalomban nagy erővel nyilvánult meg az egységakarat”, az ugyancsak francia Les Echos pedig azt írta: „A mozgalom eléggé egységes ahhoz, hogy belső demokratizálást vezessen be.” A brit szigetország lapjai már kevésbé tárgyilagosak (a moszkvai fő dokumentum Angliát az amerikai imperializmus egyik elsőszámú szövetségesének minősítette), de még a londoni rádió is „a józan ész és a realizmus” fölülkerekedéséről értekezett, az erősen reakciós Daily Telegraph pedig figyelmeztette az atlanti tömb vezető tényezőit: „Veszélyes lebecsülni a kommunista világ erejét.” Félrevezető lenne természetesen ezekből a kiragadott mondatrészekből következtetni az egész nyugati sajtó alaphangjára, hiszen még az ilyen félmondatokat elpöttyentő megjegyzések is végső következtetéseikben sokszor elfogultan és elvakultan ellenségesek. De éppen az ilyen árulkodó mondatrészek mutatják meg, hogy a kommentárok szerzőinek véleménye szerint is rendkívül komolyan kell venni a moszkvai értekezlet végeredményeit, mint amelyek már a közeljövőben igen erős és elkerülhetetlen hatást gyakorolnak majd a nemzetközi események menetére. Ezt a tendenciát különben nem most, a nagy tanácskozás befejezése után lehetett tapasztalni, hanem már a vita anyagának publikálása közben is. Abban sem volt semmi meglepő, hogy mégoly komoly és általános megbecsülésnek örvendő világlapok is, a mintegy nyolcvan testvérpárt állásfoglalásaiból azt a körülbelül féltucatnyit emel- ték ki nyomatékosabban, amelyek részletekben, vagy átfogóbb kérdéscsoportokban ellenvéleményeket hangoztattak. A nyugati tőkés sajtónak a magatartása éppen az osztályharc alaptörvénye miatt nagyon is pártos, az a bizonyos „objektivitás” valójában ott sem létezik, ahol rengeteget beszélnek róla. De mi is struccpolitikát folytatnánk, ha a régi gyakorlatnak megfelelően elkendőznénk a valóságos véleménykülönbségeket, és ezeket nem elvszerű, marxista -leninista szándékú vitákban igyekeznénk fölszámolni. Ez a magatartás ellentétes lenne a moszkvai értekezlet egész menetével és végeredményével, nem beszélve az SZKP XX. kongresszusáról, amely visszahelyezte eredeti jogaiba a lenini típusú vitákat, és végeredményben előkészítője volt Moszkvának is. A példát arra, hogyan kell ezeket a lényegbevágó, mert nemcsak a kommunista mozgalmat, hanem a világpolitika egészét érintő kérdéseket kezelni, Kádár János mutatta meg. A magyar párt első titkára a budapesti központi lapok moszkvai tudósítóinak adott nyilatkozatában azzal az elvszerű őszinteséggel beszélt, amelyhez éppen tőle már a nemzetközi sajtó is hozzászokott. Logikusan magyarázta meg, hogy ilyen horderejű nemzetközi tanácskozáson az úgynevezett kényes kérdéseket, mint például a csehszlovák helyzet, vagy a kínai vezetők jelenlegi politikája, nem lehet megkerülni, sőt, minél nagyobb az áldásos nyilvánosság, annál kevésbé nem. Ebből a nyilatkozatból az is következik, hogy nem mindig azok teszik a legjobb szolgálatot a közös ügynek, akik inkább a maguk belső és külső szükségleteiből az ellentmondások „lekerekítésére” törekednek, hiszen az elkendőzés nem mindig a közeledést mozdítja elő. Ezt egyébként bebizonyította — egyes szenzációra éhes nyugati tudósítók várakozása ellenére — az a tény is, hogy noha a delegátusok túlnyomó többsége elvszerűen fölvetette a „kínai problémát”, ez mégsem vezetett „robbanásra”, sőt, elmélyítette a demokratikus légkörű vitát. A magyar állásfoglalás realizmusát éppen annak a pártnak a véleménye támasztja alá, amely még a fődokumentumnak is csupán egy részével értett egyet. Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkár-helyettese Rómába visszatérve kijelentette: „A vélemények egybevetése mozgalmunk erejének és tekintélyének, nem pedig gyöngeségének a jele. A szabadabb és türelmesebb módszer érvényre juttatása nem lesz könnyű. A moszkvai értekezlet azonban megmutatta, hogy előre lehet és kell haladni ezen az úton.” Várkonyi Tibor Megkezdődött Berlinben a béke-vilásztalálkozó A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI BÉKE-VILÁGTALÁLKOZÓ ünnepélye- 1ésen megkezdődött szombaton az NDK fővárosában. A találkozóra hetven nemzetközi szervezet és majdnem száz országos szervezet küldöttei érkeztek Berlinbe. Korunk legfontosabb kérdéseit, a vietnami helyzetet, az európai béke és biztonság, a leszerelés kérdéseit, a közel-keleti válságot, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus elleni harcot, valamint a népek nemzeti függetlenségének kérdéseit vitatják meg az egybegyűltek. A béke-világtalálkozót R. K. Khadilkar, az indiai parlament elnökhelyettese nyitotta meg, majd Albert Norden, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja Walter Ulbrichtnak, az NSZEP első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a kongresszushoz intézett üzenetét olvasta fel. Táviratban üdvözölte a kongresszust Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, valamint Koszigin szovjet miniszterelnök is és hangsúlyozták, hogy a szovjet nép mint eddig, a jövőben is a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósításáért, a feszültség enyhítéséért, a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért és a népek biztonságáért fog harcolni. A két szovjet államférfi sikeres munkát kívánt a berlini találkozón részt vevő békeharcosoknak. Az ünnepélyes megnyitó után megalakították a konferencia munkáját irányító bizottságot, amelynek tagjai között szerepel a többi között Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere. Az ünnepélyes megnyitóról és a béke-világtalálkozó ügyrendjéről lapunkban részletes beszámolót közlünk. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK MOSZKVAI ■* TANÁCSKOZÁSA, amely az elmúlt héten fejeződött be, továbbra is fő téma a szocialista országok sajtójában. A moszkvai lapok iparkodnak felmérni a tanácskozás eredményeit, a Pravda vezércikkben mutat rá: a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása megerősítette a világ kommunistáinak hűségét a marxizmus-leninizmus iránt, azt a rendíthetetlen akaratukat, hogy erősítik az egységet és az összefogást. Az SZKP Központi Bizottságának lapja hangsúlyozza: a tanácskozás új történelmi tapasztalattal gazdagította a kommunista mozgalmat, jelentősen hozzájárult a forradalmi elmélet, stratégia és taktika fejlesztéséhez. Prágában a Rudé Právo kommentálta a tanácskozást és a többi között megállapította: a szocialista rendszer az elnyomás ellen küzdő milliók számára gazdasági erejével a harc legnagyobb intézményes bázisát, jelenti. Ez az értékelés egyben sok mindenre kötelezi a szocialista rendszert — írja a CSKP Központi Bizottságának lapja —, és e tekintetben a szocialista országok ereje még nincsteljesen kihasználva. A Rudé Právo a továbbiakban megjegyzi, hogy a moszkvai tanácskozáson élesen bírálták a Kínai Kommunista Párt politikáját és a román delegációnak azt az álláspontját, hogy ne foglalkozzanak a kínai politika problémáival, a vita során gyakorlatilag elvetették. A román Scinteia „Az antiimperialista harc zászlaja alatt, a kommunista mozgalom egységének erősítéséért” című vezércikkében pozitív jelenségként értékeli a széles körű és termékeny nézetcserét az antiimperialista harc jelenlegi problémáiról, valamint az akcióprogram kidolgozását az egység megvalósítására az antiimperialista harcban. A vezércikk megelégedéssel veszi tudomásul, hogy figyelembe vették néhány pártnak, többek között a Román Kommunista Pártnak a dokumentum tökéletesítését célzó elgondolásait. Végül hangsúlyozza: a Román Kommunista Párt a továbbiakban is szoros együttműködésre törekszik azokkal a pártokkal, amelyek részt vettek a tanácskozáson és azokkal is, amelyek nem vettek részt; együttműködésre törekszik azokkal a pártokkal, amelyek egyetértenek a dokumentummal és azokkal, amelyek egészben vagy részben nem tudták azt magukévá tenni. „Kádár János a moszkvai tanácskozásról" — „Budapesti visszhang” — ilyen és ehhez hasonló címek alatt közük a szombati moszkvai lapok Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a moszkvai nemzetközi tanácskozásról tudósító magyar újságíróknak adott nyilatkozatát. A Pravda külön kiemeli a nyilatkozatnak azt a részét, amely a nemzetközi tanácskozás nyílt, elvtársi légkörét méltatja. A béke-világtalálkozó ünnepélyes megnyitása Brezsnyev és Koszigin üdvözlő távirata Hetven nemzeti és nemzetközi szervezetnek a világ minden tájáról érkezett mintegy 800 küldötte jelenlétében nyitotta meg szombaton délelőtt az ünnepélyesen feldíszített berlini Dynamo sportcsarnokban R. K. Khadilkar, az indiai parlament alsóházának elnökhelyettese a négynapos nagy nemzetközi béketalálkozót. Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte a Berlinben megnyílt béke-világtalálkozó részvevőit. „Korunkban a háború és béke kérdésének eldöntésében hatalmas szerepet játszanak a világ népei. A békeharcosoknak, a különböző háborúellenes mozgalmak részvevőinek tömeges akciói konkrét, és igen fontos eredményeket hoztak az imperialista körök agresszív tervei ellen vívott harcban” — hangsúlyozza az üdvözlet. A nemzetközi helyzet feszültségének okaival foglalkozva a távirat megállapítja: az Egyesült Államok vezető körei kénytelenek voltak ugyan tárgyalóasztalhoz ülni Párizsban, a vietnami nép ellen azonban folytatódik az amerikai agresszió. Izrael vezetői fokozzák a feszültséget a Közel-Keleten azzal, hogy nem hajlandók csapataikat visszavonni az arab államok megszállt területeiről. Az NSZK-ban fokozódik a militarizmus, nő az újfasiszta és revansista körök ereje. — Élve az alkalommal, mindenkit, akinek drága a béke és a szabadság, biztosítunk arról, hogy teljes mértékben támaszkodhat a Szovjetunióra. A szovjet emberek rokonszenve azoknak az oldalon áll. akik visszautasítják az impe- trializmus agresszív törekvé- seit, szuverenitásuk és nemzeti függetlenségük biztosításán fáradoznak. A szovjet nép, mint eddig, a jövőben is a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósításáért, a feszültség enyhítéséért, a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért, a népek biztonságáért fog harcolni — hangzik az üdvözlet, befejezésül sikeres munkát kívánva a berlini találkozón részt vevő békeharcosoknak. Egységes imperialistaellenes akciót Khadilkar megnyitó szavai után Albert Norden, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja Walter Ulbrichtnak, az NSZEP első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a kongreszszushoz intézett üzenetét olvasta fel. Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa és kormánya nevében üdvözölte a konferencián megjelent küldötteket és nagy jelentőségűnek minősítette, hogy erre a békevilágtalálkozóra a Német Demokratikus Köztársaságban került sor. Hangsúlyozta, hogy még soha béketalálkozón nem jelent meg ennyi szervezet, mint most. Utalt a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának békefelhívására és reményétfejezte ki, hogy ez a berlini konferencia nem marad meg a puszta békedeklarációknál, hanem megállapodik egységes imperialistaellenes akciókban. Öt témakör Walter Ulbricht üzenetének felolvasása után megalakították a konferencia munkáját irányító bizottságot, amelynek tagjai között szerepel Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere, Hoang Minh Giam, a VDK művelődésügyi minisztere, Kamali iraki ifjúságügyi miniszter, Niemöller nyugatnémet evangélikus lelkész, Fjodorov szovjet akadémikus, Bugár Jánosné, a konferencián részt vevő 13 tagú magyar küldöttség vezetője és számos más nemzeti és nemzetközi szervezet képviselője. Az irányító bizottság megalakulása után a konferencia elfogadta az előkészítő bizottság ügyrendi javaslatát, amely szerint a tanácskozás öt témakör alapján öt bizottságban folytatja munkáját. A megvitatásra kerülő témakörök: 1. Vietnam; 2 európai biztonság; 3. Közel-Kelet; 4. kolonializmus, neokolonializmus, nemzeti függetlenség; 5. leszerelés. A lefolyt vita alapján az egyes szerkesztő bizottságok elkészítik az adott bizottság munkájáról szóló és valamennyi véleményt tükröző jelentésüket, majd ezt elfogadásra ismét az adott bizottság elé terjesztik. Az egyes bizottságok munkájának összesítésére a keddi befejező plenáris ülésen kerül sor. Az ügyrend beterjesztését követően, a konferencia részvevőinek nagy ünneplése közepette Nguyen Thi Binh aszszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, a Párizsban tárgyaló dél-vietnami küldöttség vezetője emelkedett szólásra. Kguyen Thi Binh asszony felszólalása Beszámolt a nemzeti felszabadítási front eredményes har- ■ cáról, amely a VDK bombázásának beszüntetésére és tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikai agresszorokat. Szólt az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának körülményeiről és feladatairól a teljes függetlenség kivívásában, a béke megteremtésében és az ország újraegyesítésének elérésében. Rámutatott, hogy a Nixonkormány — békeszólamai ellenére — a vietnami háború kiélezésének útján halad és zátonyra akarja juttatni a párizsi tárgyalásokat. Félrevezető manővernek minősítette a 25 000 amerikai katona kivonásának bejelentését, amelynek valójában nincs gyakorlati értéke. Hangsúlyozta, hogy a probléma megoldásának egyetlen útja az amerikai és az amerikaiakkal szövetséges más külföldi csapatok kivonása Vietnamból és a korrupt dél-vietnami kormány támogatásának beszüntetése. A vietnami kérdést a tízpontos program alapján kell megoldani — hangoztatta és hozzáfűzte: ha az amerikaiak tovább folytatják agressziójukat, akkor az ideiglenes forradalmi kormány csapatai az eddiginél is nagyobb erővel folytatják a küzdelmet a teljes felszabadulásig. A szombati plenáris ülésen felszólalt még Fjodorov szovjet akadémikus, Martin Niemöller nyugatnémet evangélikus lelkész, a német békemozgalom régi harcosa, Krishna Menen és több más delegáció vezetője.* Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminisztere szombaton délután sajtókonferencia keretében találkozott a béke-világtalálkozón akkreditált újságírókkal. Az újságírók kérdéseire válaszolva kiemelte, hogy az ország területének négyötöde, az ideiglenes forradalmi kormány ellenőrzése alatt áll. Hangoztatta, hogy az ideiglenes forradalmi kormány továbbra is érvényben levőnek tekinti a felszabadítási frontnak koalíciós kormány alakítására tett javaslatát és kész tárgyalni a béke, a semlegesség, a függetlenség és a semlegesség mellett fellépő valamennyi erővel. Kijelentette: az a körülmény, hogy eddig 22 állam elismerte már az ideiglenes forradalmi kormányt, jelentős eredmény párizsi pozíciójának megerősödése szempontjából. Dél-Vietnamban állandóan támadnak a szabadságharcosok A DNFF fegyveres erői szombat hajnalban 28 ellenséges állást lőttek tüzérséggel. E támadások közül a saigoni amerikai parancsnokság 11-et „jelentőseknek” mondott. A megtámadott állások között van a Ben Hez-i különleges katonai tábor, amely immár másfél hónapja állandó támadások célpontja. Szombaton hajnalban 120 rakétabelövés érte. Hasonló rakétatámadás érte a saigoni kormánycsapatok egy védelmi állását a főváros-