Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Áras 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. május 23 XXVI. évfolyam, 119. szám Jövedelmünk mérlegeA két német kormányfő a kasseli találkozóról A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA ELSŐ SZÁMÚ Témája továbbra is a két német állam kormányfőjének csütörtöki kasseli találkozója. A megbeszélések után Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke visszautazott Berlinbe, Willy Brandt nyugatnémet kancellár pedig Bonnba. Az NDK televíziójának adott nyilatkozatában Stoph a többi között kijelentette, hogy kormánya álláspontját az európai béke biztosítására irányuló törekvés határozza meg. Brandt pénteki sajtóértekezletének egyetlen témája a kasseli csúcstalálkozó volt. A kancellár szólt a többi között arról, hogy Bonn nem várt konkrét választ Berlintől a húszpontos javaslatra, emellett pedig aláhúzta, hogy egyetértett az NDK miniszterelnökével abban: a megbeszélések — pillanatnyilag még meg nem határozott módon — a jövőben folytatódnak. Brandt a kasseli tanácskozás értékelésekor kitért a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet, illetve a varsói lengyel—nyugatnémet párbeszédre is. A sajtókommentárokat általában kettősség jellemzi. Bővelkednek borúlátó, negatív állásfoglalásokban, ezzel egyidejűen azonban felhívják a figyelmet a megbeszélések pozitív mozzanataira is. Az MTI Kasselbe kiküldött tudósítója szerint a megbeszélés az első látásra negatív képet mutat, de ez nem tükrözi a teljes valóságot. Az egyik nyugatnémet televízióadó riportere például olyan tévedésbe esett, hogy szomorú szavakkal beszélt az NDK küldöttségének váratlan és gyors elutazásáról, holott ekkor került sor az elmaradt koszorúzás mindenkit meglepetésként érő pótlására, s az elutazás előtti közös vacsorára. A tudósító szerint a búcsúzás légkörét sem lehet fagyosnak minősíteni. Brandt délutáni felszólalásában pedig volt olyan mozzanat, amelyet igen nagy óvatossággal ugyan, de bizonyos előrehaladásként lehet értékelni. A TASZSZ rövid ismertetést adott ki a Pravda tudósítójának kommentárjáról; a szovjet lap cikkírója szerint „maga az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányfőjét hivatalosan fogadták a Német Szövetségi Köztársaság területén, kétségtelen, nem kis sikere a német szocialista állam következetesen békeszerető és konstruktív politikájának"’. A lengyel lapok vezető helyen, bő terjedelemben kommentálják az NDK és az NSZK kormányfőjének megbeszéléseit. A Zycie Warszawy óv a túlzottan gyors állásfoglalástól, hiszen a két fél csakezután elemzi majd a találkozón elhangzott megalapításokat. A Glos Pracy kommentátora úgy véli, hogy a megbeszélésen „mind az NDK, mind az NSZK kifejezésre juttatta a kölcsönös közeledésre való készségét, de a célt különböző úton akarják elérni. A lap szerint a kasseli találkozó létrejöttének ténye önmagában is fontos. A Rudé Právo különtudósítója Brandt nyilatkozatával összefüggésben megállapította, hogy a szövetségi köztársaságban „fokozatosan teret hódít a realitások elismerése”. Hozzáfűzi azonban a cikkíró, hogy a negatív elemek továbbra sem tűntek el a bonni politikából. A nyugati sajtó is részletesen tárgyalja a kasseli megbeszéléseket. Ugyancsak hangsúlyt kapnak a negatívumok, s fellelhetők olyan állítások is, amelyek szerint Kasselban a nyugatnémet kancellár „elment addig a határig, ameddig egyáltalán el lehetséges menni”. Az Humanité viszont jogosan állapította meg, hogy „azok a formulák, amelyeket Brandt javasolt, bármennyire is vonzónak tűnhetnek és a nyugatnémet közvélemény bizonyos fokú fejlődését tanúsítják, a jogi elismerés hiányában teljesen céltalanok”. Mindamellett nem hiányoznak a nyugati állásfoglalásokból azok a nézetek sem, amelyek szerint a két német állam magas szintű párbeszéde a jövőben folytatható. Az összehasonlítás a vérünkben van. Az emberek többsége önkéntelenül párhuzamot von, ha az üzletben kezébe fog, egy itthon gyártott kelmét, ha a vendéglői kiszolgálás gyorsaságát, udvariasságát figyeli, ha új épületekkel, szállodákkal találkozik az országban, ha arról hall, mit „tud” egy új magyar gép, berendezés és számtalan esetben összehasonlítja azt is, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók mit és mennyit vásárolhatnak a fizetésükért. Ennek eredményeként, ki-ki a maga vérmérséklete szerint, hol büszkeséggel, hol pesszimizmussal, egykedvűen, vagy önmarcangolóan igyekszik iparunkat, mezőgazdaságunkat, kereskedelmünket a fejlettségének megfelelő helyre sorolni a többi országgal egybevetve. A felszabadulástól eltelt két és fél évtized gazdasági munkáját értékelve ilyen összehasonlítást vázolt fel Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, csütörtökön tartott előadásában. Olyan gazdasági jelenségek, mutatók alapján vonta meg nemzeti jövedelmünk alakulásának mérlegét, amelyek leghűbb, legreálisabb képét nyújthatják jelenlegi helyzetünknek a gazdasági világrangsorban. Érdemes ebbe a tükörbe gyakrabban betekinteni. Nemcsak azért, hogy tudjuk, hol tartunk. Elsősorban azért, hogy lássuk, hol kell leginkább anyagi és szellemi erőfeszítéseket tenni a gyorsabb előrehaladás érdekében. Megnyugtató tény például, hogy hosszú évek óta gyorsabban fejlődünk, mint a tőkés államok és a KGST- országok átlagos növekedési ütemétől sem maradunk ma már le. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem hazánkban 750 dollár körül van, ez jó közepes szintet jelent világviszonylatban. Egyes területeken — például a foglalkoztatottságban, a szociális ellátásban — a kiváló osztályzatra is érdemesek vagyunk, mivel itt elértük, illetve túlhaladtuk a tőkés országok nagy részét. Előre léptünk a termelés szakszerűbb, hatékonyabb irányításában, fejlődött üzemeinkben, vállalatainknál a termelés szervezettsége, technológiája. Ez idő alatt természetesen fejlődtek a nyugati tőkés országok is. Egy részük 30—40 évvel ezelőtt is már magasan iparosított szintet ért el, így a termelékenységben, az egy főre jutó fogyasztásban és még néhány területen az élenjáró kapitalista államok és közöttünk a régi távolság nem csökkent lényegesen. Mi kell ahhoz, hogy ebben a nemzetközi „vetélkedőben” egyre jobb eredményeket érjünk el? Nyers Rezső is elemezte ezt, de a téma fontosságát jelzi az is, hogy más politikai és gazdasági vezető személyiségek előadásában, cikkeiben szintén gyakran lehet találkozni ilyen fejtegetésekkel. Erről van szó, ha üzemszervezésről beszélünk, a hatékonyabb ösztönzőkről, találmányi és újítási rendelkezésekről. Érdemes lenne például mélyebben elemezni, hogy nálunk a tudomány miért hatol be lassabban a termelésbe, miért szükséges hoszszabb idő ahhoz, hogy a találmányokból, felfedezésekből új termék, vagy új gyártási eljárás legyen. Az okok itt is szerteágazók, nagy részük fejlődésünk sajátosságában gyökerezik, de ez a lassúság semmiképpen nem törvényszerű és nem is nyugodhatunk bele, hogy éppen ezen a területen legyünk tempoveszteségben. Jelentős javulást hozhatna itt például az, ha fokoznák az érdekeltek anyagi ösztönzését, ha még szorosabbá válna a kapcsolat a termelő vállalatok és a kutató-fejlesztő intézetek között. A beruházásoknál, a hitelek nyújtásánál is jobban kellene szelektálni. Több támogatást adni azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, amelyekben a termelés az átlagosnál sokkal jövedelmezőbb, azoknál a vállalatoknál pedig, amelyekben a termelés nem rentábilis, további „fékeket” alkalmazni — amennyiben ez népgazdasági ellátási érdekeket nem sért. Hasznos lenne az is, ha fokozódnék a vállalatok versengése egymással. Több iparágban a versengés gátját jelenti például a monopolhelyzetre való törekvés, az országos mammutvállalatok és trösztök indokolatlan létrehozása. Előrelendítő erő rejlik a keresetek munka szerinti differenciálásában. Ha a munkások között még jobban széthúzzák a béreket, ha az értelmiségieknél, munkájuk értékétől függően, nagyobb belső differenciálást valósítanak meg a fizetésemelések során, ennek jó hatása rövid időn belül érződhet mind a jövedelmezőségben, mind a termelékenységben. Ez utóbbi mutatóra különösen oda kell figyelni a jövőben, mivel iparunk az eddigi extenzív fejlődésből az intenzív fejlődési szakaszba lép. Ha maradunk az eddigi aránynál, amikor a termelés növekedésének 45 százaléka származott új munkaerők foglalkoztatásából és csak 55 százalék a termelékenység emelkedéséből — talán még a jelenlegi helyünket sem tudjuk tartani a jövedelemranglistán, nemhogy előre lépjünk. „Ha például egy százalékkal nő a nemzeti jövedelem — mondotta Nyers Rezső —, ez annyit jelent hogy csaknem egymilliárd forinttal többet fordíthatunk felhalmozásra és több mint másfél milliárd forinttal többet fogyasztásra.” Könnyű kiszámítani, menynyi új lakást lehetne például ebből a másfél milliárdból felépíteni, mennyi új bútort, televíziót, személygépkocsit és más fogyasztási cikket vásárolhatna a lakosság. Eddig általában évi hat százalékkal emelkedett nemzeti jövedelmünk. Viszonylag jó ütem ez, de lehet még fokozni, az ütemen javítani. Amire ehhez szükség van, az sok is, kevés is: szervezettebb, hatékonyabb, hozzáértőbb munka a népgazdaság minden területén. Késéri Ernő Willi Stoph nyilatkozatát Álláspontunkat az európai béke biztosítására irányuló törekvés határozza meg A kasseli találkozó után a két német állam kormányfője visszautazott az NDK, illetve az NSZK fővárosába. Willi Stoph nyilatkozott az NDK televíziójának. Sajtóértekezletén Brandt kancellár kijelentette: egyetértett az NDK miniszterelnökével abban, hogy az eszmecserét egy későbbi időpontban folytassák. Berlinből jelenti az ADN és az MTI. Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke péntek délelőtt Kasselből viszszaérkezett az NDK fővárosába. A küldöttséget, amely Kasselben részt vett Willy Brandt nyugatnémet kancellárral és a nyugatnémet küldöttséggel folytatott tárgyaláson, a pályaudvaron Alfred Neumann, a minisztertanács elnökének első helyettese, Peter Florin külügyi államtitkár és dr. Rudi Rost államtitkár, a minisztertanács irodájának vezetője fogadta. Willi Stoph miniszterelnök csütörtökön Kasselből az NDK területére visszaérkezve, Gerstingenben nyilatkozott az NDK televíziójának. A többi között kijelentette: „Álláspontunkat, úgy, mint eddig, továbbra is az európai béke biztosítására irányuló törekvés határozza meg. Már Erfurtban is megmondottam, hogy ez kifejezésre jut kezdeményezésünkben, abban a szerződéstervezetben, amelyet múlt év decemberében terjesztettünk elő és amely továbbra is az egyetlen alapja a szövetségi kormánnyal kötendő bármilyen megegyezésnek” „Szerződéstervezetünk öszszefoglalva tartalmazza az európai biztonsághoz szükséges elemeket: egyenjogúságot, nemzetközi jogot, a megkülönböztetés megszüntetését, be nem avatkozást, a területi sérthetetlenség tiszteletben tartását, a leszerelést, a nukleáris fegyverekről való lemondást, Nyugat-Berlinnek, mint önálló politikai egységnek a tiszteletben tartását és az ENSZ-be való felvétel indítványozását. A televízió munkatársának a nyugatnémet kormány álláspontjára vonatkozó kérdésére Stoph azt válaszolta, hogy a két kormány felfogása közti ellentéteket Erfurt óta Brandt kormánya nem szüntette meg. Ellentétben Brandtnak Erfurtban tett kijelentéseivel és ígé reteivel, a szövetségi kormány intézkedéseiben folytatta az NDK-val szemben alkalmazott megkülönböztetést. Ennek példájaként az NDK miniszterelnöke emlékeztetett az NSZK- nak az Egészségügyi Világszervezetben, valamint az Európai Gazdasági Bizottságban végrehajtott zavaró akcióira, továbbá Scheel külügyminiszter megnyilatkozásaira. Stoph kijelentette, hogy öszszefüggést lát Brandt kancellár magatartása és az ő látogatásával kapcsolatos szélsőjobboldali megmozdulások között. Ott, ahol a potsdami egyezményt nem hajtják végre — mondotta —, ott erőszakot vetnek, a fiatalembereket neonácikká és revansistákká teszik, más államoknak, azok határainak, jogainak és zászlajának semmibevevésére nevelik. Nem lehet meglepődni, hogy amikor egy ilyen állam kormányfője húsz pontot helyez ugyan a tárgyalóasztalra, ezek közül mégis hiányzik a legfontosabb, az egyenjogú kapcsolatok megteremtése nemzetközi jogi alapon a két egymástól elválasztott állam között. Nagy jelentőségű kérdések „Mindezek ellenére az NDK bizonyságot ad tárgyalási készségéről, mert azok a kérdések, amelyekről szó van, túlságosan komolyak és túlságosan, nagy jelentőségűek Európa összes népe számára. Ezért tettünk újból kísérletet arra, hogy eljussunk az egyenjogú, nemzetközi jogilag érvényes kapcsolatokhoz és ezzel megszilárdítsuk az európai biztonságot. Azt akarjuk, hogy végre a szövetségi köztársaságban is elismerjék a második világháború eredményeit és levonják a tanulságokat a történelemből.” A továbbiakban Willi Stoph örömét fejezte ki azon, hogy az NSZK polgárainak ezrei mennyire lelkesen üdvözölték őt a határtól egészen Kasselig és magában Kasselben. Hozzátette, hogy ez nem lepte őt meg. Az NDK és az NSZK szembenállása osztályok szembenállása, és nagyon is természetes, ha az NSZK dolgozóinak milliói megértik, hogy a feszültség, a békétlenség, a háborús fenyegetések ugyanúgy az imperialista rendszerből fakadnak, mint a kizsákmányolás, az árak felhajtása és a lakbéruzsora. „Egynek érezzük magunkat az NSZK munkásaival, értelmiségével és más rétegeivel, amelyek nem akarnak egyebet, mint nyugalomban és békében élni és tudjuk, hogy ehhez a nemzetközi jogilag alátámasztott békés egymás mellett élésre van szükség” — mondotta. „Ha figyelembe vesszük az erfurti és a kasseli megbeszélések lefolyását — válaszolta egy újabb kérdésre Stoph —, akkor sajnos, arra a végső következtetésre kell jutni, hogy a szövetségi kormány még nem hajlandó a nemzetközi jogilag érvényes kapcsolatok megteremtésére. Ezért a megbeszélések végeztével kifejezésre juttattam azt a reményt, hogy a Brandt-kormány egy bizonyos gondolkodási idő után eljut ahhoz a felismeréshez, miszerint az NDK javaslata utat nyit a békés egymás mellett éléshez. Az NDK kormánya kész arra, hogy folytassa a kormányfők tanácskozásait, amint az NSZK kormánya ebben az alapvető kérdésben reális magatartást tanúsít.” Willy Brandt kancellár pénteken hajnalban a kasseli tárgyalásokon részt vett NSZK- küldöttség egy részével visszaérkezett Bonnba. A pályaudvaron újságíróknak kijelentette: „A megbeszélések az NDK- val folytatódnak. Szándékosan nyitva hagytuk azt a kérdést, hogy a további tárgyalások milyen szintűek lesznek. Nem összpontosítottuk a figyelmet egy újabb csúcstalálkozóra, hanem nyitva hagytunk minden lehetőséget.” Nyilatkozott a kancellár csütörtök este is közvetlenül azelőtt, hogy Kasselből hazaindult. Kijelentette, ha az erfurti és a kasseli találkozót egymással összefüggésben tekintik, akkor azt kell mondani, hogy a két fél most többet tud egymásról. Van különbség abban, hogy az ember csak dokumentumokat olvas, vagy személyesen cseréli rá az érveket. Brandt kancellár azt mondotta, hogy nem érezte fagyosnak a magatartást közte és az NDK miniszterelnöke között. „Tisztában kell lenni azonban azzal — tette hozzá —, hogy nem mindig csak a személyeken múlik a dolog. Mindenkinek megvannak a maga feladatai, amelyeket ilyen megbeszéléseken képviselni kell.” Brandt sajtóértekezlete Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Willy Brandt pénteken sajtóértekezletet tartott Bonnban, amelynek egyetlen témája a kasseli találkozó volt. Hangoztatta, hogy Kassel után nem változik meg az NSZK politikája. „A találkozót nem lehet elszigetelten értékelni — mondotta —, hanem csak a Moszkvában és Varsóban folyó eszmecserével összefüggésben.” — A kasseli találkozó kihatása a varsói és a moszkvai megbeszélésekre egyelőre még nem mérhető fel — fűzte hozzá Brandt. Semmilyen jel sem mutat arra, hogy Lengyelország és a Szovjetunió most kevésbé érdekelt a tárgyalásokban, mint előzőleg. A kancellár a sajtóértekezleten egyebek között kijelentette még, hogy a két fél álláspontja közötti ellentétek dacára Kasselban „egész sereg érintkezési pont” vált láthatóvá. Éppen ezért — folytatta — a szövetségi kormány „nagy lélegzetet véve, síkraszáll majd azért, hogy a feszültségek megszűnjenek és lehetőségeket találjanak az együttműködésre”. Az NDK felelős politikusainak kijelentéseiben Brandt „bizonyos logikátlanságot” vélt felfedezni, és elutasította „az NDK-nak azzal kapcsolatos bírálatát, hogy a bonni kormány továbbra is ragaszkodik a három nyugati szövetségessel kötött németországi szerződéshez”. A kancellár aláhúzta annak a jelentőségét, hogy a két német kormányfő 2 hónapon belül másodszor találkozott. A nyugatnémet elképzelésekre — mondta Brandt — nem várt azonnali konkrét választ. Egyetértett viszont Stoph-fal abban, hogy az eszmecserét egy későbbi időpontban folytassák. Azt, hogy Kasselben nem jött létre konkrét megállapodás, Brandt annak bizonyítékaként értékelte,hogy „a szakadék mély és sok türelemre lesz szükség annak áthidalásához”. Brandt még egyszer sajnálkozását fejezte ki a kasseli incidensek miatt. Hozzáfűzte, „Stoph miniszterelnök sem dramatizálta azokat, hanem megköszönte a vendéglátást”. A bonni kormány minden-