Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
2 Csillagvizsgáló a Holdon Vaszilij Feszenkov akadémikus nyilatkozott az APN munkatársának arról, hogy létesíthető-e csillagvizsgáló a Holdon és mi a jelentősége egy ilyen megfigyelő állomásnak. Az akadémikus elmondotta, hogy a világmindenség tanulmányozásához rendkívül előnyös, ha a földi atmoszféra határán kívül kerülve vizsgálhatjuk a különböző kozmikus testeket. Nemrégiben például a kozmoszból figyelve, a Nap korongjának egyes részein rövidhullámú fellobbanásokkal kísért kisugárzást észleltek. Ennek a kisugárzásnak jelenleg még ismeretlen az eredete és a természete. Mégis, ennek a folyamatnak a tanulmányozása jelentősen megkönnyítheti'"a Nap, vagy a többi csillag különböző, eddig ismeretlen jellemzőinek vizsgálatát Ugyancsak jelentős volt a Kozmosz megismerése szempontjából az a „hidrogénpalást”, amelyet egy időszakonként felbukkanó üstökös körül figyeltek meg. Ezt a „hidrogénpalástot”, amely valószínűleg a napsugárzás következtében az üstökös magjából válik ki, körülbelül egymillió kilométer távolságra fedezték fel. A jelenség arra enged következtetni, hogy az üstökösök csillagközi környezetben születnek, további tanulmányozása pedig elősegítheti annak megállapítását, hogyan jönnek létre a bolygók, meteorok, sőt közvetve az élet keletkezésére is választ adhat. Az akadémikus azt is hangsúlyozta, hogy a Holdnak ilyen viszonylatban különösen nagy a jelentősége. A Lunohod kutatásai ilyen szempontból is sok értékes tapasztalatot nyújtanak. A Hold talajáról már most megállapítható: alkalmas arra, hogy csillagászati megfigyelőállomásokat létesítsenek rajta. Tekintettel arra, hogy a Hold talajának igen csekély a hővezetőképessége, máhrtagyoni kis mélységben a felszín alatt elhelyezhetők azok az érzékeny műszerek és egyéb berendezések, amelyeket a nagy hőmérsékletingadozásoktól és a kozmikus sugaraktól óvni kell. A Lunohod teleszkópjai oda is „betekinthetnek”, ahová a földi teleszkópok a nagy távolság miatt nem látnak el és lehet, hogy a csillagrendszereken és más égitesteken kívül eddig ismeretlen civilizációkra is fényt derítenek, felfedezésüket is előmozdíthatják. .Magyar Nemzet Manőverezik a holdkocsi Előkészületek a Hold-éjszakára Centiméterről centiméterre ismerik meg a Hold felületét a szovjet tudósok A Lunohod—1 folytatja munkáját. Szombaton reggelig a holdkocsi száz órát töltött a Holdon. Az újabb rádió- és televíziós kapcsolat során egyórás és 55 perces tudományos és műszaki kutatásokat és kísérleteket végeztek az előirányzott program értelmében. Többek között folytatták a holdfelszín mechanikai és fizikai sajátosságainak meghatározását. A Lunohod—1, miközben képeket továbbított a Holdról, mozgást és manőverezést hajtott végre, hogy kiválaszthassák azt a helyzet, ahol a holdkocsi állni fog a holdéjszaka idején. A Holdon az éjszaka november 24-én kezdődik és 14 és fél napig tart. A legutóbbi és a pénteki rádiókapcsolat idején ellenőrizték a Lunohod—1 fedélzeti rendszereinek munkáját és értékelték a holdkocsi állapotát. A beérkezett adatok szerint összes rendszere kifogástalanul működik. A légmentesen elzárt konténerben a hőmérséklet plusz 18 Celsius fok, a nyomás 730 higanymilliméter. Az eltelt három munkanap során a holdjármű nemcsak tudományos tevékenységből, hanem terepjárásból is kitűnőre vizsgázott. Sikeresen megmászta az emelkedőket, ügyesen kikerülte a krátereket, az egész berendezés valamennyi alkatrésze kifogástalanul működött, nem volt szükség arra, hogy a földi irányító központ munkába állítsa a szerkezet valamelyik tartalék berendezését. A Lunohod—1 tervezői ugyanis gondoskodtak arról, hogy a holdjármű minden egyes fontos alkatrészének meglegyen a maga alteregója. A tudósok nem kockáztathatták azt, hogy valamely alkatrész meghibásodása miatt a holdautó „defektet kapjon”, s a világraszóló kísérlet kudarcba fulladjon. Mind ez ideig a rendszer igénybevételére nem került sor, csak ellenőrzésképpen kapcsolták be. Magától értetődően, a Lunohoda 1. kitűnő útieredményeiben a földi irányító központban tevékenykedő „holdsofőrök” jó munkája is benne van. A terepet tv-képernyőn figyelő irányítóknak rendkívül pontosan kell felmérniük a váratlanul előbukkanó emelkedők, vagy lejtők százalékos arányát, ha az irányító központ munkatársa tévesen ítélné meg a jelentkező akadályt, ez azt jelentené, hogy feleslegesen megnövelné a holdkocsi manőverezéseit, s ennek megfelelően indokolatlanul emelné a Lunohoda 1 mozgásához szükséges idő- és energiaráfordítást. A holdkocsi sofőrjeinek különösen ügyelniük kell a kövekre, kráterekre és repedésekre. A számítások azt mutatják, hogy ezek minden tízharminc méteren belül veszéllyel fenyegetik az önjáró robotlaboratóriumot. Az akadályok és veszélyek ellenére azonban óráról órára növekszik a holdfelület, amelyet a szovjet tudósok immár behatóan, centiméterről centiméterre ismernek. Expedíciók a Holdon A Lunohodok jövőjével foglalkozik kommentárjában J. Pszkovszkij, a TASZSZ tudományos szemleírója. Az első szovjet Lunohod tulajdonképpen előhírnöke a jövőbeni több automatikából álló holdexpedícióknak. Ezeket az expedíciókat mindenekelőtt a változatos felszínű, szakadékokkal, kráterekkel tarkított körzetekbe küldik. A geológusokat ugyanis elsősorban az a vitás kérdés érdekli, hogy mikor keletkeztek a Hold-hegyek és a Hold-tengerek. A szelenofizikusok a Lunohodok segítségével szeizmikus (földrengési) jelenségeket tanulmányozhatnak a Holdon. A fizikusok nagyarányú — nagy vákuumot követelő — kísérleteik színterévé változtathatják a Holdat, ahol nincs légkör. Nehéz megjósolni a Lunohodok segítségével végzett kutatások valamennyi eredményét, de kétségtelen, hogy az önmozgó holdjárművek előtt nagy jövő áll — szögezi le végezetül a TASZSZ szemleírója. Nyugat-európai váltóinfok Vajon valóban egyértelműen kedvezőek az európai enyhülés kilátásai, egyenesen halad-e a megvalósulás felé a kontinentális biztonsági értekezlet? Ha Európa mai helyzetét vizsgáljuk, kétségtelenül sok a biztató jel, különösen az utóbbi időben. Az „újarcú Európa” felé mutatott az augusztus 12-i szovjet —nyugatnémet szerződés, a minap parafált Varsó—Bonn megállapodás, és ezt az irányzatot erősíti az is, hogy a Brandt-kormány a következő lépéseket minden bizonnyal könnyebben teszi majd meg a többi szocialista országgal. Alátámasztani látszik ez azt a derűlátást, amely enyhülési korszakot vél fölfedezni kontinensünk jövőjében. A problémák viszont akkor jelentkeznek, ha fölvetődik a kérdés: Európa sorsa csak európai erőktől függ-e, és Nyugaton egyértelműen üzenetelnek-e a kölcsönös megállapodások rendszere felé ? Nixon hatalomrajutásakor már volt olyan feltételezés, hogy az amerikai republikánusok hagyományaik szerint többet foglalkoznak Európával, mint általában a demokraták, következésképpen az új washingtoni adminisztráció Európa-politikája dinamikusabb lesz. Az eddig eltelt két évben úgy tűnt, hogy ez a nixoni elképzelés vágyálom marad csupán, hiszen az Egyesült Államoknak nem volt „érkezése” a délkeletázsiai és a közel-keleti ügyeken kívül egyébbel foglalkoznia. Részben igaz ez, részben nem. Nagyon valószínűtlen, hogy Kissinger, aki az amerikai elnök politikai „agytrösztje”, ne dolgozott volna ki a Fehér Ház számára európai politikát is, miképpen az is valószínűtlen, hogy Brzezinski elmélkedései a szocialista világ helyzetéről ne vezettek volna valamiféle következtetésekre. Most látszik ez igazán, hogy néhány hét múlva, december elején a NATO-nak valamilyen választ kell adnia a szocialista országok európai biztonsági javaslatára. Az igazság szerint ez a válasz már tavaly decemberben esedékes volt, és miután akkor adósak maradtak vele, elhúzódott az idén májusra, Rómában pedig elodázták Brüsszelre. Az előjelek arra mutatnak, hogy világos és egyértelmű igen nem lesz most sem. A kérdés behelyettesítéséül azt a problémát firtatják, hogy maradjanak-e az amerikai csapatok Nyugat-Európában és milyen erőkkel; ennek megfelelően meg kell-e szilárdítani a nyugat-európai katonai készenlétet, vagy anyagi hozzájárulásokkal enyhíteni a tengerentúli terheken. Mint minden egyéb dologban, itt is alternatív elképzelések vannak. Az eddigi jelek szerint a NATO- országok többsége azt vallja, hogy hajlandók megadni az amerikai katonai jelenlét magasabb árát, mert ez még mindig olcsóbb számukra, mint a teljes militarista gépezet kiépítése. Igaz, a költségvetésekből nagy darabokat kell kihasítani improduktív célokra, de miután a kapitalista gazdaságban a termelés végeredményben a magántőke aktivitásától függ, ez kevésbé érinti a versenyképességet. Az Egyesült Államok szívesen látja ezt a fölfogást, mert puszta európai jelenléte is beleszólást biztosít számára a kontinentális ügyekbe, kérdés viszont, hogy mindig ez lesz-e az álláspontja, miután a nyugateurópai versenyképesség növekedése hátrányosan érinti befolyását. Máris tapasztalhatók bizonyos aggodalmak a tengerentúlon a Közös Piac kiszélesítése miatt. Az Egyesült Államok magatartását a „tízek” irányában nem lehet leegyszerűsíteni. Politikailag kétségtelenül vannak kedvező vonások az amerikaiak számára abban, hogy a Közös Piac Angliával és esetleg más országokkal terebélyesedik, de csaknem ugyanannyi a nyugtalanító tényező is. A kitágult „kis Európa” veszélyes versenytárs lehet — és nem csupán gazdasági értelemben —, miként a törekvések arra mutatnak, hogy az új Európai Gazdasági Közösségből igyekeztek „harmadik szuperhatalmat” teremteni. Ha ezt a Közös Piacot elsőrendűen a Szovjetunióval együttműködő Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság befolyásolja, akkor valóban erősödhet az európai biztonsági rendszer kialakításának irányzata, de ebben az esetben is csupán egy feltételezésként. Minden azon múlik, hogyan alakulnak az erőviszonyok a közösségen belül. Erre az Európa számára kedvezőbb esetben érvényesülhet az alternatíva második része, amely az amerikai elképzeléseknek megfelelően Angliát igyekszik a döntő erővé megtenni, és hozzá csatlakoztatni vagy a konzervatív Franciaországot a szociáldemokrata kormányzású NSZK-val szemben, vagy a belső válsággal ismét konzervatívvá változtatott NSZK-t a de gaulle-ista Franciaországgal szemben. Esetleg mindkettőt az általános európai enyhülési irányzattal szemben. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy London Washingtonnal egyetértésben a francia kártyát játssza meg. Az angol politika „európai embere”, Geoffrey Rippon az elmúlt napokban különösen aktív volt. A Nyugat-európai Unió párizsi ülésén fölvázolta kormányának azt a tervét, hogy a Közös Piac kiszélesítését kapcsolják össze egy „kollektív védelmi rendszer” kialakításával, ami „kis NATO-t” jelentene, és így Franciaországot vissza lehetne csábítani az egyszer elhagyott katonai közösségbe. Ezt követően Rippon Chaban-Delmas francia miniszterelnökkel tárgyalt kifejezetten a Közös Piac kérdéseiről, és igyekezett minél kedvezőbb hangulatot kialakítani. A brit csábítás tehát megsokszorozott energiával szemelte ki Párizst Ahhoz, hogy ennek hatása legyen, az angol konzervatívok magatartásában taktikai változásokat kellett végrehajtani. Heath konzervatív kormánya a de gaulle-ista köntöst öltötte magára, szigetországi szemmel valósággal renegát politikát követ. A Nyugat-európai Unióban Rippon nem riadt vissza attól, hogy bizonyos amerikaellenességet megengedjen magának. A kiszélesített Közös Piac — ez volt az értelme szavainak — kemény versenytársa lehet gazdaságilag, akárcsak a tudományos-műszaki forradalomban az Egyesült Államoknak, politikailag viszont Washington partnere maradna kommunistaellenes harcában. Végeredményben nem meglepő ez az angol taktika, hiszen hasonló módszerekkel élt annak idején a Rajna túlsó partján Franz Josef Strauss is, áld a nyugatnémet hatalmi célokért de gaulle-istább akart lenni az elhunyt tábornoknál. Mindenesetre az új angol taktikát alátámasztani látszik, hogy Pompidou tavalyi választási hadjáratában békejobbot nyújtott Londonnak, és ezt a gesztust egyik első elnöki külpolitikai ténykedéseként fokozta is, amikor a Közös Piac hágai csúcsértekezletén elejtette a degaulle-i vétót a brit felvételi kérelemmel szemben. Igaz, akkor Brandt szorította erre, és Londonban abban az időben még munkáspárti kormány volt Wilson vezetésével. Az új angol taktikából a jövőre nézve több következtetés is adódhat. Amenynyiben Bonnban a szociáldemokrata—liberális koalíció megerősödik, elkerülhetetlen a szövetségi köztársaság szembeszállása az angol fogantatású London—Párizs hegemónia tervvel szemben, mert a jelenlegi nyugatnémet gazdasági fölényt kérdésessé teheti. De éppen ezért az is nagyon valószínű, hogy az angolok — a Nixon-adminisztrációval egyetértésben — maguk is igyekeznek hozzájárulni Brandt megbuktatásához, mert az ő terveiket csak erősítené az Egyesült Államokkal mindenben egyetértő erősen konzervatív bonni kormányzat. Végső soron tehát a Heath-kormány nyugat-európai offenzívája nem csupán a sajátosan Közös Piacot és nem is csak a NATO-problémákat érinti, hanem az egész kialakulóban levő európai biztonsági rendszert. Nem lenne meglepő, ha kiderülne: az angol elképzelés minden részletét Washingtonnal közösen dolgozták ki. Ez lenne a nixoni Európa-politika, amely annyi ideig váratott magára jelentkezésével, és amiről egyetlen percig sem lehetett vitás: a tömbök közelítése helyett a NATO megszilárdítását tekinti fő céljának, ahogyan annak idején azt Dulles megalapozta. Várkonyi Tibor A külügyminiszter fogadása Péter János külügyminiszter szombaton fogadást adott a Külügyminisztérium vendégházában Rácz Pál külügyminiszter-helyettesnek e tisztsége alól történt felmentése, valamint Heltai Imrének külügyminiszter-helyettessé való kinevezése alkalmából. Meghalt Fehér Ferenc vezérőrnagy Fehér Ferenc, a magyar néphadsereg mérnök-vezérőrnagya, a Szocialista hazáért érdemrend kitüntetettje rövid betegség után, 47 éves korában elhunyt. Temetése — katonai díszpompával — november 26-án, csütörtökön fél egy órakor lesz a Farkasréti temetőben.* Fehér Ferenc mint diósgyőri munkás a felszabadulás előtt már fiatalon részt vett a párt munkájában, az ellenállási mozgalomban. Példás életű kommunista, a párt hűséges és szerény harcosa, évek óta tagja volt az MSZMP néphadseregi végrehajtó bizottságának. Mint kiemelkedő, tehetséges katonai vezető jelentős érdemeket szerzett a hadsereg fejlesztésében. Halálával súlyos veszteség érte a magyar néphadsereget. Elbúcsúztatták Bíró Lászlót Mély részvéttel búcsúztatták szombaton a Rákoskeresztúri temetőben Biró Lászlót, a IV. kerületi pártbizottság 56 éves korában elhunyt tagját, a Pamutnyomóipari Vállalat újpesti gyára pártbizottságának titkárát. A budapesti, valamint a kerületi pártbizottság és a Partizánszövetség nevében dr. Csendes Károly, a budapesti pártbizottság tagja, a legfőbb ügyész helyettese vett búcsút az elhunyttól. Hangoztatta, hogy Biró László, aki még középiskolás korában teremtett kapcsolatot a munkásmozgalommal, s a felszabadulás után fontos posztokon — pártfunkcionáriusként, főszerkesztőként— dolgozott, mindenütt közmegbecsülésnek örvendett. Párthűsége, önzetlen segíteni akarása példaként áll mindenki előtt, aki ismerte. A Pamutnyomóipari Vállalat és a volt VIII. kerületi ifik nevében Hanák Imre és Pataki Lászlóné búcsúzott az elhunyttól. A végtisztességadáson lerótta kegyeletét Biró László sok egykori harcostársa, munkatársa, barátja, társadalmi és politikai életünk több ismert személyisége. Vasárnap, 1910. november 2 311 ezerrel több a nő A népszámlálás újabb adatai Az 1970. január 1-i népszámlálás teljes anyagából, százezer lakosra kiterjedő adatgyűjtés alapján, részletes feldolgozást készít a Központi Statisztikai Hivatal. A kötet az év végére készül el. A fontosabb, főleg a népesség demográfiai és foglalkozási összetételére, a lakáshelyzetre vonatkozó adatokat most külön közzétették. A jelentés szerint az ország 10 316 000 főnyi lakosából, a január 1-i állapot szerint 5 millió 5 ezer a férfi, és 5 millió 311 ezer a nő, az ezer férfira jutó nők száma tehát 12- vel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt volt. 1960—1970 között tovább folytatódott a népesség öregedési folyamata: a gyermekkorúak száma 14 százalékkal csökkent, az öregkorúaké 28 százalékkal nőtt. A házasok aránya mindkét nemnél kisebb mértékben csökkent, az elváltak száma jelentősen növekedett. Az általános iskola nyolc osztályát végzettek aránya több mint másfélszeresére emelkedett, s az érettségizettek, illetve a felsőoktatási intézményben oklevelet szerzettek száma is tovább nőtt. A száz keresőre jutó eltartottak száma e tíz év év alatt 100-ról 78-ra csökkent. Megnyitották Budapest városrendezési terv bemutató termét Budapesten már régen felmerült a kívánság — ezt a Magyar Nemzet többször megírta —, hogy mielőtt a városrendezési tervekből valóság lesz, mutassák be az elgondolásokat a nagy nyilvánosságnak, tegyék lehetővé a vitát, hallgassák meg a javaslatokat így született meg hosszas helykeresés után a Tanács körúton az a kiállítási ideiglenes építmény, amely lehetőséget nyújt a budapesti városrendezési tervek, pályázati anyagok nyilvános bemutatására. A nemrégen lebontott Tanács körút 6. számú régi ház felszabadult de majd csak később beépítésre kerülő üres telkén, szombaton délben Bartos István, az OMFB alelnöke, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának tagja avatta fel meghívott vendégek jelenlétében a kiállító termet, ahol 28 tabló, fotó és térkép szemlélteti Budapest fejlődésének fázisait. — Ez az ideiglenes hajlék a legjobb időben nyitotta meg kapuit — mondotta Bartos István —, elkészült ugyanis a főváros rendezési tervének revíziója, amely több irányban változtat a korábbi elgondolásokon. A negyedik ötéves tervben Budapest újabb nagy létesítményekkel, közintézményekkel gazdagodik. Mindenképpen helyeselhető tehát, hogy a főváros lakossága tájékozódni akar és beleszólást igényel a fővárosunk jövőjét kialakító tervekbe. Ezentúl minden alkalommal bemutatják az új terveket, városrendezési elgondolásokat, mielőtt azok végleges testet öltenek. Kelet-pakisztáni katasztrófa Eddig 166 000 halottat számláltak össze A ciklon és szökőár sújtotta Kelet-Pakisztánban a szombati jelentések szerint továbbra is a megfelelő szállítóeszközök hiánya, és a járványveszély okozza a legtöbb gondot Legújabb hivatalos pakisz-táni adatok szerint eddig 166 000 halottat számláltak össze, de továbbra is tartják magukat azok a korábbi nemhivatalos jelentések, amelyek feltételezik, hogy a halálos áldozatok száma ennek többszöröse lesz. Edward Kennedy demokrata párti szenátor az amerikai szenátusban éles szavakkal bírálta a kelet-pakisztáni szökőár sújtotta vidék lakosságának megsegítésére tett amerikai intézkedéseket „Hogyan lehetséges az, hogy amikor több ezer helikopterünk van Délkelet- Ázsiában, mégpedig alig pár mérföldre a kelet-pakisztáni katasztrófa sújtotta vidéktől, csak két helikoptert küldünk Nepálból a segélyakciók lebonyolítására?” — kérdezte. Hozzáfűzte: már a perui földrengés áldozatainak nyújtott amerikai segítség is kudarc volt.