Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

1 Capitólum lépcsőitől 100 méternyire levő táborhelyükről, mivel jelenlétük — az indoklás szerint — „veszélyezteti a közegészséget és szennyezi a környezetét”. A veteránok úgy döntöttek, hogy maradnak. Mint hangoztatták, véleményük szerint az amerikai társadalom egészségét ítéli ők veszélyeztetik, hanem az indokínai szennyes háború. A veteránok óriási üdvrivalgásba törtek ki, amikor a táborhelyükön felállított óra mutatója délután 4 óra 30 percet jelzett és semmi sem történt. A veteránok rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy folytatják „erőszakmentes polgári engedetlenségüket” és ha kivezénylik ellenük a karhatalmat, ellenállás nélkül hagyják magukat letartóztatni, hogy ily módon „Amerikában váljanak kormányaik hadifoglyaivá”. A rendőrség csütörtökön magyar idő szerint délután 4 óra tájban megkezdte a legfelsőbb bíróság előtt a tüntető veteránok tömeges letartóztatását. A veteránok nem tanúsítottak fizikai ellenállást, de háborúellenes tiltakozó dalokat énekeltek és jelszavaikat kiáltozták, amint a rendőrök a rabomobilokba tuszkolták őket. A legfelsőbb bíróság lépcsőin mintegy 170 veteránt tartóztattak le. Amerika-szerte tízezrek készülnek Washingtonba utazni a szombatra meghirdetett tüntetésre és békenagygyűlésre, amelyen a veteránok is részt vesznek. A „Dewey Canyon 111. békehadművelet”, amelyet a veteránok ironikusan a kudarcba fulladt laoszi invázió fedőneve után kereszteltek el, pénteken éri el csúcspontját. Ekkor a veteránok háborús kitüntetéseiket Nixon elnöknek címzett katonai halottaszsákokba gyűjtve, leteszik a Fehér Ház elé. Nisom tiszteletbeli pingpongozó Kína ENSZ-tagságának dossziéja a Fehér Ház asztalán A Washington Post szerint Nixon elnök közölte bizalmasaival, hogy „meg van lepve, aggódik, neheztel” amiatt, hogy sok hónapon át alakítgatott Kína-politikáját támadások érik. A Washington Post azt írja, hogy Nixon tart tőle: az Agnew részéről hangoztatott fenntartások kihatnak majd az amerikai kormány viszonyára mind Kínával, mind Csang Kaj-sek Tajvanjával. Sértődött Agnew is: azt állítja, hogy amikor a Virginia állambeli Williamsburgban vidéki sajtótudósítók szűk csoportja előtt fenntartásait hangoztatta■ az amerikai pingpong diplomáciával kapcsolatban, akkor értésre adta azt is, hogy közléseit bizalmasnak szánja. Most pedig — mondja— visszaéltek bizalmával, ami nem változtatja meg a liberális sajtóról alkotott, egyébként is lesújtó véleményét Egyébként mind a Fehér Ház, mind’a belügyminisztérium értésre adta’a hogy a Kína-politikát ’ illetően egységes, és hogy kiadják a szükséges vízumokat az Amerikába utazni óhajtó kínai versenyzőknek, akik elfogadták az amerikai asztalitenisz szövetség viszont meghívását Ziegler sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy esetleg maga Nixon is vendégül látja a kínai versenyzőket a Fehér Házban. Kiszivárogtatták, hogy Nixon a Maryland állambeli Gamp David-i farmon pingpongasztalt is tart Nixon elnököt az amerikai asztalitenisz szövetség tiszteletbeli tagjává választották. Az elnök akkor fogadta el a megtiszteltetést amikor Graham B. Steenhoven, az asztalitenisz szövetség elnöke, felkereste a Fehér Házban és beszámolt neki az amerikai csapat kínai látogatásáról. New Yorkban George Bush, az Egyesült Államok ENSZ- képviselője, újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy a Kína ENSZ-jogainak helyreállításával kapcsolatos amerikai politikai dosszié „Nixon íróasztalán fekszik" felülbírálás végett. Az amerikai ENSZ-misszió és a külügyminisztérium — Bush szerint — alternatívákat, dolgozott fel ezzel kapcsolatban, s ő (Bush), reméli, hogy a döntés nem is várat sokáig magára. Szovjet kormányhatározat az ötéves terv kidolgozásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Minisztertanácsa megvitatta az 1971— 1975-ös népgazdaság-fejlesztési terv kidolgozásával összefüggő kérdéseket. Az elfogadott határozatban kötelezik a Szovjetunió minisztériumait és főigazgatóságait, a szövetséges köztársaságok minisztertanácsait, hogy a XXXV. pártkongresszus irányelvei szerint dolgozzák ki és június 15-ig terjesszék a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elé a hatáskörükhöz tartozó vállalatok és intézetek ötéves terveit. A Szovjetunió Állami Tervbizottságát megbízták, hogy vizsgálja meg ezeket a tervezeteket, állítsa össze a Szovjetunió ötéves népgazdaságfejlesztési tervének tervezetét és július 20-ig terjessze a Szovjetunió Minisztertanácsa elé. A Szovjetunió Minisztertanácsa az SZKP XXIV. kongresszusa határozatának megfelelően indítványozta, hogy az ötéves terv tervezetének kidolgozásánál vizsgálják meg azokat a javaslatokat, amelyeket a kongresszuson, valamint a köztársaságok pártkongreszszusain és a konferenciákon, a pártalapszervezetek és a dolgozók gyűlésein terjesztettek elő, valamint amelyeket munkások, kolhozparasztok, szakemberek és tudósok nyújtottak be. Leninre emlékezett a bolgár pártkongresszus Szófiából jelenti az MTI. Csütörtökön reggel, Lenin születésének 101. évfordulóján az emlékezés jegyében folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa. Az ünnepélyes megemlékezést követően a csütörtök délelőtti ülésen Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a Bolgár Földműves Szövetség titkára kapott szót, aki vendégként vesz részt a kongresszuson. Dobri Dzsurov hadseregtábornok, bolgár nemzetvédelmi miniszter a Bolgár Népköztársaság honvédelmi és katonapolitikáját körvonalazta felszólalásában. Nemzetközi szempontból az indokínai, illetve a közel-keleti kérdésben elfogadott nyilatkozat tette jelentőssé a kongresszus csütörtök délutáni ülését. Az indokínai helyzetről szóló, a küldöttek által egyhangúlag elfogadott kongresszusi nyilatkozat a bolgár nép forró üdvözletét küldi a térség békéjéért és nemzeti függetlenségükért harcoló népeinek. Ugyancsak egyhangúlag hagyták jóvá a küldöttek a közel-keleti helyzetről szóló nyilatkozatot. (Prága, MTI) Az előzetes népszámlálási eredmények szerint Csehszlovákiának 1970. december elsején 14 362 000 lakosa volt A lakosság 29,2 százaléka szlovák, 65 százaléka cseh nemzetiségű. Az előzetes adatok a többi nemzetiséget nem említik. Holland tírsa Moszkvából jelenti a TASZSZ. A holland kormány elítéli a Szovjetunió amszterdami külkereskedelmi képviselete ellen elkövetett bűnös akciót, sajnálkozásai fejezi ki miatta és mély részvétét tolmácsolja a külkereskedelmi képviselet megsebesült munkatársainak — hangoztatja a holland kormány válasza a szovjet kormány április 15-i nyilatkozatára. A holland kormány — hangzik a többi között a válasz — kijelenti, hogy kész megtéríteni a külkereskedelmi képviselet épületén okozott anyagi károkat. Magyar Nemzet Lenin-emléktünnepség Moszkvában Gazdagodott a szocialista országok politikai és ideológiai együttműködése, mondotta Statmner Moszkvából jelenti a TASZSZ. Lenin születésének 101. évfordulója alkalmából csütörtökön ünnepi ülést tartottak Moszkvában a kongresszusi palotában. Az elnökségben Alekszej Koszigin és más párt- és állami vezetők foglaltak helyet. „Az SZKP politikája — leninizmus a gyakorlatban’’ címmel Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára — mondott beszámolót Az előadó hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa a leninizmus újabb diadalát jelentette. A nemzetközi életben mind jobban elismerik a békés egymás mellett élés lenini eszméjét, és ez a szocialista országok aktív békepolitikájának fő érdeme. A szocialista világrendszer fennállásának eddigi negyedszázada megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a szocialista országok nemzetközi befolyása döntően függ nemcsak minden egyes szocialista ország sikereitől, hanem kölcsönös együttműködésüktől, testvéri egységük megerősödésétől is. Az utóbbi időkben gazdagodott a szocialista országok politikai és ideológiai együttműködése — mondotta a továbbiakban Katusev. — Jelentősen erősödött a Varsói Szerződés szervezete, amely védelmi szövetségként és politikai szövetségként egyaránt működik. Kialakult az elvtársi konzultációk rendszere, amelyeknek keretében operatív módon összeegyeztetik és kollektív módon megoldják a megérett kérdéseket. Sikeresen folyik az erőfeszítések összehangolása a burzsoá ideológia, a marxizmus—leninizmus revizionista és dogmatikus eltorzítása elleni harcban Beszéde befejező részében Katusev kijelentette, hogy az SZKP és a többi marxista- leninista párt a sikerek mellett józanul számol a fiatal szocialista világ és a kommunista mozgalom fejlődésében felmerülő nehézségekkel és ellentétekkel is. A kommunisták tisztában vannak az imperializmus elleni harc bonyolultságával, de szilárd meggyőződésük, hogy a marxizmus a leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján, soraik egységét erősítve, korunk összes forradalmi erőivel együttműködve meg tudják oldani a legbonyolultabb feladatokat is. 4 francia miniszterelnök Jaouláviéban A Belgrád — Párizs gazdasági együttműködés fokozását várják Kocsis Tamás, az MTI belgrádi tudósítója jelenti. Jacques Chaban-Delmas francia miniszterelnökcsütörtökön háromnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. A francia küldöttség tagja Maurice Schumann külügyminiszter is. A jugoszláv—francia tárgyalások még csütörtökön, megkezdődtek. Mint Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti.: A francia sajtó meleg hangú cikkekben foglalkozik Chaban- Delmas jugoszláviai látogatásával. A kommentátorok főleg két dologra mutatnak rá: 1. Franciaország és Jugoszlávia kormánya a külpolitikai kérdésekben messzemenően azonos nézeteket vall; 2. a gazdasági kapcsolatokban még sok a tennivaló, s a mostani látogatástól elsősorban a két ország gazdasági együttműködésének szorosabbra fűzését várják. Meghalt Duvalier, Haiti diktátora A nyugati hírügynökségek a Port au Prince-i elnöki palota hivatalos közleménye alapján jelentették, hogy szerdán este elhunyt dr. Francois Duivalier, Haiti diktátora. A 64 éves Duvalier 1957 óta volt az ország elnöke Utóda Jean- Claude, a diktátor fia lett. Januárban érkezett a hír arról, hogy „Pápá Doc”, aki korábban Haiti örökös elnökének kiáltotta ki magát, kinevezte hivatalos utódjának Jean-Claude-ot. A bejelentés megerősítette azokat a híreszteléseket, hogy a diktátor a közelmúltban többször szívrohamot kapott, és egészségi állapota nagyon válságos volt. A négy és fél millió lakosú karib-tengeri ország új elnöke máris átalakította a kormányt. Ezt a sietséget magyarázhatja az a tény, hogy az utódlás esetleg nem történik minden feszültség nélkül. A kegyetlen terrorral fenntartott rend önmagában rejti a válság lehetőségét. Az ország lakosságának 90 százalékát kitevő négerek ugyanis hihetetlen szellemi és fizikai nyomorban élnek. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a latinamerikai kontinensen itt a legalacsonyabb, mindössze 60 dollár körül van, s az átlagos életkor nem haladja meg a 28 esztendőt. A belső robbanás valószínűsége ugyanakkor nem nagy, éppen a korlátlan terror következtében. Nincs kizárva viszont, hogy fegyveres akcióval próbálkoznak azok az erők, amelyek az elmúlt másfél évtized alatt már néhányszor sikertelen támadást intéztek Duvalier ellen. A húszesztendős Jean- Claude számára — akit a nyugai kommentátorok gyakran a playboy jelzővel illetnek — veszélyt jelenthet az elnöki posztért folyó harc is. A diktátor leányának, Maria-Denise-nek férjét, Max Dominique tábornokot, Duvalier uralkodása idején egyszer már halálra ítélték összeesküvés miatt, majd Pápá Doc megkegyelmezett neki. A tábornok azóta Párizsban él és szoros kapcsolatot tart fenn emigráns körökkel, valamint a haiti hadsereg néhány tisztjével is. Az esetleges válságnak feltétlenül nemzetközi következményei lennének. Duvalier rendszere, még „szalonképtelensége” ellenére is állandóan élvezte az Egyesült Államok támogatását. Washington ugyanis a Karib-tenger térségében mindenáron el akarta kerülni, hogy Kuba közelében újabb válság adódjék. 1965-ben amúgy is jelentősen romlott az Egyesült Államok és latin-amerikai szövetségeseinek viszonya, a dominikai intervenció miatt (Washington kész lett volna beavatkozni 1969-ben is: hadihajókat irányított a térségbe, amikor Trinidad Tobagóban politikai feszültség volt) Haitin egyébként 30 napos országos gyászt rendeltek el, Jean-Claude Duvalier új elnök pedig hamarosan rádióbeszédet intéz a lakossághoz. O (Bottfi, MTI) Három nyugatnémet politikus utazott csütörtökön az Egyesült Államokba: Schröder, Wischneuaki és Bahr. Politikai konferencián vesznek részt, majd külön-külön amerikai politikusokkal tárgyalnak. Tiranai merénet Jagoufértiben Pristinában, a zömében albánok lakta Koszovó autonóm tartomány fővárosában tartózkodik az albán színművészeti dolgozók küldöttsége Riza Hajrának, a tiranai nemzeti színház igazgatójának vezetésével. A küldöttség a jugoszláv tartomány több más vidékére is ellátogat A jugoszláv kormányszóvivő csütörtökön közölte, hogy „a jugoszláv—albán kapcsolatok fokozatosan és kedvezően fejlődnek a két ország kölcsönös érdekei alapján”, s Albánia és Jugoszlávia között megbeszélések folynak az 1971—1975-ös árucsere-forgalom szabályozására, valamint az 1971—72. évi kulturális és oktatási együttműködésre vonatkozóan. .Péntek, 1908 április 23. Antibalikok mögött van AZ AMERIKA-KÖZI RENDSZER VÁLSÁGA Az Amerika-közi rendszer helyzete az elmúlt napokban ismét napirendre került A Costa Rica-i San Joséban ült össze az Amerikai Államok Szervezetének szokásos évi közgyűlése. A közgyűlés eseményeiről a hírügynökségek csak röviden számoltak be, minthogy — Rogers amerikai külügyminiszter felszólalását kivéve — teljes közöny kísérte a vitát Első megközelítésre ez meglepetésnek tűnhetne, hiszen februárban a külügyminiszterek washingtoni tanácskozásán az ellentétek látványos botrányokba torkollottak. ,A terrorizmus elleni közös akciók” vitájában, amelyet Argentína és Brazília elültetett, élesen elkülönült három álláspont Chile valamint Peru és Bolívia lényegében elutasították a közös akciók tervét. Az Egyesült Államok és Mexikó vezetésével összesen 13 ország „a terrorizmus elleni fellépést” szűken értelmezte: nem fogadták el azt a javaslatot, hogy a közös akciókat terjesszék ki az egyéb politikai esetekre is, így Argentína és Brazília, valamint négy további ország elszigetelődött szélsőséges merev álláspontjával. Tiltakozásként, az ANSZ történetében talán először, látványosan kivonultak az ülésteremből. A reakciós nézetet elfoglaló országok, valamint Chile, Peru és Bolívia álláspontja közötti mély különbség az egyik tényezője az Amerika-közi rendszer jelenlegi válságának. A politikai és ideológiai nézetkülönbségek érthetően nem csökkentek február óta. Most mégis „csendesebb” légkörben zajlott le az AÁSZ közgyűlése, ugyanis a küldöttek a szakadással fenyegető válság tudatában ültek a tárgyalóasztalhoz, s a beletörődöttség realizmusával igyekeztek elkerülni azokat a kényes pontokat, amelyek ismételten kirobbanthatták volna a viszályt. A konferencia leértékelése kifejeződött abban a tényben is, hogy öt ország, köztük Dél- Amerika legerősebb hatalma, Brazília nem képviseltette magát magas szinten a közgyűlésen. Rogers amerikai külügyminiszter felszólalása volt az egyedüli említésre méltó esemény a San Jose-i tanácskozáson. Feltűnést keltett az amerikai diplomácia vezetőjének érkezésekor tett nyilatkozata is, amikor szinte fenyegetésként, még az ülésszak megkezdése előtt figyelmeztette a tagországokat, hogy Kuba kérdésében nem változott az Egyesült Államok véleménye. A repülőtéri beszéd hangnemétől lényegesen eltért Rogers közgyűlési beszéde. Washington nevében ígéretet tett arra, hogy a jövőben másképpen kezelik Latin-Amerika exportcikkeit az észak-amerikai piacon. A külügyminiszter bejelentette, a kormányzat az amerikai kongresszus elé terjeszti a latin-amerikai államoknak azt a követelését, hogy mintegy 500 terméknek biztosítsanak preferenciális kedvezményeket. Az ígéret, amennyiben megvalósul, kétségtelenül jelentős lenne. A latin-amerikai küldöttek mégis fenntartásokkal fogadták Rogers bejelentését, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai arra figyelmeztették őket, hogy Nixon kormányának állítólagos jóindulata valamennyi esetben megbukott az amerikai kongresszus ellenkezésén. Nixon elnök két éve, amikor először csökkentették jelentősen a latin-amerikai segélyeket, azzal érvelt, hogy majd a megváltozott kereskedelmi feltételekkel kárpótolják a déli szomszédokat A kongresszus azonban az amerikai gazdasági érdekek védelmére hivatkozva, elutasította a latin-amerikai termékeknek nyújtandó kedvezőbb vám- és egyéb gazdasági feltételeket. A másik kérdés, ha Rogers bejelentése nem csak ígéret marad, vajon az új preferenciákkal az Egyesült Államok kárpótolhatja-e Latin-Amerikát. Az Amerika-közi rendszer jelenlegi válságát ugyanis csak részben magyarázzák a már említett politikai nézeteltérések. A kapcsolatok megromlása legalább ennyire tulajdonítható Észak- és Dél-Amerika most már évek óta tartó gazdasági viszályának, sőt a kontinensen végbement politikai változások — Peru és Bolívia haladó irányvonala, valamint a baloldali erők választási győzelme Chilében — nagymértékben az Egyesült Államok gazdasági politikájának a következményei is. Számos latin-amerikai vezető felismerte, hogy az AÁSZ ténylegesen az észak-amerikaiak gazdasági és politikai érdekeit szolgálta. A „Szövetség a haladásért" program nagy ígéretei mögött valójában a változatlanul kedvezőtlen hitel- és vámpolitika álcázása húzódott meg. Az amerikai diplomácia vezetője most a bejelentéssel elejét akarta venni a kontinens déli országaiban erősödő gazdasági nacionalizmusnak, illetve csökkenteni kívánta az egyre erősödő Amerika-ellenességet Ugyanakkor az új hangvétel részben következett a nixoni külpolitika, legalábbis szavakban hangoztatott változásából Nixon Latin-Amerika viszonylatában is a Guam-doktrínához hasonló jelszavakat hirdetett meg. Az Egyesült Államok, amely Nixon szerint nem akarja a jövőben a világ csendőrének szerepét betölteni, a déli szomszédok irányában is a partnerségi viszonyt igyekszik hangsúlyozni Az amerikai publicisták — a nixoni hangvételnek megfelelően — egyre gyakrabban vélik úgy, hogy Washington nem követelheti meg déli szomszédaitól a teljes politikai elkötelezettséget. „Ma már megtanultuk — írja Sulzberger chilei látogatásáról közölt sorozatában —, hogy a latin-amerikai ügyeket nem szabad alárendelnünk saját szélesebb körű érdekeinknek azzal, hogy megpróbáljuk elfojtani a politikai eretnekséget, és úgy keíteljük a térséget, mint a kapitalista túltermelés levezető szerepét” A felelősség megosztásának az elve szavakban tehát a beavatkozás lehetőségének kiiktatását is jelentené a washingtoni külpolitikában. De amint Nixon ellentmondásba került indokínai politikájában a Guam-doktrínával, s a „vietnamizálás” valójában újabb és újabb beavatkozásra vezetett, Latin-Amerika viszonylatában éppen úgy kiütköznek a washingtoni tervek gyenge pontjai. Az ellentmondás kitűnik Sulzberger írásaiból is, amikor az Egyesült Államok és Chile viszonyát elemzi. A beavatkozás kérdését ugyanis az Egyesült Államok nem egy meghirdetett elv alapján bírálja el, hanem mindenkori vélt érdekeinek megfelelően. A Peru és Bolívia ellen alkalmazott burkolt gazdasági szankciók is erről tanúskodtak, s a probléma még világosabban jelentkezik Chile esetében. A chilei szocialista út a belpolitikában Washington-ellenességet jelent, hiszen ideológiai különbségről van szó, s gazdasági téren is az észak-amerikai tőke korlátozását vonja magával. A Nixon által hangoztatott partnerségi viszony így egyszerre talaját veszti. Sulzberger nem is tagadja ezt: ha Chile esetében a Washington-elenes politika világos kifejezésre jutna, nyilvánvaló választ fogunk adni. Nincs szándékunkban eltűrni ellenséges külföldi érdekeltségek kézzelfogható behatolását ebbe a térségbe — írja az ismert amerikai publicista. Mégha pillanatnyilag Chile kivételes példa is az Egyesült Államok és Latin-Amerika viszonylatában (Kubával szemben ugyanis nyíltan ellenséges magatartást tanúsít Washington), kérdés, hogy az amerikai külpolitika mikor ítéli ugyancsak ellenséges álláspontnak bármelyik latinamerikai ország törekvését a gazdasági függetlenség megteremtésére. A déli szomszédokkal kapcsolatos nixon doktrínát, a partnerség elvét tehát bármikor felválthatja a beavatkozás stratégiája. Lovas Gyula.