Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

2 A szovjet-amerikai kapcsolatokról beszélt Koszigin választási gyűlésén Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, szerdán Moszkva Frunze kerületében találkozott választóival. Külpolitikai kérdéseket érintve, a szovjet kormányfő egyebek között kijelentette: politikánk mindenkor a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott aktív harc politikája volt. „Mi természetesen nem vagyunk ellene a gondos előkészítésnek és a kérdések tanulmányozásának. De meg kell különböztetni, hogy előkészítésről van-e szó, vagy az előkészítés ürügye alatt a békeszerető javaslatok meghiúsításáról!s — mutatott rá Koszigin. A szovjet—amerikai kapcsolatokat érintve Koszigin kijelentette, hogy e kapcsolatok helyzete távolról sem nevezhető kielégítőnek. Mi — mondotta — elvben lehetségesnek és kívánatosnak tartjuk, hogy javuljanak a kapcsolataink az Egyesült Államokkal, csakúgy, mint más államokkal. Ugyanakkor nem lehet elválasztani kétoldalú kapcsolatainkat az Egyesült Államok imperialista köreinek agresszív politikájától, az Indokínában , elkövetett barbárságtól, más népek semmibe vevésétől, törvényes jogaik és érdekeik durva lábbal tiprásától. A szovjet—amerikai kapcsolatokra feltétlen negatív hatást gyakorolnak az olyan amerikai akciók, mint az izraeli expanzió tényleges támogatása a Közel-Keleten, az európai enyhülés megakadályozása. Elsősorban európai kérdések Gromiko két és fél óra hosszat tárgyalt Franciaország nagykövetével Moszkvából jelenti a TASZSZ és az AFP. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán délelőtt fogadta Roger Seydoux moszkvai francia nagykövetet, akivel a két országot érintő kérdésekről beszélgetést folytatott. A két és fél órás megbeszélés az AFP moszkvai tudósítójának értesülése szerint a nagykövet kérésére történt. A lisszaboni NATO-értekezlet után röviddel létrejött találkozón lényegében európai problémákkal (Nyugat-Berlin, európai biztonság, a haderők kölcsönös csökkentése) foglalkoztak, de érintettek más nemzetközi kérdéseket is. A megbeszélés — mint az AFP tudósítója kiemeli — igen nyílt, baráti légkörben folyt le. Időtartamának hoszszúsága lehetővé tette a kérdések beható tanulmányozását. Az AFP-tudósító értesülése szerint Gromiko a nagykövet előtt hangsúlyozta azt a szerepet, amelyet a francia küldöttség és Schumann külügyminiszter a lisszaboni ülésszakon játszott. Bonni források szerint megegyezés a nyugat-berlini forgalmi problémákról - Nem lesz nyári tárgyalási szünet Az MTI tudósítójának jól értesült bonni körökből származó információja szerint a négy nagyhatalom nagykövetei legutóbbi ülésükön megegyezésre jutottak a nyugatberlini problémák egyik részét, az NSZK és Nyugat-Berlin közötti forgalmat illetően. Az információ szerint a megegyezés részleteit a négy hatalom nagykövetségi tanácsosai szerdán és csütörtökön részleteiben is kidolgozzák, s a nagykövetek június 25-i ülése elé terjesztik. Ha a nagykövetek végleg jóváhagyják a megegyezést, a nagyhatalmak „zöld fényt” adnak az NDK- nak és az NSZK-nak a közlekedési egyezmény megszövegezésére. A nagykövetek áttérnek a következő kérdéskomplexumnak a megvitatására. Ez arról szól, hogy a nyugat-berliniek a nyugatnémet állampolgárokhoz hasonló jogokat kapjanak kelet-berlini, illetve NDK-beli látogatásaikra. A nagykövetek — ugyancsak a fenti értesülés szerint — nem kívánnak nyári szünetet beiktatni tárgyalásaikba. Bonni kormánykörökben lehetségesnek tartják, hogy októberre vagy novemberre a nagyhatalmi tárgyalások eredményesen befejeződnek, s a kormány ratifikálásra nyújthatja be a moszkvai szerződést. Bonn tervei szerint a moszkvai, a varsói egyezmény valamint a nyugat-berlini rendezés egyidejűen lépne hatályba. Washington nyugat-európai befolyásának kiszélesítése ellen foglalt állást a francia külügyminiszter Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti. Schumann külügyminiszter szerdán délután a francia nemzetgyűlésben hosszabb beszédben ismertette kormányának álláspontját a nemzetközi politika főbb kérdéseiben. A külügyminiszter azeurópai biztonsági értekezlet és a katonai erők kölcsönös csökkentéséről folytatandó tárgyalások problémáiról szólva hangsúlyozta: a francia kormány támogatja az európai biztonsági értekezlet tervét, de tartózkodó a tömbök közötti tárgyalások gondolata iránt”. A tömbök közötti tárgyalások indokoltak, ha katonai egyensúly meghatározásáról van szó, éppen ezért francia részről rokonszenvvel fogadják a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat. „Ez a módszer azonban veszélyessé válik, ha helyettesíteni akarja azokat, a Kelethez való közeledésre irányuló erőfeszítéseket, amelyek a nemzetek szintjén létesítendő kétoldalú vagy sokoldalú kapcsolatokon alapulnak” — mondotta. A külügyminiszter részletesen foglalkozott a Közös Piachoz való angol csatlakozás ügyével, s azt hangoztatta, nem a francia magatartás változott meg, hanem a körülmények értek meg Anglia belépésére, amint azt annak idején de Gaulle is megjósolta. A Közös Piaccal kapcsolatban egyébként Schumann bírálta a nyugatnémet magatartást, s hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet márka lebegtetése „veszélyesen megrendítette a Közös Piac pénzügyi kohézióját Rámutatott arra, hogy a legutóbbi valutáris válság indító oka „Európán kívül” található, s „éppen ezért sajnálatos, hogy az európaiak reagálását nem a közösségi szellem szabta meg". A külügyminiszter beszéde végén a következő szavakat intézte Washingtonhoz: „Ida az Egyesült Államoknak az a hátsó gondolata lenne, hogy hajdani hegemóniáját továbbra is fenntartsa ott, ahol még gyakorolja, sőt kiterjessze azt a kiszélesített közösségre is (vagyis az angol csatlakozás után kiszélesülő Közös Piacra), akkor a rossz közérzet csak súlyosbodna.” Schumann felszólította az Egyesült Államokat: ne törekedjék arra, hogy az angol csatlakozással most kiszélesülő Közös Piacot „szabad kereskedelmi övezetté hígítsák fel” Minden ilyen törekvés tönkretenné a nyugat-európai gazdasági közösség szellemét és szétzúzná annak mechanizmusát. Nagy-Britannia a Közös Piacot választotta, vállalva e döntés minden következményét, és az Egyesült Államoknak meg kell értenie ezt — hangsúlyozta Schumann. (Moszkva, TASZSZ) Hazautazott moszkvai látogatásáról Jaraszewicz lengyel miniszterelnök és kísérete. Svéd államtitkár Budapesten Jödahl, a svéd külügyminisztérium államtitkára szerdán Budapestre érkezett, hogy eszmecserét folytasson a Külügyminisztérium vezetőivel az időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kap-scsolatok fejlesztéséről. Magyar Nemzet Amerikai szenátor szerint új DIFK-javaslat az amerikai foglyok szabadon bocsátásáról „A párizsi tárgyalásokon részt vevő észak-vietnami fődelegátus kijelentette, hogy amennyiben az amerikai haderők teljes kivonásával párosítják, rendezni lehet a hadifogolykérdést a saigoni Thieu -Ky-rezsim hatalmon maradása esetén is. Ugyanakkor hangoztatta: ha az USA folytatni kívánja a dél-vietnami erők támogatását és felfegyverzését, úgy a rendezés lehetetlenné válik — jelentette a szerdai Washington Postban Chalmers M. Roberts, a lap diplomáciai főmunkatársa. Xuan Thuy, a VDK párizsi fődelegátusa fogadta Roberts-et, és válaszolt a tekintélyes amerikai publicista kérdéseire. Roberts megkérdezte: amikor a VDK fődelegátusa arról beszél, hogy az USA-nak észszerű határidőt kell megszabnia összes haderőinek teljes és feltétel nélküli kivonására, mit ért az „összes” megnevezésen. „Amikor azt mondjuk, ,öszszes’, akkor ezen az Egyesült Államok Vietnamban tartózkodó haderőinek összességét értjük — mondotta Xuan Thuy. Ebben benne foglaltatik a Vietnam földjén, légterében és vizein tartózkodó minden fegyvernemű szárazföldi, légi és tengeri erők, továbbá, amerikai katonai személyzet és amerikai tanácsadók is. Nincs kifogásunk külföldi országokban lévő amerikai repülőgépek ellen, amennyiben azokat nem Vietnam ellen használják fel. Az amerikai 7. flotta a tengeren tartózkodhat, ha nem sérti meg Vietnam felségvizeit, vagy nem vetik harcba Vietnam ellen.” Robert Leggett kaliforniai demokrata párti szenátor sajtóértekezletén arról számolt be, hogy Nguyen Van Tien, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes vezetője közölte vele, ha a felek megegyeznek az összes amerikai fegyveres erő kivonásának időpontjában, mi még ezen időpont előtt szabadon bocsátunk minden amerikai foglyot”. Leggett és Nguyen Van Tien május 31-én találkozott Párizsban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint az Egyesült Államok örömmel fogadná Nguyen Van Tien kijelentésének hivatalos megerősítését. Washingtoni diplomáciai megfigyelők szerint a DIFK párizsi képviselőjének kijelentése többet ígér a DIFK és a VDK párizsi képviselőinek eddigi bejelentéseinél, amelyek arra szorítkoztak, hogy „meg lehet kezdeni a foglyok szabadon bocsátásáról a tárgyalásokat, mihelyt Nixon meghatározza a csapatok visszavonásának időpontját”. s Clark Clifford volt amerikai hadügyminiszter hasonló értelmű nyilatkozatot tett. Kijelentette, oka van azt feltételezni, hogy a VDK és a DIFK szabadon bocsát minden amerikai foglyot 30 nappal azután, hogy az Egyesült Államok bejelenti fegyveres erőinek kivonását Indokínából, tehát még a tulajdonképpeni kivonulás előtt. Clark Clifford volt hadügyminiszter vietnámi nyilatkozata arra a beismerésre kényszerítette a Fehér Házat, hogy még az amerikai foglyok szabadon bocsátása esetén sem hajlandó határidőhöz kötni a Dél-Vietnamban levő amerikai fegyveres erők teljes kivonását. Jól tájékozott források szerint Clifford nyilatkozata valóságos dührohamot váltott ki a Fehér Házban és „felelőtlenséggel” vádolták a volt hadügyminisztert. Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője hivatalosan kijelentette, hogy Nixon elnök két feltételhez kötötte az amerikai kivonulást: „az amerikai hadifoglyok szabadon bocsátásához”, továbbá ahhoz, hogy az amerikai csapatok távozása után a saigoni rezsimnek „esélye legyen a fennmaradásra”. A Fehér Ház hivatalos nyilatkozatával kapcsolatban a New York Times szerdán „meg nem nevezhető” magas állású személyiséget idéz, aki kijelentette: Minden összeomlana Dél-Vietnamban, ha december 31-ig kivonnánk onnan az összes amerikai fegyveres erőket.” Washingtoni megfigyelők rámutatnak: Clifford nyilatkozata „kiugratta a nyulat a bokorból”. A Nixon-kormány ugyanis kénytelen volt nyilvánosan bevallani, hogy nem az amerikai foglyok szabadon bocsátása miatt aggódik. Ausztria helyesli az európai biztonsági értekezletet Jónás elnök beiktatása Bécsből jelenti az MTI. Szerdán az osztrák törvényhozás két házának együttes ülésén ünnepélyesen beiktatták hivatalába az április 25-én újra megválasztott köztársasági elnököt,, Frannz Jónást. Az elnök a beiktatás alkalmából beszédet mondott. Belpolitikai kérdések mellett foglalkozott Ausztria külpolitikai szerepével. Hangsúlyozta, hogy az országnak az államszerződés óta a semlegesség az alapelve, amelyhez az osztrák nép támogatását adta és adja. Továbbra is célunk a semlegesség és biztonság erősítése Európában. „Ez kifejezésre jut abban is — mondotta Franz Jónás —, hogy az európai biztonsági konferencia kérdésében Ausztria pozitívan foglalt állást.” Aomán—kínai közlemény Pekingből jelenti az Új Kína: Pekingben szerdán nyilvánosságra hozták azt a román— kínai közös közleményt, amelyet Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a román Államtanács elnökének és az általa vezetett román párt- és kormányküldöttségnek a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásairól adtak ki. A Ceausescu vezette román párt- és kormányküldöttség a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának és a KNDK kormányának meghívására szerdán hivatalos látogatásra Phenjanba érkezett. A repülőtéren a román küldöttséget Kim Ir Szen miniszterelnök, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára és más hivatalos személyek fogadták. A jugoszláv külügyminisztert Pekingben Pekingből jelenti a Tanjug. Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter vezetésével szerdán jugoszláv kormányküldöttség érkezett Pekingbe. A jugoszláv vendégeket a repülőtéren Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes, Csi Pengfej megbízott külügyminiszter és más kínai vezetők fogadták. Ellentétek az amerikai szenátusban a Szabad Európa körül Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke elmondta: a szenátusnak ebben a bizottságában mélyreható ellentétek vannak azzal a kormányjavaslattal kapcsolatban, hogy Szabad Európa és Szabadság rádiók működését a továbbiakban egy független, a kongresszus által finanszírozott társaság irányítsa. Fulbright úgy véli, hogy e rádiók létezésének eddig egyetlen elfogadható indoklása volt: az, hogy „magánrádiókként” működtek. Miután azonban lelepleződött, hogy a működtetéshez szükséges pénz java részét a CIA adja, ez az indok megdőlt. A Szabad Európa és a Szabadság csak „megkettőzi” az Amerika Hangját .Csütörtök, 1971. június 7. A NATO és a tárgyalások Hatvanadik esztendejében jutott el Joseph Luns arra a posztra, amelyet már régen kiszemelt magának: október elsejétől a NATO főtitkára lesz. Ezzel búcsúzik is régi, ugyancsak büszkén emlegetett beosztásából. Hágában ő volt Európa egyik legrégebben posztján álló külügyminisztere. Hágában? Önmaga terjeszti legendáját. Az egyik karácsonyon az amszterdami repülőtéren hazafelé menet összetalálkozott Télapóval. „Egy dologban hasonlítunk egymásra — mondja a történet szerint a fehérszakállas —, mindketten évenként egyszer vagyunk Hollandiában.” „Én háromszor — válaszolta a németalföldi külügyminiszter —, de ez érthető, hiszen Hollandia nagyon kicsiny, a külföld pedig nagy.” Kétségtelen, Luns többet volt úton, mint a kis ékszerdobozszerű hágai tér külügyminiszteri palotájában, mindig nemzetközi méretű szereplésre vágyott. A művészettörténet delfti tanárának fia anyanyelvén kívül angolul, németül és franciául beszél, ez utóbbit csaknem anyanyelvi szinten, hiszen édesanyja belga származású. Az újsütetű história szerint ennek Pompidou francia elnök örül, mert Anglia közös piaci belépése előtt arra törekszik, hogy a francia legyen „Európa közös nyelve”. De csakugyan annyira örülnek a franciák Luns NATO-főtitkári megbízatásának? Amíg élt, de Gaulle tábornok egyik tekintélyes ellenlábasának tekintette a holland külügyminisztert, hiszen vele ellentétben szenvedélyes híve volt a nemzetekfölöttiség gondolatának és Nagy-Britannia „európaizálásának”. Luns annyiban is de Gaulle-hoz mérte magát, hogy 1,96 méteres magasságával szerinte ő volt az egyetlen a nyugati politikusok között, aki beszélgetés közben a francia tábornok szemébe nézhetett, „abban viszont nem voltam biztos, de Gaulle is látja-e az én szemeimet”. Luns a brüsszeli atlanti főhadiszállás elfoglalására úgy is felkészült, hogy az utóbbi időben igyekezett a NATO „kemény nyelvezetét” alkalmazni. Tavaly az esztendő végén szinte hangadó volt abban a táborban, amely feltételekkel bástyázta körül az európai biztonsági értekezlet összehívását; így látta ezt közvetlen elődjétől, a búcsúzó Manlio Brosiótól, aki hét esztendőn át biztosította Olaszországnak ezt a vezető tisztséget. Alighanem Luns is ilyen doktrinér atlantista lesz a NATO ötödik főtitkáraként, hosszabb időt szeretne a főhadiszálláson tölteni, mint a másik holland, Dirk Stikker, aki 1961 és 1964 között mindössze három évét adta a szövetségnek. De vajon a „kemény hang” alkalmas-e napjaink világpolitikai viszonyai között ? Kétségtelen, a NATO — Franciaország kivételével — mindvégig megőrizte katonai jellegét, elsősorban militarista csoportosulás. Mégis, az utóbbi esztendők nemzetközi fejlődése alapján olyan vitákra kényszerül, amelyek inkább az európai enyhülés irányába utalnak. Idestova három éve a szocialista országok európai biztonsági javaslatait táncolja körül, most pedig Brezsnyev május 14-i tbiliszi indítványa adta tanácskozásainak témáját, a közép-európai kölcsönös és kiegyensúlyozott csapatcsökkentésről. Az európai biztonságot illetően „körültáncolást” említettünk. Valóban erről van szó, hiszen egyenes válasz a NATO-tól még nem érkezett, ez alkalommal Lisszabonból sem, holott alighanem most volt viszonylag a legpozitívabb az atlanti felelet. Legpozitívabb annyiban, hogy a korábbi sok feltétel némelyike eltűnt, változatlanul maradt viszont: Nyugat-Berlin. Ez is úgy, hogy Maurice Schumann francia külügyminiszter szerint, Gromikóval a közelmúltban folytatott moszkvai eszmecseréi nyomán „észszerű reménység született a megegyezésre”. A NATO azt várja, hogy az esztendő vége előtt Nyugat-Berlinről megállapodás jön létre, ez lehetőséget teremt a két Németország intenzívebb tárgyalásaira, nyomában pedig megkezdődhet az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítése, ahogyan azt a szocialista országok kívánják. De még mindig csak előkészítés, ami „hosszadalmas és bonyodalmas” lesz, tehát maga az értekezlet változatlanul távol van. Schumann eljárást is javasolt a konferenciára: körülbelül tíz napra a külügyminiszterek üljenek öszsze, párhuzamosan a szakértők is tanácskozzanak a konkrét tervek kidolgozásáról, majd tartanának egy második értekezletet is a tanulmányozás elmélyítésére. Ez — francia álláspont szerint — kompromiszszum lenne a két fölfogás hívei között: az egyik rövid konferenciát kíván kevés elkötelezettséggel, a másik értekezletek sorozatát. Annyi tény, hogy a bonyolultság így is megmarad, a konferencia pedig a távolban van. Nem sokkal egyszerűbb az a mód sem, amit a Brezsnyev-javaslat megtárgyalására elképzelnek. Itt Rogers vitte a szót, és olyan tervet terjesztett elő, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai előbb kétoldalú „szondázásokat” kezdjenek, ősz táján aztán összeülnének az atlanti tagállamok külügyminiszter-helyettesei közös formulájuk kialakítására. Mindez — az amerikai külügyminiszter elképzelései alapján — párhuzamosan mehetne az európai biztonsági értekezlet előkészítésével A párhuzamosság ebben az esetben az eljárás hasonló elhúzódását, és egyúttal a hasonló bonyolultságot jelentené. Az érdekesség mindössze annyiban van, hogy a szerepek megcserélődtek. Franciaország elvben — egyelőre csakis elvben — helyesli az európai biztonsági értekezletet, az Egyesült Államok ellenzi. Washington a látszatok szerint helyesli a közép-európai kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentést, Franciaország szembenáll vele. Ez a szembenállás hozta magával, hogy Schumann ebben a kérdésben is kissé sztárrá lépett elő a lisszaboni értekezleten. Rogersen kívül őrá figyeltek a legtöbbet, pedig volt más fanyalgó is, például Douglas Home angol külügyminiszter. De amíg úgy-ahogy sikerült közös frontot kialakítani, a végső nyilatkozat csak tizennégy hatalmi lett, mert a NATO tizenötödik tagja — Franciaország — a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés ügyében különvéleményt jelentett be. Ezzel kétségtelenül — akarata ellenére — szolgálatot tett a NATO-nak, hiszen úgy tüntethetik föl, mintha Párizs lenne a gátja a konstruktív tárgyalások megindulásának, holott valójában egyelőre az egész atlanti szövetség sem gondolja ezt komolyan. Schumann érve a régi de gaulle-ista koncepció egyenes továbbfejlesztése, hogy tudniillik Franciaország nem a haderők létszámában látja a feszültségek forrásait, hanem a katonai tömbök létében, és ezért szerinte az enyhülést a blokkok felszámolásával kell kezdeni. S miután Nyugat- Európa katonai ereje ma is elsőrendűen az Egyesült Államoktól függ, a franciák úgy vélik, a haderőcsökkentésről akkor lesz időszerű tárgyalni, ha Nyugat-Európa önálló katonai erővel rendelkezik majd. A legtöbb nyugati kommentár — természetesen a hangadó párizsi vélemények kivételével — most ismét Franciaországban keresi a bűnbakot, amiért a NATO-válasz nem lehetett egyértelműen konstruktív. Tagadhatatlan a francia doktrinér nézet fékező szerepe, hiszen a világ — és benne Európa — nem esztendőkkel ezelőtt rögzített érvek szerint halad. De az összehangolt koncertben a nyugatnémet szociáldemokratákhoz közelálló Frankfurter Rundschau mégis kimondta a lényeget: a lisszaboni tanácskozás sem tudta teljesen elfedni, hogy a NATO-nak nincs konkrét tárgyalási koncepciója, és időbe telik majd, amíg megtalálja azt. Várkonyi Tibor a (Belgrád, MTI) Megsemmisítette a horvát legfelsőbb bíróság a Vecsernye Novoszti zágrábi kiadásának május 25-i betiltását. A döntés a kifogásolt karikatúra közlését nem találta sértőnek.