Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
Magyar NemzetRI HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Ezrelék és százalék A közelmúltban látott napvilágot ezeken a hasábokon washingtoni tudósítónk autós levele az amerikai közlekedésről, helyesebben az amerikai városokban és országutakon hömpölygő mammutméretű gépkocsiáradatról, amely napjainkban százmilliós nagyságrendben mérhető s már ez az egyetlen adat lehetetlenné teszi a tárgyilagos összehasonlítást a hazai és amerikai közlekedési viszonyok között. Van azonban a tudósításban szereplő statisztikai adatok között egy, amely kötelező módon előírja az összehasonlítást és a tanulság levonását. Az Egyesült Államokban 110—120 millió gépkocsi van forgalomban, a közlekedési balesetek halálos áldozatainak száma ijesztően hangzik: évenként 56 ezer ember, több mint a vietnami háború halálos áldozatainak száma. Ez a szám önmagában riasztó, de ha összevetjük a gépkocsik számával, fél ezrelék lesz a végeredmény s ezt a tört számot már törvényszerűnek fogadhatjuk el, ha van egyáltalán erkölcsi jogunk ahhoz, hogy az oktalan emberhalált törvényszerűnek tekinthessük. Európa egyetlen országa sem dicsekedhet ekkora gépkocsi-állománynyal, mi pedig a motorizáció terén a kezdők közt foglalunk helyet, nem úgy a baleseti statisztikában, ahol elszomorítóan előkelő helyet vívtunk ki magunknak már az abszolút számok törvénye szerint is, még inkább az összehasonlító statisztikában. Hazánkban az elmúlt évben 23 000 közlekedési baleset történt, 30 000 ember megsérült — tehát minden baleset majdnem másfél személyi sérüléssel járt —, míg a halálos áldozatok száma 1707 volt. Tavalyi gépkocsiállományunkkal összevetve a halálos áldozatok számát, megközelítjük az egyszázalékos arányt, vagyis majdnem minden századik gépkocsi egy emberéletet követelt áldozatul. De ne alapozzuk megállapításainkat az irreális magyar—amerikai aránypárra, vegyünk egy közelebbi, európai példát annak igazolására, hogy nálunk a gépkocsik és balesetek számához mért egyszázalékos halálozási arány elrettentően magas és messze túlhalad minden tűrési határt. Olaszországban több millió gépkocsi fut olasz rendszámmal s a turistaidényben újabb milliós autókonvoj csatlakozik a hazai állományhoz. Itáliában az elmúlt évben 312122 közlekedési baleset történt, ebből csaknem tízezer végződött halállal. A robbanékony temperamentummal vezető, megszállott, sebességet hajszoló olaszoknál tehát alig minden harmincadik balesetnek van halálos áldozata, ha pedig a halottak számát a gépkocsik számával arányosítjuk, ugyancsak az ezrelék alá csúszik a végeredmény. Nem első ízben szállunk perbe lapunk hasábjain azzal a szemlélettel, amely a gépkocsik számának emelkedése arányában elfogadhatónak, legalábbis megmagyarázhatónak tartja a sérüléssel vagy emberhalállal végződő balesetek számának emelkedését, mert éppen az idézett példák igazolják, hogy ez a tétel pusztán kényelmes, de korántsem igaz. Olaszországban naponta átlag huszonhét ember hal meg közlekedési baleset következtében, Magyarországon átlag öt, rendkívül egyenetlen eloszlás szerint, mivel a „fekete napok” tavasztól őszig a hét végi forgalomra esnek. Kétségtelen, hogy a balesetek elhárítására s megelőzésére irányuló törekvéseink tetszetősnek hatnak, eredményességükhöz azonban már kétség fér. Propagandánk anyagi eszközei szegényesek, az utak állapota fokozatosan javul és úthálózatunk is erőteljesen fejlődik, de már a közlekedésbiztonsági berendezések sok kívánnivalót hagynak, az adminisztratív módszerek pedig alkalomszerűek és korántsem olyan hatékonyak, mint elvárnánk. Gyakori érvelés — amely már-már a végzetben való megnyugvás szellemét sugallja —, hogy hazánk a motorizáció kamaszkorát éli s az aránytalan baleseti statisztika csak egyfajta gyermekbetegség tünete, amelyből idővel kigyógyulunk, akár a bárányhimlőből. És ez a közlekedési pubertásra történő hivatkozás még a „gépkocsik számával emelkedik a balesetek száma” elméletnél is kártékonyabb. A kamaszkor szellemi-testi tünetei az évek számával eltűnnek, a gyerek megnőt, felnőtté válik, de ki merné azt állítani, hogy a mi közlekedésünk az évek múlásával higgadtabbá, megfontoltabbá, érettebbé vált volna? Minderről szó sincs, sokkal inkább úgy fest a helyzet, hogy a gyermek testben rohamosan erősödik, szellemileg azonban az inbecillitás félreismerhetetlen jeleit hordozza. Mi mással lenne magyarázható, hogy egyetlen vasárnap a rendkívül erős forgalmat lebonyolító M 1 7-es balatoni úton sorozatban kénytelen a rendőrség megbírságolni, vagy keményebb következményeket ígérő eljárás alá vonni diplomás, műszakilag képzett, értelmes és felnőtt embereket, mert az első kínálkozó alkalommal fittyet hánynak a KRESZ-nek. S a veszélyes helyzetek többnyire gyorshajtásból, szabálytalan előzésből, az elsőbbség meg nem adásából erednek. A magyar utakon, lakott területen kívül, általában korlátlan a sebesség, mindenki annyival hajt, amenynyit a motorja bír, az észszerű, önkéntes sebességkorlátozás nem kenyere a magyar autósnak és motorosnak. Ideje tehát napirendre tűzni a sebességkorlátozás kérdését minden olyan területen, ahol az ütes közlekedési viszonyok nem tűrik a korlátlan száguldozást, mert a meredeken fölfelé kapaszkodó statisztika azzal fenyeget bennünket, hogy az erőszakos közúti és országúti halál polgárjogot nyer a hagyományos halálnemek között. Baróti Géza Öt arab állam vezetőinek tripoli megbeszélése A külpolitikai helyzet ű TRIPOLIBAN pénteken csak magánjellegű megbeszélést tartott az öt arab ország — Líbia, az EAK, Szíria és a két jemeni állam — vezetője. Kadhafi líbiai elnök eredetileg arab csúcsértekezletre tett javaslatot és csütörtökön este a hírügynökségek azt jelentették, hogy a tanácskozás csak azért szenved halasztást, mert Nimeri szudáni elnököt is Tripoliba várják. Végül azonban Nimeri Kadhafihoz intézett üzenetében lemondta a részvételt. Az öt arab ország államfőjének és Arafatnak, a Palesztinai ellenállási szervezetek vezetőjének részvételével megtartott péntek délelőtti rövid megbeszélés után a Kairóban működő „Arabok Hangja” rádióállomás váratlanul azt közölte, hogy a tripoli tanácskozás véget ért. A magánjellegű tanácskozáson Arafat rendkívül határozott kollektív szankciókat követelt Amman ellen. Így a politikai és gazdasági kapcsolatok megszakítása mellett új jordániai kormány alakítását is szükségesnek tartotta. (Az AFP szerint Algéria már be is jelentette, hogy megszakítja kapcsolatait Jordániával és katonai támogatást nyújt a Palesztinai ellenállási szervezeteknek.) A nyugati hírügynökségek még a tanácskozás megkezdése előtt megkérdőjelezték, hogy az arab világban az elmúlt hetekben lejátszódott események után az öt arab vezető vállalná egy újabb nyílt feszültség kirobbantását. Husszein jordániai király — miután újabb jelentős csapást mért az országában levő gerillatámaszpontokra — legutóbb Fejszél szaúdi uralkodóval folytatott megbeszélésein ígéretet tett arra, hogy biztosítja a tavaly szeptemberi kairói egyezmény végrehajtását, azaz a gerillák mozgási szabadságát. Amint a MENA péntek késő este jelentette, az államfők kompromiszszumos fogalmazásban egyetértettek abban, hogy valamennyi arab állam köteles a palesztin forradalmat megvédeni, ugyanakkor megelégedtek a korábbi kairói egyezmény tiszteletben tartásának sürgetésével. Nyilvánvaló, hogy a tripoli tanácskozás csak részeredményeket hozhatott. Az arab országok belpolitikai életében fokozatosan kirajzolódó új tendenciák, különösen a szudáni események, jelenleg háttérbe szorítják a tényleges arab egység lehetőségét. Nimeri elnök távollétében éppen a legaktuálisabb kérdésben nem folytathattak az államfők érdemi tárgyalásokat. A szudáni kommunisták kivégzése miatt egyébként világszerte folytatódnak a tiltakozások. A londoni Times kommentárjában leszögezi, hogy a szudáni ellenpuccs a jelek szerint sokkal inkább a kommunisták ellen irányult, mint Nimeri hatalmának restaurálására. Ezek a fejlemények bizonyára igen súlyos következményekkel járhatnak az országra nézve — írja az angol lap. Heikal, az Al Ahram főszerkesztője szerint a Szudáni Kommunista Párt „képtelen volt megérteni, hogy az arab világban a kommunista pártok nem játszhatnak meghatározó szerepet”. A szerző cikkében végül foglalkozik a térségben kialakult feszült helyzettel — a marokkói puccskísérlet, az ammani hatóságok gerillaellenes hajtóvadászata, a megbukott jemeni puccskísérlet következményeivel, amelyek együttesen szétzúzták az egységes arab cselekvés kialakításához fűzött reményeket. A közel-keleti hírösszefoglaló végén meg kell emlékezni arról, hogy az SZKP Központi Bizottságának az EAK-ban járt küldöttsége pénteken hazautazott Kairóból. Sisco amerikai külügyi államtitkár pedig pénteken izraeli vezetőkkel tárgyalt Jeruzsálemben. Nyilatkozatok a KGST ülésszakának jelentőségéről Bukarestből jelenti a TASZSZ. A szovjet küldöttség, amely Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének vezetésével részt vett a KGST 25. ülésszakán, pénteken hazautazott Bukarestből. Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke, miután visszaérkezett Bukarestből Berlinbe, kijelentette, hogy az elfogadott programnak kivételesen nagy jelentősége van a szocialista országok közösségének további erősítése és gazdasági erejének növelése szempontjából. A szocialista gazdasági integráció előmozdítja a tagországok még szorosabb politikai és ideológiai összefogását. Pozitív hatást gyakorol majd a Varsói Szerződés keretében folytatott együttműködésükre is. Az együttműködés további elmélyítésének és tökéletesítésének, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programja a KGST bukaresti ülésszakának legfontosabb dokumentuma — jelentette ki Frantisek Hamouz csehszlovák miniszterelnök-helyettes Bukarestből való hazautazása előtt, a CTK tudósítójának adott nyilatkozatában. A program 15—20 éves időszakra meghatározza a KGST- tagországok fejlődésének távlatait — mondotta Hamour. — Ez a dokumentum páratlan a KGST történetében. Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke ugyancsak nyilatkozott a PAP lengyel távirati iroda képviselőjének az ülésszak eredményeiről. A gazdasági integráció — hangsúlyozta a lengyel miniszterelnök — megteremti számunkra a szélesebb körű, hatékonyabb munkamegosztás feltételeit. Ezért nagy reményeket fűzünk a KGST 25. ülésszakán elfogadott gazdasági integrációs programhoz. Természetesen számot vetünk azzal, hogy ez nem lesz könynyű folyamat. Ezért meg kell teremtenünk azt a mechanizmust, amely hozzásegít bennünket az integrációs folyamatok megvalósításához. Arafat a tripoli tanácskozáson Jordánia politikai és gazdasági bojkottját követelte Mint a MENA hírügynökség jelenti, pénteken Tripoli Vahan nevű luxusszállójában öt arab ország államfője a zárt ajtók mögött ült össze a jordániai helyzet megvitatására. A megbeszélésen Anvar Szadat egyiptomi, Kadhafi lí biai, Hafez Asszad szíriai elnök, El-Khani, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke és Szelim Ali Rabia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöke vesz részt. A tanácskozásokba bekapcsolódott Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezetek végrehajtó bizottságának elnöke is. A MENA felelős khartúmi forrásra hivatkozva közli, hogy Nimeri szudáni elnök üzenetet intézett Kadhafihoz és ebben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nem lehet jelen a csúcstalálkozón. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Kadhafi líbiai elnök előterjesztette tervét, melynek lényege közös katonai akció Jordánia ellen. Jasszer Arafat hárompontos követelést terjesztett elő: 1. valamennyi jatabgillam szakítsa meg j politikai^gyj gazdasági kapcsolatait Jarégíríával és zárják ki Husszein lotmányát az Arab Ligából; 2.az arab kormányok, ”misít,,a tjéfelesztim nép egyetlen „fordésíító képviselőjét” ismerjek, fll a gerillamozgalom gvetetőségét; 3. a jelenlegi jordániai kormányt „nemzeti demokratikus kormány” váltsa fel, s biztosítsa a gerillák szabad mozgását az Izrael elleni fegyveres akció érdekében. A nyugati hírügynökségek péntek este jelentették, hogy a Tripoliban tárgyaló arab államfők nem tartottak hivatalos csúcsértekezletet, s megelégedtek a péntek délelőtti, magánjellegű tárgyalásokkal. A MENA közel-keleti hírügynökség közlése szerint az öt arab államfő megvitatta az arab világ jelenlegi helyzetének kérdéseit, s Anvar Szadat ismertette a jelenlegi egyiptomi felfogással („1971. a döntés éve lesz, akár háború, akár béke formájában) kapcsolatos megfontolásokat. Kadhafi líbiai elnök felhívta az értekezlet figyelmét a jordániai helyzet súlyosságára, valamint arra, hogy a palesztin gerillákat minden arab államnak segítenie és támogatnia kell. Az államfők egyetértésre jutottak a jordániai hatóságok álláspontját illetően, és óvták Ammant attól, hogy különbékét kössön Izraellel. Teljesen egyetértettek abban is, hogy az arab államok kötelesek a palesztin forradalmat megvédeni. Egyetértés született a továbbiakban a palesztin gerillák és a jordániai hatóságok között létrejött kairói egyezmény tiszteletben tartására vonatkozóan. Az öt arab vezető megállapodott abban, hogy továbbra is figyelemmel kísérik a jordániai helyzetet s kapcsolatban maradnak egymással. Bejrúti politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Jordánia megerősítette határőrségét a szíriai határ mentén. Szíria vasárnap zárta le a határt a jordániai kormány gerillaellenes intézkedései miatt. A szíriai kormány egyben azzal is vádolta a jordániai hadsereget, hogy tűz alá vettek szíriai területen fekvő településeket. Az ammani szállításügyi minisztérium bejelentette, hogy hajókat bérel a Bejrútban rekedt árukészletek elszállítására, a hajók megkerülik az afrikai partokat és Akaba kikötőjében rakodnak majd ki. A jordániai import 90 százaléka eddig Szírián keresztül érkezett az országba. Az AFP jelentésében arról számol be, hogy Algéria felfüggesztette kapcsolatait Jordániával és katonai, pénzügyi, valamint diplomáciai támogatást ígér a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek. Mindezt hivatalos közlemény formájában jelentették be Algírban. Azt követően, hogy Bumedien elnökletével az algériai forradalmi tanács és a kormány együttes ülést tartott. Szalah Khalaf, aki a Palesztinai felszabadítási mozgalom küldöttségének élén tartózkodik Algírban, sajtóértekezletén közölte: Rumedien megígérte, hogy Algéria pótolja azokat a fegyvereket és felszereléseket, amelyeket a palesztinaiak a jordániai kormánycsapatok ellen vívott harcokban veszítettek. Nimeri a szudáni„kínai „kitűnő kapcsolatokat” méltatta Letartóztatási hullám Irakban is Khartúmból jelenti az AFP és a Reuter. Nimeri szudáni elnök a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 44. évfordulója alkalmából üzenetet intézett Mao Cetunghoz, a KKP elnökéhez. Ez hangoztatja: „A kormányainkat és népeinket összefűző kitűnő kapcsolatok tovább erősödnek, hála kölcsönös megértésünknek és együttműködésünknek, valamint az emberiség méltóságáért és az agresszió ellen vívott közös harcunknak.” Khartúmban egyébként bejelentették, hogy a rögtönítélő bíróság a múlt heti államcsínyben való részvétel vádjával további három magas rangú katonatisztet ítélt tíz-, illetve ötévi börtönbüntetésre. Szudánban az utóbbi napokban őrizetbe vett mintegy 1400 ember közül pénteken 418-at szabadon engedtek. Nimeri elnök első ízben gyakorolt kegyelmet: 22 évi börtönbüntetésre változtatta egy hadnagy halálos ítéletét. A belügyminiszter közölte, hogy a kijárási tilalom egyelőre érvényben marad. Egy belügyminiszteri rendelkezés ideiglenesen megszüntette a diplomáciai küldemények immunitását, s elrendelte minden ilyen ki- és bemenő csomag átkutatását. Az intézkedés, amely ellentétben áll a bécsi konvencióval, felháborodást keltett a Khartúmban dolgozó diplomaták körében. A UPI diplomáciai forrásokra hivatkozó jelentése szerint a szudáni hatóságok megkezdték a Khartúmban dolgozó szovjet és kelet-európai újságírók ténykedésének korlátozását. Ezzel egyidejűleg extratelex vonalakat állítottak be a nyugati tudósítóknak, s az általuk leadott anyagokat nem cenzúrázzák. Világszerte folytatódik a tiltakozó kampány a Nimerikormányzat gyilkosságai ellen. Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke felhívással fordult Nimerihez, hogy szüntesse meg a tömegterrort Szudánban. Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozatában leszögezte, hogy a véres terror aggodalmat kelt India valamennyi demokratikus, szabadságszerető állampolgárában. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága ugyancsak nyilatkozatban ítélte el a szudáni terrort. Rómában a baloldali fiatalok ezrei vonultak a szu