Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

­ Magyar Nemzet­­R­I HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Ezrelék és százalék A közelmúltban látott napvilágot ezeken a hasá­bokon washingtoni tudósí­tónk autós levele az ameri­kai közlekedésről, helyeseb­ben az amerikai városokban és országutakon hömpölygő mammutméretű gépkocsi­­áradatról, amely napjaink­ban százmilliós nagyság­rendben mérhető s már ez az egyetlen adat lehetetlen­né teszi a tárgyilagos össze­hasonlítást a hazai és ame­rikai közlekedési viszonyok között. Van azonban a tu­dósításban szereplő statisz­tikai adatok között egy, amely kötelező módon elő­írja az összehasonlítást és a tanulság levonását. Az Egyesült Államokban 110—120 millió gépkocsi van forgalomban, a közle­kedési balesetek halálos ál­dozatainak száma ijesztően hangzik: évenként 56 ezer ember, több mint a vietna­mi háború halálos áldoza­tainak száma. Ez a szám ön­magában riasztó, de ha összevetjük a gépkocsik szá­mával, fél ezrelék lesz a végeredmény s ezt a tört számot már törvényszerű­nek fogadhatjuk el, ha van egyáltalán erkölcsi jogunk ahhoz, hogy az oktalan em­berhalált törvényszerűnek tekinthessük. Európa egyet­len országa sem dicsekedhet ekkora gépkocsi-állomány­­nyal, mi pedig a motorizá­ció terén a kezdők közt fog­lalunk helyet, nem úgy a baleseti statisztikában, ahol elszom­­orítóan előkelő he­lyet vívtunk ki magunknak már az abszolút számok törvénye szerint is, még in­kább az összehasonlító sta­tisztikában. Hazánkban az elmúlt évben 23 000 közle­kedési baleset történt, 30 000 ember megsérült — tehát minden baleset majdnem másfél személyi sérüléssel járt —, míg a halálos áldo­zatok száma 1707 volt. Ta­valyi gépkocsiállomá­nyunkkal összevetve a ha­lálos áldozatok számát, megközelítjük az egyszáza­lékos arányt, vagyis majd­nem minden századik gép­kocsi egy emberéletet kö­vetelt áldozatul. De ne alapozzuk megálla­pításainkat az irreális ma­gyar—amerikai aránypárra, vegyünk egy közelebbi, európai példát annak igazo­lására, hogy nálunk a gép­kocsik és balesetek számá­hoz mért egyszázalékos halálozási arány elretten­tően magas és messze túl­halad minden tűrési határt. Olaszországban több millió gépkocsi fut olasz rend­számmal s a turistaidény­ben újabb milliós autókon­voj csatlakozik a hazai ál­lományhoz. Itáliában az el­múlt évben 312122 közle­kedési baleset történt, ebből csaknem tízezer végződött halállal. A robbanékony temperamentummal vezető, megszállott, sebességet haj­szoló olaszoknál tehát alig minden harmincadik bal­esetnek van halálos áldoza­ta, ha pedig a halottak szá­mát a gépkocsik számával arányosítjuk, ugyancsak az ezrelék alá csúszik a vég­eredmény. Nem első ízben szállunk perbe lapunk hasábjain az­zal a szemlélettel, amely a gépkocsik számának emel­kedése arányában elfogad­hatónak, legalábbis­ megma­gyarázhatónak tartja a sé­rüléssel vagy emberhalállal végződő balesetek számának emelkedését, mert éppen az idézett példák igazolják, hogy ez a tétel pusztán ké­nyelmes, de korántsem igaz. Olaszországban naponta át­lag huszonhét ember hal meg közlekedési baleset kö­vetkeztében, Magyarorszá­gon átlag öt, rendkívül egyenetlen eloszlás szerint, mivel a „fekete napok” ta­vasztól őszig a hét végi for­galomra esnek. Kétségtelen, hogy a balesetek elhárításá­ra s megelőzésére irányuló törekvéseink tetszetősnek hatnak, eredményességük­höz azonban már kétség fér. Propagandánk anyagi eszközei szegényesek, az utak állapota fokozatosan javul és úthálózatunk is erőteljesen fejlődik, de már a közlekedésbiztonsági be­rendezések sok kívánniva­lót hagynak, az adminiszt­ratív módszerek pedig al­kalomszerűek és korántsem olyan hatékonyak, mint el­várnánk. Gyakori érvelés — amely már-már a végzetben való megnyugvás szellemét su­gallja —, hogy hazánk a motorizáció kamaszkorát éli s az aránytalan baleseti sta­tisztika csak egyfajta gyer­mekbetegség tünete, amely­ből idővel kigyógyulunk, akár a bárányhimlőből. És ez a közlekedési pubertásra történő hivatkozás még a „gépkocsik számával emel­kedik a balesetek száma” elméletnél is kártékonyabb. A kamaszkor szellemi-testi tünetei az évek számával eltűnnek, a gyerek megnőt, felnőtté válik, de ki merné azt állítani, hogy a mi köz­lekedésünk az évek múlásá­val higgadtabbá, megfon­toltabbá, érettebbé vált volna? Minderről szó sincs, sokkal inkább úgy fest a helyzet, hogy a gyermek testben rohamosan erősödik, szellemileg azonban az in­­becillitás félreismerhetetlen jeleit hordozza. Mi mással lenne magyarázható, hogy egyetlen vasárnap a rendkí­vül erős forgalmat lebo­nyolító M 1 7-es balatoni úton sorozatban kénytelen a rendőrség megbírságolni, vagy keményebb következ­ményeket ígérő eljárás alá vonni diplomás, műszakilag képzett, értelmes és felnőtt embereket, mert az első kí­nálkozó alkalommal fittyet hánynak a KRESZ-nek. S a veszélyes helyzetek több­nyire gyorshajtásból, sza­bálytalan előzésből, az el­sőbbség meg nem adásából erednek. A magyar utakon, lakott területen kívül, általában korlátlan a sebesség, min­denki annyival hajt, ameny­­nyit a motorja bír, az ész­szerű, önkéntes sebesség­­korlátozás nem kenyere a magyar autósnak és moto­rosnak. Ideje tehát napi­rendre tűzni a sebességkor­látozás kérdését minden olyan területen, ahol az üt­es közlekedési viszonyok nem tűrik a korlátlan szá­guldozást, mert a merede­ken fölfelé kapaszkodó sta­tisztika azzal fenyeget ben­nünket, hogy az erőszakos közúti és országúti halál polgárjogot nyer a hagyo­mányos halálnemek között. Baróti Géza Öt arab állam vezetőinek tripoli megbeszélése A külpolitikai helyzet­ ű TRIPOLIBAN pénteken csak magánjellegű megbeszélést tartott az öt arab ország — Líbia, az EAK, Szíria és a két jemeni állam — vezetője. Kadhafi líbiai elnök eredetileg arab csúcsértekezletre tett javaslatot és csütörtökön este a hírügy­nökségek azt jelentették, hogy a tanácskozás csak azért szen­ved halasztást, mert Nimeri szudáni elnököt is Tripoliba várják. Végül azonban Nimeri Kadhafihoz intézett üzenetében le­mondta a részvételt. Az öt arab ország államfőjének és Arafat­­nak, a Palesztinai ellenállási szervezetek vezetőjének részvéte­lével megtartott péntek délelőtti rövid megbeszélés után a Kairóban működő „Arabok Hangja” rádióállomás váratlanul azt közölte, hogy a tripoli tanácskozás véget ért. A magánjellegű tanácskozáson Arafat rendkívül határozott kollektív szankciókat követelt Amman ellen. Így a politikai és gazdasági kapcsolatok megszakítása mellett új jordániai kor­mány alakítását is szükségesnek tartotta. (Az AFP szerint Algéria már be is jelentette, hogy megszakítja kapcsolatait Jordániával és katonai támogatást nyújt a Palesztinai ellenál­lási szervezeteknek.) A nyugati hírügynökségek még a tanács­kozás megkezdése előtt megkérdőjelezték, hogy az arab világ­ban az elmúlt hetekben lejátszódott események után az öt arab vezető vállalná egy újabb nyílt feszültség kirobbantását. Husszein jordániai király — miután újabb jelentős csapást mért az országában levő gerillatámaszpontokra — legutóbb Fejszél szaúdi uralkodóval folytatott megbeszélésein ígéretet tett arra, hogy biztosítja a tavaly szeptemberi kairói egyezmény végrehajtását, azaz a gerillák mozgási szabadságát. Amint a MENA péntek késő este jelentette, az államfők kompromisz­­szumos fogalmazásban egyetértettek abban, hogy valamennyi arab állam köteles a palesztin forradalmat megvédeni, ugyan­akkor megelégedtek a korábbi kairói egyezmény tiszteletben tartásának sürgetésével. Nyilvánvaló, hogy a tripoli tanácskozás csak részeredménye­ket hozhatott. Az arab országok belpolitikai életében fokozato­san kirajzolódó új tendenciák, különösen a szudáni események, jelenleg háttérbe szorítják a tényleges arab egység lehetőségét. Nimeri elnök távollétében éppen a legaktuálisabb kérdésben nem folytathattak az államfők érdemi tárgyalásokat. A szudáni kommunisták­­ kivégzése miatt egyébként világszerte folytatód­nak a tiltakozások. A londoni Times kommentárjában leszögezi, hogy a szudáni ellenpuccs a jelek szerint sokkal inkább a kom­munisták ellen irányult, mint Nimeri hatalmának restaurálá­sára. Ezek a fejlemények bizonyára igen súlyos következmé­nyekkel járhatnak az országra nézve — írja az angol lap. Heikal, az Al Ahram főszerkesztője szerint a Szudáni Kommu­nista Párt „képtelen volt megérteni, hogy az arab világban a kommunista pártok nem játszhatnak meghatározó szerepet”. A szerző cikkében végül foglalkozik a térségben kialakult feszült helyzettel — a marokkói puccskísérlet, az ammani ható­ságok gerillaellenes hajtóvadászata, a megbukott jemeni puccs­kísérlet következményeivel, amelyek együttesen szétzúzták az egységes arab cselekvés kialakításához fűzött reményeket. A közel-keleti hírösszefoglaló végén meg kell emlékezni arról, hogy az SZKP Központi Bizottságának az EAK-ban járt küldöttsége pénteken hazautazott Kairóból. Sisco amerikai kül­ügyi államtitkár pedig pénteken izraeli vezetőkkel tárgyalt Jeruzsálemben. Nyilat­kozatok a KGST ülésszakának jelentőségéről Bukarestből jelenti a TASZSZ. A szovjet küldöttség, amely Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének vezetésével részt vett a KGST 25. ülésszakán, pénteken hazautazott Buka­restből. Willi Stoph, az NDK mi­nisztertanácsának elnöke, mi­után visszaérkezett Bukarest­ből Berlinbe, kijelentette, hogy az elfogadott programnak ki­vételesen nagy jelentősége van a szocialista országok közössé­gének további erősítése és gaz­dasági erejének növelése szem­pontjából. A szocialista gazdasági in­tegráció előmozdítja a tagor­szágok még szorosabb politikai és ideológiai összefogását. Po­zitív hatást gyakorol majd a Varsói Szerződés keretében folytatott együttműködésükre is. Az együttműködés további elmélyítésének és tökéletesíté­sének, valamint a szocialista gazdasági integráció fejleszté­sének komplex programja a KGST bukaresti ülésszakának legfontosabb dokumentuma — jelentette ki Frantisek Hamouz csehszlovák miniszterelnök-he­lyettes Bukarestből való haza­utazása előtt, a CTK tudósító­jának adott nyilatkozatában. A program 15—20 éves idő­szakra meghatározza a KGST- tagországok fejlődésének táv­latait — mondotta Hamour. — Ez a dokumentum páratlan a KGST történetében. Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke ugyan­csak nyilatkozott a PAP len­gyel távirati iroda képviselőjé­nek az ülésszak eredményeiről. A gazdasági integráció — hangsúlyozta a lengyel minisz­terelnök — megteremti szá­munkra a szélesebb körű, ha­tékonyabb munkamegosztás feltételeit. Ezért nagy remé­nyeket fűzünk a KGST 25. ülésszakán elfogadott gazda­sági integrációs programhoz. Természetesen számot vetünk azzal, hogy ez nem lesz köny­­nyű folyamat. Ezért meg kell teremtenünk azt a mechaniz­must, amely hozzásegít ben­nünket az integrációs folyama­tok megvalósításához. Arafat a tripoli tanácsk­­ozáson Jordánia politikai és gazdasági bojkottját követelte Mint a MENA hírügynökség jelenti, pénteken Tripoli Vah­­an nevű luxusszállójában öt arab ország államfője a zárt aj­tók mögött ült össze a jordá­niai helyzet megvitatására. A megbeszélésen Anvar Szadat egyiptomi, Kadhafi lí­ biai, Hafez Asszad szíriai el­nök, El-Kh­ani, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke és Szelim Ali Rabia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság elnöke vesz részt. A ta­nácskozásokba bekapcsolódott Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezetek végrehajtó bizottságának el­nöke is. A MENA felelős khartúmi forrásra hivatkozva közli, hogy Nimeri szudáni elnök üzenetet intézett Kadhafihoz és ebben sajnálkozását fejez­te ki amiatt, hogy nem le­het jelen a csúcstalálkozón. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Kadhafi lí­biai elnök előterjesztette ter­vét, melynek lényege közös katonai akció Jordánia ellen. Jasszer Arafat hárompontos követelést terjesztett elő: 1. valamennyi jatabgillam szakít­sa meg j politikai^g­yj gazdasági kapcsolatait Jarégíríával és zárják ki Husszein lotmányát az Arab Ligából; 2­.az arab kormányok, ”m­isít,,­a tjéfelesztim nép egyetlen „fordésíító kép­viselőjét” ismerjek­, fll a ge­rillamozgalom gvetetőségét; 3. a jelenlegi jordániai kormányt „nemzeti demokratikus kor­mány” váltsa fel, s biztosítsa a gerillák szabad mozgását az Izrael elleni fegyveres akció érdekében. A nyugati hírügynökségek péntek este jelentették, hogy a Tripoliban tárgyaló arab államfők nem tartottak hiva­talos csúcsértekezletet, s meg­elégedtek a péntek délelőtti, magánjellegű tárgyalásokkal. A MENA közel-keleti hír­ügynökség közlése szerint az öt arab államfő megvitatta az arab világ jelenlegi helyzeté­nek kérdéseit, s Anvar Sza­dat ismertette a jelenlegi egyiptomi felfogással („1971. a döntés éve lesz, akár hábo­rú, akár béke formájában) kapcsolatos megfontolásokat. Kadhafi líbiai elnök fel­hívta az értekezlet figyelmét a jordániai helyzet súlyossá­gára, valamint arra, hogy a palesztin gerillákat minden arab államnak segítenie és támogatnia kell. Az államfők egyetértésre jutottak a jordániai hatósá­gok álláspontját illetően, és óvták Ammant attól, hogy különbékét kössön Izraellel. Teljesen egyetértettek abban is, hogy az arab államok kö­telesek a palesztin forradal­mat megvédeni. Egyetértés született a to­vábbiakban a palesztin geril­lák és a jordániai hatóságok között létrejött kairói egyez­mény tiszteletben tartására vonatkozóan. Az öt arab vezető megálla­podott abban,­­ hogy továbbra is figyelemmel kísérik a jor­dániai helyzetet s kapcsolat­ban maradnak egymással. Bejrúti politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Jordánia megerősítette­ határ­őrségét a szíriai határ men­tén. Szíria vasárnap zárta le a határt a jordániai kor­mány gerillaellenes intézkedé­sei miatt. A szíriai kormány egyben azzal is vádolta a jor­dániai hadsereget, hogy tűz alá vettek szíriai területen fekvő településeket. Az ammani szállításügyi minisztérium bejelentette, hogy hajókat bérel a Bejrút­ban rekedt árukészletek el­szállítására, a hajók megkerü­lik az afrikai partokat és Akaba kikötőjében rakodnak majd ki. A­ jordániai import 90 százaléka eddig Szírián ke­resztül érkezett az országba. Az AFP jelentésében arról számol be, hogy Algéria fel­függesztette kapcsolatait Jor­dániával és katonai, pénzügyi, valamint diplomáciai támoga­tást ígér a Palesztinai Felsza­­badítási Szervezetnek. Mind­ezt hivatalos közlemény for­májában jelentették be Al­gírban. Azt követően, hogy Bumedien elnökletével az al­gériai forradalmi tanács és a kormány együttes ülést tar­tott. Szalah Khalaf, aki a Pa­lesztinai felszabadítási mozga­lom küldöttségének élén tar­tózkodik Algírban, sajtóérte­kezletén közölte: Rumedien megígérte, hogy Algéria pó­tolja azokat a fegyvereket és felszereléseket, amelyeket a palesztinaiak a jordániai kor­mánycsapatok ellen vívott harcokban veszítettek. Nimeri a szudáni„kínai „kitűnő kapcsolatokat” méltatta Letartóztatási hullám Irakban is Khartúmból jelenti az AFP és a Reuter. Nimeri szudáni elnök a kínai népi felszaba­dító hadsereg megalakulásá­nak 44. évfordulója alkalmából üzenetet intézett Mao Cetung­­hoz, a KKP elnökéhez. Ez han­goztatja: „A kormányainkat és népeinket összefűző kitűnő kapcsolatok tovább erősödnek, hála kölcsönös megértésünk­nek és együttműködésünknek, valamint az emberiség méltó­ságáért és az agresszió ellen vívott közös harcunknak.” Khartúmban egyébként be­jelentették, hogy a rögtönítélő bíróság a múlt heti állam­csínyben való részvétel vádjá­val további három magas ran­gú katonatisztet ítélt tíz-, il­letve ötévi börtönbüntetésre. Szudánban az utóbbi napok­ban őrizetbe vet­t mintegy 1400 ember közül pénteken 418-at szabadon engedtek. Nimeri el­nök első ízben gyakorolt ke­gyelmet: 22 évi börtönbünte­tésre változtatta egy hadnagy halálos ítéletét. A belügymi­niszter közölte, hogy a kijárási tilalom egyelőre érvényben marad. Egy belügyminiszteri rendelkezés ideiglenesen meg­szüntette a diplomáciai külde­mények immunitását, s elren­delte minden ilyen ki- és be­menő csomag átkutatását. Az intézkedés, amely ellentétben áll a bécsi konvencióval, fel­háborodást keltett a Khar­túmban dolgozó diplomaták körében. A UPI diplomáciai források­ra hivatkozó jelentése szerint a szudáni hatóságok megkezd­ték a Khartúmban dolgozó szovjet és kelet-európai újság­írók ténykedésének korlátozá­sát. Ezzel egyidejűleg extra­­telex vonalakat állítottak be a nyugati tudósítóknak, s az ál­taluk leadott anyagokat nem cenzúrázzák. Világszerte folytatódik a til­takozó kampány a Nimeri­­kormányzat gyilkosságai ellen. Todor Zsivkov, a Bolgár Nép­­köztársaság államtanácsának elnöke felhívással fordult Nimerihez, hogy szüntesse meg a tömegterrort Szudán­ban. Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozatában leszögez­te, hogy a véres terror aggo­dalmat kelt India valamennyi demokratikus, szabadságszere­tő állampolgárában. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága ugyancsak nyilat­kozatban ítélte el a szudáni terrort. Rómában a baloldali fiatalok ezrei vonultak a szu­

Next